70 dkg báránycomb
1 ek. őrölt koriander
1 ek. őrölt római kömény
őrölt feketebors
liszt
1,5 dl száraz fehérbor
2,5 dl alaplé
10 dkg aszalt sárgabarack
25 dkg előfőzött gesztenye
2 ek. olaj

Elnézést kérek a receptekért idejáró olvasóktól a kéthetes méla csend miatt, a Segítsüti projekt eddigi része eléggé energiaigényesnek bizonyult, plusz egy-két ezmegaz is közbejött. De most visszakapaszkodok a konyha fedélzetére, illetve eddig is jártam arra, csak a bejegyzések megírása késlekedett sokat. Na majd most.

Az utolsó adag gesztenyét, ami nem a Kisasszony gyomrába került :), ebben a raguban használtam fel. A húst felkockázom, megborsozom, és meghintem liszttel. Az olajat felforrósítom, a húskockákat megpirítom rajta, megszórom a korianderrel, a római köménnyel, majd felöntöm a fehérborral és az alaplével. Úgy 20 percig főzöm, majd beleteszem a barackot és a gesztenyét, kap még 10 percet. Basmati rizzsel ettük. Kétszemélyes adag. 

A kacsához:
2 kg-os egész kacsa
5 babérlevél
3 szem borókabogyó
3 koriandermag
1 kk. szecsuáni bors
1 ek. mustármag
1 lilahagyma
maréknyi kakukkfű
1 dl rozé
1 dl mandarinlé
só
bors

A gesztenyés muffinhoz:
25 dkg előfőzött gesztenye
4 szelet kenyér
4 ek. liszt
1 tk. sütőpor
3 tojás
2 dl tej
vaj a kenéshez
só
bors

A meggymártáshoz:
1 ek. vaj
2 mogyoróhagyma
35 dkg meggybefőtt
3 dl csirkealaplé
2 dl Madeira
2 ek. meggylekvár

No, megírom már végre ezt a szerencsétlen kacsát, már mikor megcsináltam, de folyamatos lemaradásban vagyok a receptekkel, lassan megromlik a gépben :). Szóval Fehérnyúl ünnepi kacsasültjét vettem alapul, a karácsonyi receptverseny főétel kategóriáját nyerte meg a receptje, szerintem jól megérdemelten. 

Először összetöröm a borókabogyót, a mustármagot, a szecsuáni borsot és a koriandert. Felforralok annyi vizet, amennyi ellepi majd a kacsát, beleszórom az összetört fűszereket, a babérleveleket, egy félbevágott lilahagymát (héjastul), plusz a kakukkfüvet. Beleteszem az alaposan megtisztított kacsát, hagyom kihűlni, és két napig pácolom benne, időnként megforgatva.

A kacsa bőrét mindenfelé megszurkálom hústűvel, megsózom, borsozom, mellhússal felfelé a tepsibe teszem, aláöntök 1 dl-t a pácléből, 1 dl rozét és 1 dl mandarinlevet, lefedem alufóliával, és 200 fokos sütőbe teszem 1 órára. Utána megfordítom, félórát sütöm, időnként meglocsolom az alatta lévő lével, majd félóra után leszedem róla a fóliát, megint megfordítom és ismét sütöm félórát. Kiszedem a sütőből és hagyom 15 percet pihenni, mielőtt felszeletelem. 

A meggymártáshoz a vajon 4-5 percen át sütöm az apróra vágott mogyoróhagymát, majd felöntöm a borral, ha a fele elfőtt, mehet bele a meggy, a lekvár és a felforrósított alaplé. Sűrűsödésig főzöm. Háromszemélyes adag az egész.

A kacsa és a muffin Fehérnyúl receptje alapján, a meggymártáshoz Gordon Ramsay Cooking for friends c. könyvét vettem igénybe.  

Egy nyilvános fülkéből felhívta Dotot White Plainsben. – Frissítsd fel az emlékezetem – kezdte. – Nem mondtál valamit egy balesetről?
– Dehogynem. És a természetes halálról is – felelte Dot. – De ki tudja manapság megmondani, mi a természetes halál, és mi nem? A biosárgarépa okozta fulladásos halálon kívül szerintem te vagy a legtermészetesebb halálozási ok, ami létezik.
– Kaptam egy pisztolyt.
– Igen?
– Egy automata huszonkettest, mert a hozzám hasonló fickók ezt kedvelik.
– Ez azért egy kicsit messze van a biosárgarépától.**

Piszke kiírásánál rögtön tudtam, hogy gasztroregények ide, nagy klasszikusok oda, én bizony a Bérgyilkos-sorozathoz nyúlok, mert imádom Blocktól a Keller-történeteket. A Bérgyilkos volt az első Agave-könyv, amit Férj kiszúrt egy könyvesboltban, azonnali függést okozott mindkettőnknél, aztán húzta maga után a kiadó összes többi remekművét is, amelyek mára három teljes polcot foglalnak el (csak azért ennyit, mert több példány a családban cirkulál).

