|
Keleties leves udon tésztával
A páchoz:
30 dkg csontnélküli sertés rövidkaraj Állítólag nyár van, gyakorlatilag ez egy vicc. Úgyhogy fűtünk, és meleg, laktató ételeket eszünk, ez egy kis keleties leves, amit már többször megcsináltam az elmúlt hónapban, a legjobb benne, hogy puha tészta, forró, aromás, kissé csípős leves és ropogós húskockák isteni kombinációja. A húst vékony (kb. 2 mm vastag) szeletekre vágom, majd a szeleteket kisebb téglalapokra, amiket a szójaszósz, olívaolaj, balzsamecet, bors keverékébe forgatok, és hagyom állni legalább 2 órát (de jó lesz egy éjszaka is a hűtőben). A kínai kelből kivágom a legvastagabb torzsás részét, és csíkokra szelem. A mogyoróhagymákat félkarikákra szeletelem, majd mellé a chilipaprikát apró darabkákra. És kezdődik a háromlapos tűzhelyakció. Az egyiken sós vizet forralok, és kifőzöm az udon tésztát (ez van meg a leghamarabb, figyeljünk rá). A másikon száraz serpenyőben kisütöm ropogósra a húskockákat, amiket sütés előtt megsózok. A harmadikon felforralom az alaplevet a borral, gyömbérrel, chilivel, hagymával, majd hozzáadom a kínai kel csíkokat, fél perc múlva lekapcsolom, és jöhet a villámgyors tálalás: a tányérokba a tészta, arra a leves, a tetejére a húskockák. Két nagy tálnyi adag lesz belőle. Fogyasztásnál jobb kézzel igyekezzünk minél tempósabban lapátolni szánkba a levest, miközben ballal a térdünkbe kapaszkodva ácsorgó, "NAM-NAM" hörgéseket hallató leánygyermekünknek adagoljuk az udon tésztát, illetve a levesbe mártott apró kenyércsipeteket. Donna Hay: Dining c. könyvéből alakítottam át.
|