23 dkg vaj
24 dkg liszt
6 dkg porcukor
1/4 tk. só
színes kristálycukor

Egy gyors kekszet akartam sütni, mert már egy ideje ott toporognak a fiókban a Segítsüti sütipecsétek, ki akartam őket próbálni. A vajat összemorzsálom a száraz hozzávalókkal a színes cukor kivételéve, és gyors mozdulatokkal tésztává gyúrom össze. Lisztezett lapon kinyújtom kb. 1 mm vastagra és pogácsaszaggatóval 6 cm átmérőjű korongokat szúrok ki belőle. Jól belenyomom a sütipecsétet mindegyikbe, és a minta mélyedéseibe fekete kristálycukrot szórtam. 175 fokra előmelegített sütőben kb. 12-15 perc alatt készre sülnek, akkor kell kikapni, ha alul már halványbarna, de a tészta még világos. Két tepsi készül ekkora mennyiségből.

A recept a gourmac.com-ról származik, ugyanitt még más sütipecséthez való finomságokat is lehet találni.

A tésztához:
19 dkg liszt
1 dl meleg víz
30 ml olívaolaj
5 g élesztő
5 g só

A paradicsomszószhoz:
1 doboz paradicsomkonzerv
2 gerezd fokhagyma
2 ek. olaj
6-8 bazsalikomlevél

Feltét:
4 szelet pármai sonka
13 szem fekete olívabogyó
2 gömb mozzarella
5 dkg parmezán

Nem tudom, hány embernek mond bármit Oliver, a majom neve a Baby TV-ről :), ha nem túl soknak, talán nem akkora tragédia :). A lényeg, hogy Oliver pizzát sütött, úgyhogy mi is pizzát sütöttünk. Nem olyan egyszerű ez leánygyermekkel, de megküzdöttünk vele.

A tésztához valókat a só kivételével összekeverem és dagasztókaros robotgéppel 3 percig dolgozom rajta, majd mehet hozzá a só és újabb 6 perc dagasztás. A szép fényes tésztát deszkára teszem, téglalap formájúra igazgatom, megböködöm az ujjaimmal, felhajtom az alsó harmadát, majd rá a tetejét, elfordítom 90 fokkal és megismétlem. Hagyom 20 percet pihenni. A "fehér gyurmából" :) 13 golyót formázunk és kicsi, vékony körlapokra nyújtjuk. A hűtőbe teszem őket, hát a recept szerint 4-8 órára kéne, nekem egy fért bele (ebédelni terveztünk).

A paradicsomszószhoz az olajat felforrósítom, az apróra vágott fokhagymát beleszórom, ha erős illata van, megy bele a paradicsom is. 20 percig főzöm, majd az utolsó két percre belekerül az összetépkedett bazsalikomlevél is.

A sütőt előmelegítem 250 fokra és hagyom egy félórát menni. A pizzalapokat sütőpapírra teszem, alaposan megkenem a paradicsomszósszal, ráteszem a karikára vágott olívabogyókat, a harmadolt pármai sonkát, parmezánforgácsokat és egy-egy szelet mozzarellát. Kb. 15 perc alatt ropogósra sül. Három személy ebédje.

A tészta Locatelli Made in Italy könyvéből, a paradicsomszósz Tessa Kiros Twelve-jéből származik.

37 dkg liszt
13 dkg teljes kiőrlésű liszt
1 tk. szódabikarbóna
1 tk. só
4 dkg olvasztott vaj
1 ek. méz
3-3,5 dl tej
1 ek. citromlé

Valamelyik hétvégén véletlenül belefutottam Lorraine Pascale tévéműsorába a BBC-n (Baking made easy) és gyorsan elraktároztam ezt a kenyérreceptet. Nem lesz belőlem soha egy Limara :), de ettől gyorsabb, egyszerűbb kenyérsütési módot nehéz lenne találni, simán lenyomja a DNK-t is. Egy dologra kell figyelni: ez a szódás kenyér frissen, melegen, vajjal isteni, a sütés napján még jó, másnap lényegében már ehetetlenné szárad, úgyhogy érdemes reggel megcsinálni és azonnal elpusztítani :).

A tejbe öntöm a citromlevet és kicsit megmelegítem, hagyom állni (íróval helyettesíthető, de nem volt épp itthon). Száraz alapanyagokat összekeverem, mélyedést túrok a közepükbe, oda mehetnek a nedves hozzávalók (a tej mennyiségével lehet a tészta állagát szabályozni), kissé ragacsos, laza tészta lesz az eredmény. Lisztezett felületen kicsit összegyúrom, majd szép, gömbölyded kis kenyérformába rendezem. Sütőpapírral fedett sütőlapra teszem, lisztezett fakanálnyéllel keresztet nyomok a tetejébe, majd pici lisztet szórok rá és 200 fokra előmelegített sütőben kb. 40 perc alatt kisütöm. Mondom: melegen, vajjal!

