A mártáshoz:
6 dkg fehércsoki
3 ek. tejszín
1 kk. vaj

A barackhoz:
1 őszibarack
1 kk. vaj
2 ek. porcukor
őrölt kardamom

durvára vágott, pirított dió

Fehércsokis kattanásom van, a tizenévvel ezelőtti egyetemi vizsgaidőszakok óta talán először.  A barack többnyire nyersen tűnik el egész nyáron, de most valami halmozottan, töményen édesre vágytam, semmi savanykás kiegyensúlyozás, semmi finomítás, csak arconcsapó édesédesédes jöjjön.

A csokit a vajjal és a tejszínnel alacsony lángon összeolvasztom és ha kissé kihűlt, a tányérba kanalazom. Egy serpenyőben megolvasztom a másik pici adag vajat (éppen csak bevonja az alját), majd a kardamomos porcukorba nyomott barackszeleteket mindkét oldalukon addig sütöm, amíg a cukor ragadós-nyúlóssá, a barack szélein kicsit áttetszőssé nem válik. A szeletkéket a csokis mártásra teszem, majd megszórom az egészet a dióval. Elvileg töménysége maitt kétszemélyes adag, gyakorlatilag férj nem szereti a fehércsokit :), tehát (sóhaj) nekem kellett eltüntetni az egészet :). 

 

1 banán
3 dkg mirelit málna
1 csipet őrölt kardamom
1 csipet őrölt fahéj

A banán meghámozom és fóliába csomagolva a mélyhűtőbe teszem, amíg meg nem fagy. A málnát korábban veszem ki, hogy kiolvadjon, ha ez megtörtént, akkor kiveszem a banánt is. Amikor a banán félig kiolvadt, akkor kis aprítóba teszem a málnával és a fűszerekkel együtt és összeturmixolom. A banánfagyasztás fontos elem, ha nem bébipapit akarunk enni, mert ettől teljesen más végeredményt kapunk: olyan sűrű, ragadós, isteni gyümölcsös, hideg krémet, hogy az aprító pengéjét sem lesz egyszerű eltávolítani a gépből. Csináltam már sima banános változatát is, az is remek. Egyszemélyes adag, 110 kcal.

A fogyókúrázóknak pedig ajánlom további ötletekért és receptekért a frissen létrehozott (Súly)vesztõhely blogot, ahol számos gasztroblogger gyûjti a diétás ételeket és fogyókúrás tippeket.

Erika barátném receptjét turbóztam tovább.

Eredetileg a Borsán.

1 kg körte
1 l víz
1 egész fahéj
4 ek. finomítatlan nádcukor
2 ek. Madeira vagy más desszertbor
1 kk. őrölt kardamom
tányéronként egy szelet Vienetta

Én továbbra is azon szerencsések közé tartozom, akik csak hátradőlnek karácsonykor és hagyják, hogy mindenféle finomságokkal megrakják a tányérjukat. Nincs bevásárlás a tömeggel küzdve, nincs fejtörés, hogy mivel rukkoljak ki karácsonyeste, nincs zsonglőrködés az idővel - ezek a dolgok anyámra és anyósomra maradnak. Addig is, amíg eljő a Nagy Családi Kajálások időszaka, próbálok némileg gyomorkímélőbb ételeket főzni, hogy jobban bírjuk a traktát. Bár a telet inkább a meleg levesekkel hozzuk összefüggésbe, néha jól esik egy kis hideg (végtére is jól befűtünk a lakásban). A körtét általában nem szokták krémlevesként elkészíteni, pedig nagyon finom, érdemes kipróbálni. Ez a recept egyszerű és gyors - emiatt a karácsonykor mérgezett egérként rohangáló háziasszonyoknak is segítség lehet -, ugyanakkor a Vienettától más lesz, mint egy szokásos gyümölcsleves. 

A körtét megpucolom, felkockázom és a fahéjjal, vízzel, cukorral addig főzöm, amíg meg nem puhul. A végefelé adom hozzá a Madeirát és a kardamomot, kap még két percet és lekapcsolom. A fahéjat kikapom belőle, majd botmixerrel szép krémesre turmixolom. Kihűtöm (hideg vízzel feltöltött mosogatóbaállítás gyorsíthatja a folyamatot), majd egy szelet Vienettával tálalom. Lehet más fagyival is természetesen, a Vienetta azért jó, mert a ropogós csokidarabkák benne némileg pótolják a hiányzó levesbetétet. Ezzel kívánok nagyon kellemes karácsonyt a Borsa olvasóinak és stresszmentes főzést a háziasszonyoknak/uraknak!

