A tésztához:
10 dkg liszt
9 dkg cukor
1 tojás
7 g sütőpor
7 ml vaníliakivonat
8 dkg tejföl
9 dkg vaj

A csokimousse-hoz:
20 dkg jó minőségű étcsoki
3 dkg vaj
3 tojás
4 ek. porcukor
1,5 dl tejszín
1 tk. vaníliakivonat

Az epermousse-hoz:
50 dkg eper
2,5 dl tejszín
4 lap zselatin
4 ek. cukor
0,5 dl víz

Nem gondoltam volna, hogy a Segítsüti után ennyivel csokoládéhoz nyúlok, horribile dictu, tortát sütök :). Az átadások szerencsésen és konyhai balesetek nélkül lezajlottak, amikor ötödszörre készült a konyakmeggy torta, már a könnyed rutin vezette a kezemet :). Úgyhogy amikor most egy csíkos mousse tortát vízionáltam, a tésztának egyszerűen nem jutott már más eszembe, mint az elmúlt hónapokban tucatnyi megsütött lap receptje :). Most egy kakaómentes változattal próbálkoztam a csokimousse miatt, és azt kell mondjam, ismét üzembiztosan bevált.

A tésztához valókat összekeverem, kivajazott, sütőpapírral kibélelt aljú, 26 cm-es tortaformában 180 fokra előmelegített sütőben kb. 25-30 perc alatt megsütöm (tűpróba).

Amíg hűl, készülhet a csokimousse. A csokoládét és a vajat vízfürdő fölött összeolvasztom és félreteszem hűlni. A gyöngyöző víz fölé a helyükre teszem a tojássárgákat 3 ek. porcukorral, majd folyamatosan addig verem, amíg a krém meleg nem lesz. Leveszem a vízfürdőről és verem még tovább, sápadt-habosra. Hozzákeverem az olvasztott csokihoz. Felverem egy tálban a tojásfehérjéket a maradék evőkanál porcukorral, óvatosan a csokikrémhez forgatom, majd jöhet a tejszín is, ezt is felverve a krémbe forgatom. A kihűlt tortalapra simítom és 2 órára hűtőbe kerül.

Az epreket megpucolom, 8-10 darabot díszítéshez félreteszek, a többit feldarabolom, a cukorral és a vízzel felforralom. A zselatinlapokat hideg vízbe áztatom. Ha forr az eperszósz, botmixerrel simára turmixolom, majd hozzáadom a vízből kiemelt zselatinlapokat, és egy perc múlva lekapcsolom alatta a gázt. Hagyom kihűlni, felverem a tejszínt, hozzáforgatom és a csokimousse rétegre simítom. Amikor kezd már dermedni, a tetejét kirakom a vékony szeletekre vágott eperrel. Kell neki még legalább 4 óra, és utána is nagyon könnyű, krémes marad, de tálalható szilárdságú.

A tészta Nigella módosított változat, a csokimousse Szakácsok könyve.

1 csomag vaníliás pudingpor
0,5 l tej
4 ek. cukor
15 dkg csokis keksz
2 dkg vaj
0,5 dl tej
12,5 dkg túró
2 dl tejszín
kb. 15 dkg eper

Váncsa úrnál találtam a receptet, amiben elsősorban az volt a szimpatikus, hogy nem kell sütni. A pudingport a tejjel és a cukorral a zacskó szerint elkészítem, a felét kiöntöm poharakba és az ebek harmincadjára szeretett páromnak meghagyom :). A másik felét hagyom kihűlni, majd hozzákeverem az áttört túrót és a habbá vert tejszínt. A kekszek morzsára aprítom, hozzáadom a megolvasztott vajat és a tejet, letapasztom egy 18 cm-es tortaforma (moes neve áldassék érte karácsony óta, csak mindig elfelejtem mondani) aljára. Rásimítom a túrós krémet, majd kirakom eperrel, nem volt igényem a gyümölcsös zselatin borításra. Nagyon finom, de úgy tapasztaltam, hogy a pudingban lévő keményítő nem fogja meg eléggé a krémet, lágy maradt, ezt majd korrigálni kell, de nagyon finom, könnyű ízű. Négyszemélyes adag.

Váncsa István: 1001 recept.

3 szár rebarbara (kb. 25 dkg)
10 dkg eper
2+2 ek. eperlikőr
kb. 5 dkg babapiskóta
8 dkg finomítatlan nádcukor
17,5 dkg natúr krémsajt
2 dl tejszín
3 tojás
2 dkg zselatin (2 kis csomag)

Az eper és a spárga mellett szezonja van a rebarbarának is, bár otthon nem mindig könnyű hozzájutni (a piacokat ajánlom beszerzési forrásnak), érdemes lecsapni rá, ha látunk szépet. Cheesecake-ben gondolkodtam hozzá, de nem a klasszikus, hanem sütés nélküli, könnyebb, gyorsan elkészíthető receptet kerestem. A megszokott vajas kekszmorzsás alap helyett babapiskótát használtam, hogy még könnyebb legyen az édesség.

