8 nagy tortillalap
1 doboz konzerv kukorica
20 dkg reszelt gouda sajt

A babkrémhez:
40 dkg konzerv disznóbab
1 nagy lilahagyma
1 ek. olaj

A salsához: 
4 paradicsom
1/2 kápiapaprika
1 avokádó
pár szál petrezselyem
1 ek. olívaolaj
1 ek. citromlé
1 kicsi chilipaprika
2 gerezd fokhagyma
1 kis lilahagyma

Talán lassan lehűl otthon is az idő, errefelé zuhog és jóval hidegebb van, úgyhogy nem esik nehezemre a tűzhely mellé állni és meleg kaját csinálni. Ez hosszú időre visszamenőleg az egyik legmaradandóbb és legizgalmasabb vega étel, amit csináltam: gazdag, laktató és színes.

A salsához valókat konyhai robotgépbe teszem és addig turmixolom, amíg azért még darabos marad a krém. A babkrémet is megcsinálom: az olajban megpirítom a hagymát, majd ráöntöm a babot, pár percig ezzel is sütöm, majd hagyom hűlni egy kicsit, de még melegen simára turmixolom.

Összerakom a tortát: négy tortillalapot előkészítek és elosztom rajtuk a reszelt sajtot, majd a salsát, és befedem őket a másik négy tortillalappal. Száraz teflonserpenyőben mindegyik töltött tortillát két oldalán barnára sütöm, és egy-egy ilyen kisült egység közé arányosan elosztva kenem a még meleg, lila babkrémet és megszórom a kukorica harmadával (tehát a vége úgy néz ki, hogy tortilla, salsa, sajt, tortilla, babkrém, kukorica, tortilla, salsa, sajt, tortilla, stb.). Jó masszív torony lesz belőle, de szépen tortaszerűen szeletelhető, gyerek miatt nem csípősítettem nagyon, de a babkrém rétegekre  lehet szórni jalapeno paprikakarikákat is, ha valaki még erősebb ízekre vágyik. Négyszemélyes adag.

Az Allerhande nyári számából variáltam.

25 dkg marha hátszín
35 dkg főtt rizs
4 ek. olaj
2 nagyobb lilahagyma
1 kis szárított chilipaprika
2 ek. szójaszósz
2 ek. paradicsompüré
2 ek. tej
2 ek. liszt
2 dkg vaj
2 tojás
só
bors

Maradék főtt rizshez és marhahúshoz kerestem egy jó kis receptet, amibe elpasszolhatom őket (és igen, MINDEN volt hozzá itthon :) ). Wok kéne hozzá ideálisan, hiányában egy nagyobb serpenyőben készült.

A két hagymát megpucolom és vékony cikkelyekre vágom. A felét meglocsolom tejjel, megszórom liszttel és egy evőkanál olajon ropogósra sütöm, majd félreteszem. A húst apróra kockázom, a serpenyőbe öntök 3 ek. olajat felforrósodni, és megpirítom benne a másik hagymát. Hozzáadom a húskockákat és az apróra vágott chilit, és néhány perc alatt puhára sütöm a húst. Jöhet a rizs a serpenyőbe, a szójaszósz és a paradicsompüré, sózom, borsozom és pár perc alatt készen van. Melegen tartom és egy másik serpenyőben a vajon omlettnek megsütöm a két evőkanál vízzel felvert két tojást, csíkokra vágom, és a rizshez keverem. Frissen tálalom, a bundás hagymacsíkokkal a tetejét. Kétszemélyes adag.

Az Oriental Complete Cookery receptje.

80 dkg cékla
40 dkg lilahagyma
1 dl olívaolaj
0,5 dl balzsamecet

Nem túl gyakori vendég nálunk a boltokban a cékla, és mivel annyira én sem rajongok érte, általában nem is szoktam hiányolni. A céklával való viszonyomon jelentős javított a tavaly karácsony környékén a Padlás és Mosókonyha lakásétteremben töltött baráti vacsora, amikor is előételnek isteni finom sült céklát és hagymát kaptunk, friss házi kenyérrel (amiből nem győztünk repetát kérni a tunkoláshoz). Úgyhogy ennek emléke ködlött fel bennem, és gyorsan vettem, majd a Mosónőktől akkor kapott egymondatos tömör leírás alapján próbáltam rekonstruálni a receptet, lusta voltam a részletek iránt érdeklődő e-mailt írni :).

