5 dkg kuszkusz
2 dl víz
3 dkg vaj
1 rúd fahéj
2 ek. nádcukor
maréknyi málna
maréknyi feketeszeder
1 nektarin
2 ek. mascarpone

Egy érdekes nyári hideg-meleg kombináció, finom gyümölcsökkel. A vizet a rúd fahéjjal és a cukorral felforralom, majd hagyom ázni egy félórát-órát, amennyi idő van rá. Utána újra felforralom, kiveszem belőle a fahéjrudat és ráöntöm a kuszkuszra. Lefedve hagyom állni úgy 10-15 percet, amíg a szemek megduzzadnak, majd hozzáadom a vajat és villával felverem. Óvatosan összeforgatom a csíkokra vágott nektarinnal, a málna- és feketeszeder szemekkel, és a két tálhoz adok egy-egy nagy evőkanál mascarponét. Kétszemélyes adag.  

A tésztához:
4 tojás
13 dkg finomítatlan nádcukor
13 dkg liszt
1 csomag sütőpor
8 dkg olvasztott vaj
1 nagy citrom leve és reszelt héja
csipet só

Az öntethez:
15 dkg szeder
2 ek. nádcukor
2 ek. víz
5 dkg chilis étcsokoládé

Rengeteg gasztroblogot olvasok, felszínesen vagy alaposabban, mikor mire van időm, és a kollégáktól, kollegináktól megmaradnak a fejemben képek, receptek, amiket a "majd én is kipróbálom" skatulyába tuszkolok. Ha erre kellő gyorsasággal időt kerítek, az szerencsés, de van olyan is, amit hosszabb ideig hurcolok magammal, míg valahogy el nem jön az ideje. Kicsi Vú citromos süteményéhez másfél év kellett :), pedig ez egyike volt azon recepteknek, amit névvel, képpel és a recepthez bloggerrel együtt sikerült élesen elraktározni, nem igényelt masszívabb kutatómunkát halvány emlékek alapján. Vendég jött és ígértem neki sütit; olyasmire volt szükségem, ami nem igényel hosszas konyhai tartózkodást. A kommentelők javaslatait fontolóra vettem - hogy esetleg csokidarabokat vagy gyümölcsöt szórnék a tésztába -, de aztán inkább egy saját fejlesztésű öntet mellett tettem le a voksomat.

A sütemény elkészítésben nemigen változtattam, a cukor lett csak nádcukor, amit a tojássárgákkal fehéredésig vertem, majd hozzákevertem minden mást, végül a fehérjékből csipet sóval felvert habot is óvatosan beleforgattam. Kivajazott, kilisztezett húskenyérformába öntöttem, 180 fokos sütőben nálam 25 perc kellett neki. Hagytam kihűlni.

Az öntethez a szedret, a cukrot és a vizet összeöntöm, felforralom, addig főzöm, amíg a gyümölcs meg nem puhul, a felét villával szétnyomkodom, majd elzárom a gázt és beletördelem a csokit, addig kavarom, amíg el nem olvad. Úgy finom, hogy a hideg sütire kanalazom a már nem forró, de még meleg, pikáns öntetet.

Kicsi Vúnál találtam a könnyű citromos süteményt.

Elsőként melegítsük elő a sütőt 250 fokra... Oké, oké, csak vicceltem, hallom ám a virtuális halálhörgéseket otthonról! Ahogy figyeltem az időjárásjelentést, nézegettem az erősen pirosba hajló mutatókat, éreztem, hogy most már minimális főzési/sütési idő sem jöhet szóba, különben a kedves olvasók maradandó károsodást okoznak a számítógépekben. A gyümölcsöt veszélytelennek ítéltem a rekordmelegben is, a sajt meg hűtött, úgyhogy azt is kipipáltuk.

Nagyon szeretem a különböző sajt-gyümölcs párosításokat, folyamatosan kísérletezem újabb és újabb kombinációkkal, szerencsére a lehetőségek száma meglehetősen nagy, a tévedés lényegében kizárva. Általában csak a fehérszőlő a legismertebb, amely a sajtokhoz illik, de én úgy tapasztaltam, lényegében mindenféle gyümölcshöz passzol legalább egy sajt és fordítva (talán a banán a kivétel). Alább csak néhányat mutatok fel az én próbálkozásaim közül, akár ezeken belül is fel lehet cserélni a szereplőket. Kísérőként kekszet, pirítóst és tésztakosárkát szoktam kipróbálni.

