A páchoz:
1 ek. édes őrölt paprika
1 ek. csípős őrölt paprika
2 ek. garam masala
1 tk. só
1 tk. őrölt feketebors
4 kakukkfűág (plusz a díszítéshez)
1 ek. őrölt kardamom
0,5 dl almás balzsamecet (vagy sima)
2 ek. szójaszósz
2 gerezd áttört fokhagyma
2 cikkelyekre vágott közepes vöröshagyma

1 kg csirke alsócomb
0,5 kg krumpli
6 dl csirke alaplé
2 ek. olívaolaj
2 ek. finomítatlan nádcukor

Végre beszabadultam a konyhába kávéfőzésen túlmutató tevékenység erejéig. Véletlenszerűen felütött szakácskönyvből véletlenszerűen kiválasztott, karibinek indult, majd alapost átalakított receptre került sor, és bizony megtartjuk.

A páchoz valókat összekeverem, a csirkecombokat megszabadítom a bőrüktől, megszurkodom alaposan mindenhol, majd a pácot rájuk borítom, jól beléjük masszírozom. Minimum 30 perc, de nem árt neki egy éjszaka sem a hűtőben. Az olajat és a cukrot vastag aljú edényben felforrósítom, óvatosan, amíg a cukor fel nem olvad (ne égjen meg), majd ráteszem a pácból kiemelt combokat, körbepirítom közepes lángon. Ráöntöm a pácot a hagymával, a megpucolt, nagyobb kockákra vágott krumplit, és alacsony lángon még 10 percig sütöm. Felöntöm a felforrósított alaplével, majd forrástól számítva hagyom 25 percig gyöngyözni. Leveszem a fedelét, és hagyom, hogy a lé egy részét elforrja. Tálaláskor némi friss kakukkfüvet kap még. Fűszeres, nagyon finom, gazdag ízű ragu, omlós hússal és puha krumplival, ami alapvetően békésen el van magában, nem túl munkaigényes. Négyszemélyes adag.

A Good Housekeeping Cookery Book volt a kiindulás

2 csirkecomb
10 dkg spenót
10 dkg krumpli
1 ek. krémsajt
2 gerezd fokhagyma
4 nagy vöröshagyma
20 dkg szalonna
olaj
só
bors

Egy egyszerű, gyors ebéd; azt hiszem, már sehol nem sikoltoznak a népek a sütő bekapcsolásától, úgyhogy bemászhatnak a csirkecombok a tepsibe.

A krumplit héjastul megfőzöm, meghámozom, összetöröm, hozzáadom a kevés vízzel megfonnyasztott spenótot, a zúzott fokhagymát, a krémsajtot, alaposan megsózom, borsozom. A csirkecombok bőre alá zsebeket alakítok ki ujjal, megtöltöm őket a spenótos töltelékkel, fogpiszkálóval megtűzöm. Egy megfelelő méretű tepsit kicsit kikenek olajjal, belekarikázom a hagymákat, tetejükre teszem a kockára vágott szalonnát, majd a csirkecombokat, fóliával lefedve megy 200 fokra előmelegített sütőbe úgy 30 percre, majd utána fólia nélkül még aranyszínűre sütöm. Kétszemélyes adag.

fél cukkini
1 kápia paprika
40 dkg csirkemáj
20 szelet bacon
1 alma
1 vöröshagyma
1 dl olívaolaj
3 csepp chiliszósz (erősségtől függően lehet adagolni)

Utazás előtti maradékhasznosításnak köszönhetően születtek ezek az egyszerű kis nyársak, most otthon nincs akkora meleg, úgy olvasom, talán nem kap senki hőgutát a grillezés olvastán :).

A fanyársakat rövidebb időre vízbe áztatom. A csirkemájakat megpucolom és nagyobb darabokra vagdosom ollóval, majd ezeket szalonnaszeletekbe tekerem. A paprikát kicsumázom, felkockázom, az almát meghámozom, kivágom a magházát, felkockázom, a hagymát megpucolom, felkockázom, a cukkinit negyedcikkelyekre vágom, és jöhet a tűzködés. Paprika, cukkini, szalonnásmáj, hagyma, alma, hagyma, szalonnásmáj, cukkini, paprika, szép keretes szerkezetben. Az olajba csepegtetem a chiliszószt - öcsémtől kaptunk Vicious Vipert, amiből úgy öt cseppel szerintem embert lehet ölni, nagyon sokáig elég és iszonyú óvatosan kell adagolni -, és megkenem vele a nyársakat, majd száraz grillserpenyőben megfelelő időközönként forgatva szépen megsütöm őket. Az alma és a cukkini kicsit roppanósabb marad, de jó ez így. Négyszemélyes adag.

A sonkaléhez:
60 dkg füstölt nyers sonka
3 babérlevél
2 vöröshagyma
4 gerezd fokhagyma
1 kk. egész feketebors
1 ek. fehér balzsamecet

A leveshez:
50 dkg csirkemell
30 dkg krumpli
20 dkg lilahagyma
20 dkg mirelit zöldborsó
34 dkg konzerv disznóbab
15 dkg konzerv kukorica

Azt hiszem, Bede Márton stílusában kezdhetjük azzal, hogy "Húsvéti recept májusban = NEM MENŐ" :), de van rá mentségem. Egyfelől még mindig nyakig ülök a Segítsütiben :), ami pörög ezerrel és tök jó. Másfelől pedig frissiben is megcsináltam a levest, mivel anyósom akkora darab sonkát küldött Külhonban Sínylődő Menyének, Fiának És Unokájának, hogy egyik fazekamba se fért bele :). Úgyhogy tanácsára kettévágtam és lefagyasztottam a felét, ez utóbbi került most ismét a menüre. Harmadrészt pedig errefelé elég hideg van, úgyhogy jogos a test- és lélekmelegítő leves.

