40 dkg ribizli
3 tojássárgája
20 dkg nádcukor
10 dkg vaj

Szomszédasszony felhatalmazást adott a kertjébe való beszabadulásra, úgyhogy leszedtem egy tál ribizlit nála. Gondolkodtam, mire lehetne felhasználni a zsákmányt, aztán bevillant, hogy a lemon curd mintájára biztosan lehet belőle savanykás-édes finom krémet gyártani. Megolvastam jól egy receptet, gyors ütemben adaptáltam, és azt kell mondjam, a végeredmény valami isteni. 

Minden összetevőt egy tálba pakolok, forrásban lévő vízzel teli fazék fölé helyezem, és a cukor elolvadásáig folyamatosan keverem, majd ezután csökkentem a gázt, és időnként megkeverve úgy 30 percig főzöm, amíg elég sűrű nem lesz ahhoz, hogy bevonja a fakanál hátulját (de nem fogja elérni a puding sűrűségét mondjuk). Szűrőn átnyomom, két 2 dl-es edénykét megtöltök vele, ha kihűlt, mehet a hűtőbe. Állítólag két hétig eláll, de az első kanál megkóstolása után rögtön tudja az ember, hogy ennek tesztelésére nem lesz lehetőség :). Kaláccsal, brióssal reggelire valami mennyei, feledtetni tudja Egyes Renitens Kiskorúak negyed hatos ébresztéseit is (na jó, kávéval együtt :) ).

A Good Housekeeping Cookery Book receptjét módosítottam. 

25 dkg liszt
fél csomag sütőpor
15 dkg nádcukor
12 dkg vaj
1 ek. Grand Marnier
1 tojás
2 tojássárgája
díszítőcukor, dió, birssajt

Anyósom még karácsonytájt küldött egy doboz sütit (is) nekünk, szegény, messzibe szakadt éhező népeknek :). Másfél nappal később Egyesek felhúzott szemöldökkel behozták az üresen tátongó dobozt, hogy mi történt a tartalmával. Nem sikerült hitelesen előadnom, hogy a) az egereink voltak, b) ha ők nem, Rózsaszín önhatalmúlag biztos ezzel kezdte meg a hozzátáplálást :). Úgyhogy gyorsan elkértem a receptet, és megsütöttem, már nem is egyszer.

Az elkészítése egyszerű: a díszítő cuccok kivételével mindent össze kell gyúrni, vékonyra kinyújtani, formákkal kiszúrni, megszórni díszítőcukorral (karácsonykor nagyon jópofa volt a színes cukorral megszórt fenyő!), dióval, apróra vágott birssajttal, satöbbi. Viszont nem véletlenül így neveztem el: már nyers tészta formájában olyan finom, hogy erősen csapkodni kellett a kezemre, hogy ne csipegessem el az egészet :). 180 fokra előmelegített sütőben addig kell sütni, amíg el nem kezd a szegélye aranybarnulni (elég gyorsan megvan, kb. 12 perc, sütőtől függően), ebből a mennyiségből nekem négy tepsi lett. Bár mire a negyedik kisült, az első eltűnt... Hiába, ezek az egerek! :)

Anyósomtól kaptam a receptet, ami eredetileg dr. Oetker.  

A tésztához:
50 dkg liszt
1 csomag szárított élesztő
2 tojássárgája
3 dl tej
6 dkg vaj
5 dkg cukor
csipetnyi só

A tetejére:
25 dkg darált dió
6 ek. cukor
5 dkg olvasztott vaj

A vaníliamártáshoz:
0,5 l tej
2 tojássárgája
5 dkg cukor
1 kk. liszt
1 rúd vanília
1 dkg vaj

Amikor a Zuram azt mondta, valami húsmentes tésztát szeretne ebédre, semmi perc alatt bevillant az ötcsillagos aranygaluska, amivel fakanál barátném kényeztetett még februárban. Anyósomat kértem meg, hogy süssön nekünk, mire azzal a meglepő válasszal szolgált, hogy még sosem csinálta meg - csukott szemmel százas körbe :). És miután én sem, ezért kooperatíve felcsaptuk Ilonkát, ő megcsinálta a tésztát, én pedig a mártást :).

A tészta klasszikus kelt tészta, a hozzávalókat összegyúrta, egy órán át kelesztette (friss élesztővel jobban működik, de itt csak szárított van), aztán pogácsaszaggatóval kiszaggattuk és kivajazott, 26 centis kapcsos tortaformába raktunk egy réteget, az olvasztott vajjal megkentem, megszórtam bőven a darált dió és a cukorkeverékével, még egy réteg tészta, megint vaj és cukros dió, majd ment a 180 fokra előmelegített sütőbe, amíg aranybarnára nem sült.

A mártáshoz a tojássárgákat, a cukrot elkevertem a liszttel és fokozatosan felöntöttem a tejjel, beledobtam a felhasított, kikapart vaníliarudat és szemcséit, a vajat és közepes lángon enyhe sűrűsödésig főztem. Négyszemélyes adag. 

