A kekszekhez:
26 dkg liszt
3 dkg holland kakaópor
25 dkg szobahőmérsékletű vaj
10 dkg porcukor
1 tojásfehérje
2 csipet só

A teknősbékákhoz:
2 dl meggybefőttlé
meggybefőtt
2 nagy csipet agar-agar (helyettesíthető porzselatinnal megfelelő mennyiségben)

2,5 dl tejszín

Kicsi Vú megkért, hogy blogszülinapja alkalmából vendégposztoljak nála, amire nagy örömmel vállalkoztam, majd hamar jött a hosszas fejtörés, hogy "de mit?". Stílusosan valami szecsuáni borsosat kellett volna, mert ez az ő hagyatéka az én konyhámban - tőle kaptam az első csomagot, ami szerelmet gerjesztett első látásra :) és hosszútávú használatot. De kicsi Vú mellé az ember nem nagy darab húsokat képzel el, amik szecsuáni borsban hemperegve, közepesen átsülve elterülnek a tányéron, hogy nesze, aranyos, hepibörzdéj :). Nem, ide valami kis édesség kell, és valami kedves, olyasmi, amitől mosolyog, nem egy brutál krémes torta. Bár azt hiszem, ezt is hívhatnánk dekonstruált Fekete-erdő tortának :), az kellőképp proccos lenne, de a teknősbékás Fekete-erdő keksz talán találóbb.

Hommage à kicsi Vú megoldással az alap - a kakaós sablé Viennois - tőle származik, és a "bevált recepteken" ne változtassunk. Úgyhogy a lisztet és a kakaót összeszitáltam, a vajat a porcukorral habosra vertem, majd hozzáadtam a tojásfehérjét, a sót, és fokozatosan a kakaós lisztet. Itt hívnám fel a figyelmet arra, hogy a kézimixer és a 3 év alatti társalkotó még mérsékelten kompatibilisek egymással, de legalább a konyha felmosását is sorra keríthetjük... A keveréket 1 órára a hűtőbe tettem, majd folpackba csomagolva kb. 6 cm átmérőjű rudat formáztam belőle. Még két óra a hűtőben, majd felszeleteltem kb. centis vastag karikákra. Hogy kicsi Vú miként hozott ki ebből a mennyiségből 40 darabot, az számomra a konyhaművészet nagy rejtélyeinek egyike, én megfeszülve is csak 14-et abszolváltam. 180 fokra előmelegített sütőben, sütőpapírral bélelt sütőlapon 15 percig sütöttem őket (kicsit megdagadnak, hagyjunk köztük távot), majd rácson hagytam kihűlni.

Amíg sülnek a kekszek, jöhetnek a teknősbékák. Előre szólok, hogy a formát moestől kaptam, őt lehet zaklatni forrás iránt :). A meggybefőtt levéhez hozzászórom az agar-agart (agar-agarat?), majd felforralom. Mindegyik teknősbékába merek egy nagyon picit belőle, majd beleteszek a páncéljába egy-egy szem meggybefőttet, és a forma tetejéig merem rá a maradék meggylevet. Ha kihűlt, mehet egy kicsit a hűtőbe.

A tejszínhabot felverem, és ha keksz teljesen kihűlt, jöhet az összeállítás: mindegyikre nyomok egy habrózsát és teszek mellé egy teknősbékát :). Igazából nem gondoltam át alaposabban a dizájnt, így utólag megideologizálva mondjuk kakaótengeren tejszínhab-sziget felé úszik az állat :), és közben a Happy Birthday-t dúdolja à la Marilyn :), de a háromféle állag és íz miatt ideológia nélkül is finom. Remélem, Vúnak is tetszik. Boldog blogszülinapot!

Kicsi Vú receptje alapján.

18 dkg marcipán
12 dkg puha vaj
10 dkg nádcukor
5 dkg porcukor
2 tojás
3 ek. kakaópor
15 dkg liszt
1 tk. sütőpor
10 dkg étcsoki

Most már valaki mutassa meg a naptárat az időjárásfelelősnek. Hideg van, hideg van, hideg van, én pedig meleget szeretnék, friss, piros gyümölcsöket, napsütést, tengerparti kirándulást, virágszőnyeget az utcákra, nyári gumit a kocsira, és egyáltalán.  Addig is, amíg mindez bekövetkezik, valamivel pofán kell csapni Holle anyót (részemről egyébként a dead opció mellett tenném le a voksomat :) ), beizzítani a sütőt és lélekmelengető édességet tolni fázó gyomrunkba. Mindennek előkészítésére körülbelül 15 perc állt rendelkezésre és a spájz meglévő tartalma, amíg a Bevásárló Babakocsis Egység elment beszerzőútra.

