A páchoz:
3 ek. szójaszósz
3 ek. olívaolaj
1 kk. fehér balzsamecet
őrölt bors

30 dkg csontnélküli sertés rövidkaraj
4 dl szárnyas alaplé
fél kínai kel
10 dkg udon tészta
3 ek. vörösbor
1 kk. reszelt gyömbér
fél szárított chilipaprika
2 mogyoróhagyma

Állítólag nyár van, gyakorlatilag ez egy vicc. Úgyhogy fűtünk, és meleg, laktató ételeket eszünk, ez egy kis keleties leves, amit már többször megcsináltam az elmúlt hónapban, a legjobb benne, hogy puha tészta, forró, aromás, kissé csípős leves és ropogós húskockák isteni kombinációja.

A húst vékony (kb. 2 mm vastag) szeletekre vágom, majd a szeleteket kisebb téglalapokra, amiket a szójaszósz, olívaolaj, balzsamecet, bors keverékébe forgatok, és hagyom állni legalább 2 órát (de jó lesz egy éjszaka is a hűtőben). A kínai kelből kivágom a legvastagabb torzsás részét, és csíkokra szelem. A mogyoróhagymákat félkarikákra szeletelem, majd mellé a chilipaprikát apró darabkákra. És kezdődik a háromlapos tűzhelyakció. Az egyiken sós vizet forralok, és kifőzöm az udon tésztát (ez van meg a leghamarabb, figyeljünk rá). A másikon száraz serpenyőben kisütöm ropogósra a húskockákat, amiket sütés előtt megsózok. A harmadikon felforralom az alaplevet a borral, gyömbérrel, chilivel, hagymával, majd hozzáadom a kínai kel csíkokat, fél perc múlva lekapcsolom, és jöhet a villámgyors tálalás: a tányérokba a tészta, arra a leves, a tetejére a húskockák. Két nagy tálnyi adag lesz belőle. Fogyasztásnál jobb kézzel igyekezzünk minél tempósabban lapátolni szánkba a levest, miközben ballal a térdünkbe kapaszkodva ácsorgó, "NAM-NAM" hörgéseket hallató leánygyermekünknek adagoljuk az udon tésztát, illetve a levesbe mártott apró kenyércsipeteket. 

Donna Hay: Dining c. könyvéből alakítottam át.  

0,5 kg karfiol
1 l víz
1 közepes vöröshagyma
1 tk. reszelt gyömbér
1 tk. garam masala
1 tk. őrölt koriander
1 dl 0%-os zsírtartalmú natúrjoghurt
1 kaliforniai paprika, piros
1 kaliforniai paprika, sárga
só

Nem vagyok egy nagy fogyókúrabajnok. Persze, próbálkoztam a 90 napossal, meg számlálgattam a kalóriákat időnként, de tartósan egyik sem ragadott magával. Gondolom nem árulok el senkinek nagy titkot, hogy mozgás + kiegyensúlyozott táplálkozás a kulcs, de sokkal egyszerűbb Tuti Tippeket követni, mások által meghozott szabályokat, mint ezt az egyszerűnek tűnő, de nehezen kivitelezhető egyenletet tartani. Úgyhogy ha felszalad pár kiló, igyekszem visszafogni az édességeket (nehéz :) ), meg a kajamennyiségeket, de képtelen vagyok mondjuk müzlit reggelizni. Általában nem főzök diétásan, ez egy édesszájú, húsimádó férj mellett nehéz is lenne, úgyhogy nem lep meg, hogy a blogomon ötször annyi édességrecept található, mint lájtosnak tekinthető étel.

Ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne alacsony kalória- és zsírtartalmú, ugyanakkor finom (fontos!) ételeket kreálni, és néha bizony jól is esnek. És a fogyókúrás ételek köre sokkal bővebb, mint egy kupac összevágott nyers zöldségbõl álló saláta. Az emberek általában a januárt tekintik a fogyókúra hónapjának, próbálva a karácsonyi nagy kajálások okozta bűntudatot és kilókat kompenzálni, hát ezen már túlvagyunk, de remélem még februárban is lesznek kitartóak, akiknek segítséget jelenthetnek ezek a receptek. Őszintén szólva, csak a kalóriák kiszámolására vállalkoztam, de úgy saccolom, hogy mind zsír-, mind szénhidráttartalomban is elég alacsony ételek. Magam is meglepődtem, hogy a végére egy 400 kcal-os összérték jött ki, még jobb, mint amire számítottam, úgyhogy nyugodt szívvel hátradőlök és merem ajánlani ezeket.