Horváth Ilona klasszikusa. 

 

3 dl tej
3 dl tejszín
1,5 ek. keményítő
2 vaníliarúd
4 ek. cukor
2 tojássárgája
30 dkg málna
2 ek. porcukor
0,5 dl víz
12 dkg babapiskóta

Még mindig Gordon, ez most egy ilyen sorozat :), most éppen az édesség szekcióban. Először a krémet készítem el: a tejet a keményítővel eldolgozom, majd hozzáadom a cukrot és a vaníliarudakat. Lassú tűzön, állandó keverés mellett felforralom, majd leemelem a gázról. A tojássárgákat elektromos habverővel fehéredésig verem, majd fokozatosan hozzáöntöm a forró tejes keveréket. Visszateszem az egészet a tűzre, alacsony lángon állandó keverés mellett 2 percig tartom, nem forrhat fel. Leveszem, megnedvesített sütőpapírral befedem a felületét, hagyom kihűlni. A málna felét a porcukorral és a vízzel elturmixolom, majd hozzákeverem az egész málnaszemeket, és a gyümölcsös réteget kelyhekbe kanalazom (opcionálisan lehet egy nagy tálba is). Tetejére teszem a darabokra tördelt piskótát. A tejszínt habbá verem és a kihűlt krémhez keverem, majd elosztom a kelyhekben. Legalább egy órát kell a hűtőben hagyni, a tetejére tehetünk pár szem málnát és a csokidíszek sem megvetendőek :). Négyszemélyes adag.

Gordon Ramsay: Makes it easy c. könyvéből

A bélszínhez:
60 dkg bélszín
2 ek. olívaolaj
7 dkg vaj
1 kisebb chilipaprika
só
bors

A krumplihoz:
75 dkg újkrumpli
3 kisebb narancssárga paprika
15 dkg bébispárga
2+1 ek. olívaolaj
só
bors

A hollandi mártáshoz:
2 tojássárgája
2 ek. víz
20 dkg vaj
1 kk. citromlé
só
bors

Még mindig Gordon Ramsay, ezúttal Lila Fügével és A bűvös szakáccsal párosítva :) egy jet lag-kompatibilis ebéd keretében. A bélszín olyan szép volt, hogy le kellett rá csapni, a bébispárga mostanság gyakori vendég, az újkrumpli sem maradt kedvenc zöldségesemnél, aztán már csak egyeztetni kellett, hogy miként készüljön el.

A bélszínt fóliába szorosan hengeresformába tekertem több rétegben és éjszakára a hűtőbe tettem. Másnap lemosom és megdörgölöm a krumplit, kisebb darabokra vágom és átforgatom 2 ek. olívaolajjal, sózom, borsozom, 200 fokra előmelegített sütőbe teszem 20 percre. A húst sózom, borsozom, a forró olívaolajban, amelybe beleszeleteltem a chilit, körben barnulásig sütöm, majd mellédobom a vajat, ha felhabosodik, rákanalazom a húsra. A serpenyő nyelét betekerem alufóliával, majd a sütőbe teszem, immár 170 fokra csökkentett hőmérsékletre, 20 percre, időnként meglocsolom a vajjal. A krumpli mellé forgatom az apróra vágott paprikát és a háromcentis darabokra vágott bébispárgát, beleforgatok még egy evőkanál olajat, hagyom sülni 20 percig. Amíg ők békésen elvannak a sütőben, elkészítem a hollandi mártást. A vajat alacsony lángon felolvasztom, folyamatosan leszűröm a tetejéről a habot, ha már nem habzik, leveszem a gázról és hagyom pár percet állni, majd óvatosan leöntöm a tetejéről a tisztított vajat. A két tojássárgáját két evőkanál vízzel és kevés sóval, borssal nagyon csendesen bugyborékoló víz fölé teszem és habverővel addig keverem, amíg legalább kétszeresére nem nő a térfogata. Ekkor leveszem a víz fölül, még keverem egy fél pecig, majd ha picit hűlt, óvatosan hozzáadagolom a tisztított vajat, és a végén a citromlevet. A bélszínt a sütőből kivéve hagyom 5 percig pihenni, majd felszeletelem, a zöldséges krumplival és ahhoz az isteni finom, sűrű, krémes mártással tálalom. Háromszemélyes adag.

A hús Gordon Ramsay Secrets c. könyvéből indult el, a krumpliköret Lila Fügétől ugrott be, a mártást pedig A bűvös szakácsnál találtam.

3 tojássárgája
3 dl tejszín
0,6 dl tej
2,5 dkg barnacukor
2,5 dkg porcukor
1 ek. vaníliakivonat (nem aroma) vagy 1 vaníliarúd kikapart belseje
3-4 eper
a tetejére barnacukor

Az egyik párizsi ebédünk desszertje - méltó befejezése - volt nyáron a málnás crème brûlée, azóta is gyakran megfordult a fejemben. A tetejéhez szükséges karamellizáló készülék is várja használatba vételét egy ideje, az édes krémhez a málna egyrészt talán kicsit édes, másrészt még odébb van a szezonja, de az eper lassan bekúszik a kertek alatt.

