A tésztához:
30 dkg liszt
2 g porélesztő
1,5 dl víz
2 ek. olívaolaj
só

A paradicsomszószhoz:
40 dkg konzerv paradicsom
3 ek. olívaolaj
3 gerezd fokhagyma
1 marék bazsalikom
só
bors

A feltéthez:
1 fej vöröshagyma
5 dkg chorizo
1 gömb mozzarella
bazsalikom

Az én pasimnak a pizza legyen "magyaros" = kolbász és/vagy szalonna és/vagy hagyma feltét, de lehetőleg mindhárom egyszerre :). Már nagyon régen nem csináltam pizzát, nincs bevált tésztareceptem, szerintem utoljára tán Jamie Olivert követtem, most Tessa Kiros könyvét kaptam elő. Sajnos még mindig nem volt friss élesztő (azóta már került), porral meg nem az igazi ez a recept se, még kísérletezek majd. 

A tésztához valókat összegyúrom, hagyom duplájára kelni (de ez nem nagyon akart), majd rusztikus, kb. 28 cm átmérőjű kerek lepényt formázok belőle, és szintén hagyom egy kicsit kelni. A kelesztés alatt a paradicsommártáshoz az áttört fokhagymát az olajon megfuttatom, ha illatos, mehet hozzá a paradicsom, só, bors, hagyom úgy 15 percet rotyogni, majd beleszórom a bazsalikomleveleket, kap még egy percet és készen is van. A fele mennyiséget használom egy pizzára, a másik felét kihűlés után bevágom a mélyhűtőbe. A mártással megkenem a tésztalapot, rákarikázom a chorizót (nesze neked magyaros :) ), a hagymát, csipkedek rá bazsalikomleveleket, majd hosszas könyörgéssel lebeszélem az én drágámat a szalonnáról, és 200 fokra előmelegített sütőbe teszem 15 percre. Ha lement ez az idő, ráteszem a felkockázott mozzarellát, és annyi időre teszem vissza, amíg a sajt megolvad. Kétszemélyes adag.

Tessa Kiros: Twelve receptje alapján.  

15 dkg chorizo
40 dkg csirkemell
34 dkg cannellini bab
40 dkg konzerv hámozott paradicsom
4 koktélparadicsom
1 nagy vöröshagyma
2 ek. olaj
só
bors

Egy gyors ebéd/vacsora Garytől, mert hétköznap minden 30 percen belül elkészíthető kaját nagyra értékelek :), és ember sem marad éhen délben. Ráadásul húsos, úgyhogy neki tökéletes :).

Az egyik evőkanál olajon megpirítom a felkarikázott chorizót mindkét oldalán, majd hozzákeverem a felkarikázott hagymát. Ha megpuhult, mehet bele a bab, a konzerv paradicsom, a félbevágott koktélparadicsomok, és fél konzervdoboz víz, 10 percet főnek együtt. Párhuzamosan egy serpenyőben a másik evőkanál olajon a sózott-borsozott, kis kockákra vágott csirkét pirítom meg, amit átkanalazok majd a paradicsomos szaftba. Rottyan kettőt, és készen is van. Kétszemélyes adag. 

Gary Rhodes: 365 receptje 

Egy nyilvános fülkéből felhívta Dotot White Plainsben. – Frissítsd fel az emlékezetem – kezdte. – Nem mondtál valamit egy balesetről?
– Dehogynem. És a természetes halálról is – felelte Dot. – De ki tudja manapság megmondani, mi a természetes halál, és mi nem? A biosárgarépa okozta fulladásos halálon kívül szerintem te vagy a legtermészetesebb halálozási ok, ami létezik.
– Kaptam egy pisztolyt.
– Igen?
– Egy automata huszonkettest, mert a hozzám hasonló fickók ezt kedvelik.
– Ez azért egy kicsit messze van a biosárgarépától.**

Piszke kiírásánál rögtön tudtam, hogy gasztroregények ide, nagy klasszikusok oda, én bizony a Bérgyilkos-sorozathoz nyúlok, mert imádom Blocktól a Keller-történeteket. A Bérgyilkos volt az első Agave-könyv, amit Férj kiszúrt egy könyvesboltban, azonnali függést okozott mindkettőnknél, aztán húzta maga után a kiadó összes többi remekművét is, amelyek mára három teljes polcot foglalnak el (csak azért ennyit, mert több példány a családban cirkulál).

