50 dkg csirkemell
0,5 l húsleves
25 dkg vákuumfóliázott, előfőzött, hámozott gesztenye
2 ek. Madeira vagy más desszertbor
1 ek. tejszínt
só
bors
1 kk. keményítő
főtt rizs
szőlő vagy mandarin

Mostanra remélhetőleg már mindenki szervezete kiheverte a karácsony és a szilveszter okozta gasztronómiai sokkot, talán már el is tűnt egy-kettő a felszedett kilókból. A visszatérést a dolgos hétköznapokba talán könnyebbé tehetjük, ha visszakacsintunk az ünnep egy-egy íze felé. Most a gesztenyére esett a választásom, errefelé ritkán találok, de végre belebotlottam egy-két vákuumfóliázott csomagba. Egyszerű, gyors kis csirkés ételt dobtam össze, ami nagyon gesztenyés és nagyon finom.

A levest felforrósítom, és megfőzöm benne a kockára vágott csirkemelleket. Ha szép puhák a húskockák, kiszedem őket, melegen tartom, a visszamaradt levet pedig átszűröm, és beleteszem a gesztenyéket. Ha ezek is megfőttek, akkor botmixerrel krémesre turmixolom. Visszateszem a tűzre, Madeirát és tejszínt keverek bele, finoman sózom és borsozom, majd visszapakolom bele a csirkekockákat. Ha átmelegedtek, egy kávéskanálnyi keményítőt kevés vízzel elkeverek, és besűrítem vele a szószt. Főtt rizzsel és szőlővel vagy mandarinnal lehet tálalni. Háromszemélyes adag.

Eredetileg a Borsán.

1 sárgadinnye

0,5 dl rum

A pudinghoz: 

2 tojássárgája

2 ek. nádcukor

1 ek. porcukor

2 ek. keményítő

2,5 dl tejszín

3,5 dl tej

1 ek. vaníliakivonat

1 rúd vanília

A nyaralás ízénél most először már a kiírás pillanatában tudtam, mivel indulok. Nyaralási emlékek tekintetében a Balatontól Európa számos pontjáig elég tekintélyes választék állt rendelkezésre, amiből meríthettem volna, de én Budapest mellett tettem le a garast, azon belül is egy bizonyos nyár mellett. Többszörös nyári gyakorlat - nesze neked nyaralás :) - vetett a fővárosba 1999-ben két félév külföldi ösztöndíj között, nagynéném fogadott be egy hónapra magához. Együttélésünkről ritka harmonikus emlékeim vannak: nagyon laza nő, szabad voltam, mint a madár, tök jókat dumáltunk, finomakat főzött nekem, már amikor összefutottunk a lakásban (jó sok programot szabadidős programot szerveztem a gyakorlat kompenzálására :) ), amikor meg nem, akkor meg cetliken leveleztünk egymással. Ez a recept is tőle van, rum nélküli változatot csinált nekem, de már akkor mondta, hogy rummal még jobb :), és tényleg.

A vaníliapuding eredetijét Cserkénél találtam, miután nem az én drágámnak főztem, így végre sikerült elszakadni a kedvenc dr. Oetker pudingporától :). A tojást elkeverem a cukrokkal, hozzáadom a keményítőt és a vaníliakivonatot, fokozatosan felöntöm a tejszínnel és a tejjel, végül belekaparom a vaníliarúd belsejét (nagyon vaníliás íz a cél) és a rudat is beledobom. Közepes lángon folyamatos keverés mellett addig főzöm, amíg be nem sűrűsödik, a végén a vaníliarudat kihalászom belőle. Amíg hűl, a dinnyét félbevágom - sárga húsúval talán szebben mutat, jobban elkülönül a krém és a dinnye húsa, de most csak fehéret kaptam - és vájóval szépen kiszedem a magos részét. Aki nem szereti a rumot vagy éppen nem ihatja, annak könnyebb a dolga, mert csak belekanalazza a résbe a pudingot és ha kihűlt, hűtőbe teszi egy órára. Aki rumos (még szép :) ), az környékezze meg barátai, rokonai és üzletfelei egészségügyi szekcióját (orvos a háznál, öröm a háznál :) ), és kérjen egy fecskendőt és injekcióstűt, amelyek segítségével szépen körbefecskendezheti a dinnye belsejét a rummal. Pudingkanalazás, hűtés, készen is van.

Nagynéném ötlete, a vaníliapuding Cserkétől származik.

