A tésztához:
10 dkg liszt
9 dkg cukor
1 tojás
7 g sütőpor
7 ml vaníliakivonat
8 dkg tejföl
9 dkg vaj

A csokimousse-hoz:
20 dkg jó minőségű étcsoki
3 dkg vaj
3 tojás
4 ek. porcukor
1,5 dl tejszín
1 tk. vaníliakivonat

Az epermousse-hoz:
50 dkg eper
2,5 dl tejszín
4 lap zselatin
4 ek. cukor
0,5 dl víz

Nem gondoltam volna, hogy a Segítsüti után ennyivel csokoládéhoz nyúlok, horribile dictu, tortát sütök :). Az átadások szerencsésen és konyhai balesetek nélkül lezajlottak, amikor ötödszörre készült a konyakmeggy torta, már a könnyed rutin vezette a kezemet :). Úgyhogy amikor most egy csíkos mousse tortát vízionáltam, a tésztának egyszerűen nem jutott már más eszembe, mint az elmúlt hónapokban tucatnyi megsütött lap receptje :). Most egy kakaómentes változattal próbálkoztam a csokimousse miatt, és azt kell mondjam, ismét üzembiztosan bevált.

A tésztához valókat összekeverem, kivajazott, sütőpapírral kibélelt aljú, 26 cm-es tortaformában 180 fokra előmelegített sütőben kb. 25-30 perc alatt megsütöm (tűpróba).

Amíg hűl, készülhet a csokimousse. A csokoládét és a vajat vízfürdő fölött összeolvasztom és félreteszem hűlni. A gyöngyöző víz fölé a helyükre teszem a tojássárgákat 3 ek. porcukorral, majd folyamatosan addig verem, amíg a krém meleg nem lesz. Leveszem a vízfürdőről és verem még tovább, sápadt-habosra. Hozzákeverem az olvasztott csokihoz. Felverem egy tálban a tojásfehérjéket a maradék evőkanál porcukorral, óvatosan a csokikrémhez forgatom, majd jöhet a tejszín is, ezt is felverve a krémbe forgatom. A kihűlt tortalapra simítom és 2 órára hűtőbe kerül.

Az epreket megpucolom, 8-10 darabot díszítéshez félreteszek, a többit feldarabolom, a cukorral és a vízzel felforralom. A zselatinlapokat hideg vízbe áztatom. Ha forr az eperszósz, botmixerrel simára turmixolom, majd hozzáadom a vízből kiemelt zselatinlapokat, és egy perc múlva lekapcsolom alatta a gázt. Hagyom kihűlni, felverem a tejszínt, hozzáforgatom és a csokimousse rétegre simítom. Amikor kezd már dermedni, a tetejét kirakom a vékony szeletekre vágott eperrel. Kell neki még legalább 4 óra, és utána is nagyon könnyű, krémes marad, de tálalható szilárdságú.

A tészta Nigella módosított változat, a csokimousse Szakácsok könyve.

A Segítsüti kicsit magába szippantott :), nem volt időm még közzétenni a 102.102 Ft-ért gazdára talált (köszönjük, csilli81!) konyakmeggy torta receptjét, de most már nem várat magára tovább.

A három tortalaphoz:
3x100 g liszt
3x100 g porcukor
3x90 g puha vaj
3x80 g tejföl
3x6 g sütőpor
3x6 ml vaníliakivonat
3x20 g jó minőségű kakaópor
3x1 tojás

A két réteg fehércsokis ganache-hoz:
2x300 g jó minőségű fehér csoki lencse
2x100 ml tejszín

A két réteg + borítás étcsokis ganache-hoz:
3x200 g jó minőségű (65%-os) étcsoki lencse
3x100 ml tejszín
1 tk. vaj

A konyakmeggyhez:
1 kg fagyasztott meggy
400 g cukor
kb. 200 ml jó minőségű konyak

A tetejére:
21 db Ana-féle luxus kivitelű konyakmeggy bonbon
20 fehércsoki lencse

A meggyet hagyjuk kiolvadni, majd a felfogott levéhez adjuk a cukrot és felfőzzük. A cukros levet a meggyre öntjük, majd hozzáadjuk a konyakot, és 1-4 hétig hagyjuk lefedve a hűtőben állni.

A három tortalaphoz (akár előző nap) a hozzávalókat robotgéppel összekeverjük, kivajazott, sütőpapírral kibélelt, 26 cm-es tortaformába simítva 180 fokra előmelegített sütőben 20-25 perc alatt (tűpróba) készre sütjük. A formában hagyjuk 10 percet állni, majd rácson kihűtjük.

Az első lapot visszatesszük a tortaformába, a fehér csoki lencsére (vagy aprított fehércsokira) ráöntjük a felforralt tejszínt, simára keverjük, és ha kihűlt, a lapra simítjuk. A lecsöpögtetett meggy felével kirakjuk, majd rásimítjuk a 200 g étcsokiból és 100 ml felforralt tejszínből készített krémet. Kis időre hűtőbe tesszük, majd beborítjuk a következő tortalappal és megismételjük az eljárást. A tortát a harmadik adag étcsokis ganache-sal borítjuk be, amibe 1 teáskanálnyi vajat is keverünk. Ha kihűlt, kirakjuk a bonbonokkal és a fehércsoki cseppekkel.

Nem győzöm eléggé hangsúlyozni - főleg, miután két tesztpéldányt (=9 kg) a tortából nagyrészt hárman fogyasztottunk el három héten belül... -, hogy ez egy keményen tömör torta, ha nem nagy a család és/vagy átlagos étvágyú, két tortalapos változatot csinálnék belőle. A csokilencsék természetesen helyettesíthetők apróra vágott étcsokival, ki lehet próbálni alacsonyabb kakaótartalmú csokival is, az alkoholmentes változathoz pedig a konyakmeggy helyett egyszerű lecsöpögtetett meggybefőttet lehet használni. Minden létező változatban nagyon finom.

A tortalap receptje Nigelláé (Feast), a ganache és konyakmeggy Anának köszönhető, akinek nem győzöm eléggé megköszönni segítségét, a luxus kivitelű konyakmeggy bonbonok szintén tőle beszerezhetők.

Bár a sütilicit már végetért, akik még szeretnének hozzájárulni a Down Egyesületnek nyújtott támogatáshoz, azok számára még kaphatók Segítsütis ajándéktárgyak és már megvásárolható a 27 édesség receptjét tartalmazó Segítfüzet is!

