34 dkg konzerv kukorica
15 dkg liszt
1 nagy tojás
1 tk. sütőpor
5 dkg apróra vágott konzerv jalapeno paprika
1,5 dl tej
só
bors
olaj a sütéshez

Fakanál egyik remek receptjét készítettem el, újhagyma és petrezselyem helyett kipróbáltam egy kis konzerv jalapeno paprikával, ami messze nem olyan erős, mint friss formában, de így pont kellemes pikánsságot kölcsönöz a puffancsoknak. Minden összekevertem, a sűrű tésztát olajon kisebb kupacokban mindkét oldalon aranybarnára sütöttem. Egy másik, korábbi kukoricapuffancs/tócsni recept nálam itt. 

Fakanál receptje.  

25 dkg liszt
fél csomag sütőpor
15 dkg nádcukor
12 dkg vaj
1 ek. Grand Marnier
1 tojás
2 tojássárgája
díszítőcukor, dió, birssajt

Anyósom még karácsonytájt küldött egy doboz sütit (is) nekünk, szegény, messzibe szakadt éhező népeknek :). Másfél nappal később Egyesek felhúzott szemöldökkel behozták az üresen tátongó dobozt, hogy mi történt a tartalmával. Nem sikerült hitelesen előadnom, hogy a) az egereink voltak, b) ha ők nem, Rózsaszín önhatalmúlag biztos ezzel kezdte meg a hozzátáplálást :). Úgyhogy gyorsan elkértem a receptet, és megsütöttem, már nem is egyszer.

Az elkészítése egyszerű: a díszítő cuccok kivételével mindent össze kell gyúrni, vékonyra kinyújtani, formákkal kiszúrni, megszórni díszítőcukorral (karácsonykor nagyon jópofa volt a színes cukorral megszórt fenyő!), dióval, apróra vágott birssajttal, satöbbi. Viszont nem véletlenül így neveztem el: már nyers tészta formájában olyan finom, hogy erősen csapkodni kellett a kezemre, hogy ne csipegessem el az egészet :). 180 fokra előmelegített sütőben addig kell sütni, amíg el nem kezd a szegélye aranybarnulni (elég gyorsan megvan, kb. 12 perc, sütőtől függően), ebből a mennyiségből nekem négy tepsi lett. Bár mire a negyedik kisült, az első eltűnt... Hiába, ezek az egerek! :)

Anyósomtól kaptam a receptet, ami eredetileg dr. Oetker.  

A tésztához:
30 dkg liszt
1 csomag sütőpor
22 dkg vaj
12 dkg nádcukor
1 tojás
1 citrom
25 dkg szilvalekvár

A tetejére:
20 dkg nádcukor
3 tojás
15 dkg darált dió
1 csomag vaníliáscukor

Egy egyszerű, de nagyon gazdag sütit kerestem masszív diófeleslegem egy részének elsütésére. A lisztből, sütőporból, puha vajból, nádcukorból, tojásból és a citrom reszelt héjából és kifacsart levéből tésztát gyúrok, amelynek kétharmadát kinyújtom, és sütőpapírral bélelt, 20x30 cm-es formába teszem. Megkenem a lekvárral, amelyet más fajtával is lehet helyettesíteni (csak a cseresznyelekvárt hanyagoljuk... :) ). A tetejére a 3 tojássárgáját habosra keverem a cukorral és a vaníliáscukorral, mehet bele a darált dió és a fehérjékből felvert hab. Ezt a lekváros tésztára simítom, majd a maradék egyharmad tésztából csíkokat sodrok, és átlósan rácsszerűen erre a habos rétegre teszem, szépen belesüpped. 180 fokra előmelegített sütőben kap 30-40 percet, amíg szép aranybarna nem lesz. Nagggyon gyorsan elfogy :).

A Nagy Süteményeskönyv receptje.