A céklákat (gumikesztyűben) meghámozom, kockákra vágom, a hagymát hasonlóképp, és egy tepsibe szórom. Meglocsolom az olívaolajjal és a balzsamecettel, majd ment a 200 fokra előmelegített sütőbe, fólia alatt. Rendszeresen megforgatva 2 órán át sütöttem. Kenyér nem készült mellé, friss bolti bagettel ettük. Legközelebb fele-fele arányban lesz a hagymával, de most csak ennyi volt itthon.

A Mosónőktől tanultam :).

A sonkaléhez:
60 dkg füstölt nyers sonka
3 babérlevél
2 vöröshagyma
4 gerezd fokhagyma
1 kk. egész feketebors
1 ek. fehér balzsamecet

A leveshez:
50 dkg csirkemell
30 dkg krumpli
20 dkg lilahagyma
20 dkg mirelit zöldborsó
34 dkg konzerv disznóbab
15 dkg konzerv kukorica

Azt hiszem, Bede Márton stílusában kezdhetjük azzal, hogy "Húsvéti recept májusban = NEM MENŐ" :), de van rá mentségem. Egyfelől még mindig nyakig ülök a Segítsütiben :), ami pörög ezerrel és tök jó. Másfelől pedig frissiben is megcsináltam a levest, mivel anyósom akkora darab sonkát küldött Külhonban Sínylődő Menyének, Fiának És Unokájának, hogy egyik fazekamba se fért bele :). Úgyhogy tanácsára kettévágtam és lefagyasztottam a felét, ez utóbbi került most ismét a menüre. Harmadrészt pedig errefelé elég hideg van, úgyhogy jogos a test- és lélekmelegítő leves.

Első körben nyilván a sonkát kell megfőzni, a fenti hozzávalókat (vöröshagymákat héjastul, félbevágva, fokhagymákat pucolva, egészben) egy 3 literes fazékba tesszük, csurig feltöltjük vízzel és közel 2 órán át főzzük este (nincs előáztatás!). A fazékban hagyjuk reggelig kihűlni az egészet. Sonka megszárogatva mehet a hűtőbe, sonkalé leszűr, készülhet a leves.

Ami nagyon egyszerű: felforralom a sonkalevet, beleteszem a felkockázott hagymákat, a felkockázott csirkét, a megpucolt, felkockázott krumplit, és gyöngyözőre veszem a lángot. 20 perc után követheti a mirelit zöldborsó, újabb 10 perc után a bab és a kukorica, majd még pár percet ráhagyunk és kész. Nem vagyok egy nagy leveses, de ebből többször ettem, Apja Lánya pedig, aki - nesze, gasztroblogger, nesze! - meglehetősen hektikusra és szeszélyesre fogta az utóbbi időben táplálkozási szokásait, két pofára falta.

50 dkg cukkini
5 dkg szeletelt mandula
2 közepes lilahagyma
maréknyi oregánó
1 ek. olaj
6 tojás
1 kk. liszt
1 ek. tej
1 chili
1 kk. dukkah fűszerkeverék
só
bors
reszelt parmezán a tetejére

Az én drága Fakanálkám hosszas 4 napos távollét (házassági évforduló Svédiában, bah) után visszatért körömbe :), ennek örömére egy remek kis átdolgozott recept következik tőle. Az a helyzet, hogy a blogokban olvasott remekművek receptjét általában úgy szoktam használni, hogy leülök a gép elé, magam elé veszek egy reciklált, kb 5x10 cm-es papírlapot, és az üres oldalára gyorsan kiírom a lényeget. Namost a lustaság általában győz, ezért akármilyen receptről van szó, annak rá kell férnie egy ilyen fecnire :), úgyhogy néha csak a hozzávalókra fussa, meg önbizalomra, hogy a többit megjegyzem :). Ez időnként csúnya buktát jelent, plusz a túlzott gyorsaság is, szóval van, hogy csak ennyi az oka egy-egy recept átalakításának, nem a kreativitás :)).

A cukkinit nagyon vékonyra felkarikáztam, a mandulát száraz serpenyőben megpirítottam, majd az olajon az apróra felkockázott lilahagymát megfuttattam. A tojásokat felvertem, ment hozzájuk a liszt, só, bors, apróra vagdalt oregánó, a dukkah fűszerkeverék, a tej, az apróra vágott chili, a hagyma, a cukkini és a mandula. 23 cm-es átmérőjű, fodros szélű, kivajazott piteformába öntöttem az egész masszát, megszórtam a reszelt parmezánnal, és ment a 200 fokra előmelegített sütőben 25 perc alatt szépen megsült. Kétszemélyes adagnak bizonyult, a villámgyorsan elfogyós fajtából. 

