1 l tej
10 tojás
2 ek. vaníliakivonat
2 ek. nádcukor

Húsvét, rakom össze a bevásárlólistát, mi mindent tervezek, mit kell venni. Gondoltam, az obligát sonka és a vele járó sonkalé leves mellett most aztán belevetem magam a konyhába, sütök kalácsot, sós rágcsát, illókekszet, meg legyen egy karamelles cheesecake bónuszban. Bevásárlást több körben megejtettük ennek megfelelően.

Megjött szombaton a pakk anyósomtól. Ott figyelt benne - többek között! - némi pogácsa, egy tonnácska sajtos ropogós, fél kiló nyuszikeksz (ami nyuszi és mindenféle állatos formában sütött illókeksz), és egy hatalmas kalács. Így hát itt álltam egy erősen könnyített húsvéttal és némi felesleges energiával, amit végül életem első édes túrójába öltem (a cheesecake sorra fog kerülni, csak momentán csurig van a hűtő a "többek között"-tel :) ).

A tíz tojást felvertem, a vaníliakivonattal és a nádcukorral a tejbe öntöttem és közepes láng felett, folyamatosan kevergetve addig főztem, amíg ki nem csapódott. Amikor úgy nézett ki, mintha a tejben tekintélyes adag rántotta úszkált volna, lekapcsoltam a gázt, egy szűrőt kibéleltem tiszta konyharuhával és az egész 1,5 literes cuccot beleöntöttem. Amikor a nagyja lecsöpögött, a konyharuhát összekötöttem és éjszakára fellógattam. A vasárnap reggeli húsvéti asztalra került, nekem nagyon ízlik így is, emberem túl semlegesnek tartja az ízét (érdekes lehet különféle fűszerezésekkel is elkészíteni).

3 nagy csomag babapiskóta
50 dkg mascarpone
6 tojás
6 ek. nádcukor
3 dl kávé
2 ek. konyak
kakaópor

Hej, ideje végre túllépni a karácsonyi hangulaton :), bár a recept még őszies-télies. A rollller-féle tiramisu után megcsináltam a kommentek között ajánlott Antonio-félét is, csak torta formájában. A modus operandi nagyjából hasonló, annyi, hogy a tojássárgákat a cukorral vízgőz fölött kevertem el alaposan, majd hozzáadtam a mascarponét, a fehérjéket csipet sóval keményre vertem, és a sárgás keverékhez forgattam. Rétegezés: konyakos kávéba mártott babapiskótára mascarponés krém, kettő réteg jött ki 26 cm-es tortaformában, amit körben babapiskótával raktam ki (kisebbe praktikusabb lett volna tenni). A tetejére kakaóporral mintát szórtam, majd ment 6 órára a hűtőbe. Ez a változat is nagyon finom!

Antonio Gambadoro receptje.

A tésztához:
10 dkg liszt
9 dkg cukor
1 tojás
7 g sütőpor
7 ml vaníliakivonat
8 dkg tejföl
9 dkg vaj

A csokimousse-hoz:
20 dkg jó minőségű étcsoki
3 dkg vaj
3 tojás
4 ek. porcukor
1,5 dl tejszín
1 tk. vaníliakivonat

Az epermousse-hoz:
50 dkg eper
2,5 dl tejszín
4 lap zselatin
4 ek. cukor
0,5 dl víz

Nem gondoltam volna, hogy a Segítsüti után ennyivel csokoládéhoz nyúlok, horribile dictu, tortát sütök :). Az átadások szerencsésen és konyhai balesetek nélkül lezajlottak, amikor ötödszörre készült a konyakmeggy torta, már a könnyed rutin vezette a kezemet :). Úgyhogy amikor most egy csíkos mousse tortát vízionáltam, a tésztának egyszerűen nem jutott már más eszembe, mint az elmúlt hónapokban tucatnyi megsütött lap receptje :). Most egy kakaómentes változattal próbálkoztam a csokimousse miatt, és azt kell mondjam, ismét üzembiztosan bevált.

A tésztához valókat összekeverem, kivajazott, sütőpapírral kibélelt aljú, 26 cm-es tortaformában 180 fokra előmelegített sütőben kb. 25-30 perc alatt megsütöm (tűpróba).

Amíg hűl, készülhet a csokimousse. A csokoládét és a vajat vízfürdő fölött összeolvasztom és félreteszem hűlni. A gyöngyöző víz fölé a helyükre teszem a tojássárgákat 3 ek. porcukorral, majd folyamatosan addig verem, amíg a krém meleg nem lesz. Leveszem a vízfürdőről és verem még tovább, sápadt-habosra. Hozzákeverem az olvasztott csokihoz. Felverem egy tálban a tojásfehérjéket a maradék evőkanál porcukorral, óvatosan a csokikrémhez forgatom, majd jöhet a tejszín is, ezt is felverve a krémbe forgatom. A kihűlt tortalapra simítom és 2 órára hűtőbe kerül.

Az epreket megpucolom, 8-10 darabot díszítéshez félreteszek, a többit feldarabolom, a cukorral és a vízzel felforralom. A zselatinlapokat hideg vízbe áztatom. Ha forr az eperszósz, botmixerrel simára turmixolom, majd hozzáadom a vízből kiemelt zselatinlapokat, és egy perc múlva lekapcsolom alatta a gázt. Hagyom kihűlni, felverem a tejszínt, hozzáforgatom és a csokimousse rétegre simítom. Amikor kezd már dermedni, a tetejét kirakom a vékony szeletekre vágott eperrel. Kell neki még legalább 4 óra, és utána is nagyon könnyű, krémes marad, de tálalható szilárdságú.

