3 szár rebarbara (kb. 25 dkg)
10 dkg eper
2+2 ek. eperlikőr
kb. 5 dkg babapiskóta
8 dkg finomítatlan nádcukor
17,5 dkg natúr krémsajt
2 dl tejszín
3 tojás
2 dkg zselatin (2 kis csomag)

Az eper és a spárga mellett szezonja van a rebarbarának is, bár otthon nem mindig könnyű hozzájutni (a piacokat ajánlom beszerzési forrásnak), érdemes lecsapni rá, ha látunk szépet. Cheesecake-ben gondolkodtam hozzá, de nem a klasszikus, hanem sütés nélküli, könnyebb, gyorsan elkészíthető receptet kerestem. A megszokott vajas kekszmorzsás alap helyett babapiskótát használtam, hogy még könnyebb legyen az édesség.

A rebarbarákat kb. centi vastag darabokra vágom, a cukorral és 2 ek. eperlikőrrel közepes lángon addig főzöm, amíg meg nem puhul (de ne essen szét). Ekkor hozzáadom a negyedelt epret, és úgy három perc múlva alacsony lángon a felvert három tojást. Vigyázni kell, hogy a tojásos keveréket csak addig tartsuk a tűzön, amíg be nem sűrűsödik, nem szabad kicsapódnia vagy felforrnia, mert nem rebarbarás-epres rántottára vágyunk. Ha megvan a kellő állag, gázról le, belekeverem a krémsajtot. A zselatint feloldom 4 ek. vízben, hagyom egy kicsit állni, majd hozzáöntök egy deci vizet és a mikróba teszem egy percre. Kicsit hagyom hűlni, majd a rebarbarás keverékhez öntöm. A tejszínt felverem és ezt is beleforgatom. A babapiskótával kirakom egy 18 vagy 20 centis kapcsos tortaforma alját (18 centisnél marad egy fagyiskehelynyi külön adag mellette), nagyon szorosan, feszüljenek egymáshoz a piskóták, különben nem maradnak majd a torta alján. Meghintem a 2 ek. eperlikőrrel és rákanalazom a tejszínes-gyümölcsös keveréket. Legalább 4 órára a hűtőbe teszem, ennyi idő alatt szépen megszilárdul. Tálaláskor csokidíszekkel, csokireszelékkel, csokiforgáccsal díszíthető, könnyű, habos sütemény lesz a végeredmény, joghurttortához hasonló, édessége visszafogott, a rebarbara savanykás darabjaival kellemesen ellenpontozott.

Delia receptjét módosítottam.

Eredetileg a Borsán.

50 dkg rebarbara
50 dkg eper
0,5 l frissen facsart narancslé
4 ek. finomítatlan nádcukor
3 ek. Grand Marnier
1 rúd fahéj + a tálaláshoz poharanként egy
1 csillagánizs

Nem szerencsések ezek az utóbbi VKF-fordulós napok, nem sok kellett hozzá, hogy ezt is kihagyjam. De már megvettem mindent, amit meg akartam venni, úgyhogy végül figyelemelterelésnek jó volt a főzés. Beatbull kiírása kreativitásra, valami hagyományos étel megváltoztatására kért. Túl gyakran túl sok hagyományosat nem főzök, de a gyümölcsleves gyakran visszatérő motívum, bár ezt sem egyféleképpen csináltam eddig se. Most egy teljesen víz nélküli változatot próbáltam, új tálalási formában. Lényegében átváltozik előétellé (itallá), ebben a formában összejöveteleken is meg lehet vele lepni a vendégeket, ha nincs hely leültetni őket egy klasszikus kanalazós leveshez.

A rebarbarát kb. kétcentis darabokra vágom, az epret negyedelem, felöntöm a narancslével, beleteszem a fahéjat és a csillagánizst, majd felforralom. Addig főzöm közepes lángon, amíg a rebarbara szét nem esik (kb. 12 perc). Kiemelem a fahéjat és a csillagánizst, beleszórom a cukrot (ízlés szerint lehet többet is, de ne legyen kifejezetten édes, őrizze meg a narancslé és a rebarbara savanykásságát). Főzöm még egy kicsit, majd leturmixolom. Szitán átpasszírozom (a megmaradt gyümölcspüréhez fél deci tejszínt kanalazok, eldolgozom és bevágom a fagyasztóba - remek parfé lesz belőle), és hozzákeverem a Grand Marniert. Ha kihűlt, a hűtőben alaposan behűtöm, majd röviditalos poharakba merem és mindegyikbe teszek egy vékony rúd fahéjat. Isteni könnyű (nyáreleji) hűsítő.

A recept eredetije innen.

A rebarbarás részhez:
20 dkg rebarbara
6 ek. porcukor
2 ek. meggybefőttlé
1 ek. Kirsch

A mascarponés részhez:
25 dkg mascarpone
2 ek. görög joghurt
2 ek. tejszín
2 ek. víz

A mandulás grillázshoz:
10 dkg finomítatlan nádcukor
7 dkg szeletelt mandula
2 ek. víz

Ismerős a cím? :) Nem véletlen; amikor a rebarbarát megláttam a boltban, lelki szemeim előtt azonnal felködlött Ízbolygó receptje, amint a vérnarancsot ezzel a másik savanykás csudával lövöm ki. Aztán persze baromira nem lett olyan, egyrészt azért, mert a számítógépet lusta voltam bekapcsolni megnézni az övét :), csak az összhatás emlékéből dolgoztam, másrészt meg azért, mert úgyse én lennék, ha nem variálnék rajta valamit :).