John Paul Keller New Yorkban él csendesen, többnyire magányosan, bélyegeket gyűjt, néha lesz egy kutyája, időnként csajozik, de leginkább egy dolog különbözteti meg a város többi lakójától - a foglalkozása: bérgyilkos. Időről időre megbízásokat kap egy White Plains-i férfin, majd annak halála után a házvezetőnőjén, Doton keresztül, amiket különböző módszerekkel teljesít az ország különböző részeiben, bár néha sajátos erkölcsi szempontok alapján a célpont helyett inkább a megbízót nyírja ki :). A tetralógia abszurd helyzetei imádnivalóak, én különösen a zseniális Keller-Dot párbeszédek humorán szoktam nagyokat vihogni.

A kiírás után azonnal elővettem mind a négy kötetet, és most úgy olvastam végig, hogy gasztronómiai szempontból sasoltam őket. A könyvek legtöbbet emlegetett, rendszeresen visszatérő kulináris eleme Dot híres jeges teája :), amihez megkapjuk a sorozat egyetlen receptjét is:

– Ez pedig jó jeges tea, ami azt illeti. Valódi teából.
– És valódi jégből, lefogadom.
– A teászacskókat egy kancsó hideg vízbe rakom – magyarázta Dot –, ki a napra, és néhány órára otthagyom. Aztán a kancsót berakom a hűtőbe.
– Egyáltalán nem forralod fel?
– Nem kell. Éveken keresztül úgy csináltam, de aztán rájöttem, hogy ez így nem jó.*

Egyszer biztosan kipróbálom :), de most nem igazán van szezonja. Keller nemigen főz (bár elment a "Hogyan fejtsük meg a balti konyhaművészet rejtelmeit?" című tanfolyamra, de megállapította, hogy "elképesztő pofátlanság a kurzus tárgyát konyhaművészetnek hívni"* :) ), de sokszor jár étterembe, kávézóba, és időnként, hogy úgy mondjam, a gasztronómiát sajátosan használja :). 

Megint nagyon meleg volt, így Dot a teraszon várta egy kancsó limonádéval. – Keller, te pályát tévesztettél. Remek diagnoszta lennél. Alighogy megállapítottad, mi a baja, a férfi természetes halállal el is távozott az élők sorából.
– Történnek ilyen dolgok.
– Bizony – helyeselt Dot. – Ha jól tudom, beledőlt a tányérjába. A foltok talán örökre ott maradnak a nyakkendőjében.
– És milyen szép volt az a nyakkendő.
– Szívrohamot kapott, ahogy hallottam – mondta Dot. – Remélem, igazuk van, mert nagyon ritka, hogy valaki meghal, a szíve meg ver tovább. Hogy csináltad, Keller?
– Az összes energiámat a szívcsakrámba irányítottam – válaszolta Keller. – És akkor ezt az energianyalábot feléje küldtem, s ezt a szíve már nem tudta elviselni.
– Ha találgatnom kellene – nézett rá szúrósan Dot –, azt mondanám, hogy kálium cianid.
– Talált.
– Hogyan?
– Kicseréltem a sótartókat. Az övében a só tetejére cianid kristályokat raktam. Mindent alaposan megsózott.
– Márpedig az káros az egészségre. Nem érezhette volna meg a cián ízét?
– Amennyi sót használt, szerintem még a hús ízét sem érezte. Különben is, amikor rájössz, hogy nem ízlik…
– Már arccal a lasagnában vagy. A cián kimutatható, nem? Nem találják meg a boncoláskor?
– Csak akkor, ha keresik.
– És ha megnézik a sótartót?
– Amikor Dinsmore rosszul lett, páran odasiettek megnézni, mi lehet vele. Segíteni akartak – vonta meg Keller a vállát.
– Milyen rendes tőlük. És egyikőjük talán felkapta a sótartót?
– Nem lennék meglepve.
– És eldobta valahol az étterem és a reptér közt félúton?
– Ezen sem lennék meglepve.*

A mexikói éttermek Keller kedvencei, rögtön az első regény második oldalán felbukkan egy, a később sokat emlegetett oregoni Roseburgben. A huevos rancheros, a klasszikus mexikói reggeli, a második regényben kap szerepet, méghozzá az új-mexikói Albuquerque-ben; ez az egyik kedvenc történetem, ezért erre az ételre esett a választásom. Próbáltam specifikusan idevalósi receptet keresni, de amit találtam, annak autentikusságát a kommentelők mély megvetéssel köpködték :). Végül két receptből kevertem össze; Elise anyja hispán, ezért benne bíztam, de az övé vega volt, Keller pedig szereti a húst, úgyhogy a másikból átemeltem a chorizót. 