1) Eper és kecskesajt

Ez maga az addikció. Korábban már próbáltam keményebb kecskesajttal, most a lágy, fiatal sajt került sorra, amelyet lényegében kenni kell az eperre. Az édes eper és a krémes, sós sajt kombinációja egyszerűen ötcsillagos, én 8-10 deka sajtot simán elpusztítok negyedkiló eperrel reggelire.

2) Feketeszeder és mozzarella

A mozzarellát sok ember nem szereti "nyersen", csak ha rásül valamilyen ételre, mert gumiszerű állagát, semleges ízét önmagában nem kedvelik. A caprese rajongóit persze nem lehet eltántorítani ettől a remek kis sajttól natúr formájában, de nem csak nekik ajánlom a feketeszederrel való kombinációt. A savanykás gyümölcs és a hűs, semleges sajt kettőse hihetetlenül üdítő párost alkot, mozzarellából az e célra könnyebben kezelhető mini változatot választottam és az aljukat egy picit levágtam, hogy megálljanak a tányéron a feketeszederrel összetűzve.

3) Áfonya és diós sajt

A szintén savanykás áfonya áldás a melegben, valami olyan sajtot kerestem mellé, ami ezt a savanykásságot kellemesen ellenpontozza. A lágy, diós sajtot a kekszre vágtam és a tetejébe nyomtam egy-egy szem áfonyát - remek kis falatok születtek.

4) Málna és Gruyére

A Gruyére egy tömörebb, svájci sajt, amelyből egy érettebb, erőteljesebb ízű változatot választottam az édes málna mellé. Miután keményebb fajta, ezért meg lehetett vele azt csinálni, hogy vékonyabb csíkokat szeltem belőle, a málnát a sajtpálcikák tetejébe tűztem és egy kis pohárba állítottam. Ha nincs olyan meleg, hogy megolvadjon a sajt (tudom, most nem ez a helyzet), vendégváróként is kiváló.

5) Sárgabarack és fokhagymás-zöldfűszeres krémsajt

Fontos, hogy a barack érett legyen, hogy édessége kellemesen passzoljon a szöges ellentétes ízvilágú krémsajttal. Félbevágom, magja helyébe pedig a krémsajtot kenem. Szezonon kívül érdemes egy hasonló változatot is kipróbálni aszalt sárgabarackból.

6) Cseresznye és portóis Stilton

A Stilton sajt és a portói régi két jó barát, nemrég dibbuk írt kapcsolatukról és összeillőségükről részletesen. A sajtkészítők is ismerik ezt a klasszikus párost és megteremtették a portóis Stilton, amikor is a nemes nedűt a sajthoz keverik. Hát ezt az érdekes kék penészes sajtot töltöttem a cseresznyemag helyére és tettem vékony tésztakosárkákba.

7) Alma és Gouda

Almából kicsit édesebbet, nyárit kerestem és ezt soroztam koktélpálcikára felváltva a felkockázott Goudával. A sajtból, amely az egy hónapnyi érlelésűtől akár két évig "öregítettig" rengeteg változatot felmutat, a lágyabb ízű, fiatalabbat passzítottam a roppanós, friss alma mellé.

8) Nektarin és parmezán

És végül, de nem utolsósorban az érett nektarinszeleteket csíkokra vágott rozskenyérre helyeztem és megszórtam reszelt sajttal. Figyelem: nem előre reszelt, zacskós bolti porral, hanem rendes (védjegyes) parmezánnal. A puha, édes barackhoz szerintem remekül passzol a száraz, sós olasz remekmű, amely a reszelésnek köszönhetően nem fogja agyonütni markáns ízével a gyümölcsöt, hanem kellemesen kiegészíti.

A sort még hosszasan lehetne folytatni: ribizli, vörösáfonya, sárgadinnye, görögdinnye, meggy kukucskál felénk, ősszel jön a szilva, a körte, a szőlő, a birsalma, télen (igen, nemsokára majd jönnek a mínuszok is!) a narancs, a mandarin. Sajtra és gyümölcsre fel!

50 dkg túró

12 dkg porcukor 

2 dl tejszín

2 dl natúr joghurt

1 dl tej

6 lap zselatin

3 ek. citromlé

15 dkg amaretti 

17 dkg feketeszeder

17 dkg málna

15 dkg ribizli

csokidíszek

Bizonyos recepteket nagyon egy emberhez kötök. A raguleves és a túrótorta egyértelműen moes nevéhez és még inkább konyhai tevékenységéhez kötődik. Amikor ünnepi kaját ígértem, elég hamar eszembe jutott, hogy már nagyon régen alkottam túrótortát, s miután egy kiló túró foglalja a helyet a fagyasztóban, ideje egy részét felhasználni.