A krém elkészítése alapvetően elég egyszerű: a sárgákat habosra keverem a cukorral (ha van simán porcukor, azzal is lehet csinálni, nálam pont elfogyott), majd hozzáadom a vaníliát, a tejet és a tejszínt. Négy kis tálkába merem, amiket vízzel töltött sütőedénybe pakolok úgy, hogy a vízszint a tálkák kétharmadáig érjen. 190 fokra előmelegített sütőbe mennek 40 percre. Amikor kiemelem őket, még elég folyósak lesznek, hűlés közben szilárdulnak. Az epreket hosszában vékony szeletekre vágom. Ha a krém teljesen kihűlt, vágok mindegyikbe három bemetszést késsel, és a résekbe csúsztatok egy-egy szelet epret. Hűtőbe kerül legalább egy órára. Itt jön a barbatrükk - ha jön. A tetejüket szépen megszórtam barnacukorral, és előkaptam a karamellizálót meg a hozzá tartozó kis gázpalackot, hogy pirománkodjak. Mint kiderült, az általam vett angol példányhoz kizárólag az általuk gyártott gázpalack passzol, a mi egyszerű kis darabunk nem. Férj is megpróbálkozott az összepasszítással, sikertelenül, úgyhogy következett a crème brûlée házi halála: a grillezés. Nagyon forróra felmelegített grill alá tettem pár percre, hogy a krém ne melegedjen túl, de a cukor karamellizálódjon - mindkét kitétel vonatkozásában részleges sikerrel. A végeredmény nagyon finom lett, a megfelelő gázpalack (vagy új készülék) beszerzése után még sokszor fogom gyártani, csak pont az a teljes (párizsi) összhang hiányzott, amit a karamellizálóval lehet elérni. Kollegináknál érdemes megnézni és kipróbálni Chili&Vanilia szexi változatát, Ízbolygó két megoldását és kicsi Vúét, már csak a szebb fotóik miatt is :).

A Larousse Gastronomique receptje az eredeti.

Eredetileg a Borsán.

A tartárhoz:
2 tojássárgája
2,5 dl olaj
30 dkg görög joghurt vagy tejföl
2 ek. dijoni mustár
2 kk. citromlé
porcukor
só
bors

A salátához:
60 dkg mirelit franciasaláta (hiányában 28 dkg zöldborsó, 28 dkg kukorica, 5 dkg sárgarépa)
1 alma
3 kisebb konzerv uborka
4 ek. a tartárból

A tojáshoz:
5 tojás
1 kk. apróra vágott petrezselyem
2 ek. a tartárból

A tormakrémes sonkához:
5 dkg vaj
5 dkg liszt
1 dl tej
10 dkg tormakrém
só
bors
annyi sonkaszelet, amennyibe mindez belefér (nekem azt hiszem 14 lett)

Ukáz jött anyósomnak és nekem is: a Zúr szilveszterre édesanyja szokásos hidegtálját szeretné fogyasztani, s mivel már keletkezett némi földrajzi távolság közöttünk, ő küldje a receptet nekem, de ízibe, én meg alkossam meg, a könnyebbség kedvéért a "de aztán olyan legyen!" kitétel szem előtt tartásával :). Ráment a délutánom, de megcsináltam :).

Elsőként a tartár készült el. A két tojássárgájához fokozatosan hozzáadtam az olajat, őszintén szólva nem szoktam cseppecskézni, már az elején evőkanalanként merem hozzá, egy deci után meg öntöm folyamatosan, még sose csapódott ki. Hozzáadom a mustárt, citromlevet, sózom, cukrozom, borsozom, és belekeverem a görög joghurtot (otthon tejfölt), az ízesítést persze egyénileg lehet módosítani. Otthon könnyíti az életet a mirelit franciasaláta, itt megfőztem a borsót, a répát, hozzájuk pakoltam a konzerv kukorciát, belevagdostam az uborkát és az almát (héja nélkül), végül négy evőkanál tartárral összekevertem és üvegtál aljába raktam. Megfőztem a tojásokat keményre, hosszában kettévágtam őket, kiszedtem a sárgájukat, apró lyukú reszelőn lereszeltem, hozzákevertem a két evőkanál tartárt és a petrezselymet, a sárga masszát pedig visszatöltöttem a tojásfehérjékbe. A tojásokat vágott-töltött felükkel lefelé a salátára teszem, majd leöntöm a megmaradt tartárral.

A tormakrémes sonkaszeletekhez a vajat megolvasztom, beleszórom a lisztet, rántást készítek belőle, majd fokozatosan felöntöm a tejjel, és addig főzöm, amíg el nem válik az edény falától. Ha kihűlt, hozzáadom a tormakrémet, és megtöltöm vele a sonkatekercseket, amiket részben a tojások köré, részben külön tálkába sorakoztatok. Elvileg az egész cucc olyan négyszemélyes adag, gyakorlatilag a Zurasággal a névsorban ez háromra redukálódik :). De azt mondta, olyan lett :).