Lorraine Pascale receptje.

A kekszekhez:
26 dkg liszt
3 dkg holland kakaópor
25 dkg szobahőmérsékletű vaj
10 dkg porcukor
1 tojásfehérje
2 csipet só

A teknősbékákhoz:
2 dl meggybefőttlé
meggybefőtt
2 nagy csipet agar-agar (helyettesíthető porzselatinnal megfelelő mennyiségben)

2,5 dl tejszín

Kicsi Vú megkért, hogy blogszülinapja alkalmából vendégposztoljak nála, amire nagy örömmel vállalkoztam, majd hamar jött a hosszas fejtörés, hogy "de mit?". Stílusosan valami szecsuáni borsosat kellett volna, mert ez az ő hagyatéka az én konyhámban - tőle kaptam az első csomagot, ami szerelmet gerjesztett első látásra :) és hosszútávú használatot. De kicsi Vú mellé az ember nem nagy darab húsokat képzel el, amik szecsuáni borsban hemperegve, közepesen átsülve elterülnek a tányéron, hogy nesze, aranyos, hepibörzdéj :). Nem, ide valami kis édesség kell, és valami kedves, olyasmi, amitől mosolyog, nem egy brutál krémes torta. Bár azt hiszem, ezt is hívhatnánk dekonstruált Fekete-erdő tortának :), az kellőképp proccos lenne, de a teknősbékás Fekete-erdő keksz talán találóbb.

Hommage à kicsi Vú megoldással az alap - a kakaós sablé Viennois - tőle származik, és a "bevált recepteken" ne változtassunk. Úgyhogy a lisztet és a kakaót összeszitáltam, a vajat a porcukorral habosra vertem, majd hozzáadtam a tojásfehérjét, a sót, és fokozatosan a kakaós lisztet. Itt hívnám fel a figyelmet arra, hogy a kézimixer és a 3 év alatti társalkotó még mérsékelten kompatibilisek egymással, de legalább a konyha felmosását is sorra keríthetjük... A keveréket 1 órára a hűtőbe tettem, majd folpackba csomagolva kb. 6 cm átmérőjű rudat formáztam belőle. Még két óra a hűtőben, majd felszeleteltem kb. centis vastag karikákra. Hogy kicsi Vú miként hozott ki ebből a mennyiségből 40 darabot, az számomra a konyhaművészet nagy rejtélyeinek egyike, én megfeszülve is csak 14-et abszolváltam. 180 fokra előmelegített sütőben, sütőpapírral bélelt sütőlapon 15 percig sütöttem őket (kicsit megdagadnak, hagyjunk köztük távot), majd rácson hagytam kihűlni.

Amíg sülnek a kekszek, jöhetnek a teknősbékák. Előre szólok, hogy a formát moestől kaptam, őt lehet zaklatni forrás iránt :). A meggybefőtt levéhez hozzászórom az agar-agart (agar-agarat?), majd felforralom. Mindegyik teknősbékába merek egy nagyon picit belőle, majd beleteszek a páncéljába egy-egy szem meggybefőttet, és a forma tetejéig merem rá a maradék meggylevet. Ha kihűlt, mehet egy kicsit a hűtőbe.

A tejszínhabot felverem, és ha keksz teljesen kihűlt, jöhet az összeállítás: mindegyikre nyomok egy habrózsát és teszek mellé egy teknősbékát :). Igazából nem gondoltam át alaposabban a dizájnt, így utólag megideologizálva mondjuk kakaótengeren tejszínhab-sziget felé úszik az állat :), és közben a Happy Birthday-t dúdolja à la Marilyn :), de a háromféle állag és íz miatt ideológia nélkül is finom. Remélem, Vúnak is tetszik. Boldog blogszülinapot!

Kicsi Vú receptje alapján.

40 dkg liszt
20 dkg nádcukor
1 tk só
1 csapott ek. sütőpor
25 dkg vaj
20 dkg zabpehely
12 dkg szárított tőzegáfonya
3,5 dl író

Scone-nak indult. Határozottan. Fejvakartam erősen, mikor a bölcsiből üzentek, hogy megünneplik a gyerek szülinapját, jó lenne, ha vinne be magával valami finomságot. Mert az egy dolog, hogy az enyém nagyjából mindenevő, de van ott 4 hónapos is, meg még pár kétévesnél fiatalabb. És ugyan szuperjó bölcsi, de az itteniek nem szoktak annyit agonizálni a gyerekek étkeztetésén, mint otthon, ami addig jó, hogy felírták, az enyémnek mit lehet és mit nem, de nyilván nem vetik laborelemzésnek alája, hogy mit küldök be, tehát nem árt, ha egészséges-féle. Feltéve, de meg nem engedve, hogy egyévesnél fiatalabbnak nem adnak belőle, éreztem, hogy a tojás nem jó ötlet, a csoki nem jó ötlet, a csonthéjasok nem jó ötlet, ne legyen sok liszt, ne legyen sok cukor, ne nagyon tejtermékezzünk, de azért legyen finom is, egészséges is, méz, mint allergizáló nem jön szóba, mák nyista... És itt akkor már kezdtem eléggé magamba borulni.

