A tésztához:
50 dkg liszt
1 csomag szárított élesztő
2 tojássárgája
3 dl tej
6 dkg vaj
5 dkg cukor
csipetnyi só

A tetejére:
25 dkg darált dió
6 ek. cukor
5 dkg olvasztott vaj

A vaníliamártáshoz:
0,5 l tej
2 tojássárgája
5 dkg cukor
1 kk. liszt
1 rúd vanília
1 dkg vaj

Amikor a Zuram azt mondta, valami húsmentes tésztát szeretne ebédre, semmi perc alatt bevillant az ötcsillagos aranygaluska, amivel fakanál barátném kényeztetett még februárban. Anyósomat kértem meg, hogy süssön nekünk, mire azzal a meglepő válasszal szolgált, hogy még sosem csinálta meg - csukott szemmel százas körbe :). És miután én sem, ezért kooperatíve felcsaptuk Ilonkát, ő megcsinálta a tésztát, én pedig a mártást :).

A tészta klasszikus kelt tészta, a hozzávalókat összegyúrta, egy órán át kelesztette (friss élesztővel jobban működik, de itt csak szárított van), aztán pogácsaszaggatóval kiszaggattuk és kivajazott, 26 centis kapcsos tortaformába raktunk egy réteget, az olvasztott vajjal megkentem, megszórtam bőven a darált dió és a cukorkeverékével, még egy réteg tészta, megint vaj és cukros dió, majd ment a 180 fokra előmelegített sütőbe, amíg aranybarnára nem sült.

A mártáshoz a tojássárgákat, a cukrot elkevertem a liszttel és fokozatosan felöntöttem a tejjel, beledobtam a felhasított, kikapart vaníliarudat és szemcséit, a vajat és közepes lángon enyhe sűrűsödésig főztem. Négyszemélyes adag. 

Horváth Ilona klasszikusa. 

 

1 sárgadinnye
7,5 dl víz
0,5 dl tejszín
1 vaníliarúd
3 ek. finomítatlan nádcukor

Az utóbbi időben, ahányszor serpa célból magammal vitt férfikísérettel megyek a zöldségeshez, az eladó asszonyságok megvadulnak :). Az ötvenes körüli bácsi az én barétom, ő villantja rám vakító fogsorát, ha kikérem a sokadik fél kiló cseresznyémet, a hasonló korú nénik viszont egymást túlturbékolva dicsérik a pasim szemeit, hogy azok mily gyönyörűek, nem zavartatják magukat jelenlétemtől :). Mi meg csak nézünk bambán (ő a gyönyörű szemével), tornóczkyanitásan, és ezt így hogy, drága hölgyek, majd méla egy zavarban elsöprünk onnan :). Ilyen körülmények között nem csoda, hogy a múltkor úgy értettük, kell még egy eurót nekik, hogy jól tudjanak visszaadni, majd egy bácsi vigyorogva fordított angolra, hogy egy eurós akciós sárgadinnyét ajánlgatnak nekünk :). A következő körben már lecsaptam a lehetőségre, kértem akciós dinnyét, cseresznyét, barackot (és igen, tudom, gyönyörűek a szemei). A dinnyével kicsit bizalmatlan voltam, de gondoltam, egy könnyű kis gyümölcslevesbe csak jó lesz, szerencsére kellemes meglepetést okozott, elég édes volt.

A kimagozás után a belsőbb, édesebb részekből golyókat vájtam ki, a maradékot felkockáztam, a cukorral és a felvágott, kikapart belsejű vaníliarúddal és a vízzel puhára főztem (elég gyorsan megvan). A vaníliarudat kikaptam a fazékból és ha kicsit hűlt a leves, a tejszínnel krémesre turmixoltam. Teljes kihűlés után mehetnek bele a dinnyegolyóbisok. Szépszemű befalta :), háromszemélyes adag.

