2 szűzpecsenye (kb. 20 dkg darabja)
14 csík szalonna
1+1 dl Madeira
kb. 4 dl tej (amennyi befedi a húsokat)
kakukkfűágak
1 tk. szárított zsála
só
bors
zsír a tepsi kikenéséhez

A karácsonyi receptverseny főételei közül először Katakonyha szűzpecsenyéjét készítettem el, kisebb változtatásokkal. A szűzpecsenyéket nem vágtam teljesen végig, a vékonyabb végükön egyben hagytam őket, így csak a vastagabb részeken kellett összetűzni fogpiszkálóval. Mindhárom ágra 2-2, plusz a vékony végére egy szalonnacsíkot tettem, és így fontam őket össze. Sóztam, borsoztam, megszórtam a zsályával, kakukkfűágakat tettem melléjük, a tejet és 1 dl Madeirát ráöntöttem, pár órán át hagytam pácolódni, majd zsírral kikentem egy tepsit, átraktam a húsokat, felöntöttem a páclével, és fóliával letakarva 180 fokra előmelegített sütőbe ment 30 percre. Ezután a fóliát leszedtem, a páclevet leöntöttem alóla, a helyébe ment 1 dl Madeira, és kapott még vagy 12 percet, amíg kissé megpirult. Sült krumplit adtam mellé. Kétszemélyes adag. 

KataKonyha receptje az eredeti. 

25 dkg előfőzött gesztenye
1 ek. vaj
2 kisebb fehérrépa
2 alma
6 dl húsleves
1 ek. szárított zsálya
pár kanál tejszín

Boldog új évet kívánok kissé megkésve minden kedves olvasómnak, kicsit dolgosan telt az elmúlt pár nap (lencse helyett ez is megoldás lehet a meggazdagodásra :) ), de most visszatérek, és megpróbálom végre beírni azt a rengeteg receptet, ami feltorlódott. 

Elsőként Ramsay bácsi egyik kellemes levese jön, ami akár karácsonyra is jó lett volna. A vajat megolvasztom, hozzáadom a megtisztított, apróra vágott fehérrépát, és aranybarnára pirítom. Rádobom a meghámozott, kockára vágott almákat, addig főzöm, amíg megpuhulnak. Mehet bele a gesztenye, rá a húsleves, felforralom és pár percig még forrás után is főzöm, a vége felé beleszórom a zsályát. Botmixerrel krémesítem, tálaláskor egy kevés tejszínnel díszítem. Kétszemélyes adag. 

Gordon Ramsay: Cooking for Friends c. könyvéből variáltam. 

1 közepes fej vöröshagyma
30 dkg marhahús
40 dkg krumpli
15 dkg bébi champignon
1 ek. szarvasgombás olaj
2 kk. kapribogyó
1 ek. balzsamecet
2+ 1 ek. olívaolaj
2 kk. szárított zsálya
1 dl fehérbor
1 dl tejföl
só
bors

A kockára vágott húst a szarvagombás olajjal, 1 ek. olívaolajjal, a balzsamecettel, a zsályával és a feldarabolt kapribogyóval összeforgatom és éjszakára a hűtőbe teszem. Az olajon másnap üvegesre pirítom a hagymát, hozzáadom a húskockákat, barnulásig sütöm, majd felöntöm vízzel és a fehérborral, sózom, borsozom. Ha a leve jórészét alacsony lángon elfőtte (kb. 30 perc), mehet bele az apró kockára vágott krumpli, a gomba és még víz. Ha minden puhára főtt (kb. 20 perc), lekapcsolom. A tejföllel meg kellett volna várni, amíg jobban kihűl, így némileg kicsapódott, de az ízén szerencsére ez nem módosított :). Háromszemélyes adag.