Első körben nyilván a sonkát kell megfőzni, a fenti hozzávalókat (vöröshagymákat héjastul, félbevágva, fokhagymákat pucolva, egészben) egy 3 literes fazékba tesszük, csurig feltöltjük vízzel és közel 2 órán át főzzük este (nincs előáztatás!). A fazékban hagyjuk reggelig kihűlni az egészet. Sonka megszárogatva mehet a hűtőbe, sonkalé leszűr, készülhet a leves.

Ami nagyon egyszerű: felforralom a sonkalevet, beleteszem a felkockázott hagymákat, a felkockázott csirkét, a megpucolt, felkockázott krumplit, és gyöngyözőre veszem a lángot. 20 perc után követheti a mirelit zöldborsó, újabb 10 perc után a bab és a kukorica, majd még pár percet ráhagyunk és kész. Nem vagyok egy nagy leveses, de ebből többször ettem, Apja Lánya pedig, aki - nesze, gasztroblogger, nesze! - meglehetősen hektikusra és szeszélyesre fogta az utóbbi időben táplálkozási szokásait, két pofára falta.

A raguhoz:
4 ek. olaj
2 közepes vöröshagyma
1 pirospaprika
50 dkg csirkemell
1 marék szárított erdei gomba
5 dl szárnyasalaplé
5 ek. liszt
2 ek. mustár
1 ek. fehér balzsamecet
1 ek. kirsch

A scone-hoz:
30 dkg liszt
1 tk. sütőpor
12 dkg vaj
5 dkg reszelt parmezán
1,5 dl hideg víz
só
bors
1 felvert tojás

Téliesre jár felénk az idő, de ahogy olvasom, otthon is erősen süvít a szél. Úgyhogy június ide vagy oda, mostanság melengető, gazdag ételeket készítek. 

A gombát beáztatom vízbe. Az olajon megfuttatom a hagymát, majd hozzáadom a kis kockára vágott csirkemellet és a paprikát, valamint a kinyomkodott gombát. Pár perc múlva megszórom a liszttel, majd felönöm a felforrósított alaplével. Belekeverem a mustárt, az ecetet és a cseresznyepálinkát, majd lassú tűz felett, gyakori kavarás mellett főzöm, amíg be nem sűrűsödik, majd átmerem kb. 20x30-as tepsibe.

A scone-hoz a lisztet, sót, borsot, parmezánt elkeverem, majd gyors mozdulatokkal morzsás állagúvá dolgozom össze a vajjal. Hozzáöntöm a vizet és tésztává gyúrom össze. Kiszaggatom kb. 1 cm vastag csillagokra, amiket némi átfedésben körben ráteszek a ragura. A felvert tojással megkenem a tetejüket, majd 200 fokos sütőben úgy 25-30 perc alatt készre sütöm. Háromszemélyes adag.

The Ultimate Chicken Cookbook receptjét variáltam át.   

A tésztához:
30 dkg liszt
2 g porélesztő
1,5 dl víz
2 ek. olívaolaj
só

A paradicsomszószhoz:
40 dkg konzerv paradicsom
3 ek. olívaolaj
3 gerezd fokhagyma
1 marék bazsalikom
só
bors

A feltéthez:
1 fej vöröshagyma
5 dkg chorizo
1 gömb mozzarella
bazsalikom

Az én pasimnak a pizza legyen "magyaros" = kolbász és/vagy szalonna és/vagy hagyma feltét, de lehetőleg mindhárom egyszerre :). Már nagyon régen nem csináltam pizzát, nincs bevált tésztareceptem, szerintem utoljára tán Jamie Olivert követtem, most Tessa Kiros könyvét kaptam elő. Sajnos még mindig nem volt friss élesztő (azóta már került), porral meg nem az igazi ez a recept se, még kísérletezek majd. 

A tésztához valókat összegyúrom, hagyom duplájára kelni (de ez nem nagyon akart), majd rusztikus, kb. 28 cm átmérőjű kerek lepényt formázok belőle, és szintén hagyom egy kicsit kelni. A kelesztés alatt a paradicsommártáshoz az áttört fokhagymát az olajon megfuttatom, ha illatos, mehet hozzá a paradicsom, só, bors, hagyom úgy 15 percet rotyogni, majd beleszórom a bazsalikomleveleket, kap még egy percet és készen is van. A fele mennyiséget használom egy pizzára, a másik felét kihűlés után bevágom a mélyhűtőbe. A mártással megkenem a tésztalapot, rákarikázom a chorizót (nesze neked magyaros :) ), a hagymát, csipkedek rá bazsalikomleveleket, majd hosszas könyörgéssel lebeszélem az én drágámat a szalonnáról, és 200 fokra előmelegített sütőbe teszem 15 percre. Ha lement ez az idő, ráteszem a felkockázott mozzarellát, és annyi időre teszem vissza, amíg a sajt megolvad. Kétszemélyes adag.

Tessa Kiros: Twelve receptje alapján.  

15 dkg chorizo
40 dkg csirkemell
34 dkg cannellini bab
40 dkg konzerv hámozott paradicsom
4 koktélparadicsom
1 nagy vöröshagyma
2 ek. olaj
só
bors

Egy gyors ebéd/vacsora Garytől, mert hétköznap minden 30 percen belül elkészíthető kaját nagyra értékelek :), és ember sem marad éhen délben. Ráadásul húsos, úgyhogy neki tökéletes :).