A tortához:

15 dkg étcsoki

12,5 dkg vaj

12,5 dkg porcukor

5 tojás

1 kk. vaníliakivonat

1 kk. szódabikarbóna vagy sütőpor

5 dkg keményítő

5 dkg liszt

5 dkg darált mandula

csipet só

A bevonathoz:

20 dkg sárgabarack lekvár

2 ek. víz

20 dkg étcsoki

1 ek. vaj

A szülői házban szerintem még elfekvőben megvan valahol egy könyv a Sacher-tortáról, már nem emlékszem, miként került a birtokomba vagy kitől, de a történet tizenéves szemmel is lenyűgöző volt. Úgyhogy amikor isolde mintegy fél évvel ezelőtt elhintette, hogy hozzájutott suematra titkos Sacher-torta receptjéhez, azonnal lecsaptam rá, pláne, hogy "nagyon, nagyon jó" minősítést kapott :). Nem feltételeztem, hogy a Coca-Cola összetételéhez hasonlóan hét lakat alatt őrzött eredetire tette volna rá a kezét a kedves sztárbloggerina :), de ettől még nagyon izgalmasan hangzott az egész: ha suematra meg titok bonyolítja tovább a híres bécsi édesség amúgy is kalandos történetét, azt nekem ki kell próbálnom :). Most vettem elő a receptet, mert hétvégére tortát ígértem a Zuramnak. Előzetesen lecsekkoltam, hogy kitagadja-e a família suematrát, ha közzéteszem a receptúrát, illetve suematra agyonveri-e isoldét, amiért átpasszolta a top secret elkészítési módot :), de aztán kiderült, hogy egyik sem, nem lesz Celebrity Deathmatch :), vagy családi excommunicatio :), a titok publikálható és a recept eredetileg egy Dr. Oetker szakácskönyvből van. Egyébként nem az eredeti Sacher-tortát próbálja reprodukálni, hanem a Demel-félét; a kettő közötti különbség annyi, hogy az eredetiben a baracklekvár réteg a torta félbevágott két lapja között van, míg az utóbbiban közvetlenül a fedő csokiréteg alatt. Akár így, akár úgy csináljuk, a végeredmény isteni.

A 15 deka csokit és a vajat víz felett összeolvasztottam. A mandulát, a keményítőt, a lisztet és a szódabikarbónát összekevertem. A tojássárgákat alaposan eldolgoztam a porcukorral, valamint a vaníliakivonattal, a megolvadt és kissé kihűlt csokikrémet kevertem hozzá először, majd a száraz hozzávalókat és a csipet sóval habbá vert tojásfehérjéket felváltva. A masszát 24 centis, kivajazott, kilisztezett kapcsos tortaformába öntöttem és 180 fokra előmelegített sütőben 45 percig sütöttem, majd még 15 percig hagytam állni a lekapcsolt sütőben.

Ezután a baracklekvárt - amelyből elvileg nem darabos kellene, gyakorlatilag négy tonna, kábé tizenötféle lekvár van éppen itthon, elsődlegesen anyám áldozatos keze munkájának hála, na pont nem darabos baracklekvár nincs köztük; vállvonás, továbblépés - a vízzel elkeverve felforrósítom, és folyamatosan addig kenegetem vele a torta tetejét és oldalát, amíg magába nem szívja az egészet. A rostok kicsit nehezítik ezt a munkát, de a nagyobb fennakadt darabokat leszedem, a többivel többé-kevésbé megbirkózik a süti.

Ha szépen rádermedt, akkor már nem marad más hátra, mint két pofára felfalni az egészet, osztrákék tejszínhabot nyomnak mellé. Hálás köszönet és kézcsók a sztriptíztáncosnő kollegináknak úgy a közvetítésért, mint a receptért. Gasztrobloggerék háza táján egy "konkurens" receptet találtam sebtiben: kicsi Vú Sacher-tortája itt található.

Suematra most már nem annyira titkos :), Dr. Oetker eredetű receptje, isolde közvetítésével.

4 csirkemell (kb. 80 dkg)

2 ek. olívaolaj

8 vékony újhagyma

2 kk. keményítő

4 dl húsleves

15 dkg fokhagymás-zöldfűszeres Boursin

3 dkg vaj

20 dkg cukorborsó 

1 nagyobb zöldpaprika

1 nagyobb pirospaprika

1 gerezd fokhagyma

só

bors

A csirkemelleket hosszában kettévágom, sózom, borsozom, és az olajon mindkét oldalukat pirosra pirítva jól átsütöm őket, majd kiveszem a serpenyőből, melegen tartom. A helyükre bekerül az apróra vágott hagyma, amelyet két perc múlva követ a felforrósított húsleves. A keményítőt egy kevés vízzel elkeverem, majd a húsleveshez adom. Ha besűrűsödött, belemorzsolom a Boursint, amikor a sajt elolvadt, a csirkéket visszateszem a szószba és átmelegítem. Párhuzamosan a felforrósított vajon a vékony csíkokra vágott paprikákat és a cukorborsókat átforgatom, hozzájuk adom az áttört gerezd fokhagymát, némi sót és puhára párolom őket. A zöldségágyra teszem a húsokat és meglocsolom szósszal. Négy személyes adag.