A rebarbarákat kb. centi vastag darabokra vágom, a cukorral és 2 ek. eperlikőrrel közepes lángon addig főzöm, amíg meg nem puhul (de ne essen szét). Ekkor hozzáadom a negyedelt epret, és úgy három perc múlva alacsony lángon a felvert három tojást. Vigyázni kell, hogy a tojásos keveréket csak addig tartsuk a tűzön, amíg be nem sűrűsödik, nem szabad kicsapódnia vagy felforrnia, mert nem rebarbarás-epres rántottára vágyunk. Ha megvan a kellő állag, gázról le, belekeverem a krémsajtot. A zselatint feloldom 4 ek. vízben, hagyom egy kicsit állni, majd hozzáöntök egy deci vizet és a mikróba teszem egy percre. Kicsit hagyom hűlni, majd a rebarbarás keverékhez öntöm. A tejszínt felverem és ezt is beleforgatom. A babapiskótával kirakom egy 18 vagy 20 centis kapcsos tortaforma alját (18 centisnél marad egy fagyiskehelynyi külön adag mellette), nagyon szorosan, feszüljenek egymáshoz a piskóták, különben nem maradnak majd a torta alján. Meghintem a 2 ek. eperlikőrrel és rákanalazom a tejszínes-gyümölcsös keveréket. Legalább 4 órára a hűtőbe teszem, ennyi idő alatt szépen megszilárdul. Tálaláskor csokidíszekkel, csokireszelékkel, csokiforgáccsal díszíthető, könnyű, habos sütemény lesz a végeredmény, joghurttortához hasonló, édessége visszafogott, a rebarbara savanykás darabjaival kellemesen ellenpontozott.

Delia receptjét módosítottam.

Eredetileg a Borsán.

50 dkg rebarbara
50 dkg eper
0,5 l frissen facsart narancslé
4 ek. finomítatlan nádcukor
3 ek. Grand Marnier
1 rúd fahéj + a tálaláshoz poharanként egy
1 csillagánizs

Nem szerencsések ezek az utóbbi VKF-fordulós napok, nem sok kellett hozzá, hogy ezt is kihagyjam. De már megvettem mindent, amit meg akartam venni, úgyhogy végül figyelemelterelésnek jó volt a főzés. Beatbull kiírása kreativitásra, valami hagyományos étel megváltoztatására kért. Túl gyakran túl sok hagyományosat nem főzök, de a gyümölcsleves gyakran visszatérő motívum, bár ezt sem egyféleképpen csináltam eddig se. Most egy teljesen víz nélküli változatot próbáltam, új tálalási formában. Lényegében átváltozik előétellé (itallá), ebben a formában összejöveteleken is meg lehet vele lepni a vendégeket, ha nincs hely leültetni őket egy klasszikus kanalazós leveshez.

A rebarbarát kb. kétcentis darabokra vágom, az epret negyedelem, felöntöm a narancslével, beleteszem a fahéjat és a csillagánizst, majd felforralom. Addig főzöm közepes lángon, amíg a rebarbara szét nem esik (kb. 12 perc). Kiemelem a fahéjat és a csillagánizst, beleszórom a cukrot (ízlés szerint lehet többet is, de ne legyen kifejezetten édes, őrizze meg a narancslé és a rebarbara savanykásságát). Főzöm még egy kicsit, majd leturmixolom. Szitán átpasszírozom (a megmaradt gyümölcspüréhez fél deci tejszínt kanalazok, eldolgozom és bevágom a fagyasztóba - remek parfé lesz belőle), és hozzákeverem a Grand Marniert. Ha kihűlt, a hűtőben alaposan behűtöm, majd röviditalos poharakba merem és mindegyikbe teszek egy vékony rúd fahéjat. Isteni könnyű (nyáreleji) hűsítő.

A recept eredetije innen.

10 dkg eper
két maréknyi rukkola
12 oregánós kruton (hiányában egy felkarikázott kiflit kenjünk meg mindkét oldalán olívaolajjal és szórjuk meg egy kevés oregánóval, forró sütőben süssük ropogósra és hagyjuk kihűlni)
10 dkg kemény kecskesajt
1 kk. olívaolaj
2 kk. chiliszósz (én az Oil&Vinegarban vettem, ami otthon még nincs, de bármilyen csípős szósz jó hozzá)
1 avokádó

Tavasz, zöldek, friss ízek és eper, eper, eper minden mennyiségben. Általában édes változatai kerülnek előtérbe, pedig salátába is nagyon finom. Próbáltam egy olyan változatot összehozni, amely alapanyagainak ízei és textúrái kiegyensúlyozzák egymás: édes-csípős-sós, krémes-ropogós, lédús-száraz összetevők játszanak egymással.

A rukkolát a tányérokra szórom, ráteszem az oregánós krutonokat, a negyedelt epreket, a darabokra vágott avokádót. Egy serpenyőt kikenek az olajjal és a vastagabb háromszögekre/hasábokra vágott sajtot rövid ideig mindkét oldalán grillezem, majd átpakolom a salátára. Végül chiliszósszal megcsöpögtetem (óvatosan...). Egyszerű, gyors vacsora, vidám színekkel, két személyre.

