Macskaparancs

Sztrapacskamacska ma reggel
kiadott egy parancsot:
a fák most az almák helyett
teremjenek narancsot!

Esetleg még túrós buktát
locsi-fecsi lángossal,
netán néhány diós lepényt
kocsiderék mákossal.

Estére meg puha párnát,
csipkés paplant, meleget,
hadd aludjon minden macska
szüret után eleget.

Nagy keletje van mostanság a főzős projekteknek, a leghíresebb ugye a nemrég megfilmesített Julie/Julia (ami engem őszintén szólva annyira nem nyűgözött le), de nagyon elegánsnak és izgalmasnak gondolom Dolce Vita kezdveményezését, hogy a Czifrayból főz és újít meg régi recepteket. Az én szerény eszközeim és jelenlegi helyzetem ilyen terjedelmű próbálkozásokat per pillanat nem tesznek lehetővé, de a gyerekdalokat mostanság tényleg nehezen űzöm ki a fejemből a konyhában is :), és tartok tőle, ez az időszak még eltart egy ideig.

A fenti ihletet adó opusz Rutkai Bori és a Hébe Hóba Banda (alias Specko Jedno) remek, Vacka Dalok c. cédéjéről származik, amit a Kossuth Rádió Vacka Rádió gyerekműsorához készítettek. A műsorról személyes tapasztalatom nincs, anyám és több ismerősöm fanyalog tőle, de a zene remek, különleges, más, mint a többi gyereklemez, bájos a humora, és Gaál Zsuzsa szövegei nagyon szórakoztatóak, négyszázötvenedszerre is :). Hát ennyit a reklámról, jöjjön a lángos :).

3 dl görög joghurt
2,5 dkg friss élesztő
2 tojás
2 tk. só
50 dkg liszt
csipetnyi cukor
a sütéshez olaj
tetejére tejföl, reszelt sajt

A joghurtban elkeverem a cukrot, meglangyosítom, és belemorzsálom az élesztőt. ha felfutott, mehet hozzá a tojás, a só, a liszt, összegyúrom, és meleg helyen duplájára kelesztem. Olajos kézzel tenyérnyi kis lángosokat formázok belőle, és bő olajban mindkét oldalon aranysárgára sütöm. Háromszemélyes adag, frissen fogyasztandó, részünkről tejföllel és reszelt sajttal. Szerintem Sztrapacskamacska is elégedett lenne vele :).

Mennyei Manna kefíres lángosát egyszerűsítettem és módosítottam.

20 dkg nádcukor
45 dkg sütőtök
2 dl olaj
2 tojás
40 dkg liszt
1 tk. só
2 tk. fahéj
4 tk. sütőpor
2 ek. tej
2 tk. vaníliakivonat
25 dkg darabokra vágott étcsoki
10 dkg darabokra vágott dió

A baba-mama klub (ahova összesen vagy kétszer jutottam el) egyetlen igazán pozitív hozadéka számomra stílszerűen a gasztronómiai vonalon jelentkezett, amikor a kanadai csaj sütőtökös csokiskekszet hozott egyik alkalommal. Világéletemben imádtam a sülő sütőtök illatát, és a tetején azt a vékony, megbarnult réteget, de ezen túlmenően egy falatot se belőle :). Vagy tíz éve biztosan nem ettem még ennyit se. Mindenesetre a süti ízlett, a receptet elfelejtettem elkérni, de a Gugli a barátom, úgyhogy kerestem egyet. Ez némileg sütőtökösebb ízűre sikeredett, mint anyukakollegináé, de nagyon bejött, ráadásul elég egyszerű.

A sütőtököt megsütöm, a húsát villával összetöröm, és hozzákeverek minden más hozzávalót (tekintélyes mennyiség lesz). Kicsivú tapasztalatai nyomán jelezném, hogy nagyon lágy lesz a tészta, és a keksz is puha, nem ropogós. Sütőpapírral bélelt tepsibe kupacolok evőkanálnyi adagokat tisztes távolságra egymástól (kilapul), és 180 fokos sütőben kb. 12 percig sütöm. És csak sütöm, és csak sütöm, és csak sütöm, irgalmatlan mennyiség lesz, de szépen el is fogy :).

