1 l tej
10 tojás
2 ek. vaníliakivonat
2 ek. nádcukor

Húsvét, rakom össze a bevásárlólistát, mi mindent tervezek, mit kell venni. Gondoltam, az obligát sonka és a vele járó sonkalé leves mellett most aztán belevetem magam a konyhába, sütök kalácsot, sós rágcsát, illókekszet, meg legyen egy karamelles cheesecake bónuszban. Bevásárlást több körben megejtettük ennek megfelelően.

Megjött szombaton a pakk anyósomtól. Ott figyelt benne - többek között! - némi pogácsa, egy tonnácska sajtos ropogós, fél kiló nyuszikeksz (ami nyuszi és mindenféle állatos formában sütött illókeksz), és egy hatalmas kalács. Így hát itt álltam egy erősen könnyített húsvéttal és némi felesleges energiával, amit végül életem első édes túrójába öltem (a cheesecake sorra fog kerülni, csak momentán csurig van a hűtő a "többek között"-tel :) ).

A tíz tojást felvertem, a vaníliakivonattal és a nádcukorral a tejbe öntöttem és közepes láng felett, folyamatosan kevergetve addig főztem, amíg ki nem csapódott. Amikor úgy nézett ki, mintha a tejben tekintélyes adag rántotta úszkált volna, lekapcsoltam a gázt, egy szűrőt kibéleltem tiszta konyharuhával és az egész 1,5 literes cuccot beleöntöttem. Amikor a nagyja lecsöpögött, a konyharuhát összekötöttem és éjszakára fellógattam. A vasárnap reggeli húsvéti asztalra került, nekem nagyon ízlik így is, emberem túl semlegesnek tartja az ízét (érdekes lehet különféle fűszerezésekkel is elkészíteni).

A Segítsüti kicsit magába szippantott :), nem volt időm még közzétenni a 102.102 Ft-ért gazdára talált (köszönjük, csilli81!) konyakmeggy torta receptjét, de most már nem várat magára tovább.

A három tortalaphoz:
3x100 g liszt
3x100 g porcukor
3x90 g puha vaj
3x80 g tejföl
3x6 g sütőpor
3x6 ml vaníliakivonat
3x20 g jó minőségű kakaópor
3x1 tojás

A két réteg fehércsokis ganache-hoz:
2x300 g jó minőségű fehér csoki lencse
2x100 ml tejszín

A két réteg + borítás étcsokis ganache-hoz:
3x200 g jó minőségű (65%-os) étcsoki lencse
3x100 ml tejszín
1 tk. vaj

A konyakmeggyhez:
1 kg fagyasztott meggy
400 g cukor
kb. 200 ml jó minőségű konyak

A tetejére:
21 db Ana-féle luxus kivitelű konyakmeggy bonbon
20 fehércsoki lencse

A meggyet hagyjuk kiolvadni, majd a felfogott levéhez adjuk a cukrot és felfőzzük. A cukros levet a meggyre öntjük, majd hozzáadjuk a konyakot, és 1-4 hétig hagyjuk lefedve a hűtőben állni.

A három tortalaphoz (akár előző nap) a hozzávalókat robotgéppel összekeverjük, kivajazott, sütőpapírral kibélelt, 26 cm-es tortaformába simítva 180 fokra előmelegített sütőben 20-25 perc alatt (tűpróba) készre sütjük. A formában hagyjuk 10 percet állni, majd rácson kihűtjük.

Az első lapot visszatesszük a tortaformába, a fehér csoki lencsére (vagy aprított fehércsokira) ráöntjük a felforralt tejszínt, simára keverjük, és ha kihűlt, a lapra simítjuk. A lecsöpögtetett meggy felével kirakjuk, majd rásimítjuk a 200 g étcsokiból és 100 ml felforralt tejszínből készített krémet. Kis időre hűtőbe tesszük, majd beborítjuk a következő tortalappal és megismételjük az eljárást. A tortát a harmadik adag étcsokis ganache-sal borítjuk be, amibe 1 teáskanálnyi vajat is keverünk. Ha kihűlt, kirakjuk a bonbonokkal és a fehércsoki cseppekkel.

Nem győzöm eléggé hangsúlyozni - főleg, miután két tesztpéldányt (=9 kg) a tortából nagyrészt hárman fogyasztottunk el három héten belül... -, hogy ez egy keményen tömör torta, ha nem nagy a család és/vagy átlagos étvágyú, két tortalapos változatot csinálnék belőle. A csokilencsék természetesen helyettesíthetők apróra vágott étcsokival, ki lehet próbálni alacsonyabb kakaótartalmú csokival is, az alkoholmentes változathoz pedig a konyakmeggy helyett egyszerű lecsöpögtetett meggybefőttet lehet használni. Minden létező változatban nagyon finom.

A tortalap receptje Nigelláé (Feast), a ganache és konyakmeggy Anának köszönhető, akinek nem győzöm eléggé megköszönni segítségét, a luxus kivitelű konyakmeggy bonbonok szintén tőle beszerezhetők.

Bár a sütilicit már végetért, akik még szeretnének hozzájárulni a Down Egyesületnek nyújtott támogatáshoz, azok számára még kaphatók Segítsütis ajándéktárgyak és már megvásárolható a 27 édesség receptjét tartalmazó Segítfüzet is!

7 dkg marcipán
2,5 dl tej
1 ek. vaníliakivonat
1 tk. őrölt fahéj
5 dkg kesudió
étcsoki forgácsok

Ehhe, március, mi? Csizma, nagykabát, sál, torokgyulladás, mínuszok. Úgyhogy test- és lélekmelengető leves kell. Ezt a Paul Rankin alkotást valamikor a Ready, Steady, Cook-ban láttam, bekattant, most pedig eljött az ideje. Vetekszik egy forró csokival :), és baromi egyszerű.

A tejbe darabolom a marcipánt, hozzáöntöm a vaníliakivonatot, beleszórom a fahéjat, és  lassú tűzön addig melegítem, amíg a marcipán fel nem olvad. A kesudiót feldarabolom, száraz serpenyőben megpirítom és a levesbe szórom. A tetejére étcsokit forgácsolok. Egyszemélyes adag.

Paul Rankin receptje.