Az egyik evőkanál olajon megpirítom a felkarikázott chorizót mindkét oldalán, majd hozzákeverem a felkarikázott hagymát. Ha megpuhult, mehet bele a bab, a konzerv paradicsom, a félbevágott koktélparadicsomok, és fél konzervdoboz víz, 10 percet főnek együtt. Párhuzamosan egy serpenyőben a másik evőkanál olajon a sózott-borsozott, kis kockákra vágott csirkét pirítom meg, amit átkanalazok majd a paradicsomos szaftba. Rottyan kettőt, és készen is van. Kétszemélyes adag. 

Gary Rhodes: 365 receptje 

50 dkg marhahús
1 ek. liszt
10 dkg szalonna
1 salotta
2 kicsi vöröshagyma
1 dl konyak
3 dl vörösbor
2 dl húsleves
2 ág rozmaring
4 ág kakukkfű
só
bors

Jó kis ír Angus marhahúst kaptam, 1,5 kilót, és már háromszor megcsináltam ezt a remek burgundi marharagut, úgyhogy talán ideje megírni :).

A marhahúst felkockáztam és megszórtam a liszttel. A szalonnát csíkokra vágtam, száraz serpenyőben megpirítottam, majd hozzáadtam a húskockákat, az apróra vágott salottát, a felkarikázott vöröshagymákat, és tovább pirítottam. Ráöntöttem Egyesek Féltett Konyakkészletéből egy decit :), hosszú fapálcikával óvatosan meggyújtottam (tisztes távot kell tartani, szépen belobban). Ezután beleborítottam a vörösbort és a felmelegített húsalaplevet, valamint beletettem az összekötözött zöldfűszereket, sóztam, borsoztam. Békés csendesen elrotyogott bő egy órán keresztül; egy félóra elteltével hibát követtem el: miután éppen a Kettesszámú családtagot etettem, Egyesszámút megkértem, hogy keverje meg a ragut. No, férfiember kicsörtetett a konyhába, jóóó megkeverte - én meg miután kimentem, akkor láttam, hogy merő egy rozmaringlevél az egész :), nem szóltam előre, hogy óvatosan a zöldfűszerköteggel. A nagyját mindenesetre kiszedegettem belőle :). Vörösborral és bagettel finom. Kétszemélyes adag. 

A Larousse Gastronomique receptjét követtem hellyel-közzel. 

Egy nyilvános fülkéből felhívta Dotot White Plainsben. – Frissítsd fel az emlékezetem – kezdte. – Nem mondtál valamit egy balesetről?
– Dehogynem. És a természetes halálról is – felelte Dot. – De ki tudja manapság megmondani, mi a természetes halál, és mi nem? A biosárgarépa okozta fulladásos halálon kívül szerintem te vagy a legtermészetesebb halálozási ok, ami létezik.
– Kaptam egy pisztolyt.
– Igen?
– Egy automata huszonkettest, mert a hozzám hasonló fickók ezt kedvelik.
– Ez azért egy kicsit messze van a biosárgarépától.**

Piszke kiírásánál rögtön tudtam, hogy gasztroregények ide, nagy klasszikusok oda, én bizony a Bérgyilkos-sorozathoz nyúlok, mert imádom Blocktól a Keller-történeteket. A Bérgyilkos volt az első Agave-könyv, amit Férj kiszúrt egy könyvesboltban, azonnali függést okozott mindkettőnknél, aztán húzta maga után a kiadó összes többi remekművét is, amelyek mára három teljes polcot foglalnak el (csak azért ennyit, mert több példány a családban cirkulál).

John Paul Keller New Yorkban él csendesen, többnyire magányosan, bélyegeket gyűjt, néha lesz egy kutyája, időnként csajozik, de leginkább egy dolog különbözteti meg a város többi lakójától - a foglalkozása: bérgyilkos. Időről időre megbízásokat kap egy White Plains-i férfin, majd annak halála után a házvezetőnőjén, Doton keresztül, amiket különböző módszerekkel teljesít az ország különböző részeiben, bár néha sajátos erkölcsi szempontok alapján a célpont helyett inkább a megbízót nyírja ki :). A tetralógia abszurd helyzetei imádnivalóak, én különösen a zseniális Keller-Dot párbeszédek humorán szoktam nagyokat vihogni.

A kiírás után azonnal elővettem mind a négy kötetet, és most úgy olvastam végig, hogy gasztronómiai szempontból sasoltam őket. A könyvek legtöbbet emlegetett, rendszeresen visszatérő kulináris eleme Dot híres jeges teája :), amihez megkapjuk a sorozat egyetlen receptjét is:

– Ez pedig jó jeges tea, ami azt illeti. Valódi teából.
– És valódi jégből, lefogadom.
– A teászacskókat egy kancsó hideg vízbe rakom – magyarázta Dot –, ki a napra, és néhány órára otthagyom. Aztán a kancsót berakom a hűtőbe.
– Egyáltalán nem forralod fel?
– Nem kell. Éveken keresztül úgy csináltam, de aztán rájöttem, hogy ez így nem jó.*

Egyszer biztosan kipróbálom :), de most nem igazán van szezonja. Keller nemigen főz (bár elment a "Hogyan fejtsük meg a balti konyhaművészet rejtelmeit?" című tanfolyamra, de megállapította, hogy "elképesztő pofátlanság a kurzus tárgyát konyhaművészetnek hívni"* :) ), de sokszor jár étterembe, kávézóba, és időnként, hogy úgy mondjam, a gasztronómiát sajátosan használja :). 