Eredetileg a Borsán.

5 dkg étcsoki pasztilla
5 dkg tejcsoki pasztilla
5 dkg fehércsoki pasztilla
3 nagy tojás
2 dl tejszín
6 ek. porcukor
1 kis csomag zselatin
1 csapott kk. friss, reszelt gyömbér
1 csapott kk. őrölt kardamom
1 késhegynyi őrölt pirospaprika

A pofám leszakad, de csak saját bénázásomnak köszönhető, hogy szépen lekéstem Melange csokis kiírásáról, immár az eredmény is megszületett. Pedig begyűjtöttem szépen a zsákmányt a Keserédesben, beszélgettem Melange anyósával, aki nagyon helyes asszony, bevásároltam a bonbonokból ajándékba, egy másik körben a Zuramat itattam meg ugyanott forrócsokival, satöbbi, satöbbi, majd a saját pakkomat két alkalommal is gondosan otthon (=jó messze) felejtettem. A kipróbálásra kapott epres pasztillák még mindig sok-sok kilométerre várják üzembiztosan bekövetkező végzetüket, addig is egy másik receptet kerítettem sorra társaikhoz. Fakanálkától kaptam még ajándékba a Különleges receptek c. szakácskönyvet, amiből a tripla csokihab tetszett a legjobban első blikkre is, csak ott alkohollal variálnak, én pedig a fűszerekre szavaztam (és kevesebb cukorra). A receptet tekinthetjük akár a következő VKF!-re való bemelegítésnek is :).

A tojássárgákat három ek. porcukorral kézi habverővel habosra verem. Csipet sóval másik tálban jöhetnek a fehérjék is, félpályánál hozzákeverek két ek. porcukrot, mehet a hűtőbe. Végül a maradék ek. porcukorral felverem a tejszínt is, ez is a hidegen köt ki. Következik a zsonglőrmutatvány: első körben az étcsokis pasztillákat olvasztom fel gőz felett, párhuzamosan felmelegítem a fél deci vízzel elkevert zselatint. Lekapom a gőzről a csokit, hagyom egy picit hűlni, közben már teszem a tejcsokis tálkát a helyébe. Az olvadt étcsokihoz keverem a pirospaprikát - a csípősségétől függően annyit kell bele tenni, hogy éppen csak egy picit bizseregjen majd az ember nyelve tőle, amolyan chilis csoki effektusként -, a zselatin harmadát, majd a cukros tojássárgája harmadát, a tejszín és végül a tojáshab harmadát. Üvegpoharakba kanalazom, amiket a hűtőbe teszek. A felolvadt tejcsokis pasztillákkal ugyanezt a mókát játszom el, csak gyömbért keverek bele, miközben már a fehércsokisat olvasztom, végül a harmadik réteget is elkészítem az őrölt kardamom hozzákeverésével. Két órát hagyom hűlni. Háromszemélyes, finom fűszeres csokirétegek születnek végeredményként, amik remélem kis kárpótlást jelentenek a megkésett írásért, amiért ezúton is elnézést kérek.

A Különleges receptekből módosítva.

20 dkg eper

4 tojás

2 dl tejszín

1,5 dl tej

1 vaníliarúd

5 dkg nádcukor

12 dkg porcukor 

1 tk. kardamom mag

0,5 tk. őrölt kardamom

3 ek. keményítő

2 ek. eperlikőr

No, hát akkor essünk neki az ötödik, fűszeres fordulónak, amelynek Aubergine a házigazdája. Nem kaptam szívemhez, amiért a hölgyemény kizárta a zöldfűszereket :), bár ugye büszke tulajdonosként boldogan állítottam volna csatasorba erkélylakó barátaimat. De igaza volt, rengeteg finom fűszer áll rendelkezésünkre a leveleken túl is. Azt viszonylag korán sejtettem, hogy kardamom lesz a választottam, csak az ételre vártam, ami majd valahogy előkerül hozzá. Aztán az egyik kirándulásunkon belebotlottam Paul Gayler: Flavors c. könyvébe, és tudtam, hogy ehhez a fordulóhoz erre van szükségem. Végigveszi a legfontosabb zöldfűszereket és fűszereket, zöldségeket és gyümölcsöket, valamint más ízesítőszereket, rövid leírást ad róluk, és recepteket társít hozzájuk, a koriandertől a gyömbéren át a balzsamecetig. És itt jött szembe a flognarde-recept eredetije.

