7 dkg marcipán
2,5 dl tej
1 ek. vaníliakivonat
1 tk. őrölt fahéj
5 dkg kesudió
étcsoki forgácsok

Ehhe, március, mi? Csizma, nagykabát, sál, torokgyulladás, mínuszok. Úgyhogy test- és lélekmelengető leves kell. Ezt a Paul Rankin alkotást valamikor a Ready, Steady, Cook-ban láttam, bekattant, most pedig eljött az ideje. Vetekszik egy forró csokival :), és baromi egyszerű.

A tejbe darabolom a marcipánt, hozzáöntöm a vaníliakivonatot, beleszórom a fahéjat, és  lassú tűzön addig melegítem, amíg a marcipán fel nem olvad. A kesudiót feldarabolom, száraz serpenyőben megpirítom és a levesbe szórom. A tetejére étcsokit forgácsolok. Egyszemélyes adag.

Paul Rankin receptje.

18 dkg marcipán
12 dkg puha vaj
10 dkg nádcukor
5 dkg porcukor
2 tojás
3 ek. kakaópor
15 dkg liszt
1 tk. sütőpor
10 dkg étcsoki

Most már valaki mutassa meg a naptárat az időjárásfelelősnek. Hideg van, hideg van, hideg van, én pedig meleget szeretnék, friss, piros gyümölcsöket, napsütést, tengerparti kirándulást, virágszőnyeget az utcákra, nyári gumit a kocsira, és egyáltalán.  Addig is, amíg mindez bekövetkezik, valamivel pofán kell csapni Holle anyót (részemről egyébként a dead opció mellett tenném le a voksomat :) ), beizzítani a sütőt és lélekmelengető édességet tolni fázó gyomrunkba. Mindennek előkészítésére körülbelül 15 perc állt rendelkezésre és a spájz meglévő tartalma, amíg a Bevásárló Babakocsis Egység elment beszerzőútra.

A vajat és a cukrokat (nem volt itthon elég nádcukor, lásd beszerzőút szükségessége, ezért a kényszerű porcukorhasználat) habosra keverem, hozzáütöm a tojásokat, mehet bele a liszt, a sütőpor, a kakaó és alaposan eldolgozom. A marcipánt nagyobb, a csokit kisebb darabokra vágom, és egy maréknyi kivételével a masszához keverem. Sütőpapírral bélelt kenyérformába lapátolom (elég tömör tészta), elegyengetem és a tetejére szórom a maradék marcipán- és csokikockákat. 180 fokra előmelegített sütőben kb. 35-40 perc alatt készre sül (megemelkedik, a tetején a marcipán aranybarna lesz). Legfinomabb és a legpuhább még frissen, langyosan, másnapra kissé kiszáradt a maradék, hiába takartuk le. Holle anyó meg BIK :).

A Chocolate&Coffee receptjét módosítottam.

Teljesen átlagos terhességet sikerült lábon kihordanom, azt hiszem, a mélypontot az jelentette, amikor a Windsor-kastély kellős közepén hirtelen iszonyúan rámtört az éhség, és Egyesek nem engedték, hogy titokban bekapjak egy falatot a szendvicsünkből a selyemtapétába fordulva, így aztán ott ültem a St. George's Hall közepén, potyogtak a könnyeim, és egy esetleges válóperen töprengtem :). A projekt végeredménye tekintetében pedig valahogy végig evidensnek tűnt, hogy minden rendben lesz, a gyerek egészségesen fog előbújni; szerencsére így is lett - nem is gondolkodtam el azon, hogy másképp is történhetne.

Minden 600-800. terhességnél azonban nem így van - Down-szindrómás baba születik, és nagyon sokukat a kórházban hagyják. Nem sokat tudtam erről a rendellenességről, sem a családban, sem a baráti körben nincs ilyen gyerek vagy felnőtt. Nem tudtam, hogy mennyire jól lehet őket fejleszteni, ha korán segítséget kapnak, milyen helyesek, ügyesek és aranyosak lesznek. Aztán rátaláltam Szirka babára, és végigolvastam az elmúlt három életévének történetét (amit mindenkinek nagyon ajánlok), és azóta is rendszeresen látogatom. Néha bekukkantok Hangáliába is, vagy megnézem, mit ügyködnek az erdőben a Pomogácsok. Jó látni, milyen nagy szeretetben nőnek, olvasni a kisebb-nagyobb küzdelmekkel tarkított hétköznapjaikról. Gyereknapra szeretném egy kis virtuális sütivel megköszönni nekik, hogy bár kívülállóként, de nagyon élvezem a humorukat, az életszemléletüket, és a családjaik szeretetét. 

