|
FŐOLDAL
A hét műtárgya (36)
HOZZÁVALÓK
RIA, RIA
STRANGERS IN THE NIGHT
ONE FOR ALL
 Asta pasta (44) Critical Mass (45) Csicsergés (149) Egy egeres szendvics (19) Egytál dödölle (77) English (29) Ezmegaz (34) Hízlalda (142) Hófehérje (16) Ho-Ho-Ho-Horgász (17) Kanalas orvosság (80) Kiva (9) Kocsma Jenny (24) Lájt (25) Négylábúak (74) Nemenjenekel (6) Nyúltáp (19) Parti nyimnyam (45) Pékség (28) Pipik (84) Segitsuti (17) Sok kicsi (8) Suzanne Vega (109) Szörcs (20) Tartós kapcsolat (9) Tutti Frutti (86) VKF! (19) Xmas (40)  
|
Gyors paradicsomos tésztavacsora
3 lasagne lap Villámgyors egyszemélyes tésztavacsora készült, nem vágytam a nehezebb húsos kajára. Az olajat felforrósítom, beledobom a csíkokra vágott bacont, az apróra vágott fokhagymákat és a koktélparadicsomokat egészben, és hozzáteszek egy ág kakukkfüvet. Ha megrepedeztek a paradicsomok héjai, lejjebb veszem a gázt, meglocsolom a citromlével, pici só, bors és egy kicsit még főzöm. A paradicsomok megpuhulnak, de még nagyrészt megtartják formájukat. A tésztalapokat úgy nagyjából háromba törtem hosszukban és kifőztem. A tésztára öntöm a kakukkfű kivételével a serpenyő tartalmát, parmezánforgácsokat szórok rá és a másik ág kakukkfű levélkéit. Nyamm.
Chilis linguine fokhagymás-ricottás mártással
25 dkg chilis linguine (ha nincs, sima is jó) Chilis tésztára bukkantam, nem hagytam a boltban :), gondoltam, valami szelídebb fajta, fehér mártás passzolna hozzá, dobtam egy doboz ricottát a kosárba, meg fenyőmagot, aztán a többit az otthoni készletekből tettem hozzá. Az olajon megfuttatom az apróra vágott mogyoróhagymát, majd ha üveges, mehet hozzá az áttört fokhagyma. Fokozatosan hozzáöntöm a tejet és a tejszínt, kevergetve csendes bugyogásig főzöm, majd belekeverem a ricottát, az apróra vágott aszalt paradicsomot, és a grana padanót, sózom, borsozom. Még úgy 5 percig főzöm, majd kész. A chilis tésztát kifőzöm, majd nyakon öntöm a mártással és száraz serpenyőben pirított fenyőmaggal, valamint reszelt grana padanóval tálalom. A tészta enyhén csípős, szerintem nagyon kellemes az egyensúly, de ha nem lehet kapni, sima fajtával is finom. Kétszemélyes adag. A receptet ebből módosítottam.
Balzsamecetes cukkini- és répaszalagok
3 dkg vaj Ez egy mostanság visszatérő új kedvenc, ment már fasírozott mellé is köretnek, de isteni vacsora némi pirítóssal. A sárgarépát és a cukkinit zöldgészámozóval szalagokra vágom, igazából ennyi a macerásabb része. A vajat serpenyőben megolvasztom, a zöldségcsíkokat pár percig alaposan átforgatom rajta, amíg össze nem esnek kissé (megmarad a roppanósságukból azért), só, bors, végül a balzsamecet, kap még két percet és kész. Melegen alaposan megszórom a reszelt parmezánnal. Működik csak répával is, és gondolom csak cukkinivel szintén, de azt még nem próbáltam. Kétszemélyes adag.