A forrás: Australian Women's Weekly - Best.

3 tojásfehérje

10 dkg porcukor

10 dkg darált mandula

1 ek. keményítő

1/4 kk. őrölt fahéj

5 dkg étcsoki

3 dkg marcipán

vaj

csipet só

A mélyhűtőből tekintélyes mennyiségű tojásfehérje nézett velem szembe, úgy döntöttem, felveszem velük a harcot :). Csipet sóval felverem őket, majd apránként hozzájuk keverem a porcukrot, a fahéjat, a keményítőt és a mandulát. 160 fokra előmelegítem a sütőt. A csokit és a marcipánt kis kockákra vágom és óvatosan a masszába keverem. Sütőpapírral kibélelem a tepsit és ki is vajazom (első körben ezt elmulasztottam és jóval nehezebb volt felszedni őket), kilenc evőkanálnyi kupacot rakok rá tisztes távban egymásról és 20 perc alatt kisütöm. A sütőből kivéve még szilárdul. Még egy tepsi kijön belőle, összesen 18 falatka készült, szerintem az elmúlt egy óra alatt a háromnegyede már el is tűnt :).

A recept eredetije a Desszertvarázslatban található.

20 dkg eper

4 tojás

2 dl tejszín

1,5 dl tej

1 vaníliarúd

5 dkg nádcukor

12 dkg porcukor 

1 tk. kardamom mag

0,5 tk. őrölt kardamom

3 ek. keményítő

2 ek. eperlikőr

No, hát akkor essünk neki az ötödik, fűszeres fordulónak, amelynek Aubergine a házigazdája. Nem kaptam szívemhez, amiért a hölgyemény kizárta a zöldfűszereket :), bár ugye büszke tulajdonosként boldogan állítottam volna csatasorba erkélylakó barátaimat. De igaza volt, rengeteg finom fűszer áll rendelkezésünkre a leveleken túl is. Azt viszonylag korán sejtettem, hogy kardamom lesz a választottam, csak az ételre vártam, ami majd valahogy előkerül hozzá. Aztán az egyik kirándulásunkon belebotlottam Paul Gayler: Flavors c. könyvébe, és tudtam, hogy ehhez a fordulóhoz erre van szükségem. Végigveszi a legfontosabb zöldfűszereket és fűszereket, zöldségeket és gyümölcsöket, valamint más ízesítőszereket, rövid leírást ad róluk, és recepteket társít hozzájuk, a koriandertől a gyömbéren át a balzsamecetig. És itt jött szembe a flognarde-recept eredetije.

Nem szoktam nagy elméleti levezetésekbe bocsátkozni, de talán két szót szólhatunk arról, hogy mi is ez. Francia desszert, a clafoutis egyik változata, csak míg a clafoutis cseresznyés, a flognarde takarja a minden más gyümölccsel készült variációkat, származási helye állítólag Auvergne. Ahogy C&V is írta, nehéz eltalálni a jó arányokat hozzá, szerintem ez a változat nem rossz, ahogy így néztem, összetevőiben hasonlít is az ő receptjéhez, talán egy kicsit kevesebb tojással próbálnám meg legközelebb. Paul recepje rebarbarával készült, de a rebarbizó szekciónak büntetésül eperrel csináltam :). Na jó, rebarbaráért el kellett volna menni a boltba, eper meg volt itthon, szombat van, lustálkodom, délután három órát alszom, és nem megyek bevásárolni :).

A fűszeres rész lenne a házi feladat, amit én most elbliccelek. Amilyen mázlim van, Chili&Vanilia részletesen megírta a tudnivalókat a kardamomról, angolul meg a Wikipedián és Katzernél lehet olvasgatni minden okosságot róla. Én zöld kardamomot használtam. A fotón az egész darabok, a belőlük kiszedett magok és őrölt kardamom látható, utóbbi bolti. Nyilván a frissen tört magoknak van friss aromája és intenzívebb íze, azonban házilag nemigen lehet olyan finomra őrölni, mint iparice, úgyhogy úgy döntöttem, keverem a kettőt, lesz benne ez is, az is. A fél baráti körömet elláttam már őrölt kardamommal, szerintem süteményekbe jobban használható, ha az ember nem harap rá magdarabkákra :).