Valami kis aranyos, minimuffinos formában elkészíthető sütit akartam csinálni nekik, tudom, hogy például Szirka mindenféle mentes ételt ehet, ezért ez tényleg csak jelzésértékű "ajándék" lehet. Chilii&csoki mákos-csokis sütijét megjelenése óta "hordozom" fejben, úgy döntöttem, ezt adaptálom, mert olyan jelképesnek érzem: egy fekete és egy fehér réteg között ott van a mákos...

A tésztához:
17,5 dkg liszt
12,5 dkg hideg vaj
6 dkg porcukor
1 tojás

A mákos réteghez:
14 dkg darált mák
16 dkg marcipán
10 dkg porcukor
8 dkg tejföl
3 tojás
1 ek. citromlé

A csokis mázhoz:
15 dkg étcsoki
1,5 dl tejszín
1 ek. vaj

A tésztához valókat gyorsan összedolgoztam először morzsás állagúvá, majd tésztává, és ment egy órára a hűtőbe. Nem volt itthon elég darált mák, úgyhogy marcipánnal pótoltam a mennyiség egy részét, amit hozzáreszeltem, eldolgoztam a cukoorral, a tejföllel, a tojásokkal és a citromlével. A két minimuffin tálca minden mélyedését félig megtöltöttem a tésztával, plusz még két nagyobb felfújtformába is jutott. Megböködtem villával és 180 fokra előmelegített sütőbe ment 10 percre, majd ráöntöttem a mákos réteget, és sültek még vagy 30 percig. Amíg hűltek, megcsináltam a mázt: a tejszínbe daraboltam a csokit, összeolvasztottam, a végén beledobtam a vajat, majd egy-egy kiskanálnyit a minimuffinokra csorgattam (lehetett volna csinosabbra is csinálni, de a Kiskorú ezen a ponton már aktívan megpróbált beleszólni az elkészítési folyamatokba :), így aztán túlélő üzemmódba kapcsoltam). Hűtőbe csaptam, amíg a csoki rádermedt, és kész. Virtuálisan a kis DS-manók egészségére!

Az Ínyenc receptje chilii&csokin keresztül jutott el hozzám.

És aki szeretne Down-szindrómás gyerekeken segíteni, júniusban még hívhatja az 1788-as számot (a T-Com birodalom vezetékes vagy mobil telefonszámairól), amelyre minden hívás 100 Ft-tal támogatja a Kelet-Magyarországon hiánypótló jelleggel megépülő, a babák életét, későbbi önállóságát, fejlettségét jelentősen segítő korai fejlesztő központot. Vagy élhet a Down Egyesület által ajánlott más segítési lehetőségekkel, amelyek közül nekem a webboltban megvásárolható, Down-szindrómások által készített tárgyak a legszimpatikusabbak - ezek ugyanis munkát adnak nekik, ami ritka kincs. 

Boldog gyereknapot kívánok Szirkának, Hangának, Adélnak és kis társaiknak! 

3 tojásfehérje

10 dkg porcukor

10 dkg darált mandula

1 ek. keményítő

1/4 kk. őrölt fahéj

5 dkg étcsoki

3 dkg marcipán

vaj

csipet só

A mélyhűtőből tekintélyes mennyiségű tojásfehérje nézett velem szembe, úgy döntöttem, felveszem velük a harcot :). Csipet sóval felverem őket, majd apránként hozzájuk keverem a porcukrot, a fahéjat, a keményítőt és a mandulát. 160 fokra előmelegítem a sütőt. A csokit és a marcipánt kis kockákra vágom és óvatosan a masszába keverem. Sütőpapírral kibélelem a tepsit és ki is vajazom (első körben ezt elmulasztottam és jóval nehezebb volt felszedni őket), kilenc evőkanálnyi kupacot rakok rá tisztes távban egymásról és 20 perc alatt kisütöm. A sütőből kivéve még szilárdul. Még egy tepsi kijön belőle, összesen 18 falatka készült, szerintem az elmúlt egy óra alatt a háromnegyede már el is tűnt :).