Eredetileg a Borsán.

3 tojássárgája
3 dl tejszín
0,6 dl tej
2,5 dkg barnacukor
2,5 dkg porcukor
1 ek. vaníliakivonat (nem aroma) vagy 1 vaníliarúd kikapart belseje
3-4 eper
a tetejére barnacukor

Az egyik párizsi ebédünk desszertje - méltó befejezése - volt nyáron a málnás crème brûlée, azóta is gyakran megfordult a fejemben. A tetejéhez szükséges karamellizáló készülék is várja használatba vételét egy ideje, az édes krémhez a málna egyrészt talán kicsit édes, másrészt még odébb van a szezonja, de az eper lassan bekúszik a kertek alatt.

A krém elkészítése alapvetően elég egyszerű: a sárgákat habosra keverem a cukorral (ha van simán porcukor, azzal is lehet csinálni, nálam pont elfogyott), majd hozzáadom a vaníliát, a tejet és a tejszínt. Négy kis tálkába merem, amiket vízzel töltött sütőedénybe pakolok úgy, hogy a vízszint a tálkák kétharmadáig érjen. 190 fokra előmelegített sütőbe mennek 40 percre. Amikor kiemelem őket, még elég folyósak lesznek, hűlés közben szilárdulnak. Az epreket hosszában vékony szeletekre vágom. Ha a krém teljesen kihűlt, vágok mindegyikbe három bemetszést késsel, és a résekbe csúsztatok egy-egy szelet epret. Hűtőbe kerül legalább egy órára. Itt jön a barbatrükk - ha jön. A tetejüket szépen megszórtam barnacukorral, és előkaptam a karamellizálót meg a hozzá tartozó kis gázpalackot, hogy pirománkodjak. Mint kiderült, az általam vett angol példányhoz kizárólag az általuk gyártott gázpalack passzol, a mi egyszerű kis darabunk nem. Férj is megpróbálkozott az összepasszítással, sikertelenül, úgyhogy következett a crème brûlée házi halála: a grillezés. Nagyon forróra felmelegített grill alá tettem pár percre, hogy a krém ne melegedjen túl, de a cukor karamellizálódjon - mindkét kitétel vonatkozásában részleges sikerrel. A végeredmény nagyon finom lett, a megfelelő gázpalack (vagy új készülék) beszerzése után még sokszor fogom gyártani, csak pont az a teljes (párizsi) összhang hiányzott, amit a karamellizálóval lehet elérni. Kollegináknál érdemes megnézni és kipróbálni Chili&Vanilia szexi változatát, Ízbolygó két megoldását és kicsi Vúét, már csak a szebb fotóik miatt is :).

A Larousse Gastronomique receptje az eredeti.

Eredetileg a Borsán.

Elsőként melegítsük elő a sütőt 250 fokra... Oké, oké, csak vicceltem, hallom ám a virtuális halálhörgéseket otthonról! Ahogy figyeltem az időjárásjelentést, nézegettem az erősen pirosba hajló mutatókat, éreztem, hogy most már minimális főzési/sütési idő sem jöhet szóba, különben a kedves olvasók maradandó károsodást okoznak a számítógépekben. A gyümölcsöt veszélytelennek ítéltem a rekordmelegben is, a sajt meg hűtött, úgyhogy azt is kipipáltuk.

Nagyon szeretem a különböző sajt-gyümölcs párosításokat, folyamatosan kísérletezem újabb és újabb kombinációkkal, szerencsére a lehetőségek száma meglehetősen nagy, a tévedés lényegében kizárva. Általában csak a fehérszőlő a legismertebb, amely a sajtokhoz illik, de én úgy tapasztaltam, lényegében mindenféle gyümölcshöz passzol legalább egy sajt és fordítva (talán a banán a kivétel). Alább csak néhányat mutatok fel az én próbálkozásaim közül, akár ezeken belül is fel lehet cserélni a szereplőket. Kísérőként kekszet, pirítóst és tésztakosárkát szoktam kipróbálni.

1) Eper és kecskesajt

Ez maga az addikció. Korábban már próbáltam keményebb kecskesajttal, most a lágy, fiatal sajt került sorra, amelyet lényegében kenni kell az eperre. Az édes eper és a krémes, sós sajt kombinációja egyszerűen ötcsillagos, én 8-10 deka sajtot simán elpusztítok negyedkiló eperrel reggelire.

2) Feketeszeder és mozzarella

A mozzarellát sok ember nem szereti "nyersen", csak ha rásül valamilyen ételre, mert gumiszerű állagát, semleges ízét önmagában nem kedvelik. A caprese rajongóit persze nem lehet eltántorítani ettől a remek kis sajttól natúr formájában, de nem csak nekik ajánlom a feketeszederrel való kombinációt. A savanykás gyümölcs és a hűs, semleges sajt kettőse hihetetlenül üdítő párost alkot, mozzarellából az e célra könnyebben kezelhető mini változatot választottam és az aljukat egy picit levágtam, hogy megálljanak a tányéron a feketeszederrel összetűzve.

