A tésztához:
17 dkg vaj
15 dkg liszt
2 ek. citromlé
1 csapott tk. só
hideg víz

A töltelékhez:
1,5 dl Golden szirup
1 citrom reszelt héja
3 ek. citromlé

2 ek. zsemlemorzsa

Harry Potter kedvencét (de nem a Harry Potter tortát, amit állítólag egy leleményes német cukrászda levédetett...) már egy ideje el akartam készíteni. Klasszikus angol édesség a melaszos torta, bár nem melasszal készül, HP ezt falja kétpofára a szülinapján. A kis varázslóinas biztos féltékeny volt, hogy más is próbálkozik, mert hosszú idő óta ez az első elrontott tortám - csak a bűbáj kavarhatott be :). Egyes Talpig Becsületes Férjek azzal a jótanáccsal szolgáltak, hogy fotózzam csak le és írjam azt, hogy direkte ilyennek akartam :)), de felvilágosítottam, hogy a kedves kollégák és kolleginák átveréséhez ettől kicsit több kellene :).

A szirupot összekevertem a citrom héjával és a citromlével, végül technikai okokból hagytam egy napot állni, ami szerintem jót tett neki, mert szépen átitatta az aromája. A tésztához valókat egy kevés hideg vízzel ruganyos tésztává gyúrtam és egy órára fóliába csomagolva a hűtőbe tettem, majd 20 centis fodros szélű tortaformába nyújtottam. Megszórtam a zsemlemorzsával és rákanalaztam a szirupot. Itt jött a hiba: túl kevésnek tűnt a töltelék és túl magasnak a tésztaszegély, nosza, utóbbit szépen lejjebb nyírtam, hogy úgy másfél centivel legyen a szirupréteg felett, három csigát sodortam a feleslegből és rátettem a tetejére. 180 fokra előmelegített sütőbe becsaptam, majd 20 perc múlva fütyörészve visszanéztem. A tészta összement, mint gyapjúpulcsi 90 fokon, a szirup viszont felduzzadt és kiöntött, nesze neked, külföldre szakadtkám a szőke Tiszta tortaformában. Hagytam még 10 percet sülni előírásszerűen, nem meglepő módon a probléma nem orvosolta magát ezen idő alatt sem :), a kis szemét Harry Potter biztosan kárörvendőn kuncogott :). Egyébként nagyon finom, karamellizálódott citromos szirupos kis édesség, csak az a vizesárok ne lett volna és direkte pont ilyenre akartam csinálni :))).

Jeffrey Alford és Naomi Duguid: Home Baking c. könyvéből.

4 egész csirkecomb
2 szelet kenyér
1 dl tej
1 tojás
3 dkg feta
15 dg csirkemáj
1 pici fehérrépa
1 kk. olaj
só
bors
olaj
0,5 dl sör
1 ek. Golden szirup

A töltött, egész csirke nagyon sokáig a vasárnapi családi ebédek visszatérő fogása volt. Nagyon szeretem a hagyományos tölteléket, bevallom szemlesütve, hogy nyersen is, mindig én törölgettem ki a tálat. Anyám gombásat és májasat szokott csinálni külön-külön, meghatározott részeibe töltötte a csirkének, én mindig a májas részeket vadásztam le. Úgy gondoltam, csinálok én is töltött csirkét, de öt fős család hiányában az egész nem tűnt annyira praktikus ötletnek. A csirkecombok mellett tettem le a voksomat, és a töltelék a megszokottól némileg más ízekkel kísérleteztem.

A kenyérszeleteket beáztatom a tejbe. A combok bőrét átvizsgálom, az oda nem illő maradványokat eltávolítom, és a hús meg a bőr közötti részt az ujjammal fellazítom, üreget alakítok így ki. A kenyereket kicsavarom, hozzáadom az apróra vágott májat, a tojást, a fetát és a reszelt fehérrépát, a kiskanál olajat, a feta miatt óvatosan sózom és borsozom. A tölteléket a kialakított üregekbe töltöm. Fél deci sört elkeverek a sziruppal (aki nem allergiás a mézre, használhat helyette azt), a dobozban lévő maradék alkoholt átpasszolom a Zuramnak. A csirkecombokat olajozott sütőedénybe sorakoztatom és a sör-szirup keverékével megkenegetem. 40 perc alatt 200 fokra előmelegített sütőben készre sül. Köretnek rizs vagy sütőben sült krumpli mehet mellé.

Eredetileg a Borsán.