A kekszekhez:
26 dkg liszt
3 dkg holland kakaópor
25 dkg szobahőmérsékletű vaj
10 dkg porcukor
1 tojásfehérje
2 csipet só

A teknősbékákhoz:
2 dl meggybefőttlé
meggybefőtt
2 nagy csipet agar-agar (helyettesíthető porzselatinnal megfelelő mennyiségben)

2,5 dl tejszín

Kicsi Vú megkért, hogy blogszülinapja alkalmából vendégposztoljak nála, amire nagy örömmel vállalkoztam, majd hamar jött a hosszas fejtörés, hogy "de mit?". Stílusosan valami szecsuáni borsosat kellett volna, mert ez az ő hagyatéka az én konyhámban - tőle kaptam az első csomagot, ami szerelmet gerjesztett első látásra :) és hosszútávú használatot. De kicsi Vú mellé az ember nem nagy darab húsokat képzel el, amik szecsuáni borsban hemperegve, közepesen átsülve elterülnek a tányéron, hogy nesze, aranyos, hepibörzdéj :). Nem, ide valami kis édesség kell, és valami kedves, olyasmi, amitől mosolyog, nem egy brutál krémes torta. Bár azt hiszem, ezt is hívhatnánk dekonstruált Fekete-erdő tortának :), az kellőképp proccos lenne, de a teknősbékás Fekete-erdő keksz talán találóbb.

Hommage à kicsi Vú megoldással az alap - a kakaós sablé Viennois - tőle származik, és a "bevált recepteken" ne változtassunk. Úgyhogy a lisztet és a kakaót összeszitáltam, a vajat a porcukorral habosra vertem, majd hozzáadtam a tojásfehérjét, a sót, és fokozatosan a kakaós lisztet. Itt hívnám fel a figyelmet arra, hogy a kézimixer és a 3 év alatti társalkotó még mérsékelten kompatibilisek egymással, de legalább a konyha felmosását is sorra keríthetjük... A keveréket 1 órára a hűtőbe tettem, majd folpackba csomagolva kb. 6 cm átmérőjű rudat formáztam belőle. Még két óra a hűtőben, majd felszeleteltem kb. centis vastag karikákra. Hogy kicsi Vú miként hozott ki ebből a mennyiségből 40 darabot, az számomra a konyhaművészet nagy rejtélyeinek egyike, én megfeszülve is csak 14-et abszolváltam. 180 fokra előmelegített sütőben, sütőpapírral bélelt sütőlapon 15 percig sütöttem őket (kicsit megdagadnak, hagyjunk köztük távot), majd rácson hagytam kihűlni.

Amíg sülnek a kekszek, jöhetnek a teknősbékák. Előre szólok, hogy a formát moestől kaptam, őt lehet zaklatni forrás iránt :). A meggybefőtt levéhez hozzászórom az agar-agart (agar-agarat?), majd felforralom. Mindegyik teknősbékába merek egy nagyon picit belőle, majd beleteszek a páncéljába egy-egy szem meggybefőttet, és a forma tetejéig merem rá a maradék meggylevet. Ha kihűlt, mehet egy kicsit a hűtőbe.

A tejszínhabot felverem, és ha keksz teljesen kihűlt, jöhet az összeállítás: mindegyikre nyomok egy habrózsát és teszek mellé egy teknősbékát :). Igazából nem gondoltam át alaposabban a dizájnt, így utólag megideologizálva mondjuk kakaótengeren tejszínhab-sziget felé úszik az állat :), és közben a Happy Birthday-t dúdolja à la Marilyn :), de a háromféle állag és íz miatt ideológia nélkül is finom. Remélem, Vúnak is tetszik. Boldog blogszülinapot!

Kicsi Vú receptje alapján.

25 dkg chilis linguine (ha nincs, sima is jó)
25 dkg ricotta
2,5 dl tejszín
2,5 dl tej
2 mogyoróhagyma
4 gerezd fokhagyma
2 ek. olaj
5 dkg reszelt grana padano + a tetejére
5 dkg aszalt paradicsom
5 dkg fenyőmag
só
bors

Chilis tésztára bukkantam, nem hagytam a boltban :), gondoltam, valami szelídebb fajta, fehér mártás passzolna hozzá, dobtam egy doboz ricottát a kosárba, meg fenyőmagot, aztán a többit az otthoni készletekből tettem hozzá.

Az olajon megfuttatom az apróra vágott mogyoróhagymát, majd ha üveges, mehet hozzá az áttört fokhagyma. Fokozatosan hozzáöntöm a tejet és a tejszínt, kevergetve csendes bugyogásig főzöm, majd belekeverem a ricottát, az apróra vágott aszalt paradicsomot, és a grana padanót, sózom, borsozom. Még úgy 5 percig főzöm, majd kész. A chilis tésztát kifőzöm, majd nyakon öntöm a mártással és száraz serpenyőben pirított fenyőmaggal, valamint reszelt grana padanóval tálalom. A tészta enyhén csípős, szerintem nagyon kellemes az egyensúly, de ha nem lehet kapni, sima fajtával is finom. Kétszemélyes adag.

A receptet ebből módosítottam.

A huszonhetedik te magad légy! - mondá a költő, vagy valami ilyesmi :). Miután tavaly ügyesen kizártam magam a segítsütizők köréből a magyarországi lakóhely kitétellel, ezt követően kéztördelve a partvonalról figyelhettem, hogy miként alakul a licit, izgulhattam végig az egészet. Na, ezt még egyszer képtelenség lenne kibírni :), úgyhogy idén bekunyeráltam magam a csapatba és anyósom konyhájába :) (köszönöm!), szóval a 2010-es Segítsütire én is sütök. A külföld miatt én egy kicsivel később, május elején tudom átadni a nyertesemnek a tortát.

Az ötlet, hogy a koraszülötteket támogatjuk, elég korán jött, lényegében már tavaly a közös sütizés után említettem egy-két embernek. Személyesen nem vagyok érintett, Rózsaszín masszív sztahanovista volt, elég hosszasan túlórázott a  gyárban :), de nagyon sok helyen szembefutottam velük a neten: például luciánál, Südvénél, Ruhafalvánál, és nagyon meglepett, milyen nagy az arányuk (8-10%) az újszülöttek körében. Úgyhogy idén két koraszülött osztálynak megy majd a támogatás, a budapesti Péterfy és a miskolci megyei kórházban.

És akkor már csak a sütit kellett kitalálni. Egy biztos pont volt: a csokibékák, "alájuk" kerestem valami finomságot, és sikerült is.

A tortához:
13 dkg vaj
15 dkg liszt
egy csipetnyi só
fél tk. sütőpor
20 dkg jó minőségű étcsoki
5 dkg chilis étcsoki
25 dkg nádcukor
1 tk. vaníliakivonat
2 tojás
1,5 dl tejföl
30 dkg sózott pisztácia (ebből jut a tetejére is)

A mázhoz:
1 dl tejszín
10 dkg jó minőségű étcsoki
csokibékák :)

Először megpucolom a pisztáciát a kemény héjától, majd leöntöm a magokat forrásban lévő vízzel. Egy perc után leöntöm a vizet róluk, és megtisztítom őket a belső héjuktól is. Papírtörlőre kiterítve hagyom őket megszáradni, majd apróra vágom.