A húshoz: 
60 dkg bárányhús
3 nagy gerezd fokhagyma
1 kk. szárított zsálya
1 kk. Worcestershire szósz
4 ek. extra szűz olívaolaj
bors

A parmezánfelfújthoz:
2 tojás
1 ek. liszt
8 dkg reszelt parmezán
3 dkg vaj
2 ek. tejszín
1 dl tej
szerecsendió

A paradicsomhoz: 
8 szem közepes paradicsom száron
2 ek. extra szűz olívaolaj
bors

Tanulmányaim közül az egyik legmaradandóbb élményt a jelnyelv jelentette. Hihetetlen sok mindent megtanultam, amiért hálás vagyok. Az első órán a tanárunk leszögezte: a siketség nem betegség, hanem állapot. És ez egy nagyon fontos különbségtétel, még ha a mindennapokba nem is egyszerű átültetni, hogy az ember ne legyen túl segítőkész, túl tapintatos, ne artikulálja túl a szavakat és ne legyen túl lassú, meg egyáltalán a viselkedésében se legyen feszélyezett, csak azért, mert nem tudja, mi a jó megoldás egy-egy helyzetben. Sok segítséget kaptunk tőle, például elmondta, hogy ha az órán nem felénk fordul és kérdésünk lenne, ne csápoljunk eszeveszetten a levegőben, mert attól mindkét fél hülyén érzi magát (ráadásul ettől továbbra sem fog felénk fordulni, ha nem kapja el a mozgást a szeme sarkából), hanem doboljunk a földön a lábunkkal, mert megérzi a rezgéseket. A siketek és a hallók világa közötti kommunikációs különbségre is nagyon plasztikusan rávilágított; megkért minket, hogy próbáljuk meg saját kútfőből eljelelni a pezsgőt. Volt mindenféle béna kísérlet, ujjpattintás és társai, mire mosolyogva megrázta a fejét és azt mondta: az alapvető megközelítésben van a hiba. Mi a pukkanást próbáltuk valahogy eljelelni, mint a pezsgő jellemzőjét - amit ők nyilvánvalóan nem hallanak. Nekik a pezsgőt az jelzi, ahogy a dugó elszáll a palackból. Nem egyszerű ám egy jelentősen a hallásra épült napi kommunikációból átváltani egy vizuális alapú kommunikációra, ahol tényleg folyamatosan képekben kell gondolkodni. A jelelésnél pedig ráadásul a közlés 40-60%-a is elveszhet, nem könnyű jól csinálni. Régebben figyeltem a parlamenti jeltolmácsokat a képernyő sarkában, hogy mennyire más-más stílusban jelelnek (mert persze a jelnyelvben is vannak regionális kifejezések, valamint a magyar és a nemzetközi jelnyelv sem azonos), és egyébként kutya kemény dolguk van, borzasztó lehet azokat a szövegeket, a túlcifrázott, nyakatekert körmondatokat fordítani. És végül még egy gondolat: a jelnyelv nagyon szép, pont a vizualitása miatt, ahogy megfogják a dolgok lényegét, olyan finomságokat hordoz, amelyek mély nyomot hagynak az emberben - például a kisgyerek jele a fejsimogatás mímelése alacsony magasságban. (Ha valakit esetleg érdekel a dolog, a SINOSZ rendszeresen szervez jelnyelvi tanfolyamokat.)

Lealina nem siket, hanem hallássérült. Nem jelel, nem olvas szájról, hanem hallókészüléket használ és "rendesen" beszél. Amikor rátaláltam a blogjára, együltő helyemben végigolvastam (nem hosszú, ajánlom ezt mindenkinek). Teljes őszinteséggel leírja, hogy miként éli meg a nagyothallását, mit jelent ez a mindennapokban, mik okoznak neki problémát, hogy járta ki az iskoláit, hogyan dolgozik, milyen túlélőkészletet épített ki különböző helyzetekre, és anyukája is beszámol arról, ők miként vették észre a károsodást. Nagyon megkapó dolog valakinek az életébe így belelátni, aki ezt fontosnak tartja megosztani másokkal, hogy egyrészt a hallókat segítse a hallássérültek megértésében, másrészt a hallássérülteknek is támaszt, megerősítést, biztatást, tanácsot nyújtson. Nekem fontossá vált ez a blog, egyrészt sok emléket visszahozott a korábbi tanulmányokból, másrészt jó volt olvasni, hogy ennek a lánynak minden nehézség ellenére ilyen szép az élete. Szerettem volna viszonozni a kapott ajándékot - mert ez az volt, még ha nem is személy szerint nekem szóló -, úgyhogy úgy gondoltam, főzök valamit, amit Lealinának főznék, ha ismerném személyesen is :). Ha vegetáriánus, akkor csúnyán bebuktam :), de azt tudom, hogy a sajtot szereti, úgyhogy remélem legalább ez a része bejön :).