A vajat és a cukrokat (nem volt itthon elég nádcukor, lásd beszerzőút szükségessége, ezért a kényszerű porcukorhasználat) habosra keverem, hozzáütöm a tojásokat, mehet bele a liszt, a sütőpor, a kakaó és alaposan eldolgozom. A marcipánt nagyobb, a csokit kisebb darabokra vágom, és egy maréknyi kivételével a masszához keverem. Sütőpapírral bélelt kenyérformába lapátolom (elég tömör tészta), elegyengetem és a tetejére szórom a maradék marcipán- és csokikockákat. 180 fokra előmelegített sütőben kb. 35-40 perc alatt készre sül (megemelkedik, a tetején a marcipán aranybarna lesz). Legfinomabb és a legpuhább még frissen, langyosan, másnapra kissé kiszáradt a maradék, hiába takartuk le. Holle anyó meg BIK :).

A Chocolate&Coffee receptjét módosítottam.

A tésztához:
3 tojás
10 dkg porcukor
1 tk. vaníliakivonat
2,5 dkg kakaópor
2,5 dkg liszt
6 dkg olvasztott vaj

A töltelékhez és a borításhoz:
15 dkg meggybefőtt
3 ek. meggybefőtt lé
2 ek. kirsch
3 dl tejszínhab
1 ek. porcukor
1 tk. vaníliakivonat
csokidíszek, csokireszelék vagy csokiforgácsok

Nem mondhatnám, hogy nagy feneket kerítettünk az esküvőnknek (és akkor erősen eufemisztikus voltam :) ), hasonlóképp az évfordulók is meglehetősen egyszerűen zajlanak: elmegyünk étterembe enni egyet. Semmi procc, kazalnyi virág, patakokban folyó pezsgő - és ez nekünk így tökéletes. Tegnap akaratunkon kívül műsor is járt a kajához :), bár a Zuram ügyes székválasztásának köszönhetően csak én élveztem a középkorú hölgyek-urak robotkecsességű mozgásának látványát, amint szemlátomást első szambaleckéjüket vették az étterem mellett a homokban, különös tekintettel arra a nem annyira modelltestű úriemberre, aki félmeztelenre vetkőzve örvendeztette meg a nagyközönséget szőrös hátának és vastag aranyláncának látványával :). A desszertet - ennek is köszönhetően :) - kihagytuk, mert azért nem bírtam ki, hogy valami apróságot ne dobjak össze.

- Milyen tortát csináltál? 
- Fekete-erdő.
- Az milyen?
- Kakaós piskótán tejszínhabos réteg, azon meggy, azon tejszínhab, megint kakaós piskóta, bevonva tejszínhabbal az egész, plusz csokidíszek.
- Nem is kell sütni?
- De, a piskótát.
- De utána csak megkened, mint a vajaskenyeret és kész? Hát ilyet én is tudok.

Tehát jövőre ilyenkor a Zuram interpretációjában dokumentálom a tortát :), addig is én így csináltam meg, kisebb tortára (kb. négyszemélyes) igazítva a receptet (aki nagyobban akarja elkészíteni, szorozza a mennyiségeket mindenhol kettővel és három lapot süssön ki a tésztából).

A meggyet a meggylével és a kirsch-sel összekeverem, hagyom állni. A három tojást a porcukorral fehéredésig vertem elektromos habverővel, majd hozzáöntöttem a vaníliakivonatot, a lisztet, a kakaót és az olvasztott vajat. Kivajazott, alján sütőpapírral bélelt, 18 cm átmérőjű kapcsos tortaformában kisütöm a fele adag tésztát 180 fokra előmelegített sütőben 15 perc alatt, 5 percet hagyom hűlni a formában, majd a rácson teljesen; a másik adag tésztával is megismétlem. A meggyet alaposan lecsöpögtetem, az áztatólevet felfogom. A tésztalapokat villával megböködöm és alaposan megkenem a kirsch-meggylé keverékével, mint a vajaskenyeret :). A tejszínhabot felverem, félpályánál hozzáadom a porcukrot és a vaníliakivonatot, majd kenek egy szép adagot az alsó tortalapra - pont mint a vajaskenyeret :).  

Jöhetnek a meggyek: szépen kirakom velük a tejszínhabos réteget, mint mondjuk a vajaskenyeret retekkel :).

Megint tejszínhab következik (vajaskenyér :) ), majd a második, előzőleg szintén villával megböködött és meggylé-kirsch keverékével átitatott tésztalap. A tejszínhab maradékával pedig felül és körben befedem a tortát - mondhatni, megkenem, mint a vajaskenyeret :).

Végül az oldalát kirakom csokidíszekkel (lehet reszelékkel vagy csokiforgáccsal is), a tetejére pár szem meggy és szintén csokidísz kerül. Pihen egy pár órát a hűtőben és már tálalható is. Pofonegyszerű, mint a vajaskenyér :).

Kolleginák receptjei: t3v3d3sé ingvasalással egybekötött :), Ízbolygó anyukájáét használja, marmalade krémsajttortával kombinálta egybe, Mirelle párizsi krémmel bolondította meg, Pákosztos Macska Lajos Mari receptjét variálja, Marisom szögletes formára igazítja, Tortaimádó meggyes krémréteggel is megtölti, Badisék anyája 15 cm magasra tornyozza.