Boldog új évet kívánok mindenkinek!

Anyósom kincsetérő receptje.

A húshoz:

4x25 dkg bőrös kacsamell

1 dl vörösbor

só

bors

A burgonyafánkhoz:

25 dkg főtt, áttört krumpli

25 dkg liszt

7 g szárított élesztő

2 tojássárgája

0,5 dl tej

1 ek. olívaolaj

só

a sütéshez bő olaj

plusz barackkonzerv

Étteremben érdemes kísérletezni, olyan dolgokat megkóstolni, amiket otthon nem vagy nem sűrűn csinálunk. Ha szerencsénk van és maradandó az élmény, meg lehet próbálni részben vagy egészben átültetni a saját tányérainkra. A kacsamell, burgonyafánk, barack kombinációjához még áprilisban volt szerencsém a Maros utcai John Bull Pubban, amikor a boltban csudaszép kacsamell jött szembe, egyidejűleg egy zsák krumpli is rögtön a kocsiba vándorolt. A receptek konvertálásában Gordon Ramsay és Horváth Ilona volt segítségemre (na meg egy olasz konzervgyár). 

A burgonyafánkkal kezdtem: a még meleg (de már nem forró) krumplihoz hozzákevertem a lisztet, a tojássárgákat, az élesztőt, az olajat, tisztes adag sót és a tejet, amíg össze nem állt könnyű, ruganyos tésztává. Ujjnyi vastagra kinyújtottam, pici pogácsaszaggatóval kiszaggattam és letakarva hagytam pihenni egy órát (nem fog látványosan megkelni). A kacsamellek bőrét áttisztogattam a maradék kis tollvégektől (hölgyek, praktikus egy szemöldökcsipeszt tartósan beáldozni konyhai célokra), és késsel óvatosan bevagdostam párhuzamosan, majd keresztirányban is, szép kis négyzethálót "rajzolva" rá. Arra kell figyelni, hogy a húsig ne vágja át az ember a zsírréteget. Minél sűrűbbre vagdossuk a csíkokat, annál ropogósabb lesz a bőre. A konyhában rutinosabbak a hús és a fánkok sütését végezhetik párhuzamosan, kevésbé rutinosak előbb a fánkkal birkózzanak meg, különösen, hogy az olaj egyre forróbb lesz, egyre gyorsabban kell forgatni őket. A fánkokat a forró olajba helyeztem, pillanatok alatt szépen golyóformára felpuffadtak, amikor az egyik oldaluk aranybarna lett, megfordítottam (lényegében csak meg kell lökni őket egy villával, magától átfordul). A másik oldal már sokkal gyorsabban megsül, nagyon hamar ki is kellett kapni. A kacsa trükkös jószág, igen könnyen kiszárad, vigyázni kell vele, hogy belül még rózsaszínes, omlós maradjon a húsa. Száraz teflonserpenyőt felforrósítottam és a melleket bőrös felükkel lefelé beletettem. A zsír szépen kisült belőle, sóztam, borsoztam a sületlen oldalt és két perc után megfordítottam őket. Amikor ez az oldal is kapott két percet, só, bors a bőrös részre is, és megfordítottam megint, a szaftot pedig a fentebb lévő oldalra kanalaztam, még egyszer a bőrmentes részre fordítottam egy percre, majd tányérra kiszedtem őket, fóliával lefedtem (nem szabad alá papírtörlőt tenni, mert finom húslevet enged, erre szükség lesz még). A serpenyőbe öntöttem a vörösbort, felforrás után olyan két percig hagytam rotyogni, ezután leszűrtem, hogy a zsírból minél kevesebb maradjon benne. Visszakerült a serpenyőbe, utána beletettem a kacsákat is bőrrel lefelé még két percre, majd lekapcsoltam a gázt. Kicsit hagyni kellett állni, addig felszeleteltem a barackokat, végül minden hozzávalót a tányérra rendeztem. Négyszemélyes adag.

A John Bull Pub étlapja alapján a kacsákkal Gordon Ramsay (A chef for all seasons), a burgonyafánkkal Horváth Ilona segített.

Eredetileg a Borsán.

A tésztához:

18 dkg liszt

9 dkg vaj

3 ek. hideg víz

csipet só

A töltelékhez:

25 dkg túró

2 ek. búzadara

2 tojássárgája

1 tojásfehérje

10 dkg nádcukor

22 dkg lecsöpögtetett meggybefőtt

3 ek. meggylekvár 

Dacoljunk az októberrel és kacsintsunk vissza még egy kicsit a nyárra, ahonnan visszaötlik egy kellemes baráti találkozó a Gerlóczy kávéház kiülős részén, amin meggylekvárt is kaptam ajándékba, a családlátogatás, ahonnan anyám dolgos keze munkájának hála, több tonna lekvár és szörp mellett befőtt is jött, valamint a túrót is tartó lengyel bolt hangos örömsikkantások közepette történt felfedezése. És akkor gyúrjuk össze mindezt egy helyes kis meggyes-túrós tortába, immár örömmel fogadva a sütéssel járó meleget. Eredetileg klasszikus rácsosra terveztem a tetejét, de a piros meggypöttyök láttán úgy döntöttem, igaza van a reklámnak, hogy ez az igazi, és legyen a tészta is ilyen.