A boltban szembejött megmentőm, a zabpehely (eddig sose láttam a sarki közértben). Hurrá, valami zabpelyhes bizbasz csak jó, azzal emlékezetem szerint nem szokott gond lenni. Szárított áfonya közvetlenül mellette, még jobb. Scone lesz ez, a barista-tanfolyamra egy nagyonbio, nagyonegészséges gondolkodású anyuka azt hozott magával, ha neki jó, nekem is jó. Nyilván nem hagyom zavartatni magam azon apróbb tény által, hogy a büdös életben még semmi zabpelyheset nem csináltam. Tehát scone, mint már említettem volt.

Mindent megvettem, haza, jöhet a scone-sütés, receptet felszoroztam ipari mennyiségekre, itt-ott korrigáltam, alsó hangon 12 gyerekkel kell számolni, és tudom, az enyém mennyit eszik :). Mérlegre tál, belegórtam a cukrot, a sót, a sütőport, és itt kellett volna jönnie a lisztnek. Jött is. Az előírt 70 deka helyett a zacskó erőteljes kiporolása után összejött egy sovánka 40. Mert lisztet nyilván nem vettem, HISZEN van otthon. Bolt már zárva. Hű. Receptet nagyjából arányosan igyekeztem korrigálni, amennyire lehetett, de a scone-projekt itt egyértelműen bedőlt. Hozzáadtam az olvasztott vajat, a zabpelyhet, az apróra vágott szárított tőzegáfonyát, az írót, összekevertem sűrű, ragacsos masszává. Sütőpapírral bélelt tepsibe kanalaztam, kiskanálnyi kupacokkal, távot hagyva közöttük, majd mentek a 190 fokra előmelegített sütőbe. És rettegve figyeltem, hogy mi a túró sül ki ebből 15 perc múlva. Hát mi? Zabpelyhes-áfonyás bölcsődei keksz :), úgy 120 darab. Ízre rendben volt, szépen megtelt egy nagy tál vele, mehetett másnap intézményes keretek közé. Rettenetesen vihogtam, amikor délután emberem felhívott a beszámolóval, hogy a dadusok jelezték: nagyon bejött mind nekik, mind a gyerekeknek a spéci magyar finomság.

A Joy of baking receptje sikerült kellemesen félre :). 

Tavaly jól lemaradtam a Down-szindróma világnapjának első hazai beharangozójáról, csak gyereknapra tudtam összedobni egy kis sütit. Na de most! Eszenyi Enikő (kézcsók, virág, minden jár neki) ismét tágra nyitja a Vígszínház kapuit, és gazdag programok sorával vár minden kedves látogatót, aki 2010. március 21-én vasárnap reggel 9-től elmegy hozzájuk. Hogy mennyire fontos a nyilvánosság, az ismeretszerzés ebben a témában, azt Kisari Károly (a Down Egyesület elnöke) számomra nagyon meglepő és pozitív információja mutatja: "Röviden a tavalyi eredményekről: telt ház a Vígszínházban, a téma markáns megjelenése a médiában, a kampány hatásaként három örökbe fogadni akaró szülő jelentkezett a Down Dada rendszerbe, és egy éve nem kerültünk kapcsolatba szülőkkel, akik le akartak mondani babájukról, viszont nagyon sok új család keresett meg minket tanácsokért."

Nagy sajnálatomra nem leszünk otthon, pedig borzasztó szívesen elvinném a kiscsajt, úgyhogy csak az információ terjesztésével tudok segíteni. Csináltam egy kis kekszet a nagy napra, ami vidám, szabálytalan és finom :).

18 dkg vaj
20 dkg porcukor
2 tojás
1 tk. vaníliakivonat
40 dkg liszt
1 tk. sütőpor
1 tk. só
8 dkg mini Smarties (6 pici doboz)

A puha vajat a cukorral habosra keverem, hozzáadom a többi hozzávalót a csoki kivételével, összegyúrom, fóliába csomagolva legalább egy órára a hűtőbe teszem. Lisztezett lapon kb. fél centi vastagon kinyújtom, és kiszúrom a formákat. Úgy emlékeztem, Andi barátnémtól "jól jön ez majd!" felkiáltással betű- és számformákat is kaptunk, de kiderült, hogy csak betűket. Na de mire jó az OBZI? :) Kis átalakítással létrehoztam a négy számot, kiraktam a mini Smartiesokkal, a többi tésztát pedig O betűkkel szúrtam ki. Sütőpapírral bélelt tepsibe pakoltam őket, 180 fokra előmelegített sütőben elvileg 8-12 perc kell nekik, nekem sikerült némileg túlsütni a vékonyka betűket. A tésztamennyiség feléből lett két tepsi, úgyhogy a másik felét lefagyasztottam.