Spenótos-ricottás tagliatelle
30 dkg spenót Nos, megpróbálok visszatérni a virtuális szabadságomról, két utazás között, és így a hőségben egy gyors, finom ebédet mutatni. Nem mondhatnám, hogy a spenót erős túltengésben van az életemben, harmincon éven át egész jól elvoltam nélküle, de az utóbbi időben nyersen elég sűrűn fogyasztom. Úgyhogy vega receptek közt keresgélve adtam egy esélyt neki pároltan is. És nem bántam meg. Sőt. Ember se! Az arányokat elég alaposan felrugdostam az eredetihez képest, de egyszerűen lusta voltam és nem volt kedvem a felbontott dobozokat visszapakolászni a hűtőbe/polcra :), úgyhogy mindenből annyit használtam, amilyen kiszerelésben árulták :). De baromi jó lett. A spenót nagyobb szárát lecsipkedem, alaposan megmosom a leveleket. A ricottát villával átnyomkodom, hozzákeverem a vaj felét megolvasztva és a parmezán felét reszelve, sót, borsot. Egy fazékban vizet forralok a tésztának és kifőzöm, egy nagy lábasban mellette pedig felforrósítom az olajat és beleszórom a fenyőmagokat. Aranybarnára pirítom és lyukacsos szűrőlapáttal a ricottához szedem. A megmaradt olajba bedobom a megtisztított, nagyobb darabokra vágott fokhagymagerezdeket, ha megpirultak, mehet hozzá a vaj másik fele, majd a spenót. Lefedve párolom, amíg össze nem esik, majd megsózom, megborsozom, átforgatom, lekapcsolom alatta a gázt. Ügyes időzítéssel a tészta ekkora kifő, leszűröm és a spenóthoz teszem, majd belekanalazom a ricottás keveréket és az egészet szépen összeforgatom. Reszelt parmezán mehet a tetejére, háromszemélyes adag. Krémes gyönyörűség, rendszeres lesz nálunk, vega vendégeknek ideális. Eredeti itt: Madhur Jaffrey's world vegetarian
Scone-nal sült csirkeragu
A raguhoz:
A scone-hoz: Téliesre jár felénk az idő, de ahogy olvasom, otthon is erősen süvít a szél. Úgyhogy június ide vagy oda, mostanság melengető, gazdag ételeket készítek. A gombát beáztatom vízbe. Az olajon megfuttatom a hagymát, majd hozzáadom a kis kockára vágott csirkemellet és a paprikát, valamint a kinyomkodott gombát. Pár perc múlva megszórom a liszttel, majd felönöm a felforrósított alaplével. Belekeverem a mustárt, az ecetet és a cseresznyepálinkát, majd lassú tűz felett, gyakori kavarás mellett főzöm, amíg be nem sűrűsödik, majd átmerem kb. 20x30-as tepsibe. A scone-hoz a lisztet, sót, borsot, parmezánt elkeverem, majd gyors mozdulatokkal morzsás állagúvá dolgozom össze a vajjal. Hozzáöntöm a vizet és tésztává gyúrom össze. Kiszaggatom kb. 1 cm vastag csillagokra, amiket némi átfedésben körben ráteszek a ragura. A felvert tojással megkenem a tetejüket, majd 200 fokos sütőben úgy 25-30 perc alatt készre sütöm. Háromszemélyes adag. The Ultimate Chicken Cookbook receptjét variáltam át. 
Gnocchi kakukkfüves-tejszínes mártásban
A gnocchihoz:
A mártáshoz: A gnocchi finom, a gnocchi jó, a gnocchi családi barátunk :), mert férj is szereti (annak ellenére, hogy egy deka hús sincs benne), valamint a főtt krumpli fázisban gyermekünknek is kicsippenthetünk belőle egy keveset a püréjéhez. Szóval kollektíve gnocchira fel. A (régi) krumplit hajában megfőzöm, majd megpucolom, áttöröm, összekeverem a többi hozzávalóval, sima tésztává dögönyözöm. Maréknyi adagokra osztom, lisztezett deszkán kígyókat sodrok belőle, centis darabokra vagdosom, és benyomom villával. Elkészítem a mártást: a megolvasztott, habosodásig hevített vajra szórom a kakukkfüvet, majd egy kicsivel később felöntöm a tejszínnel, és lassú tűzön forráspontig főzöm, majd belelöttyintek egy kevés whiskyt (eufemisztikusan mondjuk 1 evőkanálnyit :) ). Nem lesz sűrű mártás. Kifőzöm a gnocchikat, és beleforgatom a mártásba, tálaláskor még kapnak egy adag reszelt parmezánt. Háromszemélyes adag. Good Housekeeping Cookery Book receptje a tészta, a mártáshoz Tessa Kiros Twelve című könyvéből inspirálódtam. 
VKF! XX. - Olaszos fehérrépaleves
20 dkg fehérrépa
1 ek. olívaolaj
1 ek. vaj Kimaradt pár VKF!, amiket nagyon sajnáltam, mert fejben többre is készültem, csak nem jött össze :). Most Cserke leveses körébe benevezek, annak ellenére, hogy ez nem az én műfajom különösebben, bár ez nem hinném, hogy kiderül innen első blikkre, hiszen 70 levest csináltam már a blogon - elsősorban a Zuramnak, akinek nem lehet eleget főzni :). Tőle kaptam frissiben Ramsay bácsi legújabb könyvét is, és - miután vihogtam egy kört azon, ahogy a bevezetőben az ő szokott bájos stílusában páros lábbal legyakja Delia Smith-t -, hálából ez volt az első recept, amit kipróbáltam belőle. Nem vagyok valami nagy fehérrépa-fan, általában csak a húsleves kellékeként használom, fő hozzávalóként még sose került semmibe, de boldogan kísérletezek, ha egyszer nem én fogom megenni :). Az olajat és a vajat összeolvasztom, ahogy elkezd habosodni, beledobom az apróra vágott szalonnát és pár perc alatt aranybarnára sütöm. Hozzákeverem a felaprított hagymát és a kb. centis darabokra vágott, megpucolt fehérrépát, sózom, borsozom, 5-6 percig főzöm, amíg a zöldségek meg nem puhulnak. Beleszórom a rizst, egy perc múlva pedig felöntöm a húslevessel. Félig lefedve közepes lángon 15-20 perc alatt megfőzöm, amíg a rizs puha nem lesz, végül belekeverek 2 ek. parmezánt. Tálaláskor a tetejére szintén parmezán kerül. Azért én is ettem belőle, a fehérrépától kissé édeskés, kiadós, finom leves. Háromszemélyes adag. Gordon Ramsay: Cooking for friends c. könyvéből alakítgattam. 