A tészta Nigella módosított változat, a csokimousse Szakácsok könyve.

25 dkg marha hátszín
35 dkg főtt rizs
4 ek. olaj
2 nagyobb lilahagyma
1 kis szárított chilipaprika
2 ek. szójaszósz
2 ek. paradicsompüré
2 ek. tej
2 ek. liszt
2 dkg vaj
2 tojás
só
bors

Maradék főtt rizshez és marhahúshoz kerestem egy jó kis receptet, amibe elpasszolhatom őket (és igen, MINDEN volt hozzá itthon :) ). Wok kéne hozzá ideálisan, hiányában egy nagyobb serpenyőben készült.

A két hagymát megpucolom és vékony cikkelyekre vágom. A felét meglocsolom tejjel, megszórom liszttel és egy evőkanál olajon ropogósra sütöm, majd félreteszem. A húst apróra kockázom, a serpenyőbe öntök 3 ek. olajat felforrósodni, és megpirítom benne a másik hagymát. Hozzáadom a húskockákat és az apróra vágott chilit, és néhány perc alatt puhára sütöm a húst. Jöhet a rizs a serpenyőbe, a szójaszósz és a paradicsompüré, sózom, borsozom és pár perc alatt készen van. Melegen tartom és egy másik serpenyőben a vajon omlettnek megsütöm a két evőkanál vízzel felvert két tojást, csíkokra vágom, és a rizshez keverem. Frissen tálalom, a bundás hagymacsíkokkal a tetejét. Kétszemélyes adag.

Az Oriental Complete Cookery receptje.

5 dkg kuszkusz
20 dkg 65%-os étcsoki
5 tojás
18 dkg porcukor
11,5 dkg mandula, kesudió és törökmogyoró
7,5 dkg liszt
11,5 dkg meggybefőtt
a tetejére porcukor

Szeptember óta tervezzük kábé az újszülött látogatását, ami csak nem akart összejönni, pedig már az ajándékruhát is beszereztük karácsony előtt (előrelátóan egy számmal nagyobbat a jelzettnél). De végre senki nem mondta le előző nap különböző okok miatt, és úgy éreztem, hogy ha komplett vacsorát ütnek össze nekünk az öthónapos mellett, legalább egy kis desszerttel járuljunk hozzá a kajához.

Ciki, de tagadhatatlan tény, hogy mostanság a sütésekre mérsékelten készülök rá bevásárlásilag. Gondoltam, van itthon csoki, liszt, tojás, egy jó kis csokitortát csak megoldok félkézzel is. A megfelelő szakácskönyvet lapozgatva meg is akadt a szemem egy egyszerű (=ébrenléti állapotban lévő leánygyermek mellett elkészíthető) kevert tortán, kezdem a lista alján: 11,5 dkg koktélcseresznye, áhá, van itt még a hűtőben maradék meggybefőtt a kicsi Vú-féle alkotásból. Kimérem: koccra 11,5 dkg. Isteni jel, köszönjük, Emese, akkor ezt csinálom.

Ugrás a lista elejére: polenta. Anyád. Aki nyilván nem tart otthon polentakészleteket. Lázas keresgélés (nem polenta, hanem helyettesítő lehetőségek iránt) eredményeként diadalittasan előkaptam a kuszkuszos dobozt. Csoki pipa, tojás pipa, porcukros dobozt kiporolom, necces, de megvan a kívánt mennyiség, úgyhogy pipa, hogyaszondja: mandula. Anyád. Hova tűnt a csomag dióm?, kezdem a héttörpézést. Tökmag van, de ezt azért ne. Pucolt szotyi van, de ezt azért ne. Nem hiszem el, hogy majd minden itt áll glédába, kivéve egy adag nyomorult csonthéjast?!? Majd bevillan, hogy kaptunk karácsonyra fél kiló diákcsemegét. Amiben tadam, boldog vigyor: ott figyel a mandula! De van-e belőle elég? A zacskó átguberálása után a felsőbb erőhatalmak 7 dekánál röhögve felmutatták középső ujjukat. Kesudióval kiegészítve már 10 deka, mókuskáim! Na még egy kis törökmogyorót neki! Ippeg összejött a kívánt mennyiség, és ennek örömére már csak össze kellett ütni, ami már sokkal kevesebb izgalommal járt.

A kuszkuszra annyi forró vizet öntök, hogy ellepje, és lefedve hagyom állni, amíg fel nem szívja a vizet. 26 centis tortaformát kivajazok, kibélelem az alját sütőpapírral. A csokit megolvasztom vízfürdő felett. A tojássárgákat habosra verem a porcukorral, majd belekeverem az olvasztott csokit szintén a kézimixerrel. Utána hozzákeverem a kuszkuszt, a megdarált mandula-kesudió-törökmogyoró keveréket és a lisztet. A tojásfehérjékből csipet sóval kemény habot verek, és a csokis tésztakeverékhez forgatom. Végül a felezett meggyeket is beleteszem, a formába öntöm és kb. 45 percig sütöm 190 fokra előmelegített sütőben. Amikor kihűlt, a baba nevét kiraktam rá sütikiszúróból és megszitáltam porcukorral. Nem egy nagyon édes torta, de  tartalmas, és a csoki nagyon markáns benne, meggyből viszont simán többszörös mennyiséget is elbír.

