Tavaly jól lemaradtam a Down-szindróma világnapjának első hazai beharangozójáról, csak gyereknapra tudtam összedobni egy kis sütit. Na de most! Eszenyi Enikő (kézcsók, virág, minden jár neki) ismét tágra nyitja a Vígszínház kapuit, és gazdag programok sorával vár minden kedves látogatót, aki 2010. március 21-én vasárnap reggel 9-től elmegy hozzájuk. Hogy mennyire fontos a nyilvánosság, az ismeretszerzés ebben a témában, azt Kisari Károly (a Down Egyesület elnöke) számomra nagyon meglepő és pozitív információja mutatja: "Röviden a tavalyi eredményekről: telt ház a Vígszínházban, a téma markáns megjelenése a médiában, a kampány hatásaként három örökbe fogadni akaró szülő jelentkezett a Down Dada rendszerbe, és egy éve nem kerültünk kapcsolatba szülőkkel, akik le akartak mondani babájukról, viszont nagyon sok új család keresett meg minket tanácsokért."

Nagy sajnálatomra nem leszünk otthon, pedig borzasztó szívesen elvinném a kiscsajt, úgyhogy csak az információ terjesztésével tudok segíteni. Csináltam egy kis kekszet a nagy napra, ami vidám, szabálytalan és finom :).

18 dkg vaj
20 dkg porcukor
2 tojás
1 tk. vaníliakivonat
40 dkg liszt
1 tk. sütőpor
1 tk. só
8 dkg mini Smarties (6 pici doboz)

A puha vajat a cukorral habosra keverem, hozzáadom a többi hozzávalót a csoki kivételével, összegyúrom, fóliába csomagolva legalább egy órára a hűtőbe teszem. Lisztezett lapon kb. fél centi vastagon kinyújtom, és kiszúrom a formákat. Úgy emlékeztem, Andi barátnémtól "jól jön ez majd!" felkiáltással betű- és számformákat is kaptunk, de kiderült, hogy csak betűket. Na de mire jó az OBZI? :) Kis átalakítással létrehoztam a négy számot, kiraktam a mini Smartiesokkal, a többi tésztát pedig O betűkkel szúrtam ki. Sütőpapírral bélelt tepsibe pakoltam őket, 180 fokra előmelegített sütőben elvileg 8-12 perc kell nekik, nekem sikerült némileg túlsütni a vékonyka betűket. A tésztamennyiség feléből lett két tepsi, úgyhogy a másik felét lefagyasztottam.

Jó szórakozást kívánok minden kedves résztvevőnek vasárnapra, tényleg legyen víg tőlük a színház!

Nigella receptje (Domestic Goddess)

30 dkg keksz
15 dkg vaj
20 dkg tejcsoki
3,5 dl édes, sűrített tej
15 dkg dió
15 dkg mogyoró

Nos, azzal nem vádolhatjuk, hogy egy könnyű tavaszi-nyári édesség lenne, hízlalda a javából. De csokis, diós, mogyorós, sűrített tej-karamelles... Hát kell hozzá különösebb évszaki előírás? :) Néha így május végén is fejest kell ugrani a kalóriák közé :), és ha már ugrunk, ugorjunk nagyot :). Az elkészítése egyszerű: a kekszet morzsára töröm és az olvasztott vajjal elkeverem, majd egy 20x30-as tepsi aljába döngölöm. Megszórom a kisebb darabokra tört csokival, a durvára aprított dióval és az egészben hagyott mogyoróval, majd rácsorgatom a sűrített tejet, igyekezvén nem elnyalogatni az egész dobozt :).

The Ultimate Cookie Book remek receptje (csak a mennyiségeket növeltem :) ).

