A gombóchoz:
50 dkg túró
4 dkg vaj
3 tojás
2 ek. nádcukor
12 dkg darált háztartási keksz
2 csipet só

A morzsához:
5 dkg vaj
10 dkg zsemlemorzsa

Az öntethez:
1 barack
1 ek. eper-málna szörp
1 ek. cukor
1 kk. citromlé
1 dl víz

Miután gondosan elzarándokoltam a lengyel boltba, ahol nem volt túró szállítás utáni napon (grrr), majd átvándoroltam a szlovákba, ahol szerencsére leltem, egyértelmű volt, hogy laza kis túrógombóc ebéd következik. A további bevásárlásnál persze csak egy dolgot felejtettem el: darát venni (mert a múltkori darafelfújtas kezdet után egy császármorzsával eltakarítottam a meglévő készleteket). Győzött a lustaság: akkor daramentes receptet kell keresni :). S lőn, ráleltem Mammáéra, ami egy-két apróságtól eltekintve szimpatikusnak tűnt. Az egy-két apróság:

1) Kétszersüüült? Egy darab sincs itthon. Kenyérrel szórakozzak? Mint már említettem, lusta vagyok :). Úgyhogy bevágtam 12 dkg háztartási kekszet a darálóba, "jó lesz az" felkiáltással.

2) Mandula a morzsába? Szemernyi se. "Jó lesz az anélkül is."

3) Mák? Csak darálatlan. Mákdaráló nyista. Szerintem mákmentes lesz az öntet :).

4) 3 dl tejföl? Kettőt hoztam a Zuramnak, mert ő azzal eszi a túrógombócot, teljességgel kizárt, hogy hozzányúlhatok :).

5) Szilva? Nyilván kilószám áll - másnál. Három barack, két alma, némi banán a készlet.

6) Vörösbor? Most bontsak fel egy üveggel a túrógombóchoz?

7) Szegfűszeg? Á, hol van még a téli forraltborozás ideje? :)

Hát kábé így kezdődött - meglehet, célszerűbb lett volna visszamenni a boltba daráért :). De aztán mozgósítottam lecsupaszított konyhámat, és ami végül sikerült, az finom lett.

Először célszerű az öntetet megcsinálni, mert úgy kellemes, ha az hideg, míg a gombóc meleg. A barackot úgy fél percre leforráztam, a héját lehúztam, a húsát felkockáztam. Hozzáöntöttem a szörpöt (hogy legyen egy kicsit élénkebb színe) és minden mást, majd felforraltam, puhára főztem, villával szétnyomkodtam, mert rusztikusan jobb (és mert nem akartam elővenni a botmixert :) ) és hagytam kicsit besűrűsödni.

A gombóchoz valókat - a tojások fehérjét és a sót kivéve - összedolgoztam villával, a fehérjéket a sóval keményre vertem, és hozzákevertem a túrós masszához. Megcsináltam a morzsát: a vajon megpirítottam a zsemlemorzsát. Lobogó sós vízben kifőztem a vizes kézzel formált kicsi gombócokat (tényleg ne legyenek túl nagyok), és a morzsában meghempergettem. Négyszemélyes adag.

Mamma lustasággal módosított receptje alapján :) 

A tésztához:
2 tojás
8 dkg vaj
8 dkg nádcukor
15 dkg liszt
fél csomag sütőpor
6 ek. tej

A túrós réteghez:
50 dkg túró
2 dl natúrjoghurt
1 csomag vaníliáscukor
10 dkg porcukor
1 citrom leve és reszelt héja
10 g zselatinpor

A tetejére:
1 alma
1 nagy üveg őszibarack befőtt
2 dl almalé
1 csomag tortazselépor

A tésztához a tojásokat a cukorral habosra keverem, majd minden más hozzávalót hozzáadom. Kivajazott, kilisztezett, 26 cm átmérőjű kapcsos tortaformába öntöm, és 180 fokra előmelegített sütőben 20 perc alatt készre sütöm, majd kihűtöm. A túrót áttöröm szitán, mehet hozzá a joghurt, a cukor, a citromlé és -héj, valamint a kevés langyos vízben feloldott zselatinpor.  A túrókrémet egyenletesen elkenem a tésztaalapra. Kirakom a lecsepegtetett barack-kockákkal és a cikkelyekre vágott almával, majd a 2 dl almalevet és 1 dl felfogott befőttlevet összeöntöm, beleszórom a tortazseléport, felmelegítem, majd ha lehűlt, a torta tetejére kanalazom. Kellemes klasszikus.