Az olajon üvegesre pirítom a vöröshagymát, majd hozzáadom a felkarikázott chorizót. Ha az is megpirult pár perc alatt, mehet hozzá a paradicsom, levestül. Közepes lángon hagyom kicsit rotyogni, majd hozzáadom a jalapeno paprikát (nem találtam frisset, aki azt akar használni, csak óvatosan), az őrölt római köményt, és sózom, borsozom. Ha kész, előmelegített tányérokba kanalazok egy keveset belőle, majd darabonként 1 kk. olívaolajon mindegyik tortillát oldalanként 1-1 perc alatt serpenyőben megsütöm, és a tányérokra teszem. Mehet rájuk a szósz, majd szintén 1-1 kk. olajon tükörtojásokat sütök, a tortillákra helyezem őket, és megszórom egy kevés apróra vágott korianderrel. Négyszemélyes adag, remélem megüti a "Hívj Csak Carlosnak" színvonalát :).

Elise receptjét és Lynn Nusom: Authentic Southwestern Cooking c. könyvét használtam forrásul.    

Keller ezen elgondolkodott. – Dot – jelentette ki –, én nem csináltam semmit.
– Dehogyisnem. Mexikói reggelivel kezdted minden egyes napodat.
– Huevos rancherosszal.
– Na tessék, én meg azt hittem, hogy a mexikói reggeli egy pohár víz és egy cigaretta.**

*Lawrence Block: Bérgyilkos (Agave Könyvek, Budapest, 2003, fordította [remekül, mint a sorozat összes részét]: Varga Bálint)
**Lawrence Block: Bérgyilkos a célkeresztben (Agave Könyvek, Budapest, 2005, fordította: Varga Bálint)

0,5 kg karfiol
1 l víz
1 közepes vöröshagyma
1 tk. reszelt gyömbér
1 tk. garam masala
1 tk. őrölt koriander
1 dl 0%-os zsírtartalmú natúrjoghurt
1 kaliforniai paprika, piros
1 kaliforniai paprika, sárga
só

Nem vagyok egy nagy fogyókúrabajnok. Persze, próbálkoztam a 90 napossal, meg számlálgattam a kalóriákat időnként, de tartósan egyik sem ragadott magával. Gondolom nem árulok el senkinek nagy titkot, hogy mozgás + kiegyensúlyozott táplálkozás a kulcs, de sokkal egyszerűbb Tuti Tippeket követni, mások által meghozott szabályokat, mint ezt az egyszerűnek tűnő, de nehezen kivitelezhető egyenletet tartani. Úgyhogy ha felszalad pár kiló, igyekszem visszafogni az édességeket (nehéz :) ), meg a kajamennyiségeket, de képtelen vagyok mondjuk müzlit reggelizni. Általában nem főzök diétásan, ez egy édesszájú, húsimádó férj mellett nehéz is lenne, úgyhogy nem lep meg, hogy a blogomon ötször annyi édességrecept található, mint lájtosnak tekinthető étel.

Ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne alacsony kalória- és zsírtartalmú, ugyanakkor finom (fontos!) ételeket kreálni, és néha bizony jól is esnek. És a fogyókúrás ételek köre sokkal bővebb, mint egy kupac összevágott nyers zöldségbõl álló saláta. Az emberek általában a januárt tekintik a fogyókúra hónapjának, próbálva a karácsonyi nagy kajálások okozta bűntudatot és kilókat kompenzálni, hát ezen már túlvagyunk, de remélem még februárban is lesznek kitartóak, akiknek segítséget jelenthetnek ezek a receptek. Őszintén szólva, csak a kalóriák kiszámolására vállalkoztam, de úgy saccolom, hogy mind zsír-, mind szénhidráttartalomban is elég alacsony ételek. Magam is meglepődtem, hogy a végére egy 400 kcal-os összérték jött ki, még jobb, mint amire számítottam, úgyhogy nyugodt szívvel hátradőlök és merem ajánlani ezeket.

A nem fogyókúrázóknak pedig halkan megsúgom, hogy a) a levest a férjem fogja megenni, mert én csak nagyon ritkán eszem levest (viszont ő csak a netrõl fogja megtudni, hogy diétás), b) a tortilla nálam sült húshoz volt köret, c) a málnás banánkrém tényleg isteni, de ettől még az én kosaramba egy pár fánk és jégkrém is bekerült...