Recept innen adaptálva: Chocolate&Coffee.

Oké, ez vérciki lesz :). Szóval jubileumi kiírás, Lila Füge régészkedik :), és sorra jönnek elő a gyönyörű történetek, előkerülnek a gyerekkori emlékek, a nagymamák, a nagypapák, a régi családi receptek, a csudaszép fekete-fehér családi fotók, alacsonyan szállnak a 25 éves rutinok :). Hát én nagyjából egészében magamtól tanultam meg főzni, könyvből. Anyám jól főzött, és a mai napig nem irigylem, mikor megpróbálja a család különböző szekcióinak szinte tagonként eltérő igényeit összehangolni. Vannak hozzá kapcsolódó élményeim, a túróval töltött zsemléjére meg a karamellás tejre összefut a nyál a számban, a lepcsánka mióta világ a világ, az ő specialitása, pedig nagyon utált lereszelni öt főre annyi krumplit, de azt nem mondhatnám, hogy állandó jelleggel ott sertepertéltem körülötte a konyhában. Nyaralásokkor nagymamáéknál laktunk, aki szintén finomakat főzött, de amikor az ember két-három hétre megszabadul a szüleitől, fontosabb dolga is van, mint a tűzhelynél ácsorogni :). Például indiánosat vagy nindzsásat játszani :), sátort verni az udvarban, megküzdeni a hintaágyért, úgy osonni a tiltott szőlőben, hogy a nagypapa ne vegye észre (esélytelen), csipkefüggöny-fátyollal királylányt alakítani. Esetleg annyit alkottunk, hogy lecukrozott cseresznyét tettünk a mélyhűtőbe, meg megmostuk a frissen szedett sóskát. A sült vér nagymamához kötődik, a mai napig kezét csókolom érte, amilyen mázlim volt, egyik testvérem vagy unokatestvérem sem osztotta ezirányú rajongásomat. Keresztanyáméknál a nyaralások gasztronómiai értelemben is isteniek voltak, de a sürgős strandolhatnékok megintcsak beelőzték a konyhai aktivitásokat.

Voltak kísérletezéseim, amikre emlékszem; így a gyümölcstorta formában talált receptet elég jól sikerült többnyire reprodukálni, de igazság szerint amíg össze nem költöztem a Zurammal (úgy hat éve), nem nagyon főzőcskéztem és ez látszott is az első próbálkozásokon. Mélyvízbe kerültem igen hamar, mert a férfiembernek volt igénye a meleg ételre, ráadásul nem is akármilyenre, mert anyósom ötcsillagos szakácsnő. Konyhai karrierem kezdetén nem is szerettem tőle ezért kérdezni, mert cikinek tartottam, hogy messze nem tudok annyit, mint ő; emlékszem, sokadszorra csesztem el a rizsfőzést, mire a Zemberem megrugdosott, hogy márpedig most már derítsem ki tőle, hogy nála mitől jó a rizs :). Aztán azóta több receptjét is elkértem, mert egyeseket igencsak imád a kisfia, próbálom hozni a színvonalát, ami nem könnyű, de nem adom fel :). Jó, hogy lehet vele receptekről beszélgetni, megvitatni, mit hogy kell, lehet csinálni, mit rontok el adott esetben. De alapvetően magamtól és a könyvekből tanultam főzni.

Hát ebből a háttérből egy meghatározó embert vagy receptet igen nehéz lenne kiemelni, törtem is a kobakomat, hogy mi legyen a megoldás, amíg hazautamon egy kincslelet nem került a kezembe. A folytatás csak erős idegzetűeknek! :)

Nem emlékszem, ez a becses kis tárgy honnan van, csak remélni merem, hogy ajándékba kaptam és nem én választottam ki :), a rajta maradt 169 Ft-os árcímke sajnos ez utóbbira utal, de megpróbálom egy szenilisebb rokonra kenni inkább :). A lovakhoz soha életemben semmi közöm nem volt, ha nem muszáj, nem megyek közel hozzájuk, gyönyörű állatok, meg minden, de baromi nagyok, patájuk van, szám szerint négy darab, harapós szájuk, szóval inkább tévében és/vagy három biztonságos méterről szemlélem őket. A kalendárium 1990-es iskolaévvel kezdődik, a gondosan kitöltött személyi adatokon túl egy árva naplóbejegyzést nem írtam bele később. Talán ennek az lehetett az oka, hogy babakék, citromsárga és neonpink, színes patkó-, kötél-, ló-, kefemintával szegéllyezett oldalai meglehetősen riasztóak. Ráadásul minden hétre írtak vagy egy kis praktikus lovas cikket ("Hortobágyi csikósaink nyerge a patrac, amely lényegében egy megfelelő formára vágott bőrdarab két kengyellel. Mivel heveder nem rögzíti, használata tökéletes egyensúlyérzéket követek. Gyorsan nyergelhető viszont vele a ló, nem töri a hátát, és bukáskor a lovas kengyelbe akadó lába nem okoz balesetet."), vagy valami kis jópofaságot:

8 dkg vaj (igen, már rég elmúltak a margarinos idők :) )
6 dkg porcukor
1 tojás
3 dkg kakaópor
1 keksz (vajas nem volt, úgyhogy egy fahéjas-fűszerest tettem bele)
1 ek. darált dió
1 kk. whisky (rum sem volt itthon)
3 ek. tej
2 ek. tejszín + 1 ek. mindegyik tetejére

A kókuszreszelék és a cukrozott tejkrém kimaradt, bár ezzel pont a "Koko" részt szúrtam hátba, de nem volt szívem már beletenni :). No kérem.