Megint nagyon meleg volt, így Dot a teraszon várta egy kancsó limonádéval. – Keller, te pályát tévesztettél. Remek diagnoszta lennél. Alighogy megállapítottad, mi a baja, a férfi természetes halállal el is távozott az élők sorából.
– Történnek ilyen dolgok.
– Bizony – helyeselt Dot. – Ha jól tudom, beledőlt a tányérjába. A foltok talán örökre ott maradnak a nyakkendőjében.
– És milyen szép volt az a nyakkendő.
– Szívrohamot kapott, ahogy hallottam – mondta Dot. – Remélem, igazuk van, mert nagyon ritka, hogy valaki meghal, a szíve meg ver tovább. Hogy csináltad, Keller?
– Az összes energiámat a szívcsakrámba irányítottam – válaszolta Keller. – És akkor ezt az energianyalábot feléje küldtem, s ezt a szíve már nem tudta elviselni.
– Ha találgatnom kellene – nézett rá szúrósan Dot –, azt mondanám, hogy kálium cianid.
– Talált.
– Hogyan?
– Kicseréltem a sótartókat. Az övében a só tetejére cianid kristályokat raktam. Mindent alaposan megsózott.
– Márpedig az káros az egészségre. Nem érezhette volna meg a cián ízét?
– Amennyi sót használt, szerintem még a hús ízét sem érezte. Különben is, amikor rájössz, hogy nem ízlik…
– Már arccal a lasagnában vagy. A cián kimutatható, nem? Nem találják meg a boncoláskor?
– Csak akkor, ha keresik.
– És ha megnézik a sótartót?
– Amikor Dinsmore rosszul lett, páran odasiettek megnézni, mi lehet vele. Segíteni akartak – vonta meg Keller a vállát.
– Milyen rendes tőlük. És egyikőjük talán felkapta a sótartót?
– Nem lennék meglepve.
– És eldobta valahol az étterem és a reptér közt félúton?
– Ezen sem lennék meglepve.*

A mexikói éttermek Keller kedvencei, rögtön az első regény második oldalán felbukkan egy, a később sokat emlegetett oregoni Roseburgben. A huevos rancheros, a klasszikus mexikói reggeli, a második regényben kap szerepet, méghozzá az új-mexikói Albuquerque-ben; ez az egyik kedvenc történetem, ezért erre az ételre esett a választásom. Próbáltam specifikusan idevalósi receptet keresni, de amit találtam, annak autentikusságát a kommentelők mély megvetéssel köpködték :). Végül két receptből kevertem össze; Elise anyja hispán, ezért benne bíztam, de az övé vega volt, Keller pedig szereti a húst, úgyhogy a másikból átemeltem a chorizót. 

Az olajon üvegesre pirítom a vöröshagymát, majd hozzáadom a felkarikázott chorizót. Ha az is megpirult pár perc alatt, mehet hozzá a paradicsom, levestül. Közepes lángon hagyom kicsit rotyogni, majd hozzáadom a jalapeno paprikát (nem találtam frisset, aki azt akar használni, csak óvatosan), az őrölt római köményt, és sózom, borsozom. Ha kész, előmelegített tányérokba kanalazok egy keveset belőle, majd darabonként 1 kk. olívaolajon mindegyik tortillát oldalanként 1-1 perc alatt serpenyőben megsütöm, és a tányérokra teszem. Mehet rájuk a szósz, majd szintén 1-1 kk. olajon tükörtojásokat sütök, a tortillákra helyezem őket, és megszórom egy kevés apróra vágott korianderrel. Négyszemélyes adag, remélem megüti a "Hívj Csak Carlosnak" színvonalát :).

Elise receptjét és Lynn Nusom: Authentic Southwestern Cooking c. könyvét használtam forrásul.    

Keller ezen elgondolkodott. – Dot – jelentette ki –, én nem csináltam semmit.
– Dehogyisnem. Mexikói reggelivel kezdted minden egyes napodat.
– Huevos rancherosszal.
– Na tessék, én meg azt hittem, hogy a mexikói reggeli egy pohár víz és egy cigaretta.**

*Lawrence Block: Bérgyilkos (Agave Könyvek, Budapest, 2003, fordította [remekül, mint a sorozat összes részét]: Varga Bálint)
**Lawrence Block: Bérgyilkos a célkeresztben (Agave Könyvek, Budapest, 2005, fordította: Varga Bálint)

1 kisebb, érett mangó
25 dkg mini mozzarella
fejessaláta
2 ek. extra szűz olívaolaj
1 ek. mustármag
1 vöröshagyma
só

Egy gyors kis saláta vacsorára: a hagymát felkarikázom, alaposan besózom és hagyom állni legalább egy félórát, majd kinyomkodom. A salátát csíkokra vágom, a mangót kockákra, ráteszem a mozzarella golyócskákat és a hagymakarikákat. Az olajat felforrósítom, beleszórom a mustármagot és amint elkezdenek ugrálni, ráöntöm a salátára. Kétszemélyes adag.