Jó szórakozást kívánok minden kedves résztvevőnek vasárnapra, tényleg legyen víg tőlük a színház!

Nigella receptje (Domestic Goddess)

Macskaparancs

Sztrapacskamacska ma reggel
kiadott egy parancsot:
a fák most az almák helyett
teremjenek narancsot!

Esetleg még túrós buktát
locsi-fecsi lángossal,
netán néhány diós lepényt
kocsiderék mákossal.

Estére meg puha párnát,
csipkés paplant, meleget,
hadd aludjon minden macska
szüret után eleget.

Nagy keletje van mostanság a főzős projekteknek, a leghíresebb ugye a nemrég megfilmesített Julie/Julia (ami engem őszintén szólva annyira nem nyűgözött le), de nagyon elegánsnak és izgalmasnak gondolom Dolce Vita kezdveményezését, hogy a Czifrayból főz és újít meg régi recepteket. Az én szerény eszközeim és jelenlegi helyzetem ilyen terjedelmű próbálkozásokat per pillanat nem tesznek lehetővé, de a gyerekdalokat mostanság tényleg nehezen űzöm ki a fejemből a konyhában is :), és tartok tőle, ez az időszak még eltart egy ideig.

A fenti ihletet adó opusz Rutkai Bori és a Hébe Hóba Banda (alias Specko Jedno) remek, Vacka Dalok c. cédéjéről származik, amit a Kossuth Rádió Vacka Rádió gyerekműsorához készítettek. A műsorról személyes tapasztalatom nincs, anyám és több ismerősöm fanyalog tőle, de a zene remek, különleges, más, mint a többi gyereklemez, bájos a humora, és Gaál Zsuzsa szövegei nagyon szórakoztatóak, négyszázötvenedszerre is :). Hát ennyit a reklámról, jöjjön a lángos :).

3 dl görög joghurt
2,5 dkg friss élesztő
2 tojás
2 tk. só
50 dkg liszt
csipetnyi cukor
a sütéshez olaj
tetejére tejföl, reszelt sajt

A joghurtban elkeverem a cukrot, meglangyosítom, és belemorzsálom az élesztőt. ha felfutott, mehet hozzá a tojás, a só, a liszt, összegyúrom, és meleg helyen duplájára kelesztem. Olajos kézzel tenyérnyi kis lángosokat formázok belőle, és bő olajban mindkét oldalon aranysárgára sütöm. Háromszemélyes adag, frissen fogyasztandó, részünkről tejföllel és reszelt sajttal. Szerintem Sztrapacskamacska is elégedett lenne vele :).

Mennyei Manna kefíres lángosát egyszerűsítettem és módosítottam.

Remélem, mindenkinek kellemesen teltek az ünnepek, és boldog új évet kívánok az erre látogatóknak, elnézést a hosszas hallgatásért, a sok kicsi végjátéka és a hazautazás-rohangálás minden energiámat elszívta. Kis prekarácsonyi receptkonzerv jön, Hobbiszakács kitalálós blogjátékára küldtem el ezt az opuszt, és most ide is felkerül, mert nem túl sok mézes receptet szoktam alkotni.

Szinti-pop, szinti-pop, gyerekkórus in-dul:

Mókuska, mókuska, felmászott a fára,

leesett, leesett, eltörött a lába,

doktor bácsi, ne gyógyítsa meg,

huncut a mókus, újra fára megy.

Azt hiszem, ha még egyszer intézményes keretek közt óhajtok felsőoktatási tanulmányokat folytatni (nincs sok esélye), valami olyan szak felé veszem az irányt, ahol a gyerekdalok pszichológiájából lehet szakdolgozni :). Mostanság alaposan elmerültem a témában, naponta sokszori ismétlések pusztítják agysejtjeimet, néha rajtakapom magam, hogy elbambulva a buszon is ilyeneket dünnyögök (az utódnemzés akut és káros mellékhatásai...). Úgyhogy amikor férj mézes puszedli-féleséget kért, bekapcsolt a fejemben a magnó :), és azonnal tudtam, mi a megfelelő forma hozzá.

7 dkg porcukor
25 dkg méz
4 dkg vaj
50 dkg liszt
2 tojás
3 g szódabikarbóna
1 g őrölt fahéj
dió

A vajat habosra keverem a cukorral, majd hozzáadom a mézet és a tojásokat. Belekeverem a lisztet, a szódabikarbónát és a fahéjat tésztát gyúrok belőle (ragadni fog). 15 percre a hűtőbe kerül, majd még lisztezés segítségével kb. 5 mm vastagra kinyújtom, kiszaggatom a mókusformákkal (courtesy of IKEA), és diódarabokat nyomok bele szemnek. 200 fokra előmelegített sütőben kb. 15 perc alatt kisül, ha kihűlt, légmentesen záródó dobozba téve hetekig puha marad. Fára ne engedjük :).