A Cooks.com receptje az eredeti.  

25 dkg liszt
3 tojás
3,5 dl tej
1 dl olaj
2 tk. szódabikarbóna
1 tk. só
1 cs. vaníliáscukor
1 ek. porcukor
tetejére csokiszirup és frissen felvert tejszínhab

Aki egyszer is vett az utcán Belgiumban forró-illatos, frissen sült gofrit, az soha nem szabadul a bűbájtól. Kevés ínycsiklandóbb dolog van a jó csokiöntetes-tejszínhabos változatnál, s mivel szülinapi ajándékom, egy gofrisütő a sűrű évvége miatt lassan hónapok óta méltánytalanul a tárolóhelyiségben szomorkodva várta sorsát, úgy döntöttem, ideje végre felavatni. Történetérõl, etimológiájáról Chili&Vanilia mindent elmondott, mi elmondható, én a géphez adott receptből indultam ki, ami ugyan teljesen más, mint a belga (például nem élesztős), de kezdetnek nem rossz. Gofrisütő hiányában sima teflonserpenyőben is bátran el lehet készíteni, legfeljebb nem lesz mintás.

Először a szárazanyagokat keverjük össze, majd hozzáadjuk a tojássárgákat, a tejet és az olajat. A tojásfehérjéket kemény habbá verjük és óvatosan a tésztához forgatjuk. A gofrisütőt a tésztában lévő olajmennyiség ellenére nem árt a sütések előtt olajos ecsettel megkenni, csökkentve a letapadás kockázatát. Hamar kialakul a rutin, hogy kábé mennyit lehet az alsó sütőlapra önteni, nekem olyan szűköcske merőkanálnyi lett az egység (de ez nyilván sütőtől/serpenyőtől is függ). Ebből a mennyiségből 14 gofri sikeredett, ami irgalmatlan mennyiség két személynek, mert maga a tészta nem nehéz, de az alaposan megcsokizott és tejszínhabos változatból még a Zuram is csak kettőt tudott befalni egymás után. Alternatíve lekvárral, fagyival is ki lehet próbálni.

Eredetileg a Borsán.

A tartárhoz:
2 tojássárgája
2,5 dl olaj
30 dkg görög joghurt vagy tejföl
2 ek. dijoni mustár
2 kk. citromlé
porcukor
só
bors

A salátához:
60 dkg mirelit franciasaláta (hiányában 28 dkg zöldborsó, 28 dkg kukorica, 5 dkg sárgarépa)
1 alma
3 kisebb konzerv uborka
4 ek. a tartárból

A tojáshoz:
5 tojás
1 kk. apróra vágott petrezselyem
2 ek. a tartárból

A tormakrémes sonkához:
5 dkg vaj
5 dkg liszt
1 dl tej
10 dkg tormakrém
só
bors
annyi sonkaszelet, amennyibe mindez belefér (nekem azt hiszem 14 lett)

Ukáz jött anyósomnak és nekem is: a Zúr szilveszterre édesanyja szokásos hidegtálját szeretné fogyasztani, s mivel már keletkezett némi földrajzi távolság közöttünk, ő küldje a receptet nekem, de ízibe, én meg alkossam meg, a könnyebbség kedvéért a "de aztán olyan legyen!" kitétel szem előtt tartásával :). Ráment a délutánom, de megcsináltam :).