20 dkg nádcukor
45 dkg sütőtök
2 dl olaj
2 tojás
40 dkg liszt
1 tk. só
2 tk. fahéj
4 tk. sütőpor
2 ek. tej
2 tk. vaníliakivonat
25 dkg darabokra vágott étcsoki
10 dkg darabokra vágott dió

A baba-mama klub (ahova összesen vagy kétszer jutottam el) egyetlen igazán pozitív hozadéka számomra stílszerűen a gasztronómiai vonalon jelentkezett, amikor a kanadai csaj sütőtökös csokiskekszet hozott egyik alkalommal. Világéletemben imádtam a sülő sütőtök illatát, és a tetején azt a vékony, megbarnult réteget, de ezen túlmenően egy falatot se belőle :). Vagy tíz éve biztosan nem ettem még ennyit se. Mindenesetre a süti ízlett, a receptet elfelejtettem elkérni, de a Gugli a barátom, úgyhogy kerestem egyet. Ez némileg sütőtökösebb ízűre sikeredett, mint anyukakollegináé, de nagyon bejött, ráadásul elég egyszerű.

A sütőtököt megsütöm, a húsát villával összetöröm, és hozzákeverek minden más hozzávalót (tekintélyes mennyiség lesz). Kicsivú tapasztalatai nyomán jelezném, hogy nagyon lágy lesz a tészta, és a keksz is puha, nem ropogós. Sütőpapírral bélelt tepsibe kupacolok evőkanálnyi adagokat tisztes távolságra egymástól (kilapul), és 180 fokos sütőben kb. 12 percig sütöm. És csak sütöm, és csak sütöm, és csak sütöm, irgalmatlan mennyiség lesz, de szépen el is fogy :).

A Cooks.com receptje az eredeti.  

A tésztához:
4 tojás
13 dkg finomítatlan nádcukor
13 dkg liszt
1 csomag sütőpor
8 dkg olvasztott vaj
1 nagy citrom leve és reszelt héja
csipet só

Az öntethez:
15 dkg szeder
2 ek. nádcukor
2 ek. víz
5 dkg chilis étcsokoládé

Rengeteg gasztroblogot olvasok, felszínesen vagy alaposabban, mikor mire van időm, és a kollégáktól, kollegináktól megmaradnak a fejemben képek, receptek, amiket a "majd én is kipróbálom" skatulyába tuszkolok. Ha erre kellő gyorsasággal időt kerítek, az szerencsés, de van olyan is, amit hosszabb ideig hurcolok magammal, míg valahogy el nem jön az ideje. Kicsi Vú citromos süteményéhez másfél év kellett :), pedig ez egyike volt azon recepteknek, amit névvel, képpel és a recepthez bloggerrel együtt sikerült élesen elraktározni, nem igényelt masszívabb kutatómunkát halvány emlékek alapján. Vendég jött és ígértem neki sütit; olyasmire volt szükségem, ami nem igényel hosszas konyhai tartózkodást. A kommentelők javaslatait fontolóra vettem - hogy esetleg csokidarabokat vagy gyümölcsöt szórnék a tésztába -, de aztán inkább egy saját fejlesztésű öntet mellett tettem le a voksomat.

A sütemény elkészítésben nemigen változtattam, a cukor lett csak nádcukor, amit a tojássárgákkal fehéredésig vertem, majd hozzákevertem minden mást, végül a fehérjékből csipet sóval felvert habot is óvatosan beleforgattam. Kivajazott, kilisztezett húskenyérformába öntöttem, 180 fokos sütőben nálam 25 perc kellett neki. Hagytam kihűlni.

Az öntethez a szedret, a cukrot és a vizet összeöntöm, felforralom, addig főzöm, amíg a gyümölcs meg nem puhul, a felét villával szétnyomkodom, majd elzárom a gázt és beletördelem a csokit, addig kavarom, amíg el nem olvad. Úgy finom, hogy a hideg sütire kanalazom a már nem forró, de még meleg, pikáns öntetet.

Kicsi Vúnál találtam a könnyű citromos süteményt.

A csirkepörkölthöz:
2 nagy, egész bőrös csirkecomb (összesen kb. 50 dkg)
2 ek. olaj
2 közepes vöröshagyma
2 közepes paradicsom
1 púpozott kk. őrölt pirospaprika
só
1,5 dl víz

A palacsintához:
3 tojás
20 dkg liszt
4 dl tej
1 dl ásványvíz
1 kk. sütőpor
1 kk. porcukor
csipetnyi só
1 ek. olaj

2,5 dl tejföl plusz a tálaláshoz
a sütéshez olaj

Az idegenbe szakadt ember lánya általában remekül elboldogul a helyi boltok kínálatával, nem zokog folyton otthoni dolgokért, alkalmazkodik, felfedezi és élvezi a nemzetközi ízek széles skáláját. Arra az esetre, ha eszébe jutna egy-egy klasszikus magyar étel, betáraz azért némi mákot, őrölt pirospaprikát a spájzba, vesz lengyel túrót a mélyhűtőbe, otthonról alkalmanként importál zöldpaprikát. Szerencsére nálam ritkán vannak ilyen vágyakozások a hazai kajákra, amikor jönnek, akkor meg egyszerűen engedek a csábításnak és megcsinálom őket.

