25 dkg chilis linguine (ha nincs, sima is jó)
25 dkg ricotta
2,5 dl tejszín
2,5 dl tej
2 mogyoróhagyma
4 gerezd fokhagyma
2 ek. olaj
5 dkg reszelt grana padano + a tetejére
5 dkg aszalt paradicsom
5 dkg fenyőmag
só
bors

Chilis tésztára bukkantam, nem hagytam a boltban :), gondoltam, valami szelídebb fajta, fehér mártás passzolna hozzá, dobtam egy doboz ricottát a kosárba, meg fenyőmagot, aztán a többit az otthoni készletekből tettem hozzá.

Az olajon megfuttatom az apróra vágott mogyoróhagymát, majd ha üveges, mehet hozzá az áttört fokhagyma. Fokozatosan hozzáöntöm a tejet és a tejszínt, kevergetve csendes bugyogásig főzöm, majd belekeverem a ricottát, az apróra vágott aszalt paradicsomot, és a grana padanót, sózom, borsozom. Még úgy 5 percig főzöm, majd kész. A chilis tésztát kifőzöm, majd nyakon öntöm a mártással és száraz serpenyőben pirított fenyőmaggal, valamint reszelt grana padanóval tálalom. A tészta enyhén csípős, szerintem nagyon kellemes az egyensúly, de ha nem lehet kapni, sima fajtával is finom. Kétszemélyes adag.

A receptet ebből módosítottam.

30 dkg spenót
25 dkg ricotta
25 dkg tagliatelle
2 gerezd fokhagyma
10 dkg vaj
2 ek. olaj
7 dkg fenyőmag
5 dkg parmezán, plusz a tetejére
só
bors

Nos, megpróbálok visszatérni a virtuális szabadságomról, két utazás között, és így a hőségben egy gyors, finom ebédet mutatni. Nem mondhatnám, hogy a spenót erős túltengésben van az életemben, harmincon éven át egész jól elvoltam nélküle, de az utóbbi időben nyersen elég sűrűn fogyasztom. Úgyhogy vega receptek közt keresgélve adtam egy esélyt neki pároltan is. És nem bántam meg. Sőt. Ember se!

Az arányokat elég alaposan felrugdostam az eredetihez képest, de egyszerűen lusta voltam és nem volt kedvem a felbontott dobozokat visszapakolászni a hűtőbe/polcra :), úgyhogy mindenből annyit használtam, amilyen kiszerelésben árulták :). De baromi jó lett.

A spenót nagyobb szárát lecsipkedem, alaposan megmosom a leveleket. A ricottát villával átnyomkodom, hozzákeverem a vaj felét megolvasztva és a parmezán felét reszelve, sót, borsot. Egy fazékban vizet forralok a tésztának és kifőzöm, egy nagy lábasban mellette pedig felforrósítom az olajat és beleszórom a fenyőmagokat. Aranybarnára pirítom és lyukacsos szűrőlapáttal a ricottához szedem. A megmaradt olajba bedobom a megtisztított, nagyobb darabokra vágott fokhagymagerezdeket, ha megpirultak, mehet hozzá a vaj másik fele, majd a spenót. Lefedve párolom, amíg össze nem esik, majd megsózom, megborsozom, átforgatom, lekapcsolom alatta a gázt. Ügyes időzítéssel a tészta ekkora kifő, leszűröm és a spenóthoz teszem, majd belekanalazom a ricottás keveréket és az egészet szépen összeforgatom. Reszelt parmezán mehet a tetejére, háromszemélyes adag. Krémes gyönyörűség, rendszeres lesz nálunk, vega vendégeknek ideális.

Eredeti itt: Madhur Jaffrey's world vegetarian

15 dkg dió
25 dkg ricotta
12 dkg finomítatlan nádcukor
5 dkg porcukor
5 tojás
15 dkg liszt
15 dkg vaj + a kenéshez
1 ek. baracklekvár
1 kk. sherry
díszítőcukor

Szeretem az egyszerű, macera nélküli édességeket, amikben egy-két hozzávaló meghatározza az ízt, és nem kell hosszasan babrálni velük. Ez a torta körülbelül 15 perces előkészítő munkát igényel (ebben már az alapanyagok kimérése is benne van), aztán csak be kell csapni a sütőbe, ha megsült, kiszedni, két perc díszítés és már készen is van. A dió dominál, a ricotta inkább csak az állagát határozza meg, mint az ízét. Nem egy töményen édes-krémes-csokis csoda, fogyókúrázóknak jó hír, hogy a jelentős részét kitevő ricottának csak 5% a zsírtartalma - ez akár meg is nyugtathatná lelkiismeretüket, ha eltekintenek a cukortól, a diótól, a vajtól és a liszttől...