A tésztához a vajat gyors mozdulatokkal, főleg ujjbeggyel eldolgozom a liszttel és a sóval, a víz hozzáadásával összeállítom, fóliába tekerem és 30 percre a hűtőbe teszem. Lisztezett gyúródeszkán olyan 2 mm vastagra kinyújtom, óvatosan feltekerem a sodrófára és kivajazott, 23 centis, fodros szélű tortaformába görgetem ki. A formán túlnyúló tésztát levágom róla, a tortát 190 fokon vakon sütöm (sütőpapírral kibélelve, a papírt két-három marék szárazbab vagy borsó nyomatja le) 15 percig. Kikapom, eltávolítom a sütőpapírt a nehezékkel együtt, a tésztát megszurkodom és megkenem a tojásfehérjével, öt percre visszateszem a sütőbe. Mindeközben a tojássárgákat a cukorral habosra keverem, hozzáadom az áttört túrót és a búzadarát és úgy 6-7 szem kivételével beleforgatom a lecsöpögtetett meggybefőttet. A sütőből ismét kivett torta alját megkenem a meggylekvárral, rákanalazom a túrós tölteléket, a félretett meggyeket szétszórom a torta tetején és közéjük teszem a maradék tésztából kinyújtott-kiszúrt kis tésztaköröket. Kb. 25 percre visszamegy a sütőbe, amíg a túrós rész aranybarna nem lesz. Tálalásnál a tölteléknél magasabb, száraz kis tésztaperemet körben levágtam róla. Erika barátném és anyám kezét csókolom, a lengyeleket pedig ez úton is biztosítom múlhatatlan barátságunkról.

Eredetileg a Borsán.

1 sárgadinnye

0,5 dl rum

A pudinghoz: 

2 tojássárgája

2 ek. nádcukor

1 ek. porcukor

2 ek. keményítő

2,5 dl tejszín

3,5 dl tej

1 ek. vaníliakivonat

1 rúd vanília

A nyaralás ízénél most először már a kiírás pillanatában tudtam, mivel indulok. Nyaralási emlékek tekintetében a Balatontól Európa számos pontjáig elég tekintélyes választék állt rendelkezésre, amiből meríthettem volna, de én Budapest mellett tettem le a garast, azon belül is egy bizonyos nyár mellett. Többszörös nyári gyakorlat - nesze neked nyaralás :) - vetett a fővárosba 1999-ben két félév külföldi ösztöndíj között, nagynéném fogadott be egy hónapra magához. Együttélésünkről ritka harmonikus emlékeim vannak: nagyon laza nő, szabad voltam, mint a madár, tök jókat dumáltunk, finomakat főzött nekem, már amikor összefutottunk a lakásban (jó sok programot szabadidős programot szerveztem a gyakorlat kompenzálására :) ), amikor meg nem, akkor meg cetliken leveleztünk egymással. Ez a recept is tőle van, rum nélküli változatot csinált nekem, de már akkor mondta, hogy rummal még jobb :), és tényleg.

A vaníliapuding eredetijét Cserkénél találtam, miután nem az én drágámnak főztem, így végre sikerült elszakadni a kedvenc dr. Oetker pudingporától :). A tojást elkeverem a cukrokkal, hozzáadom a keményítőt és a vaníliakivonatot, fokozatosan felöntöm a tejszínnel és a tejjel, végül belekaparom a vaníliarúd belsejét (nagyon vaníliás íz a cél) és a rudat is beledobom. Közepes lángon folyamatos keverés mellett addig főzöm, amíg be nem sűrűsödik, a végén a vaníliarudat kihalászom belőle. Amíg hűl, a dinnyét félbevágom - sárga húsúval talán szebben mutat, jobban elkülönül a krém és a dinnye húsa, de most csak fehéret kaptam - és vájóval szépen kiszedem a magos részét. Aki nem szereti a rumot vagy éppen nem ihatja, annak könnyebb a dolga, mert csak belekanalazza a résbe a pudingot és ha kihűlt, hűtőbe teszi egy órára. Aki rumos (még szép :) ), az környékezze meg barátai, rokonai és üzletfelei egészségügyi szekcióját (orvos a háznál, öröm a háznál :) ), és kérjen egy fecskendőt és injekcióstűt, amelyek segítségével szépen körbefecskendezheti a dinnye belsejét a rummal. Pudingkanalazás, hűtés, készen is van.

Nagynéném ötlete, a vaníliapuding Cserkétől származik.