A recept eredetije a Desszertvarázslatban található.

2 szelet konzerv ananász

10 dkg marcipán

2 lap 10x10-es mirelit levelestészta

A tésztákat hagyom felolvadni, és az ananásznál kicsit nagyobb köröket vágok ki belőlük. A marcipánt kinyújtom kb. ugyanúgy 1 mm vastagra, mint a tésztát, ugyanakkora kört vágok ki belőle. Tésztára marcipán, marcipánra alaposan lecsöpögtetett ananász. 180 fokos sütőbe megy 15 percre. Két személyes adag, a Zuram szerint nagyon tömény édes lett, a marcipán sok volt neki, nekem ízlett így.

Stahl Judit csinálta csak tésztával és ananásszal az eredetit.

  

In English 

50 dkg liszt

17 dkg vaj

8 dkg + 1 ek. porcukor

5 dkg élesztő

2 dl tej

1 ek. citromlé

csipet só 

10 dkg mandula

15 dkg kandírozott mangó

10 dkg aszalt szilva

3x15 dkg marcipánmassza (de lehet kevesebb is)

5 dkg vaj a kenéshez

porcukor a tetejére

Hát akkor térjünk vissza a mennyekből a földre :), a dolgos hétköznapokba. Drága kajaboltban járunk még a múlt héten Andival, karácsonyi beszerzéseket bonyolítottunk le. Egy tenyérnyi stollenen akadt meg a szeme, de az árcédulától hátratántorodott. Felajánlottam, hogy sütök neki, erősen felháborodva a kérdésen, hogy tudok-e :). Persze, hogy tudok (bár még soha nem csináltam), csak keríteni kell hozzá egy receptet. És mit ad isten, a Konyha-trükkökbe ki gépelte be az egyetlen marcipánost nagyjából két évvel ezelőtt? :) Hát most beérett, hogy meg is valósítsam :). A tejet az evőkanál porcukorral mikróban megmelegítem (kb. 1 perc) és belemorzsolom az élesztőt. Amíg felfut, elkeverem a lisztet, a csipet sót, a porcukrot, hozzáöntöm a citromlevet és belegyurmázom a vajat. Jöhet az élesztős tej, szép sima tésztát gyúrok belőle. Úgy 45 percig kelesztem, közben összedarabolom a mandulát, a mangót és a szilvát. Lehet más kandírozott és aszalt gyümölcsöt vagy mazsolát is használni, én utóbbit annyira nem kedvelem. Ha megkelt a tészta, hozzáadom a felaprított cuccot. Jól összegyúrom és három részre osztom. A részeket egyenként kb. 20x40 centis téglalapra nyújtom ki. Nem sajnáltam az import marcipánt, az eredeti recept összesen 20 dekát ír :). Részenként egy 15 dekás tömbből 40 centis kígyót hengergetek és a kinyújtott tészta közepére teszem. Ráhajtom kétfelől a tésztát, megfordítom és mehet a sütőpapírral bélelt sütőlapra. Ugyanezt még kétszer megcsinálom, három szép "veknit" kapok. Még egy 30 percig kelesztem, közben 160 fokra előmelegítem a sütőt. Olyan 40 perc alatt fognak készre sülni. Ha kihűltek, az olvasztott vajjal megkenem őket és jó alaposan megszórom mindhármat porcukorral. Kettővel két irodai emelet lakott jól :).  Legnagyobb elismerést német kolléganőmtől kaptam, akinek drezdai szülei vannak. Azt mondta, majdnem olyan, mint az eredeti és elkérte a receptet :).

Valami konyhamagazinból gépeltem én ezt be anno, tippem szerint a Kiskegyed Konyhája lehetett, de két év távlatából már nem emlékszem.