A gnocchihoz:
50 dkg krumpli
25 dkg liszt
1 tojás
7 dkg reszelt parmezán + a tetejére
só

A mártáshoz:
3 dl tejszín
1 kis marék kakukkfű
3 dkg vaj
1 ek. whisky

A gnocchi finom, a gnocchi jó, a gnocchi családi barátunk :), mert férj is szereti (annak ellenére, hogy egy deka hús sincs benne), valamint a főtt krumpli fázisban gyermekünknek is kicsippenthetünk belőle egy keveset a püréjéhez. Szóval kollektíve gnocchira fel.

A (régi) krumplit hajában megfőzöm, majd megpucolom, áttöröm, összekeverem a többi hozzávalóval, sima tésztává dögönyözöm. Maréknyi adagokra osztom, lisztezett deszkán kígyókat sodrok belőle, centis darabokra vagdosom, és benyomom villával. Elkészítem a mártást: a megolvasztott, habosodásig hevített vajra szórom a kakukkfüvet, majd egy kicsivel később felöntöm a tejszínnel, és lassú tűzön forráspontig főzöm, majd belelöttyintek egy kevés whiskyt (eufemisztikusan mondjuk 1 evőkanálnyit :) ). Nem lesz sűrű mártás. Kifőzöm a gnocchikat, és beleforgatom a mártásba, tálaláskor még kapnak egy adag reszelt parmezánt. Háromszemélyes adag.

Good Housekeeping Cookery Book receptje a tészta, a mártáshoz Tessa Kiros Twelve című könyvéből inspirálódtam. 

Oké, ez vérciki lesz :). Szóval jubileumi kiírás, Lila Füge régészkedik :), és sorra jönnek elő a gyönyörű történetek, előkerülnek a gyerekkori emlékek, a nagymamák, a nagypapák, a régi családi receptek, a csudaszép fekete-fehér családi fotók, alacsonyan szállnak a 25 éves rutinok :). Hát én nagyjából egészében magamtól tanultam meg főzni, könyvből. Anyám jól főzött, és a mai napig nem irigylem, mikor megpróbálja a család különböző szekcióinak szinte tagonként eltérő igényeit összehangolni. Vannak hozzá kapcsolódó élményeim, a túróval töltött zsemléjére meg a karamellás tejre összefut a nyál a számban, a lepcsánka mióta világ a világ, az ő specialitása, pedig nagyon utált lereszelni öt főre annyi krumplit, de azt nem mondhatnám, hogy állandó jelleggel ott sertepertéltem körülötte a konyhában. Nyaralásokkor nagymamáéknál laktunk, aki szintén finomakat főzött, de amikor az ember két-három hétre megszabadul a szüleitől, fontosabb dolga is van, mint a tűzhelynél ácsorogni :). Például indiánosat vagy nindzsásat játszani :), sátort verni az udvarban, megküzdeni a hintaágyért, úgy osonni a tiltott szőlőben, hogy a nagypapa ne vegye észre (esélytelen), csipkefüggöny-fátyollal királylányt alakítani. Esetleg annyit alkottunk, hogy lecukrozott cseresznyét tettünk a mélyhűtőbe, meg megmostuk a frissen szedett sóskát. A sült vér nagymamához kötődik, a mai napig kezét csókolom érte, amilyen mázlim volt, egyik testvérem vagy unokatestvérem sem osztotta ezirányú rajongásomat. Keresztanyáméknál a nyaralások gasztronómiai értelemben is isteniek voltak, de a sürgős strandolhatnékok megintcsak beelőzték a konyhai aktivitásokat.

