A páchoz:
1 ek. édes őrölt paprika
1 ek. csípős őrölt paprika
2 ek. garam masala
1 tk. só
1 tk. őrölt feketebors
4 kakukkfűág (plusz a díszítéshez)
1 ek. őrölt kardamom
0,5 dl almás balzsamecet (vagy sima)
2 ek. szójaszósz
2 gerezd áttört fokhagyma
2 cikkelyekre vágott közepes vöröshagyma

1 kg csirke alsócomb
0,5 kg krumpli
6 dl csirke alaplé
2 ek. olívaolaj
2 ek. finomítatlan nádcukor

Végre beszabadultam a konyhába kávéfőzésen túlmutató tevékenység erejéig. Véletlenszerűen felütött szakácskönyvből véletlenszerűen kiválasztott, karibinek indult, majd alapost átalakított receptre került sor, és bizony megtartjuk.

A páchoz valókat összekeverem, a csirkecombokat megszabadítom a bőrüktől, megszurkodom alaposan mindenhol, majd a pácot rájuk borítom, jól beléjük masszírozom. Minimum 30 perc, de nem árt neki egy éjszaka sem a hűtőben. Az olajat és a cukrot vastag aljú edényben felforrósítom, óvatosan, amíg a cukor fel nem olvad (ne égjen meg), majd ráteszem a pácból kiemelt combokat, körbepirítom közepes lángon. Ráöntöm a pácot a hagymával, a megpucolt, nagyobb kockákra vágott krumplit, és alacsony lángon még 10 percig sütöm. Felöntöm a felforrósított alaplével, majd forrástól számítva hagyom 25 percig gyöngyözni. Leveszem a fedelét, és hagyom, hogy a lé egy részét elforrja. Tálaláskor némi friss kakukkfüvet kap még. Fűszeres, nagyon finom, gazdag ízű ragu, omlós hússal és puha krumplival, ami alapvetően békésen el van magában, nem túl munkaigényes. Négyszemélyes adag.

A Good Housekeeping Cookery Book volt a kiindulás

0,5 kg karfiol
1 l víz
1 közepes vöröshagyma
1 tk. reszelt gyömbér
1 tk. garam masala
1 tk. őrölt koriander
1 dl 0%-os zsírtartalmú natúrjoghurt
1 kaliforniai paprika, piros
1 kaliforniai paprika, sárga
só

Nem vagyok egy nagy fogyókúrabajnok. Persze, próbálkoztam a 90 napossal, meg számlálgattam a kalóriákat időnként, de tartósan egyik sem ragadott magával. Gondolom nem árulok el senkinek nagy titkot, hogy mozgás + kiegyensúlyozott táplálkozás a kulcs, de sokkal egyszerűbb Tuti Tippeket követni, mások által meghozott szabályokat, mint ezt az egyszerűnek tűnő, de nehezen kivitelezhető egyenletet tartani. Úgyhogy ha felszalad pár kiló, igyekszem visszafogni az édességeket (nehéz :) ), meg a kajamennyiségeket, de képtelen vagyok mondjuk müzlit reggelizni. Általában nem főzök diétásan, ez egy édesszájú, húsimádó férj mellett nehéz is lenne, úgyhogy nem lep meg, hogy a blogomon ötször annyi édességrecept található, mint lájtosnak tekinthető étel.

Ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne alacsony kalória- és zsírtartalmú, ugyanakkor finom (fontos!) ételeket kreálni, és néha bizony jól is esnek. És a fogyókúrás ételek köre sokkal bővebb, mint egy kupac összevágott nyers zöldségbõl álló saláta. Az emberek általában a januárt tekintik a fogyókúra hónapjának, próbálva a karácsonyi nagy kajálások okozta bűntudatot és kilókat kompenzálni, hát ezen már túlvagyunk, de remélem még februárban is lesznek kitartóak, akiknek segítséget jelenthetnek ezek a receptek. Őszintén szólva, csak a kalóriák kiszámolására vállalkoztam, de úgy saccolom, hogy mind zsír-, mind szénhidráttartalomban is elég alacsony ételek. Magam is meglepődtem, hogy a végére egy 400 kcal-os összérték jött ki, még jobb, mint amire számítottam, úgyhogy nyugodt szívvel hátradőlök és merem ajánlani ezeket.

A nem fogyókúrázóknak pedig halkan megsúgom, hogy a) a levest a férjem fogja megenni, mert én csak nagyon ritkán eszem levest (viszont ő csak a netrõl fogja megtudni, hogy diétás), b) a tortilla nálam sült húshoz volt köret, c) a málnás banánkrém tényleg isteni, de ettől még az én kosaramba egy pár fánk és jégkrém is bekerült...