A paradicsomszószhoz:

2x40 dkg konzerv paradicsom

2 kisebb vöröshagyma

4 gerezd fokhagyma

2 ek. olívaolaj

4 ág kakukkfű

1 kisebb chilipaprika 

2+2 ek. fehérbor

só

bors

A gnocchihoz:

1 kg krumpli

2 tojássárgája

20 dkg liszt

1,5 l víz + 1 leveskocka

tengeri só

Grana Padano

bazsalikom

A krumplikat megpucolom, felkockázom és felteszem főni. Közben elkészítem a paradicsomszószt: az olajon megfuttatom az apróra vágott vöröshagymát és fokhagymákat. Pár perc múlva hozzáadom a konzerv paradicsomokat, a dobozokat 2-2 ek. fehérborral "kiöblítem" és ezt a levet is hozzáadom. Mehet bele a feldarabolt chili és a szétmorzsolt kakukkfű, só, bors és így rotyog közepes lángon 45 percig. A krumplikat leszűröm, megvárom, hogy kicsit hűljenek, majd összetöröm, hozzáteszem a tojássárgákat és a lisztet, tengeri sót, tésztát gyúrok belőle, kb. egy centi vastag csíkokat hengergetek, amiket kb. 2 centis szakaszokban feldarabolok és villa hátával csíkokat nyomok beléjük. 1,5 l vizet egy leveskockával felteszek főni, ha zubog, úgy 15-18 darabjával kifőzöm a gnocchikat. Ha feljöttek a felszínre, kapnak még egy percet és kimerem őket egy tálba. Tálalásnál a paradicsomszószra mehetnek, melléjük pár levél bazsalikom, reszelt Grana Padano. Három személyes adag, a szószt az összetevők harmadával megnövelném, szerintem úgy lenne elég hozzá.

Forrás: Buonissimo!

12 dkg vaj

8 dkg porcukor

12 dkg liszt

8 dkg darált mogyoró

16 darab egész mogyoró

1 tojássárgája

Az egész mogyorókat forró vízzel leöntöm, pár perc múlva megpucolom. A vajat a porcukorral habverővel alaposan elkeverem, majd hozzáadom a darált mogyorót, a tojássárgáját és a lisztet. A masszából diónyi gömböket formálok, kicsit ellapítom őket, a közepükbe egy-egy szem mogyorót nyomok, tisztes távba pakolom őket egymástól sütőpapírral bélelt tepsiben, és 180 fokon 15 perc alatt megsütöm. Sülés után még szilárdulni fog, nem kell megijedni, ha nagyon puhának tűnik. Nagyon gyorsan elkészíthető, egyszerű, hétköznapi kis süti, de borzasztóan eteti magát. 16 darab lesz belőle.

Ismét innen: The Italian ingredients cookbook.

3 tojássárgája

25 dkg mascarpone

2 dl tejszín

10 dkg nádcukor 

5 dkg babapiskóta

1,5 dl kávé

2 ek. rum

édesítetlen kakaópor

Ha tiramisu, nálam kizárólag a rollller-féle jöhet szóba, már évek óta abszolút favorit :). Kettőnknek a "rendes" adag elég sok lenne (nem mintha nem fogyna el :), de ilyen kalóriabombáknál néha nem árt odafigyelni), úgyhogy megfeleztem a mennyiségeket és úgy döntöttem, poharakba adagolom. A tojássárgákat a cukorral vízgőz felett tíz percig keverem, majd utána levéve a gőz felől még ugyanennyi ideig. Ha kihűlt, hozzákeverem a mascarponét. A tejszínt felverem és óvatosan a krémhez forgatom. Kávét főzök, rumot borítok bele és indulhat az összeállítás. A poharak aljába egy evőkanál krémet teszek, majd babapiskótákat beleforgatom a kávéba - az időzítés elég fontos, hogy jól meg is szívják magukat, mert a krémtől nem fognak puhulni, de ne málljanak szét - és beleállítom őket a pohárba, majd köréjük-rájuk kanalazom a krémet. Két egydecis pohárnál így csináltam, két kétdecisnél pedig fekvő piskótákkal rétegeztem a krémet. Tetejére kakaóport szitálok és mehetnek egy éjszakára a hűtőbe. Négy személyes adag, ha sikerül négy egyforma pohárba rakni őket.

Rollller ötcsillagos receptje.

A tésztához: 

25 dkg liszt

1 csomag sütőpor

12 dkg vaj

12 dkg finomítatlan nádcukor

1 tojássárgája

1 dl tejföl

A töltelékhez:

50 dkg túró

3 tojássárgája

10 dkg porcukor + 7 dkg finomítatlan nádcukor (az eredetiben 15 dkg cukor)

6 dkg zsemlemorzsa

A habhoz:

4 tojásfehérje

8 dkg porcukor

Moest azért (is) szeretjük, mert amikor kiszúrom nála a fakanálnak ajándékba hozott könyvet, és irigyen azt mondom, hogy én is kérek :), akkor nekem is hoz :). Anyósomtól kapott túrókészleteim felhasználása végett csaptam fel, és mivel mostanság úgyis habos süti vonalon mozogtam, a Rákóczi-túróst választottam. A tésztához valókat összegyúrom és egy órára a hűtőbe teszem fóliába csomagolva. Közben megcsinálom a tölteléket: a sárgákat a cukrokkal habosra keverem, majd hozzáadom az összetört túrót. A tésztát 20x30-as kivajazott tepsibe nyújtom ki kb. egy centi vastagságban, villával megszurkálom és 180 fokos sütőben 20 percig sütöm. Kiszedem, legközelebb nem felejtem el megszórni a zsemlemorzsával, mint ahogy most tettem (emiatt egy kicsit elázott a tészta :( ), rásimítom a túrókrémet és visszateszem még 20 percre. Felverem a fehérjéket a porcukorral, ha letelt a második 20 perc, kiszedem, rásimítom a habot, még 5 percre visszateszem, majd lekapcsolom a sütőt és benne hagyom tíz percig. Kihűlés után vizes késsel felszeleteltem.

Gabula-Halmos-Korpádi-Pátyi: Nagy süteményeskönyv a forrás

A kovászhoz:

1 ek. liszt

1 dl tej

4 dkg élesztő

1 ek. porcukor

A tésztához:

50 dkg liszt

1,5 dl tej

5 dkg vaj

3 tojássárgája

2 ek. porcukor

csipet só

25 dkg szilvalekvár

5 dkg zsír

A szilvalekvár hasznosításának másik kiváló módja a lekváros bukta. A kovászhoz a cukrot elkeverem a tejjel és a mikróban úgy egy perc alatt megmelegítem. Hozzákeverem a lisztet és belemorzsolom az élesztőt. Amíg felfut, egy tálba átszitálom a lisztet, hozzákeverem a porcukrot, a sót, beleadom a tojássárgáját. A vajat és a másfél deci tejet mikróban szintén egy perc alatt megmelegítem, a vaj ettől egy kicsit megolvad-puhul a tejben. Hozzágyúrom lisztes keverékhez a kovászt, majd fokozatosan hozzáadom a vajas tejet, míg szép tésztát nem kapok. Duplájára kelesztem. A tésztát kb. fél centi vastagra kinyújtom és olyan 12x7 centis téglalapokra vágom. Megkenem a lekvárral, ügyelve, hogy a szélekre ne jusson, feltekerem és a végeit lezárom. Sütőpapírral bélelt tepsibe lerakom a felét (két részletben tudtam megsütni), hagyom egy félórát még kelni. Jókora helyet kell közöttük hagyni, még a sütőben is jócskán nőni fognak. Megkenem a felolvasztott zsírral a tetejüket, majd kizavarom a konyhából a "Mik ezek a hurkák?" kérdéssel ezen a ponton megérkező Zuramat. 200 fokra előmelegített sütőben úgy 25-30 perc alatt készre sütöm először az egyik, aztán a másik adagot. Lehet más lekvárral is elkészíteni, de elég szilárd típust kell hozzá választani. Nekem 17 darab sikeredett ennyiből.

VTTM receptje az eredeti a Konyha-trükkök topikból.

20 dkg cápaharcsa (vagy más fehér húsú tengeri halfilé)

2 nagy körte

1+1 ek. vaj

1 dl fehérbor

1 ek. citromlé 

só

fehérbors

A tartármártáshoz:

1 tojássárgája

1 dl olaj

1 dl tejföl/natúr joghurt

1 ek. mustár 

1 ek. cukor 

1 ek. citromlé

1 kk. só

bors

Először a tartár: a tojássárgájához fokozatosan hozzákeverem az olajat, nem cseppecskézek, inkább kiskanálnyi-evőkanálnyi adagokat öntök hozzá. Ha belement mind, mehet hozzá a többi belevaló. A körtéket magháztalanítom és felszeletelem, az evőkanálnyi vajon mindkét oldalukon üvegesre sütöm őket. A másik ek. vajon a halat (a pangasius-fordítási problematikát t3v3d3s megoldotta Chili&Vanilia receptje mellett :) ) egy-egy percet sütöm oldalanként, majd felöntöm a borral, sózom, borsozom és pár perc alatt puhára párolom. Egy személyes adag.

In English 

15 dkg vaj

12 dkg porcukor

1 tojássárgája

5 ml mandulaaroma

9 dkg darált mandula

18 dkg liszt

10 dkg etcsoki

Céges BBQ, tematikus kajával: mediterrán vonal, különös tekintettel az olasz és a francia konyhára. Nekem az édesség szekció jutott, egy olasz (piedmonti) aprósütit és egy francia tortát képzeltem el. Eta aprósüti. A vajat hagyom megpuhulni, vagy behajintom 30 másodpercre a mikróba, ha türelmetlen vagyok (márpedig :) ). A cukrot hozzáadom és elektromos habverővel addig keverem, amíg könnyű, habos nem lesz. Mehet bele a tojássárgája, a mandulaaroma és a mandula is. Mixer kikapcs, a lisztet már fakanállal keverem hozzá. Két órát pihen a hűtőben. A sütőt 160 fokra előmelegítem. A tésztából másfél centis kis golyókat formázok, nekem 30 darab lett, legközelebb talán kisebbekre gyártanám őket. Tisztes távba pakolgatom őket egymástól a sütőpapírral bélelt tepsiben, ki fognak lapulni. 20 percig sülnek, vagy amíg aranybarnák nem lesznek. Sütőrácsra kiszedem őket papírostul, ott hűlnek ki. A csokit mikróban egy perc alatt felolvasztom és megkenve a félgömbök felét, kettesével összeragasztom őket.