A Chocolate&Coffee receptjét formáltam a spájzhoz :).

A leveshez:
70 dkg paradicsom
2 nagy kápiapaprika
10 dkg szalonna
2 ek. olaj
1 nagy vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
só

A csigákhoz:
2 tojás
só
kevés olaj

Idegenbe szakadt hazánkfiai fájdalmas élelmiszer-hiánylistáján a következő tételek szoktak üzembiztosan szerepelni: mák, túró rudi, tévépaprika. Utóbbi nélkül pedig ugye lecsó nincs. Amikor kicsi Vú receptjét megláttam és megszerettem (lásd még: pillanat műve), úgy éreztem, ebben a formában talán megkockáztatható, hogy a szép halványzöld paprikát az itt kapható, a kaliforniainál némileg több ízzel bíró kápiapaprikával próbáljam meg helyettesíteni. És azt kell mondjam, nagyon jó eredményt kaptam: tökéletes lecsóízt sok száz kilométerre otthonról.

Az olajon megfuttatom a kockára vágott szalonnát és hagymát, apróra vágott fokhagymát, és megpirítom. Mehet hozzá a kicsumázott, kockára vágott paprika és a paradicsom, só, bors, kis lángon, fedő alatt puhára főzöm (kb. 25 perc). Ha kész, botmixerrel eldolgozom, szűrőn átpasszírozom, jó sűrű krémes lesz. A tojásokat felverem pici sóval, és omlettet sütök belőle, még melegen feltekerem és felkarikázom (legközelebb nagyobb serpenyőben, vékonyabbra sütöm). Kétszemélyes adag.

Kicsi Vú remek receptje.

A gombóchoz:
50 dkg túró
4 dkg vaj
3 tojás
2 ek. nádcukor
12 dkg darált háztartási keksz
2 csipet só

A morzsához:
5 dkg vaj
10 dkg zsemlemorzsa

Az öntethez:
1 barack
1 ek. eper-málna szörp
1 ek. cukor
1 kk. citromlé
1 dl víz

Miután gondosan elzarándokoltam a lengyel boltba, ahol nem volt túró szállítás utáni napon (grrr), majd átvándoroltam a szlovákba, ahol szerencsére leltem, egyértelmű volt, hogy laza kis túrógombóc ebéd következik. A további bevásárlásnál persze csak egy dolgot felejtettem el: darát venni (mert a múltkori darafelfújtas kezdet után egy császármorzsával eltakarítottam a meglévő készleteket). Győzött a lustaság: akkor daramentes receptet kell keresni :). S lőn, ráleltem Mammáéra, ami egy-két apróságtól eltekintve szimpatikusnak tűnt. Az egy-két apróság:

1) Kétszersüüült? Egy darab sincs itthon. Kenyérrel szórakozzak? Mint már említettem, lusta vagyok :). Úgyhogy bevágtam 12 dkg háztartási kekszet a darálóba, "jó lesz az" felkiáltással.

2) Mandula a morzsába? Szemernyi se. "Jó lesz az anélkül is."

3) Mák? Csak darálatlan. Mákdaráló nyista. Szerintem mákmentes lesz az öntet :).

4) 3 dl tejföl? Kettőt hoztam a Zuramnak, mert ő azzal eszi a túrógombócot, teljességgel kizárt, hogy hozzányúlhatok :).

5) Szilva? Nyilván kilószám áll - másnál. Három barack, két alma, némi banán a készlet.

6) Vörösbor? Most bontsak fel egy üveggel a túrógombóchoz?

7) Szegfűszeg? Á, hol van még a téli forraltborozás ideje? :)

Hát kábé így kezdődött - meglehet, célszerűbb lett volna visszamenni a boltba daráért :). De aztán mozgósítottam lecsupaszított konyhámat, és ami végül sikerült, az finom lett.

Először célszerű az öntetet megcsinálni, mert úgy kellemes, ha az hideg, míg a gombóc meleg. A barackot úgy fél percre leforráztam, a héját lehúztam, a húsát felkockáztam. Hozzáöntöttem a szörpöt (hogy legyen egy kicsit élénkebb színe) és minden mást, majd felforraltam, puhára főztem, villával szétnyomkodtam, mert rusztikusan jobb (és mert nem akartam elővenni a botmixert :) ) és hagytam kicsit besűrűsödni.

A gombóchoz valókat - a tojások fehérjét és a sót kivéve - összedolgoztam villával, a fehérjéket a sóval keményre vertem, és hozzákevertem a túrós masszához. Megcsináltam a morzsát: a vajon megpirítottam a zsemlemorzsát. Lobogó sós vízben kifőztem a vizes kézzel formált kicsi gombócokat (tényleg ne legyenek túl nagyok), és a morzsában meghempergettem. Négyszemélyes adag.

Mamma lustasággal módosított receptje alapján :) 

2 tojás
3 ek. porcukor
2 ek. darált dió
2 dkg dara
2 dl tej
1 ek. porcukor
1 ek. vaníliakivonat
vaj
1 ek. barna rizsliszt
tálaláshoz porcukor és vízzel higított eperlekvár

A dara nemigen akar fogyni a polcról, úgyhogy amikor egy gyors és gyerek mellett elkészíthető édességet kerestem, úgy döntöttem, ideje végre túllépni a szemezős fázison és felhasználni belőle egy keveset (főleg, hogy lisztet elfelejtettem venni). Maradt az előző napi dióstésztából némi darált dió, az is meglelte helyét. A mennyiség nagyon kevésnek tűnhet, de kettőnknek ebédre és vacsorára is kitartott desszertnek.