Nem szoktam nagy elméleti levezetésekbe bocsátkozni, de talán két szót szólhatunk arról, hogy mi is ez. Francia desszert, a clafoutis egyik változata, csak míg a clafoutis cseresznyés, a flognarde takarja a minden más gyümölccsel készült variációkat, származási helye állítólag Auvergne. Ahogy C&V is írta, nehéz eltalálni a jó arányokat hozzá, szerintem ez a változat nem rossz, ahogy így néztem, összetevőiben hasonlít is az ő receptjéhez, talán egy kicsit kevesebb tojással próbálnám meg legközelebb. Paul recepje rebarbarával készült, de a rebarbizó szekciónak büntetésül eperrel csináltam :). Na jó, rebarbaráért el kellett volna menni a boltba, eper meg volt itthon, szombat van, lustálkodom, délután három órát alszom, és nem megyek bevásárolni :).

A fűszeres rész lenne a házi feladat, amit én most elbliccelek. Amilyen mázlim van, Chili&Vanilia részletesen megírta a tudnivalókat a kardamomról, angolul meg a Wikipedián és Katzernél lehet olvasgatni minden okosságot róla. Én zöld kardamomot használtam. A fotón az egész darabok, a belőlük kiszedett magok és őrölt kardamom látható, utóbbi bolti. Nyilván a frissen tört magoknak van friss aromája és intenzívebb íze, azonban házilag nemigen lehet olyan finomra őrölni, mint iparice, úgyhogy úgy döntöttem, keverem a kettőt, lesz benne ez is, az is. A fél baráti körömet elláttam már őrölt kardamommal, szerintem süteményekbe jobban használható, ha az ember nem harap rá magdarabkákra :).

Aztán már főzés közben jöttem rá, hogy jó bamba voltam :), mert a receptben van vanília is, ami szintén kvalifikált résztvevője a játéknak. Örömmel konstatáltam, hogy a kedves brüsszeli kollegina ezt a részt szintén megírta helyettem :), továbbá a Wikipedia és Katzer sem hagy cserben :). A vaníliáról nehéz sokat mondani, otthon tudom, hogy drága, viszont nem lehet összehasonlítani az igazit a vaníliás cukorral, néha-néha talán érdemes beruházni egy-két darabba.

És akkor lássuk végre a receptet. A nádcukrot és a vizet tűz felett addig főzöm, amíg a cukor fel nem oldódik és finoman forrni nem kezd. Beleteszem az epreket és két percig főzöm őket, ne essenek szét, csak egy kicsit puhuljanak meg. Lecsepegtetem őket és egy papírtörlővel bélelt tányéron hagyom őket kihűlni. A tejet, a tejszínt, a kardamomot és a felhasított vaníliarudat alacsony lángon felforralom, amint elkezd forrni, lekapcsolom és 5 percig hagyom az edényben. A tojásokat a porcukorral habosra verem, hozzáadom a keményítőt és az eperlikőrt, szintén jó alaposan elkeverem. A tojásos keverékhez szűröm a tejes szekciót és jó alaposan felverem ismét. Az epreket négy, kb. 2,5 decis kivajazott formába teszem, majd rájuk öntöm a tejes keveréket. Így utólag azt mondom, hogy a magasabb falú poharak helyett inkább több kisebb, alacsonyabb forma célszerűbb lett volna, de gondoltam a fotó miatt próbáljuk ki a poharakat. 180 fokra előmelegített sütőben 30 percig sütöttem, nem akartam, hogy folyós legyen. A tetejére mehetett volna porcukor, ha nem fogyott volna el :). Négy személyes adag. További kardamomos, vaníliás, illetve vaníliakivonatos receptek tőlem.

Paul Gayler: Flavors c. könyvéből

1 nagy narancs

1 dl natúr joghurt

1 mokkáskanál őrölt fahéj

nagy csipetnyi őrölt kardamom

pár szem dió

Tévésztárunktól :) kedvet kaptam egy kellemes joghurtos turmixhoz. A narancsot kifacsarom, rostjaival és a többi hozzávalóval együtt röviden összeturmixolom, azért röviden, hogy a dió darabos maradjon. Egy személyes adag.