The Ultimate Cookie Book receptje.

A tésztához:

25 dkg liszt

12,5 dkg vaj

2 tojássárgája

2 ek. hideg víz

1 tk. só

1 ek. cukor

1 tojás

A töltelékhez:

25 dkg krémsajt

0,5 dl narancslé

3 ek. porcukor

25 dkg eper 

2 ek. eperlekvár

1 ek. víz

Elsőként értelemszerűen a tészta jő, minden hozzávalót jól összegyúrok az egy szem tojás kivételével, majd fóliába csomagolva 20 percre a hűtőbe küldöm. Utána kinyújtom kb. 3 mm vastagra és 20 centis fodros szélű formába terítem. Az eredeti receptben 22 centis flan formát ír, a tésztavastagságban lesz némi különbség. Még 30 percre visszatér a hűtőbe, megszurkálom villával az alját, sütőpapírt terítek rá és sütőbabokat vagy más nehezéket (nálam ez sok kiskanalat jelentett :) ). 180 fokon sül 15 percet, majd 160-on még 10-et. A tojást felverem és jól megkenem vele a tésztát, majd még két percre visszaküldöm a stüőbe (ez biztosítja, hogy nem ázik át a tölteléktől). A krémsajtot, a porcukrot és a narancslevet összekeverem, ha van, mehet bele még reszelt narancshéj is. Ha kihűlt a tészta, rásimítom. Az epreket összevagdosom és elosztom a krémen. Az eperlekvárt (anyu utolsó tavalyi üvegéből, de nem nem kötelező elem :) ) és a vizet összeforrósítom és megkenegetem vele az epreket. Ha kihűlt, lehet befalni.

A recept a Good Food júniusi számából van (sokkal szebb a címlapfotójuk, mint az enyém :) ), de miután fejből - tévesen - úgy emlékeztem, hogy a tésztához csak simán shortcrust pastry-t ír, Nigellához fordultam, ezért az a How to be a Domestic Goddess-ből van.

10 dkg szeletelt füstölt lazac

majonézes torma

rukkola 

A mini krumplipalacsintákhoz:

9 dkg liszt

15 dkg áttört, főtt  krumpli, még melegen

0,5 dl tej

1 tk. só

1 tojás

1 tojássárgája

3 dkg krémsajt

vaj a sütéshez

Mr. Hústkrumplival meglátta a tévében (Great British Menu) és már csorgott is a nyála :).  Hát legyen. Megfőzöm a krumplit, közben minden mást összekeverek a tésztához.  Áttöröm és hozzáadom ezt is. Nem lesz túl sűrű. A vajat felolvasztom és evőkanálnyi adagokban pikk-pakk kisütöm a minipalacsintokat. Olyan 10-12 darab lesz belőle, ez csak előétel, illetve nálunk egy személy vacsorája. Aztán mehet mellé a lazac, a majonézes torma és a rukkola. Miután a szerencsés vacsorázó magába tömte, rögtön utána ez lett a nyertes előétel a műsorban :), a királynő is ezt fogja zabálni két hét múlva :). Mondhatni: emberem királyi étekben részesült :).

Nagyjából Richard Corrigan receptje, a majonézes tormát Nick Nairntől lestem.

3 tojássárgája

1 dl Marsala

10 dkg porcukor

egy marék eper

Az epret megmosom és kisebb darabokra vágom, egy fazik vizet felteszek főni. A tojássárgákat és a cukrot kézimixerrel összekeverem, majd hozzáadom a Marsalát. Akkora tálba kell tenni, hogy sokszorosára főg nőni a mennyisége, beleférjen. Ha már forr a víz, leveszem a gázt kissé, hogy csak csendesen bugyogjon és a vízgőz fölé teszem a tálat. Ne érjen a vízbe, mert az édes boros-porcukros rántotta nem kifejezetten nevezhető kulináris csúcsnak :). Kézimixerrel folyamatosan keverem, amíg be nem sűrűsödik és habos nem lesz. Adjuk meg a zabaglione-nak, ami a zabaglione-é :), vagyis minimum 12 percet, ennyi legalább kell neki, hogy elérje a megfelelő állagot. Ha megvan, akkor beledobálom az epret és még egy kicsit verem, egy része megmarad benne darabosan, az a jó. Azonnal tálalni kell. Ebből a mennyiségből nekem úgy 8 deci lett, amit elvileg és nagy önuralommal :) 4 személyre lehetne szétosztani, de szerencsére csak ketten voltunk rá. Szemrebbenés nélkül elfogyott :).

Nigel Slater: Real Fast Puddings.