A sütőt előmelegítem 180 fokra. Kivajazok egy 26 cm-es tortaformát, az oldalát kilisztezem, és az aljára sütőpapírt teszek. Összekeverem a lisztet, sütőport, sót. Forrásban lévő víz felett egy tálban összeolvasztom a kétféle csokit és a vajat (a tál alja ne érjen a vízbe). Belekeverem a cukrot, a vaníliakivonatot, a tojásokat, a tejfölt és egy maréknyi kivételével a pisztáciát, végül a lisztes keveréket. A formába öntöm a tésztát, elegyengetem, és kb. 50 percig sütöm, amíg egy fogpiszkáló kicsit morzsásan jön ki. Hagyom a formában 5 percet hűlni, majd a rácson kihűlni teljesen.

A mázhoz a tejszínt forrásig főzöm, majd beletördelem a csokit. Hagyom 5 percig állni, majd sima krémmé keverem. Ha kihűlt, a tortára kenem. Amikor kezd kissé dermedni, a közepére szórom a pisztáciát, és a szélére sorakoztatom a csokibéka-hadsereget.

Martha Stewart receptjét módosítottam.

A receptre itt lehet licitálni 2010. április 2-án éjfélig, 1000 Ft a kikiáltási ára. A torta mellé a kedves nyertes kap egy doboz csokibékát is, hogy ha megjött hozzá a kedve, ő is meg tudja sütni a sütit. Segítsétek a korababákat, és licitáljatok erre vagy a többi 26 remek süteményre!

Teljesen átlagos terhességet sikerült lábon kihordanom, azt hiszem, a mélypontot az jelentette, amikor a Windsor-kastély kellős közepén hirtelen iszonyúan rámtört az éhség, és Egyesek nem engedték, hogy titokban bekapjak egy falatot a szendvicsünkből a selyemtapétába fordulva, így aztán ott ültem a St. George's Hall közepén, potyogtak a könnyeim, és egy esetleges válóperen töprengtem :). A projekt végeredménye tekintetében pedig valahogy végig evidensnek tűnt, hogy minden rendben lesz, a gyerek egészségesen fog előbújni; szerencsére így is lett - nem is gondolkodtam el azon, hogy másképp is történhetne.

Minden 600-800. terhességnél azonban nem így van - Down-szindrómás baba születik, és nagyon sokukat a kórházban hagyják. Nem sokat tudtam erről a rendellenességről, sem a családban, sem a baráti körben nincs ilyen gyerek vagy felnőtt. Nem tudtam, hogy mennyire jól lehet őket fejleszteni, ha korán segítséget kapnak, milyen helyesek, ügyesek és aranyosak lesznek. Aztán rátaláltam Szirka babára, és végigolvastam az elmúlt három életévének történetét (amit mindenkinek nagyon ajánlok), és azóta is rendszeresen látogatom. Néha bekukkantok Hangáliába is, vagy megnézem, mit ügyködnek az erdőben a Pomogácsok. Jó látni, milyen nagy szeretetben nőnek, olvasni a kisebb-nagyobb küzdelmekkel tarkított hétköznapjaikról. Gyereknapra szeretném egy kis virtuális sütivel megköszönni nekik, hogy bár kívülállóként, de nagyon élvezem a humorukat, az életszemléletüket, és a családjaik szeretetét. 

Valami kis aranyos, minimuffinos formában elkészíthető sütit akartam csinálni nekik, tudom, hogy például Szirka mindenféle mentes ételt ehet, ezért ez tényleg csak jelzésértékű "ajándék" lehet. Chilii&csoki mákos-csokis sütijét megjelenése óta "hordozom" fejben, úgy döntöttem, ezt adaptálom, mert olyan jelképesnek érzem: egy fekete és egy fehér réteg között ott van a mákos...

A tésztához:
17,5 dkg liszt
12,5 dkg hideg vaj
6 dkg porcukor
1 tojás

A mákos réteghez:
14 dkg darált mák
16 dkg marcipán
10 dkg porcukor
8 dkg tejföl
3 tojás
1 ek. citromlé

A csokis mázhoz:
15 dkg étcsoki
1,5 dl tejszín
1 ek. vaj

A tésztához valókat gyorsan összedolgoztam először morzsás állagúvá, majd tésztává, és ment egy órára a hűtőbe. Nem volt itthon elég darált mák, úgyhogy marcipánnal pótoltam a mennyiség egy részét, amit hozzáreszeltem, eldolgoztam a cukoorral, a tejföllel, a tojásokkal és a citromlével. A két minimuffin tálca minden mélyedését félig megtöltöttem a tésztával, plusz még két nagyobb felfújtformába is jutott. Megböködtem villával és 180 fokra előmelegített sütőbe ment 10 percre, majd ráöntöttem a mákos réteget, és sültek még vagy 30 percig. Amíg hűltek, megcsináltam a mázt: a tejszínbe daraboltam a csokit, összeolvasztottam, a végén beledobtam a vajat, majd egy-egy kiskanálnyit a minimuffinokra csorgattam (lehetett volna csinosabbra is csinálni, de a Kiskorú ezen a ponton már aktívan megpróbált beleszólni az elkészítési folyamatokba :), így aztán túlélő üzemmódba kapcsoltam). Hűtőbe csaptam, amíg a csoki rádermedt, és kész. Virtuálisan a kis DS-manók egészségére!

Az Ínyenc receptje chilii&csokin keresztül jutott el hozzám.

És aki szeretne Down-szindrómás gyerekeken segíteni, júniusban még hívhatja az 1788-as számot (a T-Com birodalom vezetékes vagy mobil telefonszámairól), amelyre minden hívás 100 Ft-tal támogatja a Kelet-Magyarországon hiánypótló jelleggel megépülő, a babák életét, későbbi önállóságát, fejlettségét jelentősen segítő korai fejlesztő központot. Vagy élhet a Down Egyesület által ajánlott más segítési lehetőségekkel, amelyek közül nekem a webboltban megvásárolható, Down-szindrómások által készített tárgyak a legszimpatikusabbak - ezek ugyanis munkát adnak nekik, ami ritka kincs. 

Boldog gyereknapot kívánok Szirkának, Hangának, Adélnak és kis társaiknak! 

A gnocchihoz:
50 dkg krumpli
25 dkg liszt
1 tojás
7 dkg reszelt parmezán + a tetejére
só

A mártáshoz:
3 dl tejszín
1 kis marék kakukkfű
3 dkg vaj
1 ek. whisky

A gnocchi finom, a gnocchi jó, a gnocchi családi barátunk :), mert férj is szereti (annak ellenére, hogy egy deka hús sincs benne), valamint a főtt krumpli fázisban gyermekünknek is kicsippenthetünk belőle egy keveset a püréjéhez. Szóval kollektíve gnocchira fel.