A tortához:

20 dkg liszt

20 dkg porcukor

1,5 kk. szódabikarbóna

4 dkg jó minőségű kakaó (bár a tesztek láttán csak reménykedem, hogy más fajtákat is lehet otthon kapni)

17,5 dkg vaj

2 nagy tojás

2 kk. vaníliakivonat

1,5 dl görög joghurt vagy tejföl

A krémhez:

30 dkg porcukor 

7,5 dkg vaj

18 dkg jó minőségű étcsoki (=60-70%-os kakaótartalmú, és itt tényleg nem lehet elspórolni)

1 ek. golden szirup

1,3 dl görög joghurt vagy tejföl

1 kk. vaníliakivonat

a tetejére háromféle csokival bevont tésztagolyók, színes cukor, marcipán, bármi

Csokitortára érkezett rendelés, rohantam is rögtön a könyvespolchoz Nigella Lawson: Feast c. könyvéért, amelyben külön fejezetet képez a "Csokitorták dicsőségfala", ahol káprázatos és kalóriadús csokiköltemények sorakoznak szépen egymás után. Az Istennőt azért kedvelem nagyon - amellett, ahogy főz -, hogy nem rebegi el sehol pálcikavékony szupermodellként szemlesütve, hogy ő aztán naponta teletömi magát kajával, de mit ad isten, alkatilag nem látszik rajta. Tényleg bármit megeszik, mint azt a könyveiben és tévésorozataiban látni lehet, viszont ez kellemesen gömbölyded idomokat eredményez (a könyv borítóján a bájos edények szerintem hűen tükrözik a formáit), s így nem okoz frusztrációt az olvasóban/tévénézőben. Ki is néztem egy klasszikus tortát tőle, elég egyszerűnek tűnt. Kételyeim akkor támadtak, amikor azt olvastam, hogy végtelenül csokis, de nem gazdag, nehéz édesség lesz a végeredmény - majd szívemhez kaptam a hozzávalóktól. Könnyű - fél kiló porcukorral?!? Még szerencse, hogy nem diétásnak mondja... Összeráncolt homlokkal bár, de belevágtam, mert Nigella még nem hagyott cserben, és reméltem, hogy ezen jó szokásával nem most hagy fel.

A tortához valókat robotgéppel rendelkezők pár mozdulattal összedobják, egyéb földi halandók a száraz anyagokat először a puha vajjal, majd az összekevert többi nedves anyaggal eldolgozzák (minden legyen szobahőmérsékletű). Ezután két kivajazott, 20 centis kapcsos tortaforma között arányosan elosztva kellett volna kisütni a tésztát 180 fokra előmelegített sütőben, gyakorlatilag egy kapcsos formám van és az is 23 centis, így két körben, egymás után sütöttem ki. Miután nagyobb volt a forma, jobban szétterült benne a tészta, laposabb lett, emiatt az eredeti 35 perces sütési idő helyett 25 is elég volt neki. A sütőből való kivétel után 10 percet még a formában pihent, majd utána szabadítottam ki és tettem rácsra kihűlni. A második kör sütése közben elkészült a krém is. A vajat és a csokit víz fölött összeolvasztottam, hozzákevertem a szirupot, a joghurtot és a vaníliakivonatot. A porcukrot át kell szitálni, ez azért fontos, hogy ne maradjon benne csomó, szép legyen a krém. A porcukrot és a krémet csak akkor kevertem össze, amikor már összeállítottam a tortát. Bevallom, először megpróbáltam csak 20 dekányi cukrot beletenni, de a magas kakaótartalmú csoki miatt be kellett ismernem, hogy tényleg mind a 30 deka szükséges hozzá. A tálcát, amire a torta került, négy sütőpapírcsíkkal szegélyeztem, hogy a krém ne kenje majd össze, és ráhelyeztem az egyik tortalapot. A krém harmadával megkentem, rákerült a másik lap is és a maradék krémmel körben és felül alaposan bevontam (megfelelő spatula hiányában simán késsel, emiatt jó rusztikus lett). A tortát megszórtam háromféle csokival bevont tésztagolyócskákkal, de lehet színes cukrot, csokiforgácsot, marcipánt vagy bármi más díszítőelemet rátenni. Opcionálisan maradhat "pucér" is. Amikor megdermedt a krém, a papírcsíkokat óvatosan kihúztam alóla. Tálaltam, férfi célszemélyről lévén szó, nem vártam feleslegesen arra, hogy magától minősítse, inkább rákérdeztem. És meglepetés: az első jelző, ami elhangzott, a "könnyű" volt (követte a "finom" is), állítólag kinézetre valami súlyosabb, gyomorterhelőbb élményt várt. Az Istennő marad Istennő.

Nigella Lawson: Feast c. könyvéből jött a csokihenger.

Eredetileg a Borsán.