A nem fogyókúrázóknak pedig halkan megsúgom, hogy a) a levest a férjem fogja megenni, mert én csak nagyon ritkán eszem levest (viszont ő csak a netrõl fogja megtudni, hogy diétás), b) a tortilla nálam sült húshoz volt köret, c) a málnás banánkrém tényleg isteni, de ettől még az én kosaramba egy pár fánk és jégkrém is bekerült...

A karfiolt rózsáira szedem, a hagymát megpucolom, apróra felvágom és vízzel felöntöm, 10 perc után hozzáadom a gyömbért és a fûszereket, majd addig főzöm, amíg a karfiol puha nem lesz. Botmixerrel krémesre turmixolom, hagyom némileg kihűlni, ha már nem forró, hanem csak meleg, hozzákeverem a joghurtot. A paprikákat hosszukban vékony csíkokra vágom és száraz grillserpenyőben a csíkokat mindkét oldalukon addig sütöm, amíg meg nem pirulnak. Minden tál leves tetejére sárga és piros paprikacsíkokat teszek. Négyszemélyes adag, a teljes adag leves kalóriatartalma paprikástul 280 kcal, egy adagé 70 kcal.

Eredetileg a Borsán.

60 dkg bárányhús
1 ek. reszelt gyömbér
2 kisebb gerezd fokhagyma
1 tk. kurkuma
1 tk. garam masala
4 ek. olaj
2 nagy vöröshagyma
2 narancs
só
1 dl víz
mini piták

Nyálkás, nyúlós, szürke, hideg, fejbeverős, nyomasztó, borongós, esős, csúf január. Az ember kedve a béka feneke alatt, legszívesebben átaludná az egész napot. Konyhai védekezési mód ellene: erős szín és erős íz. Adja magát a fűszeres, keleti konyhák széles választéka, a thaitól a kínaiig csodás ízvilágokkal lehet és érdemes ilyenkor varázsolni. Most Indiára esett a választásom, az egyik kedvenc könyvemből: Indian in 6, szerzője (csak egyszer vagyok hajlandó begépelni) Monisha Bharadwaj. A hölgy frappáns választ kívánt adni arra az általános véleményre, hogy az indiai konyha bonyolult, túl sok hozzávalós és erősen időigényes ahhoz, hogy otthon nekilássunk; minden receptje legfeljebb hat hozzávalót kíván (az olajon, a són, a gyömbéren és a fokhagymán túl). A bárány vidámítóan sárga lesz a kurkumától és a narancstól, a fűszerezéstől pedig bizonyosan felébredünk.

A gyömbért, az átpréselt fokhagymát, a kurkumát és a garam masalát két evőkanál olajjal elkeverem és a vastag csíkokra vágott bárányhúsba masszírozom, legalább egy órát hagyom állni. A hagymákat megpucolom, félbevágom és vékonyan felszeletelem. Az egyik pucolt narancsot robotgépben ledarálom, a másikat cikkelyekre szedem. A maradék két ek. olajat felhevítem, a hagymákat aranybarnára sütöm benne. Kettészedem, egyik felét tálaláshoz félreteszem, a másikat finomra darálom robotgépben. A serpenyőbe megy a helyébe a bárány, körben a csíkokat megpirítom, majd hozzáadom a darált hagymát, a narancspürét és a narancscikkelyeket. Sózom, felöntöm a vízzel, felforralom, majd lefedve közepes lángon addig főzöm, amíg a bárány puha nem lesz (kb. 15 perc). Tetejére kupacolom a sült hagymát, és pirítóban megmelegített mini pitákkal tálalom. Háromszemélyes adag.

Akit további ínycsiklandó keleti konyhai receptek érdekelnek így a télvégén (és persze később is), azoknak melegen tudom ajánlani az Orient Express blogot.

Monisha Bharadwaj: Indian in 6.

Eredetileg a Borsán.