A karfiolt rózsáira szedem, a hagymát megpucolom, apróra felvágom és vízzel felöntöm, 10 perc után hozzáadom a gyömbért és a fûszereket, majd addig főzöm, amíg a karfiol puha nem lesz. Botmixerrel krémesre turmixolom, hagyom némileg kihűlni, ha már nem forró, hanem csak meleg, hozzákeverem a joghurtot. A paprikákat hosszukban vékony csíkokra vágom és száraz grillserpenyőben a csíkokat mindkét oldalukon addig sütöm, amíg meg nem pirulnak. Minden tál leves tetejére sárga és piros paprikacsíkokat teszek. Négyszemélyes adag, a teljes adag leves kalóriatartalma paprikástul 280 kcal, egy adagé 70 kcal.

Eredetileg a Borsán.

60 dkg bárányhús
1 ek. reszelt gyömbér
2 kisebb gerezd fokhagyma
1 tk. kurkuma
1 tk. garam masala
4 ek. olaj
2 nagy vöröshagyma
2 narancs
só
1 dl víz
mini piták

Nyálkás, nyúlós, szürke, hideg, fejbeverős, nyomasztó, borongós, esős, csúf január. Az ember kedve a béka feneke alatt, legszívesebben átaludná az egész napot. Konyhai védekezési mód ellene: erős szín és erős íz. Adja magát a fűszeres, keleti konyhák széles választéka, a thaitól a kínaiig csodás ízvilágokkal lehet és érdemes ilyenkor varázsolni. Most Indiára esett a választásom, az egyik kedvenc könyvemből: Indian in 6, szerzője (csak egyszer vagyok hajlandó begépelni) Monisha Bharadwaj. A hölgy frappáns választ kívánt adni arra az általános véleményre, hogy az indiai konyha bonyolult, túl sok hozzávalós és erősen időigényes ahhoz, hogy otthon nekilássunk; minden receptje legfeljebb hat hozzávalót kíván (az olajon, a són, a gyömbéren és a fokhagymán túl). A bárány vidámítóan sárga lesz a kurkumától és a narancstól, a fűszerezéstől pedig bizonyosan felébredünk.

A gyömbért, az átpréselt fokhagymát, a kurkumát és a garam masalát két evőkanál olajjal elkeverem és a vastag csíkokra vágott bárányhúsba masszírozom, legalább egy órát hagyom állni. A hagymákat megpucolom, félbevágom és vékonyan felszeletelem. Az egyik pucolt narancsot robotgépben ledarálom, a másikat cikkelyekre szedem. A maradék két ek. olajat felhevítem, a hagymákat aranybarnára sütöm benne. Kettészedem, egyik felét tálaláshoz félreteszem, a másikat finomra darálom robotgépben. A serpenyőbe megy a helyébe a bárány, körben a csíkokat megpirítom, majd hozzáadom a darált hagymát, a narancspürét és a narancscikkelyeket. Sózom, felöntöm a vízzel, felforralom, majd lefedve közepes lángon addig főzöm, amíg a bárány puha nem lesz (kb. 15 perc). Tetejére kupacolom a sült hagymát, és pirítóban megmelegített mini pitákkal tálalom. Háromszemélyes adag.

Akit további ínycsiklandó keleti konyhai receptek érdekelnek így a télvégén (és persze később is), azoknak melegen tudom ajánlani az Orient Express blogot.

Monisha Bharadwaj: Indian in 6.

Eredetileg a Borsán.

60 dkg csirkemell

10 dkg sózatlan kesudió

2 közepes vöröshagyma

1 kk. őrölt római kömény

2 gerezd fokhagyma

1 kk. őrölt gyömbér

1 kk. garam masala

0,5 dl tejszín

0,5 dl tej

3 ek. olaj

só

A recepteket nálam két dolog szokta módosítani saját akaratomon kívül: a) amikor azt hiszem, hogy megvan valami hozzávaló itthon, de bevásárlás után jövök rá, hogy a memóriám nem a régi, b) a boltban akarok megvenni hozzá valamit, de éppen kifogytak belőle. Hát ez a recept is némileg módosult az eredetiből, mindkét okból kifolyólag, de a végeredmény finom lett. A kesudiókat 10 percre 1,5 dl forró vízbe áztatom, majd robotgéppel krémesre darálom a vízzel együtt. Az olajban megfuttatom a hagymákat, majd hozzápréselem a fokhagymát és - friss gyömbér hiányában - beleszórom a gyömbérport. A kockára vágott csirkemellet belekeverem, mindet fehéredésig sütöm. Megszórom a garam masalával és a köménnyel, sózom. Hozzáadom a kesudiókrémet és - natúr joghurt hiányában - a tejet és a tejszínt. Felforralom és addig főzöm, amíg a csirke jó nem lesz. Tálalásnál megszórom még kesudióval és garam masalával. Három személyes adag.