A (régi) krumplit hajában megfőzöm, majd megpucolom, áttöröm, összekeverem a többi hozzávalóval, sima tésztává dögönyözöm. Maréknyi adagokra osztom, lisztezett deszkán kígyókat sodrok belőle, centis darabokra vagdosom, és benyomom villával. Elkészítem a mártást: a megolvasztott, habosodásig hevített vajra szórom a kakukkfüvet, majd egy kicsivel később felöntöm a tejszínnel, és lassú tűzön forráspontig főzöm, majd belelöttyintek egy kevés whiskyt (eufemisztikusan mondjuk 1 evőkanálnyit :) ). Nem lesz sűrű mártás. Kifőzöm a gnocchikat, és beleforgatom a mártásba, tálaláskor még kapnak egy adag reszelt parmezánt. Háromszemélyes adag.

Good Housekeeping Cookery Book receptje a tészta, a mártáshoz Tessa Kiros Twelve című könyvéből inspirálódtam. 

2x20 dkg rib-eye steak
2 ek. szecsuáni bors
1 ek. vaj
1 ek. olaj
2 ek. konyak
3 ek. tejszín

A sarki boltot az elmúlt hetekben átépítették, jobban áttekinthető lett, világosabb és érdekes módon ez némi választékváltozással is járt. Számomra teljesen rejtélyes módon ismét felbukkant a csirkemáj, amit itt úgy féléve nem láttam - hogy ez milyen összefüggésben van a sorok közötti távolsággal, arról gőzöm nincs. Mindenesetre a húsos szekcióban egy új széria minőségi hús is felbukkant, a gusztusos, állítólag megfelelően érlelt rib-eye steakek látványa pedig kimozdított a masszív konyhai holtpontról (nem, senki nem akarja tudni, hogy milyen gasztronómia elleni bűntetteket követtem el az elmúlt időszakban, halálos ágyamon is tagadni fogom mindet...). 

A szecsuáni borsot száraz serpenyőben addig pirítom, amíg illatos nem lesz, majd durvára töröm. A szobahőmérsékletű steakek mindkét oldalába jól belenyomkodom a szemcséket. Az olajat és a vajat összeolvasztom, a steakeket oldalanként 4 percig sütöm bennük, majd melegített tányérra, fóliával letakarva félreteszem. A sütőfolyadékhoz öntöm a konyakot, hagyom besűrűsödni, majd a húsok által kiengedett lé és a tejszín is mehet bele, és ismét hagyom besűrűsődni. A húsokra kanalazom, Nigella zsírban sült krumplija és klasszik hagymás paradicsomsaláta került mellé. Kétszemélyes adag.

A Steaks, chops, roasts and ribs receptjét módosítottam. 

 

1 sárgadinnye
7,5 dl víz
0,5 dl tejszín
1 vaníliarúd
3 ek. finomítatlan nádcukor

Az utóbbi időben, ahányszor serpa célból magammal vitt férfikísérettel megyek a zöldségeshez, az eladó asszonyságok megvadulnak :). Az ötvenes körüli bácsi az én barétom, ő villantja rám vakító fogsorát, ha kikérem a sokadik fél kiló cseresznyémet, a hasonló korú nénik viszont egymást túlturbékolva dicsérik a pasim szemeit, hogy azok mily gyönyörűek, nem zavartatják magukat jelenlétemtől :). Mi meg csak nézünk bambán (ő a gyönyörű szemével), tornóczkyanitásan, és ezt így hogy, drága hölgyek, majd méla egy zavarban elsöprünk onnan :). Ilyen körülmények között nem csoda, hogy a múltkor úgy értettük, kell még egy eurót nekik, hogy jól tudjanak visszaadni, majd egy bácsi vigyorogva fordított angolra, hogy egy eurós akciós sárgadinnyét ajánlgatnak nekünk :). A következő körben már lecsaptam a lehetőségre, kértem akciós dinnyét, cseresznyét, barackot (és igen, tudom, gyönyörűek a szemei). A dinnyével kicsit bizalmatlan voltam, de gondoltam, egy könnyű kis gyümölcslevesbe csak jó lesz, szerencsére kellemes meglepetést okozott, elég édes volt.

A kimagozás után a belsőbb, édesebb részekből golyókat vájtam ki, a maradékot felkockáztam, a cukorral és a felvágott, kikapart belsejű vaníliarúddal és a vízzel puhára főztem (elég gyorsan megvan). A vaníliarudat kikaptam a fazékból és ha kicsit hűlt a leves, a tejszínnel krémesre turmixoltam. Teljes kihűlés után mehetnek bele a dinnyegolyóbisok. Szépszemű befalta :), háromszemélyes adag.

Anyáddal szórakozz, te szemét - morogtam kómásan, amikor hajnali 4-kor arra ébredtem, hogy dörög, villámlik, zuhog az eső, mivel tegnap két órán át előkészültem a mai piknikre. Embernek két hete sulykolom, hogy ez a hétvégi program (muszáj, szívem, gourmandula ezt írta ki :) ), fejben puzzléztam a menüt már napok óta, és persze megvolt a kinézett helyszín is:

1) Málnás limonádé

30 dkg málna
10 dkg porcukor
1 citrom leve és reszelt héja
1,5 liter + 1,5 dl víz

A málnát a porcukorra és a citrom levével, héjával összeturmixolom, és hagyom állni egy órát. Öntök rá 1,5 dl forrásban lévő vizet, majd ha kihűlt, éjszakára a hűtőbe teszem. Másnap mehet rá 1,5 liter hideg víz, jól összerázom és leszűröm (a málnamagoktól és a citromhéjtól kell megszabadulni), indulásig (haha...) a hűtőben tartom egy ásványvizes flakonban. Álomszép színű, savanykás-málnás finom ital lesz a végeredmény.

Ennek az ötletét a kedvenc sajtboltunkból csórtam, legutóbbi vásárlásunkkor megakadt a szemem a tapenadés tálkáikon és vettünk is egy dobozkával, ezt próbáltam reprodukálni.

8 dkg fekete olívabogyó
4 dkg zöld olívabogyó
1 közepes paradicsom
5 fél olajban eltett szárított paradicsom
2 ek. fűszeres olaj a szárított paradicsom alól
2 ek. reszelt grana padano

A paradicsomot bemetszem, forró vízbe dobom 20 másodpercre, majd elhúzom a héját. Robotgépre bízom a többi hozzávalóval együtt, és készen is van a kence. Tegnap este megcsináltam, mert miért ne, de semmi perc alatt megvan. Nem árt a hűtőben tartani, de nem túl kényes még a sajt miatt sem, elég kemény, bírni fogja a gyűrődést. Kis kerek kekszeket vettem hozzá, ezekre kenegettük.

A sajtboltunk ötlete alapján :).

Saláta muszáj, mert finom és egyszerű, gyorsan össze lehet dobni.

A paprikákat grillen körben megpirítom, majd zacskóba zárom 15 percre, lehúzom a héjukat és csíkokra vágom, összekeverem az olívaolajjal. Mehet hozzá a kukorica, a rukkola és a meghámozott, kockára vágott, citromlével meghintett alma. Összeforgatom és máris útra kész.