Fakanál receptje volt az eredeti, csókolom érte, hamarosan személyesen is :).   

4 szelet csontnélküli sertéskaraj
8 szelet szalonna
2 körte
60 dkg krumpli
4 ág kakukkfű
1 nagy fej lilahagyma
olívaolaj
só
bors

A Zuram rápillantott a tévére a Saturday Kitchen közben, és megakadt a szeme Diana Henry tevékenységén, mert azonnal kiszúrta benne a lényeget: hagyma, krumpli, hús :). A körte meg, hát jó, ha muszáj, éppenséggel maradhat :). Meglehetősen egyszerűnek is tűnt, úgyhogy némi módosítással el is készítettem. 

Az alaposan megmosott krumplit héjastul vékony (kb. 1 mm) szeletekre vágom, kiolajozott sütőedénybe teszem, a tetejét is meglocsolom olívaolajjal, sózom, borsozom. Szétosztom rajta a kakukkfüvet és a felkarikázott lilahagymát. A körtéket elfelezem magházukat kivájom és a vágott felükkel lefelé a hagymarétegre teszem, közé pedig a fejenként két szelet szalonnába csomagolt hússzeleteket. A tetejére só, bors és olívaolaj kerül, majd az egészet a 200 fokra előmelegített sütőbe teszem. 15 perc múlva megfordítom a körtét és a hússzeleteket, és kicsit lejjebb véve a hőfokot még 40 percig sütöm. Kétszemélyes adag. 

Diana Henry receptje az eredeti.  

30 dkg sertéskaraj
1 nagy fej lilahagyma
20 dkg fehérszőlő
2 ek. olaj
1 ek. dukkah fűszerkeverék
1,5 dl Madeira
só
bors

Újabb villámkaja. Az olajon megfuttatom az apróra vágott lilahagymát, majd hozzáadom és fehéredésig sütöm a kisebb kockákra vágott sertéshúst, sózom, borsozom. Mehet bele a felezett szőlő - a Ready, Steady, Cookból tanultam, hogy a leggyorsabb ezt csinálni: a leszemelt szőlőkre ráteszi az ember a tenyerét és a kést alatta elvezeti -, megszórom a dukkah fűszerkeverékkel, és aláöntöm a Madeirát. Addig főzöm lassú lángon, amíg a leve felét el nem fövi. Kétszemélyes adag.  

40 dkg marhahús (egy nagy szelet)
4 koktélparadicsom
3 ek. extra szűz olívaolaj
1 ek. szójaszósz
1 lilahagyma
2 gerezd fokhagyma
só
bors

Ami a nőknek a virág, az a férfiaknak a nagy szelet hús :). Fotózni való volt az én drágám arca, amikor kiszedtem a mélyhűtőből a két férfitenyérnyi marhát: "ugye nem vágod apró darabokra?" :) Hát nem.

A paradicsomokat pici cikkelyekre vágtam, a lilahagymát felkockáztam, a fokhagymagerezdeket lezúztam, és mindezt összekevertem az olajjal, a szójaszósszal és kevés sóval, borssal. A fagyott hússzeletekkel együtt a pácot zacskóba tettem, átmasszíroztam a húst és estétől délelőttig hagytam a hűtőben kiolvadni, pácolódni. Sütés előtt megfelelő időben kivettem, hogy szobahőmérsékletre engedjen fel, a grillserpenyőt felforrósítottam és kisütöttem a pácból kiemelt húst, egyik oldalán 6 perc kellett, a másikon négy, menet közben meglocsolgattam a páclével és mellékanalaztam a paradicsomos-hagymás keveréket is. Krumplipüré ment mellé (ami egy kevés mascarponétól különösen finom lett), és málnaecetes uborkasaláta. Kétszemélyes adag.