Monisha Bharadwaj: Indian in 6.

40 dkg csirkemell

7 dkg pisztácia

2 kicsi vöröshagyma

2 gerezd fokhagyma

1 dl natúr joghurt

0,5 dl tejszín

1 kk. őrölt koriander

1 kk. őrölt gyömbér 

3 ek. olaj

csipetnyi fehérbors

csipetnyi garam masala

só

Keresztbefőzünk az ajándék szakácskönyvekből luciával :), nála csirkés könyv, nálam Bajszi pajtás került elő. A recept már a metrón magával ragadott, különös tekintettel az egzotikus hozzávalók hiányára, ami jelentősen megkönnyíti az elkészítést. A pisztáciára forró vizet öntök, 10 percig hagyom ázni, aztán leszűröm, megpucolom és három-négy evőkanál vízzel 5 dekányit robotgépben krémesre darálok belőle, a többit félreteszem. A hagymákat megpucolom, negyedelem, felöntöm vízzel és megfőzöm. Ha kész, leszűröm, hagyom kicsit hűlni, majd őt is lerobotgépezem. Az olajat felforrósítom, rákanalazom a hagymadarát. Három-négy perc múlva hozzányomom a fokhagymagerezdeket és megszórom a gyömbérrel (ha van friss, akkor azt kell használni, de éppen nem volt). Megy hozzá a koriander, a fehérbors, só és a pisztáciamassza is. Egy perc múlva követi őket a kockára vágott csirke, fehéredésig sütöm. Felöntöm egy deci vízzel és addig főzöm, amíg a csirke jó nem lesz (kb. 10 perc). Hozzákeverem a joghurtot, kap még két percet, aztán lekapcsolom. Belekeverem a tejszínt és készen is van. Állagra nem lesz sűrű a leve, inkább levesszerű. Tálaláskor megszórom egy csipetnyi garam masalával és a maradék pisztáciával. Két személyes adag.

Sanjeer Kapoor: Khana khazana

35 dkg bárányhús

1 kaliforniai pirospaprika

35 dkg konzerv csicseriborsó/bab 

25 dkg rizs

1 ek. garam masala

1 kisebb chilipaprika

1 ek. őrölt gyömbér

2 ek. olaj

maréknyi friss koriander

Az "amikor a nyelvtudás (hiánya) határozza meg a receptet" című műsorunkat látják, hallják. Délelőtt elrohantam a boltba a vacsorához valókat megvenni, nem sok idő volt rá, a paprikáért már a pénztártól rohantam vissza. A konzerveknél rájöttem, hogy itt még nem vettem csicseriborsót és halvány gőzöm nincs, hogy ezen a bájos nyelven miként van (a "chick pea" meg nem jelentett segítséget). Maradt a vizuális azonosítás: egyetlen doboz volt, amin a félig homályba fúló kép csicseriborsó-formára emlékeztetett, bár gyanúsan barnább volt. Hát, mindegy, futtomban felkaptam. Otthon persze kiderült, hogy valami - egyébként finom - babfajta, csak hát nem csicseriborsó :). Ekkor meg már késő volt :). Megfőzöm a rizst, a főzővízbe beleszórom a garam masalát. Leszűröm a babot/borsót :). Az olajon barnulásig pirítom a bárányhúst, majd hozzákockázom a pirospaprikát, addig sütöm, amíg a paprika meg nem puhul. Beleszórom a gyömbért (eredetileg egy kis friss darab megy bele reszelve, de most nem volt idő megkeresni) és az apróra vágom a chilit. Átforgatom, hozzáöntöm a rizst meg a borsót/babot, átmelegítem az egész cuccot és lekapcsolom. Friss koriandert nyirbálok rá. Öt személyes adag, nagyon laktató és babbal is finom :).

BBC Good Food, November 2006.

