17,5 dkg vaj + a tepsi kivajazásához
30 dkg finomítatlan nádcukor
3/4 tk. só
2 tk. vaníliakivonat
3 nagy tojás
13 dkg liszt
1 tk. sütőpor
20 dkg pekándió

Mindjárt tavasz, jönnek a finomabbnál finomabb piros gyümölcsök, addig is mártózzunk még meg (legalább) egyszer a nehezebb ízekben. Egy olyan sütit találtam, amit a legelfoglaltabb családanyák vagy szinglik is fél kézzel semmi perc alatt össze tudnak dobni, elronthatatlan és isteni karamelles-diós ízzel édesíti meg az utolsó téli napokat. A pekándiót otthon tudtommal szemérmetlenül aranyárban mérik (10 dkg belőle olyan 1400 Ft bioboltokban), úgyhogy nyugodtan helyettesíthető dióval, mogyoróval vagy a kettő keverékével.

A sütőt melegítsük elő 170 fokra, közben pillanatok alatt összeállítjuk a tésztát. Összekeverjük a száraz hozzávalókat, majd hozzáöntjük a nedveseket, végül beleszórjuk a durva darabokra vágott pekándiót. Kivajazott, kb. 20x30-as tepsibe öntjük a masszát és elsimítjuk. 35 percig sütjük a sütőben, a színe nem lesz irányadó, mert nagyon hamar megbarnul, félóra múlva érdemes belebökni egy fogpiszkálót, ha nem ragad rá tészta, jó lesz. A tepsiben hagyjuk kihűlni és utána vágjuk fel szeletekre. Nem lesz egy látványos, proccos sütemény, de a tekintélyes mennyiségű cukor csodálatosan karamellizálódik benne, valamint a pekándió is ropog a fogunk alatt - elég addiktív édesség.

Jeffrey Alford & Naomi Duguid: Home Baking c. könyvéből

Eredetileg a Borsán.

A tésztához:

45 dkg liszt

12 dkg cukor

18 dkg vaj

1 tojás

4 ek. tej

a szóráshoz kb. 5 dkg finomítatlan nádcukor

A töltelékhez:

34 dkg friss tőzegáfonya 

17 dkg pekándió

20 dkg cukor 

2,5 dl víz

Amikor a fapadosabbik közértben szembejött velem egy zacskó tőzegáfonya, nem hittem a szememnek, majd gondolkodás nélkül betettem a kosárba :). Aztán felhasználás mikéntjéről a Zurammal való hossssszas konzultálás után elég hamar a sütemény mellett döntött a családi kupaktanács :). A tésztához a lisztet és a cukrot elkeverem, majd hozzágyurmázom a vajat, amíg morzsás nem lesz. Ekkor mehet hozzá a tej és a felvert tojás, csinos vajas tészta lesz a végeredmény, amelyet megfelezek, fóliába csomagolok és bepaterolok a hűtőbe. Jöhet a töltelék: ezen a ponton realizáltam, hogy a recepthez eredetileg szükséges dió - amiről azt hittem, hogy elhoztuk, de nem én csomagoltam :) - nem áll rendelkezésre. Elrongyoltam a boltba, és éppen ott sem volt, viszont hegyekben állt a pekándió, úgyhogy vállvonás, kosár. Száraz serpenyőben pár perc alatt megpirítom, majd apróbb darabokra vagdosom. Az áfonyát, a cukrot és a vizet egy láboskába döntöm és úgy 15 perc alatt puhára és sűrűre főzöm. Beledobom a vajat, elkeverem, majd fedő alatt hagyom kihűlni. Ekkor hozzáadom a (pekán)diót. Kivajazok egy 20*32 centis sütőedényt, kiveszem a tésztákat a hűtőből. A felét kinyújtom úgy, hogy az edény oldalára is felérjen. Lerakom a tölteléket, majd a tészta másik felét is kinyújtom rá. Megszórom a nádcukorral és mehet a 180 fokra előmelegített sütőbe úgy 25-30 percre, amíg a tészta szélei világosbarna színt nem vesznek fel. Ha kész, kiveszem és felvágom, de nem szedem ki a sütőedényből, csak ha kihűlt, mert a töltelék elég folyós melegen (hűléssel dermed).

Innen: http://www.christmas-cookies.com/.

In English 

10 dkg aszalt sárgabarack

2 dl almalé 

4 dkg pekándió

8 dkg zöldfűszeres-fokhagymás krémsajt

annyi levélke rozmaring, ahány sárgabarack

A sárgabarackokat beáztatom az almalébe 8 órára vagy még inkább egy éjszakára. Leöntöm róluk a levet másnap, megszárogatom őket és az egyik hosszanti oldalukon végigvágom. Megkenem krémsajttal, teszek mindegyikre egy levélke rozmaringot (az eredeti tárkonnyal van, de nem találtam frisset a boltban) és a tetejére a pekándió feleket. Chili&Vanilia csinált korábban egy hasonló, de édes változatot. Két személy kis csipegetnivalója.

Rose Elliot: Veggie chic.