25 dkg porcukor

25 dkg liszt

3 tojás

1 ek. rum

10 szem kardamom

1 csapott ek. őrölt kardamom 

2 ek. őrölt fahéj

5 dkg dió

vaj

A tojásokat a cukorral habosra keverem, majd fokozatosan hozzáadom a lisztet. Mehet bele a rum, az összetört kardamom magok, az őrölt kardamom és a fahéj. Vizes kézzel diónyi golyókat formázok belőle és negyed diókat nyomok a belsejükbe (most már azt mondom, felek is belefértek volna). A tészta elég lágy és lapul is, helyet kell köztük hagyni. Vajazott tepsibe kerül, 180 fokos sütőben úgy 15-20 percig sütöm, amíg az alja barna nem lesz. Amikor kiveszem, még puha, de pár perc múlva szilárdul a tésztája. 20 darab lett belőle.

Pelle Józsefné: Csemegék könyve

50 dkg fehérszőlő

25 dkg ribizli

1,5 l víz

1 ek. őrölt kardamom

2 ek. cukor

3 dl vaníliás (vagy natúr) ivójoghurt

A szőlőt a cukorral és a kardamommal megszórom, felöntöm a vízzel és felteszem a tűzre. Ha felforrt és a szőlő puhára főtt, lekapcsolom, ekkor szórom bele a ribizlit. Ha kihűlt, hozzákeverem a joghurtot. Négy személyes adag.

1 kg sertéscomb szeletelve

A páchoz:

1,5 dl tej

1 dl tejföl

3 ek. majonéz

fokhagymapor

1 ek. mustár

1 kk. citromlé

fejenként egy körte

őrölt kardamom

vaj

A páchoz valókat összekeverem és a kiklopfolt husiszeleteket beletunkolom min. 4 órára. Aztán a körtéket négybe vágom, édes jó Mariskám :), kimagozom és hosszukban vékonyra szeletelem. Meghintem őket alaposan a kardamommal és vajban gyorsan mindkét oldalukat kissé üvegesre sütöm. Hagyom őket kihűlni. A husikat mindkét oldalukon jól kisütöm. Haspók Berciknek sütök mellé még krumplit is :). 3 személyes adag.

A tésztához:

60 dkg liszt

1 tojás

12,5 dkg vaj

10 dkg porcukor

25 g rendes vagy 7 g szárított élesztő

2,5 dl tej

1 kk. só

2 kk. őrölt kardamom

A töltelékhez és a szóráshoz:

2 ek. őrölt fahéj

6 ek. porcukor

vaj

1 tojás

porcukor a szóráshoz

A tésztához az élesztőt, a cukrot és a langyos tejet ismertetem össze egymással először. Ha az élesztő elkezd dolgozni, akkor mehet hozzá a vaj, a felvert tojás, a só, a kardamom. Aztán hozzászitálom a lisztet. Szép, fényes, lágy tészta lesz belőle, nem ragadós. Duplájára kelesztem, majd négy adagra osztom. A fahéjat és a porcukrot kis tálkában összekeverem. Az első adag tésztát kinyújtom úgy 30*25-ös téglalappá, 2 mm körüli legyen a tésztavastagság. Jó alaposan megkenem vajjal és megszórom a fahéjjas porcukor negyedével, mindenhol jól fedje be. A téglalap hosszú oldalán feltekerem és felvágom csigákra, de nem egyenesen, hanem így: / \ / \ / \ Kis trapézokat kapok, amiknek a keskeny tetejük úgy 2 cm, az aljuk úgy 5 cm. A nagyobb aljukra "ráültetem" őket és átpakolom a vajas-sütőpapíros tepsibe. Két adag tészta fér rá, ezek pihennek úgy 20 percig a lapon, közben 180 fokra előmelegítem a sütőt. A tésztákat megkenem a felvert tojássárgájával és megszórom porcukorral. Amíg az első adag sül, megcsinálom a következőt. 20 perc alatt szép aranybarna lesz. Egy elég tisztes tálnyi lesz belőle.

Tessa Kiros (Falling Cloudberries) receptje.