1 kisebb fej vöröshagyma

3 kisebb sárgarépa

3 koktélparadicsom vagy 1 rendes paradicsom 

2 ek. curry

1 ek. garam masala

2 ek. olaj

6 dl zöldségleves 

2 dl tejszín 

15 dkg szójacsíra (köszönjük a fordítást moesnek :) )

só

Ez az egyetlen leves a kajáldánkban, amit enni szoktam, megkockáztatva azt az állítást, hogy talán nem porból készítik, mint a többit, de legalábbis nem ehetetlenül sós és egyenízű. Megpróbáltam reprodukálni. Elszöszölök a csírával, nekem nem szimpatikus az a vége, ahonnan a növény nőne ki :) (biológusok ne zokogjanak a röhögéstől, ez a legjobb definícióm), így a kis izékezdeményeket lecsippentgetem róla. A hagymát felkockázom, a paradicsomokat is felvagdosom és a répát felkarikázom. Az olajat felhevítem, mehet rá először a hagyma, majd ha üveges, a répa és a paradicsom is. Úgy öt perc múlva rákanalazom a curryt és a garam masalát, majd felöntöm a felmelegített levessel. Addig fődögélnek (kb. 15 perc), amíg minden zöldség abszolút puha nem lesz. Ekkor botmixerrel jön egy kis blitz :), a célszerszámot utána rögtön el kell mosni, mert hajlamos a sárgulásra. Vissza a tűzhelyre, megsózom, ha nem elég sós, beledöntöm a csírákat, kap öt percet, majd mehet hozzá a tejszín. Még két perc és készen is van. Három személyes leveske.

2 padlizsán (olyan 25-30 dekásak)

10 dkg rizs

1 ek. garam masala

20 dkg koktélparadicsom

1 kisebb fej vöröshagyma

7 dkg fenyőmag (vagy fenyőmag és kesudió keveréke)

4 ek. olívaolaj és még egy kicsi

1 ek. borsikafű (csombord)

só

bors

Előre mondom, hogy miután az eredeti, 5 padlizsánhoz való mennyiséget mennyiséget feleztem, a fenti adag 2,5 padlizsán megtöltéséhez elég. Tehát vagy csökkenti az ember a töltelék anyagait mindenhol egy kicsivel, vagy meghagyja ezeket a mennyiségeket és a padlizsánok mellé még egy kis szuffléformát megtölt vele. A rizst kb. 15 perc alatt megfőzöm, a só mellett a garam masalát is a főzővízbe teszem. Közben felaprítom a hagymát, négybe vágom a koktélparadicsomokat, megpirítom száraz serpenyőben a magokat. Ha kész a rizs, mindezeket és a borsikafüvet hozzákeverem. A sütőt 180 fokra előmelegítem. A padlizsánokat félbevágom, a zöldes végét is, a belsejüket kivájom úgy, hogy kb. félcentis szélű csónakok maradjanak. A kivájt részek felét kisebb darabokra vágom és hozzáadom azt is a rizshez. Só, bors mehet hozzá és 4 ek. olívaolaj. A töltelék kész, belekanalazom a padlizsánfelekbe és még egy kicsit megspriccelem őket olajjal. Úgy 20 percet kapnak a sütőben. Négy személyes adag.

Gordon Ramsay Makes it easy. És tényleg :).

A húshoz:

33 dkg darált hús (fele sertés, fele marha)

20 dkg konzerv kukorica

2 ek. garam masala

1 nagy fej vöröshagyma

1 nagy fej lilahagyma

2 ek. olaj

fehérbors

só

A krumplipüréhez:

80 dkg főtt krumpli

5 dkg vaj

5 ek. tejföl

2 ek. tej

só

őrölt szerecsendió

És igen, ez a Hosszú Nevű Receptek Hete is egyben :), szerintem még mindig lehetne komplikálni, de vasárnap van, véget ér a hét (szerencsére :) ). Elsőként a krumplipüré készül el: szépen áttöröm a krumplit, hozzáadok minden mást, jó habos-krémesre kikeverem. Aztán jön a hús. A két hagymát lerobotgépezem :), a két ek. felforrósított olajra lököm. Követi hamarost a darált hús. Ha már szép barnák a húskukacok :), megy melléjük a kukorica, a só, a fehérbors és a garam masala. Adunk még neki vagy két percet, aztán készen is van. Sütőformában egyenletesen elosztom a húst, majd a tetejére simítom a krumplipürét. 200 fokra előmelegített sütőben 30-40 percig sül, amíg a krumplipüré el nem kezd itt-ott barnulni.

Szegény Linda McCartney (Linda's Kitchen) kitérne a hitéből, ha látná, hogy a húsosból vegába transzformált receptjét visszaalakítottam húsosnak, de az én pasim nem Bogár, hogy csak zöldet egyen :).