A tojássárgákat a 3 ek. porcukorral habosra kevertem, beleszórtam a darát, a diót és hozzáforgattam a felvert tojásfehérjéket. Egy nyolcas minikuglóf-formát kivajaztam és megszórtam rizsliszttel, belekanalaztam a keveréket (úgy a harmadát töltötte ki), és 180 fokra előmelegített sütőbe csaptam, aranybarnára sütöttem. Amíg sült, a tejet, az evőkanál porcukrot és a vaníliakivonatot összeforraltam, majd rákanalaztam a tésztahalmokra, amik szépen beszívták, és visszatessékeltem 10 percre a sütőbe. Tálalásnál megszitáltam porcukorral és vízzel higított eperlekvárt kanyarintottam köré. Melegen és hidegen is finom volt.

Horváth Ilona receptje az eredeti.

Tavaly jól lemaradtam a Down-szindróma világnapjának első hazai beharangozójáról, csak gyereknapra tudtam összedobni egy kis sütit. Na de most! Eszenyi Enikő (kézcsók, virág, minden jár neki) ismét tágra nyitja a Vígszínház kapuit, és gazdag programok sorával vár minden kedves látogatót, aki 2010. március 21-én vasárnap reggel 9-től elmegy hozzájuk. Hogy mennyire fontos a nyilvánosság, az ismeretszerzés ebben a témában, azt Kisari Károly (a Down Egyesület elnöke) számomra nagyon meglepő és pozitív információja mutatja: "Röviden a tavalyi eredményekről: telt ház a Vígszínházban, a téma markáns megjelenése a médiában, a kampány hatásaként három örökbe fogadni akaró szülő jelentkezett a Down Dada rendszerbe, és egy éve nem kerültünk kapcsolatba szülőkkel, akik le akartak mondani babájukról, viszont nagyon sok új család keresett meg minket tanácsokért."

Nagy sajnálatomra nem leszünk otthon, pedig borzasztó szívesen elvinném a kiscsajt, úgyhogy csak az információ terjesztésével tudok segíteni. Csináltam egy kis kekszet a nagy napra, ami vidám, szabálytalan és finom :).

18 dkg vaj
20 dkg porcukor
2 tojás
1 tk. vaníliakivonat
40 dkg liszt
1 tk. sütőpor
1 tk. só
8 dkg mini Smarties (6 pici doboz)

A puha vajat a cukorral habosra keverem, hozzáadom a többi hozzávalót a csoki kivételével, összegyúrom, fóliába csomagolva legalább egy órára a hűtőbe teszem. Lisztezett lapon kb. fél centi vastagon kinyújtom, és kiszúrom a formákat. Úgy emlékeztem, Andi barátnémtól "jól jön ez majd!" felkiáltással betű- és számformákat is kaptunk, de kiderült, hogy csak betűket. Na de mire jó az OBZI? :) Kis átalakítással létrehoztam a négy számot, kiraktam a mini Smartiesokkal, a többi tésztát pedig O betűkkel szúrtam ki. Sütőpapírral bélelt tepsibe pakoltam őket, 180 fokra előmelegített sütőben elvileg 8-12 perc kell nekik, nekem sikerült némileg túlsütni a vékonyka betűket. A tésztamennyiség feléből lett két tepsi, úgyhogy a másik felét lefagyasztottam.

Jó szórakozást kívánok minden kedves résztvevőnek vasárnapra, tényleg legyen víg tőlük a színház!

Nigella receptje (Domestic Goddess)

18 dkg marcipán
12 dkg puha vaj
10 dkg nádcukor
5 dkg porcukor
2 tojás
3 ek. kakaópor
15 dkg liszt
1 tk. sütőpor
10 dkg étcsoki

Most már valaki mutassa meg a naptárat az időjárásfelelősnek. Hideg van, hideg van, hideg van, én pedig meleget szeretnék, friss, piros gyümölcsöket, napsütést, tengerparti kirándulást, virágszőnyeget az utcákra, nyári gumit a kocsira, és egyáltalán.  Addig is, amíg mindez bekövetkezik, valamivel pofán kell csapni Holle anyót (részemről egyébként a dead opció mellett tenném le a voksomat :) ), beizzítani a sütőt és lélekmelengető édességet tolni fázó gyomrunkba. Mindennek előkészítésére körülbelül 15 perc állt rendelkezésre és a spájz meglévő tartalma, amíg a Bevásárló Babakocsis Egység elment beszerzőútra.

A vajat és a cukrokat (nem volt itthon elég nádcukor, lásd beszerzőút szükségessége, ezért a kényszerű porcukorhasználat) habosra keverem, hozzáütöm a tojásokat, mehet bele a liszt, a sütőpor, a kakaó és alaposan eldolgozom. A marcipánt nagyobb, a csokit kisebb darabokra vágom, és egy maréknyi kivételével a masszához keverem. Sütőpapírral bélelt kenyérformába lapátolom (elég tömör tészta), elegyengetem és a tetejére szórom a maradék marcipán- és csokikockákat. 180 fokra előmelegített sütőben kb. 35-40 perc alatt készre sül (megemelkedik, a tetején a marcipán aranybarna lesz). Legfinomabb és a legpuhább még frissen, langyosan, másnapra kissé kiszáradt a maradék, hiába takartuk le. Holle anyó meg BIK :).

