70 dkg báránycomb
1 ek. őrölt koriander
1 ek. őrölt római kömény
őrölt feketebors
liszt
1,5 dl száraz fehérbor
2,5 dl alaplé
10 dkg aszalt sárgabarack
25 dkg előfőzött gesztenye
2 ek. olaj

Elnézést kérek a receptekért idejáró olvasóktól a kéthetes méla csend miatt, a Segítsüti projekt eddigi része eléggé energiaigényesnek bizonyult, plusz egy-két ezmegaz is közbejött. De most visszakapaszkodok a konyha fedélzetére, illetve eddig is jártam arra, csak a bejegyzések megírása késlekedett sokat. Na majd most.

Az utolsó adag gesztenyét, ami nem a Kisasszony gyomrába került :), ebben a raguban használtam fel. A húst felkockázom, megborsozom, és meghintem liszttel. Az olajat felforrósítom, a húskockákat megpirítom rajta, megszórom a korianderrel, a római köménnyel, majd felöntöm a fehérborral és az alaplével. Úgy 20 percig főzöm, majd beleteszem a barackot és a gesztenyét, kap még 10 percet. Basmati rizzsel ettük. Kétszemélyes adag. 

Egy nyilvános fülkéből felhívta Dotot White Plainsben. – Frissítsd fel az emlékezetem – kezdte. – Nem mondtál valamit egy balesetről?
– Dehogynem. És a természetes halálról is – felelte Dot. – De ki tudja manapság megmondani, mi a természetes halál, és mi nem? A biosárgarépa okozta fulladásos halálon kívül szerintem te vagy a legtermészetesebb halálozási ok, ami létezik.
– Kaptam egy pisztolyt.
– Igen?
– Egy automata huszonkettest, mert a hozzám hasonló fickók ezt kedvelik.
– Ez azért egy kicsit messze van a biosárgarépától.**

Piszke kiírásánál rögtön tudtam, hogy gasztroregények ide, nagy klasszikusok oda, én bizony a Bérgyilkos-sorozathoz nyúlok, mert imádom Blocktól a Keller-történeteket. A Bérgyilkos volt az első Agave-könyv, amit Férj kiszúrt egy könyvesboltban, azonnali függést okozott mindkettőnknél, aztán húzta maga után a kiadó összes többi remekművét is, amelyek mára három teljes polcot foglalnak el (csak azért ennyit, mert több példány a családban cirkulál).

John Paul Keller New Yorkban él csendesen, többnyire magányosan, bélyegeket gyűjt, néha lesz egy kutyája, időnként csajozik, de leginkább egy dolog különbözteti meg a város többi lakójától - a foglalkozása: bérgyilkos. Időről időre megbízásokat kap egy White Plains-i férfin, majd annak halála után a házvezetőnőjén, Doton keresztül, amiket különböző módszerekkel teljesít az ország különböző részeiben, bár néha sajátos erkölcsi szempontok alapján a célpont helyett inkább a megbízót nyírja ki :). A tetralógia abszurd helyzetei imádnivalóak, én különösen a zseniális Keller-Dot párbeszédek humorán szoktam nagyokat vihogni.

A kiírás után azonnal elővettem mind a négy kötetet, és most úgy olvastam végig, hogy gasztronómiai szempontból sasoltam őket. A könyvek legtöbbet emlegetett, rendszeresen visszatérő kulináris eleme Dot híres jeges teája :), amihez megkapjuk a sorozat egyetlen receptjét is:

– Ez pedig jó jeges tea, ami azt illeti. Valódi teából.
– És valódi jégből, lefogadom.
– A teászacskókat egy kancsó hideg vízbe rakom – magyarázta Dot –, ki a napra, és néhány órára otthagyom. Aztán a kancsót berakom a hűtőbe.
– Egyáltalán nem forralod fel?
– Nem kell. Éveken keresztül úgy csináltam, de aztán rájöttem, hogy ez így nem jó.*

Egyszer biztosan kipróbálom :), de most nem igazán van szezonja. Keller nemigen főz (bár elment a "Hogyan fejtsük meg a balti konyhaművészet rejtelmeit?" című tanfolyamra, de megállapította, hogy "elképesztő pofátlanság a kurzus tárgyát konyhaművészetnek hívni"* :) ), de sokszor jár étterembe, kávézóba, és időnként, hogy úgy mondjam, a gasztronómiát sajátosan használja :). 