3) Áfonya és diós sajt

A szintén savanykás áfonya áldás a melegben, valami olyan sajtot kerestem mellé, ami ezt a savanykásságot kellemesen ellenpontozza. A lágy, diós sajtot a kekszre vágtam és a tetejébe nyomtam egy-egy szem áfonyát - remek kis falatok születtek.

4) Málna és Gruyére

A Gruyére egy tömörebb, svájci sajt, amelyből egy érettebb, erőteljesebb ízű változatot választottam az édes málna mellé. Miután keményebb fajta, ezért meg lehetett vele azt csinálni, hogy vékonyabb csíkokat szeltem belőle, a málnát a sajtpálcikák tetejébe tűztem és egy kis pohárba állítottam. Ha nincs olyan meleg, hogy megolvadjon a sajt (tudom, most nem ez a helyzet), vendégváróként is kiváló.

5) Sárgabarack és fokhagymás-zöldfűszeres krémsajt

Fontos, hogy a barack érett legyen, hogy édessége kellemesen passzoljon a szöges ellentétes ízvilágú krémsajttal. Félbevágom, magja helyébe pedig a krémsajtot kenem. Szezonon kívül érdemes egy hasonló változatot is kipróbálni aszalt sárgabarackból.

6) Cseresznye és portóis Stilton

A Stilton sajt és a portói régi két jó barát, nemrég dibbuk írt kapcsolatukról és összeillőségükről részletesen. A sajtkészítők is ismerik ezt a klasszikus párost és megteremtették a portóis Stilton, amikor is a nemes nedűt a sajthoz keverik. Hát ezt az érdekes kék penészes sajtot töltöttem a cseresznyemag helyére és tettem vékony tésztakosárkákba.

7) Alma és Gouda

Almából kicsit édesebbet, nyárit kerestem és ezt soroztam koktélpálcikára felváltva a felkockázott Goudával. A sajtból, amely az egy hónapnyi érlelésűtől akár két évig "öregítettig" rengeteg változatot felmutat, a lágyabb ízű, fiatalabbat passzítottam a roppanós, friss alma mellé.

8) Nektarin és parmezán

És végül, de nem utolsósorban az érett nektarinszeleteket csíkokra vágott rozskenyérre helyeztem és megszórtam reszelt sajttal. Figyelem: nem előre reszelt, zacskós bolti porral, hanem rendes (védjegyes) parmezánnal. A puha, édes barackhoz szerintem remekül passzol a száraz, sós olasz remekmű, amely a reszelésnek köszönhetően nem fogja agyonütni markáns ízével a gyümölcsöt, hanem kellemesen kiegészíti.

A sort még hosszasan lehetne folytatni: ribizli, vörösáfonya, sárgadinnye, görögdinnye, meggy kukucskál felénk, ősszel jön a szilva, a körte, a szőlő, a birsalma, télen (igen, nemsokára majd jönnek a mínuszok is!) a narancs, a mandarin. Sajtra és gyümölcsre fel!

20 dkg eper

4 tojás

2 dl tejszín

1,5 dl tej

1 vaníliarúd

5 dkg nádcukor

12 dkg porcukor 

1 tk. kardamom mag

0,5 tk. őrölt kardamom

3 ek. keményítő

2 ek. eperlikőr

No, hát akkor essünk neki az ötödik, fűszeres fordulónak, amelynek Aubergine a házigazdája. Nem kaptam szívemhez, amiért a hölgyemény kizárta a zöldfűszereket :), bár ugye büszke tulajdonosként boldogan állítottam volna csatasorba erkélylakó barátaimat. De igaza volt, rengeteg finom fűszer áll rendelkezésünkre a leveleken túl is. Azt viszonylag korán sejtettem, hogy kardamom lesz a választottam, csak az ételre vártam, ami majd valahogy előkerül hozzá. Aztán az egyik kirándulásunkon belebotlottam Paul Gayler: Flavors c. könyvébe, és tudtam, hogy ehhez a fordulóhoz erre van szükségem. Végigveszi a legfontosabb zöldfűszereket és fűszereket, zöldségeket és gyümölcsöket, valamint más ízesítőszereket, rövid leírást ad róluk, és recepteket társít hozzájuk, a koriandertől a gyömbéren át a balzsamecetig. És itt jött szembe a flognarde-recept eredetije.

Nem szoktam nagy elméleti levezetésekbe bocsátkozni, de talán két szót szólhatunk arról, hogy mi is ez. Francia desszert, a clafoutis egyik változata, csak míg a clafoutis cseresznyés, a flognarde takarja a minden más gyümölccsel készült variációkat, származási helye állítólag Auvergne. Ahogy C&V is írta, nehéz eltalálni a jó arányokat hozzá, szerintem ez a változat nem rossz, ahogy így néztem, összetevőiben hasonlít is az ő receptjéhez, talán egy kicsit kevesebb tojással próbálnám meg legközelebb. Paul recepje rebarbarával készült, de a rebarbizó szekciónak büntetésül eperrel csináltam :). Na jó, rebarbaráért el kellett volna menni a boltba, eper meg volt itthon, szombat van, lustálkodom, délután három órát alszom, és nem megyek bevásárolni :).

