23 dkg vaj
24 dkg liszt
6 dkg porcukor
1/4 tk. só
színes kristálycukor

Egy gyors kekszet akartam sütni, mert már egy ideje ott toporognak a fiókban a Segítsüti sütipecsétek, ki akartam őket próbálni. A vajat összemorzsálom a száraz hozzávalókkal a színes cukor kivételéve, és gyors mozdulatokkal tésztává gyúrom össze. Lisztezett lapon kinyújtom kb. 1 mm vastagra és pogácsaszaggatóval 6 cm átmérőjű korongokat szúrok ki belőle. Jól belenyomom a sütipecsétet mindegyikbe, és a minta mélyedéseibe fekete kristálycukrot szórtam. 175 fokra előmelegített sütőben kb. 12-15 perc alatt készre sülnek, akkor kell kikapni, ha alul már halványbarna, de a tészta még világos. Két tepsi készül ekkora mennyiségből.

A recept a gourmac.com-ról származik, ugyanitt még más sütipecséthez való finomságokat is lehet találni.

A Segítsüti kicsit magába szippantott :), nem volt időm még közzétenni a 102.102 Ft-ért gazdára talált (köszönjük, csilli81!) konyakmeggy torta receptjét, de most már nem várat magára tovább.

A három tortalaphoz:
3x100 g liszt
3x100 g porcukor
3x90 g puha vaj
3x80 g tejföl
3x6 g sütőpor
3x6 ml vaníliakivonat
3x20 g jó minőségű kakaópor
3x1 tojás

A két réteg fehércsokis ganache-hoz:
2x300 g jó minőségű fehér csoki lencse
2x100 ml tejszín

A két réteg + borítás étcsokis ganache-hoz:
3x200 g jó minőségű (65%-os) étcsoki lencse
3x100 ml tejszín
1 tk. vaj

A konyakmeggyhez:
1 kg fagyasztott meggy
400 g cukor
kb. 200 ml jó minőségű konyak

A tetejére:
21 db Ana-féle luxus kivitelű konyakmeggy bonbon
20 fehércsoki lencse

A meggyet hagyjuk kiolvadni, majd a felfogott levéhez adjuk a cukrot és felfőzzük. A cukros levet a meggyre öntjük, majd hozzáadjuk a konyakot, és 1-4 hétig hagyjuk lefedve a hűtőben állni.

A három tortalaphoz (akár előző nap) a hozzávalókat robotgéppel összekeverjük, kivajazott, sütőpapírral kibélelt, 26 cm-es tortaformába simítva 180 fokra előmelegített sütőben 20-25 perc alatt (tűpróba) készre sütjük. A formában hagyjuk 10 percet állni, majd rácson kihűtjük.

Az első lapot visszatesszük a tortaformába, a fehér csoki lencsére (vagy aprított fehércsokira) ráöntjük a felforralt tejszínt, simára keverjük, és ha kihűlt, a lapra simítjuk. A lecsöpögtetett meggy felével kirakjuk, majd rásimítjuk a 200 g étcsokiból és 100 ml felforralt tejszínből készített krémet. Kis időre hűtőbe tesszük, majd beborítjuk a következő tortalappal és megismételjük az eljárást. A tortát a harmadik adag étcsokis ganache-sal borítjuk be, amibe 1 teáskanálnyi vajat is keverünk. Ha kihűlt, kirakjuk a bonbonokkal és a fehércsoki cseppekkel.

Nem győzöm eléggé hangsúlyozni - főleg, miután két tesztpéldányt (=9 kg) a tortából nagyrészt hárman fogyasztottunk el három héten belül... -, hogy ez egy keményen tömör torta, ha nem nagy a család és/vagy átlagos étvágyú, két tortalapos változatot csinálnék belőle. A csokilencsék természetesen helyettesíthetők apróra vágott étcsokival, ki lehet próbálni alacsonyabb kakaótartalmú csokival is, az alkoholmentes változathoz pedig a konyakmeggy helyett egyszerű lecsöpögtetett meggybefőttet lehet használni. Minden létező változatban nagyon finom.

A tortalap receptje Nigelláé (Feast), a ganache és konyakmeggy Anának köszönhető, akinek nem győzöm eléggé megköszönni segítségét, a luxus kivitelű konyakmeggy bonbonok szintén tőle beszerezhetők.

Bár a sütilicit már végetért, akik még szeretnének hozzájárulni a Down Egyesületnek nyújtott támogatáshoz, azok számára még kaphatók Segítsütis ajándéktárgyak és már megvásárolható a 27 édesség receptjét tartalmazó Segítfüzet is!

25 dkg aszalt szilva
5 ek. konyak
2,5 dkg kakaó
10 dkg 60%-os étcsoki
5 dkg vaj
18 dkg porcukor
4 tojásfehérje
9 dkg liszt
1 dl forró víz
1 tk. őrölt fahéj
vaj a kikenéshez

Még mindig téli üzemmódban nyomjuk, az elfekvő aszalt szilva csomaghoz kerestem egy receptet, és felfedeztem ezt a gasztroblogokon népszerű BBC Good Food receptet. Nem véletlenül csinálták meg sokan, tényleg egyszerű és isteni finom, valamint pusztítja az elfekvő tojásfehérjéket is a mélyhűtőből.

A szilvákat félbevágom és rájuk locsolom a konyakot, kicsit mikróban megmelegítem és hagyom őket állni negyedórát. A kakaót, a csokit, a vajat és 14 dkg porcukrot a forró vízzel felöntöm és kis lángon addig melegítem, amíg minden össze nem olvad. A szobahőmérsékletű tojásfehérjéket kemény habbá verem, félidőnél hozzáadom a maradék 4 dkg cukrot. Hozzáforgatom a fahéjjal elkevert lisztet, majd a csokis keveréket. A tésztát kivajazott, 20 centis tortaformába öntöm, kirakom az aszalt szilvákkal és a tetejére öntöm a megmaradt konyakot. 190 fokra előmelegített sütőben kb. 30 perc alatt készre sül.

A BBC Good Food 101 csábító desszert receptje

5 dkg kuszkusz
20 dkg 65%-os étcsoki
5 tojás
18 dkg porcukor
11,5 dkg mandula, kesudió és törökmogyoró
7,5 dkg liszt
11,5 dkg meggybefőtt
a tetejére porcukor

Szeptember óta tervezzük kábé az újszülött látogatását, ami csak nem akart összejönni, pedig már az ajándékruhát is beszereztük karácsony előtt (előrelátóan egy számmal nagyobbat a jelzettnél). De végre senki nem mondta le előző nap különböző okok miatt, és úgy éreztem, hogy ha komplett vacsorát ütnek össze nekünk az öthónapos mellett, legalább egy kis desszerttel járuljunk hozzá a kajához.