3 dl tej
3 dl tejszín
1,5 ek. keményítő
2 vaníliarúd
4 ek. cukor
2 tojássárgája
30 dkg málna
2 ek. porcukor
0,5 dl víz
12 dkg babapiskóta

Még mindig Gordon, ez most egy ilyen sorozat :), most éppen az édesség szekcióban. Először a krémet készítem el: a tejet a keményítővel eldolgozom, majd hozzáadom a cukrot és a vaníliarudakat. Lassú tűzön, állandó keverés mellett felforralom, majd leemelem a gázról. A tojássárgákat elektromos habverővel fehéredésig verem, majd fokozatosan hozzáöntöm a forró tejes keveréket. Visszateszem az egészet a tűzre, alacsony lángon állandó keverés mellett 2 percig tartom, nem forrhat fel. Leveszem, megnedvesített sütőpapírral befedem a felületét, hagyom kihűlni. A málna felét a porcukorral és a vízzel elturmixolom, majd hozzákeverem az egész málnaszemeket, és a gyümölcsös réteget kelyhekbe kanalazom (opcionálisan lehet egy nagy tálba is). Tetejére teszem a darabokra tördelt piskótát. A tejszínt habbá verem és a kihűlt krémhez keverem, majd elosztom a kelyhekben. Legalább egy órát kell a hűtőben hagyni, a tetejére tehetünk pár szem málnát és a csokidíszek sem megvetendőek :). Négyszemélyes adag.

Gordon Ramsay: Makes it easy c. könyvéből

1 sárgadinnye

0,5 dl rum

A pudinghoz: 

2 tojássárgája

2 ek. nádcukor

1 ek. porcukor

2 ek. keményítő

2,5 dl tejszín

3,5 dl tej

1 ek. vaníliakivonat

1 rúd vanília

A nyaralás ízénél most először már a kiírás pillanatában tudtam, mivel indulok. Nyaralási emlékek tekintetében a Balatontól Európa számos pontjáig elég tekintélyes választék állt rendelkezésre, amiből meríthettem volna, de én Budapest mellett tettem le a garast, azon belül is egy bizonyos nyár mellett. Többszörös nyári gyakorlat - nesze neked nyaralás :) - vetett a fővárosba 1999-ben két félév külföldi ösztöndíj között, nagynéném fogadott be egy hónapra magához. Együttélésünkről ritka harmonikus emlékeim vannak: nagyon laza nő, szabad voltam, mint a madár, tök jókat dumáltunk, finomakat főzött nekem, már amikor összefutottunk a lakásban (jó sok programot szabadidős programot szerveztem a gyakorlat kompenzálására :) ), amikor meg nem, akkor meg cetliken leveleztünk egymással. Ez a recept is tőle van, rum nélküli változatot csinált nekem, de már akkor mondta, hogy rummal még jobb :), és tényleg.

A vaníliapuding eredetijét Cserkénél találtam, miután nem az én drágámnak főztem, így végre sikerült elszakadni a kedvenc dr. Oetker pudingporától :). A tojást elkeverem a cukrokkal, hozzáadom a keményítőt és a vaníliakivonatot, fokozatosan felöntöm a tejszínnel és a tejjel, végül belekaparom a vaníliarúd belsejét (nagyon vaníliás íz a cél) és a rudat is beledobom. Közepes lángon folyamatos keverés mellett addig főzöm, amíg be nem sűrűsödik, a végén a vaníliarudat kihalászom belőle. Amíg hűl, a dinnyét félbevágom - sárga húsúval talán szebben mutat, jobban elkülönül a krém és a dinnye húsa, de most csak fehéret kaptam - és vájóval szépen kiszedem a magos részét. Aki nem szereti a rumot vagy éppen nem ihatja, annak könnyebb a dolga, mert csak belekanalazza a résbe a pudingot és ha kihűlt, hűtőbe teszi egy órára. Aki rumos (még szép :) ), az környékezze meg barátai, rokonai és üzletfelei egészségügyi szekcióját (orvos a háznál, öröm a háznál :) ), és kérjen egy fecskendőt és injekcióstűt, amelyek segítségével szépen körbefecskendezheti a dinnye belsejét a rummal. Pudingkanalazás, hűtés, készen is van.

Nagynéném ötlete, a vaníliapuding Cserkétől származik.

A csokikrémhez:

5 dkg étcsoki

3 dkg tejcsoki

2 ek. rum

0,5 dl tejszín

A tejberizshez:

5 dkg kerekszemű rizs

2 dl kókusztej

2 dl tej

1 rúd vanília

3 ek. nádcukor

egy érett mangó

Nyaralás előtt jól eshet egy kis gasztronómiai kiruccanás a pálmafák világába, főleg ha a családdal másfelé vesszük majd az irányt. Az egyik gyerekkori kedvencem kapott új formát a nyár tiszteletére, a szimpatikus zöldséges bácsitól beszerzett friss, érett mangó mellé kerestem a megfelelő párosítást, amely a kókusztej láttán vonta maga után a tejberizst.