A csirkepörkölthöz:
2 nagy, egész bőrös csirkecomb (összesen kb. 50 dkg)
2 ek. olaj
2 közepes vöröshagyma
2 közepes paradicsom
1 púpozott kk. őrölt pirospaprika
só
1,5 dl víz

A palacsintához:
3 tojás
20 dkg liszt
4 dl tej
1 dl ásványvíz
1 kk. sütőpor
1 kk. porcukor
csipetnyi só
1 ek. olaj

2,5 dl tejföl plusz a tálaláshoz
a sütéshez olaj

Az idegenbe szakadt ember lánya általában remekül elboldogul a helyi boltok kínálatával, nem zokog folyton otthoni dolgokért, alkalmazkodik, felfedezi és élvezi a nemzetközi ízek széles skáláját. Arra az esetre, ha eszébe jutna egy-egy klasszikus magyar étel, betáraz azért némi mákot, őrölt pirospaprikát a spájzba, vesz lengyel túrót a mélyhűtőbe, otthonról alkalmanként importál zöldpaprikát. Szerencsére nálam ritkán vannak ilyen vágyakozások a hazai kajákra, amikor jönnek, akkor meg egyszerűen engedek a csábításnak és megcsinálom őket.

A receptet általában nagy boldogan úgy reklámozzák, mint a "maradék csirkepörkölt" felhasználásának isteni módját - na de ha nincs ilyen maradék, akkor azt is gyártani kell. Az olajon üvegesre pirítom a hagymát, majd megszórom a pirospaprikával és beleteszem a kettévágott combokat. Körbeforgatom, majd felöntöm a vízzel, beleteszem a negyedelt paradicsomokat és megsózom. Alacsony lángon, lefedve kb. 50 percig főzöm, időnként fordítva egyet a húsokon, ha a víz elfogy alóla, egy nagyon keveset még alátöltök, de a szaft ne legyen túl híg. A palacsintához valókat csomómentesre keverem, szükség esetén még ásványvízzel hígítom (a szénsavas a jobb, de ha nincs, túl fogja élni simával is), ebből a mennyiségből 14 palacsintát lehet sütni. A pörköltszaftot a tejföllel elkeverem, a csirkehúst lebontom a csontokról, apróra vágom, hozzákeverek három evőkanálnyit a szaftból és a palacsintákba töltöm, összesen nyolcba lett elég. Én négybe hajtottam őket (akinek jobban tetszik, tekerje fel), sütőedénybe sorakoztattam és leöntöttem a tejfölös szafttal. 175 fokra előmelegített sütőbe ment úgy 10-15 percre (lényegében csak át kell forrósítani). Tálaláskor még lehet rá finom tejfölt kanalazni. Háromszemélyes adag honvágy ellen.

Pelle Józsefné pörkölt- és palacsintarecepjét vettem alapul.

1 közepes fej vöröshagyma
30 dkg marhahús
40 dkg krumpli
15 dkg bébi champignon
1 ek. szarvasgombás olaj
2 kk. kapribogyó
1 ek. balzsamecet
2+ 1 ek. olívaolaj
2 kk. szárított zsálya
1 dl fehérbor
1 dl tejföl
só
bors

A kockára vágott húst a szarvagombás olajjal, 1 ek. olívaolajjal, a balzsamecettel, a zsályával és a feldarabolt kapribogyóval összeforgatom és éjszakára a hűtőbe teszem. Az olajon másnap üvegesre pirítom a hagymát, hozzáadom a húskockákat, barnulásig sütöm, majd felöntöm vízzel és a fehérborral, sózom, borsozom. Ha a leve jórészét alacsony lángon elfőtte (kb. 30 perc), mehet bele az apró kockára vágott krumpli, a gomba és még víz. Ha minden puhára főtt (kb. 20 perc), lekapcsolom. A tejföllel meg kellett volna várni, amíg jobban kihűl, így némileg kicsapódott, de az ízén szerencsére ez nem módosított :). Háromszemélyes adag.

40 dkg borjú hátszín (3 vastag szelet)
1 nagy fej vöröshagyma
1 nagy fej lilahagyma
1+1 ek. olaj
1+1 ek. vaj
1 dl száraz fehérbor
2 ek. konyak
1 kk. liszt
durva szemű tengeri só
megpirított és durvára őrölt szecsuáni bors

Utazás után fáradtan és főleg erősen kialvatlanul nincs túlságosan nagy kedve vásárolgatni az embernek. Mérsékelt lelkesedéssel bedobtam egy adag borjú hátszínt a kosárba azzal, hogy majd alszom rá egyet és kitalálom, másnap mi készüljön belőle. Az ilyen másnapokkal csak az a baj, hogy visszamászni a boltba, na ahhoz aztán végképp nincs energia. Úgyhogy marad a kreativitás: mi szép s jó van otthon?

A borjút engedtem szobahőmérsékletre melegedni. A hagymákat megpucoltam és felkarikáztam, evőkanál olajon barnulásig pirítottam (kb. 10 perc), majd kis tálkába kiszedtem. A helyükbe újabb evőkanál olajat és egy evőkanál vajat dobtam, amikor összeolvadtak, mehettek bele a hússzeletek, amiket mindkét oldalukon alaposan megsóztam és szecsuáni borsoztam. Oldalanként kb. 7 perc alatt sültek meg (viszonylag vastag szeletek voltak), egy kevés vajat utánadobtam még, amikor megbarnult a sütőfolyadék. A borjút kiszedtem, fólia alatt melegen tartottam, a serpenyőbe pedig beleöntöttem a bort és a konyakot. Amikor felére csökkent, beleöntöttem a húsból addig kieresztett levet, majd leszűrtem a folyadékot. A tisztára törölt serpenyőbe visszaöntve belepakoltam a hagymakarikákat, ahogy átforrósodott, egy teáskanál liszttel besűrítettem, és a hagymás mártást a húsokra kanalaztam. Bőven jutott rá, aki nem szereti annyira a hagymát, az kisebb fejekkel is elkészítheti, bár szerintem pont ettől a nagy mennyiségtől lett igazán jó. A bortól és a konyaktól a mártás édeskés-savanykás, a hagyma íze pedig szépen megszelídül. Krumplipürével és a mostanság elmaradhatatlan tejfölös uborkasalátával tálaltam.