Gyerekdalokból főzni? Á, hol van az már. Cégünk tavaszi újítása: főzzünk közvetlenül a gyerekről! :) Ugyanis nem csak anyagi előnyei jelentkeznek annak, hogy Pinky ruhatárának tekintélyes részét a rokonság szerzi be, de öltöztetéskor időnként szembesül az ember meglepetésekkel, például azzal, hogy ami elöl banánturmix a pólón...

...ahhoz hátul recept is van!

(És igen, tudom, hogy a "főzni" kifejezést itt a masszív eufemizmus jegyében gépeltem be :).) Mivel Leánygyermek szereti a robotgépet, a banánt viszont a la natúr tolja az arcába, inkább csak a gombnyomogatásban segített, a fogyasztást nem neki szántam.

1 banán
1,5 dl tej
1 ek. vaníliakivonat

Hát ezeket jól összeturmixoltam, és persze nem ért különösebb meglepetésként, hogy ez így igen gyenge és nincs sok íze. Cukrozni nem akartam, a fűszerespolc Mademoiselle Kivonyítom-kiborítom jelenlétében nem tűnt túl járható útnak, aztán eszembe jutott, hogy a) barátainktól múltkor kaptunk egy zacskó robbanócukrot, b) A la carte-nál is milyen tuti volt a Segítsütiben krémbe keverve. Nosza, jól beleborítottam.

És remekül feldobta, retrósan pattogtak a cukrok a krémes banánnal a számban, aztán már nem pattogtak, hanem kezdtek kis csomókká válni, aztán a kis csomók összetapadtak nagyobb csomókká... ekkor kihalásztam a papírt a kukából, és konstatáltam, hogy az ötlet abszolút működőképes, csak tényleg cukorkát, és ne robbanócukorka-rágót szórjunk a turmixba...

A tésztához:
4 tojás
22 dkg nádcukor
1 ek. vaníliakivonat
15 dkg olvasztott vaj
18 dkg liszt
fél csomag sütőpor
10 dkg fenyőmag

A tetejére (aljára):
fél sárgadinnye
15 dkg áfonya
15 dkg nádcukor
1 ek. vaníliakivonat
1,5 dl víz

Nem emlékszem, hogy valaha is sárgadinnyével készült süteménybe ütköztem volna akár élőben, akár netes recept formájában (ettől még nyilván létezik, csak nem túl gyakori). Kicsit túlvásároltam magam mézédes dinnyéből, és fejben mellétettem a neheztelő dünnyögést, miszerint egy ideje nem sütöttem semmit. Receptet nem kerestem sokat, célirányosan a Donna Hay magazinból kitépkedett fordított torta recepteket túrtam elő, amelyek közül az egyiket adaptáltam dinnyebarátomra. Önmagában nem mertem megkockáztatni, fejben kissé jellegtelennek ítéltem színben, úgyhogy tettem mellé némi áfonyát.

Egy 26 cm-es átmérőjű serpenyőbe szórom a cukrot, öntöm a vizet és a kivonatot, és közepes lángon kavargatva addig főzöm, amíg a cukor el nem olvad. Beleteszem a héjától-magvas részétől megtisztított, cikkelyekre vágott dinnyét, öt perc múlva pedig a cikkelyek közé szórom az áfonyát. Pár percet kap még, majd lekapcsolom a gázt.

A tojást, cukrot, vaníliát elektromos mixerrel addig verem, amíg a keverék kétszeres mennyiségű nem lesz. Beleforgatom a lisztet, a sütőport, az olvasztott vajat - és a nagy lutrit, a darált fenyőmagot. Az eredeti recept darált mandulát írt, ami nem volt otthon. Se dió, se kesudió, semmi, csak negyed kiló fenyőmag, úgyhogy megvontam vállam, próbáljuk meg. Amikor a nyers tésztát megkóstoltam, hááát, szívtam a fogam, elég agresszíven dominált a fenyőmag. Mindenesetre már mindegy volt, rákanalaztam a serpenyőben pihegő dinnye-áfonya keverékre, becsavartam alufóliával a serpenyő nyelét, és 170 fokra előmelegített sütőbe tettem úgy 35-40 percre, tűpróbával ellenőriztem, hogy készen van-e. És hurrá, a sütés jót tett neki, agresszív fenyőmagíz eltűnt, kifordítva kellemes tészta a végeredmény, finom, ragadós gyümölcsös felső réteggel!

Donna Haymagazin 2007. őszi számából alakítgattam a receptet.  

20 dkg nádcukor
45 dkg sütőtök
2 dl olaj
2 tojás
40 dkg liszt
1 tk. só
2 tk. fahéj
4 tk. sütőpor
2 ek. tej
2 tk. vaníliakivonat
25 dkg darabokra vágott étcsoki
10 dkg darabokra vágott dió

A baba-mama klub (ahova összesen vagy kétszer jutottam el) egyetlen igazán pozitív hozadéka számomra stílszerűen a gasztronómiai vonalon jelentkezett, amikor a kanadai csaj sütőtökös csokiskekszet hozott egyik alkalommal. Világéletemben imádtam a sülő sütőtök illatát, és a tetején azt a vékony, megbarnult réteget, de ezen túlmenően egy falatot se belőle :). Vagy tíz éve biztosan nem ettem még ennyit se. Mindenesetre a süti ízlett, a receptet elfelejtettem elkérni, de a Gugli a barátom, úgyhogy kerestem egyet. Ez némileg sütőtökösebb ízűre sikeredett, mint anyukakollegináé, de nagyon bejött, ráadásul elég egyszerű.

A sütőtököt megsütöm, a húsát villával összetöröm, és hozzákeverek minden más hozzávalót (tekintélyes mennyiség lesz). Kicsivú tapasztalatai nyomán jelezném, hogy nagyon lágy lesz a tészta, és a keksz is puha, nem ropogós. Sütőpapírral bélelt tepsibe kupacolok evőkanálnyi adagokat tisztes távolságra egymástól (kilapul), és 180 fokos sütőben kb. 12 percig sütöm. És csak sütöm, és csak sütöm, és csak sütöm, irgalmatlan mennyiség lesz, de szépen el is fogy :).

A Cooks.com receptje az eredeti.  