1 avokádó
1,25 dl tejföl
1 ek. extra szűz olívaolaj
1 kk. citromlé
1 kk. mustár
1 kk. balzsamecet

Robotgépre bízom az egészet. Hűtőtáskás cucc (lett volna), de nem olyan kényes, mint egy majonézes öntet. Jó sok lesz, a salátához akár fele mennyiség is elég lehet, de finom :), kárba nem fog menni.

4) Csípős csirkével és ementálival töltött minibriósok

Valami húsos kellett embernek, ez egyértelmű volt :), ami nem igényel különleges szállítási körülményeket, de adott esetben kihűlve is jól esik még és jól összeillik a salátával.

45 dkg liszt
7 g porélesztő
3 tojás
1 tojássárgája
1,5 dl meleg tej
1 kk. só
7 dkg olvasztott vaj + a formához
5 dkg reszelt grana padano
1 ek. olaj
15 dkg ementáli
40 dkg csirkemell
1 ek. chiliszósz
1 ek. dijoni mustár
1 kk. citromlé
1 ek. olívaolaj + a sütéshez

A csirkét apró (centis, félcentis) kockákra vágom és a chiliszósz-mustár-citromlé-olívaolaj keverékébe pácolom éjszakára. A tésztához a lisztet, az élesztőt, a sót elkeverem, majd fokozatosan hozzáadom a 2 tojásból, tojássárgából, tejből, olvasztott vajból és reszelt grana padanóból készített keveréket. Alaposan eldolgozom, ruganyos tésztát kapok, amit kiolajozott tálba teszek és a tetejét is megkenem olajjal. Melegben, frissen 1 órát kéne neki állnia, én betettem éjszakára a hűtőbe. Délelőtt kevés olívaolajon megsütöttem a csirkekockákat. Amíg hűltek, apró kockákra vágtam az ementálit, a tésztát pedig lisztezett deszkán átgyúrtam, négy részre, majd mindegyik részt 12 kisebb részre vágtam. A részekből korongot lapítottam, mindegyikbe tettem egy csirkekockát és két sajtkockát, majd diónyi golyóvá gyúrtam össze. Kivajazott minimuffinsütőbe pakolgattam a golyókat, a jó matekosok a fentiekből már tudják, hogy 48 darab lesz a végeredmény :), tehát két sütési körrel két minimuffinsütőnyi, a tetejüket megkentem a maradék tojás és egy kevés tej keverékével. 200 fokra előmelegített sütőben 15 perc alatt gyönyörűen megsültek.

A Parti food and appetizers c. kedvencem egyik receptjét módosítottam.

Na a desszert volt a nagy kihívás. Mostanság olyan szinten zabálom a cseresznyét, hogy a zöldséges bácsi reggelente szinte már zacskóval a kezében vár :), de ez azért túl egyszerű lett volna, meg ott volt tömör piros gyönyörnek a málnás limonádé, nem akartam csak gyümölcsöt. Azon járt a fejem egy hete, miként lehetne a csokit becsempészni a piknikre sütés nélkül, akár harmincon fokokban is - persze ekkor még nem gondoltam, hogy Thor bekavar a programba :). És kiötlöttem, most pedig bevallom: erre a művemre büszke vagyok (márpedig ez ritka).

4 érett, de viszonylag kemény húsú nektarin
2 dl tejszín
1 dl tej
1 ek. porcukor
1 kk. vaníliakivonat
3 lap zselatin
5 dkg étcsoki

A tejszínt, a tejet, a porcukrot és a vaníliakivonatot összekeverem, alacsony lángon forráspontig főzöm, majd leveszem a tűzről. A zselatint hideg vízbe áztatom, ha megpuhult, a még forró tejszínes keverékhez teszem. Hűlés közben is kevergetem, közben a csokit apró kockákra vágom. Csak akkor teszem bele, ha annyira kihűlt, hogy biztosan nem olvasztja meg. A nektarinokat a héten tökéletesített és alaposan begyakorolt :) felezési technikával kezelésbe veszem: késsel hosszában körbevágom, a két felet óvatosan ellentétes irányba forgatom ide-oda, míg el nem válnak egymástól. A magot késsel körbevágom és ezt is óvatosan forgatom a barackféllel ellentétes irányba. Dinnyevájóval a mélyedésre rásegítek, hogy kb. félcentis gyümölcshús maradjon, majd megtöltöm vízszintig a csokis-tejszínes keverékkel és mehet a hűtőbe. Legalább 3-4 óra hűtési idő kell neki, én tegnap este elkészítettem, békésen elvolt éjszaka a hűtőben. A zseniálisnak képzelt csomagolástechnika gyakorlati kipróbálása elmaradt, de úgy gondoltam, a feleket szépen fóliával betekerem, majd "összerakom" megint a barackot és alufóliával körbe, plusz hűtőtáska - mindenesetre próbaképp fejreállítottam őket és remekül vizsgáztak :). És még finomak is! Hát ez lett a záróakkordja a kisszobai piknikünknek - meg a mosogatás :).

1 csomag vaníliás pudingpor
0,5 l tej
4 ek. cukor
15 dkg csokis keksz
2 dkg vaj
0,5 dl tej
12,5 dkg túró
2 dl tejszín
kb. 15 dkg eper

Váncsa úrnál találtam a receptet, amiben elsősorban az volt a szimpatikus, hogy nem kell sütni. A pudingport a tejjel és a cukorral a zacskó szerint elkészítem, a felét kiöntöm poharakba és az ebek harmincadjára szeretett páromnak meghagyom :). A másik felét hagyom kihűlni, majd hozzákeverem az áttört túrót és a habbá vert tejszínt. A kekszek morzsára aprítom, hozzáadom a megolvasztott vajat és a tejet, letapasztom egy 18 cm-es tortaforma (moes neve áldassék érte karácsony óta, csak mindig elfelejtem mondani) aljára. Rásimítom a túrós krémet, majd kirakom eperrel, nem volt igényem a gyümölcsös zselatin borításra. Nagyon finom, de úgy tapasztaltam, hogy a pudingban lévő keményítő nem fogja meg eléggé a krémet, lágy maradt, ezt majd korrigálni kell, de nagyon finom, könnyű ízű. Négyszemélyes adag.

Váncsa István: 1001 recept.

