A tésztához:
3 tojás
10 dkg porcukor
1 tk. vaníliakivonat
2,5 dkg kakaópor
2,5 dkg liszt
6 dkg olvasztott vaj

A töltelékhez és a borításhoz:
15 dkg meggybefőtt
3 ek. meggybefőtt lé
2 ek. kirsch
3 dl tejszínhab
1 ek. porcukor
1 tk. vaníliakivonat
csokidíszek, csokireszelék vagy csokiforgácsok

Nem mondhatnám, hogy nagy feneket kerítettünk az esküvőnknek (és akkor erősen eufemisztikus voltam :) ), hasonlóképp az évfordulók is meglehetősen egyszerűen zajlanak: elmegyünk étterembe enni egyet. Semmi procc, kazalnyi virág, patakokban folyó pezsgő - és ez nekünk így tökéletes. Tegnap akaratunkon kívül műsor is járt a kajához :), bár a Zuram ügyes székválasztásának köszönhetően csak én élveztem a középkorú hölgyek-urak robotkecsességű mozgásának látványát, amint szemlátomást első szambaleckéjüket vették az étterem mellett a homokban, különös tekintettel arra a nem annyira modelltestű úriemberre, aki félmeztelenre vetkőzve örvendeztette meg a nagyközönséget szőrös hátának és vastag aranyláncának látványával :). A desszertet - ennek is köszönhetően :) - kihagytuk, mert azért nem bírtam ki, hogy valami apróságot ne dobjak össze.

- Milyen tortát csináltál? 
- Fekete-erdő.
- Az milyen?
- Kakaós piskótán tejszínhabos réteg, azon meggy, azon tejszínhab, megint kakaós piskóta, bevonva tejszínhabbal az egész, plusz csokidíszek.
- Nem is kell sütni?
- De, a piskótát.
- De utána csak megkened, mint a vajaskenyeret és kész? Hát ilyet én is tudok.

Tehát jövőre ilyenkor a Zuram interpretációjában dokumentálom a tortát :), addig is én így csináltam meg, kisebb tortára (kb. négyszemélyes) igazítva a receptet (aki nagyobban akarja elkészíteni, szorozza a mennyiségeket mindenhol kettővel és három lapot süssön ki a tésztából).

A meggyet a meggylével és a kirsch-sel összekeverem, hagyom állni. A három tojást a porcukorral fehéredésig vertem elektromos habverővel, majd hozzáöntöttem a vaníliakivonatot, a lisztet, a kakaót és az olvasztott vajat. Kivajazott, alján sütőpapírral bélelt, 18 cm átmérőjű kapcsos tortaformában kisütöm a fele adag tésztát 180 fokra előmelegített sütőben 15 perc alatt, 5 percet hagyom hűlni a formában, majd a rácson teljesen; a másik adag tésztával is megismétlem. A meggyet alaposan lecsöpögtetem, az áztatólevet felfogom. A tésztalapokat villával megböködöm és alaposan megkenem a kirsch-meggylé keverékével, mint a vajaskenyeret :). A tejszínhabot felverem, félpályánál hozzáadom a porcukrot és a vaníliakivonatot, majd kenek egy szép adagot az alsó tortalapra - pont mint a vajaskenyeret :).  

Jöhetnek a meggyek: szépen kirakom velük a tejszínhabos réteget, mint mondjuk a vajaskenyeret retekkel :).

Megint tejszínhab következik (vajaskenyér :) ), majd a második, előzőleg szintén villával megböködött és meggylé-kirsch keverékével átitatott tésztalap. A tejszínhab maradékával pedig felül és körben befedem a tortát - mondhatni, megkenem, mint a vajaskenyeret :).

Végül az oldalát kirakom csokidíszekkel (lehet reszelékkel vagy csokiforgáccsal is), a tetejére pár szem meggy és szintén csokidísz kerül. Pihen egy pár órát a hűtőben és már tálalható is. Pofonegyszerű, mint a vajaskenyér :).

Kolleginák receptjei: t3v3d3sé ingvasalással egybekötött :), Ízbolygó anyukájáét használja, marmalade krémsajttortával kombinálta egybe, Mirelle párizsi krémmel bolondította meg, Pákosztos Macska Lajos Mari receptjét variálja, Marisom szögletes formára igazítja, Tortaimádó meggyes krémréteggel is megtölti, Badisék anyája 15 cm magasra tornyozza.

Recept innen adaptálva: Chocolate&Coffee.

A rebarbarás részhez:
20 dkg rebarbara
6 ek. porcukor
2 ek. meggybefőttlé
1 ek. Kirsch

A mascarponés részhez:
25 dkg mascarpone
2 ek. görög joghurt
2 ek. tejszín
2 ek. víz

A mandulás grillázshoz:
10 dkg finomítatlan nádcukor
7 dkg szeletelt mandula
2 ek. víz

Ismerős a cím? :) Nem véletlen; amikor a rebarbarát megláttam a boltban, lelki szemeim előtt azonnal felködlött Ízbolygó receptje, amint a vérnarancsot ezzel a másik savanykás csudával lövöm ki. Aztán persze baromira nem lett olyan, egyrészt azért, mert a számítógépet lusta voltam bekapcsolni megnézni az övét :), csak az összhatás emlékéből dolgoztam, másrészt meg azért, mert úgyse én lennék, ha nem variálnék rajta valamit :).