Aztán már főzés közben jöttem rá, hogy jó bamba voltam :), mert a receptben van vanília is, ami szintén kvalifikált résztvevője a játéknak. Örömmel konstatáltam, hogy a kedves brüsszeli kollegina ezt a részt szintén megírta helyettem :), továbbá a Wikipedia és Katzer sem hagy cserben :). A vaníliáról nehéz sokat mondani, otthon tudom, hogy drága, viszont nem lehet összehasonlítani az igazit a vaníliás cukorral, néha-néha talán érdemes beruházni egy-két darabba.

És akkor lássuk végre a receptet. A nádcukrot és a vizet tűz felett addig főzöm, amíg a cukor fel nem oldódik és finoman forrni nem kezd. Beleteszem az epreket és két percig főzöm őket, ne essenek szét, csak egy kicsit puhuljanak meg. Lecsepegtetem őket és egy papírtörlővel bélelt tányéron hagyom őket kihűlni. A tejet, a tejszínt, a kardamomot és a felhasított vaníliarudat alacsony lángon felforralom, amint elkezd forrni, lekapcsolom és 5 percig hagyom az edényben. A tojásokat a porcukorral habosra verem, hozzáadom a keményítőt és az eperlikőrt, szintén jó alaposan elkeverem. A tojásos keverékhez szűröm a tejes szekciót és jó alaposan felverem ismét. Az epreket négy, kb. 2,5 decis kivajazott formába teszem, majd rájuk öntöm a tejes keveréket. Így utólag azt mondom, hogy a magasabb falú poharak helyett inkább több kisebb, alacsonyabb forma célszerűbb lett volna, de gondoltam a fotó miatt próbáljuk ki a poharakat. 180 fokra előmelegített sütőben 30 percig sütöttem, nem akartam, hogy folyós legyen. A tetejére mehetett volna porcukor, ha nem fogyott volna el :). Négy személyes adag. További kardamomos, vaníliás, illetve vaníliakivonatos receptek tőlem.

Paul Gayler: Flavors c. könyvéből

egy 1,5-1,7 kilós csirke

40 dkg koktélparadicsom

4 dkg Serrano sonka

10 dkg csirkemáj

1 zöldpaprika

3 gerezd fokhagyma

0,5 dl fehérbor

1 dl víz

1 ek. vaj 

1 kk. keményítő

olaj

só

bors

főtt rizs

Hát akkor titkos töltelékek :). Hát ez a recept nálam csak címében baszk :), se baszk sonka (mélységesen szégyellem magam az abszolút stílszerűtlen spanyol helyettesítő miatt), se baszk bor nem állt rendelkezésemre. Sőt, a csirke még csak nem is mediterrán tájról van :). De a recept nagyon tetszett, és miután abszolút kommunikációs és nyelvi sikerként elkönyveltem, hogy a csirkés bácsival sikerült megértetni, hogy nagy pipit szeretnék, de nem levesnek valót, már nem volt menekülés :).

A könnyebb része: a paradicsomokat kiolajozott sütőedénybe tettem, meghintettem olajjal, sót, frissen őrölt borsot szórtam rájuk és 180 fokos sütőben másfél órán keresztül sütöttem őket. A kettesszámú kihívás az volt, hogy a csirke húsát ketté kellett választani, mégpedig úgy, hogy a bőr egyben maradjon. Szegény megboldogult hentes nagypapám szerintem zokogva világgá futott volna, ha látja, mit művelek. Az addig rendben ment, hogy a mellcsont két oldalán szépen leválasztottam a húst, de lejjebb haladva már kicsit bonyolultabb volt (ilyet sem csináltam még soha). A végén sikeresen kihoztam a mell- és combrészt nagyjából egyben, s maradt a váz a szárnyakkal, ami ment a mélyhűtőbe húslevesalapnak. A combrészből a csontokat is ki kellett operálni (rájuk még szükség lesz!), így maradt a nagyjából egyben tartott bőr és a húsok. A mellrészből kivágtam a szívrészt, hogy laposabb legyen. Olajat hevítettem, először megsütöttem benne mindkét oldalukon a csíkokra vágott paprikát, majd a sonkaszeleteket, a felszeletelt fokhagymagerezdeket, végül barnulásig a májakat. A kiterített csirkehús egyik részére elrendeztem mindezt: alulra a sonka, rá a paprika, a fokhagyma és a máj. Ezen a ponton így nézett ki:

Eztán jött a hősmutatvány: szorosan feltekertem, roládszerűen megkötöztem, a végeken szükség szerint némi fogpiszkáló rásegítéssel. Ami fontos: mindenhol fedje a bőr. Felforrósított olajon minden oldalán körben barnára sütöttem mindkét roládot, majd mikor kiszedtem őket egy sütőedénybe, a helyükre dobtam a combcsontokat. A csirketekercsek a sütőbe mentek 15 percre, a paradicsom mellé.  A csontokat úgy öt percig sütöttem, majd kiszedtem őket. Felöntöttem vízzel és borral, addig forraltam, amíg nagyrészt el nem főtte a levet, majd leszűrtem. A tiszta szószt visszatettem a tűzre, beledobtam a vajdarabot, amikor elolvadt, a keményítőt elkevertem egy kevés vízzel és hozzáadtam a szószhoz. Egy perc és kész is. A tálaláskor a tányérra pakoltam egy adag krémes-puhára sült paradicsomot (a Zuramnak még főtt rizst is), szószt és rá csirkeszeleteket. A máj némelyike egy kicsit rózsaszínebb maradt, mint terveztem, és a fotó sem sikerült tökéletesen, de a kaja isteni finom volt. Négy személyes adag.

Europe's Master Chefs a forrás.

35 dkg nagyon vékony csíkra vágott marhahús

3 ek. olaj

4 salotta

2 dl víz

2 ek. szójaszósz

2 ek. sherry

1 pici szárított chilipaprika

1 tk. barnacukor

3 nagyobb fajta mandarin

egy kevés koriander, lehetőleg friss, ha nincs, akkor szárított

A páchoz:

1 narancs reszelt héja

2 ek. frissen facsart narancslé

2 ek. szójaszósz

1 ek. fehér borecet

1 ek. keményítő

1 tk. barnacukor

A páchoz valókat összekeverem és a húscsíkokat jól beleforgatom, minimum félórára.  Két evőkanál olajat felforrósítok (akinek van wokja, hajrá), és 3-4 perc alatt erős lángon megsütöm benne a marhát. Lyukas szedőkanállal kiszedem külön edénybe. A serpenyőbe löttyintek még egy evőkanál olajat, felforrósítom, mehet bele a nagyobb cikkelyekre vágott hagyma, majd egy perc múlva a víz, a szójaszósz, a sherry, beleszórom a cukrot és a magjától megtisztított, apró darabokra vágott paprikát is. Felforralom és kb. 7-10 percig főzöm, amíg a lé felére nem csökken. Ekkor visszakerül a marha a serpenyőbe, jól összeforgatom és még két percig főzöm. Követheti a hároo megpucolt és gerezdjeire szedett mandarin, amelyeket éppen csak beleforgatok és már kapcsolom is le a gázt. Tálalásnál megszórom egy kevés korianderrel. Így utólag azt mondom, hogy talán kevesebb chili is elég lett volna bele, de azt beszéltük, hogy apáinknak ettől a mennyiségtől valószínűleg a szeme sem rebben :). Három személyes adag.

A Hamlyn New All Colour Cookbook receptjét módosítgattam.

A húspogácsákhoz:

25 dkg darált marhahús

1 dl tej

1 ek. keményítő

1 kk. só

fél kk. őrölt gyömbér 

fél kk. őrölt szerecsendió

bors

5 dkg vaj

A mártáshoz:

2,5 dl húsleves

1 kisebb fej vöröshagyma

1 ek. liszt

50 dkg krumpli

1 ek. szárított póréhagyma

2 ek. olaj

vörösáfonya lekvár

A vaj kivételével a húspogácsákhoz valókat jó alaposan összedolgozom, kis pogácsákat formázok belőlük, a közepes lángon felforrósított vajon oldalanként 5 perc alatt kisütöm őket. Közben megfőzöm a megpucolt, felkockázott krumplit, az olajon megfuttatom a póréhagymát és ráöntöm a krumplira. Melegen tartom a krumplit, a vajból kiszedett húspogácsákat szintén. A még forró vajhoz öntöm a húslevest és 10 percig forralom. Leszűröm, vissza a tűzre és beleszórom az apróra vágott hagymát. 5 percig forralom, majd hozzáadom a kevés vízzel elkevert lisztet, főzöm még vagy két percig. Tálalásnál egy kis adag vörösáfonya lekvárt is teszek a tányérra. Én inkább kétszemélyes adagnak mondanám, gyakorlatilag viszont a Zuram befalta az egészet :).

Forrás: Norwegian Cooking.