Ciki, de tagadhatatlan tény, hogy mostanság a sütésekre mérsékelten készülök rá bevásárlásilag. Gondoltam, van itthon csoki, liszt, tojás, egy jó kis csokitortát csak megoldok félkézzel is. A megfelelő szakácskönyvet lapozgatva meg is akadt a szemem egy egyszerű (=ébrenléti állapotban lévő leánygyermek mellett elkészíthető) kevert tortán, kezdem a lista alján: 11,5 dkg koktélcseresznye, áhá, van itt még a hűtőben maradék meggybefőtt a kicsi Vú-féle alkotásból. Kimérem: koccra 11,5 dkg. Isteni jel, köszönjük, Emese, akkor ezt csinálom.

Ugrás a lista elejére: polenta. Anyád. Aki nyilván nem tart otthon polentakészleteket. Lázas keresgélés (nem polenta, hanem helyettesítő lehetőségek iránt) eredményeként diadalittasan előkaptam a kuszkuszos dobozt. Csoki pipa, tojás pipa, porcukros dobozt kiporolom, necces, de megvan a kívánt mennyiség, úgyhogy pipa, hogyaszondja: mandula. Anyád. Hova tűnt a csomag dióm?, kezdem a héttörpézést. Tökmag van, de ezt azért ne. Pucolt szotyi van, de ezt azért ne. Nem hiszem el, hogy majd minden itt áll glédába, kivéve egy adag nyomorult csonthéjast?!? Majd bevillan, hogy kaptunk karácsonyra fél kiló diákcsemegét. Amiben tadam, boldog vigyor: ott figyel a mandula! De van-e belőle elég? A zacskó átguberálása után a felsőbb erőhatalmak 7 dekánál röhögve felmutatták középső ujjukat. Kesudióval kiegészítve már 10 deka, mókuskáim! Na még egy kis törökmogyorót neki! Ippeg összejött a kívánt mennyiség, és ennek örömére már csak össze kellett ütni, ami már sokkal kevesebb izgalommal járt.

A kuszkuszra annyi forró vizet öntök, hogy ellepje, és lefedve hagyom állni, amíg fel nem szívja a vizet. 26 centis tortaformát kivajazok, kibélelem az alját sütőpapírral. A csokit megolvasztom vízfürdő felett. A tojássárgákat habosra verem a porcukorral, majd belekeverem az olvasztott csokit szintén a kézimixerrel. Utána hozzákeverem a kuszkuszt, a megdarált mandula-kesudió-törökmogyoró keveréket és a lisztet. A tojásfehérjékből csipet sóval kemény habot verek, és a csokis tésztakeverékhez forgatom. Végül a felezett meggyeket is beleteszem, a formába öntöm és kb. 45 percig sütöm 190 fokra előmelegített sütőben. Amikor kihűlt, a baba nevét kiraktam rá sütikiszúróból és megszitáltam porcukorral. Nem egy nagyon édes torta, de  tartalmas, és a csoki nagyon markáns benne, meggyből viszont simán többszörös mennyiséget is elbír.

A Chocolate&Coffee receptjét formáltam a spájzhoz :).

Tavaly jól lemaradtam a Down-szindróma világnapjának első hazai beharangozójáról, csak gyereknapra tudtam összedobni egy kis sütit. Na de most! Eszenyi Enikő (kézcsók, virág, minden jár neki) ismét tágra nyitja a Vígszínház kapuit, és gazdag programok sorával vár minden kedves látogatót, aki 2010. március 21-én vasárnap reggel 9-től elmegy hozzájuk. Hogy mennyire fontos a nyilvánosság, az ismeretszerzés ebben a témában, azt Kisari Károly (a Down Egyesület elnöke) számomra nagyon meglepő és pozitív információja mutatja: "Röviden a tavalyi eredményekről: telt ház a Vígszínházban, a téma markáns megjelenése a médiában, a kampány hatásaként három örökbe fogadni akaró szülő jelentkezett a Down Dada rendszerbe, és egy éve nem kerültünk kapcsolatba szülőkkel, akik le akartak mondani babájukról, viszont nagyon sok új család keresett meg minket tanácsokért."

Nagy sajnálatomra nem leszünk otthon, pedig borzasztó szívesen elvinném a kiscsajt, úgyhogy csak az információ terjesztésével tudok segíteni. Csináltam egy kis kekszet a nagy napra, ami vidám, szabálytalan és finom :).

18 dkg vaj
20 dkg porcukor
2 tojás
1 tk. vaníliakivonat
40 dkg liszt
1 tk. sütőpor
1 tk. só
8 dkg mini Smarties (6 pici doboz)

A puha vajat a cukorral habosra keverem, hozzáadom a többi hozzávalót a csoki kivételével, összegyúrom, fóliába csomagolva legalább egy órára a hűtőbe teszem. Lisztezett lapon kb. fél centi vastagon kinyújtom, és kiszúrom a formákat. Úgy emlékeztem, Andi barátnémtól "jól jön ez majd!" felkiáltással betű- és számformákat is kaptunk, de kiderült, hogy csak betűket. Na de mire jó az OBZI? :) Kis átalakítással létrehoztam a négy számot, kiraktam a mini Smartiesokkal, a többi tésztát pedig O betűkkel szúrtam ki. Sütőpapírral bélelt tepsibe pakoltam őket, 180 fokra előmelegített sütőben elvileg 8-12 perc kell nekik, nekem sikerült némileg túlsütni a vékonyka betűket. A tésztamennyiség feléből lett két tepsi, úgyhogy a másik felét lefagyasztottam.

Jó szórakozást kívánok minden kedves résztvevőnek vasárnapra, tényleg legyen víg tőlük a színház!

Nigella receptje (Domestic Goddess)

Remélem, mindenkinek kellemesen teltek az ünnepek, és boldog új évet kívánok az erre látogatóknak, elnézést a hosszas hallgatásért, a sok kicsi végjátéka és a hazautazás-rohangálás minden energiámat elszívta. Kis prekarácsonyi receptkonzerv jön, Hobbiszakács kitalálós blogjátékára küldtem el ezt az opuszt, és most ide is felkerül, mert nem túl sok mézes receptet szoktam alkotni.

Szinti-pop, szinti-pop, gyerekkórus in-dul:

Mókuska, mókuska, felmászott a fára,

leesett, leesett, eltörött a lába,

doktor bácsi, ne gyógyítsa meg,

huncut a mókus, újra fára megy.

Azt hiszem, ha még egyszer intézményes keretek közt óhajtok felsőoktatási tanulmányokat folytatni (nincs sok esélye), valami olyan szak felé veszem az irányt, ahol a gyerekdalok pszichológiájából lehet szakdolgozni :). Mostanság alaposan elmerültem a témában, naponta sokszori ismétlések pusztítják agysejtjeimet, néha rajtakapom magam, hogy elbambulva a buszon is ilyeneket dünnyögök (az utódnemzés akut és káros mellékhatásai...). Úgyhogy amikor férj mézes puszedli-féleséget kért, bekapcsolt a fejemben a magnó :), és azonnal tudtam, mi a megfelelő forma hozzá.