A receptet általában nagy boldogan úgy reklámozzák, mint a "maradék csirkepörkölt" felhasználásának isteni módját - na de ha nincs ilyen maradék, akkor azt is gyártani kell. Az olajon üvegesre pirítom a hagymát, majd megszórom a pirospaprikával és beleteszem a kettévágott combokat. Körbeforgatom, majd felöntöm a vízzel, beleteszem a negyedelt paradicsomokat és megsózom. Alacsony lángon, lefedve kb. 50 percig főzöm, időnként fordítva egyet a húsokon, ha a víz elfogy alóla, egy nagyon keveset még alátöltök, de a szaft ne legyen túl híg. A palacsintához valókat csomómentesre keverem, szükség esetén még ásványvízzel hígítom (a szénsavas a jobb, de ha nincs, túl fogja élni simával is), ebből a mennyiségből 14 palacsintát lehet sütni. A pörköltszaftot a tejföllel elkeverem, a csirkehúst lebontom a csontokról, apróra vágom, hozzákeverek három evőkanálnyit a szaftból és a palacsintákba töltöm, összesen nyolcba lett elég. Én négybe hajtottam őket (akinek jobban tetszik, tekerje fel), sütőedénybe sorakoztattam és leöntöttem a tejfölös szafttal. 175 fokra előmelegített sütőbe ment úgy 10-15 percre (lényegében csak át kell forrósítani). Tálaláskor még lehet rá finom tejfölt kanalazni. Háromszemélyes adag honvágy ellen.

Pelle Józsefné pörkölt- és palacsintarecepjét vettem alapul.

3 nektarin
10 dkg liszt
1 tk. sütőpor
7,5 dkg vaj + a kenéshez
2,5 dkg darált mandula
5 dkg szeletelt mandula
7,5 dkg porcukor
mascarpone

Cseresznyefüggésemet csak nektarinkúrával tudom enyhíteni mostanság és fordítva :). Egyiket sem szeretem annyira nagyon sütögetni vagy főzni, igazából mindkettőt a legjobb magában (negyed-félkilónként...) betolni az arcunkba :), szerencsére emberem folyamatosan felügyeli az utánpótlást, úgyhogy általában üzembiztosan van itthon belőlük, amíg csak szezonjuk van. Megkívántam azonban a sütit és külön valami másikfajta gyümölcsért nem vándoroltam el a boltba, úgyhogy hosszas mérlegelés után azt mondtam: süljön hősi halált a nektarin :).

A barackokat cikkelyekre vágom és egy kivajazott, 20x30-as sütőedényt három sorban kirakok velük. A lisztet, a sütőport és a darált mandulát elkeverem, majd hozzámorzsálom a vajat, végül mehet bele a cukor és a szeletelt mandula is. A morzsát egyenletesen a nektarinokra szórom.

Nigella Lawson: Forever Summer c. könyvéből

17,5 dkg vaj + a tepsi kivajazásához
30 dkg finomítatlan nádcukor
3/4 tk. só
2 tk. vaníliakivonat
3 nagy tojás
13 dkg liszt
1 tk. sütőpor
20 dkg pekándió

Mindjárt tavasz, jönnek a finomabbnál finomabb piros gyümölcsök, addig is mártózzunk még meg (legalább) egyszer a nehezebb ízekben. Egy olyan sütit találtam, amit a legelfoglaltabb családanyák vagy szinglik is fél kézzel semmi perc alatt össze tudnak dobni, elronthatatlan és isteni karamelles-diós ízzel édesíti meg az utolsó téli napokat. A pekándiót otthon tudtommal szemérmetlenül aranyárban mérik (10 dkg belőle olyan 1400 Ft bioboltokban), úgyhogy nyugodtan helyettesíthető dióval, mogyoróval vagy a kettő keverékével.