5 dkg étcsoki pasztilla
5 dkg tejcsoki pasztilla
5 dkg fehércsoki pasztilla
3 nagy tojás
2 dl tejszín
6 ek. porcukor
1 kis csomag zselatin
1 csapott kk. friss, reszelt gyömbér
1 csapott kk. őrölt kardamom
1 késhegynyi őrölt pirospaprika

A pofám leszakad, de csak saját bénázásomnak köszönhető, hogy szépen lekéstem Melange csokis kiírásáról, immár az eredmény is megszületett. Pedig begyűjtöttem szépen a zsákmányt a Keserédesben, beszélgettem Melange anyósával, aki nagyon helyes asszony, bevásároltam a bonbonokból ajándékba, egy másik körben a Zuramat itattam meg ugyanott forrócsokival, satöbbi, satöbbi, majd a saját pakkomat két alkalommal is gondosan otthon (=jó messze) felejtettem. A kipróbálásra kapott epres pasztillák még mindig sok-sok kilométerre várják üzembiztosan bekövetkező végzetüket, addig is egy másik receptet kerítettem sorra társaikhoz. Fakanálkától kaptam még ajándékba a Különleges receptek c. szakácskönyvet, amiből a tripla csokihab tetszett a legjobban első blikkre is, csak ott alkohollal variálnak, én pedig a fűszerekre szavaztam (és kevesebb cukorra). A receptet tekinthetjük akár a következő VKF!-re való bemelegítésnek is :).

A tojássárgákat három ek. porcukorral kézi habverővel habosra verem. Csipet sóval másik tálban jöhetnek a fehérjék is, félpályánál hozzákeverek két ek. porcukrot, mehet a hűtőbe. Végül a maradék ek. porcukorral felverem a tejszínt is, ez is a hidegen köt ki. Következik a zsonglőrmutatvány: első körben az étcsokis pasztillákat olvasztom fel gőz felett, párhuzamosan felmelegítem a fél deci vízzel elkevert zselatint. Lekapom a gőzről a csokit, hagyom egy picit hűlni, közben már teszem a tejcsokis tálkát a helyébe. Az olvadt étcsokihoz keverem a pirospaprikát - a csípősségétől függően annyit kell bele tenni, hogy éppen csak egy picit bizseregjen majd az ember nyelve tőle, amolyan chilis csoki effektusként -, a zselatin harmadát, majd a cukros tojássárgája harmadát, a tejszín és végül a tojáshab harmadát. Üvegpoharakba kanalazom, amiket a hűtőbe teszek. A felolvadt tejcsokis pasztillákkal ugyanezt a mókát játszom el, csak gyömbért keverek bele, miközben már a fehércsokisat olvasztom, végül a harmadik réteget is elkészítem az őrölt kardamom hozzákeverésével. Két órát hagyom hűlni. Háromszemélyes, finom fűszeres csokirétegek születnek végeredményként, amik remélem kis kárpótlást jelentenek a megkésett írásért, amiért ezúton is elnézést kérek.

A Különleges receptekből módosítva.

1 nagy padlizsán
10 gyöngyhagyma
15 dkg siitake gomba
1 nagy pirospaprika
7,5 dl húsleves/zöldségleves
0,5 dl fehérbor
4 dl kókusztej
1 lime
1 citromfű
1 kk. reszelt gyömbér
1 kk. széttördelt chilipaprika, mag nélkül
olívaolaj
só
bors

A padlizsánt negyedcikkekre vágom és besózom, félórát hagyom állni. A gombákat negyedelem, a paprikát vékony csíkokra vágom, a hagymát megpucolom és felezem. Vékony filmrétegnyi olajat öntök a nagy WMF edény aljába, felforrósítom, a padlizsánokat és a gyöngyhagymákat rádobom. Pár perc múlva, mire a padlizsán kissé áttetszővé vált és a nagyja olajat beszívta, ráöntöm a bort és elfőzöm, majd mehet bele a gomba és a húsleves, valamint a felhasított citromfű, a chili és a gyömbér. Felforralom és hagyom úgy tíz percig főni. Ekkor mehet bele a paprika és a kókusztej, a lime leve és reszelt héja, még öt-hét perc és készen is van. Négyszemélyes adag.