A tésztához:
3 tojás
10 dkg porcukor
1 tk. vaníliakivonat
2,5 dkg kakaópor
2,5 dkg liszt
6 dkg olvasztott vaj

A töltelékhez és a borításhoz:
15 dkg meggybefőtt
3 ek. meggybefőtt lé
2 ek. kirsch
3 dl tejszínhab
1 ek. porcukor
1 tk. vaníliakivonat
csokidíszek, csokireszelék vagy csokiforgácsok

Nem mondhatnám, hogy nagy feneket kerítettünk az esküvőnknek (és akkor erősen eufemisztikus voltam :) ), hasonlóképp az évfordulók is meglehetősen egyszerűen zajlanak: elmegyünk étterembe enni egyet. Semmi procc, kazalnyi virág, patakokban folyó pezsgő - és ez nekünk így tökéletes. Tegnap akaratunkon kívül műsor is járt a kajához :), bár a Zuram ügyes székválasztásának köszönhetően csak én élveztem a középkorú hölgyek-urak robotkecsességű mozgásának látványát, amint szemlátomást első szambaleckéjüket vették az étterem mellett a homokban, különös tekintettel arra a nem annyira modelltestű úriemberre, aki félmeztelenre vetkőzve örvendeztette meg a nagyközönséget szőrös hátának és vastag aranyláncának látványával :). A desszertet - ennek is köszönhetően :) - kihagytuk, mert azért nem bírtam ki, hogy valami apróságot ne dobjak össze.

- Milyen tortát csináltál? 
- Fekete-erdő.
- Az milyen?
- Kakaós piskótán tejszínhabos réteg, azon meggy, azon tejszínhab, megint kakaós piskóta, bevonva tejszínhabbal az egész, plusz csokidíszek.
- Nem is kell sütni?
- De, a piskótát.
- De utána csak megkened, mint a vajaskenyeret és kész? Hát ilyet én is tudok.

Tehát jövőre ilyenkor a Zuram interpretációjában dokumentálom a tortát :), addig is én így csináltam meg, kisebb tortára (kb. négyszemélyes) igazítva a receptet (aki nagyobban akarja elkészíteni, szorozza a mennyiségeket mindenhol kettővel és három lapot süssön ki a tésztából).

A meggyet a meggylével és a kirsch-sel összekeverem, hagyom állni. A három tojást a porcukorral fehéredésig vertem elektromos habverővel, majd hozzáöntöttem a vaníliakivonatot, a lisztet, a kakaót és az olvasztott vajat. Kivajazott, alján sütőpapírral bélelt, 18 cm átmérőjű kapcsos tortaformában kisütöm a fele adag tésztát 180 fokra előmelegített sütőben 15 perc alatt, 5 percet hagyom hűlni a formában, majd a rácson teljesen; a másik adag tésztával is megismétlem. A meggyet alaposan lecsöpögtetem, az áztatólevet felfogom. A tésztalapokat villával megböködöm és alaposan megkenem a kirsch-meggylé keverékével, mint a vajaskenyeret :). A tejszínhabot felverem, félpályánál hozzáadom a porcukrot és a vaníliakivonatot, majd kenek egy szép adagot az alsó tortalapra - pont mint a vajaskenyeret :).  

Jöhetnek a meggyek: szépen kirakom velük a tejszínhabos réteget, mint mondjuk a vajaskenyeret retekkel :).

Megint tejszínhab következik (vajaskenyér :) ), majd a második, előzőleg szintén villával megböködött és meggylé-kirsch keverékével átitatott tésztalap. A tejszínhab maradékával pedig felül és körben befedem a tortát - mondhatni, megkenem, mint a vajaskenyeret :).

Végül az oldalát kirakom csokidíszekkel (lehet reszelékkel vagy csokiforgáccsal is), a tetejére pár szem meggy és szintén csokidísz kerül. Pihen egy pár órát a hűtőben és már tálalható is. Pofonegyszerű, mint a vajaskenyér :).

Kolleginák receptjei: t3v3d3sé ingvasalással egybekötött :), Ízbolygó anyukájáét használja, marmalade krémsajttortával kombinálta egybe, Mirelle párizsi krémmel bolondította meg, Pákosztos Macska Lajos Mari receptjét variálja, Marisom szögletes formára igazítja, Tortaimádó meggyes krémréteggel is megtölti, Badisék anyája 15 cm magasra tornyozza.

Recept innen adaptálva: Chocolate&Coffee.

3 tojássárgája
3 dl tejszín
0,6 dl tej
2,5 dkg barnacukor
2,5 dkg porcukor
1 ek. vaníliakivonat (nem aroma) vagy 1 vaníliarúd kikapart belseje
3-4 eper
a tetejére barnacukor

Az egyik párizsi ebédünk desszertje - méltó befejezése - volt nyáron a málnás crème brûlée, azóta is gyakran megfordult a fejemben. A tetejéhez szükséges karamellizáló készülék is várja használatba vételét egy ideje, az édes krémhez a málna egyrészt talán kicsit édes, másrészt még odébb van a szezonja, de az eper lassan bekúszik a kertek alatt.

A krém elkészítése alapvetően elég egyszerű: a sárgákat habosra keverem a cukorral (ha van simán porcukor, azzal is lehet csinálni, nálam pont elfogyott), majd hozzáadom a vaníliát, a tejet és a tejszínt. Négy kis tálkába merem, amiket vízzel töltött sütőedénybe pakolok úgy, hogy a vízszint a tálkák kétharmadáig érjen. 190 fokra előmelegített sütőbe mennek 40 percre. Amikor kiemelem őket, még elég folyósak lesznek, hűlés közben szilárdulnak. Az epreket hosszában vékony szeletekre vágom. Ha a krém teljesen kihűlt, vágok mindegyikbe három bemetszést késsel, és a résekbe csúsztatok egy-egy szelet epret. Hűtőbe kerül legalább egy órára. Itt jön a barbatrükk - ha jön. A tetejüket szépen megszórtam barnacukorral, és előkaptam a karamellizálót meg a hozzá tartozó kis gázpalackot, hogy pirománkodjak. Mint kiderült, az általam vett angol példányhoz kizárólag az általuk gyártott gázpalack passzol, a mi egyszerű kis darabunk nem. Férj is megpróbálkozott az összepasszítással, sikertelenül, úgyhogy következett a crème brûlée házi halála: a grillezés. Nagyon forróra felmelegített grill alá tettem pár percre, hogy a krém ne melegedjen túl, de a cukor karamellizálódjon - mindkét kitétel vonatkozásában részleges sikerrel. A végeredmény nagyon finom lett, a megfelelő gázpalack (vagy új készülék) beszerzése után még sokszor fogom gyártani, csak pont az a teljes (párizsi) összhang hiányzott, amit a karamellizálóval lehet elérni. Kollegináknál érdemes megnézni és kipróbálni Chili&Vanilia szexi változatát, Ízbolygó két megoldását és kicsi Vúét, már csak a szebb fotóik miatt is :).