A Chocolate&Coffee receptjét módosítottam.

Macskaparancs

Sztrapacskamacska ma reggel
kiadott egy parancsot:
a fák most az almák helyett
teremjenek narancsot!

Esetleg még túrós buktát
locsi-fecsi lángossal,
netán néhány diós lepényt
kocsiderék mákossal.

Estére meg puha párnát,
csipkés paplant, meleget,
hadd aludjon minden macska
szüret után eleget.

Nagy keletje van mostanság a főzős projekteknek, a leghíresebb ugye a nemrég megfilmesített Julie/Julia (ami engem őszintén szólva annyira nem nyűgözött le), de nagyon elegánsnak és izgalmasnak gondolom Dolce Vita kezdveményezését, hogy a Czifrayból főz és újít meg régi recepteket. Az én szerény eszközeim és jelenlegi helyzetem ilyen terjedelmű próbálkozásokat per pillanat nem tesznek lehetővé, de a gyerekdalokat mostanság tényleg nehezen űzöm ki a fejemből a konyhában is :), és tartok tőle, ez az időszak még eltart egy ideig.

A fenti ihletet adó opusz Rutkai Bori és a Hébe Hóba Banda (alias Specko Jedno) remek, Vacka Dalok c. cédéjéről származik, amit a Kossuth Rádió Vacka Rádió gyerekműsorához készítettek. A műsorról személyes tapasztalatom nincs, anyám és több ismerősöm fanyalog tőle, de a zene remek, különleges, más, mint a többi gyereklemez, bájos a humora, és Gaál Zsuzsa szövegei nagyon szórakoztatóak, négyszázötvenedszerre is :). Hát ennyit a reklámról, jöjjön a lángos :).

3 dl görög joghurt
2,5 dkg friss élesztő
2 tojás
2 tk. só
50 dkg liszt
csipetnyi cukor
a sütéshez olaj
tetejére tejföl, reszelt sajt

A joghurtban elkeverem a cukrot, meglangyosítom, és belemorzsálom az élesztőt. ha felfutott, mehet hozzá a tojás, a só, a liszt, összegyúrom, és meleg helyen duplájára kelesztem. Olajos kézzel tenyérnyi kis lángosokat formázok belőle, és bő olajban mindkét oldalon aranysárgára sütöm. Háromszemélyes adag, frissen fogyasztandó, részünkről tejföllel és reszelt sajttal. Szerintem Sztrapacskamacska is elégedett lenne vele :).

Mennyei Manna kefíres lángosát egyszerűsítettem és módosítottam.

A tortához:
40 dkg sárgarépa
15 dkg apróra vágott dió
5 dkg darált mandula
4 tojás
23 dkg vaj
23 dkg nádcukor
1 kicsi narancs reszelt héja és leve
18 dkg liszt
fél csomag sütőpor

A tetejére:
2 ek. görög joghurt
10 dkg porcukor
1 kk. citromlé

Ennél a receptnél már elég régóta ott figyel a könyvjelző, ideje volt már sorra keríteni. A tojássárgákat habosra keverem a cukorral, hozzáadom a vajat, a lisztet, sütőport, darált mandulát, a megpucolt és reszelt sárgarépákat, és a diót. A tojásfehérjéket kemény, de nem száraz habbá verem, és óvatosan beleforgatom a masszába. 26 cm-es tortaformát kivajazok, sütőpapírral kibélelem az alját, és belekanalazom a tésztát, 180 fokra előmelegített sütőben kb. 1 órát sütöm, amíg szép aranybarna nem lesz.

Gondoltam, teszek rá klasszikus krémsajtos borítást, krémsajt éppen nem volt itthon, de az én drágaságom pont indult a boltban, úgyhogy én hülye, rábíztam ezt a tételt. Miután elmagyaráztam neki, hogy miként néznek ki a krémsajtok, azokon belül is koncentráljunk a natúr változatokra, a boltban mely részen találhatóak, konkrétan elhagyta a számat az a mondat, hogy "jó lesz a Philadelphia". Ember hazatér, és kissé bizonytalanul a kezembe nyom két miniatűr kenhető sajtot, azzal a kérdéssel, hogy "ugye ez jó lesz, ezen kívül csak Philadelphia volt". Ilyenkor jól jön, hogy egy évig jártam jógázni :). A krémsajt kiesésével szemügyre vettem a hűtőt, és úgy döntöttem, próbálkozzunk meg a joghurttal, mint alappal. A fenti hozzávalókból kikevert borítás finom, de kissé híg lett, és mivel az utolsó adag porcukrom tűnt el bele, így vállat vontam, és ráöntöttem.

Finom, tömör gyönyör torta, nyolc személynek elég, kis szeletek is nagyon laktatóak belőle. 

Traditional British Cooking receptjét formálgattam.  

 

7 dkg nádcukor
7 dkg vaj
7 dkg liszt
4 tojás
3 dl tej
10 dkg darált dió (egy kevés cukorral)
10 dkg csokireszelék
10 dkg szőlőlekvár
olaj a sütéshez
porcukor a tetejére

A palacsinta valamiért nekem mindig a klasszik tekerős megoldással volt egyenlő, és ez a csúsztatott változat gyanús volt, hogy kvázi félig nyers marad. Úgyhogy életemben először futottam neki, de végül úgy döntöttem, megmaradhat a menün.