1.) Olvaszd fel a vajat. :)
2.) Keverd össze a tojást, porcukrot, kakaóport, rumot és a folyékony vajat.
3.) Tégy bele a megadott mennyiségben tejet és tejszínt.
4.) Reszelj bele 1 db kekszet és 1 ek. diót.
5.) Öntsd formába, és tedd a mélyhűtőbe kb. 2-3 órára pihenni (szerintem erősen elfeledkeztem róla a 10-15 órás időtartamra :) ).
6.) Díszítsd dióval, 1 ek. tejszínnel. Kicsit olvadtan fogyaszd.

Megjegyzem, nem is lett rossz! :))

A 12 és fél éves nemisbéka receptje :).

12 db 10x10 cm-es mirelit levelestészta
4 dkg kakaó
2 tojás
8 dkg porcukor
3 dkg vaj
12 ek. aszalt vörösáfonya

Villámédesség az éhező férfiszekciónak: a kakaót, a tojásokat és a porcukrot alaposan elkeverem. A tésztalapokat felengedem, megpöttyözöm az olvasztott vajjal, rákenem a kakaós krémet, megszórom az aszalt vörösáfonyával és szorosan feltekerem. Úgy tapasztaltam, hogy ha még hideg a tészta, akkor jobban össze fog tapadni a tekercs. Centi vastag csigákra vágom, sütőpapírral bélelt tepsibe teszem és 200 fokra előmelegített sütőben 10-12 perc alatt készre (aranybarnára) sütöm.

A tortához:

20 dkg liszt

20 dkg porcukor

1,5 kk. szódabikarbóna

4 dkg jó minőségű kakaó (bár a tesztek láttán csak reménykedem, hogy más fajtákat is lehet otthon kapni)

17,5 dkg vaj

2 nagy tojás

2 kk. vaníliakivonat

1,5 dl görög joghurt vagy tejföl

A krémhez:

30 dkg porcukor 

7,5 dkg vaj

18 dkg jó minőségű étcsoki (=60-70%-os kakaótartalmú, és itt tényleg nem lehet elspórolni)

1 ek. golden szirup

1,3 dl görög joghurt vagy tejföl

1 kk. vaníliakivonat

a tetejére háromféle csokival bevont tésztagolyók, színes cukor, marcipán, bármi

Csokitortára érkezett rendelés, rohantam is rögtön a könyvespolchoz Nigella Lawson: Feast c. könyvéért, amelyben külön fejezetet képez a "Csokitorták dicsőségfala", ahol káprázatos és kalóriadús csokiköltemények sorakoznak szépen egymás után. Az Istennőt azért kedvelem nagyon - amellett, ahogy főz -, hogy nem rebegi el sehol pálcikavékony szupermodellként szemlesütve, hogy ő aztán naponta teletömi magát kajával, de mit ad isten, alkatilag nem látszik rajta. Tényleg bármit megeszik, mint azt a könyveiben és tévésorozataiban látni lehet, viszont ez kellemesen gömbölyded idomokat eredményez (a könyv borítóján a bájos edények szerintem hűen tükrözik a formáit), s így nem okoz frusztrációt az olvasóban/tévénézőben. Ki is néztem egy klasszikus tortát tőle, elég egyszerűnek tűnt. Kételyeim akkor támadtak, amikor azt olvastam, hogy végtelenül csokis, de nem gazdag, nehéz édesség lesz a végeredmény - majd szívemhez kaptam a hozzávalóktól. Könnyű - fél kiló porcukorral?!? Még szerencse, hogy nem diétásnak mondja... Összeráncolt homlokkal bár, de belevágtam, mert Nigella még nem hagyott cserben, és reméltem, hogy ezen jó szokásával nem most hagy fel.