A fűszeres rész lenne a házi feladat, amit én most elbliccelek. Amilyen mázlim van, Chili&Vanilia részletesen megírta a tudnivalókat a kardamomról, angolul meg a Wikipedián és Katzernél lehet olvasgatni minden okosságot róla. Én zöld kardamomot használtam. A fotón az egész darabok, a belőlük kiszedett magok és őrölt kardamom látható, utóbbi bolti. Nyilván a frissen tört magoknak van friss aromája és intenzívebb íze, azonban házilag nemigen lehet olyan finomra őrölni, mint iparice, úgyhogy úgy döntöttem, keverem a kettőt, lesz benne ez is, az is. A fél baráti körömet elláttam már őrölt kardamommal, szerintem süteményekbe jobban használható, ha az ember nem harap rá magdarabkákra :).

Aztán már főzés közben jöttem rá, hogy jó bamba voltam :), mert a receptben van vanília is, ami szintén kvalifikált résztvevője a játéknak. Örömmel konstatáltam, hogy a kedves brüsszeli kollegina ezt a részt szintén megírta helyettem :), továbbá a Wikipedia és Katzer sem hagy cserben :). A vaníliáról nehéz sokat mondani, otthon tudom, hogy drága, viszont nem lehet összehasonlítani az igazit a vaníliás cukorral, néha-néha talán érdemes beruházni egy-két darabba.

És akkor lássuk végre a receptet. A nádcukrot és a vizet tűz felett addig főzöm, amíg a cukor fel nem oldódik és finoman forrni nem kezd. Beleteszem az epreket és két percig főzöm őket, ne essenek szét, csak egy kicsit puhuljanak meg. Lecsepegtetem őket és egy papírtörlővel bélelt tányéron hagyom őket kihűlni. A tejet, a tejszínt, a kardamomot és a felhasított vaníliarudat alacsony lángon felforralom, amint elkezd forrni, lekapcsolom és 5 percig hagyom az edényben. A tojásokat a porcukorral habosra verem, hozzáadom a keményítőt és az eperlikőrt, szintén jó alaposan elkeverem. A tojásos keverékhez szűröm a tejes szekciót és jó alaposan felverem ismét. Az epreket négy, kb. 2,5 decis kivajazott formába teszem, majd rájuk öntöm a tejes keveréket. Így utólag azt mondom, hogy a magasabb falú poharak helyett inkább több kisebb, alacsonyabb forma célszerűbb lett volna, de gondoltam a fotó miatt próbáljuk ki a poharakat. 180 fokra előmelegített sütőben 30 percig sütöttem, nem akartam, hogy folyós legyen. A tetejére mehetett volna porcukor, ha nem fogyott volna el :). Négy személyes adag. További kardamomos, vaníliás, illetve vaníliakivonatos receptek tőlem.

Paul Gayler: Flavors c. könyvéből

A gyümölcsös részhez: 

45 dkg rebarbara

25 dkg eper

10 dkg porcukor

1 ek. vaníliakivonat 

A morzsához:

12 dkg liszt

5 dkg nádcukor

5 dkg vaj

5 dkg szeletelt mandula

Merő egy ámulattal olvastam t3v3d3s fegyelmezett bevásárlási szokásairól, hát tőlem ez fényévekre van :). Eléggé spontán szoktam vásárolni, néha bevillan menet közben egy recept vagy több, aztán így kerülnek cuccok a kosárba teljes össze-visszaságban. A zöldséges ráadásul külön történet, ha a Zuram rámcsörög, hogy nem kapott nekem reggelire szép gyümölcsöt a boltban, akkor mindig útba ejtem. És miután annyira élvezem, hogy velük már nem kell angolul beszélnem, és megértenek, meg én is megértem őket (mondanom se kell, ezek a párbeszédek döbbenetesen magas színvonalon zajlanak :) ), ezért el szokott velem szaladni a ló, mert amikor felteszik az "és még valamit?" kérdést, akkor büszkén tudok mindenfélét válaszolni :). Legtöbbször mondjuk azt, hogy "igen, lesz még...". Szóval ha megyek eperért, akkor az epren túl befigyel paradicsom, paprika, uborka, cukkini, aszalt sárgabarack, krumpli, és mondjuk rebarbara. A rebarbara egy régi misztikus képződmény az én fejemben :). Szerintem nagyon szép, titokzatos neve van, de még sose dolgoztam vele, csak olvastam Nigellánál, néztem a kis rózsaszín darabkákat, amint zselé lesz belőlük. Aztán amikor láttam, hogy kicsi Vú is túlélte a harmadik típusú találkozást, gondoltam, ideje rászánnom magam. Azzal mondjuk nem számoltam, hogy miután óvatosságból csak fél kilót vettem belőle, ez gondot jelent majd, mert a receptek többsége 80 dkg-nál, egy kilónál kezdődik, de végül Gordon Ramsay bácsi kisegített.