A sütőt melegítsük elő 170 fokra, közben pillanatok alatt összeállítjuk a tésztát. Összekeverjük a száraz hozzávalókat, majd hozzáöntjük a nedveseket, végül beleszórjuk a durva darabokra vágott pekándiót. Kivajazott, kb. 20x30-as tepsibe öntjük a masszát és elsimítjuk. 35 percig sütjük a sütőben, a színe nem lesz irányadó, mert nagyon hamar megbarnul, félóra múlva érdemes belebökni egy fogpiszkálót, ha nem ragad rá tészta, jó lesz. A tepsiben hagyjuk kihűlni és utána vágjuk fel szeletekre. Nem lesz egy látványos, proccos sütemény, de a tekintélyes mennyiségű cukor csodálatosan karamellizálódik benne, valamint a pekándió is ropog a fogunk alatt - elég addiktív édesség.

Jeffrey Alford & Naomi Duguid: Home Baking c. könyvéből

Eredetileg a Borsán.

A tésztához:

25 dkg liszt
20 dkg görög joghurt
2 ek. tej
1 tk. sütőpor
1 tk. só

A töltelékhez:

23 dkg mozzarella
12 dkg feta
2 ek. görög joghurt
2 tojás
bors

tetejére 3 dkg olvasztott vaj

Százötven szakácskönyv birtokában az ember már megfontoltabb lesz az újak vásárlásánál, különös tekintettel a könyvespolcok véges számára. Többnyire sikeresen lebeszélem magam a nyolcadik olasz és az ötödik csirkés opuszról, és már gyors átlapozásra szelektálok. Egyre kevesebb könyv megy át a szűrőn, de most egynek sikerült becsusszannia. Diana Henry Roasted figs, sugar snow c. könyvével már szemeztem egy ideje, de még mindig magasnak tartottam az árát, ám most hétvégén akciósan meg tudtam venni. Őszi és téli lélekmelengető ételeket gyűjtött össze, érdekes csoportosításban, amelyek a lehető legjobbkor jöttek így a november beköszöntével. Új kincs esetében általában igyekszem gyorsan kipróbálni legalább egy receptet belőle, egyrészt önigazolásként ("lám, nem vettem meg hiába"), másrészt hajt a kíváncsiság. Erre a grúz sajtos lepényre esett a választásom.

A lepényhez valókat alaposan összegyúrom, könnyű, rugalmas, de nem ragadós tésztát kapok. Mivel két lepény lesz a végeredmény, ezért négy részre osztom, két kicsivel nagyobbra és két kisebbre. Kinyújtom őket (nem kell pihentetni a tésztát), a nagyobbakból 24 centis, a kisebbekből 22 centis köröket vágok ki. A töltelékhez a mozzarellát kisebb darabokra vágom, a fetát szétmorzsolom, hozzákeverem a felvert tojást (egy evőkanálnyi tojásfehérjét felverés előtt kiszedek belőle), a joghurtot és megborsozom (a fetától elég sós lesz, sózni nem kell). Két részletben sütöm ki a lepényeket, mert elég méretesek a tepsimhez képest. Az egyik nagyobb kört sütőpapírral bélelt tepsibe teszem, a töltelék felét rákupacolom úgy, hogy kb. 2,5 centire legyen a szélétől. Ezt a csíkot megkenem a tojásfehérjével, a kisebb kört ráteszem, hogy a töltelékes részt szépen lefedje és a nagyobb lepény szélét ráhajtom, körben villával rányomkodom, megkenem a tetejét az olvasztott vajjal. 180 fokra előmelegített sütőben 30 percet sül, a közepe felpúpozódik.

Ahogy kész, még forrón felvágom szeletekre, jó hegyes és éles késsel, a púpos rész így szépen le fog lapulni. Ugyanígy kisütöm a másik lepényt is. Önmagában előételnek kiváló, én köretnek használtam grillserpenyőben sült fokhagymás csirkemellcsíkok mellé. És megnyugodva hátradőltem, hogy lám, nem vettem meg hiába a könyvet.

Diana Henry: Roasted figs, sugar snow c. könyvéből.

Eredetileg a Borsán.