40 dkg borjú hátszín (3 vastag szelet)
1 nagy fej vöröshagyma
1 nagy fej lilahagyma
1+1 ek. olaj
1+1 ek. vaj
1 dl száraz fehérbor
2 ek. konyak
1 kk. liszt
durva szemű tengeri só
megpirított és durvára őrölt szecsuáni bors

Utazás után fáradtan és főleg erősen kialvatlanul nincs túlságosan nagy kedve vásárolgatni az embernek. Mérsékelt lelkesedéssel bedobtam egy adag borjú hátszínt a kosárba azzal, hogy majd alszom rá egyet és kitalálom, másnap mi készüljön belőle. Az ilyen másnapokkal csak az a baj, hogy visszamászni a boltba, na ahhoz aztán végképp nincs energia. Úgyhogy marad a kreativitás: mi szép s jó van otthon?

A borjút engedtem szobahőmérsékletre melegedni. A hagymákat megpucoltam és felkarikáztam, evőkanál olajon barnulásig pirítottam (kb. 10 perc), majd kis tálkába kiszedtem. A helyükbe újabb evőkanál olajat és egy evőkanál vajat dobtam, amikor összeolvadtak, mehettek bele a hússzeletek, amiket mindkét oldalukon alaposan megsóztam és szecsuáni borsoztam. Oldalanként kb. 7 perc alatt sültek meg (viszonylag vastag szeletek voltak), egy kevés vajat utánadobtam még, amikor megbarnult a sütőfolyadék. A borjút kiszedtem, fólia alatt melegen tartottam, a serpenyőbe pedig beleöntöttem a bort és a konyakot. Amikor felére csökkent, beleöntöttem a húsból addig kieresztett levet, majd leszűrtem a folyadékot. A tisztára törölt serpenyőbe visszaöntve belepakoltam a hagymakarikákat, ahogy átforrósodott, egy teáskanál liszttel besűrítettem, és a hagymás mártást a húsokra kanalaztam. Bőven jutott rá, aki nem szereti annyira a hagymát, az kisebb fejekkel is elkészítheti, bár szerintem pont ettől a nagy mennyiségtől lett igazán jó. A bortól és a konyaktól a mártás édeskés-savanykás, a hagyma íze pedig szépen megszelídül. Krumplipürével és a mostanság elmaradhatatlan tejfölös uborkasalátával tálaltam.

Eredetileg a Borsán.

A narancsos csirkéhez:
1 (kb. 1,2 kg-os) egész csirke
1 nagy, vastaghéjú narancs
10 dkg vaj
5 kakukkfűág
1 ek. olaj
fél lilahagyma
6-8 gerezd fokhagyma
só

A zöldségtoronyhoz:
1 padlizsán
1 kaliforniai pirospaprika
1 kaliforniai sárgapaprika
fél lilahagyma
2 ek. konzerv kukorica
8 uborkakarika
2,5 dl húsleves
2 lap zselatin
2 ek. olaj
kevés vaj

rizs

Az én hőn szeretett fakanálkám van a sor, hogy a VKF! forduló háziasszonyaként küzdjön az elkövetkezendő napokban, remek témát választott: a különleges köretek körét :). Ráadásul felavatta a fémkarikáit - és minő véletlen, én is megragadtam az enyémeket. Nem állítom, hogy a világ leggyorsabb köretét sikerült előállítani :) - a délelőttöt a konyhában töltöttem -, de a végeredmény tekintetében szerintem megérte.

A zselatinlapokat hideg vízbe áztatom, ha megpuhultak, a közben felforralt húsleveshez teszem és felolvadásig főzöm, majd hagyom kihűlni. A padlizsánt felkarikázom, besózom és félórát hagyom állni, majd letörölgetem. Olajjal kikent grillserpenyőben az egész paprikákat és a padlizsánszeleteket alaposan megsütöm, szépen perzselődjenek meg. A paprikákat fóliába csomagolom és 10 perc után lehúzom a héjukat, kimagozom őket és félbevágom. Egy tányért fóliával beborítok, a 7 cm átmérőjű fémkarikákkal a paprikafelekből egy-egy kört vágok ki, a pirosak körlapokat a tányérra helyezett, kivajazott karikák aljába helyezem, lehetőség szerint lenyomkodva, szépen hézagmentesen. Kanalazok rá egy kevés húslevest, majd kezdődik a zöldségrétegezés: kukorica jön rá, majd padlizsánkarika, apróra vágott lilahagyma, 4-4 uborkakarika, megint egy padlizsánkarika, végül a sárga paprikalap, közben szépen locsolgatom a húslevessel minden réteg között és a tetején is, majd a hűtőbe teszem. Ha az alját nem sikerült hézagmentesen lezárni a paprikakarikával (igen, az egyiknél sikerült elcsettintenem), az hamarosan ki fog derülni, és ekkor kezdődik a sziszifuszi küzdelem: a tányérra kifolyt lé visszakanalazása a zöldségtoronyra, ami egy perc alatt megint kifolyik. Amikor elkezd dermedni a cucc, akkor lesz ez könnyebb, szóval utóbb biztos a győzelem, de addig sokat szitkozódik az ember :). A megmaradt paprikadarabokat és padlizsánkarikákat a tornyos egységek elfogyása után csak úgy lehet eszegetni majd hozzá.