A Nagy Süteményeskönyv receptje volt az alap. 

A tésztához:
35 dkg liszt
fél csomag szárított élesztő
2,5 dl tej
1 csapott tk. só
2 ek. cukor
10 dkg olvasztott vaj

A töltelékhez:
25 dkg túró
1 tojás
maréknyi szárított tőzegáfonya
2 ek. búzadara
2 ek. tejföl
2 ek. porcukor

Egy gyors, egyszerű kis túróstáska recept, Snöcynél találtam, amelyhez az általam nem annyira kedvelt mazsola helyett szárított tőzegáfonyát adtam. 

A tésztához valókat összegyúrom és egy órán át kelesztem. A töltelékhez valókat összekeverem. A tésztát kinyújtom, olyan 8x8 cm-es négyzetekre vágom, evőkanálnyi tölteléket teszek rá, felhajtom a négy sarkát és megkenem tejjel. 180 fokon kb. 15-20 perc alatt szép aranybarnára sül. 

Sziszi receptje via Snöcy.  

1 csomag vaníliás pudingpor
0,5 l tej
4 ek. cukor
15 dkg csokis keksz
2 dkg vaj
0,5 dl tej
12,5 dkg túró
2 dl tejszín
kb. 15 dkg eper

Váncsa úrnál találtam a receptet, amiben elsősorban az volt a szimpatikus, hogy nem kell sütni. A pudingport a tejjel és a cukorral a zacskó szerint elkészítem, a felét kiöntöm poharakba és az ebek harmincadjára szeretett páromnak meghagyom :). A másik felét hagyom kihűlni, majd hozzákeverem az áttört túrót és a habbá vert tejszínt. A kekszek morzsára aprítom, hozzáadom a megolvasztott vajat és a tejet, letapasztom egy 18 cm-es tortaforma (moes neve áldassék érte karácsony óta, csak mindig elfelejtem mondani) aljára. Rásimítom a túrós krémet, majd kirakom eperrel, nem volt igényem a gyümölcsös zselatin borításra. Nagyon finom, de úgy tapasztaltam, hogy a pudingban lévő keményítő nem fogja meg eléggé a krémet, lágy maradt, ezt majd korrigálni kell, de nagyon finom, könnyű ízű. Négyszemélyes adag.

Váncsa István: 1001 recept.

A csirkéhez:
2 nagyobb csirkemell
2 ek. olívaolaj
1 kk. citromlé
1 kk. apróra vágott petrezselyem
1 kk. chiliszósz
1 kis gerezd zúzott fokhagyma

A salsához:
2 hosszúkás, zöld chilipaprika
2 kisebb paradicsom
1 kis fej vöröshagyma
1 kis gerezd zúzott fokhagyma
1 ek. olívaolaj
1 kk. citromlé
1 kk. kakukkfű
só
bors

A túrószeletekhez:
12,5 dkg túró
12,5 dkg főtt krumpli
1 tojás
1 ek. tejföl
8 dkg liszt plusz a formázáshoz
só
3 ek. olívaolaj

tálaláshoz még tejföl

Azt hiszem, meglehetősen fúziósnak nevezhető az a recept, ahol Pelle Józsefnét és Amerika délnyugati részének konyháját hozzuk összhangba. A kiindulási pontot ez utóbbi jelentette, barátosné hozott frissiben a helyszínről egy szakácskönyvet, márpedig az új szerzeményeket mindig hamar ki kell próbálni. A fűszeres, erős mexikói hatással operáló ízeket pedig valami semleges körettel akartam ellensúlyozni, és túrós süteményreceptek keresése közben akadt meg a szemem ezeken a lágy szeleteken.

A csirkét kisebb darabokra vágom és beleforgatom legalább két órára a többi hozzávalóból készített pácba. A chilipaprikákat száraz serpenyőben körben megpirítom, majd 10 percre műanyag zacskóba teszem, ezután lehúzom a héjukat, kivágom a magházat és az ereket, apró kockákra vágom. A paradicsomokat a sima végülök kis kereszt alakban bevágom, forró vízbe mártom kb. 10 másodpercre, majd lehúzom a héjukat és szintén kis kockákra vágom. A vöröshagymát is felaprítom, hozzáadom a paradicsomhoz és a paprikához, majd belekeverem a salsa többi hozzávalóját, legalább félórát hagyom állni. A túrószeletekhez a krumplit áttöröm, hozzá nyomom a túrót, belekeverem a tojást és a tejfölt, majd a lisztet és lisztezett nyújtódeszkán kb. ujjnyi vastag téglalappá nyújtom (kézzel is el lehet egyengetni, nem is kell hozzá nyújtófa, könnyen formálható tészta). Lisztezett késsel kb. 1x3 centis téglalapokra vágom és a felforrósított olajon mindkét oldalát aranybarnára sütöm, miközben egy másik serpenyőben párhuzamosan a csirkedarabokat is megsütöm. Csípős csirke, csípős salsa, lágy túrószelet, lágy tejföl, Amerika - Magyarország 2:2. Háromszemélyes adag.