A desszert.eu receptjét használtam fel.

A tortához:
40 dkg sárgarépa
15 dkg apróra vágott dió
5 dkg darált mandula
4 tojás
23 dkg vaj
23 dkg nádcukor
1 kicsi narancs reszelt héja és leve
18 dkg liszt
fél csomag sütőpor

A tetejére:
2 ek. görög joghurt
10 dkg porcukor
1 kk. citromlé

Ennél a receptnél már elég régóta ott figyel a könyvjelző, ideje volt már sorra keríteni. A tojássárgákat habosra keverem a cukorral, hozzáadom a vajat, a lisztet, sütőport, darált mandulát, a megpucolt és reszelt sárgarépákat, és a diót. A tojásfehérjéket kemény, de nem száraz habbá verem, és óvatosan beleforgatom a masszába. 26 cm-es tortaformát kivajazok, sütőpapírral kibélelem az alját, és belekanalazom a tésztát, 180 fokra előmelegített sütőben kb. 1 órát sütöm, amíg szép aranybarna nem lesz.

Gondoltam, teszek rá klasszikus krémsajtos borítást, krémsajt éppen nem volt itthon, de az én drágaságom pont indult a boltban, úgyhogy én hülye, rábíztam ezt a tételt. Miután elmagyaráztam neki, hogy miként néznek ki a krémsajtok, azokon belül is koncentráljunk a natúr változatokra, a boltban mely részen találhatóak, konkrétan elhagyta a számat az a mondat, hogy "jó lesz a Philadelphia". Ember hazatér, és kissé bizonytalanul a kezembe nyom két miniatűr kenhető sajtot, azzal a kérdéssel, hogy "ugye ez jó lesz, ezen kívül csak Philadelphia volt". Ilyenkor jól jön, hogy egy évig jártam jógázni :). A krémsajt kiesésével szemügyre vettem a hűtőt, és úgy döntöttem, próbálkozzunk meg a joghurttal, mint alappal. A fenti hozzávalókból kikevert borítás finom, de kissé híg lett, és mivel az utolsó adag porcukrom tűnt el bele, így vállat vontam, és ráöntöttem.

Finom, tömör gyönyör torta, nyolc személynek elég, kis szeletek is nagyon laktatóak belőle. 

Traditional British Cooking receptjét formálgattam.  

 

7 dkg nádcukor
7 dkg vaj
7 dkg liszt
4 tojás
3 dl tej
10 dkg darált dió (egy kevés cukorral)
10 dkg csokireszelék
10 dkg szőlőlekvár
olaj a sütéshez
porcukor a tetejére

A palacsinta valamiért nekem mindig a klasszik tekerős megoldással volt egyenlő, és ez a csúsztatott változat gyanús volt, hogy kvázi félig nyers marad. Úgyhogy életemben először futottam neki, de végül úgy döntöttem, megmaradhat a menün.

A tojássárgákat kikevertem a cukorral, ment hozzá a vaj, a liszt, a tej, és a fehérjékből felvert kemény hab. Kicsit furcsa állagú lett a tészta, legközelebb lehet, hogy inkább a hagyományossal próbálom meg, mert a sok cukor miatt még teflonban és az olaj ellenére is hajlott a letapadásra. Kevés forró olajon egyik oldalát pirosra sütöm, majd mehet a tálra, megszórom a darált dió egy részével. Következő palacsintot ugyanígy kisütöm, rácsúsztatom, megszórom a csokireszelék egy részével. A harmadik réteg hígabb fajta szőlőlekvárt kap (anyukám műve), és így tovább, amíg el nem fogy a tészta és a töltelék. 200 fokra előmelegített sütőbe megy 15 percre, porcukorral megszórva tálalom. A kép nem tudom, mennyire csalóka, ennyi anyagból nem lesz egy hű de nagy palacsintatorta, inkább kétszemélyesnek mondanám. 

Pelle Józsefné: Minerva Nagy Szakácskönyve receptje. 

A tésztához:
30 dkg liszt
2 g porélesztő
1,5 dl víz
2 ek. olívaolaj
só

A paradicsomszószhoz:
40 dkg konzerv paradicsom
3 ek. olívaolaj
3 gerezd fokhagyma
1 marék bazsalikom
só
bors

A feltéthez:
1 fej vöröshagyma
5 dkg chorizo
1 gömb mozzarella
bazsalikom

Az én pasimnak a pizza legyen "magyaros" = kolbász és/vagy szalonna és/vagy hagyma feltét, de lehetőleg mindhárom egyszerre :). Már nagyon régen nem csináltam pizzát, nincs bevált tésztareceptem, szerintem utoljára tán Jamie Olivert követtem, most Tessa Kiros könyvét kaptam elő. Sajnos még mindig nem volt friss élesztő (azóta már került), porral meg nem az igazi ez a recept se, még kísérletezek majd. 