Melanzane alla parmigiana
2 padlizsán Szeretjük ezt a paradicsomos-sajtos-padlizsános olasz finomságot, sokszor csinálom, csak eddig még mindig úgy alakult, hogy nem készült fotó róla. Nem tűnk soknak, de nagyon laktató a kétféle sajt miatt, több embernek natúr pulykamellet sütöttem mellé. A padlizsánt vékony karikákra vágom, besózom, hagyom félórát állni, letörölgetem, liszttel megszórom, majd olajon aranybarnára kisütöm (ezt a feladatot ebben a körben anyósom végezte el helyettem, nagyon hálás voltam érte). Két evőkanál olívaolajon az apróra vágott fokhagymát megfuttatom, majd hozzáöntöm a paradicsomkonzervet, beletépkedem a bazsalikom felét, sózom, borsozom és mártássá főzöm (kb. 15 perc). A tepsibe szétkenek vagy két evőkanálnyit belőle, leteszek egy réteg padlizsánt, rákanalazom a fele paradicsommártást, a megmaradt bazsalikomot, megszórom a parmezán felével, majd megint egy réteg padlizsán, paradicsommártás, mozzarellaszeletek és a parmezán fele a tetejére. 180 fokra előmelegített sütőben kb. 30 percet üdül, amíg a sajt a tetején aranybarnára nem pirul. Tessa Kiros receptje a Twelve-ből. 
Minestrone verde pestóval
A minestronéhoz:
A pestóhoz: A pasim viszonya a szakácskönyvekhez leginkább a helyhiány miatti morgásra szokott korlátozódni, illetve néha felcsillan a szeme egy-egy képre, de az meg teljesen független attól, hogy miben van. Érdekes módon Giorgio Locatelli Made In Italy c. könyvét már jóideje érdeklődve kerülgeti a könyvesboltokban, míg végül most megkaptam ajándékba. Cserébe rögtön megcsináltam az első szemfelcsillantós levest belőle. Az olajat felforrósítom és rádobálom az apróra vágott sárga- és fehérrépát. Pár perc múlva követi őket a darabokra vágott karalábé, majd újabb pár perc múlva fokozatosan a cukkini, az újhagyma és a cukorborsó, minden kör zöldséggel pedig sózom is őket. Felöntöm a zöldséglevessel, beleteszem a meghámozott egész krumplit és addig főzöm, amíg puha nem lesz minden. Ekkor a krumplit kihalászom, villával apróra töröm és visszakeverem a levesbe, végül beleteszem az előzőleg forró vízbe mártott és meghámozott koktélparadicsomokat. A pestóhoz valókat robotgéppel összedolgozom és tálaláskor a levesbe lehet pöttyözni a krémes zöld mártást. Szem csillant, leves elfogyott :). Hatszemélyes adag. Nagyjából Giorgio Locatelli: Made In Italy c. szakácskönyvéből alkottam. 
Sonkás-bébispárgás pulykamell zsírban sült krumplival
A pulykamellhez:
A krumplihoz: Spárga a fedélzeten! Van kábé másfél hónapunk kiélvezni ezt a remek tavaszi zöldséget, úgyhogy ki kell használni a rövidke időt. Most nem szántam nekik annyira nagyon hangsúlyos szerepet ebben a húsételben, csak kellemesen kiegészítik az összhatást. Bébispárgát találtam a zöldségesnél, a törékeny kis szálak azonnal landoltak a zacskóban, hiányukban rendes spárgával is el lehet természetesen készíteni az ételt, ekkor hosszukban megfelezve tenném őket a húsra. A zsírban sült krumpli talán riasztóan hangozhat elsőre, de talán elég, ha azt mondom: Nigella áll mögötte. 2006-ban, karácsony előtt tette közzé a tökéletes sült krumpli titkát, a libazsírban való sütést, mire is 250.000 üveg zsír tűnt el az angol polcokról pikk-pakk, 175%-kal meghaladva az előző évi eladásokat, a lelkesedés láttán pedig még mirelit változatát is piacra dobták a következő évben. Szó se róla, kalóriákban nem szegény, de az íz miatt tényleg megéri. A vajat megolvasztom és a bébispárgákat pár percig párolom benne. Kiemelem a zöldségeket és lecsepegtetem, a helyükbe, a vajra szórom a lisztet, majd fokozatosan felengedem a tejjel, megborsozom és sűrűsödésig keverem, ekkor beleszórom a parmezánt. A hússzeleteket mindkét oldalukon sózom és borsozom, oldalanként egy percig - fehéredésig - sütöm az olajon. Kiolajozott tepsibe teszem, a hússzeletekre rátépkedem a sonkát, elosztom rajtuk a bébispárgát és egy evőkanálnyit kapnak a besamelből, végül megszórom őket a reszelt goudával. 200 fokos sütőben 25 percig sülnek, a végén 5 percre rákapcsolom a grillt, hogy a sajt a tetején megpiruljon. A krumplikat sós vízben forrástól számított 4 percig főzöm, leszűröm és megszórom a búzadarával és összerázom, hogy jusson belőle mindenhova. 250 fokos sütőben a tepsiben megolvasztom és felforrósítom a zsírt, majd óvatosan beleteszem a krumplikat. Kb. 25 percig sütöm őket, majd megfordítom, aranybarnának kell lenniük. Kétszemélyes adag. A krumpli Nigella Lawson receptje a Feast c. könyvéből. 