A túrószelet Pelle Józsefné: Minerva nagy szakácskönyve c. könyvéből, a csirke és a salsa alapjai Lynn Nusom: Authentic Southwestern Cooking c. könyvéből származnak.

Eredetileg a Borsán.

A tésztához:

18 dkg liszt

9 dkg vaj

3 ek. hideg víz

csipet só

A töltelékhez:

25 dkg túró

2 ek. búzadara

2 tojássárgája

1 tojásfehérje

10 dkg nádcukor

22 dkg lecsöpögtetett meggybefőtt

3 ek. meggylekvár 

Dacoljunk az októberrel és kacsintsunk vissza még egy kicsit a nyárra, ahonnan visszaötlik egy kellemes baráti találkozó a Gerlóczy kávéház kiülős részén, amin meggylekvárt is kaptam ajándékba, a családlátogatás, ahonnan anyám dolgos keze munkájának hála, több tonna lekvár és szörp mellett befőtt is jött, valamint a túrót is tartó lengyel bolt hangos örömsikkantások közepette történt felfedezése. És akkor gyúrjuk össze mindezt egy helyes kis meggyes-túrós tortába, immár örömmel fogadva a sütéssel járó meleget. Eredetileg klasszikus rácsosra terveztem a tetejét, de a piros meggypöttyök láttán úgy döntöttem, igaza van a reklámnak, hogy ez az igazi, és legyen a tészta is ilyen.

A tésztához a vajat gyors mozdulatokkal, főleg ujjbeggyel eldolgozom a liszttel és a sóval, a víz hozzáadásával összeállítom, fóliába tekerem és 30 percre a hűtőbe teszem. Lisztezett gyúródeszkán olyan 2 mm vastagra kinyújtom, óvatosan feltekerem a sodrófára és kivajazott, 23 centis, fodros szélű tortaformába görgetem ki. A formán túlnyúló tésztát levágom róla, a tortát 190 fokon vakon sütöm (sütőpapírral kibélelve, a papírt két-három marék szárazbab vagy borsó nyomatja le) 15 percig. Kikapom, eltávolítom a sütőpapírt a nehezékkel együtt, a tésztát megszurkodom és megkenem a tojásfehérjével, öt percre visszateszem a sütőbe. Mindeközben a tojássárgákat a cukorral habosra keverem, hozzáadom az áttört túrót és a búzadarát és úgy 6-7 szem kivételével beleforgatom a lecsöpögtetett meggybefőttet. A sütőből ismét kivett torta alját megkenem a meggylekvárral, rákanalazom a túrós tölteléket, a félretett meggyeket szétszórom a torta tetején és közéjük teszem a maradék tésztából kinyújtott-kiszúrt kis tésztaköröket. Kb. 25 percre visszamegy a sütőbe, amíg a túrós rész aranybarna nem lesz. Tálalásnál a tölteléknél magasabb, száraz kis tésztaperemet körben levágtam róla. Erika barátném és anyám kezét csókolom, a lengyeleket pedig ez úton is biztosítom múlhatatlan barátságunkról.

Eredetileg a Borsán.

50 dkg túró

12 dkg porcukor 

2 dl tejszín

2 dl natúr joghurt

1 dl tej

6 lap zselatin

3 ek. citromlé

15 dkg amaretti 

17 dkg feketeszeder

17 dkg málna

15 dkg ribizli

csokidíszek

Bizonyos recepteket nagyon egy emberhez kötök. A raguleves és a túrótorta egyértelműen moes nevéhez és még inkább konyhai tevékenységéhez kötődik. Amikor ünnepi kaját ígértem, elég hamar eszembe jutott, hogy már nagyon régen alkottam túrótortát, s miután egy kiló túró foglalja a helyet a fagyasztóban, ideje egy részét felhasználni.