A rebarbarákat megpucolom (ez a befelé ívelt részüknél nem egyszerű), a végüket levágom és úgy centi-másfél centi vastag darabokra vágom. Az eprekből nagyok voltak, ezeket megfeleztem. Rájuk öntöm a vaníliakivonatot, majd a porcukrot. Egy vastagabb aljú serpenyőt szárazon felforrósítok, majd beleöntöm a cukros gyümölcsöket. Pár perc kell nekik egyik oldalon, majd átforgatom őket, a másik oldalon is. Meg kell próbálni eltalálni azt a pillanatot, amikor még nem esnek össze szottyosra, és itt nyilván a rebarbarákat kell figyelni, mert az epernek ehhez nem kell sok. Lekapcsolom a gázt, 20 centis fodros szélű tortaformába kanalazom a gyümölcsöket a lével együtt. A hideg, felkockázott vajat elmorzsolom a liszttel, majd hozzáadom a cukrot és a mandulaszeleteket. A durva morzsa állagú durva morzsát :) egyenletesen rászórom a gyümölcsökre. 190 fokos sütőbe mennek 25 percre. 10 percet hagyom még állni és utána lehet tálalni. A Zuram azt mondta - és igaza volt -, hogy kicsit több morzsa nem ártott volna rá, legközelebb másfélszer ennyivel próbálkozom, de így meg nagyon gyümölcsös, nyárias lett. Rebarbarát megtartjuk :). Négy személyes adag. Zsófi összeszedett néhány receptet, ha valaki még rebarbarázna.

Gordon Ramsay: Just desserts c. könyvéből alakítottam át.

A parféhoz:

2 tojás

15 dkg eper 

25 dkg mascarpone

2 dl tejszín

10 dkg porcukor

csipet só 

A csokiöntethez:

2 dl tejszín

12 dkg étcsoki

brazil dió

A fagyigép még csak alakul, de a parfé megy nélküle is :). Ó, ez egy tipikus meglátni és megszeretni recept volt, Tartelette-nél ütött szíven (virtuálisan gyomron :) ) a banános-mascarponés változat. A banánra mondjuk helyből hörrentem egyet - május végén, kollegina?!? :) Jó, jó, hogy maradék, de hogy kerül banán a kegyed hűtőjébe? :) Nem, rögtön tudtam, hogy ebből epres verzió lesz a világ helyes rendjének megfelelően :). A tojássárgákat 5 deka porcukorral habosra verem, majd mehet bele a mascarpone. Az epreket villával tessék-lássék összetöröm és hozzáadom őket is. A tojásfehérjéket csipet sóval elkezdem felverni, ha már kezd összeállni a hab, hozzáadom a maradék cukrot. Egy másik tálban felverem a tejszínt, majd előbb ezt, utána a fehérjét habot óvatosan hozzáforgatom az epres masszához. Mindenféle formákba kanalaztam, Ikeás háromszögbe, fém félgömbbe, műanyag tálkába, elég tekintélyes adag lett, szépen megtelt a mélyhűtő, ahol egy éjszakát szunyáltak. A csokiöntethez a tejszín forrásig hevítem, majd lekapcsolom a gázt, és beletördösöm a csokit. Két percet áll, aztán elkeverem, ha szobahőmérsékletűre hűlt, akkor lehet a parféra kanalazni. A három parféháromszögből csináltam egy kis tornyot, kanalaztam rá csokiöntetet, és a végén megszórtam egy kis apróra vágott brazil dióval. Tán még hat személynek is bőven elég a teljes adag. Esztereimnek kívánok vele nagyon boldog névnapot! :)

Tartelette receptje.

6 ek rum

3 ek. citromlé

2 kk. eperlikőr

1 kk. porcukor

2 szem eper

A fentieket egy kis maréknyi zúzott jéggel jól összerázzuk és készen is van. Két személyes adag.

A receptet a The bartender's guide-ból szelídítettem.

20 dkg eper

15 dkg natúr krémsajt

10 dkg görög joghurt

1 ek. porcukor

4 dkg mentás étcsoki

Hát, bajban voltam Mamma negyedik fordulós kiírásával, az együttreggelizéssel. Én ugyanis - 90 napos diétából visszamaradt gyakorlatként - csak gyümölcsöt és kávét reggelizek elég régóta. Néha befigyel egy kis sajt mellé, vagy joghurt, egy szelet sonka, esetleg egy pici keksz, de alapvetően mindig ez a reggelim. Tízóraira pedig egy cappuccino könnyíti meg a délelőttök túlélését, esetleg a kolléganőmtől kapott csoki (mindig vannak elfekvő készletei :) ). Nagyon megszoktam már ezt a felállást, néha a változatosság kedvéért próbálkozom egy szendviccsel, de nem esik jól. Már túl sok. A Zuram kakaózik, szendvicsezik, de egyrészt többnyire nem egyszerre reggelizünk, másrészt ezen a területen teljesen önellátó (*hálaima elrebegése* :) ), szóval az sem volt opció, hogy neki csinálok valami extrább kaját (még a végén rászokna :)) ). Úgyhogy megpróbáltam a saját térfelemen maradni. Inkább az ebédem része szokott lenni a menza egyetlen megbízható szolgáltatása, a (félreértés ne essék: bolti) cseresznyés-stracciatellás joghurt; valami hasonlót akartam "előrébb húzni" a napirendben.