5 dkg étcsoki pasztilla
5 dkg tejcsoki pasztilla
5 dkg fehércsoki pasztilla
3 nagy tojás
2 dl tejszín
6 ek. porcukor
1 kis csomag zselatin
1 csapott kk. friss, reszelt gyömbér
1 csapott kk. őrölt kardamom
1 késhegynyi őrölt pirospaprika

A pofám leszakad, de csak saját bénázásomnak köszönhető, hogy szépen lekéstem Melange csokis kiírásáról, immár az eredmény is megszületett. Pedig begyűjtöttem szépen a zsákmányt a Keserédesben, beszélgettem Melange anyósával, aki nagyon helyes asszony, bevásároltam a bonbonokból ajándékba, egy másik körben a Zuramat itattam meg ugyanott forrócsokival, satöbbi, satöbbi, majd a saját pakkomat két alkalommal is gondosan otthon (=jó messze) felejtettem. A kipróbálásra kapott epres pasztillák még mindig sok-sok kilométerre várják üzembiztosan bekövetkező végzetüket, addig is egy másik receptet kerítettem sorra társaikhoz. Fakanálkától kaptam még ajándékba a Különleges receptek c. szakácskönyvet, amiből a tripla csokihab tetszett a legjobban első blikkre is, csak ott alkohollal variálnak, én pedig a fűszerekre szavaztam (és kevesebb cukorra). A receptet tekinthetjük akár a következő VKF!-re való bemelegítésnek is :).

A tojássárgákat három ek. porcukorral kézi habverővel habosra verem. Csipet sóval másik tálban jöhetnek a fehérjék is, félpályánál hozzákeverek két ek. porcukrot, mehet a hűtőbe. Végül a maradék ek. porcukorral felverem a tejszínt is, ez is a hidegen köt ki. Következik a zsonglőrmutatvány: első körben az étcsokis pasztillákat olvasztom fel gőz felett, párhuzamosan felmelegítem a fél deci vízzel elkevert zselatint. Lekapom a gőzről a csokit, hagyom egy picit hűlni, közben már teszem a tejcsokis tálkát a helyébe. Az olvadt étcsokihoz keverem a pirospaprikát - a csípősségétől függően annyit kell bele tenni, hogy éppen csak egy picit bizseregjen majd az ember nyelve tőle, amolyan chilis csoki effektusként -, a zselatin harmadát, majd a cukros tojássárgája harmadát, a tejszín és végül a tojáshab harmadát. Üvegpoharakba kanalazom, amiket a hűtőbe teszek. A felolvadt tejcsokis pasztillákkal ugyanezt a mókát játszom el, csak gyömbért keverek bele, miközben már a fehércsokisat olvasztom, végül a harmadik réteget is elkészítem az őrölt kardamom hozzákeverésével. Két órát hagyom hűlni. Háromszemélyes, finom fűszeres csokirétegek születnek végeredményként, amik remélem kis kárpótlást jelentenek a megkésett írásért, amiért ezúton is elnézést kérek.

A Különleges receptekből módosítva.

A csokikrémhez:

5 dkg étcsoki

3 dkg tejcsoki

2 ek. rum

0,5 dl tejszín

A tejberizshez:

5 dkg kerekszemű rizs

2 dl kókusztej

2 dl tej

1 rúd vanília

3 ek. nádcukor

egy érett mangó

Nyaralás előtt jól eshet egy kis gasztronómiai kiruccanás a pálmafák világába, főleg ha a családdal másfelé vesszük majd az irányt. Az egyik gyerekkori kedvencem kapott új formát a nyár tiszteletére, a szimpatikus zöldséges bácsitól beszerzett friss, érett mangó mellé kerestem a megfelelő párosítást, amely a kókusztej láttán vonta maga után a tejberizst.

Elsőként a csokikrémet készítem el: forró víz felett megolvasztom a csokikat, hozzáadom a tejszínt és a rumot, a krémet pedig poharakba kanalazom. Ha kihűlt, mehet a hűtőbe. A következő kör a tejberizsé: a tejet, kókusztejet, a cukrot és a felhasított vaníliarúd kikapart belsejét a rúddal együtt felforralom. Amikor felforrt, a vaníliarudat kikapom belőle, helyébe kerül a rizs. Folyamatos kavargatás mellett (és a folyamatos alatt tényleg folyamatost értek, nem nézegetünk közben e-maileket, mint a kedves kollegina) 25 perc alatt krémesre főzöm. Ha kihűlt, követheti a csokikrémet a poharakba. A tetejét pedig a kockára vágott mangóval koronázom, ami ha tényleg érett, olyan finom, hogy nem kell vele semmit se művelni. Két személyes adag.