A karfiolt rózsáira szedem, a hagymát megpucolom, apróra felvágom és vízzel felöntöm, 10 perc után hozzáadom a gyömbért és a fûszereket, majd addig főzöm, amíg a karfiol puha nem lesz. Botmixerrel krémesre turmixolom, hagyom némileg kihűlni, ha már nem forró, hanem csak meleg, hozzákeverem a joghurtot. A paprikákat hosszukban vékony csíkokra vágom és száraz grillserpenyőben a csíkokat mindkét oldalukon addig sütöm, amíg meg nem pirulnak. Minden tál leves tetejére sárga és piros paprikacsíkokat teszek. Négyszemélyes adag, a teljes adag leves kalóriatartalma paprikástul 280 kcal, egy adagé 70 kcal.

Eredetileg a Borsán.

50 dkg darált sertéshús
2 gerezd fokhagyma
2 közepes lilahagyma
2 ek. olaj
2+2 kisebb mandarin
1 tk. őrölt római kömény
1 tk. őrölt koriander
2 ek. szójaszósz
só
bors

Az olajon barnára pirítom a húst, majd hozzáadom az apróra vágott fokhagymát és a félcikkelyekre vágott lilahagymát, a római köményt és a koriandert. Öt perc után mehet bele két mandarin reszelt héja és leve, valamint a szójaszósz, ezután alacsony lángon, lefedve kap 15 percet, időnként megkavarom. A végén beleteszem a másik két, alaposan megpucolt és cikkelyekre szedett mandarint, és újabb két-három perc után lekapcsolom. Azonnal tálalom, friss kenyérrel.

Simple, quick and easy.

4 tojás

A keftához:
45 dkg darált marhahús
1 tojás
1 nagyobb vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
2 ek. zsemlemorzsa
1 kk. őrölt római kömény
1 kk. őrölt pirospaprika
1 kk. őrölt fahéj
kis marék apróra vágott petrezselyem
csipetnyi őrölt gyömbér
só
bors
2 ek. olaj

A paradicsomszószhoz:
40 dkg konzerv, darabolt paradicsom
3 gerezd fokhagyma
kis marék petrezselyem
kis marék koriander
1 kk. őrölt római kömény
1 kk. őrölt fahéj
csipetnyi cukor
só
bors
tetejére egy kevés friss koriander

Régen voltam ennyit távol a saját konyhámtól számos ok miatt, kicsit furcsa is volt kitalálni, hogy hétvégére mi legyen a kaja, főleg, hogy plusz egy felnőtt férfiember is csatlakozott a létszámhoz, tehát a húsos-tápláló vonal mentén kellett mocorogni :). A kedvenc zsidó kajás szakácskönyvemet ütöttem fel, nem is csalódtam benne, a szemem ezen az észak-afrikai ételen akadt meg, amely első olvasásra is meglehetősen gyorsnak és egyszerűnek tűnt, ízeiben pedig csábítónak.

A húsgombócokhoz valókat az olaj kivételével alaposan összegyúrom (a hagymák természetesen apróra vágva kerülnek bele), és diónyi gombócokat formázok belőlük, tizennyolc darabot. Az olajat megforrósítom és a gombócokat minden oldalukon barnára sütöm benne. A serpenyőbe öntöm a paradicsomkonzervet, a három zúzott fokhagymát, az apróra vágott petrezselymet és koriandert, a csipet cukrot és a fűszereket. Miután felforrt, úgy öt percen át főzöm, a gombócokat forgatva a szószban, amíg kissé be nem sűrűsödik. Helyet csinálok a négy tojásnak és a szószba ütöm őket. Lefedve kábé három-négy perc kell nekik, hogy jók legyenek és készen is van az étel. A tetejére egy kevés friss koriandert szórok és a serpenyőből tálalom, a köret kenyér. Háromszemélyes adag.

The complete guide to traditional Jewish cooking.

80 dkg sertéshús

só

bors

tepsiben sült krumpli

A chutney-hoz:

15 dkg áfonya

12 dkg áfonyalekvár

2 kisebb lilahagyma

1 ek. olívaolaj

3 ek. balzsamecet

2 ek. víz 

1 kk. őrölt pirospaprika

1 kk. őrölt koriander

1 kk. őrölt római kömény

Pénteken egy korai pályaművet láttam meg valakinél, és akkor csapott le rám a felismerés, hogy eljött a hatodik kör ideje anélkül, hogy egy fél percet is eltöprengtem volna a témáról. Szerencsére Lorien vasárnapra hirdette meg a fordulót a komplementer ízekről, úgyhogy volt másfél napom összekapni magamat :). Hamar a chutney mellett kötöttem ki, amely az egymás mellett furcsán hangzó édes és sós ízeknek - mint például az áfonya és a lilahagyma - fűszerekkel felturbózott olyan elegyét hozza létre, amelyek tökéletes összhangot alkotnak együtt. A gyümölcsös chutney mellé a sós hús pedig egy másik, régről kedvelt párosítást hoz létre.