 

1 közepes cukkini

3 ek. citromlé

2 gerezd fokhagyma

1 kk. reszelt gyömbér

2 kk. kapribogyó

3 kk. fenyőmag

só

bors

Könyvet kölcsön nem adunk - ez kis családi szövetségünk egyik axiómája :), amely mellett sziklaszilárdan kitartva kellőképp idegesítően tudunk ugyemegmondtamozni, amikor mások sóhajtozós listáját hallgatjuk az utóbb megbízhatatlannak bizonyult személyeknek kölcsönadott és azóta is eltűnt könyvekről :). Ritka kivételként, zordabbnál zordabb fenyegetéseket és megtorlásokat kilátásba helyezve rongálódás és/vagy eltűnés esetére, szűk baráti és családi kör tagjai kaphatnak kölcsön, de Házi Könyvtárosom naprakészen tartja fejében a listát úgy az érintett személyekről, mint a kölcsönadás dátumáról, a könyv állapotáról és minden egyébről :). Na ez a helyzet úgy en général.

Szakácskönyvek és a kölcsönadás? Muhahaha! Inkább megveszem a másiknak is a könyvet, de kölcsön, na arról szó sem lehet. Akkor kerültem nehéz helyzetbe, amikor lengyel kollegina kérés nélkül hozott nekem két szakácskönyvet, hallván, hogy szeretek főzni, majd nem sokkal később megkérdezte, hogy tudnék-e neki vegetáriánus könyveket kölcsönözni. Áááááááááááááááá! A tépelődés végén győzött az udvariasság, végtére is aki nekem szakácskönyvet hoz, az rossz ember nem lehet, és óvatos megfontolások után kapott kettőt (amikről tudtam, hogy szükség esetén be tudom őket szerezni ismét :) ). Rendben visszahozta őket, úgyhogy azóta ő A Kivétel a szabály alól. És hálásnak is bizonyult, a kölcsönkapott könyvből meglepett egyik nap ebédre ezzel a salátával, amit most én is kipróbáltam.

A cukkini valahogy mindig sülve vagy főve kerül az asztalra, az ember ritkán esik neki nyersen. De itt ez lesz a helyzet. Lereszeltem, majd elkészítettem az öntetet: a fokhagymákat áttörtem, hozzáreszeltem a gyömbért, ráöntöttem a citromlevet, a kapribogyókat és a fenyőmagokat, összekevertem és a reszelt cukkinihez kevertem. Óvatos sózás, borsozás után nem árt azonnal megenni, mielőtt levet ereszt. Két személyes adag.

Linda McCartney: Linda's Kitchen receptje.

30 dkg lazacfilé 

2 nagy paradicsom

kínai borskeverék (só, bors, szecsuáni bors keverékének saccolom)

A szószhoz:

2 dl kókusztej

1 kk. szójaszósz

1 kk. citromlé

1 kk. reszelt gyömbér

1 gerezd fokhagyma 

1 ek. szárított zsálya

só

Elsőként a szószt készítem el: a kókusztejet felforralom, beleöntöm a szójaszószt, a citromlevet, hozzáadom a reszelt gyömbért, az áttört fokhagymát és a zsályát, sózom, majd lassú tűzön addig főzöm, amíg felére nem csökken a mennyisége. A lazacot a csupasz oldalával felfelé megkenem olvasztott vajjal és megszórom a - szintén kicsi Vútól kapott - kínai borsos őrleménnyel, amit én só, bors és szecsuáni bors keverékeként határoznék meg. Grill alatt egy percet tölt, majd megfordítom, szintén megkenem olvasztott vajjal, megy rá a borskeverék és grill alá kerül megint, most 5 percre. Közben a grillserpenyőt megkenem olvasztott vajjal és a karikázott paradicsomokat mindkét oldalukon enyhe barnulásig sütöm. Egy személyes adag.