A vajat megolvasztom, összekeverem fél narancs reszelt héjával és kifacsart levével, 2 kaukkfűág leveleivel és a mélyhűtőben megdermesztem. A csirkét megtisztogatom, a mellrésznél a bőrét ujjal meglazítom (ennek látványára mondta a Zuram, hogy megfontolja a vegetáriánus életmódot :) ), a dermedt fűszeres vaj harmadát alátöltöm, és evőkanál olajjal kikent tepsibe helyezem mellel lefelé. A hasüregbe teszem az apróra vágott lilahagymát, a maradék ág kakukkfüvet és a másik fél narancsot negyedekbe vágva. Ne felejtsük el megsózni, mint én tettem :). A tepsibe teszek pár szem fokhagymát is, mert az mindig jó. 200 fokos sütőbe megy fóliával lefedve egy órára, a második órára pedig megfordítom mellel felfelé, fóliától megszabadítom, sütőt 180 fokra leveszem. A megmaradt dermedt vajjal pedig időnként megkenegetem, a kisült szafttal locsolgatom. A sütő lekapcsolása után hagyom még benne egy kicsit állni, közben megfőzöm a rizst.

A tálalásnál felvágom a csirkét, meleg ruhát teszek a zöldségtorony köré, de kicsit késsel is rá kell segíteni, óvatosan átemelem a tányérra, majd melléteszem a szintén karikába rendezett főtt rizst. A tornyok egyébként önmagukban is megállják helyüket és természetesen bármilyen grillezett vagy sima zöldséggel lehet őket készíteni. Kétszemélyes adag.

A fasírthoz:
50 dkg darált marhahús
fél doboz konzerv kukorica
1 nagy lilahagyma
1 tojás
3 ek. zsemlemorzsa
só
bors
a sütéshez kevés olaj

A csípős paradicsomszószhoz:
40 dkg hámozott, konzerv paradicsom
fél sárga paprika
1 chili
1 ek. Worcestershire-szósz
1 ek. citromlé
kevés fahéj
kevés őrölt római kömény
só
bors

minipiták

A Zuram gyakran mellém ül, amikor késő este a Masterchefet nézem hétköznapokon. Elbambulja a kajákat, időnként sóhajtozik ("milyen régen ettünk nyársas húst"), amitől a falra mászom :), és néha annyira beakad neki egy-egy kép - bár arra nem figyel, hogy pontosan milyen ételről is van szó :) -, hogy kéri, csináljak valami olyat. Nem érdekes, mi van benne, csak úgy nézzen ki :)). Legutóbb egy indiai kislány húspogácsái tetszettek meg neki, de miután a selejtezők receptjeit nem rakják fel a BBC oldalára, így a saját megoldás maradt. Indiaira most nem vágytam - ez nyilván a marhahúsból ki is derült :) -, de valami egyszerű fűszeresre azért igen.

A fasírthoz a hagymát apróra vágom, a többi hozzávalóval együtt alaposan összegyúrom. Elkészítem a szószt: a paradicsomot a belekockázott paprikával felteszem főni. A chiliből a magokat kikapargatom, apróra vágom, hozzáadom a szószhoz a fűszerekkel, citromlével, Worcestershire-szósszal együtt, és úgy húsz perc múlva elkészül. A fasírtokat egy kevés olajon barnára sütöm, szószt kanalazok mellé és minipitát melegítek. Úgy nézett ki; kaptam vállveregetést és dicséretet is :).