A tortához valókat robotgéppel rendelkezők pár mozdulattal összedobják, egyéb földi halandók a száraz anyagokat először a puha vajjal, majd az összekevert többi nedves anyaggal eldolgozzák (minden legyen szobahőmérsékletű). Ezután két kivajazott, 20 centis kapcsos tortaforma között arányosan elosztva kellett volna kisütni a tésztát 180 fokra előmelegített sütőben, gyakorlatilag egy kapcsos formám van és az is 23 centis, így két körben, egymás után sütöttem ki. Miután nagyobb volt a forma, jobban szétterült benne a tészta, laposabb lett, emiatt az eredeti 35 perces sütési idő helyett 25 is elég volt neki. A sütőből való kivétel után 10 percet még a formában pihent, majd utána szabadítottam ki és tettem rácsra kihűlni. A második kör sütése közben elkészült a krém is. A vajat és a csokit víz fölött összeolvasztottam, hozzákevertem a szirupot, a joghurtot és a vaníliakivonatot. A porcukrot át kell szitálni, ez azért fontos, hogy ne maradjon benne csomó, szép legyen a krém. A porcukrot és a krémet csak akkor kevertem össze, amikor már összeállítottam a tortát. Bevallom, először megpróbáltam csak 20 dekányi cukrot beletenni, de a magas kakaótartalmú csoki miatt be kellett ismernem, hogy tényleg mind a 30 deka szükséges hozzá. A tálcát, amire a torta került, négy sütőpapírcsíkkal szegélyeztem, hogy a krém ne kenje majd össze, és ráhelyeztem az egyik tortalapot. A krém harmadával megkentem, rákerült a másik lap is és a maradék krémmel körben és felül alaposan bevontam (megfelelő spatula hiányában simán késsel, emiatt jó rusztikus lett). A tortát megszórtam háromféle csokival bevont tésztagolyócskákkal, de lehet színes cukrot, csokiforgácsot, marcipánt vagy bármi más díszítőelemet rátenni. Opcionálisan maradhat "pucér" is. Amikor megdermedt a krém, a papírcsíkokat óvatosan kihúztam alóla. Tálaltam, férfi célszemélyről lévén szó, nem vártam feleslegesen arra, hogy magától minősítse, inkább rákérdeztem. És meglepetés: az első jelző, ami elhangzott, a "könnyű" volt (követte a "finom" is), állítólag kinézetre valami súlyosabb, gyomorterhelőbb élményt várt. Az Istennő marad Istennő.

Nigella Lawson: Feast c. könyvéből jött a csokihenger.

Eredetileg a Borsán.

4 ek. csokiszirup

1 dl tej

1,5 dl szóda (hiányában szénsavas ásványvíz)

kakaó

Az elnevezés megtévesztő, mert nem krém, hanem ital, és még csak véletlenül sincs benne tojás, számos elképzelés van arra, miért ez lett a neve (pl. az "echt" - igazi, eredeti - német/héber szót torzították "egg"-re). Legalább a New York stimmel, az ital Brooklynból származik, állítólagos első készítője egy Louis Auster névre hallgató cukorkabolt tulajdonos.

A pohár aljába kanalazom a csokiszirupot, ráöntöm a hideg tejet, végül óvatosan felöntöm a szódával/ásványvízzel. A tetejére kakaóport lehet szitálni és ha kicsit várunk, a buborékok helyesen felpúposítják a kakaóréteggel borított sima felszínt. A három réteget össze kell keverni és már készen is van. Egy személyes adag.

The Complete Guide to Traditional Jewis Cooking, valamint a wikipedia segített.

Eredetileg a Borsán.

33 dkg darált marhahús

2 nagy fej lilahagyma

40 dkg koktélparadicsom

42 dkg konzerv paradicsomos fehérbab

3 ek. provanszi fűszerkeverék 

0,5 dl vörösbor 

1 kk. őrölt római kömény

1 kk. kakaó

2 ek. olaj 

só

bors

Ez amolyan chili con carne light, vagy inkább csak con carne :), lágyabb ízekkel, más arányokkal és gyorsabb elkészítési móddal (a WMF edény felavatása szerintem jól sikerült). Az olajon üvegesre pirítom az apróra vágott hagymákat, majd hozzáadom a darált marhahúst. Ha szépen megbarnult, ráöntöm a bort, hozzáadom a negyedelt paradicsomokat. Kb. 10 perc után a paradicsomok szétesnek, ekkor ráöntöm a paradicsomos babot, megkapja a fűszerezést is. A kakaót kíváncsiságból tettem hozzá, fakanálnál olvastam kockás kommentjét; én igazából nem éreztem nagy különbséget. Még egy 5-8 percig rotyog és készen is van. Kenyérkét lehet mellé törni. Három személyes adag.

A tésztához:

10 + 25 dkg (darált) kristálycukor

10 dkg vaj

1 dl tej

50 dkg liszt

2 tojás

kávéskanál szódabikarbóna

A mázhoz:

5 ek. tej

20 dkg (darált) kristálycukor

3 dkg kakaó

10 dkg vaj

A krémhez:

3 tojás

30 dkg kristálycukor

30 dkg vaj

kókuszreszelék

Ritkán csinálok olyan sütit, amihez négy nap kell. Konkrétan eddig még nem fordult elő :). Pláne nem olyan sütit, amihez négy nap kell és diétásan fél kiló vaj, meg majd' egy kiló cukor ficereg benne. De hát közeleg a számomra főzésmentes karácsony, legyen még egy utolsó, nagyobb dobás előtte és legyen jó a Zuramnak, akinek ez az abszolút kedvence, marad az útra is, sallárom, sallárom. A receptről tudni kell, hogy ez az ő nagymamájának a receptje, aki egy asszonytól kapta valahonnan Vazs megyéből jó régen és persze a Zunokája pont ebbe a macerásba szerelmesedett bele. Nagymama süti is neki rendületlenül névnapokra, szülinapokra, karácsonyokra, húsvétokra. Elkértem a receptet, biztatott, hogy csináljam meg és tegyem fel az internetre a lányoknak, asszonyoknak, hadd babráljanak vele :). Hát tessék :).