Megint nagyon meleg volt, így Dot a teraszon várta egy kancsó limonádéval. – Keller, te pályát tévesztettél. Remek diagnoszta lennél. Alighogy megállapítottad, mi a baja, a férfi természetes halállal el is távozott az élők sorából.
– Történnek ilyen dolgok.
– Bizony – helyeselt Dot. – Ha jól tudom, beledőlt a tányérjába. A foltok talán örökre ott maradnak a nyakkendőjében.
– És milyen szép volt az a nyakkendő.
– Szívrohamot kapott, ahogy hallottam – mondta Dot. – Remélem, igazuk van, mert nagyon ritka, hogy valaki meghal, a szíve meg ver tovább. Hogy csináltad, Keller?
– Az összes energiámat a szívcsakrámba irányítottam – válaszolta Keller. – És akkor ezt az energianyalábot feléje küldtem, s ezt a szíve már nem tudta elviselni.
– Ha találgatnom kellene – nézett rá szúrósan Dot –, azt mondanám, hogy kálium cianid.
– Talált.
– Hogyan?
– Kicseréltem a sótartókat. Az övében a só tetejére cianid kristályokat raktam. Mindent alaposan megsózott.
– Márpedig az káros az egészségre. Nem érezhette volna meg a cián ízét?
– Amennyi sót használt, szerintem még a hús ízét sem érezte. Különben is, amikor rájössz, hogy nem ízlik…
– Már arccal a lasagnában vagy. A cián kimutatható, nem? Nem találják meg a boncoláskor?
– Csak akkor, ha keresik.
– És ha megnézik a sótartót?
– Amikor Dinsmore rosszul lett, páran odasiettek megnézni, mi lehet vele. Segíteni akartak – vonta meg Keller a vállát.
– Milyen rendes tőlük. És egyikőjük talán felkapta a sótartót?
– Nem lennék meglepve.
– És eldobta valahol az étterem és a reptér közt félúton?
– Ezen sem lennék meglepve.*

A mexikói éttermek Keller kedvencei, rögtön az első regény második oldalán felbukkan egy, a később sokat emlegetett oregoni Roseburgben. A huevos rancheros, a klasszikus mexikói reggeli, a második regényben kap szerepet, méghozzá az új-mexikói Albuquerque-ben; ez az egyik kedvenc történetem, ezért erre az ételre esett a választásom. Próbáltam specifikusan idevalósi receptet keresni, de amit találtam, annak autentikusságát a kommentelők mély megvetéssel köpködték :). Végül két receptből kevertem össze; Elise anyja hispán, ezért benne bíztam, de az övé vega volt, Keller pedig szereti a húst, úgyhogy a másikból átemeltem a chorizót. 

Az olajon üvegesre pirítom a vöröshagymát, majd hozzáadom a felkarikázott chorizót. Ha az is megpirult pár perc alatt, mehet hozzá a paradicsom, levestül. Közepes lángon hagyom kicsit rotyogni, majd hozzáadom a jalapeno paprikát (nem találtam frisset, aki azt akar használni, csak óvatosan), az őrölt római köményt, és sózom, borsozom. Ha kész, előmelegített tányérokba kanalazok egy keveset belőle, majd darabonként 1 kk. olívaolajon mindegyik tortillát oldalanként 1-1 perc alatt serpenyőben megsütöm, és a tányérokra teszem. Mehet rájuk a szósz, majd szintén 1-1 kk. olajon tükörtojásokat sütök, a tortillákra helyezem őket, és megszórom egy kevés apróra vágott korianderrel. Négyszemélyes adag, remélem megüti a "Hívj Csak Carlosnak" színvonalát :).

Elise receptjét és Lynn Nusom: Authentic Southwestern Cooking c. könyvét használtam forrásul.    