Megvárom, amíg a sajtkrém szobahőmérsékletű lesz, akkor összeturmixolom a joghurttal, a porcukorral és 7 deka eperrel. A rendelkezésre álló ipari mennyiségű csokoládéból meg kellett találnom azt, amelyik felhasználásával nem okozok súlyos családi válságot :). És előkerült egy Poiana Senzatii Mentá Rácoritoare, amit jó eséllyel Thortól kaptam. Kéretik értékelni, hogy nem kevés melóval, román Google barátom segítségével, a rengeteg feljött pénzügyi oldal és webshop átbogarászásával sikerült bármilyen képet kerítenem róla :), legalább most már azt is tudom, hogy románul "caucare" a "keresni" :). Ha valaki nem vetődik szomszédaink felé, a Lindtnek szintén van mentás étcsoki terméke, bár még az is lehet, hogy ezt bonyolultabb beszerezni :). Szóval a csokit vékony csíkokra vágom (direkt nem reszelem, hogy markánsabban lehessen érezni az ízét), a maradék 13 deka epret szintén, és óvatosan a krémhez keverem őket. 10 percre mélyhűtőbe kerül, ettől egyrészt kellemesen lehűl, másrészt kissé sűrűbbre dermed. A tetejére forgácsolhatunk még egy kis csokit. Két személyes adag.

10 dkg eper

10 dkg ribizli

10 dkg cseresznye

jégkocka

A gyümölcsöket összeturmixolom, majd leszűröm, a pépben azért maradjon lé. Jégkocka hozzá és íme a tömény nyár, egy darab "gyümölcsgyilkosnak" :), ahogy mostanság hívnak :).

750 cocktails, eredetileg ribizli helyett pirosszőlővel.

A parféhoz:

fenti gyümölcspép

2 dl tejszín

Gyümölcsöt ki nem dobunk, úgyhogy inkább felverek 2 deci tejszínt, hozzákeverem a koktélból megmaradt pépet és fagyasztom egyszerűsített parfénak. Három személynek elég.

50 dkg eper

0,5 l vodka

25 dkg cukor

3 dl víz

2 citrom

Istenek itala az eperlikőr :). Az epret lerobotgépezem :) és összeöntöm a vodkával, tökéletesen megfelel a célra egy másfél literes műanyag palack. Két hétig áll, időnként ha eszembe jut, felrázom vagy véletlenül felrúgom a földön :)). Két hét után a cukorból és a vízből szirupot főzök, ha kihűlt, az epres keverékhez teszem, a citromok kifacsart levével együtt (még mindig belefér a másfél literes palackba). Rázogatás, rugdosás ismét két hétig :). Eztán ha van orvos, egészségügyi dolgozó a családban, használjuk is valamire :), kunyeráljunk tőle gézt és azon keresztül szűrjük le a cuccot, kétszer egymás után. Opcionálisan papírfilter, illetve tiszta pelenka is használható. Nem kell csontszárazra préselni az eperpépet, maradjon benne egy kis lé és kis műanyag dobozokban tegyük el a mélyhűtőbe, kiváló lesz ütős gyümölcstorták gyártásához :). Én az idei adagnál még a leszűrés előtti stádiumban járok, ha kész, majd teszek fel fotót a tiszta likőrről is. Olyan 1,2 liter lesz a végeredmény, kisebb üvegekbe osztva elvileg sokáig eláll, gyakorlatilag az első lépés az alkoholizmus rögös útján :).

Desszertvarázslat receptje az eredeti.

In English 

2 nektarin

4 kisebb szem eper

2 ek. eperlekvár

2 ek. Marsala

porcukor

Egyszerű, gyors kis desszert, barackból is készíthető, csak azt forró vízbe kell mártani, lehúzni a héját és úgy félbevágni, míg a nektarint elég felezni és magtalanítani. A mag helyébe megy egy-egy szem eper. A lekvárt és a Marsalát összemelegítem és rákanalazom a gyümölcsökre. Kis porcukor mehet még rá. Jó, ha egy-két órát áll hideg helyen fogyasztás előtt. Két személy uzsonnája :).

The Silver Spoon-ból kanalaztam :).