A tésztához: 

25 dkg liszt

1 csomag sütőpor

12 dkg vaj

12 dkg finomítatlan nádcukor

1 tojássárgája

1 dl tejföl

A töltelékhez:

50 dkg túró

3 tojássárgája

10 dkg porcukor + 7 dkg finomítatlan nádcukor (az eredetiben 15 dkg cukor)

6 dkg zsemlemorzsa

A habhoz:

4 tojásfehérje

8 dkg porcukor

Moest azért (is) szeretjük, mert amikor kiszúrom nála a fakanálnak ajándékba hozott könyvet, és irigyen azt mondom, hogy én is kérek :), akkor nekem is hoz :). Anyósomtól kapott túrókészleteim felhasználása végett csaptam fel, és mivel mostanság úgyis habos süti vonalon mozogtam, a Rákóczi-túróst választottam. A tésztához valókat összegyúrom és egy órára a hűtőbe teszem fóliába csomagolva. Közben megcsinálom a tölteléket: a sárgákat a cukrokkal habosra keverem, majd hozzáadom az összetört túrót. A tésztát 20x30-as kivajazott tepsibe nyújtom ki kb. egy centi vastagságban, villával megszurkálom és 180 fokos sütőben 20 percig sütöm. Kiszedem, legközelebb nem felejtem el megszórni a zsemlemorzsával, mint ahogy most tettem (emiatt egy kicsit elázott a tészta :( ), rásimítom a túrókrémet és visszateszem még 20 percre. Felverem a fehérjéket a porcukorral, ha letelt a második 20 perc, kiszedem, rásimítom a habot, még 5 percre visszateszem, majd lekapcsolom a sütőt és benne hagyom tíz percig. Kihűlés után vizes késsel felszeleteltem.

Gabula-Halmos-Korpádi-Pátyi: Nagy süteményeskönyv a forrás

In English 

10 dkg reszelt parmezán

10 dkg reszelt gouda

10 dkg liszt

8 dkg vaj

csapott kk. sütőpor

Kicsi Vú kedvéért futottam át a napokban a könyvet, aztán mikor Egyesek benyújtották igényüket "valami sós"-ra, visszaötlött a sajtos lábak receptje. Elővettem, nézem, 16 darab, harsány kacaj, a mennyiségeket helyből megdupláztam (jó, tény, ő kisgyereknek készítette :) ). Miután Nigella Cheddarral csinálta, nálam meg másfajta sajt volt raktáron, a parmezán szárazsága miatt némileg több vaj kellett bele, viszont remek karakteres íze lett a végeredménynek. A tészta nem állt össze könnyen, elég sokáig kellett gyürmölni, míg kegyeskedett megfelelő formátumot felvenni. 15 perc hűtő fóliában, kinyújtás kb. 3 mm vastagságra és kiszaggatás tappancsforma hiányában manccsal. 200 fokos sütőben 12 perc alatt sültek meg, két tepsi sikeredett ebből a mennyiségből. A gömbvillám a fogyasztási sebességhez képest rokkantnyugdíjas.

Nigella: Feast

In English 

35 dkg liszt

1 cs. sütőpor

12 dkg porcukor

2 tojás

1,5 dl tej

0,5 dl olaj

1 ek. őrölt fahéj

5 dkg mascarpone

3 szelet konzerv ananász

csipet só

Itt a legújabb gasztroblog esemény, a Muffin Monday. Szeretem a muffinokat, bár nem stahli mennyiségekben :); gyors, egyszerű kis sütik (lásd még: ajándék-muffin :) ), tényleg elronthatatlanok és a variációk száma csak a fantázián múlik. Március ide vagy oda, ez még téli hangulatú. A száraz alapanyagokat összekeverem, majd hozzájuk adom a tejet, olajat és a felvert tojásokat, s addig keverem, amíg össze nem áll a kissé ragadós állagú tészta. A sütőt 190 C-ra előmelegítem, a muffinsütőt kibélelem papírkosárkákkal. Mindegyik kap egy hatalmas evőkanálnyit a tésztából. Az ananászkarikákat négybe vágom, a kosárkákba nyomok egy negyedet és az ananász két oldalára kevéske mascarponét kanalazok. Lefedem őket a maradék tésztával és 25 percig sütöm. 12 darab lesz.

The Ultimate Cookie Book receptjét variáltam meg.