Az olajon megfuttatom a vékony cikkelyekre vágott hagymákat egy percig, majd hozzáadom az áfonyát, az áfonyalekvárt, a balzsamecetet, a vizet és a fűszereket. Nyolc-tíz percig főzöm össze közepes lángon, amíg olyan sűrű, lágy masszát nem kapok, amelyben még látszanak az áfonya és a hagyma megszelídült formái. A húst centi vastag szeletekre szelem, kicsit kiklopfolom, sózom, borsozom mindkét oldalán és kisütöm. Sütőben sült krumpli került mellé. Három személyes adag.

Majdnem elblicceltem a szorgalmi feladatot, az italajánlót: Villányi Fekete-hegy Cuvée (Jekl, 2000); öcsémtől kaptuk, most került sorra, választása - hihetetlen hozzáértésünknek megfelelően :) - úgy zajlott, hogy megegyeztünk, a raktárkészleten lévő két franciát és a grúzt vendégekkel isszuk meg, a két magyar vörös közül meg ennek a címkéje volt szimpatikusabb :)).

A chutneyt egy cseresznyés változatból alakítottam át az Epicuriousról.

40 dkg csirkemell

7 dkg pisztácia

2 kicsi vöröshagyma

2 gerezd fokhagyma

1 dl natúr joghurt

0,5 dl tejszín

1 kk. őrölt koriander

1 kk. őrölt gyömbér 

3 ek. olaj

csipetnyi fehérbors

csipetnyi garam masala

só

Keresztbefőzünk az ajándék szakácskönyvekből luciával :), nála csirkés könyv, nálam Bajszi pajtás került elő. A recept már a metrón magával ragadott, különös tekintettel az egzotikus hozzávalók hiányára, ami jelentősen megkönnyíti az elkészítést. A pisztáciára forró vizet öntök, 10 percig hagyom ázni, aztán leszűröm, megpucolom és három-négy evőkanál vízzel 5 dekányit robotgépben krémesre darálok belőle, a többit félreteszem. A hagymákat megpucolom, negyedelem, felöntöm vízzel és megfőzöm. Ha kész, leszűröm, hagyom kicsit hűlni, majd őt is lerobotgépezem. Az olajat felforrósítom, rákanalazom a hagymadarát. Három-négy perc múlva hozzányomom a fokhagymagerezdeket és megszórom a gyömbérrel (ha van friss, akkor azt kell használni, de éppen nem volt). Megy hozzá a koriander, a fehérbors, só és a pisztáciamassza is. Egy perc múlva követi őket a kockára vágott csirke, fehéredésig sütöm. Felöntöm egy deci vízzel és addig főzöm, amíg a csirke jó nem lesz (kb. 10 perc). Hozzákeverem a joghurtot, kap még két percet, aztán lekapcsolom. Belekeverem a tejszínt és készen is van. Állagra nem lesz sűrű a leve, inkább levesszerű. Tálaláskor megszórom egy csipetnyi garam masalával és a maradék pisztáciával. Két személyes adag.

Sanjeer Kapoor: Khana khazana

10 tortilla (kb. 20 centis átmérőjűek)

40 dkg vörös vesebabkonzerv

2 kisebb lilahagyma

27 dkg darált marhahús 

3 ek. apróra vágott koriander

1 kk. őrölt római kömény

1 kis szárított chilipaprika

1 kk. szárított oregánó 

10 dkg cheddar 

1+1 ek. olaj

só

bors

A babot lecsöpögtetem, és villával kissé összetöröm. Hozzákeverem az apróra vágott lilahagymát és koriandert, a kömény és az oregánót, valamint a magja nélkül picire vagdosott chilit. A húst egy evőkanál olajon megsütöm, majd az olajat lecsöpögtetve róla a babos keverékhez teszem (megjegyzem, az eredeti recept húsmentes, szóval ez a része kihagyható, én jobbnak láttam feldúsítani Mr. Húsevőnek). Minden tortilla alsó harmadára két jókora evőkanálnyit teszek a töltelékből, egyszer ráhajtom a tortillát, behajtogatom a két oldalát és feltekerem, majd a másik evőkanál olajjal kikent sütőedényben egymás mellé szorosan lerakom őket úgy, hogy a tekercsek záródós része alul legyen. Rájuk reszelem a cheddart, lazán letakarom fóliával, 200 fokos sütőben 10 percig, majd fólia nélkül még 5 percig sütöm őket. Négy személyes adag.