A tésztához valókat összegyúrom, hagyom duplájára kelni (de ez nem nagyon akart), majd rusztikus, kb. 28 cm átmérőjű kerek lepényt formázok belőle, és szintén hagyom egy kicsit kelni. A kelesztés alatt a paradicsommártáshoz az áttört fokhagymát az olajon megfuttatom, ha illatos, mehet hozzá a paradicsom, só, bors, hagyom úgy 15 percet rotyogni, majd beleszórom a bazsalikomleveleket, kap még egy percet és készen is van. A fele mennyiséget használom egy pizzára, a másik felét kihűlés után bevágom a mélyhűtőbe. A mártással megkenem a tésztalapot, rákarikázom a chorizót (nesze neked magyaros :) ), a hagymát, csipkedek rá bazsalikomleveleket, majd hosszas könyörgéssel lebeszélem az én drágámat a szalonnáról, és 200 fokra előmelegített sütőbe teszem 15 percre. Ha lement ez az idő, ráteszem a felkockázott mozzarellát, és annyi időre teszem vissza, amíg a sajt megolvad. Kétszemélyes adag.

Tessa Kiros: Twelve receptje alapján.  

34 dkg konzerv kukorica
15 dkg liszt
1 nagy tojás
1 tk. sütőpor
5 dkg apróra vágott konzerv jalapeno paprika
1,5 dl tej
só
bors
olaj a sütéshez

Fakanál egyik remek receptjét készítettem el, újhagyma és petrezselyem helyett kipróbáltam egy kis konzerv jalapeno paprikával, ami messze nem olyan erős, mint friss formában, de így pont kellemes pikánsságot kölcsönöz a puffancsoknak. Minden összekevertem, a sűrű tésztát olajon kisebb kupacokban mindkét oldalon aranybarnára sütöttem. Egy másik, korábbi kukoricapuffancs/tócsni recept nálam itt. 

Fakanál receptje.  

25 dkg liszt
fél csomag sütőpor
15 dkg nádcukor
12 dkg vaj
1 ek. Grand Marnier
1 tojás
2 tojássárgája
díszítőcukor, dió, birssajt

Anyósom még karácsonytájt küldött egy doboz sütit (is) nekünk, szegény, messzibe szakadt éhező népeknek :). Másfél nappal később Egyesek felhúzott szemöldökkel behozták az üresen tátongó dobozt, hogy mi történt a tartalmával. Nem sikerült hitelesen előadnom, hogy a) az egereink voltak, b) ha ők nem, Rózsaszín önhatalmúlag biztos ezzel kezdte meg a hozzátáplálást :). Úgyhogy gyorsan elkértem a receptet, és megsütöttem, már nem is egyszer.

Az elkészítése egyszerű: a díszítő cuccok kivételével mindent össze kell gyúrni, vékonyra kinyújtani, formákkal kiszúrni, megszórni díszítőcukorral (karácsonykor nagyon jópofa volt a színes cukorral megszórt fenyő!), dióval, apróra vágott birssajttal, satöbbi. Viszont nem véletlenül így neveztem el: már nyers tészta formájában olyan finom, hogy erősen csapkodni kellett a kezemre, hogy ne csipegessem el az egészet :). 180 fokra előmelegített sütőben addig kell sütni, amíg el nem kezd a szegélye aranybarnulni (elég gyorsan megvan, kb. 12 perc, sütőtől függően), ebből a mennyiségből nekem négy tepsi lett. Bár mire a negyedik kisült, az első eltűnt... Hiába, ezek az egerek! :)

Anyósomtól kaptam a receptet, ami eredetileg dr. Oetker.  

A tésztához:
30 dkg liszt
1 csomag sütőpor
22 dkg vaj
12 dkg nádcukor
1 tojás
1 citrom
25 dkg szilvalekvár

A tetejére:
20 dkg nádcukor
3 tojás
15 dkg darált dió
1 csomag vaníliáscukor

Egy egyszerű, de nagyon gazdag sütit kerestem masszív diófeleslegem egy részének elsütésére. A lisztből, sütőporból, puha vajból, nádcukorból, tojásból és a citrom reszelt héjából és kifacsart levéből tésztát gyúrok, amelynek kétharmadát kinyújtom, és sütőpapírral bélelt, 20x30 cm-es formába teszem. Megkenem a lekvárral, amelyet más fajtával is lehet helyettesíteni (csak a cseresznyelekvárt hanyagoljuk... :) ). A tetejére a 3 tojássárgáját habosra keverem a cukorral és a vaníliáscukorral, mehet bele a darált dió és a fehérjékből felvert hab. Ezt a lekváros tésztára simítom, majd a maradék egyharmad tésztából csíkokat sodrok, és átlósan rácsszerűen erre a habos rétegre teszem, szépen belesüpped. 180 fokra előmelegített sütőben kap 30-40 percet, amíg szép aranybarna nem lesz. Nagggyon gyorsan elfogy :).

A Nagy Süteményeskönyv receptje.