Parmezános-paprikás csirkemell
3 csirkemell A lustaság ismét győzött a bevásárlási ingerrel szemben, úgyhogy megint az otthoni készleteket pusztítottam. A jellegtelen csirkemellből gyűlt fel otthon némi felesleg, ezt akartam némileg feldobni, és random mód elkezdtem a páchoz valókat összedobálni. A parmezánt - és általában sajtot - nem szokás pácba tenni, de reszelt formájában inkább fűszerként lehet rá tekinteni. Egy a fontos: csak eredetit használjunk, keveset is elég belőle venni, sokáig eláll, a botlban kapható előre reszelt cuccok többsége a fűrészporral azonos minőségű és nincs sok köze az igazihoz, amiről itt lehet részletes információkat találni. Összekeverem az olívaolajat, a sherryt, a parmezánt és a pirospaprikát. A csirkemellekről leválasztom a szívrészt (a keskeny, vékony kis húscsíkot a belső oldaláró), és a melleket lapjával félbevágom, így mindegyikből két vékony szeletet kapok. Alaposan beléjük masszírozom a pácot és hagyom két órán át állni. Grillserpenyőt szárazon felforrósítok, és a melleket mindkét oldalukon pirosas-aranybarnás színűre sütöm, mivel a hússzeletek vékonyak, ezért ez elég gyorsan fog menni. A rizst megfőzöm, hozzákeverem a kukoricát és a szintén megfőzött zöldborsót. Színes köret, színes csirke. Három személyre. 
Mentás padlizsánkrém
25 dkg padlizsán Még mindig padlizsán. Cikkelyekre vágom, besózom, hagyom lecsöpögni 30 percen át, majd letörölgetem, az olajon pirosra sütöm, még forrón megszórom a mentával. Aprítóba kanalazom, hozzáteszem a joghurtot és a parmezánt, krémesre turmixolom. Kétszersülttel vagy pirítóssal, és koktélparadicsommal isteni. Kétszemélyes adag. 
Padlizsános fusilli
A szószhoz:
30 dkg padlizsán A napsütés és a bősz plusz fokok nyárias hangulatú ételre sarkalltak. Tudom, hogy nem most van a padlizsánszezon, de találtam pár szép darabot a boltban és nem bírtam ellenállni. A padlizsánt kisebb cikkelyekre vágom és alaposan besózom, hagyom állni legalább 30 percet szűrőben, majd letörölgetem. A szószhoz az olajon üvegesre pirítom az apróra vágott vöröshagymát, majd hozzáadom a konzerv paradicsomot levestül, a dobozt egy evőkanál vörösborral kiöblítem és a lábasba öntöm. Hozzáadom a kicsit aprított kapribogyókat, sózom, borsozom és 20 percig hagyom csendesen rotyogni. A padlizsáncikkelyeket két ek. olajon pirosra sütöm. A tésztát kifőzöm, a felforrósított paradicsomszószba forgatom (nem fog cuppogni a szószban, csak szépen bevonja), tányérokra szedem, elosztom a tetejükön a padlizsándarabokat, megszórom parmezánnal és bazsalikomot tépkedek rájuk. Kétszemélyes adag. Forrás: Italian ingredients cookbook 
Fokhagymás bárány sült paradicsommal és parmezánfelfújttal - Lealinának
A húshoz:
A parmezánfelfújthoz:
A paradicsomhoz: Tanulmányaim közül az egyik legmaradandóbb élményt a jelnyelv jelentette. Hihetetlen sok mindent megtanultam, amiért hálás vagyok. Az első órán a tanárunk leszögezte: a siketség nem betegség, hanem állapot. És ez egy nagyon fontos különbségtétel, még ha a mindennapokba nem is egyszerű átültetni, hogy az ember ne legyen túl segítőkész, túl tapintatos, ne artikulálja túl a szavakat és ne legyen túl lassú, meg egyáltalán a viselkedésében se legyen feszélyezett, csak azért, mert nem tudja, mi a jó megoldás egy-egy helyzetben. Sok segítséget kaptunk tőle, például elmondta, hogy ha az órán nem felénk fordul és kérdésünk lenne, ne csápoljunk eszeveszetten a levegőben, mert attól mindkét fél hülyén érzi magát (ráadásul ettől továbbra sem fog felénk fordulni, ha nem kapja el a mozgást a szeme sarkából), hanem doboljunk a földön a lábunkkal, mert megérzi a rezgéseket. A siketek és a hallók világa közötti kommunikációs különbségre is nagyon plasztikusan rávilágított; megkért minket, hogy próbáljuk meg saját kútfőből eljelelni