A Larousse Gastronomique receptje az eredeti.

Eredetileg a Borsán.

17,5 dkg vaj + a tepsi kivajazásához
30 dkg finomítatlan nádcukor
3/4 tk. só
2 tk. vaníliakivonat
3 nagy tojás
13 dkg liszt
1 tk. sütőpor
20 dkg pekándió

Mindjárt tavasz, jönnek a finomabbnál finomabb piros gyümölcsök, addig is mártózzunk még meg (legalább) egyszer a nehezebb ízekben. Egy olyan sütit találtam, amit a legelfoglaltabb családanyák vagy szinglik is fél kézzel semmi perc alatt össze tudnak dobni, elronthatatlan és isteni karamelles-diós ízzel édesíti meg az utolsó téli napokat. A pekándiót otthon tudtommal szemérmetlenül aranyárban mérik (10 dkg belőle olyan 1400 Ft bioboltokban), úgyhogy nyugodtan helyettesíthető dióval, mogyoróval vagy a kettő keverékével.

A sütőt melegítsük elő 170 fokra, közben pillanatok alatt összeállítjuk a tésztát. Összekeverjük a száraz hozzávalókat, majd hozzáöntjük a nedveseket, végül beleszórjuk a durva darabokra vágott pekándiót. Kivajazott, kb. 20x30-as tepsibe öntjük a masszát és elsimítjuk. 35 percig sütjük a sütőben, a színe nem lesz irányadó, mert nagyon hamar megbarnul, félóra múlva érdemes belebökni egy fogpiszkálót, ha nem ragad rá tészta, jó lesz. A tepsiben hagyjuk kihűlni és utána vágjuk fel szeletekre. Nem lesz egy látványos, proccos sütemény, de a tekintélyes mennyiségű cukor csodálatosan karamellizálódik benne, valamint a pekándió is ropog a fogunk alatt - elég addiktív édesség.

Jeffrey Alford & Naomi Duguid: Home Baking c. könyvéből

Eredetileg a Borsán.

A tortához:

20 dkg liszt

20 dkg porcukor

1,5 kk. szódabikarbóna

4 dkg jó minőségű kakaó (bár a tesztek láttán csak reménykedem, hogy más fajtákat is lehet otthon kapni)

17,5 dkg vaj

2 nagy tojás

2 kk. vaníliakivonat

1,5 dl görög joghurt vagy tejföl

A krémhez:

30 dkg porcukor 

7,5 dkg vaj

18 dkg jó minőségű étcsoki (=60-70%-os kakaótartalmú, és itt tényleg nem lehet elspórolni)

1 ek. golden szirup

1,3 dl görög joghurt vagy tejföl

1 kk. vaníliakivonat

a tetejére háromféle csokival bevont tésztagolyók, színes cukor, marcipán, bármi

Csokitortára érkezett rendelés, rohantam is rögtön a könyvespolchoz Nigella Lawson: Feast c. könyvéért, amelyben külön fejezetet képez a "Csokitorták dicsőségfala", ahol káprázatos és kalóriadús csokiköltemények sorakoznak szépen egymás után. Az Istennőt azért kedvelem nagyon - amellett, ahogy főz -, hogy nem rebegi el sehol pálcikavékony szupermodellként szemlesütve, hogy ő aztán naponta teletömi magát kajával, de mit ad isten, alkatilag nem látszik rajta. Tényleg bármit megeszik, mint azt a könyveiben és tévésorozataiban látni lehet, viszont ez kellemesen gömbölyded idomokat eredményez (a könyv borítóján a bájos edények szerintem hűen tükrözik a formáit), s így nem okoz frusztrációt az olvasóban/tévénézőben. Ki is néztem egy klasszikus tortát tőle, elég egyszerűnek tűnt. Kételyeim akkor támadtak, amikor azt olvastam, hogy végtelenül csokis, de nem gazdag, nehéz édesség lesz a végeredmény - majd szívemhez kaptam a hozzávalóktól. Könnyű - fél kiló porcukorral?!? Még szerencse, hogy nem diétásnak mondja... Összeráncolt homlokkal bár, de belevágtam, mert Nigella még nem hagyott cserben, és reméltem, hogy ezen jó szokásával nem most hagy fel.

A tortához valókat robotgéppel rendelkezők pár mozdulattal összedobják, egyéb földi halandók a száraz anyagokat először a puha vajjal, majd az összekevert többi nedves anyaggal eldolgozzák (minden legyen szobahőmérsékletű). Ezután két kivajazott, 20 centis kapcsos tortaforma között arányosan elosztva kellett volna kisütni a tésztát 180 fokra előmelegített sütőben, gyakorlatilag egy kapcsos formám van és az is 23 centis, így két körben, egymás után sütöttem ki. Miután nagyobb volt a forma, jobban szétterült benne a tészta, laposabb lett, emiatt az eredeti 35 perces sütési idő helyett 25 is elég volt neki. A sütőből való kivétel után 10 percet még a formában pihent, majd utána szabadítottam ki és tettem rácsra kihűlni. A második kör sütése közben elkészült a krém is. A vajat és a csokit víz fölött összeolvasztottam, hozzákevertem a szirupot, a joghurtot és a vaníliakivonatot. A porcukrot át kell szitálni, ez azért fontos, hogy ne maradjon benne csomó, szép legyen a krém. A porcukrot és a krémet csak akkor kevertem össze, amikor már összeállítottam a tortát. Bevallom, először megpróbáltam csak 20 dekányi cukrot beletenni, de a magas kakaótartalmú csoki miatt be kellett ismernem, hogy tényleg mind a 30 deka szükséges hozzá. A tálcát, amire a torta került, négy sütőpapírcsíkkal szegélyeztem, hogy a krém ne kenje majd össze, és ráhelyeztem az egyik tortalapot. A krém harmadával megkentem, rákerült a másik lap is és a maradék krémmel körben és felül alaposan bevontam (megfelelő spatula hiányában simán késsel, emiatt jó rusztikus lett). A tortát megszórtam háromféle csokival bevont tésztagolyócskákkal, de lehet színes cukrot, csokiforgácsot, marcipánt vagy bármi más díszítőelemet rátenni. Opcionálisan maradhat "pucér" is. Amikor megdermedt a krém, a papírcsíkokat óvatosan kihúztam alóla. Tálaltam, férfi célszemélyről lévén szó, nem vártam feleslegesen arra, hogy magától minősítse, inkább rákérdeztem. És meglepetés: az első jelző, ami elhangzott, a "könnyű" volt (követte a "finom" is), állítólag kinézetre valami súlyosabb, gyomorterhelőbb élményt várt. Az Istennő marad Istennő.