7 dkg porcukor
25 dkg méz
4 dkg vaj
50 dkg liszt
2 tojás
3 g szódabikarbóna
1 g őrölt fahéj
dió

A vajat habosra keverem a cukorral, majd hozzáadom a mézet és a tojásokat. Belekeverem a lisztet, a szódabikarbónát és a fahéjat tésztát gyúrok belőle (ragadni fog). 15 percre a hűtőbe kerül, majd még lisztezés segítségével kb. 5 mm vastagra kinyújtom, kiszaggatom a mókusformákkal (courtesy of IKEA), és diódarabokat nyomok bele szemnek. 200 fokra előmelegített sütőben kb. 15 perc alatt kisül, ha kihűlt, légmentesen záródó dobozba téve hetekig puha marad. Fára ne engedjük :).

A desszert.eu receptjét használtam fel.

Teljesen átlagos terhességet sikerült lábon kihordanom, azt hiszem, a mélypontot az jelentette, amikor a Windsor-kastély kellős közepén hirtelen iszonyúan rámtört az éhség, és Egyesek nem engedték, hogy titokban bekapjak egy falatot a szendvicsünkből a selyemtapétába fordulva, így aztán ott ültem a St. George's Hall közepén, potyogtak a könnyeim, és egy esetleges válóperen töprengtem :). A projekt végeredménye tekintetében pedig valahogy végig evidensnek tűnt, hogy minden rendben lesz, a gyerek egészségesen fog előbújni; szerencsére így is lett - nem is gondolkodtam el azon, hogy másképp is történhetne.

Minden 600-800. terhességnél azonban nem így van - Down-szindrómás baba születik, és nagyon sokukat a kórházban hagyják. Nem sokat tudtam erről a rendellenességről, sem a családban, sem a baráti körben nincs ilyen gyerek vagy felnőtt. Nem tudtam, hogy mennyire jól lehet őket fejleszteni, ha korán segítséget kapnak, milyen helyesek, ügyesek és aranyosak lesznek. Aztán rátaláltam Szirka babára, és végigolvastam az elmúlt három életévének történetét (amit mindenkinek nagyon ajánlok), és azóta is rendszeresen látogatom. Néha bekukkantok Hangáliába is, vagy megnézem, mit ügyködnek az erdőben a Pomogácsok. Jó látni, milyen nagy szeretetben nőnek, olvasni a kisebb-nagyobb küzdelmekkel tarkított hétköznapjaikról. Gyereknapra szeretném egy kis virtuális sütivel megköszönni nekik, hogy bár kívülállóként, de nagyon élvezem a humorukat, az életszemléletüket, és a családjaik szeretetét. 

Valami kis aranyos, minimuffinos formában elkészíthető sütit akartam csinálni nekik, tudom, hogy például Szirka mindenféle mentes ételt ehet, ezért ez tényleg csak jelzésértékű "ajándék" lehet. Chilii&csoki mákos-csokis sütijét megjelenése óta "hordozom" fejben, úgy döntöttem, ezt adaptálom, mert olyan jelképesnek érzem: egy fekete és egy fehér réteg között ott van a mákos...

A tésztához:
17,5 dkg liszt
12,5 dkg hideg vaj
6 dkg porcukor
1 tojás

A mákos réteghez:
14 dkg darált mák
16 dkg marcipán
10 dkg porcukor
8 dkg tejföl
3 tojás
1 ek. citromlé

A csokis mázhoz:
15 dkg étcsoki
1,5 dl tejszín
1 ek. vaj

A tésztához valókat gyorsan összedolgoztam először morzsás állagúvá, majd tésztává, és ment egy órára a hűtőbe. Nem volt itthon elég darált mák, úgyhogy marcipánnal pótoltam a mennyiség egy részét, amit hozzáreszeltem, eldolgoztam a cukoorral, a tejföllel, a tojásokkal és a citromlével. A két minimuffin tálca minden mélyedését félig megtöltöttem a tésztával, plusz még két nagyobb felfújtformába is jutott. Megböködtem villával és 180 fokra előmelegített sütőbe ment 10 percre, majd ráöntöttem a mákos réteget, és sültek még vagy 30 percig. Amíg hűltek, megcsináltam a mázt: a tejszínbe daraboltam a csokit, összeolvasztottam, a végén beledobtam a vajat, majd egy-egy kiskanálnyit a minimuffinokra csorgattam (lehetett volna csinosabbra is csinálni, de a Kiskorú ezen a ponton már aktívan megpróbált beleszólni az elkészítési folyamatokba :), így aztán túlélő üzemmódba kapcsoltam). Hűtőbe csaptam, amíg a csoki rádermedt, és kész. Virtuálisan a kis DS-manók egészségére!

Az Ínyenc receptje chilii&csokin keresztül jutott el hozzám.

És aki szeretne Down-szindrómás gyerekeken segíteni, júniusban még hívhatja az 1788-as számot (a T-Com birodalom vezetékes vagy mobil telefonszámairól), amelyre minden hívás 100 Ft-tal támogatja a Kelet-Magyarországon hiánypótló jelleggel megépülő, a babák életét, későbbi önállóságát, fejlettségét jelentősen segítő korai fejlesztő központot. Vagy élhet a Down Egyesület által ajánlott más segítési lehetőségekkel, amelyek közül nekem a webboltban megvásárolható, Down-szindrómások által készített tárgyak a legszimpatikusabbak - ezek ugyanis munkát adnak nekik, ami ritka kincs. 

Boldog gyereknapot kívánok Szirkának, Hangának, Adélnak és kis társaiknak! 

A mártáshoz:
6 dkg fehércsoki
3 ek. tejszín
1 kk. vaj

A barackhoz:
1 őszibarack
1 kk. vaj
2 ek. porcukor
őrölt kardamom

durvára vágott, pirított dió

Fehércsokis kattanásom van, a tizenévvel ezelőtti egyetemi vizsgaidőszakok óta talán először.  A barack többnyire nyersen tűnik el egész nyáron, de most valami halmozottan, töményen édesre vágytam, semmi savanykás kiegyensúlyozás, semmi finomítás, csak arconcsapó édesédesédes jöjjön.

A csokit a vajjal és a tejszínnel alacsony lángon összeolvasztom és ha kissé kihűlt, a tányérba kanalazom. Egy serpenyőben megolvasztom a másik pici adag vajat (éppen csak bevonja az alját), majd a kardamomos porcukorba nyomott barackszeleteket mindkét oldalukon addig sütöm, amíg a cukor ragadós-nyúlóssá, a barack szélein kicsit áttetszőssé nem válik. A szeletkéket a csokis mártásra teszem, majd megszórom az egészet a dióval. Elvileg töménysége maitt kétszemélyes adag, gyakorlatilag férj nem szereti a fehércsokit :), tehát (sóhaj) nekem kellett eltüntetni az egészet :). 