A rebarbarát meghámozom, centis darabokra vágom, a cukorral, a Kirsch-sel és a meggybefőttlével addig főzöm, amíg teljesen szét nem esik. Ha kihűlt, a poharakba kanalazom. A mascarponét elkeverem a joghurttal, a tejszínnel és a vízzel, hogy kanalazhatóan krémes legyen (szükség esetén még egy kis víz mehet hozzá), így mehet a rebarbarát réteg tetejére. Az egyensúlyt valahogy úgy kell kialakítani, hogy a rebarbara ne legyen túlságosan savanyú, de maradjon kellemesen savanykás, a mascarpone meg ne legyen túláradóan édes, de maradjon édes-hűs-krémes. A tetejére meg elkészítem a grillázst: a cukorból és a vízből közepes lángon karamellt készítek (nádcukorral vigyázni, a színe miatt én is sötétebbre készítettem egy kicsit, mint kellett volna), majd beleforgatom a mandulát, kiöntöm, ha kihűlt, darabokra tördelem és a krém tetejére teszem, ami eddig a hűtőben üdült. Négyszemélyes adag.

Ízbolygó receptje után.

20 dkg eper

4 tojás

2 dl tejszín

1,5 dl tej

1 vaníliarúd

5 dkg nádcukor

12 dkg porcukor 

1 tk. kardamom mag

0,5 tk. őrölt kardamom

3 ek. keményítő

2 ek. eperlikőr

No, hát akkor essünk neki az ötödik, fűszeres fordulónak, amelynek Aubergine a házigazdája. Nem kaptam szívemhez, amiért a hölgyemény kizárta a zöldfűszereket :), bár ugye büszke tulajdonosként boldogan állítottam volna csatasorba erkélylakó barátaimat. De igaza volt, rengeteg finom fűszer áll rendelkezésünkre a leveleken túl is. Azt viszonylag korán sejtettem, hogy kardamom lesz a választottam, csak az ételre vártam, ami majd valahogy előkerül hozzá. Aztán az egyik kirándulásunkon belebotlottam Paul Gayler: Flavors c. könyvébe, és tudtam, hogy ehhez a fordulóhoz erre van szükségem. Végigveszi a legfontosabb zöldfűszereket és fűszereket, zöldségeket és gyümölcsöket, valamint más ízesítőszereket, rövid leírást ad róluk, és recepteket társít hozzájuk, a koriandertől a gyömbéren át a balzsamecetig. És itt jött szembe a flognarde-recept eredetije.

Nem szoktam nagy elméleti levezetésekbe bocsátkozni, de talán két szót szólhatunk arról, hogy mi is ez. Francia desszert, a clafoutis egyik változata, csak míg a clafoutis cseresznyés, a flognarde takarja a minden más gyümölccsel készült variációkat, származási helye állítólag Auvergne. Ahogy C&V is írta, nehéz eltalálni a jó arányokat hozzá, szerintem ez a változat nem rossz, ahogy így néztem, összetevőiben hasonlít is az ő receptjéhez, talán egy kicsit kevesebb tojással próbálnám meg legközelebb. Paul recepje rebarbarával készült, de a rebarbizó szekciónak büntetésül eperrel csináltam :). Na jó, rebarbaráért el kellett volna menni a boltba, eper meg volt itthon, szombat van, lustálkodom, délután három órát alszom, és nem megyek bevásárolni :).

A fűszeres rész lenne a házi feladat, amit én most elbliccelek. Amilyen mázlim van, Chili&Vanilia részletesen megírta a tudnivalókat a kardamomról, angolul meg a Wikipedián és Katzernél lehet olvasgatni minden okosságot róla. Én zöld kardamomot használtam. A fotón az egész darabok, a belőlük kiszedett magok és őrölt kardamom látható, utóbbi bolti. Nyilván a frissen tört magoknak van friss aromája és intenzívebb íze, azonban házilag nemigen lehet olyan finomra őrölni, mint iparice, úgyhogy úgy döntöttem, keverem a kettőt, lesz benne ez is, az is. A fél baráti körömet elláttam már őrölt kardamommal, szerintem süteményekbe jobban használható, ha az ember nem harap rá magdarabkákra :).

Aztán már főzés közben jöttem rá, hogy jó bamba voltam :), mert a receptben van vanília is, ami szintén kvalifikált résztvevője a játéknak. Örömmel konstatáltam, hogy a kedves brüsszeli kollegina ezt a részt szintén megírta helyettem :), továbbá a Wikipedia és Katzer sem hagy cserben :). A vaníliáról nehéz sokat mondani, otthon tudom, hogy drága, viszont nem lehet összehasonlítani az igazit a vaníliás cukorral, néha-néha talán érdemes beruházni egy-két darabba.