15 dkg finomítatlan nádcukor

15 dkg szirup

10 dkg sós vaj

csipet tengeri só

Amióta Chili&Vanilia megírta a postot a témában, azóta motoszkált a fejemben a sós karamell, hogy na majd egyszer én is. A karácsony elmúlt, senki nem kapott ilyet :), a húsvét elmúlt, senki nem kapott ilyet, szülinapok jöttek-mentek, karamell nuku :), úgyhogy most azt mondtam: megcsinálom csak úgy :). Nem sok módosítást eszközöltem rajta. Egyrészt a kristálycukrot lecseréltem nádcukorra, mert megnézzük, úgy milyen. Másrészt a szirupról fogalmam nincs, milyen szirup volt, sokkal sötétebb, mint a Golden, de ez volt raktáron, úgyhogy vállvonás, nézzük meg, mi lesz belőle. A nádcukrot és a szirupot alacsony lángon keverés nélkül összeolvasztottam, aztán miután a sötétarany szín alapból megvolt :), így inkább a 6-7 perces időt próbáltam figyelni, amit Chili írt. Ekkor tűzről le, sós vaj négy adagban hozzákever, plusz adtam hozzá egy csipetnyi tengeri sót is. Rossz szokásom, hogy ha itthon nézek meg egy receptet, és nem kinyomtatom a cégnél, akkor csak egy darabra papírra felvésem a hozzávalókat, egyszer elolvasom, aztán megcsinálom, anélkül, hogy berohangálnék ellenőrizni többször. Pedig kéne :). Szóval kimaradt az edénykék kiolajozása, mielőtt a karamellmasszát beleöntöttem volna :), de ennek következményével csak ma szembesültem (egy éjszakát töltöttek lefedve a hűtőben, ahogy kell), mikor megpróbáltam kibányászni őket a dobozokból :). De azért csak sikerült, én vékony csíkokra vágtam.

Chili&Vanilia receptje.

A tésztához:

12,5 dkg vaj

8 dkg nádcukor

2 vaníliarúd

2 kicsi tojás

25 dkg liszt

csipet só

A töltelékhez:

30 dkg Golden szirup

8,5 dkg kenyérbél

6 dkg őrölt mandula

2 kicsi tojás

1,5 dl tejszín

2 ek. eperdzsem

2 ek. eperlikőr (ha nincs, akkor 3 ek. dzsem + 1 ek. víz)

Az ember próbáljon meg felkészülni váratlan eseményekre. Például ha Putyinnal találkoznánk egy nap, milyen ciki lenne, ha csak az energiapolitika vagy a csecsen helyzet jut eszünkbe beszédtémaként. Na de ha elmeséljük, hogy megcsináltuk mi magunk is azt az édességet, amit Ramsay bácsi alkotott neki pár éve, mindjárt oldottabb stílusban indulhat a társalgás :). Ezek a tortácskák azóta vonzották a szememet, amióta megvettem a könyvet. Hát egy nyugodt hétvégén már ideje volt nekikállni. Először a tölteléket készítettem el, miután egy napot kell állnia a hűtőben. A hozzávalókat jó alaposan eldolgozom kézimixerrel, amíg homogén massza nem lesz belőle. Másnap jöhet a tészta: a vajat és a cukrot szintén géppel addig keverem, amíg sima nem lesz az állaga. Hozzáadom a vaníliarudakból kikapart szemcséket és a felvert tojásokat. A sót és a lisztet már kézzel dolgoztam hozzá, szép selymes cipóvá gyúrom egy-két perc alatt. Kettéválasztom, fóliába csomagolom és legalább 30 percre a hűtőbe teszem. Ha ez letelt, mindkét adagot kinyújtom, kb. egy milliméter vastagra és két 12-es minimuffinsütőre terítem a téglalapokat. 15-20 percet várok, hogy a tészta belehorpadjon a mélyedésekbe, majd miután erre nagyívben tett, egy kis gombóc tésztával óvatosan belenyomkodom, lehetőleg ne szakadjon el. A felesleges tésztarész rajta marad a sütőkön. A dzsemet és a likőrt vagy a dzsemet és a vizet mikróban 30 mp. alatt összemelegítem, elkeverem és a mélyedésekbe egy picit teszek belőle. Rákanalazom a hűtőből elővett tölteléket nem teljesen a mélyedések tetejéig, majd 180 fokra előmelegített sütőbe teszem. 10 perc sütés után leveszem 150 fokra, így is sül 10 percet. Kiveszem a sütőket és kb. akkora vagy kicsit nagyobb pogácsaszaggatóval körbeszaggatva a tortácskákat leválasztom őket a felesleges tésztáról , majd egy késsel szépen leszedem ezt a felesleget. Még 10-15 percre visszamennek a sütőbe, amíg szép színűek nem lesznek. A formákban kell őket hagyni utána még 5-10 percig. Azt kell mondjam, amennyire melós volt, annyira nem voltam tőle elájulva. Mondjuk nem is úgy néznek ki, mint a könyvben a képen, de hát nem Ramsay a vezetéknevem :). Finom, de nem nőtte ki magát családi kedvenccé, valahogy többet vártam. Asszem a továbbiakban eltekintünk Putyin étrendjétől :).

Gordon Ramsay: Just desserts