a pezsgőt. Volt mindenféle béna kísérlet, ujjpattintás és társai, mire mosolyogva megrázta a fejét és azt mondta: az alapvető megközelítésben van a hiba. Mi a pukkanást próbáltuk valahogy eljelelni, mint a pezsgő jellemzőjét - amit ők nyilvánvalóan nem hallanak. Nekik a pezsgőt az jelzi, ahogy a dugó elszáll a palackból. Nem egyszerű ám egy jelentősen a hallásra épült napi kommunikációból átváltani egy vizuális alapú kommunikációra, ahol tényleg folyamatosan képekben kell gondolkodni. A jelelésnél pedig ráadásul a közlés 40-60%-a is elveszhet, nem könnyű jól csinálni. Régebben figyeltem a parlamenti jeltolmácsokat a képernyő sarkában, hogy mennyire más-más stílusban jelelnek (mert persze a jelnyelvben is vannak regionális kifejezések, valamint a magyar és a nemzetközi jelnyelv sem azonos), és egyébként kutya kemény dolguk van, borzasztó lehet azokat a szövegeket, a túlcifrázott, nyakatekert körmondatokat fordítani. És végül még egy gondolat: a jelnyelv nagyon szép, pont a vizualitása miatt, ahogy megfogják a dolgok lényegét, olyan finomságokat hordoz, amelyek mély nyomot hagynak az emberben - például a kisgyerek jele a fejsimogatás mímelése alacsony magasságban. (Ha valakit esetleg érdekel a dolog, a SINOSZ rendszeresen szervez jelnyelvi tanfolyamokat.) Lealina nem siket, hanem hallássérült. Nem jelel, nem olvas szájról, hanem hallókészüléket használ és "rendesen" beszél. Amikor rátaláltam a blogjára, együltő helyemben végigolvastam (nem hosszú, ajánlom ezt mindenkinek). Teljes őszinteséggel leírja, hogy miként éli meg a nagyothallását, mit jelent ez a mindennapokban, mik okoznak neki problémát, hogy járta ki az iskoláit, hogyan dolgozik, milyen túlélőkészletet épített ki különböző helyzetekre, és anyukája is beszámol arról, ők miként vették észre a károsodást. Nagyon megkapó dolog valakinek az életébe így belelátni, aki ezt fontosnak tartja megosztani másokkal, hogy egyrészt a hallókat segítse a hallássérültek megértésében, másrészt a hallássérülteknek is támaszt, megerősítést, biztatást, tanácsot nyújtson. Nekem fontossá vált ez a blog, egyrészt sok emléket visszahozott a korábbi tanulmányokból, másrészt jó volt olvasni, hogy ennek a lánynak minden nehézség ellenére ilyen szép az élete. Szerettem volna viszonozni a kapott ajándékot - mert ez az volt, még ha nem is személy szerint nekem szóló -, úgyhogy úgy gondoltam, főzök valamit, amit Lealinának főznék, ha ismerném személyesen is :). Ha vegetáriánus, akkor csúnyán bebuktam :), de azt tudom, hogy a sajtot szereti, úgyhogy remélem legalább ez a része bejön :). A négy szeletbe vágott bárányt az olaj, áttört fokhagyma, zsálya, bors, Worcestershire szósz (köszi, Lealina :) ) keverékébe forgatom és éjszakára a hűtőbe teszem. 180 fokra előmelegített sütőbe teszem a borsozott, olajjal megpöttyözött paradicsomokat, száron hagyva őket. 20 perccel később nekilátok a felfújtnak: a vajat alacsony lángon felolvasztom, hozzászórom a lisztet. 2-3 perc múlva fokozatosan elkezdem felönteni a tejjel, szerecsendióval ízesítem és felforrás után alacsony lángon úgy 10 percig főzöm állandó kavarás mellett. A tűzről levéve belekeverem a reszelt parmezánt, a tojássárgákat és a tejszínt. A fehérjéket csipet sóval kemény habbá verem, majd szintén a parmezános masszához forgatom. Két kivajazott, úgy 3-4 decis formába öntöm a masszát (nem lesz tele) és beteszem őket a paradicsom mellé 15-20 percre, amíg meg nem kel és aranybarna nem lesz a teteje. A bárányokat pedig grillserpenyőben mindkét oldalukon pirosra sütöm. Kétszemélyes adag. Lealinának ajálom, kívánva neki és minden kedves olvasómnak nagyon boldog karácsonyt, jó pihenést és enyhe lefolyású bejglimérgezést az ünnepek alatt :). A parmezánfelfújthoz a receptet a Konyhamestertől akasztottam. 