A tojássárgákat kikevertem a cukorral, ment hozzá a vaj, a liszt, a tej, és a fehérjékből felvert kemény hab. Kicsit furcsa állagú lett a tészta, legközelebb lehet, hogy inkább a hagyományossal próbálom meg, mert a sok cukor miatt még teflonban és az olaj ellenére is hajlott a letapadásra. Kevés forró olajon egyik oldalát pirosra sütöm, majd mehet a tálra, megszórom a darált dió egy részével. Következő palacsintot ugyanígy kisütöm, rácsúsztatom, megszórom a csokireszelék egy részével. A harmadik réteg hígabb fajta szőlőlekvárt kap (anyukám műve), és így tovább, amíg el nem fogy a tészta és a töltelék. 200 fokra előmelegített sütőbe megy 15 percre, porcukorral megszórva tálalom. A kép nem tudom, mennyire csalóka, ennyi anyagból nem lesz egy hű de nagy palacsintatorta, inkább kétszemélyesnek mondanám. 

Pelle Józsefné: Minerva Nagy Szakácskönyve receptje. 

A tésztához:
4 tojás
22 dkg nádcukor
1 ek. vaníliakivonat
15 dkg olvasztott vaj
18 dkg liszt
fél csomag sütőpor
10 dkg fenyőmag

A tetejére (aljára):
fél sárgadinnye
15 dkg áfonya
15 dkg nádcukor
1 ek. vaníliakivonat
1,5 dl víz

Nem emlékszem, hogy valaha is sárgadinnyével készült süteménybe ütköztem volna akár élőben, akár netes recept formájában (ettől még nyilván létezik, csak nem túl gyakori). Kicsit túlvásároltam magam mézédes dinnyéből, és fejben mellétettem a neheztelő dünnyögést, miszerint egy ideje nem sütöttem semmit. Receptet nem kerestem sokat, célirányosan a Donna Hay magazinból kitépkedett fordított torta recepteket túrtam elő, amelyek közül az egyiket adaptáltam dinnyebarátomra. Önmagában nem mertem megkockáztatni, fejben kissé jellegtelennek ítéltem színben, úgyhogy tettem mellé némi áfonyát.

Egy 26 cm-es átmérőjű serpenyőbe szórom a cukrot, öntöm a vizet és a kivonatot, és közepes lángon kavargatva addig főzöm, amíg a cukor el nem olvad. Beleteszem a héjától-magvas részétől megtisztított, cikkelyekre vágott dinnyét, öt perc múlva pedig a cikkelyek közé szórom az áfonyát. Pár percet kap még, majd lekapcsolom a gázt.

A tojást, cukrot, vaníliát elektromos mixerrel addig verem, amíg a keverék kétszeres mennyiségű nem lesz. Beleforgatom a lisztet, a sütőport, az olvasztott vajat - és a nagy lutrit, a darált fenyőmagot. Az eredeti recept darált mandulát írt, ami nem volt otthon. Se dió, se kesudió, semmi, csak negyed kiló fenyőmag, úgyhogy megvontam vállam, próbáljuk meg. Amikor a nyers tésztát megkóstoltam, hááát, szívtam a fogam, elég agresszíven dominált a fenyőmag. Mindenesetre már mindegy volt, rákanalaztam a serpenyőben pihegő dinnye-áfonya keverékre, becsavartam alufóliával a serpenyő nyelét, és 170 fokra előmelegített sütőbe tettem úgy 35-40 percre, tűpróbával ellenőriztem, hogy készen van-e. És hurrá, a sütés jót tett neki, agresszív fenyőmagíz eltűnt, kifordítva kellemes tészta a végeredmény, finom, ragadós gyümölcsös felső réteggel!

Donna Haymagazin 2007. őszi számából alakítgattam a receptet.  

Teljesen átlagos terhességet sikerült lábon kihordanom, azt hiszem, a mélypontot az jelentette, amikor a Windsor-kastély kellős közepén hirtelen iszonyúan rámtört az éhség, és Egyesek nem engedték, hogy titokban bekapjak egy falatot a szendvicsünkből a selyemtapétába fordulva, így aztán ott ültem a St. George's Hall közepén, potyogtak a könnyeim, és egy esetleges válóperen töprengtem :). A projekt végeredménye tekintetében pedig valahogy végig evidensnek tűnt, hogy minden rendben lesz, a gyerek egészségesen fog előbújni; szerencsére így is lett - nem is gondolkodtam el azon, hogy másképp is történhetne.

Minden 600-800. terhességnél azonban nem így van - Down-szindrómás baba születik, és nagyon sokukat a kórházban hagyják. Nem sokat tudtam erről a rendellenességről, sem a családban, sem a baráti körben nincs ilyen gyerek vagy felnőtt. Nem tudtam, hogy mennyire jól lehet őket fejleszteni, ha korán segítséget kapnak, milyen helyesek, ügyesek és aranyosak lesznek. Aztán rátaláltam Szirka babára, és végigolvastam az elmúlt három életévének történetét (amit mindenkinek nagyon ajánlok), és azóta is rendszeresen látogatom. Néha bekukkantok Hangáliába is, vagy megnézem, mit ügyködnek az erdőben a Pomogácsok. Jó látni, milyen nagy szeretetben nőnek, olvasni a kisebb-nagyobb küzdelmekkel tarkított hétköznapjaikról. Gyereknapra szeretném egy kis virtuális sütivel megköszönni nekik, hogy bár kívülállóként, de nagyon élvezem a humorukat, az életszemléletüket, és a családjaik szeretetét. 