Elsőként a tartár készült el. A két tojássárgájához fokozatosan hozzáadtam az olajat, őszintén szólva nem szoktam cseppecskézni, már az elején evőkanalanként merem hozzá, egy deci után meg öntöm folyamatosan, még sose csapódott ki. Hozzáadom a mustárt, citromlevet, sózom, cukrozom, borsozom, és belekeverem a görög joghurtot (otthon tejfölt), az ízesítést persze egyénileg lehet módosítani. Otthon könnyíti az életet a mirelit franciasaláta, itt megfőztem a borsót, a répát, hozzájuk pakoltam a konzerv kukorciát, belevagdostam az uborkát és az almát (héja nélkül), végül négy evőkanál tartárral összekevertem és üvegtál aljába raktam. Megfőztem a tojásokat keményre, hosszában kettévágtam őket, kiszedtem a sárgájukat, apró lyukú reszelőn lereszeltem, hozzákevertem a két evőkanál tartárt és a petrezselymet, a sárga masszát pedig visszatöltöttem a tojásfehérjékbe. A tojásokat vágott-töltött felükkel lefelé a salátára teszem, majd leöntöm a megmaradt tartárral.

A tormakrémes sonkaszeletekhez a vajat megolvasztom, beleszórom a lisztet, rántást készítek belőle, majd fokozatosan felöntöm a tejjel, és addig főzöm, amíg el nem válik az edény falától. Ha kihűlt, hozzáadom a tormakrémet, és megtöltöm vele a sonkatekercseket, amiket részben a tojások köré, részben külön tálkába sorakoztatok. Elvileg az egész cucc olyan négyszemélyes adag, gyakorlatilag a Zurasággal a névsorban ez háromra redukálódik :). De azt mondta, olyan lett :).

Boldog új évet kívánok mindenkinek!

Anyósom kincsetérő receptje.

15 dkg mogyoró
1 kk. őrölt fahéj
1 ek. zsemlemorzsa 
2 tojásfehérje
4-5 ek. liszt
kb. 0,6 l vaníliafagyi
kb. fél liter olaj sütéshez
porcukor
almachips

Egy ideje már tutujgatom ezt a receptet kebelemen, a Fájdalmas Főzésmentes Időszakban néha elővettem, nézegettem, elképzeltem, miként fogom megcsinálni lilahangyáék kiírására - és az első élénkítő hatása máris jelentkezett: újra a konyhában, hurrá! (Bár szerintem jelen esetben egy rántotta is képes lett volna ezt kiváltani.) Eredetileg mentafagyival képzeltem a recept átalakított változatát, hogy a mogyoró-fahéj kombináción túl még valami más is pezsdítsen, de mivel a boltban nem volt, mélyhűtő-kompatibilis fagyigép pedig még mindig nincs, kiegyeztem egy mezei vaníliával. Almachipset nem csináltam házilag, importáltam otthonról, 39-es Béres Alexandra index, ha ez bárkinek mond valamit :).

No és akkor essünk neki, az élénkségre a konyhai műveleteknél is szükség lesz jócskán. A fagyiból négy nagy gombócot kanyarintok, és sütőpapírral fedett tányérra helyezve hamar-hamar a mélyhűtőbe pakolom őket egy órára. A két tojásfehérjét egy kiskanál vízzel kissé felverem, a lisztet egy másik tálba szórom, a harmadikba pedig a megdarált mogyorót, a fahéjat és a zsemlemorzsát keverem össze. A fagyigombócokat szépen és főleg villámgyorsan meghempergetem a lisztben, a tojásfehérjében, majd a fahéjas-mogyorós cuccban, és visszacsapom a mélyhűtőbe szintén egy órára. Aki biztosra akar menni, az fusson (hempergessen) még egy kört, immár a lisztes réteg nélkül, plusz egy óra hűtés, bevallom szemlesütve, én ezt elspóroltam a délutáni program miatt. Az olajat jó alaposan felforrósítom, tesztelni egy pici darabka kenyérrel lehet, hogy sütésre alkalmas-e, ha igen, jöhetnek a gombócok: egyesével, maximum egy percre. Ha megpattan a kéreg és elkezd kifolyni a fagyi, akkor ki kell kapni azonnal. Almachips mehet mellé, tetejére porcukrot szitálok - forró fahéjas-mogyorós kéreg, félig folyós, hideg vaníliafagyi, és roppanós almachips (a 39-es BA-index olyan biztatóan hangzik egy ilyen kalóriabomba mellett, még akkor is, ha nem tudom, mit takar :) ). Valami isteni kombináció. Két személy élénkülhet tőle.