22 dkg liszt

1 cs. sütőpor

1 tk. mustár

1 tk. őrölt paprika

3 dkg vaj

5 dkg olajban eltett szárított paradicsom

6 dkg sonka

1 dl tej plusz egy kicsi a kenéshez

1 dkg bazsalikom

csipetnyi só

A száraz hozzávalókat összekeverem, belemorzsolom a vajat, hozzávagdosom kis darabokban a paradicsomot és a sonkát, beletépkedem a bazsalikomot, végül hozzáöntöm a tejet és könnyű, ruganyos tésztává gyúrom. Lisztezett felületen kb. fél centi vastagra kinyújtom és 3x3 centis négyzetekre vágom. Sütőpapírral bélelt tepsibe teszem, megkenem a tetejüket tejjel és 200 fokra előmelegített sütőben 15 percig sütöm. Egy tepsi lesz belőle (kb. 25 darab).

The Ultimate Cookie Book a forrás.

23 dkg tejcsoki

23 dkg finomítatlan nádcukor

2 tojás

3 dkg vaj

3,5 dkg liszt

1 kk. sütőpor

5 dkg mogyoró

10 dkg étcsoki

1 kk. nescafé

csipet só

Gondoltam reprodukálom a Chili&Vaniliától kapott korongokat, tejcsokis változatban. A mogyorót durvára aprítom - mezzaluna rulez :) -, a csokit és a vajat gőz felett összeolvasztom. A két tojást a cukorral fehéredésig habverem az elektromos mixerrel (azért lett 23 deka, mert jól elnéztem egy sorral feljebb :), de végül gondoltam nem tragédia, mert a nádcukor nem olyan édes, mint a kristálycukor). A nescafét feloldom egy evőkanál forró vízben - utólag azt mondom, a tejcsokis változatból ezt kihagynám, az étcsokival harmonizál, a tejcsoki mellől erősebben kiugrik az íze - hozzáadom a tojásokhoz, az olvasztott csokival együtt. Mehet bele a mogyoró, a liszt, a sütőpor, a csipet só és a duráva vagdosott étcsoki. A massza megy félórára a hűtőbe. Sütő 170 fokra előmelegít, tepsi sütőpapírral kibélel. Az eredeti két teáskanálnyi masszából vizes kézzel formázott korongok nagyon szétfolytak és szétlapultak sülés közben, a köztük hagyott 4-5 centis hely dacára (talán a több cukor miatt?), úgyhogy kisebbekre vettem őket. A felhasználásra váró massza a köztek időket a hűtőben tölti. Egy-egy adagot 11 percig kell sütni, nekem három tepsi lett.

Chili&Vanilia receptje.

25 dkg liszt

fél csomag sütőpor

1 tojás

10 dkg fekete olivabogyó

20 dkg feta

egy ág rozmaring

0,8 dl olívaolaj

3 dl natúr joghurt

só

bors

A lisztet elkeverem a sütőporral, belenyirbálom a rozmaringot, karikázom az olajbogyót, mehet bele a só és a bors is. A tojást felverem egy másik tálban, hozzákeverem a joghurtot és az olajat. A száraz anyagos cuccot összekeverem a folyadékossal. Muffinformába kanalazom a felét, kb. 10 deka fetát rákockázok, majd befedem a tészta másik felével. A megmaradt fetát a tetejére reszelem. 200 fokra előmelegített sütőben 30-40 perc alatt megsül. 12 rendes és vagy 8 minimuffin lett belőle.

H. F. receptje egy internetes fórumról.

A tésztához:

12 dkg étcsokoládé

18 dkg vaj

20 dkg finomítatlan nádcukor

1 ek vaníliaesszencia

3 tojás

1,5 dl görög joghurt

15 dkg liszt

fél csomag sütőpor

A krémhez:

12 dkg étcsokoládé

5 dkg vaj

35 dkg porcukor

0,9 dl görög joghurt

tejcsoki a forgácsokhoz

Elsőként a tortaalap készül el. 200 fokra előmelegítem a sütőt. A puha vajat a cukorral habosra verem. Hozzákeverem a vaníliát, a felvert tojásokat, a görög joghurtot és a felolvasztott csokoládét, majd a sütőporral elkevert lisztet. Sütőpapírral bélelt, kivajazott, 24 centis átmérőjű kapcsos tortaformába elsimogatom a masszát és 35-40 percre a sütőbe teszem, amíg meg nem szilárdul a teteje és a tűpróba jónak mutatja. Rácsra téve hűlni hagyom, ha kihűlt, félbevágom. Jöhet a krém: a csokoládét a vajjal összeolvasztom, majd hozzákeverem a porcukrot és a görög joghurtot, s sűrűsödésig verem. A felét a két tortalap közé kenem, a másik felét a torta tetejére. Zöldséghámozóval tejcsoki forgácsokat gyártok rá.