John Paul Keller New Yorkban él csendesen, többnyire magányosan, bélyegeket gyűjt, néha lesz egy kutyája, időnként csajozik, de leginkább egy dolog különbözteti meg a város többi lakójától - a foglalkozása: bérgyilkos. Időről időre megbízásokat kap egy White Plains-i férfin, majd annak halála után a házvezetőnőjén, Doton keresztül, amiket különböző módszerekkel teljesít az ország különböző részeiben, bár néha sajátos erkölcsi szempontok alapján a célpont helyett inkább a megbízót nyírja ki :). A tetralógia abszurd helyzetei imádnivalóak, én különösen a zseniális Keller-Dot párbeszédek humorán szoktam nagyokat vihogni.

A kiírás után azonnal elővettem mind a négy kötetet, és most úgy olvastam végig, hogy gasztronómiai szempontból sasoltam őket. A könyvek legtöbbet emlegetett, rendszeresen visszatérő kulináris eleme Dot híres jeges teája :), amihez megkapjuk a sorozat egyetlen receptjét is:

– Ez pedig jó jeges tea, ami azt illeti. Valódi teából.
– És valódi jégből, lefogadom.
– A teászacskókat egy kancsó hideg vízbe rakom – magyarázta Dot –, ki a napra, és néhány órára otthagyom. Aztán a kancsót berakom a hűtőbe.
– Egyáltalán nem forralod fel?
– Nem kell. Éveken keresztül úgy csináltam, de aztán rájöttem, hogy ez így nem jó.*

Egyszer biztosan kipróbálom :), de most nem igazán van szezonja. Keller nemigen főz (bár elment a "Hogyan fejtsük meg a balti konyhaművészet rejtelmeit?" című tanfolyamra, de megállapította, hogy "elképesztő pofátlanság a kurzus tárgyát konyhaművészetnek hívni"* :) ), de sokszor jár étterembe, kávézóba, és időnként, hogy úgy mondjam, a gasztronómiát sajátosan használja :). 

Megint nagyon meleg volt, így Dot a teraszon várta egy kancsó limonádéval. – Keller, te pályát tévesztettél. Remek diagnoszta lennél. Alighogy megállapítottad, mi a baja, a férfi természetes halállal el is távozott az élők sorából.
– Történnek ilyen dolgok.
– Bizony – helyeselt Dot. – Ha jól tudom, beledőlt a tányérjába. A foltok talán örökre ott maradnak a nyakkendőjében.
– És milyen szép volt az a nyakkendő.
– Szívrohamot kapott, ahogy hallottam – mondta Dot. – Remélem, igazuk van, mert nagyon ritka, hogy valaki meghal, a szíve meg ver tovább. Hogy csináltad, Keller?
– Az összes energiámat a szívcsakrámba irányítottam – válaszolta Keller. – És akkor ezt az energianyalábot feléje küldtem, s ezt a szíve már nem tudta elviselni.
– Ha találgatnom kellene – nézett rá szúrósan Dot –, azt mondanám, hogy kálium cianid.
– Talált.
– Hogyan?
– Kicseréltem a sótartókat. Az övében a só tetejére cianid kristályokat raktam. Mindent alaposan megsózott.
– Márpedig az káros az egészségre. Nem érezhette volna meg a cián ízét?
– Amennyi sót használt, szerintem még a hús ízét sem érezte. Különben is, amikor rájössz, hogy nem ízlik…
– Már arccal a lasagnában vagy. A cián kimutatható, nem? Nem találják meg a boncoláskor?
– Csak akkor, ha keresik.
– És ha megnézik a sótartót?
– Amikor Dinsmore rosszul lett, páran odasiettek megnézni, mi lehet vele. Segíteni akartak – vonta meg Keller a vállát.
– Milyen rendes tőlük. És egyikőjük talán felkapta a sótartót?
– Nem lennék meglepve.
– És eldobta valahol az étterem és a reptér közt félúton?
– Ezen sem lennék meglepve.*

A mexikói éttermek Keller kedvencei, rögtön az első regény második oldalán felbukkan egy, a később sokat emlegetett oregoni Roseburgben. A huevos rancheros, a klasszikus mexikói reggeli, a második regényben kap szerepet, méghozzá az új-mexikói Albuquerque-ben; ez az egyik kedvenc történetem, ezért erre az ételre esett a választásom. Próbáltam specifikusan idevalósi receptet keresni, de amit találtam, annak autentikusságát a kommentelők mély megvetéssel köpködték :). Végül két receptből kevertem össze; Elise anyja hispán, ezért benne bíztam, de az övé vega volt, Keller pedig szereti a húst, úgyhogy a másikból átemeltem a chorizót. 