Elsőként a csokikrémet készítem el: forró víz felett megolvasztom a csokikat, hozzáadom a tejszínt és a rumot, a krémet pedig poharakba kanalazom. Ha kihűlt, mehet a hűtőbe. A következő kör a tejberizsé: a tejet, kókusztejet, a cukrot és a felhasított vaníliarúd kikapart belsejét a rúddal együtt felforralom. Amikor felforrt, a vaníliarudat kikapom belőle, helyébe kerül a rizs. Folyamatos kavargatás mellett (és a folyamatos alatt tényleg folyamatost értek, nem nézegetünk közben e-maileket, mint a kedves kollegina) 25 perc alatt krémesre főzöm. Ha kihűlt, követheti a csokikrémet a poharakba. A tetejét pedig a kockára vágott mangóval koronázom, ami ha tényleg érett, olyan finom, hogy nem kell vele semmit se művelni. Két személyes adag.

Tálaláskor fehér inget és Hawaii-mintás bermudát húzunk, virágfüzért akasztunk a nyakunkba, napszemüveg fel, erkélyre ki, és mehet a lejátszóba a Beach Boystól a Cocomo: Aruba, Jamaica, oooh I wanna take ya... 

Eredetileg a Borsán.

20 dkg eper

4 tojás

2 dl tejszín

1,5 dl tej

1 vaníliarúd

5 dkg nádcukor

12 dkg porcukor 

1 tk. kardamom mag

0,5 tk. őrölt kardamom

3 ek. keményítő

2 ek. eperlikőr

No, hát akkor essünk neki az ötödik, fűszeres fordulónak, amelynek Aubergine a házigazdája. Nem kaptam szívemhez, amiért a hölgyemény kizárta a zöldfűszereket :), bár ugye büszke tulajdonosként boldogan állítottam volna csatasorba erkélylakó barátaimat. De igaza volt, rengeteg finom fűszer áll rendelkezésünkre a leveleken túl is. Azt viszonylag korán sejtettem, hogy kardamom lesz a választottam, csak az ételre vártam, ami majd valahogy előkerül hozzá. Aztán az egyik kirándulásunkon belebotlottam Paul Gayler: Flavors c. könyvébe, és tudtam, hogy ehhez a fordulóhoz erre van szükségem. Végigveszi a legfontosabb zöldfűszereket és fűszereket, zöldségeket és gyümölcsöket, valamint más ízesítőszereket, rövid leírást ad róluk, és recepteket társít hozzájuk, a koriandertől a gyömbéren át a balzsamecetig. És itt jött szembe a flognarde-recept eredetije.

Nem szoktam nagy elméleti levezetésekbe bocsátkozni, de talán két szót szólhatunk arról, hogy mi is ez. Francia desszert, a clafoutis egyik változata, csak míg a clafoutis cseresznyés, a flognarde takarja a minden más gyümölccsel készült variációkat, származási helye állítólag Auvergne. Ahogy C&V is írta, nehéz eltalálni a jó arányokat hozzá, szerintem ez a változat nem rossz, ahogy így néztem, összetevőiben hasonlít is az ő receptjéhez, talán egy kicsit kevesebb tojással próbálnám meg legközelebb. Paul recepje rebarbarával készült, de a rebarbizó szekciónak büntetésül eperrel csináltam :). Na jó, rebarbaráért el kellett volna menni a boltba, eper meg volt itthon, szombat van, lustálkodom, délután három órát alszom, és nem megyek bevásárolni :).

A fűszeres rész lenne a házi feladat, amit én most elbliccelek. Amilyen mázlim van, Chili&Vanilia részletesen megírta a tudnivalókat a kardamomról, angolul meg a Wikipedián és Katzernél lehet olvasgatni minden okosságot róla. Én zöld kardamomot használtam. A fotón az egész darabok, a belőlük kiszedett magok és őrölt kardamom látható, utóbbi bolti. Nyilván a frissen tört magoknak van friss aromája és intenzívebb íze, azonban házilag nemigen lehet olyan finomra őrölni, mint iparice, úgyhogy úgy döntöttem, keverem a kettőt, lesz benne ez is, az is. A fél baráti körömet elláttam már őrölt kardamommal, szerintem süteményekbe jobban használható, ha az ember nem harap rá magdarabkákra :).