10 dkg vaj + a kenéshez
10 dkg liszt
10 dkg nádcukor
10 dkg mogyorós fehércsoki
2 tojás
2 körte
fél csomag sütőpor
3 ek. tej
tetejére porcukor

A krumplileves sütemény legyen sütemény, készüljön illatosan a sütőben, ez az álláspontom. Mikró barátomat nagyjából kizárólag melegítésre használjuk, néha a grill részét is, ha kisebb mennyiséget akarok grillezni, de a 469 hiper-szuper, mikróban készíthető étel és társai című szakácskönyvek sosem tudtak elcsábítani. A mi gépünk ráadásul tökéletesen alkalmazkodott ehhez a szemlélethez: rejtélyes módon négy percig országos haverok vagyunk, de ha ennél tovább használjuk, kiakad, ki kell húzni a konnektorból és újra beállítani az óráját :) (öcsém megmondta, mikor megvettük, hogy autógyártótól háztartási gépet...). No de a Good Food ezen receptje kép alapján felkeltette az érdeklődésemet, és ők nem túl sűrűn szokták javasolni a mikrót ilyen célra, úgyhogy gondoltam, kipróbálom. 

A száraz anyagokat összekeverem, hozzáadom a nedveseket, a csokit feldarabolva, az egyik körtét hámozva és felkockázva rakom bele, kivajazott formába teszem (másfél-kétszeresére megemelkedik), és mehet maximális fokozatra 12 percre a mikróba. Ha lejárt az idő, még 5 percig kell állni hagyni. Tetejére porcukor, és szeletelve a másik körte mehet (más gyümölcsökkel is lehet kísérletezni persze). Frissen finom, tömörebb tésztájú sütemény, de másnapra ne maradjon meg, mert kiszárad.

A Good Food 2006. novemberi számában találtam egy változatát. 

A tésztához:
35 dkg liszt
fél csomag szárított élesztő
2,5 dl tej
1 csapott tk. só
2 ek. cukor
10 dkg olvasztott vaj

A töltelékhez:
25 dkg túró
1 tojás
maréknyi szárított tőzegáfonya
2 ek. búzadara
2 ek. tejföl
2 ek. porcukor

Egy gyors, egyszerű kis túróstáska recept, Snöcynél találtam, amelyhez az általam nem annyira kedvelt mazsola helyett szárított tőzegáfonyát adtam. 

A tésztához valókat összegyúrom és egy órán át kelesztem. A töltelékhez valókat összekeverem. A tésztát kinyújtom, olyan 8x8 cm-es négyzetekre vágom, evőkanálnyi tölteléket teszek rá, felhajtom a négy sarkát és megkenem tejjel. 180 fokon kb. 15-20 perc alatt szép aranybarnára sül. 

Sziszi receptje via Snöcy.  

20 dkg nádcukor
45 dkg sütőtök
2 dl olaj
2 tojás
40 dkg liszt
1 tk. só
2 tk. fahéj
4 tk. sütőpor
2 ek. tej
2 tk. vaníliakivonat
25 dkg darabokra vágott étcsoki
10 dkg darabokra vágott dió

A baba-mama klub (ahova összesen vagy kétszer jutottam el) egyetlen igazán pozitív hozadéka számomra stílszerűen a gasztronómiai vonalon jelentkezett, amikor a kanadai csaj sütőtökös csokiskekszet hozott egyik alkalommal. Világéletemben imádtam a sülő sütőtök illatát, és a tetején azt a vékony, megbarnult réteget, de ezen túlmenően egy falatot se belőle :). Vagy tíz éve biztosan nem ettem még ennyit se. Mindenesetre a süti ízlett, a receptet elfelejtettem elkérni, de a Gugli a barátom, úgyhogy kerestem egyet. Ez némileg sütőtökösebb ízűre sikeredett, mint anyukakollegináé, de nagyon bejött, ráadásul elég egyszerű.

A sütőtököt megsütöm, a húsát villával összetöröm, és hozzákeverek minden más hozzávalót (tekintélyes mennyiség lesz). Kicsivú tapasztalatai nyomán jelezném, hogy nagyon lágy lesz a tészta, és a keksz is puha, nem ropogós. Sütőpapírral bélelt tepsibe kupacolok evőkanálnyi adagokat tisztes távolságra egymástól (kilapul), és 180 fokos sütőben kb. 12 percig sütöm. És csak sütöm, és csak sütöm, és csak sütöm, irgalmatlan mennyiség lesz, de szépen el is fogy :).

A Cooks.com receptje az eredeti.  