Valami kis aranyos, minimuffinos formában elkészíthető sütit akartam csinálni nekik, tudom, hogy például Szirka mindenféle mentes ételt ehet, ezért ez tényleg csak jelzésértékű "ajándék" lehet. Chilii&csoki mákos-csokis sütijét megjelenése óta "hordozom" fejben, úgy döntöttem, ezt adaptálom, mert olyan jelképesnek érzem: egy fekete és egy fehér réteg között ott van a mákos...

A tésztához:
17,5 dkg liszt
12,5 dkg hideg vaj
6 dkg porcukor
1 tojás

A mákos réteghez:
14 dkg darált mák
16 dkg marcipán
10 dkg porcukor
8 dkg tejföl
3 tojás
1 ek. citromlé

A csokis mázhoz:
15 dkg étcsoki
1,5 dl tejszín
1 ek. vaj

A tésztához valókat gyorsan összedolgoztam először morzsás állagúvá, majd tésztává, és ment egy órára a hűtőbe. Nem volt itthon elég darált mák, úgyhogy marcipánnal pótoltam a mennyiség egy részét, amit hozzáreszeltem, eldolgoztam a cukoorral, a tejföllel, a tojásokkal és a citromlével. A két minimuffin tálca minden mélyedését félig megtöltöttem a tésztával, plusz még két nagyobb felfújtformába is jutott. Megböködtem villával és 180 fokra előmelegített sütőbe ment 10 percre, majd ráöntöttem a mákos réteget, és sültek még vagy 30 percig. Amíg hűltek, megcsináltam a mázt: a tejszínbe daraboltam a csokit, összeolvasztottam, a végén beledobtam a vajat, majd egy-egy kiskanálnyit a minimuffinokra csorgattam (lehetett volna csinosabbra is csinálni, de a Kiskorú ezen a ponton már aktívan megpróbált beleszólni az elkészítési folyamatokba :), így aztán túlélő üzemmódba kapcsoltam). Hűtőbe csaptam, amíg a csoki rádermedt, és kész. Virtuálisan a kis DS-manók egészségére!

Az Ínyenc receptje chilii&csokin keresztül jutott el hozzám.

És aki szeretne Down-szindrómás gyerekeken segíteni, júniusban még hívhatja az 1788-as számot (a T-Com birodalom vezetékes vagy mobil telefonszámairól), amelyre minden hívás 100 Ft-tal támogatja a Kelet-Magyarországon hiánypótló jelleggel megépülő, a babák életét, későbbi önállóságát, fejlettségét jelentősen segítő korai fejlesztő központot. Vagy élhet a Down Egyesület által ajánlott más segítési lehetőségekkel, amelyek közül nekem a webboltban megvásárolható, Down-szindrómások által készített tárgyak a legszimpatikusabbak - ezek ugyanis munkát adnak nekik, ami ritka kincs. 

Boldog gyereknapot kívánok Szirkának, Hangának, Adélnak és kis társaiknak! 

50 dkg cukkini
5 dkg szeletelt mandula
2 közepes lilahagyma
maréknyi oregánó
1 ek. olaj
6 tojás
1 kk. liszt
1 ek. tej
1 chili
1 kk. dukkah fűszerkeverék
só
bors
reszelt parmezán a tetejére

Az én drága Fakanálkám hosszas 4 napos távollét (házassági évforduló Svédiában, bah) után visszatért körömbe :), ennek örömére egy remek kis átdolgozott recept következik tőle. Az a helyzet, hogy a blogokban olvasott remekművek receptjét általában úgy szoktam használni, hogy leülök a gép elé, magam elé veszek egy reciklált, kb 5x10 cm-es papírlapot, és az üres oldalára gyorsan kiírom a lényeget. Namost a lustaság általában győz, ezért akármilyen receptről van szó, annak rá kell férnie egy ilyen fecnire :), úgyhogy néha csak a hozzávalókra fussa, meg önbizalomra, hogy a többit megjegyzem :). Ez időnként csúnya buktát jelent, plusz a túlzott gyorsaság is, szóval van, hogy csak ennyi az oka egy-egy recept átalakításának, nem a kreativitás :)).

A cukkinit nagyon vékonyra felkarikáztam, a mandulát száraz serpenyőben megpirítottam, majd az olajon az apróra felkockázott lilahagymát megfuttattam. A tojásokat felvertem, ment hozzájuk a liszt, só, bors, apróra vagdalt oregánó, a dukkah fűszerkeverék, a tej, az apróra vágott chili, a hagyma, a cukkini és a mandula. 23 cm-es átmérőjű, fodros szélű, kivajazott piteformába öntöttem az egész masszát, megszórtam a reszelt parmezánnal, és ment a 200 fokra előmelegített sütőben 25 perc alatt szépen megsült. Kétszemélyes adagnak bizonyult, a villámgyorsan elfogyós fajtából. 

Fakanál receptje volt az eredeti, csókolom érte, hamarosan személyesen is :).   