Aztán már főzés közben jöttem rá, hogy jó bamba voltam :), mert a receptben van vanília is, ami szintén kvalifikált résztvevője a játéknak. Örömmel konstatáltam, hogy a kedves brüsszeli kollegina ezt a részt szintén megírta helyettem :), továbbá a Wikipedia és Katzer sem hagy cserben :). A vaníliáról nehéz sokat mondani, otthon tudom, hogy drága, viszont nem lehet összehasonlítani az igazit a vaníliás cukorral, néha-néha talán érdemes beruházni egy-két darabba.

És akkor lássuk végre a receptet. A nádcukrot és a vizet tűz felett addig főzöm, amíg a cukor fel nem oldódik és finoman forrni nem kezd. Beleteszem az epreket és két percig főzöm őket, ne essenek szét, csak egy kicsit puhuljanak meg. Lecsepegtetem őket és egy papírtörlővel bélelt tányéron hagyom őket kihűlni. A tejet, a tejszínt, a kardamomot és a felhasított vaníliarudat alacsony lángon felforralom, amint elkezd forrni, lekapcsolom és 5 percig hagyom az edényben. A tojásokat a porcukorral habosra verem, hozzáadom a keményítőt és az eperlikőrt, szintén jó alaposan elkeverem. A tojásos keverékhez szűröm a tejes szekciót és jó alaposan felverem ismét. Az epreket négy, kb. 2,5 decis kivajazott formába teszem, majd rájuk öntöm a tejes keveréket. Így utólag azt mondom, hogy a magasabb falú poharak helyett inkább több kisebb, alacsonyabb forma célszerűbb lett volna, de gondoltam a fotó miatt próbáljuk ki a poharakat. 180 fokra előmelegített sütőben 30 percig sütöttem, nem akartam, hogy folyós legyen. A tetejére mehetett volna porcukor, ha nem fogyott volna el :). Négy személyes adag. További kardamomos, vaníliás, illetve vaníliakivonatos receptek tőlem.

Paul Gayler: Flavors c. könyvéből

A tésztához:

12,5 dkg vaj

8 dkg nádcukor

2 vaníliarúd

2 kicsi tojás

25 dkg liszt

csipet só

A töltelékhez:

30 dkg Golden szirup

8,5 dkg kenyérbél

6 dkg őrölt mandula

2 kicsi tojás

1,5 dl tejszín

2 ek. eperdzsem

2 ek. eperlikőr (ha nincs, akkor 3 ek. dzsem + 1 ek. víz)

Az ember próbáljon meg felkészülni váratlan eseményekre. Például ha Putyinnal találkoznánk egy nap, milyen ciki lenne, ha csak az energiapolitika vagy a csecsen helyzet jut eszünkbe beszédtémaként. Na de ha elmeséljük, hogy megcsináltuk mi magunk is azt az édességet, amit Ramsay bácsi alkotott neki pár éve, mindjárt oldottabb stílusban indulhat a társalgás :). Ezek a tortácskák azóta vonzották a szememet, amióta megvettem a könyvet. Hát egy nyugodt hétvégén már ideje volt nekikállni. Először a tölteléket készítettem el, miután egy napot kell állnia a hűtőben. A hozzávalókat jó alaposan eldolgozom kézimixerrel, amíg homogén massza nem lesz belőle. Másnap jöhet a tészta: a vajat és a cukrot szintén géppel addig keverem, amíg sima nem lesz az állaga. Hozzáadom a vaníliarudakból kikapart szemcséket és a felvert tojásokat. A sót és a lisztet már kézzel dolgoztam hozzá, szép selymes cipóvá gyúrom egy-két perc alatt. Kettéválasztom, fóliába csomagolom és legalább 30 percre a hűtőbe teszem. Ha ez letelt, mindkét adagot kinyújtom, kb. egy milliméter vastagra és két 12-es minimuffinsütőre terítem a téglalapokat. 15-20 percet várok, hogy a tészta belehorpadjon a mélyedésekbe, majd miután erre nagyívben tett, egy kis gombóc tésztával óvatosan belenyomkodom, lehetőleg ne szakadjon el. A felesleges tésztarész rajta marad a sütőkön. A dzsemet és a likőrt vagy a dzsemet és a vizet mikróban 30 mp. alatt összemelegítem, elkeverem és a mélyedésekbe egy picit teszek belőle. Rákanalazom a hűtőből elővett tölteléket nem teljesen a mélyedések tetejéig, majd 180 fokra előmelegített sütőbe teszem. 10 perc sütés után leveszem 150 fokra, így is sül 10 percet. Kiveszem a sütőket és kb. akkora vagy kicsit nagyobb pogácsaszaggatóval körbeszaggatva a tortácskákat leválasztom őket a felesleges tésztáról , majd egy késsel szépen leszedem ezt a felesleget. Még 10-15 percre visszamennek a sütőbe, amíg szép színűek nem lesznek. A formákban kell őket hagyni utána még 5-10 percig. Azt kell mondjam, amennyire melós volt, annyira nem voltam tőle elájulva. Mondjuk nem is úgy néznek ki, mint a könyvben a képen, de hát nem Ramsay a vezetéknevem :). Finom, de nem nőtte ki magát családi kedvenccé, valahogy többet vártam. Asszem a továbbiakban eltekintünk Putyin étrendjétől :).