A receptet az Allerhande karácsonyi számában találtam.

A húshoz:

4x25 dkg bőrös kacsamell

1 dl vörösbor

só

bors

A burgonyafánkhoz:

25 dkg főtt, áttört krumpli

25 dkg liszt

7 g szárított élesztő

2 tojássárgája

0,5 dl tej

1 ek. olívaolaj

só

a sütéshez bő olaj

plusz barackkonzerv

Étteremben érdemes kísérletezni, olyan dolgokat megkóstolni, amiket otthon nem vagy nem sűrűn csinálunk. Ha szerencsénk van és maradandó az élmény, meg lehet próbálni részben vagy egészben átültetni a saját tányérainkra. A kacsamell, burgonyafánk, barack kombinációjához még áprilisban volt szerencsém a Maros utcai John Bull Pubban, amikor a boltban csudaszép kacsamell jött szembe, egyidejűleg egy zsák krumpli is rögtön a kocsiba vándorolt. A receptek konvertálásában Gordon Ramsay és Horváth Ilona volt segítségemre (na meg egy olasz konzervgyár). 

A burgonyafánkkal kezdtem: a még meleg (de már nem forró) krumplihoz hozzákevertem a lisztet, a tojássárgákat, az élesztőt, az olajat, tisztes adag sót és a tejet, amíg össze nem állt könnyű, ruganyos tésztává. Ujjnyi vastagra kinyújtottam, pici pogácsaszaggatóval kiszaggattam és letakarva hagytam pihenni egy órát (nem fog látványosan megkelni). A kacsamellek bőrét áttisztogattam a maradék kis tollvégektől (hölgyek, praktikus egy szemöldökcsipeszt tartósan beáldozni konyhai célokra), és késsel óvatosan bevagdostam párhuzamosan, majd keresztirányban is, szép kis négyzethálót "rajzolva" rá. Arra kell figyelni, hogy a húsig ne vágja át az ember a zsírréteget. Minél sűrűbbre vagdossuk a csíkokat, annál ropogósabb lesz a bőre. A konyhában rutinosabbak a hús és a fánkok sütését végezhetik párhuzamosan, kevésbé rutinosak előbb a fánkkal birkózzanak meg, különösen, hogy az olaj egyre forróbb lesz, egyre gyorsabban kell forgatni őket. A fánkokat a forró olajba helyeztem, pillanatok alatt szépen golyóformára felpuffadtak, amikor az egyik oldaluk aranybarna lett, megfordítottam (lényegében csak meg kell lökni őket egy villával, magától átfordul). A másik oldal már sokkal gyorsabban megsül, nagyon hamar ki is kellett kapni. A kacsa trükkös jószág, igen könnyen kiszárad, vigyázni kell vele, hogy belül még rózsaszínes, omlós maradjon a húsa. Száraz teflonserpenyőt felforrósítottam és a melleket bőrös felükkel lefelé beletettem. A zsír szépen kisült belőle, sóztam, borsoztam a sületlen oldalt és két perc után megfordítottam őket. Amikor ez az oldal is kapott két percet, só, bors a bőrös részre is, és megfordítottam megint, a szaftot pedig a fentebb lévő oldalra kanalaztam, még egyszer a bőrmentes részre fordítottam egy percre, majd tányérra kiszedtem őket, fóliával lefedtem (nem szabad alá papírtörlőt tenni, mert finom húslevet enged, erre szükség lesz még). A serpenyőbe öntöttem a vörösbort, felforrás után olyan két percig hagytam rotyogni, ezután leszűrtem, hogy a zsírból minél kevesebb maradjon benne. Visszakerült a serpenyőbe, utána beletettem a kacsákat is bőrrel lefelé még két percre, majd lekapcsoltam a gázt. Kicsit hagyni kellett állni, addig felszeleteltem a barackokat, végül minden hozzávalót a tányérra rendeztem. Négyszemélyes adag.

A John Bull Pub étlapja alapján a kacsákkal Gordon Ramsay (A chef for all seasons), a burgonyafánkkal Horváth Ilona segített.