A túrót áttöröm, hozzákeverem a joghurtot, a porcukrot és a citromlevet. A tejszínből habot verek. A tejet forrásig hevítem, majd hozzáadom az előzőleg hideg vízben puhulásig áztatott zselatinlapokat, amíg szépen el nem olvadnak. Ha langyosra hűlt, a túróhoz keverem a tejszínhabbal együtt. A 24 centi átmérőjű kapcsos tortaforma alját kirakom az amarettikkel, majd rásimítom a fele túrókrémet. Lerakom a málnát és a szedret, majd jöhet a második réteg túró. A tetejére csokidíszek és random mód elszórt ribizliszemek kerülnek, ezeket érdemes csak tálalás előtt feltenni. Elég hamar összeáll, szerintem másfél óra után már rendben volt.

Moes receptjét turbóztam.

25 dkg túró

2 tojás

10 dkg nádcukor + a szóráshoz

1,5 dl tej

1,5 dl olaj

35 dkg liszt

1 kk. szódabikarbóna

1 kk. mandulaaroma

1 kk. citromlé

15 dkg áfonya

2 nektarin

3 dkg vaj

5 dkg szeletelt mandula

csipetnyi só

Úgy érzem, a csirkeszívek után célszerűbb szelídebb vizekre evezni :). Anyósom sütifotóval lepett meg a minap, rögtön biztattam is, hogy csapjon bele egy gasztroblogba, de egyelőre nem akar kötélnek állni, úgyhogy kénytelen vagyok én interpretálni alkotásait :). Nagyon kis gusztának tűnt, éppen túró is volt itthon (God bless Poland), úgyhogy elkértem a receptet. A túrót áttöröm és a tojásokkal, a cukorral, sóval elkeverem, hozzáadom a tejet, az olajat, a citromlevet, a mandulaaromát. A lisztet elkeverem a szódabikarbónával, majd fokozatosan hozzáadom. Legközelebb nem felejtem el kivajazni a 20x30-as tepsit, amibe a tésztát simítom, mint most, de szerencsére nem ragadt le. A nektarinokat cikkelyekre vágom és a héjukkal felfelé a tésztába nyomkodom, az áfonyát pedig köréjük szórom. Megkenem a megolvasztott vajjal, megszórom a cukorral és a mandulával, majd 200 fokra előmelegített sütőbe tolom 35 percre. Nagyon finom, nekem egy kicsit vastag lett a tésztája lepényhez (anyósom nagyobb tepsiben csinálta, nekem nincs olyan), mert szépen feljött, úgyhogy legközelebb lehet, hogy fele tésztamennyiségből csinálom.

Anyósomtól kapott recept.

A tésztához: 

25 dkg liszt

1 csomag sütőpor

12 dkg vaj

12 dkg finomítatlan nádcukor

1 tojássárgája

1 dl tejföl

A töltelékhez:

50 dkg túró

3 tojássárgája

10 dkg porcukor + 7 dkg finomítatlan nádcukor (az eredetiben 15 dkg cukor)

6 dkg zsemlemorzsa

A habhoz:

4 tojásfehérje

8 dkg porcukor

Moest azért (is) szeretjük, mert amikor kiszúrom nála a fakanálnak ajándékba hozott könyvet, és irigyen azt mondom, hogy én is kérek :), akkor nekem is hoz :). Anyósomtól kapott túrókészleteim felhasználása végett csaptam fel, és mivel mostanság úgyis habos süti vonalon mozogtam, a Rákóczi-túróst választottam. A tésztához valókat összegyúrom és egy órára a hűtőbe teszem fóliába csomagolva. Közben megcsinálom a tölteléket: a sárgákat a cukrokkal habosra keverem, majd hozzáadom az összetört túrót. A tésztát 20x30-as kivajazott tepsibe nyújtom ki kb. egy centi vastagságban, villával megszurkálom és 180 fokos sütőben 20 percig sütöm. Kiszedem, legközelebb nem felejtem el megszórni a zsemlemorzsával, mint ahogy most tettem (emiatt egy kicsit elázott a tészta :( ), rásimítom a túrókrémet és visszateszem még 20 percre. Felverem a fehérjéket a porcukorral, ha letelt a második 20 perc, kiszedem, rásimítom a habot, még 5 percre visszateszem, majd lekapcsolom a sütőt és benne hagyom tíz percig. Kihűlés után vizes késsel felszeleteltem.

Gabula-Halmos-Korpádi-Pátyi: Nagy süteményeskönyv a forrás

A gombócokhoz: 

25 dkg túró

6 dkg búzadara

1 tojás

csipet só

A morzsához:

3 ek. olaj

12 dkg zsemlemorzsa

Nem volt kérdés a mai ebéd :). Otthon mindig a nagynéném receptje alapján csináltam a túrógombócot, de a cédulát szépen otthagytam és miután vagy két éve nem gyártottam már, segítséget kellett igénybe vennem. A lényeg, hogy olyan receptet akartam könyvből is, amelyhez nem kell felverni a tojásfehérjét, mert az egy olyan plusz macera, amit a túrógombóc, mint egyszerű recept fogalma nálam kizár :). A gombóchoz valókat alaposan elkeverem-nyomkodom villával és egy órára a hűtőbe teszem. A morzsába szerintem gyárilag beépítik a Murphy-t :): vagy túl kevés lesz, vagy túl sok, még sose sikerült a megfelelő mennyiséget eltalálnom. Az olajon óvatosan megpirítom, oda ne kapjon, mint utóbb kiderült, ez a mennyiség dupla ennyi gombóchoz is elég lenne. Sós, forrásban lévő vízbe dobálom az enyhén nedves kézzel kábé két-három centis átmérőjűvé formázott gombócokat, ha feljöttek a felszínre, kihalászom őket és beleforgatom a morzsába. 14 darab lett, kétszemélyes adag (a Zuramnak kilenc, nekem öt :) ), hozzá tejföl és porcukor a pasinak, csak porcukor nekem.

Minerva Nagy Szakácskönyvével Pelle Józsefné segített ki.

A leveshez:

45 dkg mirelit zöldborsó

3 dkg rukkola (kb. két jó nagy maroknyi)

5 dkg vaj

2 dl tejszín

1 dl tej

1 csapott ek. liszt

7 dl víz

só

A túrógombóchoz:

20 dkg túró

1 kk. kakukkfű

1 tojás

8 dkg búzadara

Először gombóc-előkészítés. A túrót áttöröm, a többi hozzávalót jól belekeverem, mehet 20-30 percre a hűtőbe. A vajat fazikban felolvasztom, ráborítom a borsóhadsereget. Ha sikerült szépen átforgatni, még egy deci vizet beleöntök, kis só hozzá és párolgatom békés csendesen, amíg meg nem puhul. Beleöntöm a maradék 6 dl vizet, felforralom és hozzáadom az ollóval apróra vágott rukkolát. Kavarok rajta egyet-kettőt, majd leveszem a tűzről, előásom az illegalitásból botmixer pajtit és szép krémesre turmixolom. Tűzre vissza, a tejszínt + tejet csomómentesen elkeverem a liszttel, majd a leveshez öntöm. Kap egy-két percet és készen is van, hihetetlen Shrek-zöld színnel :). Párhuzamosan felteszek főni sós vizet. A túrómasszából gombócokat formázok, ha minden idealizmusomat beleadva, a naivitás határát súrolva vagy átlépve úgy gondoltam/reméltem, hogy a nemzetközi cég külhonban túrónak látszó terméke valóban túró, vagy legalábbis képes annak állagát megközelíteni, akkor legfeljebb randa, széteső túróborzaskákat várhatok végeredményileg, pár perces, lobogó vízben történő főzés után. De amúgy finomak :). Három személy eheti.

A Mindmegette leveskéje eredetileg.

50 dkg liszt

25 dkg vaj

15 dkg juhtúró az eredeti recept szerint, nálam ricotta

1 csomag porélesztő

1 dl tej

1 kk. cukor

3 tojássárgája

10 dkg reszelt sajt

só

A tejben elkeverem a cukrot és kicsit megmelegítem (1 perc mikró), majd megfuttatom benne az élesztőt. Átszitálom a lisztet (egykezes szita rulez), mehet bele egy tojássárgája, elmorzsálva a vaj és a ricotta (túró az otthoniaknak), só és az élesztős tej. Jól összegyúrom, aztán mehet a hűtőbe pár órára vagy egy éjszakára. Pihenő után kilisztezett lapon kb. 1 cm-es vastagságra kigyúrom a tésztát (több részletben) és kiszaggatom. A két tojássárgáját pár csepp tejjel elkeverem és megkenegetem velük a pogikat, majd a tetejükre csipetnyi reszelt sajtot szórok. 180 fokon úgy 15-20 perc alatt sül ki egy adag. Nagyon kis zsenge, lágy pogácsa lesz!

Köszönet a receptért VTTM-nek.