Keller ezen elgondolkodott. – Dot – jelentette ki –, én nem csináltam semmit.
– Dehogyisnem. Mexikói reggelivel kezdted minden egyes napodat.
– Huevos rancherosszal.
– Na tessék, én meg azt hittem, hogy a mexikói reggeli egy pohár víz és egy cigaretta.**

*Lawrence Block: Bérgyilkos (Agave Könyvek, Budapest, 2003, fordította [remekül, mint a sorozat összes részét]: Varga Bálint)
**Lawrence Block: Bérgyilkos a célkeresztben (Agave Könyvek, Budapest, 2005, fordította: Varga Bálint)

1,5 kg sertésrolád
0,5 l gyümölcsös fehérbor
1 nagy fej vöröshagyma
2 sárgarépa
2 gerezd fokhagyma
3 ek. fehérborecet
1 babérlevél
2 ek. olaj
1 ek. paradicsompüré
1 tk. kukoricakeményítő
2 ág zellerzöld
6 kicsi ág kakukkfű 
őrölt római kömény
tengeri só

Most már elő kellett venni a karácsonyra kapott kincsecskémet, mert éreztem a neheztelést az ajándékozótól, hogy még mindig nem alkottam belőle semmit :). Hát felütöttem és ez a recept szerelem volt első látásra. Szerencsém volt a hentesnél is, kaptam szép, megkötözött roládot, bár volt némi kommunikációs probléma. A fiú anyanyelvén lelkesen magyarázott valamit, amiből teljesen egyértelműen kivettem, hogy azt javasolja, alaposan fűszerezzem be körbe a húst, bólogattam, hogy persze, persze. Mire is elvonult hátra; ezen a ponton leesett, hogy a körbefűszerezés stimmelt, de lehet, hogy azt mondta: ő szívesen megcsinálja? És lőn, hazamentem, kibontottam a csomagot: áradt a római kömény illata :). De ártani nem árthat a husinak, úgyhogy meghagytam.

A húst üvegtálba tettem, felöntöttem a borral és a borecettel, mellé karikáztam a páclébe a megpucolt répákat és a negyedelt hagymát, a zöldfűszereket és a babérlevelet belefektettem, és lefedve ment a hűtőbe éjszakára. Másnap kiemeltem a pácléből, tengeri sóval alaposan megszórtam, olajon körben barnulásig megsütöttem (pár perc), majd sütőedénybe tettem, ráöntöttem a páclevet és mellékanalaztam a répát, hagymát, de a babérlevelet meg a zöldfűszereket már kiszedtem. 180 fokos sütőben 1,5 órát sült, rendszeresen locsolgattam a lével. Ekkor kiszedtem, tányérra tettem a zöldségekkel együtt és a lekapcsolt, hűlőfélben lévő sütőbe tettem. A folyadékot leszűrtem egy lábasba, hozzáadtam a paradicsompürét, a keményítőt 3-4 evőkanál hideg vízzel eldolgoztam, majd ezt is beleöntöttem. Addig főztem, amíg egy kicsit besűrűsödött. Felszeltem a húst, rákanalaztam a szószt és zöldségeket, valamint tortillát adtam mellé. Négyszemélyes adag.

1080 Recipes receptje.

50 dkg darált sertéshús
2 gerezd fokhagyma
2 közepes lilahagyma
2 ek. olaj
2+2 kisebb mandarin
1 tk. őrölt római kömény
1 tk. őrölt koriander
2 ek. szójaszósz
só
bors

Az olajon barnára pirítom a húst, majd hozzáadom az apróra vágott fokhagymát és a félcikkelyekre vágott lilahagymát, a római köményt és a koriandert. Öt perc után mehet bele két mandarin reszelt héja és leve, valamint a szójaszósz, ezután alacsony lángon, lefedve kap 15 percet, időnként megkavarom. A végén beleteszem a másik két, alaposan megpucolt és cikkelyekre szedett mandarint, és újabb két-három perc után lekapcsolom. Azonnal tálalom, friss kenyérrel.

Simple, quick and easy.

4 tojás

A keftához:
45 dkg darált marhahús
1 tojás
1 nagyobb vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
2 ek. zsemlemorzsa
1 kk. őrölt római kömény
1 kk. őrölt pirospaprika
1 kk. őrölt fahéj
kis marék apróra vágott petrezselyem
csipetnyi őrölt gyömbér
só
bors
2 ek. olaj

A paradicsomszószhoz:
40 dkg konzerv, darabolt paradicsom
3 gerezd fokhagyma
kis marék petrezselyem
kis marék koriander
1 kk. őrölt római kömény
1 kk. őrölt fahéj
csipetnyi cukor
só
bors
tetejére egy kevés friss koriander

Régen voltam ennyit távol a saját konyhámtól számos ok miatt, kicsit furcsa is volt kitalálni, hogy hétvégére mi legyen a kaja, főleg, hogy plusz egy felnőtt férfiember is csatlakozott a létszámhoz, tehát a húsos-tápláló vonal mentén kellett mocorogni :). A kedvenc zsidó kajás szakácskönyvemet ütöttem fel, nem is csalódtam benne, a szemem ezen az észak-afrikai ételen akadt meg, amely első olvasásra is meglehetősen gyorsnak és egyszerűnek tűnt, ízeiben pedig csábítónak.