Nigella Lawson: Feast c. könyvéből jött a csokihenger.

Eredetileg a Borsán.

28 dkg liszt

1 kk. szódabikarbóna 

9 dkg porcukor

1 tojás

125 ml créme fraiche (vagy tejföl)

1 ek. tej 

1 kk. mandulakivonat

1 kk. vaníliakivonat

csipet só 

kb. 4 dkg szeletelt mandula

A Zuram kekszet kívánt. Pontosabban "péksüteményt", de aztán tisztáztam, hogy kekszet ért ezalatt :) (az elképzeléseit általában nem egyszerű dekódolni, lásd még a "zöld leves" időnként felbukkanó rejtvénye). Aszonta: keverjek össze egy kis lisztet, egy kis cukrot, egy kis vizet és kész is van. Aha... Meglepődnél a végeredményen, szívem :). Mindenesetre ez a kis mandulás-vaníliás orosz/lengyel származású teasütemény nem sokkal bonyolultabb az ő "receptjénél". A liszt, a cukor összekeverése stimmel, a víz helyett szódabikarbóna, tej, créme fraiche, csipet só és a kétféle mandulakivonat kerül bele, a tojássárgája és a két teáskanálnyi híjján a fehérje is. Könnyű, ruganyos tésztát gyúrunk belőle. A sütőt előmelegítjük 200 fokra. A tésztát lisztezett gyúródeszkán kb. félcentis vastagra kigyúrjuk, hat centis átmérőjú formával köröket szúrunk ki belőle, amelyeket sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük. A pici vízzel kissé felvert tojásfehérjével megkenjük a tetejüket és a szeletelt mandulával megszórjuk. 32 darab, két tepsi lesz belőle, 10 percig sütjük, vagy amíg aranybarna nem lesz, rácson hagyjuk kihűlni.

The Complete Guide to Traditional Jewish Cooking receptje.

1 sárgadinnye

0,5 dl rum

A pudinghoz: 

2 tojássárgája

2 ek. nádcukor

1 ek. porcukor

2 ek. keményítő

2,5 dl tejszín

3,5 dl tej

1 ek. vaníliakivonat

1 rúd vanília

A nyaralás ízénél most először már a kiírás pillanatában tudtam, mivel indulok. Nyaralási emlékek tekintetében a Balatontól Európa számos pontjáig elég tekintélyes választék állt rendelkezésre, amiből meríthettem volna, de én Budapest mellett tettem le a garast, azon belül is egy bizonyos nyár mellett. Többszörös nyári gyakorlat - nesze neked nyaralás :) - vetett a fővárosba 1999-ben két félév külföldi ösztöndíj között, nagynéném fogadott be egy hónapra magához. Együttélésünkről ritka harmonikus emlékeim vannak: nagyon laza nő, szabad voltam, mint a madár, tök jókat dumáltunk, finomakat főzött nekem, már amikor összefutottunk a lakásban (jó sok programot szabadidős programot szerveztem a gyakorlat kompenzálására :) ), amikor meg nem, akkor meg cetliken leveleztünk egymással. Ez a recept is tőle van, rum nélküli változatot csinált nekem, de már akkor mondta, hogy rummal még jobb :), és tényleg.

A vaníliapuding eredetijét Cserkénél találtam, miután nem az én drágámnak főztem, így végre sikerült elszakadni a kedvenc dr. Oetker pudingporától :). A tojást elkeverem a cukrokkal, hozzáadom a keményítőt és a vaníliakivonatot, fokozatosan felöntöm a tejszínnel és a tejjel, végül belekaparom a vaníliarúd belsejét (nagyon vaníliás íz a cél) és a rudat is beledobom. Közepes lángon folyamatos keverés mellett addig főzöm, amíg be nem sűrűsödik, a végén a vaníliarudat kihalászom belőle. Amíg hűl, a dinnyét félbevágom - sárga húsúval talán szebben mutat, jobban elkülönül a krém és a dinnye húsa, de most csak fehéret kaptam - és vájóval szépen kiszedem a magos részét. Aki nem szereti a rumot vagy éppen nem ihatja, annak könnyebb a dolga, mert csak belekanalazza a résbe a pudingot és ha kihűlt, hűtőbe teszi egy órára. Aki rumos (még szép :) ), az környékezze meg barátai, rokonai és üzletfelei egészségügyi szekcióját (orvos a háznál, öröm a háznál :) ), és kérjen egy fecskendőt és injekcióstűt, amelyek segítségével szépen körbefecskendezheti a dinnye belsejét a rummal. Pudingkanalazás, hűtés, készen is van.

Nagynéném ötlete, a vaníliapuding Cserkétől származik.