És akkor lássuk végre a receptet. A nádcukrot és a vizet tűz felett addig főzöm, amíg a cukor fel nem oldódik és finoman forrni nem kezd. Beleteszem az epreket és két percig főzöm őket, ne essenek szét, csak egy kicsit puhuljanak meg. Lecsepegtetem őket és egy papírtörlővel bélelt tányéron hagyom őket kihűlni. A tejet, a tejszínt, a kardamomot és a felhasított vaníliarudat alacsony lángon felforralom, amint elkezd forrni, lekapcsolom és 5 percig hagyom az edényben. A tojásokat a porcukorral habosra verem, hozzáadom a keményítőt és az eperlikőrt, szintén jó alaposan elkeverem. A tojásos keverékhez szűröm a tejes szekciót és jó alaposan felverem ismét. Az epreket négy, kb. 2,5 decis kivajazott formába teszem, majd rájuk öntöm a tejes keveréket. Így utólag azt mondom, hogy a magasabb falú poharak helyett inkább több kisebb, alacsonyabb forma célszerűbb lett volna, de gondoltam a fotó miatt próbáljuk ki a poharakat. 180 fokra előmelegített sütőben 30 percig sütöttem, nem akartam, hogy folyós legyen. A tetejére mehetett volna porcukor, ha nem fogyott volna el :). Négy személyes adag. További kardamomos, vaníliás, illetve vaníliakivonatos receptek tőlem.

Paul Gayler: Flavors c. könyvéből

6 ek rum

3 ek. citromlé

2 kk. eperlikőr

1 kk. porcukor

2 szem eper

A fentieket egy kis maréknyi zúzott jéggel jól összerázzuk és készen is van. Két személyes adag.

A receptet a The bartender's guide-ból szelídítettem.

A tésztához:

12,5 dkg vaj

8 dkg nádcukor

2 vaníliarúd

2 kicsi tojás

25 dkg liszt

csipet só

A töltelékhez:

30 dkg Golden szirup

8,5 dkg kenyérbél

6 dkg őrölt mandula

2 kicsi tojás

1,5 dl tejszín

2 ek. eperdzsem

2 ek. eperlikőr (ha nincs, akkor 3 ek. dzsem + 1 ek. víz)

Az ember próbáljon meg felkészülni váratlan eseményekre. Például ha Putyinnal találkoznánk egy nap, milyen ciki lenne, ha csak az energiapolitika vagy a csecsen helyzet jut eszünkbe beszédtémaként. Na de ha elmeséljük, hogy megcsináltuk mi magunk is azt az édességet, amit Ramsay bácsi alkotott neki pár éve, mindjárt oldottabb stílusban indulhat a társalgás :). Ezek a tortácskák azóta vonzották a szememet, amióta megvettem a könyvet. Hát egy nyugodt hétvégén már ideje volt nekikállni. Először a tölteléket készítettem el, miután egy napot kell állnia a hűtőben. A hozzávalókat jó alaposan eldolgozom kézimixerrel, amíg homogén massza nem lesz belőle. Másnap jöhet a tészta: a vajat és a cukrot szintén géppel addig keverem, amíg sima nem lesz az állaga. Hozzáadom a vaníliarudakból kikapart szemcséket és a felvert tojásokat. A sót és a lisztet már kézzel dolgoztam hozzá, szép selymes cipóvá gyúrom egy-két perc alatt. Kettéválasztom, fóliába csomagolom és legalább 30 percre a hűtőbe teszem. Ha ez letelt, mindkét adagot kinyújtom, kb. egy milliméter vastagra és két 12-es minimuffinsütőre terítem a téglalapokat. 15-20 percet várok, hogy a tészta belehorpadjon a mélyedésekbe, majd miután erre nagyívben tett, egy kis gombóc tésztával óvatosan belenyomkodom, lehetőleg ne szakadjon el. A felesleges tésztarész rajta marad a sütőkön. A dzsemet és a likőrt vagy a dzsemet és a vizet mikróban 30 mp. alatt összemelegítem, elkeverem és a mélyedésekbe egy picit teszek belőle. Rákanalazom a hűtőből elővett tölteléket nem teljesen a mélyedések tetejéig, majd 180 fokra előmelegített sütőbe teszem. 10 perc sütés után leveszem 150 fokra, így is sül 10 percet. Kiveszem a sütőket és kb. akkora vagy kicsit nagyobb pogácsaszaggatóval körbeszaggatva a tortácskákat leválasztom őket a felesleges tésztáról , majd egy késsel szépen leszedem ezt a felesleget. Még 10-15 percre visszamennek a sütőbe, amíg szép színűek nem lesznek. A formákban kell őket hagyni utána még 5-10 percig. Azt kell mondjam, amennyire melós volt, annyira nem voltam tőle elájulva. Mondjuk nem is úgy néznek ki, mint a könyvben a képen, de hát nem Ramsay a vezetéknevem :). Finom, de nem nőtte ki magát családi kedvenccé, valahogy többet vártam. Asszem a továbbiakban eltekintünk Putyin étrendjétől :).

Gordon Ramsay: Just desserts