Gordon Ramsay: Just desserts

In English 

A tejberizshez:

6 dl tej

12 dkg kerekszemű rizs

1 rúd vanília

5 dkg finomítatlan nádcukor

1 nagy narancs leve és reszelt héja

csipet só 

A bevonathoz:

12 dkg fehér csoki (négy szelet Caramac)

5 dkg puha vaj 

11 dkg porcukor

3 evőkanál tejszín

szív alakú Milka

SHF #27 - a téma ezúttal csokimárkák. Két versenyzőm száll a ringbe: Milka és Nestlé Caramac barátaim.

Szegény szívecskéket fakanáltól kaptam még szülinapomra, amely testvérek közt is hónapokkal ezelőtt volt. Még sose ettem ilyet, azóta tartogatom, mert a forma valami csinosat kívánt maga alá :). Az asszonyság dekorációs céllal adta, ergo mélyen el kellett rejtenem, hogy túlélje a napi szintű Gombóc Artúr-felderítő portyákat :), mert tortát a potenciális súlygyarapodást szem előtt tartva kettőnknek ritkán csinálok, még úgy is, ha tekintélyes részét beviszem a kollégáknak. Most végre meg is kóstoltam a szívecskéket; nagyon finom, erősen kakaós ízük van, egy csinosabb 45%-os tartalommal, valahol étcsokisba hajlik, bár nem olyan erőteljes, színük alapján pedig inkább tejcsokinak nézné őket az ember. 

Ketteskének fehérnek kellett lennie. A Nestlé Caramac véletlenül csöppent az életembe, nagyon helyesen :). Ír kollegina egyszer lement a büfébe és megkérdezte, kérek-e valami onnan. Ó, jessz, egy Dove Caramel Liason rendel. Ha rajtam múlna, kötelezővé tenném minden irodában, különösen esős napokon :). Kollegina egy ponton szerintem kikapcsolta a hosszúra nyúlt, lelkes leírást és egyetlen szót tartott meg a memóriájában: karamell. S visszatért egy Caramac-kal, hogy ugye ez az. Hát, hm. Nézegettem, forgattam, fehér csoki, karamell ízesítéssel, utóbbi miatt csak nem lehet annyira rossz. És tényleg nem az :). 

Végül már csak az alapot kellett kitalálni; töprengtem piskótán, muffinon, mindenfélén, amikor belebotlottam ebbe a receptbe. Tejberizs barátom nyert. Ehune a leírás.

A tejet felforralom a cukorral, a vaníliarúddal és a csipetnyi sóval. Vanília ki, rizs be. Lassú tűzön sűrűsödésig főzöm, ekkor hozzáadom a narancs levét és héját, kap még egy pár percet a tűzön. Négy kivajazott kis kapcsos (kb. 10 centis átmérőjű) formába osztom szét és megvárom, amíg kihűl. Úgy döntöttem, nem belekeverem a csokis krémet, hanem a teteje kap egy csokis bevonatot. Delia receptjét alakítottam át; a vajat és a cukrot eldolgozom, ha már sima, hozzáadom a tejszínt. A csokit víz felett megolvasztom és a krémhez keverem. A rizsek tetejére simítom és hagyom kihűlni. Egy kiskanálnyi kupacot rakok a tetejére mindegyik adagnak, hogy legyen egy kis támasztéka a szíveknek. Ha kihűlt, két vagy három szívecske is mehet a tetejére, elrendezéstől függően. Nagyon izgalmas kombináció jött ki: a rizs narancsos és nem túl édes, míg a fehér csokis rész meglehetősen az és a végén beüt a szívek kissé kesernyés íze. A kalóriaszámlást elfelejthetjük :). 