Tálaláskor fehér inget és Hawaii-mintás bermudát húzunk, virágfüzért akasztunk a nyakunkba, napszemüveg fel, erkélyre ki, és mehet a lejátszóba a Beach Boystól a Cocomo: Aruba, Jamaica, oooh I wanna take ya... 

Eredetileg a Borsán.

In English 

A tejberizshez:

6 dl tej

12 dkg kerekszemű rizs

1 rúd vanília

5 dkg finomítatlan nádcukor

1 nagy narancs leve és reszelt héja

csipet só 

A bevonathoz:

12 dkg fehér csoki (négy szelet Caramac)

5 dkg puha vaj 

11 dkg porcukor

3 evőkanál tejszín

szív alakú Milka

SHF #27 - a téma ezúttal csokimárkák. Két versenyzőm száll a ringbe: Milka és Nestlé Caramac barátaim.

Szegény szívecskéket fakanáltól kaptam még szülinapomra, amely testvérek közt is hónapokkal ezelőtt volt. Még sose ettem ilyet, azóta tartogatom, mert a forma valami csinosat kívánt maga alá :). Az asszonyság dekorációs céllal adta, ergo mélyen el kellett rejtenem, hogy túlélje a napi szintű Gombóc Artúr-felderítő portyákat :), mert tortát a potenciális súlygyarapodást szem előtt tartva kettőnknek ritkán csinálok, még úgy is, ha tekintélyes részét beviszem a kollégáknak. Most végre meg is kóstoltam a szívecskéket; nagyon finom, erősen kakaós ízük van, egy csinosabb 45%-os tartalommal, valahol étcsokisba hajlik, bár nem olyan erőteljes, színük alapján pedig inkább tejcsokinak nézné őket az ember. 

Ketteskének fehérnek kellett lennie. A Nestlé Caramac véletlenül csöppent az életembe, nagyon helyesen :). Ír kollegina egyszer lement a büfébe és megkérdezte, kérek-e valami onnan. Ó, jessz, egy Dove Caramel Liason rendel. Ha rajtam múlna, kötelezővé tenném minden irodában, különösen esős napokon :). Kollegina egy ponton szerintem kikapcsolta a hosszúra nyúlt, lelkes leírást és egyetlen szót tartott meg a memóriájában: karamell. S visszatért egy Caramac-kal, hogy ugye ez az. Hát, hm. Nézegettem, forgattam, fehér csoki, karamell ízesítéssel, utóbbi miatt csak nem lehet annyira rossz. És tényleg nem az :). 

Végül már csak az alapot kellett kitalálni; töprengtem piskótán, muffinon, mindenfélén, amikor belebotlottam ebbe a receptbe. Tejberizs barátom nyert. Ehune a leírás.

A tejet felforralom a cukorral, a vaníliarúddal és a csipetnyi sóval. Vanília ki, rizs be. Lassú tűzön sűrűsödésig főzöm, ekkor hozzáadom a narancs levét és héját, kap még egy pár percet a tűzön. Négy kivajazott kis kapcsos (kb. 10 centis átmérőjű) formába osztom szét és megvárom, amíg kihűl. Úgy döntöttem, nem belekeverem a csokis krémet, hanem a teteje kap egy csokis bevonatot. Delia receptjét alakítottam át; a vajat és a cukrot eldolgozom, ha már sima, hozzáadom a tejszínt. A csokit víz felett megolvasztom és a krémhez keverem. A rizsek tetejére simítom és hagyom kihűlni. Egy kiskanálnyi kupacot rakok a tetejére mindegyik adagnak, hogy legyen egy kis támasztéka a szíveknek. Ha kihűlt, két vagy három szívecske is mehet a tetejére, elrendezéstől függően. Nagyon izgalmas kombináció jött ki: a rizs narancsos és nem túl édes, míg a fehér csokis rész meglehetősen az és a végén beüt a szívek kissé kesernyés íze. A kalóriaszámlást elfelejthetjük :). 