Nápolyi ravioli
A tésztához:
A töltelékhez:
A paradicsomszószhoz: A tésztához valókat - a tojásfehérje kivételével - összegyúrom, keményebb, ruganyos tésztát kapok (én tettem bele egy kanál vizet is lazításként, de ez hiba volt, később kiderült, hogy felveszi simán a lisztet, nem kellett volna kapkodni :) ), amit nedves konyharuhával letakarva 30 percig pihentetek. Közben elkészítem a paradicsomszószt: a konzerv paradicsomot, az apróra vágott fokhagymával és cukorral, sóval elkeverve lefedve, alacsony lángon 30 percig főzöm, majd belekeverem az olajat és a kakukkfüvet, kap még öt percet és készen is van. Nem lesz sok, nem fognak szószban úszni a raviolik. A tésztát tésztagéppel több részletben szépen kinyújtom. Ilyenkor az ember (főleg, ha nincs kellő rutinja még a géppel) legszívesebben növesztene még két kezet :), ennek hiányában hálásan fogadtam a Segítséget, aki erős kézzel még a tésztát is utángyúrta :). Hetes skálán a hármas fokozatig tekertük át, szóval nem a legvékonyabbig. A töltelékhez valókat összedolgoztam, majd a fele tésztacsíkokra kupacoltam, megfelelő helyet hagyva körülöttük, ezt a helyet a tojásfehérjével megkentem, ráhajtottam a másik fele tésztát. Belülről kifelé haladva nyomkodtam össze, több-kevesebb sikerrel igyekezvén légmentes egységeket létrehozni. Derelyevágóval négyzetekre vágtam, és lobogó vízbe dobtam egyszerre 7-8 darabot, a felszínre jöttüktől számított tíz percig főttek. A tányérokra kevés szószt kanalazok, ráteszem a lecsöpögtetett raviolikat és megszórom reszelt parmezánnal. Négyszemélyes adag. A recept innen: The Silver Spoon. 
Krémsajtos fusilli
15 dkg metélőhagymás krémsajt 1 dl tejszín 13 dkg szeletelt gomba 10 dkg szeletelt bacon 5 gerezd fokhagyma 5 dkg parmezán 2 ek. olívaolaj 25 dkg fusilli só bors Egy gyors kis tészta, aminek az eredetijét a Zuram kukucskálta ki a Good Foodból. A fusillit kifőzöm, párhuzamosan elkészítem a szószt: az olajon megfuttatom a csíkokra vágott bacont és a szeletelt gombát, majd az apróra vágott fokhagymákat. Öt perc múlva hozzáadom a krémsajtot és a tejszínt, sózom, borsozom, pár perc alatt szépen összeáll, ekkor lekapcsolom és belekeverem a kifőzött tésztát. Sütőedénybe terítem és a tetejét megszórom a parmezánnal, 15 percet kap 200 fokos sütőben. Kétszemélyes adag. Good Food 2007. januári számából halászta a férjem. 
Koktélrákos fekete tészta
25 dkg tintahalas, fekete tészta 13 dkg koktélrák 8 dkg fekete, kimagozott és negyedelt olívabogyó 8 gyöngyhagyma 2 gerezd fokhagyma 1,5 dl tejszín 4 dkg frissen reszelt parmezán 2 ek. Marsala (vagy más édes desszertbor) 2 ek. olívaolaj tengeri só Az, hogy nem vagyok nagy barátja a tengeri herkentyűknek és a halaknak, igencsak eufemisztikus megfogalmazás. A karácsonyi hal helyett nekem mindig mást kellett készíteni. A boltban a nagy akvárium közeléből befogott orral, futóléptekben menekültem, az uszonyosoknál csak a kagylós és ollós jószágok tűntek ijesztőbbnek. Az utóbbi időben azonban próbálok nyitni, és megismerkedni ezekkel a gyanús és bonyolult kinézetű lényekkel, mert még az is kiderülhet, hogy érdemes. Egy véletlen folytán homár került étteremben a tányéromra - és bejött. Nemrég hősiesen a kagylót is megkóstoltam - és finom volt. Halból a páromnak el tudok készíteni mindenféle filét, ami nem néz rám (szerintem vádlón) üveges szemekkel, mint az egész állat, bár ebből még nem találtam olyat, ami nekem ízlene. Úgyhogy amikor a tintahal tintájával feketére színezett, vékonyka taglionit megvettem, éreztem, hogy eljött a következő lépés ideje. Eredetileg a színekkel játszva csak egy fekete-fehér hozzávalókból kombinált ételt akartam belőle kihozni, de rájöttem, hogy túl monoton lenne, kell bele valami, ami feldobja, egy színes pont az i-re. És ha már a neten talált receptek többsége kagylót vagy rákot passzít a tintahalas tésztához, hát úgy döntöttem, legyen a színesebbik (és kisebb kiszerelésben kapható) kolléga a kiválasztott. A királyrákot egyelőre