Eredetileg a Borsán.

1 tojás

15 dkg liszt

2 dl tej

1 dl tejszín

2 dl szénsavas ásványvíz

csipet só

2 ek. olaj + a sütéshez

"Felteszed a palacsintát?" Persze, hogy felteszem a palacsintát, miért ne tenném fel? Egyrészt nem csak különleges hozzávalós kajákat csinálok, hanem ilyen hagyományos, klasszikusokat is, másrészt feltételezem, nem csak haladó konyhatündérek olvasnak, akiknek segítség lehet. Ráadásul a palacsinta finom :). Kamaszkori konyhai tevékenységemet kiterjedt körűnek nem nevezném, de a palacsintasütés az valahogy megmaradt emlékkép. Anya csinálta a tésztát, elkezdte kisütni, aztán én folytattam a hátralévő tonnácskával. Az első dobásos megfordítás sikerélménye, a szakadt palacsinták azonnali, torokégetős elpusztítása, ezek nagyon jó dolgok voltak.

Mint oly sok klasszikus kajánál, itt is Ilonka kerül le a polcról; vicces dolgot fedeztem fel: cukor feléről is beszél a receptben, miközben nincs is benne cukor :) (nagyon helyesen, mert attól leragadhat). Alapvetően megtartottam a receptet, egy deci tej helyett tejszínt használtam, és tettem bele egy kis olajat is. A tojást felverem a tejjel, fokozatosan hozzáadom a lisztet, majd a tejszínt, a csipet sót, két evőkanál olajat és felöntöm az ásványvízzel (ha lenne szóda, azzal). Egy órát pihen, majd kisütöm: két-három csepp olajat minden palacsinta előtt felforrósítok a serpenyőben, gyors mozdulattal egy merőkanálnyi tésztát a serpenyőbe öntök, körbeforgatom, hogy szépen fedje az alját. Ha a széle megbarnult és a közepe sem folyós, a serpenyőt megrázva a palacsinta szépen elmozog, akkor gyors, határozott mozdulattal előre- és egyben kicsit fellököm a serpenyőt, ezzel a palacsintát megfordítom a levegőben. A "dobásnak" szerintem két titka van: a) nem szabad rajta gondolkodni vagy tétovázni, b) a palacsinta minimális magasságban megfordul, nem métereken zsonglőrködik az ember :). Porcukros kakaót kapott az egyik fele, eperlekvárt a másik tölteléknek, mi tekerjük, nem négybe hajtjuk. Ilonka tizenkettőt hozott ki ebből a mennyiségből, nekem tíz sikerült.

Horváth Ilona receptjéből.

25 dkg túró

2 tojás

10 dkg nádcukor + a szóráshoz

1,5 dl tej

1,5 dl olaj

35 dkg liszt

1 kk. szódabikarbóna

1 kk. mandulaaroma

1 kk. citromlé

15 dkg áfonya

2 nektarin

3 dkg vaj

5 dkg szeletelt mandula

csipetnyi só

Úgy érzem, a csirkeszívek után célszerűbb szelídebb vizekre evezni :). Anyósom sütifotóval lepett meg a minap, rögtön biztattam is, hogy csapjon bele egy gasztroblogba, de egyelőre nem akar kötélnek állni, úgyhogy kénytelen vagyok én interpretálni alkotásait :). Nagyon kis gusztának tűnt, éppen túró is volt itthon (God bless Poland), úgyhogy elkértem a receptet. A túrót áttöröm és a tojásokkal, a cukorral, sóval elkeverem, hozzáadom a tejet, az olajat, a citromlevet, a mandulaaromát. A lisztet elkeverem a szódabikarbónával, majd fokozatosan hozzáadom. Legközelebb nem felejtem el kivajazni a 20x30-as tepsit, amibe a tésztát simítom, mint most, de szerencsére nem ragadt le. A nektarinokat cikkelyekre vágom és a héjukkal felfelé a tésztába nyomkodom, az áfonyát pedig köréjük szórom. Megkenem a megolvasztott vajjal, megszórom a cukorral és a mandulával, majd 200 fokra előmelegített sütőbe tolom 35 percre. Nagyon finom, nekem egy kicsit vastag lett a tésztája lepényhez (anyósom nagyobb tepsiben csinálta, nekem nincs olyan), mert szépen feljött, úgyhogy legközelebb lehet, hogy fele tésztamennyiségből csinálom.