A húsgombócokhoz valókat az olaj kivételével alaposan összegyúrom (a hagymák természetesen apróra vágva kerülnek bele), és diónyi gombócokat formázok belőlük, tizennyolc darabot. Az olajat megforrósítom és a gombócokat minden oldalukon barnára sütöm benne. A serpenyőbe öntöm a paradicsomkonzervet, a három zúzott fokhagymát, az apróra vágott petrezselymet és koriandert, a csipet cukrot és a fűszereket. Miután felforrt, úgy öt percen át főzöm, a gombócokat forgatva a szószban, amíg kissé be nem sűrűsödik. Helyet csinálok a négy tojásnak és a szószba ütöm őket. Lefedve kábé három-négy perc kell nekik, hogy jók legyenek és készen is van az étel. A tetejére egy kevés friss koriandert szórok és a serpenyőből tálalom, a köret kenyér. Háromszemélyes adag.

The complete guide to traditional Jewish cooking.

80 dkg sertéshús

só

bors

tepsiben sült krumpli

A chutney-hoz:

15 dkg áfonya

12 dkg áfonyalekvár

2 kisebb lilahagyma

1 ek. olívaolaj

3 ek. balzsamecet

2 ek. víz 

1 kk. őrölt pirospaprika

1 kk. őrölt koriander

1 kk. őrölt római kömény

Pénteken egy korai pályaművet láttam meg valakinél, és akkor csapott le rám a felismerés, hogy eljött a hatodik kör ideje anélkül, hogy egy fél percet is eltöprengtem volna a témáról. Szerencsére Lorien vasárnapra hirdette meg a fordulót a komplementer ízekről, úgyhogy volt másfél napom összekapni magamat :). Hamar a chutney mellett kötöttem ki, amely az egymás mellett furcsán hangzó édes és sós ízeknek - mint például az áfonya és a lilahagyma - fűszerekkel felturbózott olyan elegyét hozza létre, amelyek tökéletes összhangot alkotnak együtt. A gyümölcsös chutney mellé a sós hús pedig egy másik, régről kedvelt párosítást hoz létre.

Az olajon megfuttatom a vékony cikkelyekre vágott hagymákat egy percig, majd hozzáadom az áfonyát, az áfonyalekvárt, a balzsamecetet, a vizet és a fűszereket. Nyolc-tíz percig főzöm össze közepes lángon, amíg olyan sűrű, lágy masszát nem kapok, amelyben még látszanak az áfonya és a hagyma megszelídült formái. A húst centi vastag szeletekre szelem, kicsit kiklopfolom, sózom, borsozom mindkét oldalán és kisütöm. Sütőben sült krumpli került mellé. Három személyes adag.

Majdnem elblicceltem a szorgalmi feladatot, az italajánlót: Villányi Fekete-hegy Cuvée (Jekl, 2000); öcsémtől kaptuk, most került sorra, választása - hihetetlen hozzáértésünknek megfelelően :) - úgy zajlott, hogy megegyeztünk, a raktárkészleten lévő két franciát és a grúzt vendégekkel isszuk meg, a két magyar vörös közül meg ennek a címkéje volt szimpatikusabb :)).

A chutneyt egy cseresznyés változatból alakítottam át az Epicuriousról.

60 dkg csirkemell

10 dkg sózatlan kesudió

2 közepes vöröshagyma

1 kk. őrölt római kömény

2 gerezd fokhagyma

1 kk. őrölt gyömbér

1 kk. garam masala

0,5 dl tejszín

0,5 dl tej

3 ek. olaj

só

A recepteket nálam két dolog szokta módosítani saját akaratomon kívül: a) amikor azt hiszem, hogy megvan valami hozzávaló itthon, de bevásárlás után jövök rá, hogy a memóriám nem a régi, b) a boltban akarok megvenni hozzá valamit, de éppen kifogytak belőle. Hát ez a recept is némileg módosult az eredetiből, mindkét okból kifolyólag, de a végeredmény finom lett. A kesudiókat 10 percre 1,5 dl forró vízbe áztatom, majd robotgéppel krémesre darálom a vízzel együtt. Az olajban megfuttatom a hagymákat, majd hozzápréselem a fokhagymát és - friss gyömbér hiányában - beleszórom a gyömbérport. A kockára vágott csirkemellet belekeverem, mindet fehéredésig sütöm. Megszórom a garam masalával és a köménnyel, sózom. Hozzáadom a kesudiókrémet és - natúr joghurt hiányában - a tejet és a tejszínt. Felforralom és addig főzöm, amíg a csirke jó nem lesz. Tálalásnál megszórom még kesudióval és garam masalával. Három személyes adag.