34 dkg konzerv kukorica
15 dkg liszt
1 nagy tojás
1 tk. sütőpor
5 dkg apróra vágott konzerv jalapeno paprika
1,5 dl tej
só
bors
olaj a sütéshez

Fakanál egyik remek receptjét készítettem el, újhagyma és petrezselyem helyett kipróbáltam egy kis konzerv jalapeno paprikával, ami messze nem olyan erős, mint friss formában, de így pont kellemes pikánsságot kölcsönöz a puffancsoknak. Minden összekevertem, a sűrű tésztát olajon kisebb kupacokban mindkét oldalon aranybarnára sütöttem. Egy másik, korábbi kukoricapuffancs/tócsni recept nálam itt. 

Fakanál receptje.  

25 dkg liszt
fél csomag sütőpor
15 dkg nádcukor
12 dkg vaj
1 ek. Grand Marnier
1 tojás
2 tojássárgája
díszítőcukor, dió, birssajt

Anyósom még karácsonytájt küldött egy doboz sütit (is) nekünk, szegény, messzibe szakadt éhező népeknek :). Másfél nappal később Egyesek felhúzott szemöldökkel behozták az üresen tátongó dobozt, hogy mi történt a tartalmával. Nem sikerült hitelesen előadnom, hogy a) az egereink voltak, b) ha ők nem, Rózsaszín önhatalmúlag biztos ezzel kezdte meg a hozzátáplálást :). Úgyhogy gyorsan elkértem a receptet, és megsütöttem, már nem is egyszer.

Az elkészítése egyszerű: a díszítő cuccok kivételével mindent össze kell gyúrni, vékonyra kinyújtani, formákkal kiszúrni, megszórni díszítőcukorral (karácsonykor nagyon jópofa volt a színes cukorral megszórt fenyő!), dióval, apróra vágott birssajttal, satöbbi. Viszont nem véletlenül így neveztem el: már nyers tészta formájában olyan finom, hogy erősen csapkodni kellett a kezemre, hogy ne csipegessem el az egészet :). 180 fokra előmelegített sütőben addig kell sütni, amíg el nem kezd a szegélye aranybarnulni (elég gyorsan megvan, kb. 12 perc, sütőtől függően), ebből a mennyiségből nekem négy tepsi lett. Bár mire a negyedik kisült, az első eltűnt... Hiába, ezek az egerek! :)

Anyósomtól kaptam a receptet, ami eredetileg dr. Oetker.  

A tésztához:
30 dkg liszt
1 csomag sütőpor
22 dkg vaj
12 dkg nádcukor
1 tojás
1 citrom
25 dkg szilvalekvár

A tetejére:
20 dkg nádcukor
3 tojás
15 dkg darált dió
1 csomag vaníliáscukor

Egy egyszerű, de nagyon gazdag sütit kerestem masszív diófeleslegem egy részének elsütésére. A lisztből, sütőporból, puha vajból, nádcukorból, tojásból és a citrom reszelt héjából és kifacsart levéből tésztát gyúrok, amelynek kétharmadát kinyújtom, és sütőpapírral bélelt, 20x30 cm-es formába teszem. Megkenem a lekvárral, amelyet más fajtával is lehet helyettesíteni (csak a cseresznyelekvárt hanyagoljuk... :) ). A tetejére a 3 tojássárgáját habosra keverem a cukorral és a vaníliáscukorral, mehet bele a darált dió és a fehérjékből felvert hab. Ezt a lekváros tésztára simítom, majd a maradék egyharmad tésztából csíkokat sodrok, és átlósan rácsszerűen erre a habos rétegre teszem, szépen belesüpped. 180 fokra előmelegített sütőben kap 30-40 percet, amíg szép aranybarna nem lesz. Nagggyon gyorsan elfogy :).

A Nagy Süteményeskönyv receptje.

10 dkg vaj + a kenéshez
10 dkg liszt
10 dkg nádcukor
10 dkg mogyorós fehércsoki
2 tojás
2 körte
fél csomag sütőpor
3 ek. tej
tetejére porcukor

A krumplileves sütemény legyen sütemény, készüljön illatosan a sütőben, ez az álláspontom. Mikró barátomat nagyjából kizárólag melegítésre használjuk, néha a grill részét is, ha kisebb mennyiséget akarok grillezni, de a 469 hiper-szuper, mikróban készíthető étel és társai című szakácskönyvek sosem tudtak elcsábítani. A mi gépünk ráadásul tökéletesen alkalmazkodott ehhez a szemlélethez: rejtélyes módon négy percig országos haverok vagyunk, de ha ennél tovább használjuk, kiakad, ki kell húzni a konnektorból és újra beállítani az óráját :) (öcsém megmondta, mikor megvettük, hogy autógyártótól háztartási gépet...). No de a Good Food ezen receptje kép alapján felkeltette az érdeklődésemet, és ők nem túl sűrűn szokták javasolni a mikrót ilyen célra, úgyhogy gondoltam, kipróbálom. 

A száraz anyagokat összekeverem, hozzáadom a nedveseket, a csokit feldarabolva, az egyik körtét hámozva és felkockázva rakom bele, kivajazott formába teszem (másfél-kétszeresére megemelkedik), és mehet maximális fokozatra 12 percre a mikróba. Ha lejárt az idő, még 5 percig kell állni hagyni. Tetejére porcukor, és szeletelve a másik körte mehet (más gyümölcsökkel is lehet kísérletezni persze). Frissen finom, tömörebb tésztájú sütemény, de másnapra ne maradjon meg, mert kiszárad.

A Good Food 2006. novemberi számában találtam egy változatát.