túl nagy ugrásnak tartottam, a szépen előkészített, bolti koktélrákoknak viszont nincs szemük meg ollójuk, vagy más egyéb gyanús alkatrészük, amivel nehezen boldogulna az ember, és miután úgy éreztem, helyes kis rózsaszínjük feldobná a tervezett monoton színvilágot, ezért mély sóhajjal betettem egy dobozt a kosárba. Az olajon két perc alatt üvegesre megfuttatom a megpucolt, negyedelt gyöngyhagymákat. Hozzáöntöm a koktélrákot és áttöröm rá a fokhagymát, tengeri sóval megsózom. Pár perccel később követheti őket az olívabogyó hadsereg, majd ráöntöm a Marsalát, és nem sokkal később a tejszínt. Úgy öt percig hagyom őket együtt rotyogni, majd belekeverem a parmezánt. Párhuzamosan megfelelően időzítve kifőzöm a tésztát (természetesen al dente), tekercsekben a tányérra halmozom és a rákos szószt rákanalazom. Két személy ebédjét jelentette, s miután a végeredményt finomnak találtam, mostantól újdonsült koktélrák barátaim is felkerülhetnek a családi menük alkotórészei közé. Lila Füge receptjéből indultam ki. 
Sajtok és gyümölcsök
Elsőként melegítsük elő a sütőt 250 fokra... Oké, oké, csak vicceltem, hallom ám a virtuális halálhörgéseket otthonról! Ahogy figyeltem az időjárásjelentést, nézegettem az erősen pirosba hajló mutatókat, éreztem, hogy most már minimális főzési/sütési idő sem jöhet szóba, különben a kedves olvasók maradandó károsodást okoznak a számítógépekben. A gyümölcsöt veszélytelennek ítéltem a rekordmelegben is, a sajt meg hűtött, úgyhogy azt is kipipáltuk. Nagyon szeretem a különböző sajt-gyümölcs párosításokat, folyamatosan kísérletezem újabb és újabb kombinációkkal, szerencsére a lehetőségek száma meglehetősen nagy, a tévedés lényegében kizárva. Általában csak a fehérszőlő a legismertebb, amely a sajtokhoz illik, de én úgy tapasztaltam, lényegében mindenféle gyümölcshöz passzol legalább egy sajt és fordítva (talán a banán a kivétel). Alább csak néhányat mutatok fel az én próbálkozásaim közül, akár ezeken belül is fel lehet cserélni a szereplőket. Kísérőként kekszet, pirítóst és tésztakosárkát szoktam kipróbálni. 1) Eper és kecskesajt Ez maga az addikció. Korábban már próbáltam keményebb kecskesajttal, most a lágy, fiatal sajt került sorra, amelyet lényegében kenni kell az eperre. Az édes eper és a krémes, sós sajt kombinációja egyszerűen ötcsillagos, én 8-10 deka sajtot simán elpusztítok negyedkiló eperrel reggelire. 
2) Feketeszeder és mozzarella A mozzarellát sok ember nem szereti "nyersen", csak ha rásül valamilyen ételre, mert gumiszerű állagát, semleges ízét önmagában nem kedvelik. A caprese rajongóit persze nem lehet eltántorítani ettől a remek kis sajttól natúr formájában, de nem csak nekik ajánlom a feketeszederrel való kombinációt. A savanykás gyümölcs és a hűs, semleges sajt kettőse hihetetlenül üdítő párost alkot, mozzarellából az e célra könnyebben kezelhető mini változatot választottam és az aljukat egy picit levágtam, hogy megálljanak a tányéron a feketeszederrel összetűzve. 
3) Áfonya és diós sajt A szintén savanykás áfonya áldás a melegben, valami olyan sajtot kerestem mellé, ami ezt a savanykásságot kellemesen ellenpontozza. A lágy, diós sajtot a kekszre vágtam és a tetejébe nyomtam egy-egy szem áfonyát - remek kis falatok születtek. 
4) Málna és Gruyére A Gruyére egy tömörebb, svájci sajt, amelyből egy érettebb, erőteljesebb ízű változatot választottam az édes málna mellé. Miután keményebb fajta, ezért meg lehetett vele azt csinálni, hogy vékonyabb csíkokat szeltem belőle, a málnát a sajtpálcikák tetejébe tűztem és egy kis pohárba állítottam. Ha nincs olyan meleg, hogy megolvadjon a sajt (tudom, most nem ez a helyzet), vendégváróként is kiváló. 
5) Sárgabarack és fokhagymás-zöldfűszeres krémsajt Fontos, hogy a barack érett legyen, hogy édessége kellemesen passzoljon a szöges ellentétes ízvilágú krémsajttal. Félbevágom, magja helyébe pedig a krémsajtot kenem. Szezonon kívül érdemes egy hasonló változatot is kipróbálni aszalt sárgabarackból. 