A tortához:

15 dkg étcsoki

12,5 dkg vaj

12,5 dkg porcukor

5 tojás

1 kk. vaníliakivonat

1 kk. szódabikarbóna vagy sütőpor

5 dkg keményítő

5 dkg liszt

5 dkg darált mandula

csipet só

A bevonathoz:

20 dkg sárgabarack lekvár

2 ek. víz

20 dkg étcsoki

1 ek. vaj

A szülői házban szerintem még elfekvőben megvan valahol egy könyv a Sacher-tortáról, már nem emlékszem, miként került a birtokomba vagy kitől, de a történet tizenéves szemmel is lenyűgöző volt. Úgyhogy amikor isolde mintegy fél évvel ezelőtt elhintette, hogy hozzájutott suematra titkos Sacher-torta receptjéhez, azonnal lecsaptam rá, pláne, hogy "nagyon, nagyon jó" minősítést kapott :). Nem feltételeztem, hogy a Coca-Cola összetételéhez hasonlóan hét lakat alatt őrzött eredetire tette volna rá a kezét a kedves sztárbloggerina :), de ettől még nagyon izgalmasan hangzott az egész: ha suematra meg titok bonyolítja tovább a híres bécsi édesség amúgy is kalandos történetét, azt nekem ki kell próbálnom :). Most vettem elő a receptet, mert hétvégére tortát ígértem a Zuramnak. Előzetesen lecsekkoltam, hogy kitagadja-e a família suematrát, ha közzéteszem a receptúrát, illetve suematra agyonveri-e isoldét, amiért átpasszolta a top secret elkészítési módot :), de aztán kiderült, hogy egyik sem, nem lesz Celebrity Deathmatch :), vagy családi excommunicatio :), a titok publikálható és a recept eredetileg egy Dr. Oetker szakácskönyvből van. Egyébként nem az eredeti Sacher-tortát próbálja reprodukálni, hanem a Demel-félét; a kettő közötti különbség annyi, hogy az eredetiben a baracklekvár réteg a torta félbevágott két lapja között van, míg az utóbbiban közvetlenül a fedő csokiréteg alatt. Akár így, akár úgy csináljuk, a végeredmény isteni.

A 15 deka csokit és a vajat víz felett összeolvasztottam. A mandulát, a keményítőt, a lisztet és a szódabikarbónát összekevertem. A tojássárgákat alaposan eldolgoztam a porcukorral, valamint a vaníliakivonattal, a megolvadt és kissé kihűlt csokikrémet kevertem hozzá először, majd a száraz hozzávalókat és a csipet sóval habbá vert tojásfehérjéket felváltva. A masszát 24 centis, kivajazott, kilisztezett kapcsos tortaformába öntöttem és 180 fokra előmelegített sütőben 45 percig sütöttem, majd még 15 percig hagytam állni a lekapcsolt sütőben.

Ezután a baracklekvárt - amelyből elvileg nem darabos kellene, gyakorlatilag négy tonna, kábé tizenötféle lekvár van éppen itthon, elsődlegesen anyám áldozatos keze munkájának hála, na pont nem darabos baracklekvár nincs köztük; vállvonás, továbblépés - a vízzel elkeverve felforrósítom, és folyamatosan addig kenegetem vele a torta tetejét és oldalát, amíg magába nem szívja az egészet. A rostok kicsit nehezítik ezt a munkát, de a nagyobb fennakadt darabokat leszedem, a többivel többé-kevésbé megbirkózik a süti.

Ha szépen rádermedt, akkor már nem marad más hátra, mint két pofára felfalni az egészet, osztrákék tejszínhabot nyomnak mellé. Hálás köszönet és kézcsók a sztriptíztáncosnő kollegináknak úgy a közvetítésért, mint a receptért. Gasztrobloggerék háza táján egy "konkurens" receptet találtam sebtiben: kicsi Vú Sacher-tortája itt található.

Suematra most már nem annyira titkos :), Dr. Oetker eredetű receptje, isolde közvetítésével.

A gyümölcsös részhez: 

45 dkg rebarbara

25 dkg eper

10 dkg porcukor

1 ek. vaníliakivonat 

A morzsához:

12 dkg liszt

5 dkg nádcukor

5 dkg vaj

5 dkg szeletelt mandula

Merő egy ámulattal olvastam t3v3d3s fegyelmezett bevásárlási szokásairól, hát tőlem ez fényévekre van :). Eléggé spontán szoktam vásárolni, néha bevillan menet közben egy recept vagy több, aztán így kerülnek cuccok a kosárba teljes össze-visszaságban. A zöldséges ráadásul külön történet, ha a Zuram rámcsörög, hogy nem kapott nekem reggelire szép gyümölcsöt a boltban, akkor mindig útba ejtem. És miután annyira élvezem, hogy velük már nem kell angolul beszélnem, és megértenek, meg én is megértem őket (mondanom se kell, ezek a párbeszédek döbbenetesen magas színvonalon zajlanak :) ), ezért el szokott velem szaladni a ló, mert amikor felteszik az "és még valamit?" kérdést, akkor büszkén tudok mindenfélét válaszolni :). Legtöbbször mondjuk azt, hogy "igen, lesz még...". Szóval ha megyek eperért, akkor az epren túl befigyel paradicsom, paprika, uborka, cukkini, aszalt sárgabarack, krumpli, és mondjuk rebarbara. A rebarbara egy régi misztikus képződmény az én fejemben :). Szerintem nagyon szép, titokzatos neve van, de még sose dolgoztam vele, csak olvastam Nigellánál, néztem a kis rózsaszín darabkákat, amint zselé lesz belőlük. Aztán amikor láttam, hogy kicsi Vú is túlélte a harmadik típusú találkozást, gondoltam, ideje rászánnom magam. Azzal mondjuk nem számoltam, hogy miután óvatosságból csak fél kilót vettem belőle, ez gondot jelent majd, mert a receptek többsége 80 dkg-nál, egy kilónál kezdődik, de végül Gordon Ramsay bácsi kisegített.