A tejberizs és az alapötlet Barry Callebauté, a bevonat Delia könyvéből, a Chocolate-ból származik. Hálás köszönet az msn-en körbezaklatott barátosné szekciónak (Cic, Thor, moes+1, kókusz, Bee) és a Zuramnak a végső fotó nehéz kiválasztási folyamatában nyújtott segítségükért :).

3 tojás

10 dkg porcukor

2 dkg liszt 

2,5 dl + 3 ek. tej

1 rúd vanília

2,5 dl tejszín

3 ek. kakaó

Az új IKEA jégkockatartókat meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt :). Szemvillanás alatt lecsaptam a kirakósra és a háromszögesre :), és előbbiben már láttam is lelki szemeimmel egy "fekete-fehér" kombinációt. A tojásokat a cukorral habosra vertem, majd hozzáadtam a lisztet. A tejbe belekapartam a vaníliát és a rudat is hozzátettem, majd éppen forrásig hevítettem (ne forrjon fel). Óvatosan és fokozatosan a tojásokhoz öntöttem (mínusz vaníliarúd), majd az egészet visszatettem a tűzre. Úgy három-négy perc kell neki alacsony lángon, folyamatosan kavargatva, amíg besűrűsödik. A felét egy tálba öntöm, a megmaradó félhez hozzáadom a kakaót és a 3 ek. tejet, egy-két percre még visszateszem alacsony lángra. Mindkét masszát időnként megkeverem hűlés közben, hogy ne bőrösödjön meg. Ha kihűltek, mehetnek egy időre a hűtőbe. Felverem a tejszínt és arányosan elosztva a két adaghoz keverem. Jégkockatartókba kanalazom, vagy csak simán valami edénybe, külön-külön vagy egymásra rétegezve. Egy napot hagytam fagyni. Három személyes adag.

The Silver Spoon isteni finom receptje.

A tésztához:

2 tojás

3 ek. forró víz

10 dkg cukor

8 dkg liszt

5 dkg keményítő

1 tasak vaníliás cukor

fél csomag sütőpor

vaj

A joghurtos krémhez:

50 dkg eper

0,5 l natúr joghurt

2 dl tejszín

8 zselatinlap

2 ek. cukor

A tetejére:

25 dkg eper

1 ek. cukor

4 zselatinlap

Elsőként a tészta készül el. A két tojást a vízzel habosra verem (gépesített megoldás az igazi), majd fokozatosan hozzáadom a cukrot, a vaníliás cukrot, és a liszt-sütőpor-keményítő keverékét. Kivajazott, alján sütőpapírral bélelt 26 cm átmérőjű kapcsos tortaformába teszem és 180 fokra előmelegített sütőben 20-25 perc alatt megsütöm. Formából kiszed, sütőpapír lehúz róla, rácson hagy kihűlni, majd elmosott tortaformába vissza. Az epret a cukorral robotgépben pépesítem, aki édesen szereti a krémet, tegyen hozzá több cukrot, mert ez a cukormennyiség azért el fog tűnni a krémben, marad kellemesen savanykásnak. Szűrőbe pakolom és hagyom, hogy kb. 1-1,5 dl levet lecsöpögtessen magából, ezt félreteszem. Az epermasszát a joghurthoz keverem, a zselatinlapokat beáztatom hideg vízbe. Ha megpuhultak, leöntöm róluk a vizet és alacsony láng felett megolvasztom őket. Kis joghurtos masszát adok hozzá, eldolgozom benne és hozzáöntöm a nagy adag masszához. A tejszínt felverem és szintén beleforgatom. A masszát ráöntöm a piskótára és 2 órára hűtőbe teszem. Utána a tetejét kirakom szeletelt eperrel. Az eper félretett levét kiegészítem vízzel fél literre, hozzáadom az evőkanál cukrot és felmelegítem (nem kell forralni!). Közben a 4 zselatinlapot beáztatom és ha megpuhult, a meleg epres léhez keverem, elolvad benne. Ha megfelelő hőmérsékletűre hűlt, a torta tetejére öntöm. Aki jobban szereti a tortazselét, szórakozhat azzal is, itt nem lehet kapni :). Kell neki még vagy újabb 2 óra a hűtőben. Lehet cifrázni tejszínnel tálaláskor. 8 személynek elég, mi ketten szépen elcsipegetjük :).

Dr. Oetker Könnyű gyümölcstorták c. könyvéből, azon belül több tortából sakkoztam ki :).