Előrebocsátanám, hogy a végtermék ismeretében az egész hadművelet elejétől fogva olyan volt, mint egy videójáték a Zuralkodó kegyeiért :) (pedig akkor még nem is sejtettem, hogy a krémeshez hasonló gasztotitanic produkciót fogok összehozni :) ). Haladtam előre a szinteken és egyre fogyott az életerőm :)). Ugye a Nagymama a Királynő, ő jelenti a 100%-ot, ha netán megbicsaklik a keze, akkor 95% (kapott már leszúrást, hogy mi az, hogy a csokimáz nem tökéletes :))), győzött mentegetőzni szegény, hogy nem olyan volt a kakaó, de hát ez nem volt kielégítő :) ). Anyósom a Hercegnő a maga 90%-ával, egyszer megcsinálta, de megkapta, hogy nem volt olyan, mint a Nagymamáé, nyilván azért, mert ő nem a Nagymama :). Úgyhogy optimista változatok szerint is az 85%-ról indultam :), mondjuk Első Udvarhölgyi szintről.

A tésztához a 10 dkg cukrot sárgára (update: Nagymama szerint barnára) kellett pirítani, ezen izgultam, mert a karamelles dolgokkal nem vagyok jó, de sikerült. Hozzáadtam a vajat, a tejet és összeforraltam. Amíg kihűlt, a lisztet átszitáltam, beleszórtam a szódabikarbónát, a 25 dkg cukrot, a két tojást és végül a karamelles cuccot. Jól összegyúrtam, szép barnás tészta lesz belőle, kicsit ragadós (ennyi cukortól nem csoda :) ). Ezen a ponton még tökre boldog voltam, korrektnek tűnt minden :) (a látszat és az ő csalása, ugye :) ). A tésztát több részletben vékonyra (kb. 2 mm; update: inkább csak 1) kinyújtottam és konstatáltam, hogy nincs meg a legkisebb pogácsaszaggatóm. Kénytelen voltam kb. 2,5 centis átmérőjű likőröspohárral szaggatni, tehát a széle eleve nem lett olyan szép (80%, Második Udvarhölgy :) ). Azt elfelejtettem megkérdezni, milyen meleg sütőben kell sütni, feltételeztem, hogy a 200 fok az nagyjából rendben lesz. Az első tepsi kisülése után láttam, hogy a kis korongok sokkal jobban megkeltek, mint ahogy kellett volna nekik, világosabbak és mintha kukacok rágták volna meg a felszínüket, repedések voltak a tetejükön (70%, Harmadik Udvarhölgy :) ). Ekkor beugrott, hogy hátha a cukor nem ugyanaz a konyhai szótárunkban anyósommal, nálam egyértelműen kristálycukrot takar, de azért rákérdeztem egy e-mailben. Visszaírta, hogy nála is, és szerinte nem attól lettek túl nagyok, hanem feltehetőleg a szódabikarbónából raktam bele többet, mint kellett volna (hát igen, ki mekkora kanállal kavarja a kávéját :) ). Aztán az is kiderült, hogy a Nagymama a tésztához és a mázhoz megdarálja a kristálycukrot, csak ezt elfelejtette neki is mondani :). Négy tepsi kisült, dagi korongokat öntött magából a sütő, én csöndben magamba omlottam, majd nekiálltam a máznak. A hozzávalókat sűrűre összefőztem és amikor kihűlt, megkenegettem vele a korongok tetejét. Elég gyorsan kell vele dolgozni, menet közben sűrűsödik és nem is lettek szép szabályosak (60%, Tizenkettedik Udvarhölgy :) ). A Célréteg ezen a ponton jött be a konyhába és azt mondta, jé, ezt ismeri (vizuális felismerés sikeressége miatt felugrottunk 65%-ra, Nyolcadik Udvarhölgynek), de miért ilyen dundik? (esés 55%-ra, Komorna :) ) Egy éjszakát száradt a csokimáz a sütin, ennyi kell neki. Sajnos nem mentek össze :).