A rebarbarákat megpucolom (ez a befelé ívelt részüknél nem egyszerű), a végüket levágom és úgy centi-másfél centi vastag darabokra vágom. Az eprekből nagyok voltak, ezeket megfeleztem. Rájuk öntöm a vaníliakivonatot, majd a porcukrot. Egy vastagabb aljú serpenyőt szárazon felforrósítok, majd beleöntöm a cukros gyümölcsöket. Pár perc kell nekik egyik oldalon, majd átforgatom őket, a másik oldalon is. Meg kell próbálni eltalálni azt a pillanatot, amikor még nem esnek össze szottyosra, és itt nyilván a rebarbarákat kell figyelni, mert az epernek ehhez nem kell sok. Lekapcsolom a gázt, 20 centis fodros szélű tortaformába kanalazom a gyümölcsöket a lével együtt. A hideg, felkockázott vajat elmorzsolom a liszttel, majd hozzáadom a cukrot és a mandulaszeleteket. A durva morzsa állagú durva morzsát :) egyenletesen rászórom a gyümölcsökre. 190 fokos sütőbe mennek 25 percre. 10 percet hagyom még állni és utána lehet tálalni. A Zuram azt mondta - és igaza volt -, hogy kicsit több morzsa nem ártott volna rá, legközelebb másfélszer ennyivel próbálkozom, de így meg nagyon gyümölcsös, nyárias lett. Rebarbarát megtartjuk :). Négy személyes adag. Zsófi összeszedett néhány receptet, ha valaki még rebarbarázna.

Gordon Ramsay: Just desserts c. könyvéből alakítottam át.

Nos, az a kitétel, hogy a húsvét nem a kedvenc ünnepem, messze nem fejezi ki teljes mélységükben érzelmeimet :). Maradjunk annyiban, hogy a majdnem két évtizeden keresztül elszenvedett x>15 számú locsoló, és az úgy tíz évvel ezelőtt átélt Feri bácsi-féle hajnali hétórás locsolásos ébresztő traumatikus utóhatásaként kevés dolog tehet boldogabbá ezen időszakban, mint az a biztos tudat, hogy a húsvét hétfőt az autópályán töltöm :). A húsvétot mindig vendégként éltem meg szeretett rokonaim körében, sosem kellett nekem készülnöm kajával. Mindazonáltal a harmadik forduló témája elevenembe talált, mert a változatos falatkákkal legalább akkora barátok vagyunk, mint a Guglival :). A Zurammal mindketten szeretjük a könnyű vagy nem anyira könnyű kis csipegetnivalókat, uzsonnára, vacsorára, ünnepre. Pont a kedves vendégeknek meglehetősen ritkán jut belőlük :), mert amikor nálunk vannak, az egésznapos kirándulások után többnyire egy tál laktató melegételt van időm/energiám összeütni, szóval leginkább kettőnket kényeztetem a parti nyim-nyammal. Hosszasan töprengtem, hogy édes vagy sós legyen a pályamű, végül vállat vontam és úgy döntöttem: mindkettő :).

1) Mini cheesecake

Nigellát felütni és a megfelelő receptet megtalálni egy pillanat műve volt :).

12 dkg vaj

25 dkg keksz

20 dkg natúr krémsajt

5 dkg porcukor

1 nagy tojás

2 ek. tejföl

fél kk. vaníliakivonat

2 kk. citromlé

díszítésnek csoki, cukordara

A vajat mikróban megolvasztom, a kekszet ledarálom, majd a kettőt összedolgozom. Most jön az idegek és az ujjak játéka: két mini muffinsütőt a vajas morzsával ki kell bélelni lyukanként, alul és oldalt végig feltapasztva, egyenletesen. Nigella azt mondja, ezen a ponton kell befogni a kölyköket a munkába, tapasztgassanak ők. Ilyen tartozék hiányában (de azért megnézném, hogy melyik kis maki szöszöl el ennyi ideig ezzel) magad, úrnőm, csak jelezném, hogy kábé egy órás tevékenység volt, amíg ezzel a fázissal végeztem. A két sütőn túl még három, kb. 8 centis átmérőjű formába is jutott, mindet betettem a hűtőbe egy órára. Elkészítem a tölteléket: a krémsajtot felverem, majd hozzáadom a porcukrot, a tojást, a tejfölt, a vaníliakivonatot, a citromlevet. A krémet a kis formákba töltöm addig, hogy a keksz-szélek teteje még kilátszódjon. 190 fokra előmelegített sütőben kb. 10-12 percig sütöm, amíg a töltelék meg nem szilárdul (a nagyobb formáknak több idő kell). Ha kihűltek, két órára visszamennek a hűtőbe, utána simán kicsusszannak a formákból. A tetejükre én ropogós mini csokikarikákat tettem, de lehet rá csokidarát, színes cukrot, vagy simán csak csokidarabokat is helyezni. Semmi perc alatt elfogy, és nem vihettem belőle mindhárom kiválasztott kolléganőmnek, csak kettőnek, mert Egyesek úgy érezték, súlyosan károsítaná őket az a kieső pár darab :)).

Nigella: How to be a Domestic Goddess az istennői forrás.

2) Sonkával, tormakrémmel töltött sajtkosárkák

A sós pedig határozottan a húsvéti tematikához igazodik. Azt elég hamar eldöntöttem, hogy anyósom díjnyertes tormakrémét alkalmazni szeretném, aztán fokozatosan kialakult hozzá a hogyan is.

10 dkg sonka (6 nagyobb szelet)

retek

A tormakrémhez:

5 dkg vaj

5 dkg liszt

1 dl tej

3 púpozott kk. reszelt torma

só

bors

A reszelt sajtot kb. 7-8 centis körlapokban sütőpapírral bélelt tepsibe rakom (20 dekából 2x6 lesz, két adagban sül ki), 180 fokon kb. 10 perc alatt bugyborékoló csipkeszerűre sülnek, de még teljesen lágyak lesznek. Ahogy kikapom őket a sütőből, kb. 15 másodperc múlva szedőlapát segítségével átrakom őket fejreállított röviditalos poharakra, amik alá célszerű papírtörlőt tenni, mert végig fog folyni rajtuk a sajtból kiolvadt zsír. Elég gyorsnak kell lenni, mert hamar megszilárdulnak. Amíg teljesen kihűlnek, megcsinálom a krémet. A vajat lassú tűzön felolvasztom, beleszórom a lisztet, eldolgozom, majd lehúzom a tűzről, hozzáöntöm a tejet, elkeverem, visszakerül a gázra és addig keverem, amíg el nem válik az edénytől. Gáz lekapcs, ha kihűlt a massza, mehet bele só, bors és a torma. A sonkaszeletekből kicsivel kisebb köröket vágok ki, mint a kosárkák belseje, kibélelem őket, belenyomom habnyomóval a krémet, a tetejükbe pedig egy kis darab retket nyomok. Majd hosszasan könyörgök a Zuramnak, hogy ne falja fel egyben mind a 12 darabot. Sikertelenül :).