A túrót áttöröm, hozzákeverem a joghurtot, a porcukrot és a citromlevet. A tejszínből habot verek. A tejet forrásig hevítem, majd hozzáadom az előzőleg hideg vízben puhulásig áztatott zselatinlapokat, amíg szépen el nem olvadnak. Ha langyosra hűlt, a túróhoz keverem a tejszínhabbal együtt. A 24 centi átmérőjű kapcsos tortaforma alját kirakom az amarettikkel, majd rásimítom a fele túrókrémet. Lerakom a málnát és a szedret, majd jöhet a második réteg túró. A tetejére csokidíszek és random mód elszórt ribizliszemek kerülnek, ezeket érdemes csak tálalás előtt feltenni. Elég hamar összeáll, szerintem másfél óra után már rendben volt.

Moes receptjét turbóztam.

60 dkg feketeszeder

5 ek. nádcukor

3 ek. citromlé

1 csillagánizs

1 l víz

kb. 20 dkg vaníliafagyi (de inkább több :) )

Az ember lánya szereti magát hájjal kenegettetni, főleg a végfogyasztó által :). Mr. Haspók visszajelzési kifejezéstára az alábbiakból áll: a) "nem elég sós" (anyósom sósabban főz nálam), b) "nem rossz", c) "finom" (extrém eset), d) "mmrgmrmgmmrg" (kaja közben, bólogatással megspékelve). Időnként a józan ész minden sugallata ellenére megpróbálok belőle kicsit többet kipréselni (örök női hiba :) ), mire is két standard válasz van: a) "mondtam már, hogy nem rossz/finom", b) "ha nem jó, úgyis megmondom". Ehhez képest súlyos légköri zavarokra gyanakodtam, és áttettem a kagylót a másik fülemhez ma, amikor a telefonba kifejezetten áhítattal a hangjában azt susogta: "szederlevest főztél... nem is mondtad...". Hát gyümölcslevest kért, mi ebben az extra? De ez hagyján, még folytatta is, ráadásul még mindig ihletett hangon! "Minden tökéletes volt, az állaga, a színe, az íze... Olyan nehéz volt csak egy tányérral enni, de akartam hagyni holnapra is." És szinte hallottam, ahogy csöpög a nyála. Ezen a ponton ellenőriztem a hívott számot a kijelzőn :)). Ezek szerint ez életem eddigi gasztronómiai főműve :), bár a csúcsról ugye csak lefele vezet az út :). És annyira egyszerű, hogy szinte ciki.

A szederből 45 dekát a liter vízzel, cukorral, citromlével és a csillagánizssal felforralok és hagyom addig bugyborékolni, amíg a szeder meg nem puhul (kb. 10 perc). Hagyom 10 percig hűlni, a csillagánizst kihalászom belőle, majd botmixerrel krémesre turmixolom a levest. Jön a barbatrükk: hozzáadok két istenes adag kanál fagyit, de tényleg mindenhol lógott a fémkanálból a cucc, szemre úgy 20 dekára saccolnám, és ezzel is elturmixolom, majd beleteszem a maradék 15 dkg szedret. Ha kihűlt, mehet a hűtőbe, tálalásnál elbír még némi vaníliafagyit. Ennyi. Három személyes adag.

Utóirat: miután ennyire megdicsérte, vacsorára ettem belőle egy kicsit. Hazatért a Zuraság, s lőn hét törpére hajazó inspekció: "Ettél a levesemből?!?!" :) Lássuk be, nehéz lett volna az egerekre fogni :). De végül - mert nem irigy ő, nem, nem - megnyugtatott, hogy egyébként minden másból ehetek :))).