Jött a krém-saga. Az instrukciók szerint a három tojást és a 30 dkg cukrot gőz felett felverjük (update: Nagymama azt mondta, addig, amíg teljesen sűrű nem lesz és a tál szélére nem csapódik ki a cukor), langyosra hűtjük és hozzáadjuk a kikevert vajat. Megcselekedtem, amit megkövetelt a recept, majd ott álltam egy rahedli teljesen híg cuccal (zuhanás 35%-ra, Segédöltöztetőnő :) ). Itt már telefonos segítséget vettem igénybe, anyósom sem értette, mitől híg, filóztunk egyet a Ráma kontra vaj kérdéskörön, majd azt a következtetést vontuk le, hogy valószínűleg nem vertem elég sokáig a gőz felett a tojásokat. Utána telefonált egyet Nagymamának, majd vissza nekem és kiderült, hogy nem langyosra kell hűteni, hanem teljesen :). Megbeszéltük, hogy beteszem a hűtőbe a kulimászt és reménykedek, hogy valamelyest visszaszilárdul benne a vaj. Ez pár órával később be is következett, ekkor megkenegettem vele a kekszeket, de persze kifolyt belőlük rendesen (30%, Kukta :) ), kettesével összeragasztgattam őket és az oldalukat kókuszreszelékbe hempergettem. Innen számítva elvileg két-három nap kell neki, hogy a krém megpuhítsa a kekszeket. Miután a keksz vastagabb lett, a krémréteg pedig vékonyabb a kelleténél, na, mit tippel a kedves olvasó, megpuhultak a kis szemetek? :) A kedves olvasó csak ne tippeljen, úriember/asszony biztosra nem fogad :), egy túrót puhultak meg :). Illetve csak egy kicsit. (Update: zárt dobozba kell őket rakni, jött otthonról a friss infó :), úgy puhulnak meg :).) Úgyhogy 15%-ra fogyott életerővel, a Konyhalány szinten, éppenhogy életben maradva :) fejeztem be a játékot, a Zuralkodó jókat kuncogva időnként elropogtat egy-egy "kősütit" és azzal biztat, hogy szerinte harmadszorra már biztosan egész jól fog sikerülni :)). Harmadszorra?!?

Nagymama receptje és az is marad :). 

A katasztrófa eredménye:

A Nagymama-féle változat:

A tésztához:

5 dkg vaj

20 dkg cukor

1 tojás

2 ek. méz

25 dkg liszt

fél csomag sütőpor

1 dl tej

A csokimázhoz:

15 dkg vaj

25 dkg cukor

5 ek. tej

1 ek. édesítetlen kakaó

15 dkg kókuszreszelék

vaj és liszt a sütőedényhez

Anyósom egyik nagy klasszikusa, amely az én kedvenc diétás sütim: a mézallergiám miatt nem ehetek belőle :). (Egyszer megcsinálta a kedvemért méz nélkül, de aztán erős reklamációkkal találkozott, hogy úgy nem ugyanolyan :).) Szerencsére akad olyan Bátor Önkéntes, aki elpusztítja az én adagomat is :). A tésztához a vajat, a cukrot, a tojást és a mézet habosra keverem, majd hozzákeverem a tejet és fokozatosan a sütőporral elkevert lisztet. Kivajazom, kilisztezem a sütőformát (kb. 20x30-as tepsi), 180 fokra előmelegített sütőbe teszem, úgy 15 perc múlva lejjebb veszem 160 fokra. 30-40 perc alatt lesz kész, tűpróbával lehet ellenőrizni. Jóval sötétebb barna lesz színre, mint mondjuk egy piskótatészta. Ha kihűlt, fel lehet szeletelni formás kis téglatestekre. A csokimázhoz valókat lábosba teszem, alaposan elkeverem és felforralom. Ha egy pár percet hűlt, megkezdődik a hogyan legyünk nyakig csokisak és kókuszreszelékesek játék :). Belemártom a csokiba a kis hasábokat, lecsöpögtetem, hogy ne túl vastagon vonja be a máz, majd meghempergetem a kókuszreszelékbe. A máz hűlés közben sűrűsödik, szóval nem árt iparkodni.

Julika receptje.

3 tojás

10 dkg porcukor

2 dkg liszt 

2,5 dl + 3 ek. tej

1 rúd vanília

2,5 dl tejszín

3 ek. kakaó

Az új IKEA jégkockatartókat meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt :). Szemvillanás alatt lecsaptam a kirakósra és a háromszögesre :), és előbbiben már láttam is lelki szemeimmel egy "fekete-fehér" kombinációt. A tojásokat a cukorral habosra vertem, majd hozzáadtam a lisztet. A tejbe belekapartam a vaníliát és a rudat is hozzátettem, majd éppen forrásig hevítettem (ne forrjon fel). Óvatosan és fokozatosan a tojásokhoz öntöttem (mínusz vaníliarúd), majd az egészet visszatettem a tűzre. Úgy három-négy perc kell neki alacsony lángon, folyamatosan kavargatva, amíg besűrűsödik. A felét egy tálba öntöm, a megmaradó félhez hozzáadom a kakaót és a 3 ek. tejet, egy-két percre még visszateszem alacsony lángra. Mindkét masszát időnként megkeverem hűlés közben, hogy ne bőrösödjön meg. Ha kihűltek, mehetnek egy időre a hűtőbe. Felverem a tejszínt és arányosan elosztva a két adaghoz keverem. Jégkockatartókba kanalazom, vagy csak simán valami edénybe, külön-külön vagy egymásra rétegezve. Egy napot hagytam fagyni. Három személyes adag.