1 fej vöröshagyma

2 kicsi gerezd fokhagyma 

1,5 dl száraz vagy félszáraz pezsgő

1,5 dl húsleves

2 dl tejszín

2 ek. vaj

10 dkg fátyolsonka

1 kk. keményítő

só

bors

30 dkg conchiglioni (azaz óriás kagylótészta)

Na eddig tartott az önkéntes konyhai száműzetés :), csapjunk megint a lovak közé. Még karácsony előtt vettem egy zacskó conchiglionit, valószínűleg Mamma vadászata járt az eszemben és miután ritkán járok az olasz bolt felé, valamint fillérekért hajították utánam, nem lehetett otthagyni :). Mondjuk én is inkább valami töltött mókát hoztam volna ki belőle, de karácsony előtt gondosan kiürítettük a hűtőt és a szárazárus polcokat is, a szilveszter délelőtti bevásárlásnál meg még elég fáradt voltam és nem sikerült eléggé előre gondolkodni - minden más itthoni tészta csak levesbetét jellegű volt, úgyhogy beáldoztam a kagylókat. A szósznál nem volt kérdés, hogy Chili&Vanilia pezsgőmártását operálom le a lazacról :) és teszem kissé rusztikusabbá. A két evőkanál vajon az apróra vágott hagymát és az áttört fokhagymákat megfuttatom, üvegesedésig. Felöntöm a felforrósított húslevessel, majd úgy 5 perc múlva a pezsgővel. Forralom vagy 10 percig, de nem én nem akarok a felétől megszabadulni. Mehet bele a tejszín és az apróra vágott sonka, só, bors. A tésztához több szószra van szükség, ezért ebben a fázisban sem hagyom 5-7 percnél tovább, ne magától sűrűsödjön be, hanem egy kis vízben feloldom a keményítőt és azzal sűrítem. A tésztáról az eladó olasz bácsi azt mondta, hogy ne kevergessem főzés közben, mert szétesik, úgyhogy csak óvatosan néha megráztam a fazekat egy kicsit. Egy kis parmezánt elbírt volna, de persze minden más sajtot sikerült vennem, csak ezt nem :). Két személyes adag. Update: véletlen egybeeséssel Mamma is hasonlót kerített ma az asztalra :). Na melyikünk a parafenoména? :)

Chili&Vaniliától nyúltam a recept nagyját.

In English 

A habcsóklapokhoz: 

4 tojásfehérje

18 dkg porcukor

1 kk. keményítő

1 ek. mák

1 dkg szeletelt mandula

A tejszínes csokikrémhez:

3 dl tejszín

2 ek. porcukor

1 kk. vaníliaesszencia

10 dkg étcsoki

A tojásfehérjéket a porcukor felével felverem, majd ha kezd már szilárdulni némileg, hozzáadom a másik felét és a keményítőt is. Egy kartonnégyzetből kivágok egy 8 centis kört, és a lyukas négyzetet sablonként használva sütőpapírral borított tepsibe kilenc habcsóklapot simítok. A tetejüket megszórom mákkal és mandulával, és mehet a 100 fokra előmelegített sütőbe egy órára. Ha kész, kiveszem, hagyom a tepsiben kihűlni, majd óvatosan leválasztom a sütőpapírról őket. Új sütőpapír, újabb kilenc kör alakú habcsóklap, ezúttal nincs mák és mandula, 100 fok, egy óra, hűlés, leválasztás. A jól behűtött tejszínt a porcukorral és a vaníliaesszenciával felverem, de nem teljesen keményre. Az étcsokit vízfürdő felett megolvasztom, egy picit hagyom hűlni, majd óvatosan a tejszínhez keverem. Csillagfejjel ellátott habnyomózsákba kanalazom, majd a máktalan-mandulátlan :) lapokra csigavonalban rányomom, és egy mákos-mandulás habcsóklapot teszek kalapként rá :). Teve van egypupú, vagy kétpupú, vagy négypupú, sőt több :). Ennek megfelelően lehet egyemeletest csinálni:

Kétemeletest:

Sőt, többet is, de az már BigMac-i magaslatot jelent :). Pár percre érdemes a hűtőbe tenni a tejszínkrém miatt és nagyjából azonnal befalni, mert később a krém megpuhítja a habcsóklapokat.

Michel Roux: Desserts

45 dkg csirkemell

4 közepes fej lilahagyma

10-15 dkg tőzegáfonya

3 ek. olaj

1 dl vörösbor

0,5 dl víz

1 ek. vörösáfonya lekvár

1 kk. keményítő

só

bors

provanszi fűszerkeverék

rizs

Az olajon megpirítom a felkarikázott hagymát, majd hozzáadom a felkockázott csirkét. Ha minden oldalon szépen fehéredésig megsültek a kockák, akkor felöntöm a borral és a vízzel. Ha a folyadék felét elfőztem, mehet hozzá az áfonya, a só, a bors és a fűszerkeverék. Ha az áfonyák már megpuhultak, hozzáadom a lekvárt. A keményítőt egy kis hideg vízben elkeverem és a szószhoz öntöm. Egy perc még és készen is van. Rizs jár hozzá. Két személyes adag.