Monisha Bharadwaj: Indian in 6.

A retektzazikihez:

1 nagy csomag retek

3 gerezd fokhagyma

2 dl görög joghurt

só

A csirkemellekhez:

60 dkg (három) csirkemell

9 szelet szalonna

2 ek. olaj

2 ek. citromlé

1 ek. őrölt római kömény

1 ek. szárított oregánó

bors

A csirkéhez a fűszereket, az olajat és a citromlevet összekeverjük és a három csíkra vágott csirkemelleket a páccal jól beborítjuk, legalább egy órára. Ezután mindegyik csíkra egy szelet szalonnát tekerünk és mehet az összes a 200 fokra előmelegített sütőbe úgy 40 percre. A retket lereszeljük, lehetőleg a körmünk és az ujjbegyünk nélkül :), szűrőbe pakoljuk, besózzuk, félórát állni hagyjuk. Utána jól kinyomkodjuk, mehet hozzá az áttört fokhagyma és a joghurt. Két személyes adag, férfiembernek főzünk mellé rizst is.

A retektzatziki Bereznay Tamás ötlete.

10 tortilla (kb. 20 centis átmérőjűek)

40 dkg vörös vesebabkonzerv

2 kisebb lilahagyma

27 dkg darált marhahús 

3 ek. apróra vágott koriander

1 kk. őrölt római kömény

1 kis szárított chilipaprika

1 kk. szárított oregánó 

10 dkg cheddar 

1+1 ek. olaj

só

bors

A babot lecsöpögtetem, és villával kissé összetöröm. Hozzákeverem az apróra vágott lilahagymát és koriandert, a kömény és az oregánót, valamint a magja nélkül picire vagdosott chilit. A húst egy evőkanál olajon megsütöm, majd az olajat lecsöpögtetve róla a babos keverékhez teszem (megjegyzem, az eredeti recept húsmentes, szóval ez a része kihagyható, én jobbnak láttam feldúsítani Mr. Húsevőnek). Minden tortilla alsó harmadára két jókora evőkanálnyit teszek a töltelékből, egyszer ráhajtom a tortillát, behajtogatom a két oldalát és feltekerem, majd a másik evőkanál olajjal kikent sütőedényben egymás mellé szorosan lerakom őket úgy, hogy a tekercsek záródós része alul legyen. Rájuk reszelem a cheddart, lazán letakarom fóliával, 200 fokos sütőben 10 percig, majd fólia nélkül még 5 percig sütöm őket. Négy személyes adag.

Sunil Vijayakar: Around the world in 80 bites a forrás

60 dkg csirkemell

25 dkg koktélparadicsom

25 dkg halloumi

1 érett avokádó

három marék rukkola 

őrölt római kömény

só

bors

olaj

Két korábbi salátát variáltam össze és át. A rukkolát szétosztom három tálba és rávagdosom az avokádót. A csirkemelleket felkockázom, sózom, borsozom és jó alaposan meghintem őrölt római köménnyel (egyre inkább megszeretem ezt a fűszert). Olajat hevítek és először gyorsan rálököm a felszelt sajtot oldalanként úgy egy percre, majd ezt kiszedem a tálakba, beledobom a paradicsomokat kábé egy percre és lével együtt ezt is szétosztom. Párhuzamosan a csirkét egy másik serpenyőben szintén kisütöm, majd szétadagolom. Három személyes adag.