A tésztához:
3 tojás
10 dkg porcukor
1 tk. vaníliakivonat
2,5 dkg kakaópor
2,5 dkg liszt
6 dkg olvasztott vaj

A töltelékhez és a borításhoz:
15 dkg meggybefőtt
3 ek. meggybefőtt lé
2 ek. kirsch
3 dl tejszínhab
1 ek. porcukor
1 tk. vaníliakivonat
csokidíszek, csokireszelék vagy csokiforgácsok

Nem mondhatnám, hogy nagy feneket kerítettünk az esküvőnknek (és akkor erősen eufemisztikus voltam :) ), hasonlóképp az évfordulók is meglehetősen egyszerűen zajlanak: elmegyünk étterembe enni egyet. Semmi procc, kazalnyi virág, patakokban folyó pezsgő - és ez nekünk így tökéletes. Tegnap akaratunkon kívül műsor is járt a kajához :), bár a Zuram ügyes székválasztásának köszönhetően csak én élveztem a középkorú hölgyek-urak robotkecsességű mozgásának látványát, amint szemlátomást első szambaleckéjüket vették az étterem mellett a homokban, különös tekintettel arra a nem annyira modelltestű úriemberre, aki félmeztelenre vetkőzve örvendeztette meg a nagyközönséget szőrös hátának és vastag aranyláncának látványával :). A desszertet - ennek is köszönhetően :) - kihagytuk, mert azért nem bírtam ki, hogy valami apróságot ne dobjak össze.

- Milyen tortát csináltál? 
- Fekete-erdő.
- Az milyen?
- Kakaós piskótán tejszínhabos réteg, azon meggy, azon tejszínhab, megint kakaós piskóta, bevonva tejszínhabbal az egész, plusz csokidíszek.
- Nem is kell sütni?
- De, a piskótát.
- De utána csak megkened, mint a vajaskenyeret és kész? Hát ilyet én is tudok.

Tehát jövőre ilyenkor a Zuram interpretációjában dokumentálom a tortát :), addig is én így csináltam meg, kisebb tortára (kb. négyszemélyes) igazítva a receptet (aki nagyobban akarja elkészíteni, szorozza a mennyiségeket mindenhol kettővel és három lapot süssön ki a tésztából).

A meggyet a meggylével és a kirsch-sel összekeverem, hagyom állni. A három tojást a porcukorral fehéredésig vertem elektromos habverővel, majd hozzáöntöttem a vaníliakivonatot, a lisztet, a kakaót és az olvasztott vajat. Kivajazott, alján sütőpapírral bélelt, 18 cm átmérőjű kapcsos tortaformában kisütöm a fele adag tésztát 180 fokra előmelegített sütőben 15 perc alatt, 5 percet hagyom hűlni a formában, majd a rácson teljesen; a másik adag tésztával is megismétlem. A meggyet alaposan lecsöpögtetem, az áztatólevet felfogom. A tésztalapokat villával megböködöm és alaposan megkenem a kirsch-meggylé keverékével, mint a vajaskenyeret :). A tejszínhabot felverem, félpályánál hozzáadom a porcukrot és a vaníliakivonatot, majd kenek egy szép adagot az alsó tortalapra - pont mint a vajaskenyeret :).  

Jöhetnek a meggyek: szépen kirakom velük a tejszínhabos réteget, mint mondjuk a vajaskenyeret retekkel :).

Megint tejszínhab következik (vajaskenyér :) ), majd a második, előzőleg szintén villával megböködött és meggylé-kirsch keverékével átitatott tésztalap. A tejszínhab maradékával pedig felül és körben befedem a tortát - mondhatni, megkenem, mint a vajaskenyeret :).

Végül az oldalát kirakom csokidíszekkel (lehet reszelékkel vagy csokiforgáccsal is), a tetejére pár szem meggy és szintén csokidísz kerül. Pihen egy pár órát a hűtőben és már tálalható is. Pofonegyszerű, mint a vajaskenyér :).

Kolleginák receptjei: t3v3d3sé ingvasalással egybekötött :), Ízbolygó anyukájáét használja, marmalade krémsajttortával kombinálta egybe, Mirelle párizsi krémmel bolondította meg, Pákosztos Macska Lajos Mari receptjét variálja, Marisom szögletes formára igazítja, Tortaimádó meggyes krémréteggel is megtölti, Badisék anyája 15 cm magasra tornyozza.

Recept innen adaptálva: Chocolate&Coffee.

3 dl tej
3 dl tejszín
1,5 ek. keményítő
2 vaníliarúd
4 ek. cukor
2 tojássárgája
30 dkg málna
2 ek. porcukor
0,5 dl víz
12 dkg babapiskóta

Még mindig Gordon, ez most egy ilyen sorozat :), most éppen az édesség szekcióban. Először a krémet készítem el: a tejet a keményítővel eldolgozom, majd hozzáadom a cukrot és a vaníliarudakat. Lassú tűzön, állandó keverés mellett felforralom, majd leemelem a gázról. A tojássárgákat elektromos habverővel fehéredésig verem, majd fokozatosan hozzáöntöm a forró tejes keveréket. Visszateszem az egészet a tűzre, alacsony lángon állandó keverés mellett 2 percig tartom, nem forrhat fel. Leveszem, megnedvesített sütőpapírral befedem a felületét, hagyom kihűlni. A málna felét a porcukorral és a vízzel elturmixolom, majd hozzákeverem az egész málnaszemeket, és a gyümölcsös réteget kelyhekbe kanalazom (opcionálisan lehet egy nagy tálba is). Tetejére teszem a darabokra tördelt piskótát. A tejszínt habbá verem és a kihűlt krémhez keverem, majd elosztom a kelyhekben. Legalább egy órát kell a hűtőben hagyni, a tetejére tehetünk pár szem málnát és a csokidíszek sem megvetendőek :). Négyszemélyes adag.

Gordon Ramsay: Makes it easy c. könyvéből

2x25 dkg bőrös lazacfilé 
2 + 1 ek. olívaolaj
15 dkg koktélparadicsom

A krumplihoz:
30 dkg újkrumpli
2 ek. olívaolaj
1 ek. balzsamecet
3 újhagyma

A paradicsomos vajmártáshoz:
1 ek. olívaolaj
13 dkg paradicsom
1 kk. fehérborecet
1 kk. cukor
0,5 dl tejszín
3 dkg vaj
1 ek. apróra vágott bazsalikom 

A Gordon Ramsay-recepteket általában a pihentebb hétvégi napokra tartogatom. Többségükben technikás, sok hozzávalós, időigényes, több tűzhelylapon párhuzamos zsonglőrködést igénylő ételek ezek, amik a végeredmény tekintetében nagyon-nagyon ritkán okoznak csalódást. A Makes it easy c. szakácskönyvet azzal a céllal hozta össze, hogy kevesebb alapanyaggal és kevésbé időigényesen is remek receptekkel lehessen kényeztetni a családtagokat, vendégeket, mindazonáltal ezeket is célszerű hétvégére időzíteni.