Anyósomtól kapott recept.

A sertéshez:

50 dkg sertéshús

8-10 ág kakukkfű

0,5 dl olaj

só

bors

A tzatzikihez:

1 kígyóuborka

1,5 dl görög joghurt

3 kisebb gerezd fokhagyma

6-8 gerezd dió

só

Nigel barátomnál kutakodtam recept végett, mikor ráleltem az oregánós bárányára tzatzikivel. Utóbbiról rögtön láttam, hogy át kell fazonírozni (újhagymával és mentával, kérem?!?), a bárány szándékomban állt, de nem volt a boltban, ahogy friss oregánó sem. Úgyhogy vállat vontam és csináltam, ahogy nekem tetszett :). A húshoz az olajjal elkevertem a sót, a borsot és a morzsolt kakukkfüvet és a csíkokra vágott sertéshúst jól belekevertem, tán félórát állt. Az uborkát lereszeltem, besóztam, szűrőben hagytam lecsepegni egy órát, aztán kifacsartam még a levét, hozzákevertem a joghurtot, az áttört fokhagymákat és a kis darabokra vágott diót. A husit serpenyőben pirosra sütöttem, a Zuram kapott hozzá még fűszeres sült krumplit is. Két személyes adag.

Nigel Slater: The Kitchen Diaries volt az inspiráció.

In English 

35 dkg liszt

1 cs. sütőpor

12 dkg porcukor

2 tojás

1,5 dl tej

0,5 dl olaj

1 ek. őrölt fahéj

5 dkg mascarpone

3 szelet konzerv ananász

csipet só

Itt a legújabb gasztroblog esemény, a Muffin Monday. Szeretem a muffinokat, bár nem stahli mennyiségekben :); gyors, egyszerű kis sütik (lásd még: ajándék-muffin :) ), tényleg elronthatatlanok és a variációk száma csak a fantázián múlik. Március ide vagy oda, ez még téli hangulatú. A száraz alapanyagokat összekeverem, majd hozzájuk adom a tejet, olajat és a felvert tojásokat, s addig keverem, amíg össze nem áll a kissé ragadós állagú tészta. A sütőt 190 C-ra előmelegítem, a muffinsütőt kibélelem papírkosárkákkal. Mindegyik kap egy hatalmas evőkanálnyit a tésztából. Az ananászkarikákat négybe vágom, a kosárkákba nyomok egy negyedet és az ananász két oldalára kevéske mascarponét kanalazok. Lefedem őket a maradék tésztával és 25 percig sütöm. 12 darab lesz.

The Ultimate Cookie Book receptjét variáltam meg.

20 dkg cápaharcsa (vagy más fehér húsú tengeri halfilé)

2 nagy körte

1+1 ek. vaj

1 dl fehérbor

1 ek. citromlé 

só

fehérbors

A tartármártáshoz:

1 tojássárgája

1 dl olaj

1 dl tejföl/natúr joghurt

1 ek. mustár 

1 ek. cukor 

1 ek. citromlé

1 kk. só

bors

Először a tartár: a tojássárgájához fokozatosan hozzákeverem az olajat, nem cseppecskézek, inkább kiskanálnyi-evőkanálnyi adagokat öntök hozzá. Ha belement mind, mehet hozzá a többi belevaló. A körtéket magháztalanítom és felszeletelem, az evőkanálnyi vajon mindkét oldalukon üvegesre sütöm őket. A másik ek. vajon a halat (a pangasius-fordítási problematikát t3v3d3s megoldotta Chili&Vanilia receptje mellett :) ) egy-egy percet sütöm oldalanként, majd felöntöm a borral, sózom, borsozom és pár perc alatt puhára párolom. Egy személyes adag.