A krumplihoz: 

40 dkg krumpli

2 vöröshagyma

2 gerezd fokhagyma

2 szárított chili 

1 ek. őrölt római kömény

0,5 ek. curry

olaj

só

A joghurthoz: 

1 dl natúr ivójoghurt

1 ek. szárított menta

3 ek. víz

A krumplit megpucolom, felkockázom, sós, hideg vízben a gázra teszem és forrástól számított kb. 12 percig főzöm, majd leszűröm. A serpenyő aljába annyi olajat öntök, hogy vékony filmet képezzen végig, felforrósítom, majd belehajítom az apróra vágott hagymát. Ha már üvegesre pirult, mehet hozzá az áttört fokhagyma, a felaprított chili és a fűszerek. Úgy három-négy percet dolgoznak együtt, figyelni kell arra, hogy oda ne kapjon, majd beleforgatom a krumplit és sütőedénybe pakolom. 180 fokra előmelegített sütőbe kerül 35 percre. Ráérő szabadidőmben összedobom a joghurtot: a mentát a vízzel elkeverem és állni hagyom öt percig, majd hozzáadom a joghurtot. Kellemesen hűsíti a chilis krumplit. Egytál ételnek, vacsorának így is tökéletes vagy köretnek hús mellé. Két személyes adag.

Nigel Slater: The Kitchen Diaries c. remekművéből fűszereztem át némileg a receptet.

33 dkg darált marhahús

2 nagy fej lilahagyma

40 dkg koktélparadicsom

42 dkg konzerv paradicsomos fehérbab

3 ek. provanszi fűszerkeverék 

0,5 dl vörösbor 

1 kk. őrölt római kömény

1 kk. kakaó

2 ek. olaj 

só

bors

Ez amolyan chili con carne light, vagy inkább csak con carne :), lágyabb ízekkel, más arányokkal és gyorsabb elkészítési móddal (a WMF edény felavatása szerintem jól sikerült). Az olajon üvegesre pirítom az apróra vágott hagymákat, majd hozzáadom a darált marhahúst. Ha szépen megbarnult, ráöntöm a bort, hozzáadom a negyedelt paradicsomokat. Kb. 10 perc után a paradicsomok szétesnek, ekkor ráöntöm a paradicsomos babot, megkapja a fűszerezést is. A kakaót kíváncsiságból tettem hozzá, fakanálnál olvastam kockás kommentjét; én igazából nem éreztem nagy különbséget. Még egy 5-8 percig rotyog és készen is van. Kenyérkét lehet mellé törni. Három személyes adag.

A húshoz: 

2x25 dkg báránysteak

2 ek. mustár

1 ek. olívaolaj

1 ek. friss kakukkfű

bors

2 ek. olaj a sütéshez 

A krumplihoz:

50 dkg krumpli

1 ek. őrölt pirospaprika

1 ek. őrölt római kömény

1 ek. őrölt koriander

4 gerezd fokhagyma 

4 ek. olívaolaj

só

bors

fehérszőlő

Férfi a háznál, sült hús a háznál :). Most én voltam a Hős Bevásárló, mert elmerészkedtem a henteshez és megfelelő időközönként elhelyezett mosolyokkal és bólogatásokkal, valamint minimális szókincsem megcsillantásával sikerült úgy bevásárolnom, hogy nem jöttek rá: mérsékelten bírom nyelvüket. Hát a két barihúst meglátni és megvenni egy pillanat műve volt, bár izgalmas pillanaté, mert még sose csináltam bárányt. Egyszer el kell kezdeni. Sógorom régi útmutatását szem előtt tartva - miszerint a mustár pácban szépen puhítja a húst - összekevertem a mustárt, az olívaolajat, vagdostam bele kakukkfüvet és őröltem borsot, majd mindezzel mindkét oldalukon bemasszíroztam a picit kivert szeleteket és éjszakára a hűtőben pihentettem fólia alatt. Másnapilag elsőként a krumpli előkészítése jön: félbe, majd nyolcadokba vágom őket, édes jó Lajosom, 10 percre hideg vízbe kerülnek a gázra. Aztán leszűröm és megszárítgatom őket. Egy sütőformába szórom az őrölt fűszereket, az áttört gerezd fokhagymákat és az olajat, jól elkeverem. A krumplikat beleteszem és elvileg rázogatásos módszerrel szépen beterítik magukra a keveréket. Gyakorlatilag viszont kanállal erőst rá kellett segíteni. Só, bors a tetejükre és 35 percre mehetnek 200 fokra előmelegített sütőbe, egyszer-kétszer megforgatom őket sütés közben. A bárányt a forró olajon oldalanként 6 perc alatt kisütöm, egyszeri fordítással.  Az ízözön mellé nem éreztem saláta szükségét, a krumpli fűszerességéhez nagyon jól ment egy kis fehérszőlő. Két személyes adag.