A tejberizs és az alapötlet Barry Callebauté, a bevonat Delia könyvéből, a Chocolate-ból származik. Hálás köszönet az msn-en körbezaklatott barátosné szekciónak (Cic, Thor, moes+1, kókusz, Bee) és a Zuramnak a végső fotó nehéz kiválasztási folyamatában nyújtott segítségükért :).

23 dkg tejcsoki

23 dkg finomítatlan nádcukor

2 tojás

3 dkg vaj

3,5 dkg liszt

1 kk. sütőpor

5 dkg mogyoró

10 dkg étcsoki

1 kk. nescafé

csipet só

Gondoltam reprodukálom a Chili&Vaniliától kapott korongokat, tejcsokis változatban. A mogyorót durvára aprítom - mezzaluna rulez :) -, a csokit és a vajat gőz felett összeolvasztom. A két tojást a cukorral fehéredésig habverem az elektromos mixerrel (azért lett 23 deka, mert jól elnéztem egy sorral feljebb :), de végül gondoltam nem tragédia, mert a nádcukor nem olyan édes, mint a kristálycukor). A nescafét feloldom egy evőkanál forró vízben - utólag azt mondom, a tejcsokis változatból ezt kihagynám, az étcsokival harmonizál, a tejcsoki mellől erősebben kiugrik az íze - hozzáadom a tojásokhoz, az olvasztott csokival együtt. Mehet bele a mogyoró, a liszt, a sütőpor, a csipet só és a duráva vagdosott étcsoki. A massza megy félórára a hűtőbe. Sütő 170 fokra előmelegít, tepsi sütőpapírral kibélel. Az eredeti két teáskanálnyi masszából vizes kézzel formázott korongok nagyon szétfolytak és szétlapultak sülés közben, a köztük hagyott 4-5 centis hely dacára (talán a több cukor miatt?), úgyhogy kisebbekre vettem őket. A felhasználásra váró massza a köztek időket a hűtőben tölti. Egy-egy adagot 11 percig kell sütni, nekem három tepsi lett.

Chili&Vanilia receptje.

In English

Az étcsokis részhez:

1,2 dl tejszín

16 dkg étcsokoládé

2 dkg vaj

1 ek. whisky

A tejcsokis részhez:

1,2 dl tejszín

16 dkg tejcsokoládé

2 dkg vaj

1 ek. rum

A fehércsokis részhez:

1,2 dl tejszín

16 dkg fehércsoki

2 dkg vaj

1 ek. sherry

A beburkolásukhoz:

5 dkg fehércsoki

5 dkg étcsoki

5 dkg tejcsoki

Johanna meghirdette ismét a Sugar High Friday-t, Istennel szoros együttműködésben :) és hát ki vagyok én, hogy ellenálljak a felsőbb erőhatalmaknak? :) A kiírást meglátni és a három csokiban gondolkodni egy pillanat műve volt (isteni sugallat? :) ), hagytam magam meggyőzni, végtére is a kalóriákat számlálni ebben az esetben egy csokival is merőben felesleges, a háromhoz meg csak megvonja az ember a vállát :). Első körben az étcsokis részt csináltam meg: felforraltam a tejszínt, majd leszedtem a tűzről és belekevertem a csokit. Amikor szépen elolvadt, hozzáadtam a vajat és a whisky-t. Egy tálba öntöttem és hagytam kicsit hűlni. Következett a tejcsoki, a metódus ugyanaz, csak a kész masszát csigaalakban az étcsokisra öntöttem. Harmadszorra ugyanez jött a fehércsokival. Ha kihűlt az egész, mehet a hűtőbe egész éjszakára. Ma elővettem dinnyevájót és csinos kis gömböket formáztam a masszából. Isten talán már túl sok trüffeles receptet olvasott a kajablogokon az elmúlt napokban :), mindenesetre az én dinnyevájóm félpályánál eltörött. Az égi jelet úgy értelmeztem, hogy jobb minőségű eszközre van szükség, mert kizárt, hogy az Öreg Kaporszakállú ((c) by fakanál :) ) ne lenne édesszájú :). Úgyhogy elrongyoltam beszerzőkörútra:

A kis didergő csupaszokat előre eltervelten, különös kegyetlenséggel visszazavarom a hűtőbe :). A három ötdekás csokit körmeim testi épségét veszélyeztetve lereszelem parmezános finomságúra egy tálba és összerázom. Megkönyörülök a nudistákon és belehempergetem őket a reszelékbe. Íme a végeredmény:

A tésztához:

12 dkg étcsokoládé

18 dkg vaj

20 dkg finomítatlan nádcukor

1 ek vaníliaesszencia

3 tojás

1,5 dl görög joghurt

15 dkg liszt

fél csomag sütőpor

A krémhez:

12 dkg étcsokoládé

5 dkg vaj

35 dkg porcukor

0,9 dl görög joghurt

tejcsoki a forgácsokhoz

Elsőként a tortaalap készül el. 200 fokra előmelegítem a sütőt. A puha vajat a cukorral habosra verem. Hozzákeverem a vaníliát, a felvert tojásokat, a görög joghurtot és a felolvasztott csokoládét, majd a sütőporral elkevert lisztet. Sütőpapírral bélelt, kivajazott, 24 centis átmérőjű kapcsos tortaformába elsimogatom a masszát és 35-40 percre a sütőbe teszem, amíg meg nem szilárdul a teteje és a tűpróba jónak mutatja. Rácsra téve hűlni hagyom, ha kihűlt, félbevágom. Jöhet a krém: a csokoládét a vajjal összeolvasztom, majd hozzákeverem a porcukrot és a görög joghurtot, s sűrűsödésig verem. A felét a két tortalap közé kenem, a másik felét a torta tetejére. Zöldséghámozóval tejcsoki forgácsokat gyártok rá.

Chocolate & Coffee.

35 dkg liszt

1 csomag sütőpor

12 dkg porcukor

csipet só

2 tojás

1,5 dl tej

0,5 dl olaj

15 dkg ribizli

5 dkg tejszínes-rumos Milka (limited edition, csak ősszel-télen kapható)

vaj a formák kenéséhez

Rettegj, Jamie! Mr. Nemisbéka is főz! :) Hát majd lefordultam a székről, mikor a Zuram, akinél az enkezű konyhai tevékenység non plus ultrája a rántotta sütés (tény, nagyon finomakat készít :) ), aszonta, hogy süt nekem sütit ajándékba :). Ahogy a költő mondta volt egykoron:

ajándék, mellyel meglepem

e szeptemberi reggelen

nejem

nejem.

:)) És még az a szerencse is ért, hogy én választhattam ki a receptet, valamint felügyelhettem a lebonyolítást :). Csak pillanatokra csapott meg egy Dobos- vagy egy Esterházy-torta kísértése :), aztán maradtam a realitások talaján: egyszerű, elronthatatlan, gyors, sikerélményt biztosító süti legyen; a Stahl-rajongók tábora máris kórusban sikíthatja - muffin! Felkötötte a virtuális köténykéjét, én felkapaszkodtam a konyhai bárszékre és indult a móka :). Kiméregette - négy részletben - a 35 dkg lisztet. Hozzákeverte a konyhaszekrényben csont nélkül megtalált sütőport. Két részletben kimérte a cukrot is, az immár fehérben úszó konyhapultra fittyet se hánytunk, kicsire nem adunk, a nagy meg nem számít. Időben és sikeresen tisztáztuk a "csipet só" fogalmát (nem, nem fél maroknyi!), ez is került a többi száraz cucchoz. Egy másik tálban abszolút rántotta-rutinnal felverte a két tojást, abszolváltuk a 150 ml = 1,5 dl = 0,15 l átváltást a szakácskönyv és a mérce viszonylatát tekintve a tejnél, hasonlóképp az olajnál, ezek mind a tojcikhoz kerültek. Majd a folyékony hozzávalókat hozzákeverte a szárazakhoz és meglepődött, hogy némi izommunka is kell a végén, sőt, el is fáradt a nagy kevergetésben :). A ribizli nagyrészét sikerült lecsumázni, főleg, miután rábeszéltem, hogy a) vegyük igénybe a villa segítségét, ne egyesével csipegessük, és b) próbáljuk meg a tálba potyogtatni a szemeket a szánk és/vagy a mosogató helyett. Fájó szívvel, sűrű sóhajok közepette feláldozta a fél tábla Milkáját, melyet sikerült a pult legnagyobb tócsájában elhelyeznie. Teljes művészi szabadsággal amorf kockafélékre aprította, szintén ment a tésztához. A sütő ekkor már mintegy félórája legalább elő volt melegítve 190 fokra, miután a 10, maximum 12 perces előkészületi szakaszt mintegy 45 perc alatt gyűrte le :). A 12 rendes muffin- és egy tálca minimuffin-formát kivajazta ("fúj, ez milyen gusztustalan dolog!") és beleküzdötte a tésztát. 25 perc múlva elzártam a sütőt, mert - meglepő és mulatságos - nem kapcsol ki magától, ha kész a sütemény :). Ezen a ponton már csak a fölényes hangokat ("miért nem valami bonyolultabbat csináltunk?") kellett elnyomni :) és már falhattuk is be a finom muffinok jórészét :). Életem egyik legszebb és legviccesebb ajándéka volt :).