1 kg csirkemell

1 dl száraz vörösbor

4 dl húsleves

10 dkg olajban eltett szárított paradicsom

2 ek. olaj a szárított paradicsomok alól

8 gerezd fokhagyma 

5 dkg zöld olívabogyó

3 babérlevél

1 evőkanálnyi friss kakukkfű

2 kk. keményítő

1 ek. víz

rizs

Az olajat serpenyőben felforrósítom, a nagyobb darabokra vágott csirkéket minden oldalukon megpirítom benne. Hozzáadom a bort, a húslevest, az egész fokhagymagerezdeket, a csíkokra vágott szárított paradicsomokat, a babérleveleket és a kakukkfüvet. 15-20 percig, vagy amíg a csirke vajpuha nem lesz, lassú tűzön párolom. Ekkor elkeverem kis tálkában a vizet és a keményítőt, kiszedem a csirkét a serpenyőből, hozzáadom a visszamaradó léhez a keményítős cuccot és pár perc alatt besűrítem. Visszatér a csirke és az olajbogyó (amilyen szerencsém van, magos volt itthon, aztán nyiszatolhattam le a mag körül a húsát :) ). Átmelegítem és készen is van, rizst főzök hozzá köretnek. Négy személyes adag, még a négyéves is azt mondta, hogy nagyon finom volt, ámbár ennek értékéből némileg levon, hogy hozzátette: Dóri, ami nem az én keresztnevem :)). (Apuka frappánsan - rutinosan? :)) - odasuttogta neki, hogy ilyenkor azt kell mondani, hogy anyádat így hívják, az ötlet apróbb szépséghibája volt, hogy a szintén eltérő keresztnevű kedves mama is a vacsoratársaság részét képezte :).)

12 dkg vaj

5 dkg porcukor

1 tojás

1 ek. vanília esszencia

20 dkg liszt

fél csomag sütőpor

1 ek. keményítő

A tetejére:

1 tojásfehérje

1 ek. porcukor

70 csipetnyi kristálycukor :)

Zokszó hagyta el a száját az én drágámnak, mégpedig a cizelláltabb fajtából: hogy neki nincs is az ötórai teája mellé kis rágcsálnivalója. Eddig arról se tudtam, hogy van ötórai teája :). De hátha csak a süteményre várt :). A szobahőmérsékletű vajat habos-könnyűre keverem a cukorral. Mehet hozzá a felvert tojás, a vanília esszencia, a sütőporral és keményítővel elkevert liszt. Könnyű tészta lesz a végeredmény, nem ragadós. Lisztezett felületen kinyújtom olyan 2-3 mm vastagra, férfias virágformákkal mintegy hetven darabot kiszaggatok belőle (maradékot mindig összegyúrom, kinyújtom újra). 180 fokra előmelegítem a sütőt, a virányokat elrendezem sütőpapíron. A tojásfehérjét és a porcukrot jól elkeverem egymással és megkenem a tésztákat vele. Mindegyik tetejére csipetnyi kristálycukrot szórok. 15 perc alatt szépen kisülnek. Maga a tészta nem túlságosan édes, viszont finom vaníliás.

The Ultimate Cookie Book receptje.

60 dkg őszibarack (nekem fehér húsút sikerült kifogni)

1 l víz

4 ek. cukor

1 ek. citromlé

1 kk. vaníliaesszencia

1,5 dl tejszín

1 kk. keményítő 

vaníliafagyi (opcionális, de finom :) )

A barackokat egy-két percre forrásban lévő vízbe mártom, majd utána hidegbe és lehúzom a héjukat, feldarabolom őket. Mehet rá a cukor, a citromlé a vanília és a liter víz. Ha felforrt, a tejszínt elkeverem a keményítővel és fokozatosan a leveshez keverem. Ha kihűlt, felvert tejszínnel, de még inkább fagyival (nekem karamellás vaníliafagyi volt itthon hozzá) tálalom. Négy személyes adag.

A legjobb 100 leves recept.