A négy szeletbe vágott bárányt az olaj, áttört fokhagyma, zsálya, bors, Worcestershire szósz (köszi, Lealina :) ) keverékébe forgatom és éjszakára a hűtőbe teszem. 180 fokra előmelegített sütőbe teszem a borsozott, olajjal megpöttyözött paradicsomokat, száron hagyva őket. 20 perccel később nekilátok a felfújtnak: a vajat alacsony lángon felolvasztom, hozzászórom a lisztet. 2-3 perc múlva fokozatosan elkezdem felönteni a tejjel, szerecsendióval ízesítem és felforrás után alacsony lángon úgy 10 percig főzöm állandó kavarás mellett. A tűzről levéve belekeverem a reszelt parmezánt, a tojássárgákat és a tejszínt. A fehérjéket csipet sóval kemény habbá verem, majd szintén a parmezános masszához forgatom. Két kivajazott, úgy 3-4 decis formába öntöm a masszát (nem lesz tele) és beteszem őket a paradicsom mellé 15-20 percre, amíg meg nem kel és aranybarna nem lesz a teteje. A bárányokat pedig grillserpenyőben mindkét oldalukon pirosra sütöm. Kétszemélyes adag.

Lealinának ajálom, kívánva neki és minden kedves olvasómnak nagyon boldog karácsonyt, jó pihenést és enyhe lefolyású bejglimérgezést az ünnepek alatt :).

A parmezánfelfújthoz a receptet a Konyhamestertől akasztottam.

30 dkg lazacfilé 

2 nagy paradicsom

kínai borskeverék (só, bors, szecsuáni bors keverékének saccolom)

A szószhoz:

2 dl kókusztej

1 kk. szójaszósz

1 kk. citromlé

1 kk. reszelt gyömbér

1 gerezd fokhagyma 

1 ek. szárított zsálya

só

Elsőként a szószt készítem el: a kókusztejet felforralom, beleöntöm a szójaszószt, a citromlevet, hozzáadom a reszelt gyömbért, az áttört fokhagymát és a zsályát, sózom, majd lassú tűzön addig főzöm, amíg felére nem csökken a mennyisége. A lazacot a csupasz oldalával felfelé megkenem olvasztott vajjal és megszórom a - szintén kicsi Vútól kapott - kínai borsos őrleménnyel, amit én só, bors és szecsuáni bors keverékeként határoznék meg. Grill alatt egy percet tölt, majd megfordítom, szintén megkenem olvasztott vajjal, megy rá a borskeverék és grill alá kerül megint, most 5 percre. Közben a grillserpenyőt megkenem olvasztott vajjal és a karikázott paradicsomokat mindkét oldalukon enyhe barnulásig sütöm. Egy személyes adag.

A húshoz:

60 dkg sertésszűz

3 ek. liszt

1,5 ek. szárított zsálya

1,5 dl fehérbor

1,5 dl rozé

4 ek. fehérborecet

2 ek. nádcukor

1 kk. durvára őrölt színesbors

bors 

só 

olaj

A körethez:

45 dkg mirelit zöldborsó

8 dkg szeletelt szalonna

4 dkg vaj

só

No, akkor megejtem 500. bejegyzésemet :). A vajon megfuttatom a szalonnát, ha már üveges, hozzáadom a zöldborsót és alacsony lángon addig főzöm, amíg szépen meg nem párolódik, esetleg picit sózom, utána melegen tartom. A két húsdarabot kissé sréhen kb. egy centis szeletkékre szeletelem. A lisztet elkeverem a zsályával és megborsozom (nem a színessel!), a hússzeleteket mindkét oldalukon besózom, majd a lisztes keverékbe hempergetem. A serpenyő aljába vékony réteg olajot öntök, felhevítem és oldalanként 2-3 perc alatt több körben kisütöm benne a húsokat, amiket kihalászva alufólia alatt szintén melegen tartok. Miután az összes hús kisült, az olajhoz öntöm a borokat, a borecetet és a cukrot. Folyamatosan kevergetve addig főzöm erős láng fölött, amíg harmadára nem redukálódik. Ekkor beleszórom a színes borsot, elkeverem, visszapakolom a sertéshúsokat, átforgatom őket a szószban, hogy átforrósodjanak és lehet is tálalni. Három személyes adag.