35 dkg liszt

1 csomag sütőpor

12 dkg porcukor

csipet só

2 tojás

1,5 dl tej

0,5 dl olaj

15 dkg ribizli

5 dkg tejszínes-rumos Milka (limited edition, csak ősszel-télen kapható)

vaj a formák kenéséhez

Rettegj, Jamie! Mr. Nemisbéka is főz! :) Hát majd lefordultam a székről, mikor a Zuram, akinél az enkezű konyhai tevékenység non plus ultrája a rántotta sütés (tény, nagyon finomakat készít :) ), aszonta, hogy süt nekem sütit ajándékba :). Ahogy a költő mondta volt egykoron:

ajándék, mellyel meglepem

e szeptemberi reggelen

nejem

nejem.

:)) És még az a szerencse is ért, hogy én választhattam ki a receptet, valamint felügyelhettem a lebonyolítást :). Csak pillanatokra csapott meg egy Dobos- vagy egy Esterházy-torta kísértése :), aztán maradtam a realitások talaján: egyszerű, elronthatatlan, gyors, sikerélményt biztosító süti legyen; a Stahl-rajongók tábora máris kórusban sikíthatja - muffin! Felkötötte a virtuális köténykéjét, én felkapaszkodtam a konyhai bárszékre és indult a móka :). Kiméregette - négy részletben - a 35 dkg lisztet. Hozzákeverte a konyhaszekrényben csont nélkül megtalált sütőport. Két részletben kimérte a cukrot is, az immár fehérben úszó konyhapultra fittyet se hánytunk, kicsire nem adunk, a nagy meg nem számít. Időben és sikeresen tisztáztuk a "csipet só" fogalmát (nem, nem fél maroknyi!), ez is került a többi száraz cucchoz. Egy másik tálban abszolút rántotta-rutinnal felverte a két tojást, abszolváltuk a 150 ml = 1,5 dl = 0,15 l átváltást a szakácskönyv és a mérce viszonylatát tekintve a tejnél, hasonlóképp az olajnál, ezek mind a tojcikhoz kerültek. Majd a folyékony hozzávalókat hozzákeverte a szárazakhoz és meglepődött, hogy némi izommunka is kell a végén, sőt, el is fáradt a nagy kevergetésben :). A ribizli nagyrészét sikerült lecsumázni, főleg, miután rábeszéltem, hogy a) vegyük igénybe a villa segítségét, ne egyesével csipegessük, és b) próbáljuk meg a tálba potyogtatni a szemeket a szánk és/vagy a mosogató helyett. Fájó szívvel, sűrű sóhajok közepette feláldozta a fél tábla Milkáját, melyet sikerült a pult legnagyobb tócsájában elhelyeznie. Teljes művészi szabadsággal amorf kockafélékre aprította, szintén ment a tésztához. A sütő ekkor már mintegy félórája legalább elő volt melegítve 190 fokra, miután a 10, maximum 12 perces előkészületi szakaszt mintegy 45 perc alatt gyűrte le :). A 12 rendes muffin- és egy tálca minimuffin-formát kivajazta ("fúj, ez milyen gusztustalan dolog!") és beleküzdötte a tésztát. 25 perc múlva elzártam a sütőt, mert - meglepő és mulatságos - nem kapcsol ki magától, ha kész a sütemény :). Ezen a ponton már csak a fölényes hangokat ("miért nem valami bonyolultabbat csináltunk?") kellett elnyomni :) és már falhattuk is be a finom muffinok jórészét :). Életem egyik legszebb és legviccesebb ajándéka volt :).

The Ultimate Cookie Book vezérelte lépteit :). Na meg én :).

60 dkg lazacfilé

2 lime

2 szárított chilipaprika

1 csokor friss kapor

3 dl olaj

só

bors

rizs

Egy tál aljába felkarikázom a lime-okat, rászórom a kaprot, a lazacokat besózom és beborsozom, ráteszem a zöldekre. A chiliket felkarikázom és elosztom a lazacon. Felöntöm az olajjal és hagyom állni legalább egy fél napot (a képen egy fordított és chilimentes változat). Grillserpenyőben két-két perc oldalanként. Rizs mehet hozzá köretnek. Két személyes adag.