A tormakrém anyósom isteni receptje.

12 dkg porcukor

4 tojás

9 dkg liszt

1 kk. vaníliakivonat

csipet só

porcukor a szóráshoz

A tojássárgákat a cukor felével sűrűre verem, egy másik tálban pedig a fehérjéket csipet sóval, ha már kemények, hozzáadom a másik fél adag cukrot és még verem egy kicsit, amíg fényes nem lesz. A sárgás masszához szitálom a lisztet, hozzáöntöm a vaníliakivonatot és a fehérjehab negyedét. Óvatosan belekeverem, majd fokozatosan hozzáadom a fehérjéket. A sütőt 150 fokra előmelegítem. Sütőpapírral bélelt tepsibe lapos fejű habnyomóval kb. 10 centi hosszú csíkokat nyomok. Porcukrot szitálok rájuk és mehetnek 20 percre a sütőbe. Két tepsi, összesen kb. 35 darab sül ki. Valami mennyei, a bolti a közelében nincs.

The Ultimate Cookie Book.

In English 

A habcsóklapokhoz: 

4 tojásfehérje

18 dkg porcukor

1 kk. keményítő

1 ek. mák

1 dkg szeletelt mandula

A tejszínes csokikrémhez:

3 dl tejszín

2 ek. porcukor

1 kk. vaníliaesszencia

10 dkg étcsoki

A tojásfehérjéket a porcukor felével felverem, majd ha kezd már szilárdulni némileg, hozzáadom a másik felét és a keményítőt is. Egy kartonnégyzetből kivágok egy 8 centis kört, és a lyukas négyzetet sablonként használva sütőpapírral borított tepsibe kilenc habcsóklapot simítok. A tetejüket megszórom mákkal és mandulával, és mehet a 100 fokra előmelegített sütőbe egy órára. Ha kész, kiveszem, hagyom a tepsiben kihűlni, majd óvatosan leválasztom a sütőpapírról őket. Új sütőpapír, újabb kilenc kör alakú habcsóklap, ezúttal nincs mák és mandula, 100 fok, egy óra, hűlés, leválasztás. A jól behűtött tejszínt a porcukorral és a vaníliaesszenciával felverem, de nem teljesen keményre. Az étcsokit vízfürdő felett megolvasztom, egy picit hagyom hűlni, majd óvatosan a tejszínhez keverem. Csillagfejjel ellátott habnyomózsákba kanalazom, majd a máktalan-mandulátlan :) lapokra csigavonalban rányomom, és egy mákos-mandulás habcsóklapot teszek kalapként rá :). Teve van egypupú, vagy kétpupú, vagy négypupú, sőt több :). Ennek megfelelően lehet egyemeletest csinálni:

Kétemeletest:

Sőt, többet is, de az már BigMac-i magaslatot jelent :). Pár percre érdemes a hűtőbe tenni a tejszínkrém miatt és nagyjából azonnal befalni, mert később a krém megpuhítja a habcsóklapokat.

Michel Roux: Desserts

1 dl hideg kávé

2 dl tej

0,6 dl tejszín

1 felvert tojás

1 ek. porcukor

1 kk. vaníliaesszencia

csipet só

egy kis fűszeres keksz

A fentieket a keksz kivételével jól összerázom, a kekszet a tetejére morzsálom. Két személyes adag.

Chocolate & Coffee

A tésztához:

12 dkg étcsokoládé

18 dkg vaj

20 dkg finomítatlan nádcukor

1 ek vaníliaesszencia

3 tojás

1,5 dl görög joghurt

15 dkg liszt

fél csomag sütőpor

A krémhez:

12 dkg étcsokoládé

5 dkg vaj

35 dkg porcukor

0,9 dl görög joghurt

tejcsoki a forgácsokhoz

Elsőként a tortaalap készül el. 200 fokra előmelegítem a sütőt. A puha vajat a cukorral habosra verem. Hozzákeverem a vaníliát, a felvert tojásokat, a görög joghurtot és a felolvasztott csokoládét, majd a sütőporral elkevert lisztet. Sütőpapírral bélelt, kivajazott, 24 centis átmérőjű kapcsos tortaformába elsimogatom a masszát és 35-40 percre a sütőbe teszem, amíg meg nem szilárdul a teteje és a tűpróba jónak mutatja. Rácsra téve hűlni hagyom, ha kihűlt, félbevágom. Jöhet a krém: a csokoládét a vajjal összeolvasztom, majd hozzákeverem a porcukrot és a görög joghurtot, s sűrűsödésig verem. A felét a két tortalap közé kenem, a másik felét a torta tetejére. Zöldséghámozóval tejcsoki forgácsokat gyártok rá.

Chocolate & Coffee.

12 dkg vaj

5 dkg porcukor

1 tojás

1 ek. vanília esszencia

20 dkg liszt

fél csomag sütőpor

1 ek. keményítő

A tetejére:

1 tojásfehérje

1 ek. porcukor

70 csipetnyi kristálycukor :)

Zokszó hagyta el a száját az én drágámnak, mégpedig a cizelláltabb fajtából: hogy neki nincs is az ötórai teája mellé kis rágcsálnivalója. Eddig arról se tudtam, hogy van ötórai teája :). De hátha csak a süteményre várt :). A szobahőmérsékletű vajat habos-könnyűre keverem a cukorral. Mehet hozzá a felvert tojás, a vanília esszencia, a sütőporral és keményítővel elkevert liszt. Könnyű tészta lesz a végeredmény, nem ragadós. Lisztezett felületen kinyújtom olyan 2-3 mm vastagra, férfias virágformákkal mintegy hetven darabot kiszaggatok belőle (maradékot mindig összegyúrom, kinyújtom újra). 180 fokra előmelegítem a sütőt, a virányokat elrendezem sütőpapíron. A tojásfehérjét és a porcukrot jól elkeverem egymással és megkenem a tésztákat vele. Mindegyik tetejére csipetnyi kristálycukrot szórok. 15 perc alatt szépen kisülnek. Maga a tészta nem túlságosan édes, viszont finom vaníliás.

The Ultimate Cookie Book receptje.