Az olajon üvegesre pirítom a vöröshagymát, majd hozzáadom a felkarikázott chorizót. Ha az is megpirult pár perc alatt, mehet hozzá a paradicsom, levestül. Közepes lángon hagyom kicsit rotyogni, majd hozzáadom a jalapeno paprikát (nem találtam frisset, aki azt akar használni, csak óvatosan), az őrölt római köményt, és sózom, borsozom. Ha kész, előmelegített tányérokba kanalazok egy keveset belőle, majd darabonként 1 kk. olívaolajon mindegyik tortillát oldalanként 1-1 perc alatt serpenyőben megsütöm, és a tányérokra teszem. Mehet rájuk a szósz, majd szintén 1-1 kk. olajon tükörtojásokat sütök, a tortillákra helyezem őket, és megszórom egy kevés apróra vágott korianderrel. Négyszemélyes adag, remélem megüti a "Hívj Csak Carlosnak" színvonalát :).

Elise receptjét és Lynn Nusom: Authentic Southwestern Cooking c. könyvét használtam forrásul.    

Keller ezen elgondolkodott. – Dot – jelentette ki –, én nem csináltam semmit.
– Dehogyisnem. Mexikói reggelivel kezdted minden egyes napodat.
– Huevos rancherosszal.
– Na tessék, én meg azt hittem, hogy a mexikói reggeli egy pohár víz és egy cigaretta.**

*Lawrence Block: Bérgyilkos (Agave Könyvek, Budapest, 2003, fordította [remekül, mint a sorozat összes részét]: Varga Bálint)
**Lawrence Block: Bérgyilkos a célkeresztben (Agave Könyvek, Budapest, 2005, fordította: Varga Bálint)

1,5 dl olajban eltett medvehagyma
2 hosszú szál kabanos (vagy más édeskésebb ízű, vékony kolbász)
15 dkg natúr krémsajt
2 ek. görög joghurt
2 ek. tejszín
bors
25 dkg rigatoni

Medvehagyma szezon dúl otthon, a szegény külhonba szakadt meg csak szívfájdulva nézi a zöldebbnél zöldebb kreációkat a neten, míg nem eszébe jut, hogy karácsonyra angyalkajáték keretében kapott blogger kolleginától egy kisebb üveg olajban eltett medvehagymát, ami azóta is békésen várja a hűtőben a sorsát.

Figyelmes lengyel kolléganő rászoktatta férjemet a kabanosra, a kissé édeskés ízű, lengyel kolbászra - amit a pasim azóta lókolbásznak hív, amióta voltam olyan hülye, hogy elárultam neki, eredetileg ez volt az alapanyaga -, gondoltam, ezt is bevetem (hiányában valami nem paprikás, vékonyabb típusúval lehet helyettesíteni. A rigatoni is a Zuramhoz kötődik, a boltban megtetszettek neki a nagy tésztahengerek, és bár rakásban áll a tészta mindenféle formában otthon, ilyen pont nem volt még köztük :).

Az olajos medvehagymát felforrósítom (akinek friss áll rendelkezésére, apróra vágva egy kevés olajon futtassa meg), majd hozzáadom a felkarikázott kolbászt. Tíz perc után belekeverem a krémsajtot, ha elolvadt, mehet bele a joghurt és a tejszín, majd egy alapos borsozást kap. Párhuzamosan kifőzöm a rigatonit és forrón a szószba forgatom. Végül két napig hagymaszagú férjet kerülgetek :). Kétszemélyes adag.

Eredetileg a Borsán.

12 Ikea kosárka

majonéz

kabanos

parmezán

galambbegy saláta

Mostanság lengyel vonalon mozgok, kollegina is ellát ezzel-azzal, nemrég hozott nekünk finom kolbászt. Aztán mikor lengyel boltba mentem, próbáltam hasonlót venni ehhez, vékony, kissé édeskés ízhatásút. Utóbb mondta, hogy ez a kabanos, ami eredetileg lóhúsból készült, de ma már nagyjából általánosan malacból gyártják, aminek én személy szerint örülök :). És igen, a lengyelekhez kombináljunk egy kis svédet (szerintem nagyjából mindig lebukok, amikor az Ikeában járok :) ); a kedvenc kosárkáimat kibélelem salátalevéllel, nyomok bele majonézt, szórok rá parmezán és a tetejébe ültetek egy karika kabanost. Nyamm. Egy személyes adag.