A rebarbarát meghámozom, centis darabokra vágom, a cukorral, a Kirsch-sel és a meggybefőttlével addig főzöm, amíg teljesen szét nem esik. Ha kihűlt, a poharakba kanalazom. A mascarponét elkeverem a joghurttal, a tejszínnel és a vízzel, hogy kanalazhatóan krémes legyen (szükség esetén még egy kis víz mehet hozzá), így mehet a rebarbarát réteg tetejére. Az egyensúlyt valahogy úgy kell kialakítani, hogy a rebarbara ne legyen túlságosan savanyú, de maradjon kellemesen savanykás, a mascarpone meg ne legyen túláradóan édes, de maradjon édes-hűs-krémes. A tetejére meg elkészítem a grillázst: a cukorból és a vízből közepes lángon karamellt készítek (nádcukorral vigyázni, a színe miatt én is sötétebbre készítettem egy kicsit, mint kellett volna), majd beleforgatom a mandulát, kiöntöm, ha kihűlt, darabokra tördelem és a krém tetejére teszem, ami eddig a hűtőben üdült. Négyszemélyes adag.

Ízbolygó receptje után.

A gyümölcsös részhez: 

45 dkg rebarbara

25 dkg eper

10 dkg porcukor

1 ek. vaníliakivonat 

A morzsához:

12 dkg liszt

5 dkg nádcukor

5 dkg vaj

5 dkg szeletelt mandula

Merő egy ámulattal olvastam t3v3d3s fegyelmezett bevásárlási szokásairól, hát tőlem ez fényévekre van :). Eléggé spontán szoktam vásárolni, néha bevillan menet közben egy recept vagy több, aztán így kerülnek cuccok a kosárba teljes össze-visszaságban. A zöldséges ráadásul külön történet, ha a Zuram rámcsörög, hogy nem kapott nekem reggelire szép gyümölcsöt a boltban, akkor mindig útba ejtem. És miután annyira élvezem, hogy velük már nem kell angolul beszélnem, és megértenek, meg én is megértem őket (mondanom se kell, ezek a párbeszédek döbbenetesen magas színvonalon zajlanak :) ), ezért el szokott velem szaladni a ló, mert amikor felteszik az "és még valamit?" kérdést, akkor büszkén tudok mindenfélét válaszolni :). Legtöbbször mondjuk azt, hogy "igen, lesz még...". Szóval ha megyek eperért, akkor az epren túl befigyel paradicsom, paprika, uborka, cukkini, aszalt sárgabarack, krumpli, és mondjuk rebarbara. A rebarbara egy régi misztikus képződmény az én fejemben :). Szerintem nagyon szép, titokzatos neve van, de még sose dolgoztam vele, csak olvastam Nigellánál, néztem a kis rózsaszín darabkákat, amint zselé lesz belőlük. Aztán amikor láttam, hogy kicsi Vú is túlélte a harmadik típusú találkozást, gondoltam, ideje rászánnom magam. Azzal mondjuk nem számoltam, hogy miután óvatosságból csak fél kilót vettem belőle, ez gondot jelent majd, mert a receptek többsége 80 dkg-nál, egy kilónál kezdődik, de végül Gordon Ramsay bácsi kisegített.

A rebarbarákat megpucolom (ez a befelé ívelt részüknél nem egyszerű), a végüket levágom és úgy centi-másfél centi vastag darabokra vágom. Az eprekből nagyok voltak, ezeket megfeleztem. Rájuk öntöm a vaníliakivonatot, majd a porcukrot. Egy vastagabb aljú serpenyőt szárazon felforrósítok, majd beleöntöm a cukros gyümölcsöket. Pár perc kell nekik egyik oldalon, majd átforgatom őket, a másik oldalon is. Meg kell próbálni eltalálni azt a pillanatot, amikor még nem esnek össze szottyosra, és itt nyilván a rebarbarákat kell figyelni, mert az epernek ehhez nem kell sok. Lekapcsolom a gázt, 20 centis fodros szélű tortaformába kanalazom a gyümölcsöket a lével együtt. A hideg, felkockázott vajat elmorzsolom a liszttel, majd hozzáadom a cukrot és a mandulaszeleteket. A durva morzsa állagú durva morzsát :) egyenletesen rászórom a gyümölcsökre. 190 fokos sütőbe mennek 25 percre. 10 percet hagyom még állni és utána lehet tálalni. A Zuram azt mondta - és igaza volt -, hogy kicsit több morzsa nem ártott volna rá, legközelebb másfélszer ennyivel próbálkozom, de így meg nagyon gyümölcsös, nyárias lett. Rebarbarát megtartjuk :). Négy személyes adag. Zsófi összeszedett néhány receptet, ha valaki még rebarbarázna.

Gordon Ramsay: Just desserts c. könyvéből alakítottam át.