60 dkg csirkemell

10 dkg sózatlan kesudió

2 közepes vöröshagyma

1 kk. őrölt római kömény

2 gerezd fokhagyma

1 kk. őrölt gyömbér

1 kk. garam masala

0,5 dl tejszín

0,5 dl tej

3 ek. olaj

só

A recepteket nálam két dolog szokta módosítani saját akaratomon kívül: a) amikor azt hiszem, hogy megvan valami hozzávaló itthon, de bevásárlás után jövök rá, hogy a memóriám nem a régi, b) a boltban akarok megvenni hozzá valamit, de éppen kifogytak belőle. Hát ez a recept is némileg módosult az eredetiből, mindkét okból kifolyólag, de a végeredmény finom lett. A kesudiókat 10 percre 1,5 dl forró vízbe áztatom, majd robotgéppel krémesre darálom a vízzel együtt. Az olajban megfuttatom a hagymákat, majd hozzápréselem a fokhagymát és - friss gyömbér hiányában - beleszórom a gyömbérport. A kockára vágott csirkemellet belekeverem, mindet fehéredésig sütöm. Megszórom a garam masalával és a köménnyel, sózom. Hozzáadom a kesudiókrémet és - natúr joghurt hiányában - a tejet és a tejszínt. Felforralom és addig főzöm, amíg a csirke jó nem lesz. Tálalásnál megszórom még kesudióval és garam masalával. Három személyes adag.

Monisha Bharadwaj: Indian in 6.

40 dkg csirkemell

7 dkg pisztácia

2 kicsi vöröshagyma

2 gerezd fokhagyma

1 dl natúr joghurt

0,5 dl tejszín

1 kk. őrölt koriander

1 kk. őrölt gyömbér 

3 ek. olaj

csipetnyi fehérbors

csipetnyi garam masala

só

Keresztbefőzünk az ajándék szakácskönyvekből luciával :), nála csirkés könyv, nálam Bajszi pajtás került elő. A recept már a metrón magával ragadott, különös tekintettel az egzotikus hozzávalók hiányára, ami jelentősen megkönnyíti az elkészítést. A pisztáciára forró vizet öntök, 10 percig hagyom ázni, aztán leszűröm, megpucolom és három-négy evőkanál vízzel 5 dekányit robotgépben krémesre darálok belőle, a többit félreteszem. A hagymákat megpucolom, negyedelem, felöntöm vízzel és megfőzöm. Ha kész, leszűröm, hagyom kicsit hűlni, majd őt is lerobotgépezem. Az olajat felforrósítom, rákanalazom a hagymadarát. Három-négy perc múlva hozzányomom a fokhagymagerezdeket és megszórom a gyömbérrel (ha van friss, akkor azt kell használni, de éppen nem volt). Megy hozzá a koriander, a fehérbors, só és a pisztáciamassza is. Egy perc múlva követi őket a kockára vágott csirke, fehéredésig sütöm. Felöntöm egy deci vízzel és addig főzöm, amíg a csirke jó nem lesz (kb. 10 perc). Hozzákeverem a joghurtot, kap még két percet, aztán lekapcsolom. Belekeverem a tejszínt és készen is van. Állagra nem lesz sűrű a leve, inkább levesszerű. Tálaláskor megszórom egy csipetnyi garam masalával és a maradék pisztáciával. Két személyes adag.

Sanjeer Kapoor: Khana khazana

45 dkg csirkemell (két darab)

4 dl kókusztej

7 dl húsleves

2 tk. zöld curry krém

3 ek. teriyaki szósz 

1 lime

1 kk. nádcukor

1 kk. őrölt gyömbér

kis marék bazsalikom

nagy marék koriander

Összeöntöm a kókusztejet, a curry krémet, a gyömbért, a cukrot és a lime csíkokba lehámozott héját (később ezt ki kell szedni, úgyhogy talán teatojásban praktikusabb, ha nem akarunk hosszabb búvárexpedíciókat rendezni a levesben :) ) és közepes lángon felforralom. Hozzáadom a húslevest, majd lefedve lassú tűzön 8 percig főzöm. Feljebb kapcsolom a lángot, belepakolom a kockára vágott csirkét, a teriyaki szószt (ez stílustörés, tudom, de a halszószra nem tudtam rávenni magam), az összeaprított bazsalikomot és kb. három evőkanálnyi szintén apróra vágott koriandert. Hét-nyolc percig főzöm, amíg a csirke biztosan jó nem lesz, majd hozzáadok még egy evőkanálnyi aprított koriandert és egy evőkanálnyit a lime levéből, tűz lekapcs. Három személyes adag.

Az Epicurean-on van az eredeti recept.