Eredetileg a Borsán.

0,5 kg karfiol
1 l víz
1 közepes vöröshagyma
1 tk. reszelt gyömbér
1 tk. garam masala
1 tk. őrölt koriander
1 dl 0%-os zsírtartalmú natúrjoghurt
1 kaliforniai paprika, piros
1 kaliforniai paprika, sárga
só

Nem vagyok egy nagy fogyókúrabajnok. Persze, próbálkoztam a 90 napossal, meg számlálgattam a kalóriákat időnként, de tartósan egyik sem ragadott magával. Gondolom nem árulok el senkinek nagy titkot, hogy mozgás + kiegyensúlyozott táplálkozás a kulcs, de sokkal egyszerűbb Tuti Tippeket követni, mások által meghozott szabályokat, mint ezt az egyszerűnek tűnő, de nehezen kivitelezhető egyenletet tartani. Úgyhogy ha felszalad pár kiló, igyekszem visszafogni az édességeket (nehéz :) ), meg a kajamennyiségeket, de képtelen vagyok mondjuk müzlit reggelizni. Általában nem főzök diétásan, ez egy édesszájú, húsimádó férj mellett nehéz is lenne, úgyhogy nem lep meg, hogy a blogomon ötször annyi édességrecept található, mint lájtosnak tekinthető étel.

Ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne alacsony kalória- és zsírtartalmú, ugyanakkor finom (fontos!) ételeket kreálni, és néha bizony jól is esnek. És a fogyókúrás ételek köre sokkal bővebb, mint egy kupac összevágott nyers zöldségbõl álló saláta. Az emberek általában a januárt tekintik a fogyókúra hónapjának, próbálva a karácsonyi nagy kajálások okozta bűntudatot és kilókat kompenzálni, hát ezen már túlvagyunk, de remélem még februárban is lesznek kitartóak, akiknek segítséget jelenthetnek ezek a receptek. Őszintén szólva, csak a kalóriák kiszámolására vállalkoztam, de úgy saccolom, hogy mind zsír-, mind szénhidráttartalomban is elég alacsony ételek. Magam is meglepődtem, hogy a végére egy 400 kcal-os összérték jött ki, még jobb, mint amire számítottam, úgyhogy nyugodt szívvel hátradőlök és merem ajánlani ezeket.

A nem fogyókúrázóknak pedig halkan megsúgom, hogy a) a levest a férjem fogja megenni, mert én csak nagyon ritkán eszem levest (viszont ő csak a netrõl fogja megtudni, hogy diétás), b) a tortilla nálam sült húshoz volt köret, c) a málnás banánkrém tényleg isteni, de ettől még az én kosaramba egy pár fánk és jégkrém is bekerült...

A karfiolt rózsáira szedem, a hagymát megpucolom, apróra felvágom és vízzel felöntöm, 10 perc után hozzáadom a gyömbért és a fûszereket, majd addig főzöm, amíg a karfiol puha nem lesz. Botmixerrel krémesre turmixolom, hagyom némileg kihűlni, ha már nem forró, hanem csak meleg, hozzákeverem a joghurtot. A paprikákat hosszukban vékony csíkokra vágom és száraz grillserpenyőben a csíkokat mindkét oldalukon addig sütöm, amíg meg nem pirulnak. Minden tál leves tetejére sárga és piros paprikacsíkokat teszek. Négyszemélyes adag, a teljes adag leves kalóriatartalma paprikástul 280 kcal, egy adagé 70 kcal.

Eredetileg a Borsán.

1,5 kg sertésrolád
0,5 l gyümölcsös fehérbor
1 nagy fej vöröshagyma
2 sárgarépa
2 gerezd fokhagyma
3 ek. fehérborecet
1 babérlevél
2 ek. olaj
1 ek. paradicsompüré
1 tk. kukoricakeményítő
2 ág zellerzöld
6 kicsi ág kakukkfű 
őrölt római kömény
tengeri só

Most már elő kellett venni a karácsonyra kapott kincsecskémet, mert éreztem a neheztelést az ajándékozótól, hogy még mindig nem alkottam belőle semmit :). Hát felütöttem és ez a recept szerelem volt első látásra. Szerencsém volt a hentesnél is, kaptam szép, megkötözött roládot, bár volt némi kommunikációs probléma. A fiú anyanyelvén lelkesen magyarázott valamit, amiből teljesen egyértelműen kivettem, hogy azt javasolja, alaposan fűszerezzem be körbe a húst, bólogattam, hogy persze, persze. Mire is elvonult hátra; ezen a ponton leesett, hogy a körbefűszerezés stimmelt, de lehet, hogy azt mondta: ő szívesen megcsinálja? És lőn, hazamentem, kibontottam a csomagot: áradt a római kömény illata :). De ártani nem árthat a husinak, úgyhogy meghagytam.