The Silver Spoon isteni finom receptje.

35 dkg cseresznye

10 dkg vaj

10 dkg cukor

1 kk. vaníliaesszencia

2,5 dl natúr joghurt

20 dkg liszt

1 cs. sütőpor 

5 dkg kakaó

2 tojás

csipet só

Cseresznye megpucol, sajnos ez megkerülhetetlen :). A vajat, a cukrot és a tojást elkeverem, mehet hozzá a vanília, a joghurt, majd a kakaó, a sütőpor, a csipet só és a liszt, végül a cseresznye. 12 muffinformába kanalazom, 200 fokra előmelegített sütőben úgy 25 percet kap. Nem lesz különösebben édes muffin, nekem így ízlett, Mr. Édesszájú meg rászórt egy tonnácska porcukrot :).

Amitola receptje volt a kezdőrúgás, így focivébé idején stílszerűen :).

A tésztához:

5 dkg dió

8 dkg kristálycukor

8 dkg liszt

8 dkg vaj

A kakaós krémhez:

4 dkg édesítetlen kakaó

3 dkg vaj

2 tojás

0,8 dl víz

12 dkg cukor

5 ml vaníliaesszencia

csipetnyi só

Mire a "legyen valami tészta, azon valami lágy krém, azon megint tészta" kívánságról számos keresztkérdéssel kiderítettem, hogy almáspitét takar :), addigra megegyeztünk abban, hogy megnézzük, mit tud ez a recept. A diót a cukorral ledarálom, hozzáteszem a lisztet és belemorzsolom a vajat. Morzsás állagot kell, hogy kapjak, amelyet belenyomkodok egy sütőforma aljába. Nos, itt követtem el a hibát, hittem Hofinak, aki szerint "nem a méret számít, hanem a konzisztencia" :)). De, de, kérem, a méret számít. A recept 20x20 centis formát ír, én viszont csak egy 20x30 centissel rendelkezem. A plusz tíz centi azt jelenti, hogy rudacskák helyett lapocskák lettek belőle. 180 fokra előmelegített sütőben sül 20 percet. Közben elkészítem a kakaós réteget. A vajat és a vizet lassú tűz felett egybeolvasztom, hozzáadom a kakaót és a cukrot, ha szépen elkevertem őket, le is kapcsolom a gázt. Mehet bele a vaníliaesszencia és a csipet só. Ha állt úgy 5 percet, hozzákeverem egyesével a két tojást, jó alaposan, egységes állagú legyen a krém. Mehet a tészta tetejére, ha az megsülte a maga 20 percét. 30 percig sütöm, amíg meg nem szilárdul a réteg a tetején. Fogyasztáshoz meg kell várni, amíg kihűl és hűtőben kell tartani. Tálaláskor porcukor mehet rá. Rudacska vagy lapocska formában is finom :), kábé négy személy élvezheti.

The Ultimate Cookie Cookbook kalapjából varázsoltam elő.

18,5 dkg vaj
18,5 dkg étcsoki (sok százalékos, szokás szerint)
16 dkg liszt
27 dkg cukor
6 dkg kakaó (nem neszkvik :) )
3 tojás
8 dkg tejcsoki
8 dkg fehér csoki

Az étcsokit és a vajat gőz felett megolvasztom, majd hagyom kihűlni. A tojásokat habosra-könnyűre felverem a cukorral (mixer), majd hozzákeverem a csokis masszát. Követi a kakaó és a liszt. A tejcsokit és a fehér csokit durvára vágom és beleszórom a tésztába. A sütőt 180 fokra előmelegítem, és a szögletes edénybe öntött masszát addig sütöm, amíg a teteje meg nem szilárdul. Ez Donna szerint 35-40 perc, nálam 25 volt, igaz, én viszonylag lapos sütőformát használtam. Kellőképp kalóriadús ahhoz, hogy ne csak Embert, hanem a munkahelyi szobatársamat is hizlaljam vele :).

Donna Hay: Ízvarázs (marie claire sorozat) könyvéből növesztem a hájamat :). 

15 dkg liszt

12 dkg étcsoki 

2,5 dkg kakaó 

1 tojás 

8 dkg barnacukor 

2 ek. tej 

5 dkg vaj 

porcukor

Csokit forró víz felett felolvasztani, közben vajat habosra keverni a cukorral, majd hozzáadni a kakaót, a tojást, a a csokit, tejet, lisztet. 1-1,5 órára becsapni a hűtőbe, ha letelt az idő, kis gombócokat kell formálni a masszából, jó alaposan meghengergetni a porcukorban (mindenhol fedje és minél vastagabban, úgy néztem, akkor finom igazán), és egymástól viszonylag messzebb sütőpapírral kibélelt tepsibe tenni. Azért kell helyet hagyni köztük, mert szétlapulnak. 180 fokosra előmelegített sütőben 12-15 percig sütni, majd hagyni bent, amíg a sütő le nem hűl. Akkor jó, ha kívül keményebb, a belső réteg lágyabb.

Ez valami ősrégi Joyból van.