A krumplit a Party food and appetizers c. kedvencemből kukucskáltam.

10 csirke alsócomb (kb. 1 kiló)

4 szilva (nem tudom a pontos fajtáját, ilyen)

8 kis koktélparadicsom vagy 2 rendes

fél fej fokhagyma

2 kisebb fej vagy egy nagy vöröshagyma

0,5 dl olaj

3,5 dl húsleves

1 ek. friss, reszelt gyömbér

1 ek. + 1 kk. curry

1 ek. őrölt koriander

1 ek. őrölt római kömény

30 dkg kuszkusz

0,5 l víz

2 ek. olívaolaj

4,5 dkg szeletelt mandula

só

bors

Nemzetközi konyhával teszteljük a kedves vendégek tűrőképességét, ha már a Zuram a kuszkusz tervének hatására retirált a tegnapi tésztasaláta maradványaihoz :). Nemzetközinek pedig meglehetősen masszívat sikerült beválasztani: a tagine (vagy tajine) marokkói étel (meg egy edény is, amelyben csinálni lehet, de ezzel én nem rendelkezem), pár hete egy litván hölgyemény csinálta meg nekünk ezt vacsorára, akit a leírás végett Bukarestben sikerült utolérni :), a recept eredetije pedig - mint kiderült - egy francia mukié :). A mandulát szárazon serpenyőben megpirítom, a húslevest felforrósítom. Összekarikázom a paradicsomot és a hagymát egy tálba, hozzáadom a gerezdenként vékonyra szelt fokhagymát és a gyömbért. A szilvát felszeletelem cikkelyekre. A csirkecombokat sózom, borsozom és a felforrósított olajba rakosgatom egymás mellé (elég nagy serpenyő kell hozzá). 15 perc alatt mindkét oldalon megpirítom, félpályánál meghintem a kömény-koriander-curry felével. Ekkor mehet hozzá a zöldséges cucc, meg a fűszerek másik fele, végül a húsleves. (Közben egy fazékban a fél liter vizet felforralom.) Lefedve kap 10 percet, majd betársul a szilva is, ő is 10 percre. A kuszkuszt még szárazon megsózom és egy kiskanál curryt adok hozzá, s felöntöm a forró vízzel és a tálat lefedem. Hat-hét percet üdül a szaunában, majd ráöntöm a 2 ek. olívaolajat és jó alaposan felkeverem, pergősre. Egy adagra rápakolom a combokat, az isteni finom szafttal és a zöldséges-gyümölcsös cuccal jól megpakolom, végül megszórom a mandulával. A vendégek jól vizsgáztak, a multikulti betetőzése végett Heinekennel öblítették le a vacsorát :). Négy személyes adag.

Eric Ripert receptje, Ausrától, az ő jótanácsával ("use it creatively") felhasználva :).

30 dkg darált marhahús

1 közepes fej vöröshagyma

2 gerezd fokhagyma

1 piros paprika

1 ek. őrölt római kömény (dália hatására :) ) 

1 tk. őrölt koriander

1 tk. őrölt pirospaprika

1 tk. szárított chili

2 ek. olaj

25 dkg nettó súlyú konzerv vörösbab

30 dkg darabolt konzerv paradicsom

1 ek. Worcestershire-szósz

3 dl félszáraz vörösbor

Az olajat felhevítem, beleteszem a feldarabolt hagymát, a kockára vágott piros paprikát és áttöröm hozzá a fokhagymákat. Kap öt percet, aztán hozzáteszem a darált húst. Pár percig, amíg a hús minden része meg nem barnul, pirítom, majd hozzáadom az őrölt paprikát és a koriandert, belemorzsolom a szárított chilit (és nem, nem eszek háromszori kézmosás után sem almát, továbbá nem nyúlok a szememhez sem...), majd megkínálom 2 dl borral (jelenleg egy kellemes villányi pinot noir lett Texas áldozata :) ). Két perc után mehet hozzá a Worcestershire-szósz és a darabolt paradicsom, valamint ízlés szerint só és bors. 20 percig alacsonyabb lángon rotyog, majd betársul a bab (leve nélkül) és a maradék 1 dl bor. Ismét 20 perc és készen is van. Lehetne mellé rizs vagy főtt krumpli, gyakorlatilag kenyérkével, még stílusosabban tacoval vagy tortilla chips-szel tökéletes. Három személyes adag.

Good Housekeeping Cookery Book (2004) vitt el Texasba.