A húst üvegtálba tettem, felöntöttem a borral és a borecettel, mellé karikáztam a páclébe a megpucolt répákat és a negyedelt hagymát, a zöldfűszereket és a babérlevelet belefektettem, és lefedve ment a hűtőbe éjszakára. Másnap kiemeltem a pácléből, tengeri sóval alaposan megszórtam, olajon körben barnulásig megsütöttem (pár perc), majd sütőedénybe tettem, ráöntöttem a páclevet és mellékanalaztam a répát, hagymát, de a babérlevelet meg a zöldfűszereket már kiszedtem. 180 fokos sütőben 1,5 órát sült, rendszeresen locsolgattam a lével. Ekkor kiszedtem, tányérra tettem a zöldségekkel együtt és a lekapcsolt, hűlőfélben lévő sütőbe tettem. A folyadékot leszűrtem egy lábasba, hozzáadtam a paradicsompürét, a keményítőt 3-4 evőkanál hideg vízzel eldolgoztam, majd ezt is beleöntöttem. Addig főztem, amíg egy kicsit besűrűsödött. Felszeltem a húst, rákanalaztam a szószt és zöldségeket, valamint tortillát adtam mellé. Négyszemélyes adag.

1080 Recipes receptje.

60 dkg bárányhús
1 ek. reszelt gyömbér
2 kisebb gerezd fokhagyma
1 tk. kurkuma
1 tk. garam masala
4 ek. olaj
2 nagy vöröshagyma
2 narancs
só
1 dl víz
mini piták

Nyálkás, nyúlós, szürke, hideg, fejbeverős, nyomasztó, borongós, esős, csúf január. Az ember kedve a béka feneke alatt, legszívesebben átaludná az egész napot. Konyhai védekezési mód ellene: erős szín és erős íz. Adja magát a fűszeres, keleti konyhák széles választéka, a thaitól a kínaiig csodás ízvilágokkal lehet és érdemes ilyenkor varázsolni. Most Indiára esett a választásom, az egyik kedvenc könyvemből: Indian in 6, szerzője (csak egyszer vagyok hajlandó begépelni) Monisha Bharadwaj. A hölgy frappáns választ kívánt adni arra az általános véleményre, hogy az indiai konyha bonyolult, túl sok hozzávalós és erősen időigényes ahhoz, hogy otthon nekilássunk; minden receptje legfeljebb hat hozzávalót kíván (az olajon, a són, a gyömbéren és a fokhagymán túl). A bárány vidámítóan sárga lesz a kurkumától és a narancstól, a fűszerezéstől pedig bizonyosan felébredünk.

A gyömbért, az átpréselt fokhagymát, a kurkumát és a garam masalát két evőkanál olajjal elkeverem és a vastag csíkokra vágott bárányhúsba masszírozom, legalább egy órát hagyom állni. A hagymákat megpucolom, félbevágom és vékonyan felszeletelem. Az egyik pucolt narancsot robotgépben ledarálom, a másikat cikkelyekre szedem. A maradék két ek. olajat felhevítem, a hagymákat aranybarnára sütöm benne. Kettészedem, egyik felét tálaláshoz félreteszem, a másikat finomra darálom robotgépben. A serpenyőbe megy a helyébe a bárány, körben a csíkokat megpirítom, majd hozzáadom a darált hagymát, a narancspürét és a narancscikkelyeket. Sózom, felöntöm a vízzel, felforralom, majd lefedve közepes lángon addig főzöm, amíg a bárány puha nem lesz (kb. 15 perc). Tetejére kupacolom a sült hagymát, és pirítóban megmelegített mini pitákkal tálalom. Háromszemélyes adag.

Akit további ínycsiklandó keleti konyhai receptek érdekelnek így a télvégén (és persze később is), azoknak melegen tudom ajánlani az Orient Express blogot.

Monisha Bharadwaj: Indian in 6.

Eredetileg a Borsán.

A húspogácsához:
50 dkg jó minőségű darált marhahús
só
bors
1 ek. olaj

A sajtburgerhez:
3 hamburgerzsemle
1 nagy fej vöröshagyma
3 kisebb fej paradicsom
3 kisebb konzerv csemegeuborka
3 lap cheddar
3x1 ek. mustár
3x1 ek. ketchup
fejessaláta

sült krumpli

A konyhai "gombhoz a kabátot" tipikus esete forgott fenn, mikor jött a kérés: legyen valami sült krumplival :). Szögezzük le: gyűlölök olajban krumplit sütni. Meg általában bármi mást is, de krumplit különösképpen. És ezért nem is vagyok hajlandó túl gyakran művelni (konyhai terror? :) ), kábé évi egyszeri alkalomra szorítkozom, ha lehet.  Fröcsög, mocskos, olajban úszik minden, megégetem a kezem, és mivel nincs ajtó a konyhán, két napi szellőztetés után sem múlik el a szaga a lakásból. Fritőz nincs, ha a technikai része érdekel bárkit, de nem is lesz; aki ilyen eszközre vágyik, annak vásárlás előtt ajánlom Will írását. De ha már rábólintottam az idei eseményre, akkor legyen kövér a lúd, csináljunk valami igazán hozzá passzolót: sajtburgert. Heston Blumenthal magasságát nem gondoltam megugrani, láttam a hamburgeres adást, fél Amerika bejárása után, több hónapos kutatómunkával összerakta a két nap alatt elkészíthető Tökéletes Szendvicset (3 kg paradicsomból készített koncentrátummal, s.k. gyártott sajtszeletekkel), hát váljék a kis kopasz egészségére. Bűvös szakácsék nemrég megjelent, remek hamburgeres írásából próbáltam okosodni, továbbá Mamma esszézett még tavasszal egy igen alaposat.