 

A tortához:
9 tojásfehérje
15 dkg vaj
20 dkg porcukor
15 dkg darált mandula
0,5 dl tej
1 csomag vaníliás cukor
15 dkg liszt
1 kis üveg kökénylekvár
8 dkg durvára darabolt dió

A bevonathoz:
15 dkg étcsoki
1 ek. vaj
2 ek. tejszín

Bár a 46 fagyasztott tojásfehérjével szerintem Ízbolygó toronymagasan vezet a gasztrobloggerek között :), azért egy olyan 12-15 nálam is simán felgyűlik a mélyhűtőben. Amikor Egyesek elkezdenek morogni, hogy ajtónyitásnál gyanús kis csomagok potyognak mindenhonnan az ő fagyija körül, és kezdhetnék már végre valamit ezekkel, akkor lázasan elkezdek tojásfehérje gyilkos recepteket vadászni. Deák nemcsak a haza bölcse volt ezzel a tortával, hanem a mai háziasszonyok megmentője is :) (bár nyilván nem az övé a recept, de csak adta hozzá a nevét :) ), amikor megláttam, hogy kilenc kis csomag is eltűnhet, azonnal lecsaptam rá. Eredetileg kávés-diókrémes torta, amiben az általam talált recept a krémet lekvárral lövi ki, ezzel jelentősen gyorsítva és egyszerűsítve az elkészítés módját. Miután kávét csak én iszok kis családunkban, hajlottam ebbe az irányba, a diót viszont jobbnak láttam visszacsempészni.

A puha vajat habosra keverem 10 dkg porcukorral és a vaníliás cukorral, majd mehet mellé a darált mandula, a tej és felváltva a liszt, valamint a másik fél adag cukorral kemény habbá vert tojásfehérje-rengeteg. Kivajazott, 26 centis tortaformába simítom a tésztát, 180 fokra előmelegített sütőben úgy 40 percig hagyom sülni. Kicsit hagyom hűlni, de még melegen félbevágom (kicsivel jobb kézügyességgel akár tényleg a felénél is sikerülhet elvágni a tésztát :) ), majd megkenem a kockástól kapott isteni házi kökénylekvárral (hiányában valami másik savanykást próbálnék ki), és megszórom a dióval, majd lefedem a másik tésztakoronggal. A csokit és a vajat gőz fölött összeolvasztom, a végén belekeverem a tejszínt és a krémmel bevonom a tortát. Tekintélyes adag, mindazonáltal szükség volt némi győzködésre, hogy kollegináknak is tudjak vinni egy-két szelettel :).

Gabula-Halmos-Korpádi-Patyi: Nagy süteménykönyv c. opuszból adaptálva.

3 nektarin
10 dkg liszt
1 tk. sütőpor
7,5 dkg vaj + a kenéshez
2,5 dkg darált mandula
5 dkg szeletelt mandula
7,5 dkg porcukor
mascarpone

Cseresznyefüggésemet csak nektarinkúrával tudom enyhíteni mostanság és fordítva :). Egyiket sem szeretem annyira nagyon sütögetni vagy főzni, igazából mindkettőt a legjobb magában (negyed-félkilónként...) betolni az arcunkba :), szerencsére emberem folyamatosan felügyeli az utánpótlást, úgyhogy általában üzembiztosan van itthon belőlük, amíg csak szezonjuk van. Megkívántam azonban a sütit és külön valami másikfajta gyümölcsért nem vándoroltam el a boltba, úgyhogy hosszas mérlegelés után azt mondtam: süljön hősi halált a nektarin :).

A barackokat cikkelyekre vágom és egy kivajazott, 20x30-as sütőedényt három sorban kirakok velük. A lisztet, a sütőport és a darált mandulát elkeverem, majd hozzámorzsálom a vajat, végül mehet bele a cukor és a szeletelt mandula is. A morzsát egyenletesen a nektarinokra szórom.

Nigella Lawson: Forever Summer c. könyvéből

A tésztához:
3 tojás
10 dkg porcukor
1 tk. vaníliakivonat
2,5 dkg kakaópor
2,5 dkg liszt
6 dkg olvasztott vaj

A töltelékhez és a borításhoz:
15 dkg meggybefőtt
3 ek. meggybefőtt lé
2 ek. kirsch
3 dl tejszínhab
1 ek. porcukor
1 tk. vaníliakivonat
csokidíszek, csokireszelék vagy csokiforgácsok

Nem mondhatnám, hogy nagy feneket kerítettünk az esküvőnknek (és akkor erősen eufemisztikus voltam :) ), hasonlóképp az évfordulók is meglehetősen egyszerűen zajlanak: elmegyünk étterembe enni egyet. Semmi procc, kazalnyi virág, patakokban folyó pezsgő - és ez nekünk így tökéletes. Tegnap akaratunkon kívül műsor is járt a kajához :), bár a Zuram ügyes székválasztásának köszönhetően csak én élveztem a középkorú hölgyek-urak robotkecsességű mozgásának látványát, amint szemlátomást első szambaleckéjüket vették az étterem mellett a homokban, különös tekintettel arra a nem annyira modelltestű úriemberre, aki félmeztelenre vetkőzve örvendeztette meg a nagyközönséget szőrös hátának és vastag aranyláncának látványával :). A desszertet - ennek is köszönhetően :) - kihagytuk, mert azért nem bírtam ki, hogy valami apróságot ne dobjak össze.

- Milyen tortát csináltál? 
- Fekete-erdő.
- Az milyen?
- Kakaós piskótán tejszínhabos réteg, azon meggy, azon tejszínhab, megint kakaós piskóta, bevonva tejszínhabbal az egész, plusz csokidíszek.
- Nem is kell sütni?
- De, a piskótát.
- De utána csak megkened, mint a vajaskenyeret és kész? Hát ilyet én is tudok.

Tehát jövőre ilyenkor a Zuram interpretációjában dokumentálom a tortát :), addig is én így csináltam meg, kisebb tortára (kb. négyszemélyes) igazítva a receptet (aki nagyobban akarja elkészíteni, szorozza a mennyiségeket mindenhol kettővel és három lapot süssön ki a tésztából).

A meggyet a meggylével és a kirsch-sel összekeverem, hagyom állni. A három tojást a porcukorral fehéredésig vertem elektromos habverővel, majd hozzáöntöttem a vaníliakivonatot, a lisztet, a kakaót és az olvasztott vajat. Kivajazott, alján sütőpapírral bélelt, 18 cm átmérőjű kapcsos tortaformában kisütöm a fele adag tésztát 180 fokra előmelegített sütőben 15 perc alatt, 5 percet hagyom hűlni a formában, majd a rácson teljesen; a másik adag tésztával is megismétlem. A meggyet alaposan lecsöpögtetem, az áztatólevet felfogom. A tésztalapokat villával megböködöm és alaposan megkenem a kirsch-meggylé keverékével, mint a vajaskenyeret :). A tejszínhabot felverem, félpályánál hozzáadom a porcukrot és a vaníliakivonatot, majd kenek egy szép adagot az alsó tortalapra - pont mint a vajaskenyeret :).  