A tésztához:

25 dkg liszt

18 dkg vaj

3 dkg finomítatlan nádcukor

1 tojás

1 ek. víz

A töltelékhez:

45 dkg feketeszeder

2 tojás

13 dkg finomítatlan nádcukor + szórni még egy maréknyi

1,7 dl tejszín

3 dkg liszt

1 tk. sherry

Céges BBQ, második felvonás, francia vonal. Miután Hős Bevásárló nem kapott áfonyát (bíztam benne, hogy sikerült megfelelően megadni az áfonya személyleírását és a többi szóba jöhető gyümölcstől megfelelően elhatárolni :) ), maradt alternatívaként a szeder. A hideg vajat szétmorzsolom a liszttel, belekeverem a cukrot, a tojást, a vizet és addig gyúrom, amíg össze nem áll. Fóliába csomagolva hűtőbe kerül 40 percre. 25 centis, kapcsos tortaformát kivajazok, a tésztát kinyújtom és a formába rendezgetem, a felesleges részeket levágom. A tésztamaradékokból megtöltök egy kisebb formát, mert vannak olyan Irigy Kutyák, akik féltékenyen nézik, hogy másoknak viszek sütit, bezzeg nekik csak az a fél tonnácska csoki és keksz jut, ami alapból van itthon :). Forma tésztástul megy vissza a hűtőbe még 20 percre. Sütőt előmelegítem 200 fokra, a gyümölcsöket elrendezgetem a tésztán, majd leöntöm az összekevert tojások, cukor, tejszín, liszt és (créme de cassis hiányában) sherry keverékével. Megszórom egy kis nádcukorral és mehet a sütőbe. Az eredeti szerint 35 perc kell neki, nálam csak a kis forma lett kész ennyi idő alatt, és mivel már idő volt, nagyon izgultam, hogy kész lesz-e indulásra. Úgyhogy összesen 45 perc kellett neki, tűzforrón dobozba került és már száguldottam is a buliba. A mediterrán tematika itt-ott azért megbicsaklott, mondjuk a thai rizsnél, a dél-afrikai és a magyar boroknál :), de ez nem okozott fennakadást. A másnap átküldött fotók már igen :), de ha az ember a spanyol hölgyemény által bűnhamisan énekelt karaoke Macarenához beáll háttértáncosnak két svéd és egy ír kollegina társaságában, akkor számoljon a kompromittációval :). A torta az utolsó morzsáig elfogyott (dagadó kebel :) ), a képen a Zuramnak készült miniváltozat látható.

Joanne Harris-Fran Warde: A francia konyha.

7 dkg feketeszeder

1 kk. vanília esszencia

1 gombóc vaníliafagyi

1 dl tej

A recept baromi bonyolult: fentieket össze kell turmixolni :). Mondjuk amikor elterveztem, még úgy emlékeztem, több vaníliafagyi van itthon, eredetileg 2 gombóc fagyi - fél deci tej arányokkal képzeltem el, de hát nem csak nekem van hozzáférésem a mélyhűtőhöz :). Egy személyes adag.

15 dkg feketeszeder

1 érett mangó

10 dkg párma sonka

6-8 pici retek

10 dkg fokhagymás-zöldfűszeres krémsajt

15 dkg kekszcsónak 

5 dkg lágy kecskesajt

10 dkg fátyolsonka

fél szál parasztkolbász

1 kaliforniai pirospaprika

10 dkg koktélvirsli

4 nagy szelet gouda sajt

mustár

Na kérem, családi esemény zajlott, sült vagy főtt kaja nélküli táplálkozással, tekintettel a trópusi időjárásra. Igazából még a boltban is csak vázlatosan volt a fejemben, hogy mit akarok, otthon állt össze, ahogy csoportosítgattam az élelmiszereket a pulton. Úgyhogy a tálcára a következők kerültek (a képen járjunk óramutató szerint):

- feketeszeder;

- a konzerv koktélvirsliket előírás szerint 1 percig saját levükben megmelegítettem a mikróban, oldalukba rést vágtam, kentem bele mustárt és becsavartam őket a csíkokra vágott gouda sajtba;

- a mangót felszeleteltem és pármai sonkacsíkokba tekertem;

- a kekszcsónakokat megkentem a fokhagymás-zöldfűszeres krémsajttal, téptem rájuk fátyolsonkát, félbevágott mini retek ment a tetejükre, az egység megőrzése érdekében pedig fogpiszkáló-rögzítést kaptak;

- a paprikát csíkokra, majd kockákra vágtam, lágy kecskesajttal megtöltöttem, tetejükre parasztkolbászt karikáztam.

Két személyes a cucc, bár a konyhában is maradt némi utánpótlás, ami szintén elfogyott. Az egészet törpesörrel öblögettük le - a miénket szerintem Szundi eská palackozta :), kissé fejbevágó élmény volt a 7,5 deci 8%-kal :).