Voltak kísérletezéseim, amikre emlékszem; így a gyümölcstorta formában talált receptet elég jól sikerült többnyire reprodukálni, de igazság szerint amíg össze nem költöztem a Zurammal (úgy hat éve), nem nagyon főzőcskéztem és ez látszott is az első próbálkozásokon. Mélyvízbe kerültem igen hamar, mert a férfiembernek volt igénye a meleg ételre, ráadásul nem is akármilyenre, mert anyósom ötcsillagos szakácsnő. Konyhai karrierem kezdetén nem is szerettem tőle ezért kérdezni, mert cikinek tartottam, hogy messze nem tudok annyit, mint ő; emlékszem, sokadszorra csesztem el a rizsfőzést, mire a Zemberem megrugdosott, hogy márpedig most már derítsem ki tőle, hogy nála mitől jó a rizs :). Aztán azóta több receptjét is elkértem, mert egyeseket igencsak imád a kisfia, próbálom hozni a színvonalát, ami nem könnyű, de nem adom fel :). Jó, hogy lehet vele receptekről beszélgetni, megvitatni, mit hogy kell, lehet csinálni, mit rontok el adott esetben. De alapvetően magamtól és a könyvekből tanultam főzni.

Hát ebből a háttérből egy meghatározó embert vagy receptet igen nehéz lenne kiemelni, törtem is a kobakomat, hogy mi legyen a megoldás, amíg hazautamon egy kincslelet nem került a kezembe. A folytatás csak erős idegzetűeknek! :)

Nem emlékszem, ez a becses kis tárgy honnan van, csak remélni merem, hogy ajándékba kaptam és nem én választottam ki :), a rajta maradt 169 Ft-os árcímke sajnos ez utóbbira utal, de megpróbálom egy szenilisebb rokonra kenni inkább :). A lovakhoz soha életemben semmi közöm nem volt, ha nem muszáj, nem megyek közel hozzájuk, gyönyörű állatok, meg minden, de baromi nagyok, patájuk van, szám szerint négy darab, harapós szájuk, szóval inkább tévében és/vagy három biztonságos méterről szemlélem őket. A kalendárium 1990-es iskolaévvel kezdődik, a gondosan kitöltött személyi adatokon túl egy árva naplóbejegyzést nem írtam bele később. Talán ennek az lehetett az oka, hogy babakék, citromsárga és neonpink, színes patkó-, kötél-, ló-, kefemintával szegéllyezett oldalai meglehetősen riasztóak. Ráadásul minden hétre írtak vagy egy kis praktikus lovas cikket ("Hortobágyi csikósaink nyerge a patrac, amely lényegében egy megfelelő formára vágott bőrdarab két kengyellel. Mivel heveder nem rögzíti, használata tökéletes egyensúlyérzéket követek. Gyorsan nyergelhető viszont vele a ló, nem töri a hátát, és bukáskor a lovas kengyelbe akadó lába nem okoz balesetet."), vagy valami kis jópofaságot:

8 dkg vaj (igen, már rég elmúltak a margarinos idők :) )
6 dkg porcukor
1 tojás
3 dkg kakaópor
1 keksz (vajas nem volt, úgyhogy egy fahéjas-fűszerest tettem bele)
1 ek. darált dió
1 kk. whisky (rum sem volt itthon)
3 ek. tej
2 ek. tejszín + 1 ek. mindegyik tetejére

A kókuszreszelék és a cukrozott tejkrém kimaradt, bár ezzel pont a "Koko" részt szúrtam hátba, de nem volt szívem már beletenni :). No kérem.

1.) Olvaszd fel a vajat. :)
2.) Keverd össze a tojást, porcukrot, kakaóport, rumot és a folyékony vajat.
3.) Tégy bele a megadott mennyiségben tejet és tejszínt.
4.) Reszelj bele 1 db kekszet és 1 ek. diót.
5.) Öntsd formába, és tedd a mélyhűtőbe kb. 2-3 órára pihenni (szerintem erősen elfeledkeztem róla a 10-15 órás időtartamra :) ).
6.) Díszítsd dióval, 1 ek. tejszínnel. Kicsit olvadtan fogyaszd.