Sunil Vijayakar: Around the world in 80 bites a forrás

45 dkg csirkemell (két darab)

4 dl kókusztej

7 dl húsleves

2 tk. zöld curry krém

3 ek. teriyaki szósz 

1 lime

1 kk. nádcukor

1 kk. őrölt gyömbér

kis marék bazsalikom

nagy marék koriander

Összeöntöm a kókusztejet, a curry krémet, a gyömbért, a cukrot és a lime csíkokba lehámozott héját (később ezt ki kell szedni, úgyhogy talán teatojásban praktikusabb, ha nem akarunk hosszabb búvárexpedíciókat rendezni a levesben :) ) és közepes lángon felforralom. Hozzáadom a húslevest, majd lefedve lassú tűzön 8 percig főzöm. Feljebb kapcsolom a lángot, belepakolom a kockára vágott csirkét, a teriyaki szószt (ez stílustörés, tudom, de a halszószra nem tudtam rávenni magam), az összeaprított bazsalikomot és kb. három evőkanálnyi szintén apróra vágott koriandert. Hét-nyolc percig főzöm, amíg a csirke biztosan jó nem lesz, majd hozzáadok még egy evőkanálnyi aprított koriandert és egy evőkanálnyit a lime levéből, tűz lekapcs. Három személyes adag.

Az Epicurean-on van az eredeti recept.

35 dkg nagyon vékony csíkra vágott marhahús

3 ek. olaj

4 salotta

2 dl víz

2 ek. szójaszósz

2 ek. sherry

1 pici szárított chilipaprika

1 tk. barnacukor

3 nagyobb fajta mandarin

egy kevés koriander, lehetőleg friss, ha nincs, akkor szárított

A páchoz:

1 narancs reszelt héja

2 ek. frissen facsart narancslé

2 ek. szójaszósz

1 ek. fehér borecet

1 ek. keményítő

1 tk. barnacukor

A páchoz valókat összekeverem és a húscsíkokat jól beleforgatom, minimum félórára.  Két evőkanál olajat felforrósítok (akinek van wokja, hajrá), és 3-4 perc alatt erős lángon megsütöm benne a marhát. Lyukas szedőkanállal kiszedem külön edénybe. A serpenyőbe löttyintek még egy evőkanál olajat, felforrósítom, mehet bele a nagyobb cikkelyekre vágott hagyma, majd egy perc múlva a víz, a szójaszósz, a sherry, beleszórom a cukrot és a magjától megtisztított, apró darabokra vágott paprikát is. Felforralom és kb. 7-10 percig főzöm, amíg a lé felére nem csökken. Ekkor visszakerül a marha a serpenyőbe, jól összeforgatom és még két percig főzöm. Követheti a hároo megpucolt és gerezdjeire szedett mandarin, amelyeket éppen csak beleforgatok és már kapcsolom is le a gázt. Tálalásnál megszórom egy kevés korianderrel. Így utólag azt mondom, hogy talán kevesebb chili is elég lett volna bele, de azt beszéltük, hogy apáinknak ettől a mennyiségtől valószínűleg a szeme sem rebben :). Három személyes adag.

A Hamlyn New All Colour Cookbook receptjét módosítgattam.

70 dkg sárgarépa

5 dkg vaj

1 nagy narancs

1,2 l húsleves

szárított koriander

szerecsendió 

só

bors

szeletelt mandula a tetejére

A répákat megpucolom, felkarikázom, a vajon úgy 10-12 perc alatt puhára párolom, felöntöm a felforrósított levessel, a narancs levével és reszelt héjával dúsítom, fűszerezem, főzöm még vagy 12-15 percig, botmixer barátommal krémesre dolgozom, mandulával tálalásnál meghintem. Négy személyes adag.

Az eredeti kiindulópont.