In English 

3-4 szem eper

10 dkg kecskesajt

2 szelet magos/félbarna/barna toastkenyér

Eper, eper és még mindig eper az utolsókig :). Mostanság rászoktam erre a vacsorára, hihetetlenül finom ízkombináció. Kenyérre kecskesajt, arra eper :). Ennyi. Enyémvacsora.

30 dkg eper

3 ek. cukor

4 ek. Marsala

2 dl tejszín

7,5 dl víz

Meglehetősen egyszerű móka :). Az epret négybe vágtam, édes jó Mariskám, rá a cukor és a víz. Felforralom, ekkor mehet bele a Marsala. Még két perc, aztán lekapcsolom, botmixerrel pépesítem. Ha kihűlt, mehet bele a tejszín. Három személy kanalazhatja.

Köszönet Péternek a forrásért: Vendéglátó technológia I. Ételkészítési ismeretek :).

3 tojásfehérje

20 dkg eper

4 ek. porcukor

2 ek. sherry

csipet só

vaj és porcukor a formákhoz

Még mindig túltengek tojásfehérjében, úgyhogy. A szuffléformákat kivajazom, kiporcukrozom (de hülye szó :) ), nekem három nagyobb sikeredett. Az epreket ledarálom, hozzájuk keverek 2 ek. porcukrot és a sherryt. A tojásfehérjéket csipet sóval keményre verem, majd a végén bele a maradék porcukor. Óvatosan nagy alulról-felfelé kavaró mozdulatokkal teszem hozzá a gyümölcsös mixet. Mehet a formákba, 180 fokra előmelegített sütőben 12 percre. Chili&Vanilia nemrég csinált hasonlót. Kis porcukor mehet a tetejére is. Frissen, melegen hamar-hamar tessék befalni :). Három személyes adag, kisebb edényekben négy.

A recept innen: Nigel Slater: Real Fast Puddings.

A tésztához:

25 dkg liszt

12,5 dkg vaj

2 tojássárgája

2 ek. hideg víz

1 tk. só

1 ek. cukor

1 tojás

A töltelékhez:

25 dkg krémsajt

0,5 dl narancslé

3 ek. porcukor

25 dkg eper 

2 ek. eperlekvár

1 ek. víz

Elsőként értelemszerűen a tészta jő, minden hozzávalót jól összegyúrok az egy szem tojás kivételével, majd fóliába csomagolva 20 percre a hűtőbe küldöm. Utána kinyújtom kb. 3 mm vastagra és 20 centis fodros szélű formába terítem. Az eredeti receptben 22 centis flan formát ír, a tésztavastagságban lesz némi különbség. Még 30 percre visszatér a hűtőbe, megszurkálom villával az alját, sütőpapírt terítek rá és sütőbabokat vagy más nehezéket (nálam ez sok kiskanalat jelentett :) ). 180 fokon sül 15 percet, majd 160-on még 10-et. A tojást felverem és jól megkenem vele a tésztát, majd még két percre visszaküldöm a stüőbe (ez biztosítja, hogy nem ázik át a tölteléktől). A krémsajtot, a porcukrot és a narancslevet összekeverem, ha van, mehet bele még reszelt narancshéj is. Ha kihűlt a tészta, rásimítom. Az epreket összevagdosom és elosztom a krémen. Az eperlekvárt (anyu utolsó tavalyi üvegéből, de nem nem kötelező elem :) ) és a vizet összeforrósítom és megkenegetem vele az epreket. Ha kihűlt, lehet befalni.

A recept a Good Food júniusi számából van (sokkal szebb a címlapfotójuk, mint az enyém :) ), de miután fejből - tévesen - úgy emlékeztem, hogy a tésztához csak simán shortcrust pastry-t ír, Nigellához fordultam, ezért az a How to be a Domestic Goddess-ből van.

3 tojássárgája

1 dl Marsala

10 dkg porcukor

egy marék eper

Az epret megmosom és kisebb darabokra vágom, egy fazik vizet felteszek főni. A tojássárgákat és a cukrot kézimixerrel összekeverem, majd hozzáadom a Marsalát. Akkora tálba kell tenni, hogy sokszorosára főg nőni a mennyisége, beleférjen. Ha már forr a víz, leveszem a gázt kissé, hogy csak csendesen bugyogjon és a vízgőz fölé teszem a tálat. Ne érjen a vízbe, mert az édes boros-porcukros rántotta nem kifejezetten nevezhető kulináris csúcsnak :). Kézimixerrel folyamatosan keverem, amíg be nem sűrűsödik és habos nem lesz. Adjuk meg a zabaglione-nak, ami a zabaglione-é :), vagyis minimum 12 percet, ennyi legalább kell neki, hogy elérje a megfelelő állagot. Ha megvan, akkor beledobálom az epret és még egy kicsit verem, egy része megmarad benne darabosan, az a jó. Azonnal tálalni kell. Ebből a mennyiségből nekem úgy 8 deci lett, amit elvileg és nagy önuralommal :) 4 személyre lehetne szétosztani, de szerencsére csak ketten voltunk rá. Szemrebbenés nélkül elfogyott :).

Nigel Slater: Real Fast Puddings.