6) Cseresznye és portóis Stilton A Stilton sajt és a portói régi két jó barát, nemrég dibbuk írt kapcsolatukról és összeillőségükről részletesen. A sajtkészítők is ismerik ezt a klasszikus párost és megteremtették a portóis Stilton, amikor is a nemes nedűt a sajthoz keverik. Hát ezt az érdekes kék penészes sajtot töltöttem a cseresznyemag helyére és tettem vékony tésztakosárkákba. 
7) Alma és Gouda Almából kicsit édesebbet, nyárit kerestem és ezt soroztam koktélpálcikára felváltva a felkockázott Goudával. A sajtból, amely az egy hónapnyi érlelésűtől akár két évig "öregítettig" rengeteg változatot felmutat, a lágyabb ízű, fiatalabbat passzítottam a roppanós, friss alma mellé. 
8) Nektarin és parmezán És végül, de nem utolsósorban az érett nektarinszeleteket csíkokra vágott rozskenyérre helyeztem és megszórtam reszelt sajttal. Figyelem: nem előre reszelt, zacskós bolti porral, hanem rendes (védjegyes) parmezánnal. A puha, édes barackhoz szerintem remekül passzol a száraz, sós olasz remekmű, amely a reszelésnek köszönhetően nem fogja agyonütni markáns ízével a gyümölcsöt, hanem kellemesen kiegészíti. 
A sort még hosszasan lehetne folytatni: ribizli, vörösáfonya, sárgadinnye, görögdinnye, meggy kukucskál felénk, ősszel jön a szilva, a körte, a szőlő, a birsalma, télen (igen, nemsokára majd jönnek a mínuszok is!) a narancs, a mandarin. Sajtra és gyümölcsre fel! Eredetileg a Borsán.
Padlizsános-pulykás tészta
50 dkg pulykamell filé 1 doboz hámozott paradicsomkonzerv 1 padlizsán 10 dkg tagliatelle tészta 12,5 dkg mini mozzarella 1 dl vörösbor 1 fej vöröshagyma 4 gerezd fokhagyma 4 ág kakukkfű 2 ek. olívaolaj 5 dkg parmezán só bors A padlizsánt vékony csíkokra vágom és besózom. Félóra múlva lemosom, megszárogatom. A forró olajon megfuttatom az apróra vágott hagymát, majd hozzáadom a felkockázott pulykamellet és fehéredésig sütöm. Ekkor megy mellé az áttört fokhagyma és a padlizsán, majd felöntöm a vörösborral és a hámozott paradicsomkonzervvel, sózom, borsozom. Jó 15-20 percig hagyom rotyogni, közben megfőzöm a tésztát (al dente) és előmelegítem 200 fokra a sütőt. A tésztát leszűröm és a pulykaraguhoz keverem, beleszórom a lemorzsolt kakukkfüvet is. Sütőedénybe borítom a tésztát, beledugdosom elszórva a mini mozzarella golyókat és megszórom a tetejét parmezánnal. 15 percre megy a sütőbe, plusz 5 percre a grill alá. Öt személyes adag. 
Háromsajtos frittata
3 tojás 1 dl tejszín 5 dkg reszelt parmezán 5 dkg reszelt Gruyére 25 dkg ricotta 1 ek. olaj 1 kk. vaj só bors Amikor valami drágább dolgot veszünk, úgy szoktunk meggyőződni arról, hogy megérte megvenni, hogy megszámoljuk, hányszor használjuk és mindig elosztjuk az árát ezzel a számmal. Például: éves kondibérlet x euro; ha már voltunk kétszer, akkor alkalmanként x/2, háromszor már x/3 és így fajlagosan egyre olcsóbb lesz minden egyes alkalom :). No, hasonlóképpen, veszteségminimalizálás céljából úgy döntöttem, hogy valamit meg kell csinálni a Donna Hay magazinból :), hogy ne legyen teljesen hiábavaló a kiadott pénz és ez a recept éppen tetszett is. A tojást felverem a tejszínnel, hozzáadom a reszelt parmezánt, sót és borsot. A vajat és az olajat összeolvasztom, majd beleöntöm a tojásos masszát. Közepes lángon úgy 5 percig hagyom (nem kevergetem!), elvileg a széle ekkorra már szépen megszilárdul, majd a lágy részeibe kanalazom a ricottát és megszórom a sajttal. Kap még 5-7 percet, aztán lekapcsolom a gázt. A sütő grillrészét ekkorra már 200 fokra előmelegítettem, a serpenyő nyelét beletekerem alufóliába, mert nem tudom, mennyire hőálló, és megy 10 percre a grill alá. Két személyes adag, nagyon finom melegen is, hidegen könnyebben szeletelhető. Donna Hay Magazine 2007 őszi száma. 
|