35 dkg bárányhús

1 kaliforniai pirospaprika

35 dkg konzerv csicseriborsó/bab 

25 dkg rizs

1 ek. garam masala

1 kisebb chilipaprika

1 ek. őrölt gyömbér

2 ek. olaj

maréknyi friss koriander

Az "amikor a nyelvtudás (hiánya) határozza meg a receptet" című műsorunkat látják, hallják. Délelőtt elrohantam a boltba a vacsorához valókat megvenni, nem sok idő volt rá, a paprikáért már a pénztártól rohantam vissza. A konzerveknél rájöttem, hogy itt még nem vettem csicseriborsót és halvány gőzöm nincs, hogy ezen a bájos nyelven miként van (a "chick pea" meg nem jelentett segítséget). Maradt a vizuális azonosítás: egyetlen doboz volt, amin a félig homályba fúló kép csicseriborsó-formára emlékeztetett, bár gyanúsan barnább volt. Hát, mindegy, futtomban felkaptam. Otthon persze kiderült, hogy valami - egyébként finom - babfajta, csak hát nem csicseriborsó :). Ekkor meg már késő volt :). Megfőzöm a rizst, a főzővízbe beleszórom a garam masalát. Leszűröm a babot/borsót :). Az olajon barnulásig pirítom a bárányhúst, majd hozzákockázom a pirospaprikát, addig sütöm, amíg a paprika meg nem puhul. Beleszórom a gyömbért (eredetileg egy kis friss darab megy bele reszelve, de most nem volt idő megkeresni) és az apróra vágom a chilit. Átforgatom, hozzáöntöm a rizst meg a borsót/babot, átmelegítem az egész cuccot és lekapcsolom. Friss koriandert nyirbálok rá. Öt személyes adag, nagyon laktató és babbal is finom :).

BBC Good Food, November 2006.

A húshoz: 

2x25 dkg báránysteak

2 ek. mustár

1 ek. olívaolaj

1 ek. friss kakukkfű

bors

2 ek. olaj a sütéshez 

A krumplihoz:

50 dkg krumpli

1 ek. őrölt pirospaprika

1 ek. őrölt római kömény

1 ek. őrölt koriander

4 gerezd fokhagyma 

4 ek. olívaolaj

só

bors

fehérszőlő

Férfi a háznál, sült hús a háznál :). Most én voltam a Hős Bevásárló, mert elmerészkedtem a henteshez és megfelelő időközönként elhelyezett mosolyokkal és bólogatásokkal, valamint minimális szókincsem megcsillantásával sikerült úgy bevásárolnom, hogy nem jöttek rá: mérsékelten bírom nyelvüket. Hát a két barihúst meglátni és megvenni egy pillanat műve volt, bár izgalmas pillanaté, mert még sose csináltam bárányt. Egyszer el kell kezdeni. Sógorom régi útmutatását szem előtt tartva - miszerint a mustár pácban szépen puhítja a húst - összekevertem a mustárt, az olívaolajat, vagdostam bele kakukkfüvet és őröltem borsot, majd mindezzel mindkét oldalukon bemasszíroztam a picit kivert szeleteket és éjszakára a hűtőben pihentettem fólia alatt. Másnapilag elsőként a krumpli előkészítése jön: félbe, majd nyolcadokba vágom őket, édes jó Lajosom, 10 percre hideg vízbe kerülnek a gázra. Aztán leszűröm és megszárítgatom őket. Egy sütőformába szórom az őrölt fűszereket, az áttört gerezd fokhagymákat és az olajat, jól elkeverem. A krumplikat beleteszem és elvileg rázogatásos módszerrel szépen beterítik magukra a keveréket. Gyakorlatilag viszont kanállal erőst rá kellett segíteni. Só, bors a tetejükre és 35 percre mehetnek 200 fokra előmelegített sütőbe, egyszer-kétszer megforgatom őket sütés közben. A bárányt a forró olajon oldalanként 6 perc alatt kisütöm, egyszeri fordítással.  Az ízözön mellé nem éreztem saláta szükségét, a krumpli fűszerességéhez nagyon jól ment egy kis fehérszőlő. Két személyes adag.

A krumplit a Party food and appetizers c. kedvencemből kukucskáltam.

10 csirke alsócomb (kb. 1 kiló)

4 szilva (nem tudom a pontos fajtáját, ilyen)