The Italian ingredients cookbook volt a forrás.

A halhoz: 

18 dkg vágócsík vagy más fehér húsú hal

1 ek. olívaolaj

1 ek. citromlé

1 ek. szárított zsálya

3 ek. fehérbor

só

A körtéhez:

2 körte

3 ek. vaj

1 csapott ek. őrölt szerecsendió

A roquefortos öntethez:

2 dkg roquefort

4 ek. natúrjoghurt

1 ek. majonéz

1 kk. Worcestershire szósz

1 kk. cukor

bors

Halra jelentkezett társadalmi igény, hát mentem nézni. Nini, de fura nevűt találtam, tengerfarkas szó szerinti fordításban, jól néz ki, hazaviszem, úgyis a Zuram bőrére kísérletezek :). Itthon kiszótáraztam, hogy mi is ez a vadállat, aszondja: vágócsík. De hülye név (a tengerfarkas mennyivel impozánsabb, nemde? :) ), és ráadásul valami kisharangot meg is csengetett az agyam nagyon hátsó raktárában, úgyhogy elővettem Google barátomat. És az eredmények láttán már nagyon röhögtem, beugrott rögtön a SZTAKI szótárnál Balázs küzdelme a halnév székely változatával :), amely azóta szépen elhíresült :). Túlzottan vizuális típusú olvasóim kedvéért maradjunk a vágócsík elnevezésnél :))), bár a másik név begépelésével valószínűleg jelentős látogatottság növelést lehetne elérni, mondjuk nem annyira a főzni vágyók körében :). A celebriti állatot evőkanálnyi olívaolajjal kikent alufóliadarabra helyezem, meghintem a citromlével, ráöntöm a bort, picit sózom és szárított zsályával megszórom, majd rázárom a fóliát. A körtét felaprítom, szintén fóliára teszem, a vajat megolvasztom, majd elkeverem benne a szerecsendiót és a körtére öntöm, fólia rázár. 180 fokra előmelegített sütőbe mehet mindkettő 20 percre. Közben az öntethez valókat szépen elkeverem. Egy személyes adag.

2 ek. oregano

2 ek. kakukkfű

2 ek. petrezselyem

2 ek. majoranna

2 ek. bazsalikom

1 ek. zsálya

1 ek. borsikafű

1 ek. rozmaring

1 ek. tárkony

Megígértem t3v3d3snek a postot, de amúgy is rögzíteni akartam már. 2003 tavaszán Párizsban jártam és hoztam haza egy rakás provanszi fűszerkeveréket, kábé egy liternyit. Aztán ez elfogyott és 2004 januárjában elkezdtem kutatni, miként lehetne reprodukálni. És nicsak, akadt egy vállalkozó szellemű jelentkező, aki szintén akkortájt tervezett ilyen ügyködést és felvetette, hogy nem-e lehetne-e együtt-e. Kiszótáraztam, hogy milyen összetevők vannak a francia dobozon, e-mailben mindenféle utazások és egyéb elfoglaltságok akadályait megugorva egyeztettük, hogy ki melyik alapfűszert veszi meg és végül a találkozót is. Indulás előtt fel kellett írnom a megadott adatait, elérhetőségeit egy papírra és otthon hagyni, mert hátha bérgyilkos :) és akkor legyen hova küldeni a rendőrséget, ha nem jelentkezek két órán belül :)). Ezen én persze jókat kacagtam, de azért visszaolvastam egy csomó hozzászólását, hátha felfedett egy-két perverziót :), tudjam, mire kell készülni. Aztán a nagyon sötét lépcsőházban kicsit össze is szorult a gyomrom, meg Blikk-címlapok keringtek a fejemben ("Fűszerekkel édesgette magához áldozatát!" :) ), de aztán a lakásban már világos volt és szép volt és a tulajdonosa is aranyos volt :). Nagy tálba evőkanalaztuk a fentieknek a sokszorosát, a pontos arányokra nem emlékszem maradéktalanul, de úgy rémlik, azokból dupláztunk, amiket írtam. És lett nekünk rengeteg  fűszerkeverékünk, ami egyébként jó kis karácsonyi ajándék is szerintem, beszélgettünk, két órán belül jelentkeztem :), túléltem és így van nekem 2004. február 25. óta egy moesem :).