70 dkg krumpli
kb. 35 dkg liszt
2 tojás
1,5 dl tej
só
bors
olaj a sütéshez

Tudom, hogy rengeteg neve van (tócsni, lapcsánka stb.), a mi családunkban lepcsánka a becsületes neve és az ünnepi eledelek közé tartozik :), mert x>=5 főre annyi krumplit lereszelni, amennyivel jóllakik az egész társaság, nagyon tré dolog, és anyám is viszonylag ritkán vállalja be. Abszolút megértem, mert még kettőnknek Microplane-nel is utálatos egy meló volt, de ha a nyers krumpli lereszelésén átvergődünk, onnantól már sima menet. Csak hozzá kell keverni a tojást, a tejet és annyi lisztet adagolni hozzá, amennyitől sűrű tésztát kapunk. Só, bors mehet bele nagyvonalúan, aztán forró olajban ki kell sütni az amorf kis lepénykéket. Szemlesütve bevallom, hogy gyerekkorom óta ez azon kevés étel közé tartozik, amit ketchupba tunkolva eszek:). Két személynek becsületes adag. 

Anyám a nagymamától tanulta, én meg tőle.  

A tésztához:
50 dkg liszt
1 csomag szárított élesztő
2 tojássárgája
3 dl tej
6 dkg vaj
5 dkg cukor
csipetnyi só

A tetejére:
25 dkg darált dió
6 ek. cukor
5 dkg olvasztott vaj

A vaníliamártáshoz:
0,5 l tej
2 tojássárgája
5 dkg cukor
1 kk. liszt
1 rúd vanília
1 dkg vaj

Amikor a Zuram azt mondta, valami húsmentes tésztát szeretne ebédre, semmi perc alatt bevillant az ötcsillagos aranygaluska, amivel fakanál barátném kényeztetett még februárban. Anyósomat kértem meg, hogy süssön nekünk, mire azzal a meglepő válasszal szolgált, hogy még sosem csinálta meg - csukott szemmel százas körbe :). És miután én sem, ezért kooperatíve felcsaptuk Ilonkát, ő megcsinálta a tésztát, én pedig a mártást :).

A tészta klasszikus kelt tészta, a hozzávalókat összegyúrta, egy órán át kelesztette (friss élesztővel jobban működik, de itt csak szárított van), aztán pogácsaszaggatóval kiszaggattuk és kivajazott, 26 centis kapcsos tortaformába raktunk egy réteget, az olvasztott vajjal megkentem, megszórtam bőven a darált dió és a cukorkeverékével, még egy réteg tészta, megint vaj és cukros dió, majd ment a 180 fokra előmelegített sütőbe, amíg aranybarnára nem sült.

A mártáshoz a tojássárgákat, a cukrot elkevertem a liszttel és fokozatosan felöntöttem a tejjel, beledobtam a felhasított, kikapart vaníliarudat és szemcséit, a vajat és közepes lángon enyhe sűrűsödésig főztem. Négyszemélyes adag. 

Horváth Ilona klasszikusa. 

 

A tésztához:
4 tojás
13 dkg finomítatlan nádcukor
13 dkg liszt
1 csomag sütőpor
8 dkg olvasztott vaj
1 nagy citrom leve és reszelt héja
csipet só

Az öntethez:
15 dkg szeder
2 ek. nádcukor
2 ek. víz
5 dkg chilis étcsokoládé

Rengeteg gasztroblogot olvasok, felszínesen vagy alaposabban, mikor mire van időm, és a kollégáktól, kollegináktól megmaradnak a fejemben képek, receptek, amiket a "majd én is kipróbálom" skatulyába tuszkolok. Ha erre kellő gyorsasággal időt kerítek, az szerencsés, de van olyan is, amit hosszabb ideig hurcolok magammal, míg valahogy el nem jön az ideje. Kicsi Vú citromos süteményéhez másfél év kellett :), pedig ez egyike volt azon recepteknek, amit névvel, képpel és a recepthez bloggerrel együtt sikerült élesen elraktározni, nem igényelt masszívabb kutatómunkát halvány emlékek alapján. Vendég jött és ígértem neki sütit; olyasmire volt szükségem, ami nem igényel hosszas konyhai tartózkodást. A kommentelők javaslatait fontolóra vettem - hogy esetleg csokidarabokat vagy gyümölcsöt szórnék a tésztába -, de aztán inkább egy saját fejlesztésű öntet mellett tettem le a voksomat.

A sütemény elkészítésben nemigen változtattam, a cukor lett csak nádcukor, amit a tojássárgákkal fehéredésig vertem, majd hozzákevertem minden mást, végül a fehérjékből csipet sóval felvert habot is óvatosan beleforgattam. Kivajazott, kilisztezett húskenyérformába öntöttem, 180 fokos sütőben nálam 25 perc kellett neki. Hagytam kihűlni.

Az öntethez a szedret, a cukrot és a vizet összeöntöm, felforralom, addig főzöm, amíg a gyümölcs meg nem puhul, a felét villával szétnyomkodom, majd elzárom a gázt és beletördelem a csokit, addig kavarom, amíg el nem olvad. Úgy finom, hogy a hideg sütire kanalazom a már nem forró, de még meleg, pikáns öntetet.

Kicsi Vúnál találtam a könnyű citromos süteményt.