50 dkg darált sertéshús
2 gerezd fokhagyma
2 közepes lilahagyma
2 ek. olaj
2+2 kisebb mandarin
1 tk. őrölt római kömény
1 tk. őrölt koriander
2 ek. szójaszósz
só
bors

Az olajon barnára pirítom a húst, majd hozzáadom az apróra vágott fokhagymát és a félcikkelyekre vágott lilahagymát, a római köményt és a koriandert. Öt perc után mehet bele két mandarin reszelt héja és leve, valamint a szójaszósz, ezután alacsony lángon, lefedve kap 15 percet, időnként megkavarom. A végén beleteszem a másik két, alaposan megpucolt és cikkelyekre szedett mandarint, és újabb két-három perc után lekapcsolom. Azonnal tálalom, friss kenyérrel.

Simple, quick and easy.

20 dkg csirkeszív 

1 nagy lilahagyma 

2,5 dl paradicsomszósz

0,5 dl vörösbor

1 ek. olívaolaj

2 ág oregánó

maréknyi szárított erdei gomba

2 dkg feta

só

Ebéd egyedül itthon, tehát a kedvenc szívecskéim másik felét is rögtön elővettem a fagyasztóból. Az olajon megfuttatom az apróra vágott lilahagymát, ha már üveges, mehet hozzá a felezett csirkeszív tömeg. Ha szépen megbarnultak körben, ráöntöm a bort és a paradicsomszószt, az előzőleg 30 percre vízbe áztatott és kinyomkodott gombát, addig főzöm, amíg újra be nem sűrűsödik (10-15 perc). Hozzámorzsolom az oregánót, megsózom, hagyom még egy-két percig rotyogni, majd lekapcsolom. A tetejére reszelem a fetát, és pirítóssal elcsipegetem. Egyszemélyes adag.

A húshoz: 

60 dkg bárányhús

1 dl olívaolaj

4 ek. citromlé

1 kk. őrölt szecsuáni bors

A krumplihoz:

80 dkg krumpli

3 dkg vaj

2 ek. olívaolaj

só

bors

őrölt szecsuáni bors

A salsához:

1 pirospaprika

2 közepes paradicsom

1 kisebb fej lilahagyma

1 pici szárított chilipaprika 

3 gyöngyhagyma

1 gerezd fokhagyma

1 ek. citromlé

2 ág oregánó

só

bors

A bárányt bepácolom a citromlé, olaj és szecsuáni bors keverékébe legalább egy órára. A krumplit lereszelem, sózom, borsozom. EGy nagyobb serpenyőben összeolvasztom a vajat és az olajat, majd ha kellőképp forró, tortaszerűen lerakom benne a reszelt krumplit. A lángot közepesre csökkentem, a serpenyőt lefedem és 30 percig hagyom a tűz felett. Ha kész, az alja piros-ropogós lesz, a teteje puha, tányért borítok majd rá és kifordítom. 

Amíg sül a krumpli, jöhet a salsa: a hagymákat és az oregánót összedarálom robotgépben, majd hozzáadom a többi hozzávalót és nagyon rövid ideig megforgatom még egyszer, hogy nagyobb darabos maradjon. Úgy fél órát nem árt állnia tálalás előtt. Végül ügyesen időzítve, hogy a krumplival egy időben legyen kész, kisütöm a bárányt: a lecsöpögtetett szeleteket mindkét oldalukon besózom és száraz grillserpenyőben oldalanként négy-öt perc alatt pirosra sütöm.

Még salsa receptek a kollegináknál: Chili&Vanilia, kicsi Vú, Morzsóka, Ecet és olaj.

A rösti burgonya receptje Linca McCarthy: Linda's Kitchen c. könyvéből, míg a salsa eredetije a The taste of America c. könyvből származik.

80 dkg sertéshús

só

bors

tepsiben sült krumpli

A chutney-hoz:

15 dkg áfonya

12 dkg áfonyalekvár

2 kisebb lilahagyma

1 ek. olívaolaj

3 ek. balzsamecet

2 ek. víz 

1 kk. őrölt pirospaprika

1 kk. őrölt koriander

1 kk. őrölt római kömény

Pénteken egy korai pályaművet láttam meg valakinél, és akkor csapott le rám a felismerés, hogy eljött a hatodik kör ideje anélkül, hogy egy fél percet is eltöprengtem volna a témáról. Szerencsére Lorien vasárnapra hirdette meg a fordulót a komplementer ízekről, úgyhogy volt másfél napom összekapni magamat :). Hamar a chutney mellett kötöttem ki, amely az egymás mellett furcsán hangzó édes és sós ízeknek - mint például az áfonya és a lilahagyma - fűszerekkel felturbózott olyan elegyét hozza létre, amelyek tökéletes összhangot alkotnak együtt. A gyümölcsös chutney mellé a sós hús pedig egy másik, régről kedvelt párosítást hoz létre.