A diót durvára vágom és száraz serpenyőben megpirítom. A puha vajat a nádcukorral krémesre keverem, majd hozzáadom a tojássárgákat, a ricottát, a diót és a lisztet. A tojásfehérjéket csipet sóval elkezdem felverni, félpályánál hozzáadom a porcukrot és addig verem, amíg fényes, fehér hab nem lesz belőle. A habot óvatosan a diós-ricottás masszához keverem. 22 centi átmérőjű kapcsos tortaformát kivajazok, beleöntöm a tésztát és 200 fokra előmelegített sütőben 35 perc alatt - amíg szép aranybarna nem lesz egyenletesen mindenhol a teteje - megsütöm. A baracklekvárt és a sherryt összekeverem, mikróban úgy 30 másodperc alatt összemelegítem és mindenhol alaposan megkenem vele a tortát. A tetejét pedig díszítőcukorral megszórom, de lehet más díszítést is választani, például csokireszeléket (értelemszerűen akkor, ha kihűlt a torta). Gazdag, diós ízű tortával lakhat jól a család.

A recept eredetijét a Kis sajtlexikonban találtam.

Eredetileg a Borsán.

A tésztához:
30 dkg liszt
3 tojás
só
kenéshez 1 tojásfehérje

A töltelékhez:
10 dkg ricotta
10 dkg reszelt parmezán
10 dkg mozzarella
10 dkg füstölt sonka
1 tojás
1 ek. petrezselyem

A paradicsomszószhoz:
40 dkg darabolt konzerv paradicsom
2 ek. olívaolaj
3 gerezd fokhagyma
kis marék kakukkfű
csipet cukor
csipet só
tálaláshoz még parmezán

A tésztához valókat - a tojásfehérje kivételével - összegyúrom, keményebb, ruganyos tésztát kapok (én tettem bele egy kanál vizet is lazításként, de ez hiba volt, később kiderült, hogy felveszi simán a lisztet, nem kellett volna kapkodni :) ), amit nedves konyharuhával letakarva 30 percig pihentetek. Közben elkészítem a paradicsomszószt: a konzerv paradicsomot, az apróra vágott fokhagymával és cukorral, sóval elkeverve lefedve, alacsony lángon 30 percig főzöm, majd belekeverem az olajat és a kakukkfüvet, kap még öt percet és készen is van. Nem lesz sok, nem fognak szószban úszni a raviolik. A tésztát tésztagéppel több részletben szépen kinyújtom. Ilyenkor az ember (főleg, ha nincs kellő rutinja még a géppel) legszívesebben növesztene még két kezet :), ennek hiányában hálásan fogadtam a Segítséget, aki erős kézzel még a tésztát is utángyúrta :). Hetes skálán a hármas fokozatig tekertük át, szóval nem a legvékonyabbig. A töltelékhez valókat összedolgoztam, majd a fele tésztacsíkokra kupacoltam, megfelelő helyet hagyva körülöttük, ezt a helyet a tojásfehérjével megkentem, ráhajtottam a másik fele tésztát. Belülről kifelé haladva nyomkodtam össze, több-kevesebb sikerrel igyekezvén légmentes egységeket létrehozni. Derelyevágóval négyzetekre vágtam, és lobogó vízbe dobtam egyszerre 7-8 darabot, a felszínre jöttüktől számított tíz percig főttek. A tányérokra kevés szószt kanalazok, ráteszem a lecsöpögtetett raviolikat és megszórom reszelt parmezánnal. Négyszemélyes adag.

A recept innen: The Silver Spoon.

3 tojás

1 dl tejszín

5 dkg reszelt parmezán

5 dkg reszelt Gruyére

25 dkg ricotta

1 ek. olaj

1 kk. vaj 

só

bors

Amikor valami drágább dolgot veszünk, úgy szoktunk meggyőződni arról, hogy megérte megvenni, hogy megszámoljuk, hányszor használjuk és mindig elosztjuk az árát ezzel a számmal. Például: éves kondibérlet x euro; ha már voltunk kétszer, akkor alkalmanként x/2, háromszor már x/3 és így fajlagosan egyre olcsóbb lesz minden egyes alkalom :). No, hasonlóképpen, veszteségminimalizálás céljából úgy döntöttem, hogy valamit meg kell csinálni a Donna Hay magazinból :), hogy ne legyen teljesen hiábavaló a kiadott pénz és ez a recept éppen tetszett is.

A tojást felverem a tejszínnel, hozzáadom a reszelt parmezánt, sót és borsot. A vajat és az olajat összeolvasztom, majd beleöntöm a tojásos masszát. Közepes lángon úgy 5 percig hagyom (nem kevergetem!), elvileg a széle ekkorra már szépen megszilárdul, majd a lágy részeibe kanalazom a ricottát és megszórom a sajttal. Kap még 5-7 percet, aztán lekapcsolom a gázt. A sütő grillrészét ekkorra már 200 fokra előmelegítettem, a serpenyő nyelét beletekerem alufóliába, mert nem tudom, mennyire hőálló, és megy 10 percre a grill alá. Két személyes adag, nagyon finom melegen is, hidegen könnyebben szeletelhető.

Donna Hay Magazine 2007 őszi száma.