Chocolate & Coffee.

A tésztához:

5 dkg vaj

20 dkg cukor

1 tojás

2 ek. méz

25 dkg liszt

fél csomag sütőpor

1 dl tej

A csokimázhoz:

15 dkg vaj

25 dkg cukor

5 ek. tej

1 ek. édesítetlen kakaó

15 dkg kókuszreszelék

vaj és liszt a sütőedényhez

Anyósom egyik nagy klasszikusa, amely az én kedvenc diétás sütim: a mézallergiám miatt nem ehetek belőle :). (Egyszer megcsinálta a kedvemért méz nélkül, de aztán erős reklamációkkal találkozott, hogy úgy nem ugyanolyan :).) Szerencsére akad olyan Bátor Önkéntes, aki elpusztítja az én adagomat is :). A tésztához a vajat, a cukrot, a tojást és a mézet habosra keverem, majd hozzákeverem a tejet és fokozatosan a sütőporral elkevert lisztet. Kivajazom, kilisztezem a sütőformát (kb. 20x30-as tepsi), 180 fokra előmelegített sütőbe teszem, úgy 15 perc múlva lejjebb veszem 160 fokra. 30-40 perc alatt lesz kész, tűpróbával lehet ellenőrizni. Jóval sötétebb barna lesz színre, mint mondjuk egy piskótatészta. Ha kihűlt, fel lehet szeletelni formás kis téglatestekre. A csokimázhoz valókat lábosba teszem, alaposan elkeverem és felforralom. Ha egy pár percet hűlt, megkezdődik a hogyan legyünk nyakig csokisak és kókuszreszelékesek játék :). Belemártom a csokiba a kis hasábokat, lecsöpögtetem, hogy ne túl vastagon vonja be a máz, majd meghempergetem a kókuszreszelékbe. A máz hűlés közben sűrűsödik, szóval nem árt iparkodni.

Julika receptje.

35 dkg liszt

1 csomag sütőpor

12 dkg porcukor

csipet só

2 tojás

1,5 dl tej

0,5 dl olaj

15 dkg ribizli

5 dkg tejszínes-rumos Milka (limited edition, csak ősszel-télen kapható)

vaj a formák kenéséhez

Rettegj, Jamie! Mr. Nemisbéka is főz! :) Hát majd lefordultam a székről, mikor a Zuram, akinél az enkezű konyhai tevékenység non plus ultrája a rántotta sütés (tény, nagyon finomakat készít :) ), aszonta, hogy süt nekem sütit ajándékba :). Ahogy a költő mondta volt egykoron:

ajándék, mellyel meglepem

e szeptemberi reggelen

nejem

nejem.