15 dkg rizs

kb. 10 centi kolbász

4-5 koktélparadicsom

6 dl húsleves

3 ek. fehérbor

maréknyi apróra kockázott sajt 

2 ek. olaj

só

bors

A rizst megfuttatom az olajon, majd fokozatosan felöntögetem a húslevessel. Félpályánál belepakolom a felkarikázott kolbászokat is, majd ha az összes húsleves belement, a felkarikázott paradicsomokat és a fehérbort. Só, bors, ha lekapcsoltam a gázról, akkor beledobálom a sajtot. Kétszemélyes adag.

15 dkg feketeszeder

1 érett mangó

10 dkg párma sonka

6-8 pici retek

10 dkg fokhagymás-zöldfűszeres krémsajt

15 dkg kekszcsónak 

5 dkg lágy kecskesajt

10 dkg fátyolsonka

fél szál parasztkolbász

1 kaliforniai pirospaprika

10 dkg koktélvirsli

4 nagy szelet gouda sajt

mustár

Na kérem, családi esemény zajlott, sült vagy főtt kaja nélküli táplálkozással, tekintettel a trópusi időjárásra. Igazából még a boltban is csak vázlatosan volt a fejemben, hogy mit akarok, otthon állt össze, ahogy csoportosítgattam az élelmiszereket a pulton. Úgyhogy a tálcára a következők kerültek (a képen járjunk óramutató szerint):

- feketeszeder;

- a konzerv koktélvirsliket előírás szerint 1 percig saját levükben megmelegítettem a mikróban, oldalukba rést vágtam, kentem bele mustárt és becsavartam őket a csíkokra vágott gouda sajtba;

- a mangót felszeleteltem és pármai sonkacsíkokba tekertem;

- a kekszcsónakokat megkentem a fokhagymás-zöldfűszeres krémsajttal, téptem rájuk fátyolsonkát, félbevágott mini retek ment a tetejükre, az egység megőrzése érdekében pedig fogpiszkáló-rögzítést kaptak;

- a paprikát csíkokra, majd kockákra vágtam, lágy kecskesajttal megtöltöttem, tetejükre parasztkolbászt karikáztam.

Két személyes a cucc, bár a konyhában is maradt némi utánpótlás, ami szintén elfogyott. Az egészet törpesörrel öblögettük le - a miénket szerintem Szundi eská palackozta :), kissé fejbevágó élmény volt a 7,5 deci 8%-kal :).

40 dkg csirkemell

1 nagy fej vöröshagyma

12 dkg chorizo (otthon valami jó kis paprikás kolbász)

40 dkg hámozott paradicsomkonzerv

0,75 dl száraz sherry

4 ek. olaj

4 gerezd fokhagyma

2 szárított babérlevél

őrölt paprika

só

bors

A csirkemelleket felkockázom, jó alaposan paprikába forgatom és az olajban fehéredésig sütöm. Kiszedem őket a sütőedénybe. A megmaradt olajba belelököm a felkarikázott hagymát, ha kicsit már megpirult, követheti az áttört fokhagymakupac és a Házi Ragadozó :) elől megmentett, nagyobb darabokra felvagdosott chorizo. Elszuttyognak pár percet egymással, aztán belekerül a babérlevél, a paradicsomkonzerv és a sherry. Felforralom, kicsit hagyom, hogy elfője a levét, szükség esetén só és bors mehet bele. Rákanalazom a csirkedarabokra és 200 fokra előmelegített sütőben 25 percig sütöm. Kenyérrel, rizzsel vagy krumplipürével lehet kísérni. Három személyes adag.

Az Ultimate Chicken Cookbookból mazsoláztam.

kolbász

majonézes torma

zöldpaprika

parti snack (Kréker, Teleizé, ilyesmik)

Parti snackre kolbász, arra a majonézes torma (így nem ázik el a kekszalap), arra a zöldpaprika. Korlátlan mennyiség bezabálható belőle.

Ilona szellemi tulajdona.