A húspogácsákhoz:

25 dkg darált marhahús

1 dl tej

1 ek. keményítő

1 kk. só

fél kk. őrölt gyömbér 

fél kk. őrölt szerecsendió

bors

5 dkg vaj

A mártáshoz:

2,5 dl húsleves

1 kisebb fej vöröshagyma

1 ek. liszt

50 dkg krumpli

1 ek. szárított póréhagyma

2 ek. olaj

vörösáfonya lekvár

A vaj kivételével a húspogácsákhoz valókat jó alaposan összedolgozom, kis pogácsákat formázok belőlük, a közepes lángon felforrósított vajon oldalanként 5 perc alatt kisütöm őket. Közben megfőzöm a megpucolt, felkockázott krumplit, az olajon megfuttatom a póréhagymát és ráöntöm a krumplira. Melegen tartom a krumplit, a vajból kiszedett húspogácsákat szintén. A még forró vajhoz öntöm a húslevest és 10 percig forralom. Leszűröm, vissza a tűzre és beleszórom az apróra vágott hagymát. 5 percig forralom, majd hozzáadom a kevés vízzel elkevert lisztet, főzöm még vagy két percig. Tálalásnál egy kis adag vörösáfonya lekvárt is teszek a tányérra. Én inkább kétszemélyes adagnak mondanám, gyakorlatilag viszont a Zuram befalta az egészet :).

Forrás: Norwegian Cooking.

35 dkg bárányhús

1 kaliforniai pirospaprika

35 dkg konzerv csicseriborsó/bab 

25 dkg rizs

1 ek. garam masala

1 kisebb chilipaprika

1 ek. őrölt gyömbér

2 ek. olaj

maréknyi friss koriander

Az "amikor a nyelvtudás (hiánya) határozza meg a receptet" című műsorunkat látják, hallják. Délelőtt elrohantam a boltba a vacsorához valókat megvenni, nem sok idő volt rá, a paprikáért már a pénztártól rohantam vissza. A konzerveknél rájöttem, hogy itt még nem vettem csicseriborsót és halvány gőzöm nincs, hogy ezen a bájos nyelven miként van (a "chick pea" meg nem jelentett segítséget). Maradt a vizuális azonosítás: egyetlen doboz volt, amin a félig homályba fúló kép csicseriborsó-formára emlékeztetett, bár gyanúsan barnább volt. Hát, mindegy, futtomban felkaptam. Otthon persze kiderült, hogy valami - egyébként finom - babfajta, csak hát nem csicseriborsó :). Ekkor meg már késő volt :). Megfőzöm a rizst, a főzővízbe beleszórom a garam masalát. Leszűröm a babot/borsót :). Az olajon barnulásig pirítom a bárányhúst, majd hozzákockázom a pirospaprikát, addig sütöm, amíg a paprika meg nem puhul. Beleszórom a gyömbért (eredetileg egy kis friss darab megy bele reszelve, de most nem volt idő megkeresni) és az apróra vágom a chilit. Átforgatom, hozzáöntöm a rizst meg a borsót/babot, átmelegítem az egész cuccot és lekapcsolom. Friss koriandert nyirbálok rá. Öt személyes adag, nagyon laktató és babbal is finom :).

BBC Good Food, November 2006.

1,25 l hús/zöldségleves

3 közepes zsenge répa

1 kisebb póréhagyma

1 szál szárzeller (szóval nem az egész csomó, csak egy rúd belőle)

13 dkg gomba

3 ek. szójaszósz

1 ek. balzsamecet

1 ek. cukor

1 tk. őrölt gyömbér

1 tk. szárított chilipaprika

1 tk. citromlé

7 dkg üvegtészta

1 tk. keményítő

A levest és a szójaszószt összeforralom, mehet bele a feldarabolt répa, szárzeller, póréhagyma, gomba. Ha megint felforrt, hozzáadom a balzsamecetet, a cukrot, a gyömbért, a citromlevet, belemorzsolom a chilipaprikát. Kap öt percet, ekkor kerül bele a feldarabolt üvegtészta. Még vagy két perc, ami alatt a keményítőt 2 ek. hideg vízzel elkeverem és hozzáadom a leveshez. Ha felforrt, készen is van. Négy fős gyorsleves.

A Mindmegette oldaláról halásztam az eredetit, aztán persze módosítgattam :).