A hideg húst sóval és borssal alaposan és gyorsan összegyúrom, három, kb. két centi magas, nagy pogácsát formázok belőle és visszateszem a hűtőbe sütésig, amíg a krumpli nagy részével megküzdök. Igyekeztem arra figyelni, hogy a közepét vékonyabbra nyomkodjam, ez nem sikerült tökéletesen, de majd legközelebb. Evőkanál olajon, erős tűz felett 2,5 percig sütöttem a pogácsákat oldalanként, majd utána gyengébb láng felett még 4 percig, rendszeresen megforgatva őket. Rácsra szedtem, a tetejére gyorsan szeletelt cheddart tettem, hogy ráolvadjon (szívás: nem kaptam előre szeleteltet és annyira lágyat sikerült vennem, hogy erősen bénán sikerült levagdosnom némileg vastag darabokat belőle), így pihent két percet. A félbevágott zsemléket közben grill alatt vágott felükkel felfelé 2-3 perc alatt megpirítottam (aki enkezével akar zsömit gyártani, annak ajánlom Pamina vagy Mirelle receptjét, mindkettő nagyon gusztusosnak tűnik), az aljára tettem fejessalátát, majd rá három karika hagymát, a sajtos húst, mustárt, ketchupot, három karika paradicsomot és csíkokra vágott csemegeuborkát. Magassága elég tekintélyes lett, de megbirkóztunk vele. Kaptam dicséretet is: "jobb lett, mint a Mekis" :)).

A szószhoz:
40 dkg konzerv paradicsom
1 nagyobb fej vöröshagyma
2 ek. olaj
1 kk. kapribogyó
1 ek. vörösbor
só
bors

30 dkg padlizsán
2 ek. olaj
25 dkg fusilli
parmezán
bazsalikom

A napsütés és a bősz plusz fokok nyárias hangulatú ételre sarkalltak. Tudom, hogy nem most van a padlizsánszezon, de találtam pár szép darabot a boltban és nem bírtam ellenállni. A padlizsánt kisebb cikkelyekre vágom és alaposan besózom, hagyom állni legalább 30 percet szűrőben, majd letörölgetem. A szószhoz az olajon üvegesre pirítom az apróra vágott vöröshagymát, majd hozzáadom a konzerv paradicsomot levestül, a dobozt egy evőkanál vörösborral kiöblítem és a lábasba öntöm. Hozzáadom a kicsit aprított kapribogyókat, sózom, borsozom és 20 percig hagyom csendesen rotyogni. A padlizsáncikkelyeket két ek. olajon pirosra sütöm. A tésztát kifőzöm, a felforrósított paradicsomszószba forgatom (nem fog cuppogni a szószban, csak szépen bevonja), tányérokra szedem, elosztom a tetejükön a padlizsándarabokat, megszórom parmezánnal és bazsalikomot tépkedek rájuk. Kétszemélyes adag.

Forrás: Italian ingredients cookbook

2x17 dkg cápaharcsa filé
3 dkg vaj
1 kk. Worcestershire szósz
1 kk. őrölt szecsuáni bors
2 nagy fej vöröshagyma
só
ecet
olaj
főtt rizs

A hagymát karikákra vágom és besózom, ideális esetben egy pár órát hagyom állni. Kinyomkodom és egy kis ecettel meghintem. A vajat megolvasztom és elkeverem a Worcestershire-szósszal és a szecsuáni borssal, s a halszeletek mindkét oldalát megkenem vele. Vékonyan kiolajozott, felforrósított grillserpenyőben oldalanként olyan 3-4 perc alatt kisütöm őket. Kétszemélyes adag.

A Catfish Recipes oldalról.

4 tojás

A keftához:
45 dkg darált marhahús
1 tojás
1 nagyobb vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
2 ek. zsemlemorzsa
1 kk. őrölt római kömény
1 kk. őrölt pirospaprika
1 kk. őrölt fahéj
kis marék apróra vágott petrezselyem
csipetnyi őrölt gyömbér
só
bors
2 ek. olaj

A paradicsomszószhoz:
40 dkg konzerv, darabolt paradicsom
3 gerezd fokhagyma
kis marék petrezselyem
kis marék koriander
1 kk. őrölt római kömény
1 kk. őrölt fahéj
csipetnyi cukor
só
bors
tetejére egy kevés friss koriander

Régen voltam ennyit távol a saját konyhámtól számos ok miatt, kicsit furcsa is volt kitalálni, hogy hétvégére mi legyen a kaja, főleg, hogy plusz egy felnőtt férfiember is csatlakozott a létszámhoz, tehát a húsos-tápláló vonal mentén kellett mocorogni :). A kedvenc zsidó kajás szakácskönyvemet ütöttem fel, nem is csalódtam benne, a szemem ezen az észak-afrikai ételen akadt meg, amely első olvasásra is meglehetősen gyorsnak és egyszerűnek tűnt, ízeiben pedig csábítónak.

A húsgombócokhoz valókat az olaj kivételével alaposan összegyúrom (a hagymák természetesen apróra vágva kerülnek bele), és diónyi gombócokat formázok belőlük, tizennyolc darabot. Az olajat megforrósítom és a gombócokat minden oldalukon barnára sütöm benne. A serpenyőbe öntöm a paradicsomkonzervet, a három zúzott fokhagymát, az apróra vágott petrezselymet és koriandert, a csipet cukrot és a fűszereket. Miután felforrt, úgy öt percen át főzöm, a gombócokat forgatva a szószban, amíg kissé be nem sűrűsödik. Helyet csinálok a négy tojásnak és a szószba ütöm őket. Lefedve kábé három-négy perc kell nekik, hogy jók legyenek és készen is van az étel. A tetejére egy kevés friss koriandert szórok és a serpenyőből tálalom, a köret kenyér. Háromszemélyes adag.

The complete guide to traditional Jewish cooking.