A Magyar Konyha júliusi számából.

1 kg csirkemell

3 cukkini

1 fokhagymás villámpác

1 dl olaj

2 dl natúr joghurt

1 citrom leve

Gyorsvacsora kellett egész napos mászkálás után. A csirkemelleket csíkokra vágom és az olajjal elkevert gyorspácba forgatom 20 percre, félórára. A cukkinik végét levágom és hosszukban majdnem áttetsző vékonyra szeletelem őket (akinek van gyaluja, bevetheti). A joghurthoz hozzákeverem a citrom (vagy lime) levét. Száraz grillserpenyőben először a cukkiniket sütöm meg, amint megkapták a barna csíkokat az egyik oldalra, rögtön lehet fordítani őket. Aztán jöhetnek a csirkék, szép pirosra. A pipit evés közben a joghurtos cuccba lehet (sőt, kell!) mártogatni. Három főnek volt elég.

Orsikám csinálta meg nekem ezt a finomságot másik páccal és sertéshúsból még hétfőn, aztán előre eltervelten, aljas indokból, illetőleg célból :) kifaggattam, hogy reprodukálhassam.

2 kisebb sárgarépa

1 nagyobb fehérrépa

1 ek. só

0,5 dl olaj

fél fej kis vöröshagyma

maréknyi zellerzöld

maréknyi petrezselyem

bors

Ha gyorsan kell zöldségleves, az embernek éppen nincs tartaléka a mélyhűtőben, és nem akar préselt E-csomagot használni, illetve aki használ Vegetát (én nem), de szintén lemondana a szintetikus részéről, akkor ez a megoldás. A fenti cuccokat mind beszórjuk a robotgépbe és szépen apróra zúzatjuk. 1 evőkanálnyi egy leveskockának felel meg, hűtőben 2-3 napig áll el, én rögtön fagyasztott adagokat készítettem, összesen nyolc sikerült. Változatok:

- az eredeti receptben szerepel zellergumó, amit én nem találtam, helyette hagymával próbálkoztam;

- erőlevesesebb lesz, ha 4 ek. szójaszósz is kerül bele, fele mennyiségű só mellett;

- ki fogom próbálni olajban eltett szárított paradicsom hozzáadásával;

- egy kis szárított gomba sem árthat neki :).

Joytól tanultam.

A csirkéhez:

50 dkg csirkemell

3 dkg szezámmag

2 tojás

natúr joghurt

tej

zsemlemorzsa a panírhoz

liszt a panírhoz

olaj a kisütéshez

só

fokhagymapor

A salátához:

endívia

1 zöldpaprika

fél uborka

A márványsajtos öntethez:

10 dkg márványsajt (ez most Danish Blue volt, de jó a roquefort vagy a stilton is)

2,5 dl natúr joghurt

0,5 dl tejszín

1 ek. olívaolaj

1 kk. citromlé

1 kk. mustár

A salátához valókat felvágom és összekeverem. Az öntet összetevőit összeturmixolom. A csirkéket bepanírozom, a felvert tojáshoz sót, natúr joghurtot és tejet adok, a zsemlemorzsához keverem a szezámmagot. Forró olajban kisütöm. A megmaradt lisztet, tojásos keveréket és zsemlemorzsát összedolgozom tésztaszerű állagra, ha túl sok porszerű hozzávaló maradt meg, akkor még öntök hozzá tejet vagy natúr joghurtot, mehet bele még só, bors és fokhagymapor. A húsok után szintén kisütöm. Ezt családilag felénk egérkének hívják :). Négy személynek elég.

A hús és az öntetes saláta Bori valamelyik (tavalyelőtti?) Albin-napi vacsoráján szerepelt, ahol kis híjján ájultra zabáltuk magunkat belőle :), ezt próbáltam érzésre reprodukálni.