The Ultimate Cookie Book vezérelte lépteit :). Na meg én :).

5 dkg aszalt szilva

5 dkg aszalt sárgabarack

5 dkg hántolt napraforgómag (lánykori nevén szotyi :) )

5 dkg mogyoróbél

5 dkg dió

20 dkg tejcsoki

7,5 dkg fehércsoki

3 dkg étcsoki reszelék

pár darab banánchips

A szilvát, sárgabarackot, mogyorót és diót apró darabokra vagdosom. A tejcsokit és a fehércsokit együtt megolvasztom vízfürdő felett, majd az összes gyümölcsöt és magot beleszórom. Muffinkapszlikba kanalazom a masszát, a tetejére mehet a csokireszelék és még mielőtt további megjegyzések érkeznének a külzetre, a látvány enyhítése végett mindegyikbe belenyomok egy fél banánchipset :). Ha teljesen kihűlt, csak akkor mehet a hűtőbe. Tán 16 darab lett belőle, ha jól emlékszem.

The Ultimate Cookie Book-ban találtam az eredetit.

10 dkg narancsos étcsoki

10 dkg tejcsoki

10 dkg babapiskóta

0,5 dl Bailey's

2,5 dl tejszín

10 dkg mascarpone

1 ek. vaj

Előző nap elkészíthető, sőt, elkészítendő édességre készültem, amely projekt bebukott az este 11-ig tartó dumálással. Úgyhogy aznapra maradt a gyors desszertkészítés, amiből ez lett. A kétféle csokit gőz felett összeolvasztom a vajjal, majd hozzákeverek 0,5 dl tejszínt. A babapiskótákat beletunkolom a Bailey's-be és egy rétegben lerakom, majd ráöntöm a csokikrémet. A maradék 2 deci tejszínt felverem és összekeverem a mascarponeval, ez lesz a harmadik réteg rá, ha a csoki kihűlt. Négy személy desszertje.

18,5 dkg vaj
18,5 dkg étcsoki (sok százalékos, szokás szerint)
16 dkg liszt
27 dkg cukor
6 dkg kakaó (nem neszkvik :) )
3 tojás
8 dkg tejcsoki
8 dkg fehér csoki

Az étcsokit és a vajat gőz felett megolvasztom, majd hagyom kihűlni. A tojásokat habosra-könnyűre felverem a cukorral (mixer), majd hozzákeverem a csokis masszát. Követi a kakaó és a liszt. A tejcsokit és a fehér csokit durvára vágom és beleszórom a tésztába. A sütőt 180 fokra előmelegítem, és a szögletes edénybe öntött masszát addig sütöm, amíg a teteje meg nem szilárdul. Ez Donna szerint 35-40 perc, nálam 25 volt, igaz, én viszonylag lapos sütőformát használtam. Kellőképp kalóriadús ahhoz, hogy ne csak Embert, hanem a munkahelyi szobatársamat is hizlaljam vele :).

Donna Hay: Ízvarázs (marie claire sorozat) könyvéből növesztem a hájamat :).