2 tojásfehérje

12 dkg porcukor

1 ek. keményítő

fél ek. fehérborecet

pár csepp vaníliaesszencia

Nagyobb tömegben felgyűlt a tojásfehérje a mélyhűtőben, ideje megszabadulni tőlük. Mielőtt nekiesnék egy Pavlovának, hosszú idő után kísérletet teszek a habcsókra. Kísért egy régi kudarcélmény, amelyet az én hőn szeretett párom időnként nem felejt el felemlegetni erőst kárörömös vigyorgások közepette :). De bíztam Nigellában. A szigorúan szobahőmérsékletű tojásfehérjéket viszonylag kemény habbá verem, majd még mindig mixerrel a kézben fokozatosan hozzáadom a cukrot, végül alacsony fordulatszámnál a keményítőt, az ecetet és a vaníliaesszenciát. 180 fokra melegítem a sütőt, közben sütőpapírral kibélelem a sütőlapot és rákupacolom a habcsókokat, kb. evőkanálnyi adagonként. Lehet szórakozni zsákozással is, meg nyomóval, most nem volt türelmem. Így viszont izgalmasabb formák születnek; habcsók van egyszarvú, van kétszarvú, van négyszarvú, sőt több :))). Amikor bekerül a sütőbe, leveszem a hőfokot 150 fokra, sül félórát, sütő lekapcs, bentmarad még félórát és utána is pihenhet még. Aki meg úgy gondolja, hogy a habcsók karácsonyi süti, egyen hozzá friss gyümölcsöt és hamar meggondolja magát :). Ketten elcsipegettük viszonylag gyorsan, főleg, hogy Egyesek nagyon kis könnyűnek ítélték a cukortartalom pontos ismeretének hiányában :).

Nigella Lawson: How to be a Domestic Goddess.

A tésztához:

2 tojás

3 ek. forró víz

10 dkg cukor

8 dkg liszt

5 dkg keményítő

1 tasak vaníliás cukor

fél csomag sütőpor

vaj

A joghurtos krémhez:

50 dkg eper

0,5 l natúr joghurt

2 dl tejszín

8 zselatinlap

2 ek. cukor

A tetejére:

25 dkg eper

1 ek. cukor

4 zselatinlap

Elsőként a tészta készül el. A két tojást a vízzel habosra verem (gépesített megoldás az igazi), majd fokozatosan hozzáadom a cukrot, a vaníliás cukrot, és a liszt-sütőpor-keményítő keverékét. Kivajazott, alján sütőpapírral bélelt 26 cm átmérőjű kapcsos tortaformába teszem és 180 fokra előmelegített sütőben 20-25 perc alatt megsütöm. Formából kiszed, sütőpapír lehúz róla, rácson hagy kihűlni, majd elmosott tortaformába vissza. Az epret a cukorral robotgépben pépesítem, aki édesen szereti a krémet, tegyen hozzá több cukrot, mert ez a cukormennyiség azért el fog tűnni a krémben, marad kellemesen savanykásnak. Szűrőbe pakolom és hagyom, hogy kb. 1-1,5 dl levet lecsöpögtessen magából, ezt félreteszem. Az epermasszát a joghurthoz keverem, a zselatinlapokat beáztatom hideg vízbe. Ha megpuhultak, leöntöm róluk a vizet és alacsony láng felett megolvasztom őket. Kis joghurtos masszát adok hozzá, eldolgozom benne és hozzáöntöm a nagy adag masszához. A tejszínt felverem és szintén beleforgatom. A masszát ráöntöm a piskótára és 2 órára hűtőbe teszem. Utána a tetejét kirakom szeletelt eperrel. Az eper félretett levét kiegészítem vízzel fél literre, hozzáadom az evőkanál cukrot és felmelegítem (nem kell forralni!). Közben a 4 zselatinlapot beáztatom és ha megpuhult, a meleg epres léhez keverem, elolvad benne. Ha megfelelő hőmérsékletűre hűlt, a torta tetejére öntöm. Aki jobban szereti a tortazselét, szórakozhat azzal is, itt nem lehet kapni :). Kell neki még vagy újabb 2 óra a hűtőben. Lehet cifrázni tejszínnel tálaláskor. 8 személynek elég, mi ketten szépen elcsipegetjük :).

Dr. Oetker Könnyű gyümölcstorták c. könyvéből, azon belül több tortából sakkoztam ki :).

50 dkg zöld spárga

6 dl víz

2 dl tejszín

1 ek. vaj

1 ek. cukor

1 kk. keményítő

citromlé

só

fehérbors

opcionálisan petrezselyem a tálaláshoz

A spárgák fejét levágom, a száruk fás végét levágom és kidobom, a szárakat megpucolom és kb. centis, két centis darabokra vagdosom. A vizet, a cukrot, csipetnyi sót és a vajat összeforralom, s beledobom a spárgafejeket és szárdarabokat. Kap úgy 15-20 percet, amíg puhára fő, ekkor botmixerrel kezelésbe veszem. A keményítőt és fél decit a tejszínből összekeverek, hozzáadom a leveshez és visszateszem a gázra, éppen csak amíg fel nem forr. Ha ez megvan, lekapcsolom, hozzáöntöm a maradék tejszínt, kap egy kis fehérborsot, még sót, ha úgy érzem és egy kis citromlevet (2-3 ek.). Tálalásnál egy kis petrezselyemmel megszórhatom. Két személyes adag.

Soups.