Jöhetnek a meggyek: szépen kirakom velük a tejszínhabos réteget, mint mondjuk a vajaskenyeret retekkel :).

Megint tejszínhab következik (vajaskenyér :) ), majd a második, előzőleg szintén villával megböködött és meggylé-kirsch keverékével átitatott tésztalap. A tejszínhab maradékával pedig felül és körben befedem a tortát - mondhatni, megkenem, mint a vajaskenyeret :).

Végül az oldalát kirakom csokidíszekkel (lehet reszelékkel vagy csokiforgáccsal is), a tetejére pár szem meggy és szintén csokidísz kerül. Pihen egy pár órát a hűtőben és már tálalható is. Pofonegyszerű, mint a vajaskenyér :).

Kolleginák receptjei: t3v3d3sé ingvasalással egybekötött :), Ízbolygó anyukájáét használja, marmalade krémsajttortával kombinálta egybe, Mirelle párizsi krémmel bolondította meg, Pákosztos Macska Lajos Mari receptjét variálja, Marisom szögletes formára igazítja, Tortaimádó meggyes krémréteggel is megtölti, Badisék anyája 15 cm magasra tornyozza.

Recept innen adaptálva: Chocolate&Coffee.

3 tojássárgája
3 dl tejszín
0,6 dl tej
2,5 dkg barnacukor
2,5 dkg porcukor
1 ek. vaníliakivonat (nem aroma) vagy 1 vaníliarúd kikapart belseje
3-4 eper
a tetejére barnacukor

Az egyik párizsi ebédünk desszertje - méltó befejezése - volt nyáron a málnás crème brûlée, azóta is gyakran megfordult a fejemben. A tetejéhez szükséges karamellizáló készülék is várja használatba vételét egy ideje, az édes krémhez a málna egyrészt talán kicsit édes, másrészt még odébb van a szezonja, de az eper lassan bekúszik a kertek alatt.

A krém elkészítése alapvetően elég egyszerű: a sárgákat habosra keverem a cukorral (ha van simán porcukor, azzal is lehet csinálni, nálam pont elfogyott), majd hozzáadom a vaníliát, a tejet és a tejszínt. Négy kis tálkába merem, amiket vízzel töltött sütőedénybe pakolok úgy, hogy a vízszint a tálkák kétharmadáig érjen. 190 fokra előmelegített sütőbe mennek 40 percre. Amikor kiemelem őket, még elég folyósak lesznek, hűlés közben szilárdulnak. Az epreket hosszában vékony szeletekre vágom. Ha a krém teljesen kihűlt, vágok mindegyikbe három bemetszést késsel, és a résekbe csúsztatok egy-egy szelet epret. Hűtőbe kerül legalább egy órára. Itt jön a barbatrükk - ha jön. A tetejüket szépen megszórtam barnacukorral, és előkaptam a karamellizálót meg a hozzá tartozó kis gázpalackot, hogy pirománkodjak. Mint kiderült, az általam vett angol példányhoz kizárólag az általuk gyártott gázpalack passzol, a mi egyszerű kis darabunk nem. Férj is megpróbálkozott az összepasszítással, sikertelenül, úgyhogy következett a crème brûlée házi halála: a grillezés. Nagyon forróra felmelegített grill alá tettem pár percre, hogy a krém ne melegedjen túl, de a cukor karamellizálódjon - mindkét kitétel vonatkozásában részleges sikerrel. A végeredmény nagyon finom lett, a megfelelő gázpalack (vagy új készülék) beszerzése után még sokszor fogom gyártani, csak pont az a teljes (párizsi) összhang hiányzott, amit a karamellizálóval lehet elérni. Kollegináknál érdemes megnézni és kipróbálni Chili&Vanilia szexi változatát, Ízbolygó két megoldását és kicsi Vúét, már csak a szebb fotóik miatt is :).

A Larousse Gastronomique receptje az eredeti.

Eredetileg a Borsán.

A rebarbarás részhez:
20 dkg rebarbara
6 ek. porcukor
2 ek. meggybefőttlé
1 ek. Kirsch

A mascarponés részhez:
25 dkg mascarpone
2 ek. görög joghurt
2 ek. tejszín
2 ek. víz

A mandulás grillázshoz:
10 dkg finomítatlan nádcukor
7 dkg szeletelt mandula
2 ek. víz

Ismerős a cím? :) Nem véletlen; amikor a rebarbarát megláttam a boltban, lelki szemeim előtt azonnal felködlött Ízbolygó receptje, amint a vérnarancsot ezzel a másik savanykás csudával lövöm ki. Aztán persze baromira nem lett olyan, egyrészt azért, mert a számítógépet lusta voltam bekapcsolni megnézni az övét :), csak az összhatás emlékéből dolgoztam, másrészt meg azért, mert úgyse én lennék, ha nem variálnék rajta valamit :).

A rebarbarát meghámozom, centis darabokra vágom, a cukorral, a Kirsch-sel és a meggybefőttlével addig főzöm, amíg teljesen szét nem esik. Ha kihűlt, a poharakba kanalazom. A mascarponét elkeverem a joghurttal, a tejszínnel és a vízzel, hogy kanalazhatóan krémes legyen (szükség esetén még egy kis víz mehet hozzá), így mehet a rebarbarát réteg tetejére. Az egyensúlyt valahogy úgy kell kialakítani, hogy a rebarbara ne legyen túlságosan savanyú, de maradjon kellemesen savanykás, a mascarpone meg ne legyen túláradóan édes, de maradjon édes-hűs-krémes. A tetejére meg elkészítem a grillázst: a cukorból és a vízből közepes lángon karamellt készítek (nádcukorral vigyázni, a színe miatt én is sötétebbre készítettem egy kicsit, mint kellett volna), majd beleforgatom a mandulát, kiöntöm, ha kihűlt, darabokra tördelem és a krém tetejére teszem, ami eddig a hűtőben üdült. Négyszemélyes adag.

Ízbolygó receptje után.

15 dkg dió
25 dkg ricotta
12 dkg finomítatlan nádcukor
5 dkg porcukor
5 tojás
15 dkg liszt
15 dkg vaj + a kenéshez
1 ek. baracklekvár
1 kk. sherry
díszítőcukor

Szeretem az egyszerű, macera nélküli édességeket, amikben egy-két hozzávaló meghatározza az ízt, és nem kell hosszasan babrálni velük. Ez a torta körülbelül 15 perces előkészítő munkát igényel (ebben már az alapanyagok kimérése is benne van), aztán csak be kell csapni a sütőbe, ha megsült, kiszedni, két perc díszítés és már készen is van. A dió dominál, a ricotta inkább csak az állagát határozza meg, mint az ízét. Nem egy töményen édes-krémes-csokis csoda, fogyókúrázóknak jó hír, hogy a jelentős részét kitevő ricottának csak 5% a zsírtartalma - ez akár meg is nyugtathatná lelkiismeretüket, ha eltekintenek a cukortól, a diótól, a vajtól és a liszttől...