Megjegyzem, nem is lett rossz! :))

A 12 és fél éves nemisbéka receptje :).

30 dkg lazacfilé

1 dl tejszín

2 ek. +1 kk. whisky

1 kk. citromlé 

3 dkg vaj 

kis marék kakukkfű 

só

bors

A vajat serpenyőben megolvasztom, ha habos, akkor oldalanként kb. 1 perc alatt megsütöm benne a sózott, borsozott, kakukkfűvel megszórt lazacszeleteket. A második oldalnál jön a barbatrükk :), egyik kézbe a whisky fog, a másikba egy legalább húsz centis fapálcika, aminek a végét meggyújtottam. Whiskyből kb. 2 evőkanálnyit serpenyőbe öntöttem, a minifáklyával azonnal lángra lobbantottam. Olyan távol kell tőle állni, amennyire csak lehet, és semmilyen gyúlékony cucc ne legyen a környéken, a láng nálam úgy harminc centi magasra csapott fel. Ha kialudt (pár másodperc), a halszeleteket kiemelem a serpenyőből, fólia alá teszem, és helyükbe öntöm a tejszínt. Hagyom felforrni és egy kicsit besűrűsödni, a végén egy kiskanál whiskyt és egy kiskanál citromlevet keverek hozzá lekapcsolás előtt. A lazacokat nyakonöntöm a szósszal és már lehet is tálalni. Halevő csak kenyeret kért hozzá. Egyszemélyes adag.

Kate Whiteman: The new fish cooking encyclopedia

In English

Az étcsokis részhez:

1,2 dl tejszín

16 dkg étcsokoládé

2 dkg vaj

1 ek. whisky

A tejcsokis részhez:

1,2 dl tejszín

16 dkg tejcsokoládé

2 dkg vaj

1 ek. rum

A fehércsokis részhez:

1,2 dl tejszín

16 dkg fehércsoki

2 dkg vaj

1 ek. sherry

A beburkolásukhoz:

5 dkg fehércsoki

5 dkg étcsoki

5 dkg tejcsoki

Johanna meghirdette ismét a Sugar High Friday-t, Istennel szoros együttműködésben :) és hát ki vagyok én, hogy ellenálljak a felsőbb erőhatalmaknak? :) A kiírást meglátni és a három csokiban gondolkodni egy pillanat műve volt (isteni sugallat? :) ), hagytam magam meggyőzni, végtére is a kalóriákat számlálni ebben az esetben egy csokival is merőben felesleges, a háromhoz meg csak megvonja az ember a vállát :). Első körben az étcsokis részt csináltam meg: felforraltam a tejszínt, majd leszedtem a tűzről és belekevertem a csokit. Amikor szépen elolvadt, hozzáadtam a vajat és a whisky-t. Egy tálba öntöttem és hagytam kicsit hűlni. Következett a tejcsoki, a metódus ugyanaz, csak a kész masszát csigaalakban az étcsokisra öntöttem. Harmadszorra ugyanez jött a fehércsokival. Ha kihűlt az egész, mehet a hűtőbe egész éjszakára. Ma elővettem dinnyevájót és csinos kis gömböket formáztam a masszából. Isten talán már túl sok trüffeles receptet olvasott a kajablogokon az elmúlt napokban :), mindenesetre az én dinnyevájóm félpályánál eltörött. Az égi jelet úgy értelmeztem, hogy jobb minőségű eszközre van szükség, mert kizárt, hogy az Öreg Kaporszakállú ((c) by fakanál :) ) ne lenne édesszájú :). Úgyhogy elrongyoltam beszerzőkörútra:

A kis didergő csupaszokat előre eltervelten, különös kegyetlenséggel visszazavarom a hűtőbe :). A három ötdekás csokit körmeim testi épségét veszélyeztetve lereszelem parmezános finomságúra egy tálba és összerázom. Megkönyörülök a nudistákon és belehempergetem őket a reszelékbe. Íme a végeredmény: