8 nagy tortillalap
1 doboz konzerv kukorica
20 dkg reszelt gouda sajt

A babkrémhez:
40 dkg konzerv disznóbab
1 nagy lilahagyma
1 ek. olaj

A salsához: 
4 paradicsom
1/2 kápiapaprika
1 avokádó
pár szál petrezselyem
1 ek. olívaolaj
1 ek. citromlé
1 kicsi chilipaprika
2 gerezd fokhagyma
1 kis lilahagyma

Talán lassan lehűl otthon is az idő, errefelé zuhog és jóval hidegebb van, úgyhogy nem esik nehezemre a tűzhely mellé állni és meleg kaját csinálni. Ez hosszú időre visszamenőleg az egyik legmaradandóbb és legizgalmasabb vega étel, amit csináltam: gazdag, laktató és színes.

A salsához valókat konyhai robotgépbe teszem és addig turmixolom, amíg azért még darabos marad a krém. A babkrémet is megcsinálom: az olajban megpirítom a hagymát, majd ráöntöm a babot, pár percig ezzel is sütöm, majd hagyom hűlni egy kicsit, de még melegen simára turmixolom.

Összerakom a tortát: négy tortillalapot előkészítek és elosztom rajtuk a reszelt sajtot, majd a salsát, és befedem őket a másik négy tortillalappal. Száraz teflonserpenyőben mindegyik töltött tortillát két oldalán barnára sütöm, és egy-egy ilyen kisült egység közé arányosan elosztva kenem a még meleg, lila babkrémet és megszórom a kukorica harmadával (tehát a vége úgy néz ki, hogy tortilla, salsa, sajt, tortilla, babkrém, kukorica, tortilla, salsa, sajt, tortilla, stb.). Jó masszív torony lesz belőle, de szépen tortaszerűen szeletelhető, gyerek miatt nem csípősítettem nagyon, de a babkrém rétegekre  lehet szórni jalapeno paprikakarikákat is, ha valaki még erősebb ízekre vágyik. Négyszemélyes adag.

Az Allerhande nyári számából variáltam.

Egy nyilvános fülkéből felhívta Dotot White Plainsben. – Frissítsd fel az emlékezetem – kezdte. – Nem mondtál valamit egy balesetről?
– Dehogynem. És a természetes halálról is – felelte Dot. – De ki tudja manapság megmondani, mi a természetes halál, és mi nem? A biosárgarépa okozta fulladásos halálon kívül szerintem te vagy a legtermészetesebb halálozási ok, ami létezik.
– Kaptam egy pisztolyt.
– Igen?
– Egy automata huszonkettest, mert a hozzám hasonló fickók ezt kedvelik.
– Ez azért egy kicsit messze van a biosárgarépától.**

Piszke kiírásánál rögtön tudtam, hogy gasztroregények ide, nagy klasszikusok oda, én bizony a Bérgyilkos-sorozathoz nyúlok, mert imádom Blocktól a Keller-történeteket. A Bérgyilkos volt az első Agave-könyv, amit Férj kiszúrt egy könyvesboltban, azonnali függést okozott mindkettőnknél, aztán húzta maga után a kiadó összes többi remekművét is, amelyek mára három teljes polcot foglalnak el (csak azért ennyit, mert több példány a családban cirkulál).

John Paul Keller New Yorkban él csendesen, többnyire magányosan, bélyegeket gyűjt, néha lesz egy kutyája, időnként csajozik, de leginkább egy dolog különbözteti meg a város többi lakójától - a foglalkozása: bérgyilkos. Időről időre megbízásokat kap egy White Plains-i férfin, majd annak halála után a házvezetőnőjén, Doton keresztül, amiket különböző módszerekkel teljesít az ország különböző részeiben, bár néha sajátos erkölcsi szempontok alapján a célpont helyett inkább a megbízót nyírja ki :). A tetralógia abszurd helyzetei imádnivalóak, én különösen a zseniális Keller-Dot párbeszédek humorán szoktam nagyokat vihogni.

A kiírás után azonnal elővettem mind a négy kötetet, és most úgy olvastam végig, hogy gasztronómiai szempontból sasoltam őket. A könyvek legtöbbet emlegetett, rendszeresen visszatérő kulináris eleme Dot híres jeges teája :), amihez megkapjuk a sorozat egyetlen receptjét is:

– Ez pedig jó jeges tea, ami azt illeti. Valódi teából.
– És valódi jégből, lefogadom.
– A teászacskókat egy kancsó hideg vízbe rakom – magyarázta Dot –, ki a napra, és néhány órára otthagyom. Aztán a kancsót berakom a hűtőbe.
– Egyáltalán nem forralod fel?
– Nem kell. Éveken keresztül úgy csináltam, de aztán rájöttem, hogy ez így nem jó.*

Egyszer biztosan kipróbálom :), de most nem igazán van szezonja. Keller nemigen főz (bár elment a "Hogyan fejtsük meg a balti konyhaművészet rejtelmeit?" című tanfolyamra, de megállapította, hogy "elképesztő pofátlanság a kurzus tárgyát konyhaművészetnek hívni"* :) ), de sokszor jár étterembe, kávézóba, és időnként, hogy úgy mondjam, a gasztronómiát sajátosan használja :). 

Megint nagyon meleg volt, így Dot a teraszon várta egy kancsó limonádéval. – Keller, te pályát tévesztettél. Remek diagnoszta lennél. Alighogy megállapítottad, mi a baja, a férfi természetes halállal el is távozott az élők sorából.
– Történnek ilyen dolgok.
– Bizony – helyeselt Dot. – Ha jól tudom, beledőlt a tányérjába. A foltok talán örökre ott maradnak a nyakkendőjében.
– És milyen szép volt az a nyakkendő.
– Szívrohamot kapott, ahogy hallottam – mondta Dot. – Remélem, igazuk van, mert nagyon ritka, hogy valaki meghal, a szíve meg ver tovább. Hogy csináltad, Keller?
– Az összes energiámat a szívcsakrámba irányítottam – válaszolta Keller. – És akkor ezt az energianyalábot feléje küldtem, s ezt a szíve már nem tudta elviselni.
– Ha találgatnom kellene – nézett rá szúrósan Dot –, azt mondanám, hogy kálium cianid.
– Talált.
– Hogyan?
– Kicseréltem a sótartókat. Az övében a só tetejére cianid kristályokat raktam. Mindent alaposan megsózott.
– Márpedig az káros az egészségre. Nem érezhette volna meg a cián ízét?
– Amennyi sót használt, szerintem még a hús ízét sem érezte. Különben is, amikor rájössz, hogy nem ízlik…
– Már arccal a lasagnában vagy. A cián kimutatható, nem? Nem találják meg a boncoláskor?
– Csak akkor, ha keresik.
– És ha megnézik a sótartót?
– Amikor Dinsmore rosszul lett, páran odasiettek megnézni, mi lehet vele. Segíteni akartak – vonta meg Keller a vállát.
– Milyen rendes tőlük. És egyikőjük talán felkapta a sótartót?
– Nem lennék meglepve.
– És eldobta valahol az étterem és a reptér közt félúton?
– Ezen sem lennék meglepve.*

A mexikói éttermek Keller kedvencei, rögtön az első regény második oldalán felbukkan egy, a később sokat emlegetett oregoni Roseburgben. A huevos rancheros, a klasszikus mexikói reggeli, a második regényben kap szerepet, méghozzá az új-mexikói Albuquerque-ben; ez az egyik kedvenc történetem, ezért erre az ételre esett a választásom. Próbáltam specifikusan idevalósi receptet keresni, de amit találtam, annak autentikusságát a kommentelők mély megvetéssel köpködték :). Végül két receptből kevertem össze; Elise anyja hispán, ezért benne bíztam, de az övé vega volt, Keller pedig szereti a húst, úgyhogy a másikból átemeltem a chorizót. 

Az olajon üvegesre pirítom a vöröshagymát, majd hozzáadom a felkarikázott chorizót. Ha az is megpirult pár perc alatt, mehet hozzá a paradicsom, levestül. Közepes lángon hagyom kicsit rotyogni, majd hozzáadom a jalapeno paprikát (nem találtam frisset, aki azt akar használni, csak óvatosan), az őrölt római köményt, és sózom, borsozom. Ha kész, előmelegített tányérokba kanalazok egy keveset belőle, majd darabonként 1 kk. olívaolajon mindegyik tortillát oldalanként 1-1 perc alatt serpenyőben megsütöm, és a tányérokra teszem. Mehet rájuk a szósz, majd szintén 1-1 kk. olajon tükörtojásokat sütök, a tortillákra helyezem őket, és megszórom egy kevés apróra vágott korianderrel. Négyszemélyes adag, remélem megüti a "Hívj Csak Carlosnak" színvonalát :).

Elise receptjét és Lynn Nusom: Authentic Southwestern Cooking c. könyvét használtam forrásul.    

Keller ezen elgondolkodott. – Dot – jelentette ki –, én nem csináltam semmit.
– Dehogyisnem. Mexikói reggelivel kezdted minden egyes napodat.
– Huevos rancherosszal.
– Na tessék, én meg azt hittem, hogy a mexikói reggeli egy pohár víz és egy cigaretta.**

*Lawrence Block: Bérgyilkos (Agave Könyvek, Budapest, 2003, fordította [remekül, mint a sorozat összes részét]: Varga Bálint)
**Lawrence Block: Bérgyilkos a célkeresztben (Agave Könyvek, Budapest, 2005, fordította: Varga Bálint)

2 minitortilla

2 ek. chilis hummusz (kb. 10 dkg hummuszba kevert 1 ek. chilikrém)

7 dkg konzerv kukorica

1 gömb mozzarella

A tortillákat enyhén megnedvesítem és mikróban kissé megmelegítem. Megkenem őket a hummusszal, megszórom a kukoricával és közepükre helyezem arányosan elosztva a felkarikázott mozzarellát (igen, úgy néz ki, a bivalytejből készült visszamászott az étlapra :) ). Két oldalról felhajtom, fogpiszkálóval megtűzöm és egy percre a mikróba teszem. Egyszemélyes adag.

1 tortilla

1 szelet sonka

1 szelet gouda

2 ek. áfonya chutney

Egy kis maradék újrahasznosítás: a tortillára ráfektettem a sonkát, a goudát és két evőkanállal a tegnapról megmaradt chutney-ból. Szorosan feltekerem, megtűzöm egy fogpiszkálóval és egy percre a mikróba teszem. Isteni. Egy személyes vacsora.

20 dkg csirkeszív

1 nagy vöröshagyma

2 ek. olívaolaj

1 ek. Tabasco szósz

1 ek. Worcestershire szósz

2 ek. fehérbor

só

bors

2 tortilla

1 nagy paradicsom

saláta

Szív, máj, zúza, vér - a gyengéim :). A családi ebédeknél extra adagokat szoktam ezekből kihalászni, bármilyen formában kerülnek az asztalra. Borzadó férj mellett felcsillanó szemmel fedeztem fel ma egy csinos adag csirkeszívet az újonnan felderített boltban, nem volt kérdés, hogy jön velünk haza. Az olajat felhevítem, megfuttatom rajta a hagymát, majd hozzáadom a szíveket. Ha szépen megbarnultak minden oldalon, sózom, borsozom őket, majd rájuk öntöm a szószokat és a fehérbort, úgy 7-8 perc alatt kész is lesz az egész. A tortillát megmelegítem a mikróban, majd salátát pakolok rá, pár karika paradicsomot és rápúpozom a szíveket. Két személyes kannibál adag :), csak nekem.

10 tortilla (kb. 20 centis átmérőjűek)

40 dkg vörös vesebabkonzerv

2 kisebb lilahagyma

27 dkg darált marhahús 

3 ek. apróra vágott koriander

1 kk. őrölt római kömény

1 kis szárított chilipaprika

1 kk. szárított oregánó 

10 dkg cheddar 

1+1 ek. olaj

só

bors

A babot lecsöpögtetem, és villával kissé összetöröm. Hozzákeverem az apróra vágott lilahagymát és koriandert, a kömény és az oregánót, valamint a magja nélkül picire vagdosott chilit. A húst egy evőkanál olajon megsütöm, majd az olajat lecsöpögtetve róla a babos keverékhez teszem (megjegyzem, az eredeti recept húsmentes, szóval ez a része kihagyható, én jobbnak láttam feldúsítani Mr. Húsevőnek). Minden tortilla alsó harmadára két jókora evőkanálnyit teszek a töltelékből, egyszer ráhajtom a tortillát, behajtogatom a két oldalát és feltekerem, majd a másik evőkanál olajjal kikent sütőedényben egymás mellé szorosan lerakom őket úgy, hogy a tekercsek záródós része alul legyen. Rájuk reszelem a cheddart, lazán letakarom fóliával, 200 fokos sütőben 10 percig, majd fólia nélkül még 5 percig sütöm őket. Négy személyes adag.

Sunil Vijayakar: Around the world in 80 bites a forrás

4 tortilla

15 dkg fokhagymás-zöldfűszeres krémsajt

25 dkg füstölt csirkemell sonka

7 dkg francia mustár

Már elég régóta szemezek Johanna ezen receptjével, most eljött az ő ideje. A sima krémsajtot és a petrezselymet felváltotta az ízesített krémsajt, miután a múltkori tálcás mókából még maradt rendesen. A krémsajtot kikeverem a mustárral. A tortillákat megkenem vele, ráfektetem a sonkaszeleteket (4-5 jut egy lapra) és szorosan feltekerem. Fóliába csomagolom, hűtőbe küldöm egy délutánra, aztán szépen szeletelhető lesz. Én rukkolát ettem hozzá, magában talán kicsit szárazabb lett volna. Három személyes adag.

The Passionate Cook receptje.

1 nagyobb lilahagyma

3 ek. kukorica

1 ek. olaj

8 tortilla

10 dkg reszelt gouda sajt

só

Az evőkanál olajon karamellizálom az apróra vágott lilahagymát (amelyet a Hős Bevásárló hozott, aki szerint a zöldségvásárlás very komplikált dolog és a nők feladata, ennélfogva a konzerv kukoricán és a dobozos koktélparadicsomon kívül nem nagyon szokott ilyen nehezen azonosítható szörnyűségeket vásárolni :), de némi rábeszélésre most kivételt tett :) ), majd hozzádobom pár percre a kukoricát. A tepsit pár csepp olajjal kikenem, 4 tacot pakolok rá, megszórom őket jó alaposan a reszelt sajttal és rájuk kanalazom a már nem forró lilahagymás cuccot. 200 fokon kap 5 percet és készen is van. Ember érdemei elismeréséül kapott mellé könnyű kis salátát, én magában ettem. Kétszemélyes vacsora.

Chili&Vanilia finomsága.

1) Tojáskrém (megkívántam muzsikától :) )

2 tojás

2 masszív kk. tejföl

1 kk. mustár

1 kk. vaj

só

Tojást megfőz, villával összetör, minden más hozzáad.

2) Emlék egy londoni libanoni étteremből :)

2 ek. hummusz (bolti, végtére is este van, isa, por és hummusz vogymuk :) )

1 kk. citromlé

olívaolaj

A humuszba belekeverem a citromlevet és a tetejére olívaolajat csepegtetek.

Finom puha tortillát melegítettem hozzájuk a mikróban, yorkham sonkát csipegettem és koktélparadicsomot. Egyszemélyes vacsi (konkrétan az enyém :) ).