A diót durvára vágom és száraz serpenyőben megpirítom. A puha vajat a nádcukorral krémesre keverem, majd hozzáadom a tojássárgákat, a ricottát, a diót és a lisztet. A tojásfehérjéket csipet sóval elkezdem felverni, félpályánál hozzáadom a porcukrot és addig verem, amíg fényes, fehér hab nem lesz belőle. A habot óvatosan a diós-ricottás masszához keverem. 22 centi átmérőjű kapcsos tortaformát kivajazok, beleöntöm a tésztát és 200 fokra előmelegített sütőben 35 perc alatt - amíg szép aranybarna nem lesz egyenletesen mindenhol a teteje - megsütöm. A baracklekvárt és a sherryt összekeverem, mikróban úgy 30 másodperc alatt összemelegítem és mindenhol alaposan megkenem vele a tortát. A tetejét pedig díszítőcukorral megszórom, de lehet más díszítést is választani, például csokireszeléket (értelemszerűen akkor, ha kihűlt a torta). Gazdag, diós ízű tortával lakhat jól a család.

A recept eredetijét a Kis sajtlexikonban találtam.

Eredetileg a Borsán.

25 dkg liszt
3 tojás
3,5 dl tej
1 dl olaj
2 tk. szódabikarbóna
1 tk. só
1 cs. vaníliáscukor
1 ek. porcukor
tetejére csokiszirup és frissen felvert tejszínhab

Aki egyszer is vett az utcán Belgiumban forró-illatos, frissen sült gofrit, az soha nem szabadul a bűbájtól. Kevés ínycsiklandóbb dolog van a jó csokiöntetes-tejszínhabos változatnál, s mivel szülinapi ajándékom, egy gofrisütő a sűrű évvége miatt lassan hónapok óta méltánytalanul a tárolóhelyiségben szomorkodva várta sorsát, úgy döntöttem, ideje végre felavatni. Történetérõl, etimológiájáról Chili&Vanilia mindent elmondott, mi elmondható, én a géphez adott receptből indultam ki, ami ugyan teljesen más, mint a belga (például nem élesztős), de kezdetnek nem rossz. Gofrisütő hiányában sima teflonserpenyőben is bátran el lehet készíteni, legfeljebb nem lesz mintás.

Először a szárazanyagokat keverjük össze, majd hozzáadjuk a tojássárgákat, a tejet és az olajat. A tojásfehérjéket kemény habbá verjük és óvatosan a tésztához forgatjuk. A gofrisütőt a tésztában lévő olajmennyiség ellenére nem árt a sütések előtt olajos ecsettel megkenni, csökkentve a letapadás kockázatát. Hamar kialakul a rutin, hogy kábé mennyit lehet az alsó sütőlapra önteni, nekem olyan szűköcske merőkanálnyi lett az egység (de ez nyilván sütőtől/serpenyőtől is függ). Ebből a mennyiségből 14 gofri sikeredett, ami irgalmatlan mennyiség két személynek, mert maga a tészta nem nehéz, de az alaposan megcsokizott és tejszínhabos változatból még a Zuram is csak kettőt tudott befalni egymás után. Alternatíve lekvárral, fagyival is ki lehet próbálni.

Eredetileg a Borsán.

5 dkg étcsoki pasztilla
5 dkg tejcsoki pasztilla
5 dkg fehércsoki pasztilla
3 nagy tojás
2 dl tejszín
6 ek. porcukor
1 kis csomag zselatin
1 csapott kk. friss, reszelt gyömbér
1 csapott kk. őrölt kardamom
1 késhegynyi őrölt pirospaprika

A pofám leszakad, de csak saját bénázásomnak köszönhető, hogy szépen lekéstem Melange csokis kiírásáról, immár az eredmény is megszületett. Pedig begyűjtöttem szépen a zsákmányt a Keserédesben, beszélgettem Melange anyósával, aki nagyon helyes asszony, bevásároltam a bonbonokból ajándékba, egy másik körben a Zuramat itattam meg ugyanott forrócsokival, satöbbi, satöbbi, majd a saját pakkomat két alkalommal is gondosan otthon (=jó messze) felejtettem. A kipróbálásra kapott epres pasztillák még mindig sok-sok kilométerre várják üzembiztosan bekövetkező végzetüket, addig is egy másik receptet kerítettem sorra társaikhoz. Fakanálkától kaptam még ajándékba a Különleges receptek c. szakácskönyvet, amiből a tripla csokihab tetszett a legjobban első blikkre is, csak ott alkohollal variálnak, én pedig a fűszerekre szavaztam (és kevesebb cukorra). A receptet tekinthetjük akár a következő VKF!-re való bemelegítésnek is :).

A tojássárgákat három ek. porcukorral kézi habverővel habosra verem. Csipet sóval másik tálban jöhetnek a fehérjék is, félpályánál hozzákeverek két ek. porcukrot, mehet a hűtőbe. Végül a maradék ek. porcukorral felverem a tejszínt is, ez is a hidegen köt ki. Következik a zsonglőrmutatvány: első körben az étcsokis pasztillákat olvasztom fel gőz felett, párhuzamosan felmelegítem a fél deci vízzel elkevert zselatint. Lekapom a gőzről a csokit, hagyom egy picit hűlni, közben már teszem a tejcsokis tálkát a helyébe. Az olvadt étcsokihoz keverem a pirospaprikát - a csípősségétől függően annyit kell bele tenni, hogy éppen csak egy picit bizseregjen majd az ember nyelve tőle, amolyan chilis csoki effektusként -, a zselatin harmadát, majd a cukros tojássárgája harmadát, a tejszín és végül a tojáshab harmadát. Üvegpoharakba kanalazom, amiket a hűtőbe teszek. A felolvadt tejcsokis pasztillákkal ugyanezt a mókát játszom el, csak gyömbért keverek bele, miközben már a fehércsokisat olvasztom, végül a harmadik réteget is elkészítem az őrölt kardamom hozzákeverésével. Két órát hagyom hűlni. Háromszemélyes, finom fűszeres csokirétegek születnek végeredményként, amik remélem kis kárpótlást jelentenek a megkésett írásért, amiért ezúton is elnézést kérek.

A Különleges receptekből módosítva.

