40 dkg liszt
20 dkg nádcukor
1 tk só
1 csapott ek. sütőpor
25 dkg vaj
20 dkg zabpehely
12 dkg szárított tőzegáfonya
3,5 dl író

Scone-nak indult. Határozottan. Fejvakartam erősen, mikor a bölcsiből üzentek, hogy megünneplik a gyerek szülinapját, jó lenne, ha vinne be magával valami finomságot. Mert az egy dolog, hogy az enyém nagyjából mindenevő, de van ott 4 hónapos is, meg még pár kétévesnél fiatalabb. És ugyan szuperjó bölcsi, de az itteniek nem szoktak annyit agonizálni a gyerekek étkeztetésén, mint otthon, ami addig jó, hogy felírták, az enyémnek mit lehet és mit nem, de nyilván nem vetik laborelemzésnek alája, hogy mit küldök be, tehát nem árt, ha egészséges-féle. Feltéve, de meg nem engedve, hogy egyévesnél fiatalabbnak nem adnak belőle, éreztem, hogy a tojás nem jó ötlet, a csoki nem jó ötlet, a csonthéjasok nem jó ötlet, ne legyen sok liszt, ne legyen sok cukor, ne nagyon tejtermékezzünk, de azért legyen finom is, egészséges is, méz, mint allergizáló nem jön szóba, mák nyista... És itt akkor már kezdtem eléggé magamba borulni.

A boltban szembejött megmentőm, a zabpehely (eddig sose láttam a sarki közértben). Hurrá, valami zabpelyhes bizbasz csak jó, azzal emlékezetem szerint nem szokott gond lenni. Szárított áfonya közvetlenül mellette, még jobb. Scone lesz ez, a barista-tanfolyamra egy nagyonbio, nagyonegészséges gondolkodású anyuka azt hozott magával, ha neki jó, nekem is jó. Nyilván nem hagyom zavartatni magam azon apróbb tény által, hogy a büdös életben még semmi zabpelyheset nem csináltam. Tehát scone, mint már említettem volt.

Mindent megvettem, haza, jöhet a scone-sütés, receptet felszoroztam ipari mennyiségekre, itt-ott korrigáltam, alsó hangon 12 gyerekkel kell számolni, és tudom, az enyém mennyit eszik :). Mérlegre tál, belegórtam a cukrot, a sót, a sütőport, és itt kellett volna jönnie a lisztnek. Jött is. Az előírt 70 deka helyett a zacskó erőteljes kiporolása után összejött egy sovánka 40. Mert lisztet nyilván nem vettem, HISZEN van otthon. Bolt már zárva. Hű. Receptet nagyjából arányosan igyekeztem korrigálni, amennyire lehetett, de a scone-projekt itt egyértelműen bedőlt. Hozzáadtam az olvasztott vajat, a zabpelyhet, az apróra vágott szárított tőzegáfonyát, az írót, összekevertem sűrű, ragacsos masszává. Sütőpapírral bélelt tepsibe kanalaztam, kiskanálnyi kupacokkal, távot hagyva közöttük, majd mentek a 190 fokra előmelegített sütőbe. És rettegve figyeltem, hogy mi a túró sül ki ebből 15 perc múlva. Hát mi? Zabpelyhes-áfonyás bölcsődei keksz :), úgy 120 darab. Ízre rendben volt, szépen megtelt egy nagy tál vele, mehetett másnap intézményes keretek közé. Rettenetesen vihogtam, amikor délután emberem felhívott a beszámolóval, hogy a dadusok jelezték: nagyon bejött mind nekik, mind a gyerekeknek a spéci magyar finomság.

A Joy of baking receptje sikerült kellemesen félre :).