:)) És még az a szerencse is ért, hogy én választhattam ki a receptet, valamint felügyelhettem a lebonyolítást :). Csak pillanatokra csapott meg egy Dobos- vagy egy Esterházy-torta kísértése :), aztán maradtam a realitások talaján: egyszerű, elronthatatlan, gyors, sikerélményt biztosító süti legyen; a Stahl-rajongók tábora máris kórusban sikíthatja - muffin! Felkötötte a virtuális köténykéjét, én felkapaszkodtam a konyhai bárszékre és indult a móka :). Kiméregette - négy részletben - a 35 dkg lisztet. Hozzákeverte a konyhaszekrényben csont nélkül megtalált sütőport. Két részletben kimérte a cukrot is, az immár fehérben úszó konyhapultra fittyet se hánytunk, kicsire nem adunk, a nagy meg nem számít. Időben és sikeresen tisztáztuk a "csipet só" fogalmát (nem, nem fél maroknyi!), ez is került a többi száraz cucchoz. Egy másik tálban abszolút rántotta-rutinnal felverte a két tojást, abszolváltuk a 150 ml = 1,5 dl = 0,15 l átváltást a szakácskönyv és a mérce viszonylatát tekintve a tejnél, hasonlóképp az olajnál, ezek mind a tojcikhoz kerültek. Majd a folyékony hozzávalókat hozzákeverte a szárazakhoz és meglepődött, hogy némi izommunka is kell a végén, sőt, el is fáradt a nagy kevergetésben :). A ribizli nagyrészét sikerült lecsumázni, főleg, miután rábeszéltem, hogy a) vegyük igénybe a villa segítségét, ne egyesével csipegessük, és b) próbáljuk meg a tálba potyogtatni a szemeket a szánk és/vagy a mosogató helyett. Fájó szívvel, sűrű sóhajok közepette feláldozta a fél tábla Milkáját, melyet sikerült a pult legnagyobb tócsájában elhelyeznie. Teljes művészi szabadsággal amorf kockafélékre aprította, szintén ment a tésztához. A sütő ekkor már mintegy félórája legalább elő volt melegítve 190 fokra, miután a 10, maximum 12 perces előkészületi szakaszt mintegy 45 perc alatt gyűrte le :). A 12 rendes muffin- és egy tálca minimuffin-formát kivajazta ("fúj, ez milyen gusztustalan dolog!") és beleküzdötte a tésztát. 25 perc múlva elzártam a sütőt, mert - meglepő és mulatságos - nem kapcsol ki magától, ha kész a sütemény :). Ezen a ponton már csak a fölényes hangokat ("miért nem valami bonyolultabbat csináltunk?") kellett elnyomni :) és már falhattuk is be a finom muffinok jórészét :). Életem egyik legszebb és legviccesebb ajándéka volt :).

The Ultimate Cookie Book vezérelte lépteit :). Na meg én :).

In English 

15 dkg áfonya

30 dkg liszt

fél csomag sütőpor

10 dkg porcukor

2,5 dl író (ha otthon nem lehet kapni, helyettesítésére t3v3d3s itt ad ötleteket)

A lisztet átszitálom, hozzákeverem a sütőport és a cukrot, majd az írót. A recept szerint 3,1 dl kell hozzá, nekem 2,5 elég volt. Kissé ragacsos állagú tészta lesz az eredmény, amelybe óvatosan belekeverem az áfonyákat. Amennyire lehet, kímélni kell a súlyos testi sértésektől a kis kék bogyókat, elég lesz nekik a sütő traumája :). Kinyújtom az apósomtól kapott új nyújtóval úgy másfél-két centis vastagra és 5 centis átmérőjű köröket szaggatok belőle, összesen 21 darab lesz. Kivajazott sütőedénybe kerülnek, 200 fokra előmelegített sütőben 20 perc a sülési idejük, vagy amennyitől kicsit barnás színük lesz. Mascarpone jó hozzá, de önmagában is finom, maga a tészta nem annyira édes.

Forrás: The Australian Women's Weekly - Slim.

12 dkg vaj

5 dkg porcukor

1 tojás

1 ek. vanília esszencia

20 dkg liszt

fél csomag sütőpor

1 ek. keményítő

A tetejére:

1 tojásfehérje

1 ek. porcukor

70 csipetnyi kristálycukor :)

Zokszó hagyta el a száját az én drágámnak, mégpedig a cizelláltabb fajtából: hogy neki nincs is az ötórai teája mellé kis rágcsálnivalója. Eddig arról se tudtam, hogy van ötórai teája :). De hátha csak a süteményre várt :). A szobahőmérsékletű vajat habos-könnyűre keverem a cukorral. Mehet hozzá a felvert tojás, a vanília esszencia, a sütőporral és keményítővel elkevert liszt. Könnyű tészta lesz a végeredmény, nem ragadós. Lisztezett felületen kinyújtom olyan 2-3 mm vastagra, férfias virágformákkal mintegy hetven darabot kiszaggatok belőle (maradékot mindig összegyúrom, kinyújtom újra). 180 fokra előmelegítem a sütőt, a virányokat elrendezem sütőpapíron. A tojásfehérjét és a porcukrot jól elkeverem egymással és megkenem a tésztákat vele. Mindegyik tetejére csipetnyi kristálycukrot szórok. 15 perc alatt szépen kisülnek. Maga a tészta nem túlságosan édes, viszont finom vaníliás.

The Ultimate Cookie Book receptje.