Oké, ez vérciki lesz :). Szóval jubileumi kiírás, Lila Füge régészkedik :), és sorra jönnek elő a gyönyörű történetek, előkerülnek a gyerekkori emlékek, a nagymamák, a nagypapák, a régi családi receptek, a csudaszép fekete-fehér családi fotók, alacsonyan szállnak a 25 éves rutinok :). Hát én nagyjából egészében magamtól tanultam meg főzni, könyvből. Anyám jól főzött, és a mai napig nem irigylem, mikor megpróbálja a család különböző szekcióinak szinte tagonként eltérő igényeit összehangolni. Vannak hozzá kapcsolódó élményeim, a túróval töltött zsemléjére meg a karamellás tejre összefut a nyál a számban, a lepcsánka mióta világ a világ, az ő specialitása, pedig nagyon utált lereszelni öt főre annyi krumplit, de azt nem mondhatnám, hogy állandó jelleggel ott sertepertéltem körülötte a konyhában. Nyaralásokkor nagymamáéknál laktunk, aki szintén finomakat főzött, de amikor az ember két-három hétre megszabadul a szüleitől, fontosabb dolga is van, mint a tűzhelynél ácsorogni :). Például indiánosat vagy nindzsásat játszani :), sátort verni az udvarban, megküzdeni a hintaágyért, úgy osonni a tiltott szőlőben, hogy a nagypapa ne vegye észre (esélytelen), csipkefüggöny-fátyollal királylányt alakítani. Esetleg annyit alkottunk, hogy lecukrozott cseresznyét tettünk a mélyhűtőbe, meg megmostuk a frissen szedett sóskát. A sült vér nagymamához kötődik, a mai napig kezét csókolom érte, amilyen mázlim volt, egyik testvérem vagy unokatestvérem sem osztotta ezirányú rajongásomat. Keresztanyáméknál a nyaralások gasztronómiai értelemben is isteniek voltak, de a sürgős strandolhatnékok megintcsak beelőzték a konyhai aktivitásokat.

Voltak kísérletezéseim, amikre emlékszem; így a gyümölcstorta formában talált receptet elég jól sikerült többnyire reprodukálni, de igazság szerint amíg össze nem költöztem a Zurammal (úgy hat éve), nem nagyon főzőcskéztem és ez látszott is az első próbálkozásokon. Mélyvízbe kerültem igen hamar, mert a férfiembernek volt igénye a meleg ételre, ráadásul nem is akármilyenre, mert anyósom ötcsillagos szakácsnő. Konyhai karrierem kezdetén nem is szerettem tőle ezért kérdezni, mert cikinek tartottam, hogy messze nem tudok annyit, mint ő; emlékszem, sokadszorra csesztem el a rizsfőzést, mire a Zemberem megrugdosott, hogy márpedig most már derítsem ki tőle, hogy nála mitől jó a rizs :). Aztán azóta több receptjét is elkértem, mert egyeseket igencsak imád a kisfia, próbálom hozni a színvonalát, ami nem könnyű, de nem adom fel :). Jó, hogy lehet vele receptekről beszélgetni, megvitatni, mit hogy kell, lehet csinálni, mit rontok el adott esetben. De alapvetően magamtól és a könyvekből tanultam főzni.

Hát ebből a háttérből egy meghatározó embert vagy receptet igen nehéz lenne kiemelni, törtem is a kobakomat, hogy mi legyen a megoldás, amíg hazautamon egy kincslelet nem került a kezembe. A folytatás csak erős idegzetűeknek! :)

Nem emlékszem, ez a becses kis tárgy honnan van, csak remélni merem, hogy ajándékba kaptam és nem én választottam ki :), a rajta maradt 169 Ft-os árcímke sajnos ez utóbbira utal, de megpróbálom egy szenilisebb rokonra kenni inkább :). A lovakhoz soha életemben semmi közöm nem volt, ha nem muszáj, nem megyek közel hozzájuk, gyönyörű állatok, meg minden, de baromi nagyok, patájuk van, szám szerint négy darab, harapós szájuk, szóval inkább tévében és/vagy három biztonságos méterről szemlélem őket. A kalendárium 1990-es iskolaévvel kezdődik, a gondosan kitöltött személyi adatokon túl egy árva naplóbejegyzést nem írtam bele később. Talán ennek az lehetett az oka, hogy babakék, citromsárga és neonpink, színes patkó-, kötél-, ló-, kefemintával szegéllyezett oldalai meglehetősen riasztóak. Ráadásul minden hétre írtak vagy egy kis praktikus lovas cikket ("Hortobágyi csikósaink nyerge a patrac, amely lényegében egy megfelelő formára vágott bőrdarab két kengyellel. Mivel heveder nem rögzíti, használata tökéletes egyensúlyérzéket követek. Gyorsan nyergelhető viszont vele a ló, nem töri a hátát, és bukáskor a lovas kengyelbe akadó lába nem okoz balesetet."), vagy valami kis jópofaságot:

8 dkg vaj (igen, már rég elmúltak a margarinos idők :) )
6 dkg porcukor
1 tojás
3 dkg kakaópor
1 keksz (vajas nem volt, úgyhogy egy fahéjas-fűszerest tettem bele)
1 ek. darált dió
1 kk. whisky (rum sem volt itthon)
3 ek. tej
2 ek. tejszín + 1 ek. mindegyik tetejére

A kókuszreszelék és a cukrozott tejkrém kimaradt, bár ezzel pont a "Koko" részt szúrtam hátba, de nem volt szívem már beletenni :). No kérem.

1.) Olvaszd fel a vajat. :)
2.) Keverd össze a tojást, porcukrot, kakaóport, rumot és a folyékony vajat.
3.) Tégy bele a megadott mennyiségben tejet és tejszínt.
4.) Reszelj bele 1 db kekszet és 1 ek. diót.
5.) Öntsd formába, és tedd a mélyhűtőbe kb. 2-3 órára pihenni (szerintem erősen elfeledkeztem róla a 10-15 órás időtartamra :) ).
6.) Díszítsd dióval, 1 ek. tejszínnel. Kicsit olvadtan fogyaszd.

Megjegyzem, nem is lett rossz! :))

A 12 és fél éves nemisbéka receptje :).