Sós vízben megfőzöm a felkockázott krumplikat, egy másik edényben egy percre forró vízbe dobom a kétcentis darabokra vágott újhagymákat. A krumplit villával durván összetöröm, hozzáöntöm az olívaolajat, a balzsamecetet, belekeverem az újhagymát, szükség esetén még megsózom. A vajmártáshoz az evőkanál olívaolajat felforrósítom, beledobom a negyedelt paradicsomokat, alacsony lángon 10 percig főzöm őket. Robotgépben pürésítem a borecettel és a cukorral, majd átpasszírozom vissza az edénybe. Hozzáöntöm a tejszínt és pár percig alacsony lángon főzöm tovább, majd a végén belekeverem a felkockázott vajat és az apróra vágott bazsalikomot, és melegen tartom. A lazacszeleteket 2 ek. olívaolajon megsütöm, először  a bőrös felükön 4 percig, vagy amíg a bőr ropogós nem lesz, majd megfordítva még egy percig. Egy másik, a maradék evőkanál olívaolajjal kikent, felforrósított serpenyőbe teszem a felezett koktélparadicsomokat egy-két percre, amíg a vágott felületük meg nem pirul. Tálaláskor krumplira teszem a lazacot, leöntöm a paradicsomos vajmártással, és mellé teszem a grillezett koktélparadicsomokat. Kétszemélyes adag.

Gordon Ramsay receptjét variáltam kicsit.

Eredetileg a Borsán.

3 szár rebarbara (kb. 25 dkg)
10 dkg eper
2+2 ek. eperlikőr
kb. 5 dkg babapiskóta
8 dkg finomítatlan nádcukor
17,5 dkg natúr krémsajt
2 dl tejszín
3 tojás
2 dkg zselatin (2 kis csomag)

Az eper és a spárga mellett szezonja van a rebarbarának is, bár otthon nem mindig könnyű hozzájutni (a piacokat ajánlom beszerzési forrásnak), érdemes lecsapni rá, ha látunk szépet. Cheesecake-ben gondolkodtam hozzá, de nem a klasszikus, hanem sütés nélküli, könnyebb, gyorsan elkészíthető receptet kerestem. A megszokott vajas kekszmorzsás alap helyett babapiskótát használtam, hogy még könnyebb legyen az édesség.

A rebarbarákat kb. centi vastag darabokra vágom, a cukorral és 2 ek. eperlikőrrel közepes lángon addig főzöm, amíg meg nem puhul (de ne essen szét). Ekkor hozzáadom a negyedelt epret, és úgy három perc múlva alacsony lángon a felvert három tojást. Vigyázni kell, hogy a tojásos keveréket csak addig tartsuk a tűzön, amíg be nem sűrűsödik, nem szabad kicsapódnia vagy felforrnia, mert nem rebarbarás-epres rántottára vágyunk. Ha megvan a kellő állag, gázról le, belekeverem a krémsajtot. A zselatint feloldom 4 ek. vízben, hagyom egy kicsit állni, majd hozzáöntök egy deci vizet és a mikróba teszem egy percre. Kicsit hagyom hűlni, majd a rebarbarás keverékhez öntöm. A tejszínt felverem és ezt is beleforgatom. A babapiskótával kirakom egy 18 vagy 20 centis kapcsos tortaforma alját (18 centisnél marad egy fagyiskehelynyi külön adag mellette), nagyon szorosan, feszüljenek egymáshoz a piskóták, különben nem maradnak majd a torta alján. Meghintem a 2 ek. eperlikőrrel és rákanalazom a tejszínes-gyümölcsös keveréket. Legalább 4 órára a hűtőbe teszem, ennyi idő alatt szépen megszilárdul. Tálaláskor csokidíszekkel, csokireszelékkel, csokiforgáccsal díszíthető, könnyű, habos sütemény lesz a végeredmény, joghurttortához hasonló, édessége visszafogott, a rebarbara savanykás darabjaival kellemesen ellenpontozott.

Delia receptjét módosítottam.

Eredetileg a Borsán.

1 kígyóuborka
1 citrom
14 dkg friss kecskesajt
1 dl tejszín
1 lap zselatin
őrölt feketebors

Akárhogy is számolom, Debbie vacsorája óta eltelt 9 év, ha pedig az egykori helyszínére kéne utaznom, egy nap simán rámenne, mert optimista számítások szerint is több mint 2000 km feszül közöttünk. Hogy ő merre jár, mit csinál ma, nem tudom; ezzel az életvidám amerikai nővel rövid ideig álltunk erősen felszínes kapcsolatban, de az a bizonyos vacsora, az maradandó élménynek bizonyult. Különösen egy uborkába töltött habkönnyű citromos krém kísért időnként álmaimban. Nem ezt próbáltam meg reprodukálni - ha már annyi eszem nem volt, hogy elkérjem a receptjét annak idején, ne csapjuk agyon az álmokat -, de valami hasonlóban gondolkodtam.

Az uborkát kb. 3 centis darabokra vágom, az így kapott hengereket oldalt levágom, hogy héj nélküli téglatesteket kapjak és a belsejüket dinnyevájóval óvatosan kivájom. A zselatint hideg vízbe áztatom, ha megpuhult, a felmelegített (de nem forralt!) tejszínbe keverem, hogy elolvadjon. Pici hűlés után hozzákeverem a kecskesajtot, amíg homogén nem lesz, majd az őrölt borsot, fél citrom reszelt héját és 1-2 evőkanál citromlevet, amivel ízlés szerint ki lehet egyensúlyozni a sajt sósságát. A krémet az uborkákba kanalazom és a maradék citromhéjat rájuk reszelem. Hűlés után azonnal tálalható. Négyszemélyes kis előétel.

A krémhez Clotilde receptjét használtam fel.

Eredetileg a Borsán.

1,5 dl olajban eltett medvehagyma
2 hosszú szál kabanos (vagy más édeskésebb ízű, vékony kolbász)
15 dkg natúr krémsajt
2 ek. görög joghurt
2 ek. tejszín
bors
25 dkg rigatoni

Medvehagyma szezon dúl otthon, a szegény külhonba szakadt meg csak szívfájdulva nézi a zöldebbnél zöldebb kreációkat a neten, míg nem eszébe jut, hogy karácsonyra angyalkajáték keretében kapott blogger kolleginától egy kisebb üveg olajban eltett medvehagymát, ami azóta is békésen várja a hűtőben a sorsát.

Figyelmes lengyel kolléganő rászoktatta férjemet a kabanosra, a kissé édeskés ízű, lengyel kolbászra - amit a pasim azóta lókolbásznak hív, amióta voltam olyan hülye, hogy elárultam neki, eredetileg ez volt az alapanyaga -, gondoltam, ezt is bevetem (hiányában valami nem paprikás, vékonyabb típusúval lehet helyettesíteni. A rigatoni is a Zuramhoz kötődik, a boltban megtetszettek neki a nagy tésztahengerek, és bár rakásban áll a tészta mindenféle formában otthon, ilyen pont nem volt még köztük :).

Az olajos medvehagymát felforrósítom (akinek friss áll rendelkezésére, apróra vágva egy kevés olajon futtassa meg), majd hozzáadom a felkarikázott kolbászt. Tíz perc után belekeverem a krémsajtot, ha elolvadt, mehet bele a joghurt és a tejszín, majd egy alapos borsozást kap. Párhuzamosan kifőzöm a rigatonit és forrón a szószba forgatom. Végül két napig hagymaszagú férjet kerülgetek :). Kétszemélyes adag.