Az olajon megfuttatom a vékony cikkelyekre vágott hagymákat egy percig, majd hozzáadom az áfonyát, az áfonyalekvárt, a balzsamecetet, a vizet és a fűszereket. Nyolc-tíz percig főzöm össze közepes lángon, amíg olyan sűrű, lágy masszát nem kapok, amelyben még látszanak az áfonya és a hagyma megszelídült formái. A húst centi vastag szeletekre szelem, kicsit kiklopfolom, sózom, borsozom mindkét oldalán és kisütöm. Sütőben sült krumpli került mellé. Három személyes adag.

Majdnem elblicceltem a szorgalmi feladatot, az italajánlót: Villányi Fekete-hegy Cuvée (Jekl, 2000); öcsémtől kaptuk, most került sorra, választása - hihetetlen hozzáértésünknek megfelelően :) - úgy zajlott, hogy megegyeztünk, a raktárkészleten lévő két franciát és a grúzt vendégekkel isszuk meg, a két magyar vörös közül meg ennek a címkéje volt szimpatikusabb :)).

A chutneyt egy cseresznyés változatból alakítottam át az Epicuriousról.

1 padlizsán

1 cukkini

1 piros paprika

1 sárga paprika

1 lilahagyma

1 tojás

12 dkg liszt

3 dl tej

2 ek. oregánó

3 ek. parmezán

olívaolaj

só

bors

A tojást, a lisztet, a tejet, a darabokra aprított oregánót összekeverem palacsintatészta állagú lötyivé, sózom, borsozom. A padlizsánt kb. centi vastag negyedcikkelyekre vágom, besózom, állni hagyom. A cukkinit is negyedcikkelyezem, a lilahagymát négybe vágom, a paprikákat felkockázom. Olívaolajon úgy 10-12 percig sütöm egyszer a cukkinit, hagymát, paprikákat, sütőedénybe pakolom. A padlizsánt kinyomkodom, papírtörlővel felitatom róla a sót és a levet, majd 10-12 percig olajban szintén sütögetem, majd a többi zöldséghez keverem. A zöldségekre ráöntöm a tésztát, majd 45-50 percre mehet 225 fokra előmelegített sütőbe. Tálaláskor parmezánnal megszórom. Négy személyes adag.

Bridget Jones: Party food and appetizers volt az alap.

1,1 kg borjúpecsenye

2 nagy szelet sonka 

olaj

A töltelékhez:

5 dkg szalonna 

1 répa

1 kisebb pirospaprika

1 közepes fej lilahagyma

1 szelet toastkenyér

1 tojás

0,5 dl fehérbor 

2 dkg reszelt parmezán 

kisebb maréknyi oregánó 

1 ek. vaj

só

bors

A mártáshoz:

1 dl feherbor 

1 ek. mustár

2 ek. tejföl

Muszáj volt lecsapni a gyönyörű pecsenyehúsra, valami álomszép volt. Harmadánál bevágtam, kihajtottam és óvatosan a másik harmadát is felvágtam (nehéz leírni :) ), így kihajtva egy hosszúkás téglalapot kaptam a húsból. Elkészítettem a tölteléket: a vajon üvegesre pirítottam a szalonnát és az apróra vágott hagymát, majd hozzáadtam a julienne-re vágott répát (könnyen beszélek, így vettem a boltban :), egyébként lereszelném) és paprikát. Felöntöm a borral és hagyom, hogy megpuhuljon, a bor nagyrésze pedig elpárologjon. Lekapcsolom, hozzákeverem a sajtot, sózom, borsozom. Ha kihűlt hozzáadom a darabokra tépkedett toastkenyeret és a felvert tojást. A kiterített húsra fektetem a sonkaszeleteket, rákupacolom a tölteléket és feltekerem, fogpiszkálókkal megtűzködöm. Forró olajon minden oldalát pirosra sütöm (az olajat megtartom!), majd kiolajozott tepsiben alufóliával borítva 1 órán keresztül sütöm, majd melegen tartom úgy 10-15 percig, amíg a mártás elkészül. A tepsiben megmaradt levet a serpenyőben maradt olajos szafthoz öntöm, felforralom, felöntöm a borral és főzöm még úgy 5 percig. Leszűröm, visszateszem a tűzre, hozzákeverem a mustárt és a tejfölt, pár percig főzöm, szép sűrű mártássá. Nem volt igényünk nehéz körethez hozzá, úgyhogy csak egy hagymás paradicsomsalátát ütöttem össze kísérőnek. Három személyes adag.