A tortához:

20 dkg liszt

20 dkg porcukor

1,5 kk. szódabikarbóna

4 dkg jó minőségű kakaó (bár a tesztek láttán csak reménykedem, hogy más fajtákat is lehet otthon kapni)

17,5 dkg vaj

2 nagy tojás

2 kk. vaníliakivonat

1,5 dl görög joghurt vagy tejföl

A krémhez:

30 dkg porcukor 

7,5 dkg vaj

18 dkg jó minőségű étcsoki (=60-70%-os kakaótartalmú, és itt tényleg nem lehet elspórolni)

1 ek. golden szirup

1,3 dl görög joghurt vagy tejföl

1 kk. vaníliakivonat

a tetejére háromféle csokival bevont tésztagolyók, színes cukor, marcipán, bármi

Csokitortára érkezett rendelés, rohantam is rögtön a könyvespolchoz Nigella Lawson: Feast c. könyvéért, amelyben külön fejezetet képez a "Csokitorták dicsőségfala", ahol káprázatos és kalóriadús csokiköltemények sorakoznak szépen egymás után. Az Istennőt azért kedvelem nagyon - amellett, ahogy főz -, hogy nem rebegi el sehol pálcikavékony szupermodellként szemlesütve, hogy ő aztán naponta teletömi magát kajával, de mit ad isten, alkatilag nem látszik rajta. Tényleg bármit megeszik, mint azt a könyveiben és tévésorozataiban látni lehet, viszont ez kellemesen gömbölyded idomokat eredményez (a könyv borítóján a bájos edények szerintem hűen tükrözik a formáit), s így nem okoz frusztrációt az olvasóban/tévénézőben. Ki is néztem egy klasszikus tortát tőle, elég egyszerűnek tűnt. Kételyeim akkor támadtak, amikor azt olvastam, hogy végtelenül csokis, de nem gazdag, nehéz édesség lesz a végeredmény - majd szívemhez kaptam a hozzávalóktól. Könnyű - fél kiló porcukorral?!? Még szerencse, hogy nem diétásnak mondja... Összeráncolt homlokkal bár, de belevágtam, mert Nigella még nem hagyott cserben, és reméltem, hogy ezen jó szokásával nem most hagy fel.

A tortához valókat robotgéppel rendelkezők pár mozdulattal összedobják, egyéb földi halandók a száraz anyagokat először a puha vajjal, majd az összekevert többi nedves anyaggal eldolgozzák (minden legyen szobahőmérsékletű). Ezután két kivajazott, 20 centis kapcsos tortaforma között arányosan elosztva kellett volna kisütni a tésztát 180 fokra előmelegített sütőben, gyakorlatilag egy kapcsos formám van és az is 23 centis, így két körben, egymás után sütöttem ki. Miután nagyobb volt a forma, jobban szétterült benne a tészta, laposabb lett, emiatt az eredeti 35 perces sütési idő helyett 25 is elég volt neki. A sütőből való kivétel után 10 percet még a formában pihent, majd utána szabadítottam ki és tettem rácsra kihűlni. A második kör sütése közben elkészült a krém is. A vajat és a csokit víz fölött összeolvasztottam, hozzákevertem a szirupot, a joghurtot és a vaníliakivonatot. A porcukrot át kell szitálni, ez azért fontos, hogy ne maradjon benne csomó, szép legyen a krém. A porcukrot és a krémet csak akkor kevertem össze, amikor már összeállítottam a tortát. Bevallom, először megpróbáltam csak 20 dekányi cukrot beletenni, de a magas kakaótartalmú csoki miatt be kellett ismernem, hogy tényleg mind a 30 deka szükséges hozzá. A tálcát, amire a torta került, négy sütőpapírcsíkkal szegélyeztem, hogy a krém ne kenje majd össze, és ráhelyeztem az egyik tortalapot. A krém harmadával megkentem, rákerült a másik lap is és a maradék krémmel körben és felül alaposan bevontam (megfelelő spatula hiányában simán késsel, emiatt jó rusztikus lett). A tortát megszórtam háromféle csokival bevont tésztagolyócskákkal, de lehet színes cukrot, csokiforgácsot, marcipánt vagy bármi más díszítőelemet rátenni. Opcionálisan maradhat "pucér" is. Amikor megdermedt a krém, a papírcsíkokat óvatosan kihúztam alóla. Tálaltam, férfi célszemélyről lévén szó, nem vártam feleslegesen arra, hogy magától minősítse, inkább rákérdeztem. És meglepetés: az első jelző, ami elhangzott, a "könnyű" volt (követte a "finom" is), állítólag kinézetre valami súlyosabb, gyomorterhelőbb élményt várt. Az Istennő marad Istennő.

Nigella Lawson: Feast c. könyvéből jött a csokihenger.

Eredetileg a Borsán.

20 dkg görög joghurt (ha nem találunk, akkor sima joghurtot szitában vagy muszlinban pár órán át le kell csöpögtetni)

5 dkg porcukor

2 tojás

1,5 ek. liszt

1 lime leve és reszelt héja

csipet só

vaj

A tojásokat kettéválasztom, a sárgáját a porcukorral fehéredésig kikeverem, majd hozzáadom a joghurtot, a lisztet, a lime levét és reszelt héját. A tojásfehérjéket csipetnyi sóval kemény habbá verem és óvatosan a joghurtos tésztához forgatom. Vagy három kisebb vagy egy nagyobb kapcsos formát kivajazok és kétharmadik megtöltöm a tésztával. 180 fokra előmelegített sütőbe kerül 45 percre, vagy amíg a teteje aranybarna nem lesz. Szuflészerűen meg fog emelkedni, ezért nem szabad a formákat telerakni, majd később egy kicsit összeesik. Hidegen vagy melegen, önmagában vagy gyümölccsel is nagyon finom. Háromszemélyes adag.

Claudia Roden: Arabesque c. könyvéből tettem ezt a kirándulást.

Eredetileg a Borsán.

28 dkg liszt

1 kk. szódabikarbóna 

9 dkg porcukor

1 tojás

125 ml créme fraiche (vagy tejföl)

1 ek. tej 

1 kk. mandulakivonat

1 kk. vaníliakivonat

csipet só 

kb. 4 dkg szeletelt mandula

A Zuram kekszet kívánt. Pontosabban "péksüteményt", de aztán tisztáztam, hogy kekszet ért ezalatt :) (az elképzeléseit általában nem egyszerű dekódolni, lásd még a "zöld leves" időnként felbukkanó rejtvénye). Aszonta: keverjek össze egy kis lisztet, egy kis cukrot, egy kis vizet és kész is van. Aha... Meglepődnél a végeredményen, szívem :). Mindenesetre ez a kis mandulás-vaníliás orosz/lengyel származású teasütemény nem sokkal bonyolultabb az ő "receptjénél". A liszt, a cukor összekeverése stimmel, a víz helyett szódabikarbóna, tej, créme fraiche, csipet só és a kétféle mandulakivonat kerül bele, a tojássárgája és a két teáskanálnyi híjján a fehérje is. Könnyű, ruganyos tésztát gyúrunk belőle. A sütőt előmelegítjük 200 fokra. A tésztát lisztezett gyúródeszkán kb. félcentis vastagra kigyúrjuk, hat centis átmérőjú formával köröket szúrunk ki belőle, amelyeket sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük. A pici vízzel kissé felvert tojásfehérjével megkenjük a tetejüket és a szeletelt mandulával megszórjuk. 32 darab, két tepsi lesz belőle, 10 percig sütjük, vagy amíg aranybarna nem lesz, rácson hagyjuk kihűlni.

The Complete Guide to Traditional Jewish Cooking receptje.