8 kis koktélparadicsom vagy 2 rendes

fél fej fokhagyma

2 kisebb fej vagy egy nagy vöröshagyma

0,5 dl olaj

3,5 dl húsleves

1 ek. friss, reszelt gyömbér

1 ek. + 1 kk. curry

1 ek. őrölt koriander

1 ek. őrölt római kömény

30 dkg kuszkusz

0,5 l víz

2 ek. olívaolaj

4,5 dkg szeletelt mandula

só

bors

Nemzetközi konyhával teszteljük a kedves vendégek tűrőképességét, ha már a Zuram a kuszkusz tervének hatására retirált a tegnapi tésztasaláta maradványaihoz :). Nemzetközinek pedig meglehetősen masszívat sikerült beválasztani: a tagine (vagy tajine) marokkói étel (meg egy edény is, amelyben csinálni lehet, de ezzel én nem rendelkezem), pár hete egy litván hölgyemény csinálta meg nekünk ezt vacsorára, akit a leírás végett Bukarestben sikerült utolérni :), a recept eredetije pedig - mint kiderült - egy francia mukié :). A mandulát szárazon serpenyőben megpirítom, a húslevest felforrósítom. Összekarikázom a paradicsomot és a hagymát egy tálba, hozzáadom a gerezdenként vékonyra szelt fokhagymát és a gyömbért. A szilvát felszeletelem cikkelyekre. A csirkecombokat sózom, borsozom és a felforrósított olajba rakosgatom egymás mellé (elég nagy serpenyő kell hozzá). 15 perc alatt mindkét oldalon megpirítom, félpályánál meghintem a kömény-koriander-curry felével. Ekkor mehet hozzá a zöldséges cucc, meg a fűszerek másik fele, végül a húsleves. (Közben egy fazékban a fél liter vizet felforralom.) Lefedve kap 10 percet, majd betársul a szilva is, ő is 10 percre. A kuszkuszt még szárazon megsózom és egy kiskanál curryt adok hozzá, s felöntöm a forró vízzel és a tálat lefedem. Hat-hét percet üdül a szaunában, majd ráöntöm a 2 ek. olívaolajat és jó alaposan felkeverem, pergősre. Egy adagra rápakolom a combokat, az isteni finom szafttal és a zöldséges-gyümölcsös cuccal jól megpakolom, végül megszórom a mandulával. A vendégek jól vizsgáztak, a multikulti betetőzése végett Heinekennel öblítették le a vacsorát :). Négy személyes adag.

Eric Ripert receptje, Ausrától, az ő jótanácsával ("use it creatively") felhasználva :).

30 dkg darált marhahús

1 közepes fej vöröshagyma

2 gerezd fokhagyma

1 piros paprika

1 ek. őrölt római kömény (dália hatására :) ) 

1 tk. őrölt koriander

1 tk. őrölt pirospaprika

1 tk. szárított chili

2 ek. olaj

25 dkg nettó súlyú konzerv vörösbab

30 dkg darabolt konzerv paradicsom

1 ek. Worcestershire-szósz

3 dl félszáraz vörösbor

Az olajat felhevítem, beleteszem a feldarabolt hagymát, a kockára vágott piros paprikát és áttöröm hozzá a fokhagymákat. Kap öt percet, aztán hozzáteszem a darált húst. Pár percig, amíg a hús minden része meg nem barnul, pirítom, majd hozzáadom az őrölt paprikát és a koriandert, belemorzsolom a szárított chilit (és nem, nem eszek háromszori kézmosás után sem almát, továbbá nem nyúlok a szememhez sem...), majd megkínálom 2 dl borral (jelenleg egy kellemes villányi pinot noir lett Texas áldozata :) ). Két perc után mehet hozzá a Worcestershire-szósz és a darabolt paradicsom, valamint ízlés szerint só és bors. 20 percig alacsonyabb lángon rotyog, majd betársul a bab (leve nélkül) és a maradék 1 dl bor. Ismét 20 perc és készen is van. Lehetne mellé rizs vagy főtt krumpli, gyakorlatilag kenyérkével, még stílusosabban tacoval vagy tortilla chips-szel tökéletes. Három személyes adag.

Good Housekeeping Cookery Book (2004) vitt el Texasba.

45 dkg konzerv vörösbab (25 dkg töltősúllyal)

2 nagy pirospaprika

0,5 l paradicsomlé

0,75 l zöldségleves

1 közepes lilahagyma

4 gerezd fokhagyma

pár szem pici szárított chilipaprika

2 ek. apróra vágott korianderzöld

5-6 db olajban eltett szárított paradicsomdarab

2 ek. olaj

Folytatódik a Négy Gerezd Fokhagymás Levesek hete :). Leöntöm a levet a babról. Az olajat felhevítem, belehajingálom az apróra vágott lilahagymát és a lezúzott fokhagymákat. Kapnak pár perc privát fürdőt az olajjal, aztán tömegjelenetek jönnek: belekerül a kimagozott, felkockázott pirospaprika, az apróra vágott chilipaprika, a leves, a paradicsomlé, a bab, a felvagdosott szárított paradicsom és a korianderzöld. Rövidebben akár azt is írhattam volna: minden más :), de így legalább megvolt a létszámellenőrzés is. Felforralom, aztán úgy 30 percig hagyom szuttyogni magában. Négy személynek bőven elég leves.

Hamlyn New All Colour Cookbook az ötletgazda.