Az eredeti recept, amelytől jócskán elkanyarodtam, innen van, a tejfölös mártás ötlete pedig innen.

25 dkg spárga

12 dkg (mirelit) zöldborsó

30 dkg rizs

1 l húsleves 

1 dl fehérbor

1 gerezd fokhagyma

1 közepes fej lilahagyma

8 dkg reszelt parmezán 

3 dkg + 1 ek. vaj

2 ek. olaj

só

bors

És igen, igen, igen, az eper mellett beindult a spárgaszezon is. Vicces, ahogy keresgéltem receptek után a szakácskönyvekben és az újságokban, egyre csak spárgás rizottó-receptek kerültek elő, úgyhogy hagytam magam meggyőzni :). Az olajat és a 3 deka vajat összeolvasztom, az apróra vágott lilahagymát (amellyel az eredeti salottát kilőttem, mert egyrészt szerintem így jópofábbak lesznek a színei, másrészt a kedves otthoni olvasók sem szívják a fogukat, hogy már megint salotta :) ) megfuttatom rajta, majd hozzádobom a felszeletelt fokhagymát és a rizst. Egy-két perc után a forró húslevesből két decit hozzámerek, ha felszívta, megint két decit, ekkor hozzáadom a megpucolt és kb. centis darabokra vágott spárgát, valamint a zöldborsót. A továbbiakban is kétdecinként adagolom a húslevest, utolsó körben mehet bele a fehérbor, a só és a bors, végül egy kevés híjján a parmezán. Még kap három percet, aztán lekapcsolom, és beledobok egy evőkanál vajat. Melegen a maradék parmezánnal megszórva lehet elfogyasztani. Három személyes adag.

A Good Food 2006. májusi számából

70 dkg báránysteak

50 dkg koktélparadicsom

15 dkg fekete olívabogyó

1,5 dl fehérbor

2 nagy lilahagyma 

2+2 ek. olaj

2 ek. szárított kakukkfű

só

bors

Egy szép adag új-zélandi bárányra tettem szert, gyorsan fel is használtam. A nyolc kisebb hússzeletet sóztam, borsoztam és két adagban, 2 ek. olajon megsütöttem, oldalanként 4-5 percig. Sütőedénybe raktam őket, felöntöttem a fehérborral, majd a köztük lévő résekbe rakosgattam a paradicsomot és az olívabogyókat. A tetejére karikáztam a lilahagymákat, kis sót, őrölt borsot kapott még, aztán megszórtam a kakukkfűvel. 200 fokra előmelegített sütőben 25 percet töltött. Három személyes adag.

A Good Food-on találtam a recept eredetijét.

 

10 tortilla (kb. 20 centis átmérőjűek)

40 dkg vörös vesebabkonzerv

2 kisebb lilahagyma

27 dkg darált marhahús 

3 ek. apróra vágott koriander

1 kk. őrölt római kömény

1 kis szárított chilipaprika

1 kk. szárított oregánó 

10 dkg cheddar 

1+1 ek. olaj

só

bors

A babot lecsöpögtetem, és villával kissé összetöröm. Hozzákeverem az apróra vágott lilahagymát és koriandert, a kömény és az oregánót, valamint a magja nélkül picire vagdosott chilit. A húst egy evőkanál olajon megsütöm, majd az olajat lecsöpögtetve róla a babos keverékhez teszem (megjegyzem, az eredeti recept húsmentes, szóval ez a része kihagyható, én jobbnak láttam feldúsítani Mr. Húsevőnek). Minden tortilla alsó harmadára két jókora evőkanálnyit teszek a töltelékből, egyszer ráhajtom a tortillát, behajtogatom a két oldalát és feltekerem, majd a másik evőkanál olajjal kikent sütőedényben egymás mellé szorosan lerakom őket úgy, hogy a tekercsek záródós része alul legyen. Rájuk reszelem a cheddart, lazán letakarom fóliával, 200 fokos sütőben 10 percig, majd fólia nélkül még 5 percig sütöm őket. Négy személyes adag.

Sunil Vijayakar: Around the world in 80 bites a forrás