Eredetileg a Borsán.

3 tojássárgája
3 dl tejszín
0,6 dl tej
2,5 dkg barnacukor
2,5 dkg porcukor
1 ek. vaníliakivonat (nem aroma) vagy 1 vaníliarúd kikapart belseje
3-4 eper
a tetejére barnacukor

Az egyik párizsi ebédünk desszertje - méltó befejezése - volt nyáron a málnás crème brûlée, azóta is gyakran megfordult a fejemben. A tetejéhez szükséges karamellizáló készülék is várja használatba vételét egy ideje, az édes krémhez a málna egyrészt talán kicsit édes, másrészt még odébb van a szezonja, de az eper lassan bekúszik a kertek alatt.

A krém elkészítése alapvetően elég egyszerű: a sárgákat habosra keverem a cukorral (ha van simán porcukor, azzal is lehet csinálni, nálam pont elfogyott), majd hozzáadom a vaníliát, a tejet és a tejszínt. Négy kis tálkába merem, amiket vízzel töltött sütőedénybe pakolok úgy, hogy a vízszint a tálkák kétharmadáig érjen. 190 fokra előmelegített sütőbe mennek 40 percre. Amikor kiemelem őket, még elég folyósak lesznek, hűlés közben szilárdulnak. Az epreket hosszában vékony szeletekre vágom. Ha a krém teljesen kihűlt, vágok mindegyikbe három bemetszést késsel, és a résekbe csúsztatok egy-egy szelet epret. Hűtőbe kerül legalább egy órára. Itt jön a barbatrükk - ha jön. A tetejüket szépen megszórtam barnacukorral, és előkaptam a karamellizálót meg a hozzá tartozó kis gázpalackot, hogy pirománkodjak. Mint kiderült, az általam vett angol példányhoz kizárólag az általuk gyártott gázpalack passzol, a mi egyszerű kis darabunk nem. Férj is megpróbálkozott az összepasszítással, sikertelenül, úgyhogy következett a crème brûlée házi halála: a grillezés. Nagyon forróra felmelegített grill alá tettem pár percre, hogy a krém ne melegedjen túl, de a cukor karamellizálódjon - mindkét kitétel vonatkozásában részleges sikerrel. A végeredmény nagyon finom lett, a megfelelő gázpalack (vagy új készülék) beszerzése után még sokszor fogom gyártani, csak pont az a teljes (párizsi) összhang hiányzott, amit a karamellizálóval lehet elérni. Kollegináknál érdemes megnézni és kipróbálni Chili&Vanilia szexi változatát, Ízbolygó két megoldását és kicsi Vúét, már csak a szebb fotóik miatt is :).

A Larousse Gastronomique receptje az eredeti.

Eredetileg a Borsán.

A rebarbarás részhez:
20 dkg rebarbara
6 ek. porcukor
2 ek. meggybefőttlé
1 ek. Kirsch

A mascarponés részhez:
25 dkg mascarpone
2 ek. görög joghurt
2 ek. tejszín
2 ek. víz

A mandulás grillázshoz:
10 dkg finomítatlan nádcukor
7 dkg szeletelt mandula
2 ek. víz

Ismerős a cím? :) Nem véletlen; amikor a rebarbarát megláttam a boltban, lelki szemeim előtt azonnal felködlött Ízbolygó receptje, amint a vérnarancsot ezzel a másik savanykás csudával lövöm ki. Aztán persze baromira nem lett olyan, egyrészt azért, mert a számítógépet lusta voltam bekapcsolni megnézni az övét :), csak az összhatás emlékéből dolgoztam, másrészt meg azért, mert úgyse én lennék, ha nem variálnék rajta valamit :).

A rebarbarát meghámozom, centis darabokra vágom, a cukorral, a Kirsch-sel és a meggybefőttlével addig főzöm, amíg teljesen szét nem esik. Ha kihűlt, a poharakba kanalazom. A mascarponét elkeverem a joghurttal, a tejszínnel és a vízzel, hogy kanalazhatóan krémes legyen (szükség esetén még egy kis víz mehet hozzá), így mehet a rebarbarát réteg tetejére. Az egyensúlyt valahogy úgy kell kialakítani, hogy a rebarbara ne legyen túlságosan savanyú, de maradjon kellemesen savanykás, a mascarpone meg ne legyen túláradóan édes, de maradjon édes-hűs-krémes. A tetejére meg elkészítem a grillázst: a cukorból és a vízből közepes lángon karamellt készítek (nádcukorral vigyázni, a színe miatt én is sötétebbre készítettem egy kicsit, mint kellett volna), majd beleforgatom a mandulát, kiöntöm, ha kihűlt, darabokra tördelem és a krém tetejére teszem, ami eddig a hűtőben üdült. Négyszemélyes adag.

Ízbolygó receptje után.

10 csík szalonna
20 szem aszalt szilva
15 dkg krémsajt
2 ek. tejszín

Kitaláltam, hogy ezt a kis apró szösszenetet összedobom, pikk-pakk, majd könnyed Martha Stewart-mosollyal ajkaimon szervírozom a Zuramnak, parancsolj, dárling, kleine előétel. Namost a pikk-pakk szekcióban csak három ellenféllel kellett megbirkóznom: a szalonnával, az aszalt szilvával és a krémsajttal.

Először is az aszalt szilvákat felöntöttem vízzel, három perc a mikróban, szépen megduzzadtak, leöntöttem róluk a lét, megtörölgettem, majd szembesültem azzal, hogy az Alexandra-féle súlykontrollban lehet, hogy csak 36 pontot érnek a csomagolás szerint, de szakadtak, deformáltak, két oldalukon lyukasak. Hörr-morr. A krémsajtot a tejszínnel elkevertem, hogy könnyebb legyen a töltési szekció, majd belekanalaztam a kis Tupperware-hablabdámba, ami mindig jó szolgálatot tett. Eddig. A rohadék kis krémsajt minden létező illesztésnél kifolyt, kivéve a szemmel láthatóan aszalt szilva töltésre teremtett csövecskén. A végén már olyan ideges voltam tőle, hogy ujjal gyömködtem a foszladozó szilvákba/ra/köré. A szalonnára már nagyon morcosan néztem, ezért csak az első csík kettévágásánál kezdett el nyúlni-foszladozni a kés alatt, aztán fogtam egy ollót és simán kettényirbáltam mindet. Szépen/nem annyira szépen a szilvák köré tekertem őket és fogpiszkálókkal megtűzdeltem, amitől a krémsajt itt-ott pofátlanul kifolyt. Száraz teflonserpenyőben mindkét oldalukon ropogós barnára sütöttem a minitekercseket, a fröcskölő zsírcseppekre hősiesen fittyet hányva. A Martha Stewart-mosoly elmaradt (illetve a börtönbe vonulásakori kevésbé őszintére módosult), de dárling azért szépen befalta a kleine előételt :).