|
FŐOLDAL
A hét műtárgya (36)
HOZZÁVALÓK
RIA, RIA
STRANGERS IN THE NIGHT
ONE FOR ALL
 Asta pasta (44) Critical Mass (45) Csicsergés (149) Egy egeres szendvics (19) Egytál dödölle (77) English (29) Ezmegaz (34) Hízlalda (142) Hófehérje (16) Ho-Ho-Ho-Horgász (17) Kanalas orvosság (80) Kiva (9) Kocsma Jenny (24) Lájt (25) Négylábúak (74) Nemenjenekel (6) Nyúltáp (19) Parti nyimnyam (45) Pékség (28) Pipik (84) Segitsuti (17) Sok kicsi (8) Suzanne Vega (109) Szörcs (20) Tartós kapcsolat (9) Tutti Frutti (86) VKF! (19) Xmas (40)  
|
Csokispagettis-diós banánkenyér
16 dkg dió formához vaj + liszt A karácsonyi hazaútból visszatérve a fagyasztóból négy darab banán nézett velem szembe, mikor inspektáltam az új évi készleteinket. A pillanatnyi döbbenet után eszembe jutott, hogy indulás előtt úgy félórával dobtuk be szegénykéket oda, hátha lehet majd velük valamit kezdeni később, elvitelre esély nem volt (talán a fülünkre akaszthattuk volna őket). Rögtön a banánkenyér ugrott be, csokival turbózva, úgyhogy ennek megfelelően kezdtem el receptet keresni. Még volt a Líviától tavasszal kapott csokispagetti-készletből is, arra gondoltam, viccesen nézne ki a banánkenyér, ha vékony csokicsíkok mintáznál. S lőn. A banánokat villával összezúztam, a diós durvára vagdostam és száraz serpenyőben megpirítottam. A rizsliszt úgy került a képbe, hogy nyilván úgy áll neki az ember sütit sütni, hogy van otthon megfelelő mennyiségű liszt, kivéve, amikor nem :) - ilyenkor jönnek a vészmegoldások... Másszóval ki lehet lőni sima liszttel. A csokispagetti kivételével mindent összekevertem, majd nagyon óvatosan ezt is beleforgattam, majd a tetejét megszórtam nádcukorral. Kivajazott, kilisztezett hosszúkás kenyérformába kanalaztam a masszát, és 180 fokra előmelegített sütőben kb. 55 percig (tűpróbáig) sütöttem. Finom, morzsálódós tömör gyönyör, hideg télre ideális. A spájz tartalma fényében a Joy of Baking receptje változott át.
Diós darafelfújt
2 tojás A dara nemigen akar fogyni a polcról, úgyhogy amikor egy gyors és gyerek mellett elkészíthető édességet kerestem, úgy döntöttem, ideje végre túllépni a szemezős fázison és felhasználni belőle egy keveset (főleg, hogy lisztet elfelejtettem venni). Maradt az előző napi dióstésztából némi darált dió, az is meglelte helyét. A mennyiség nagyon kevésnek tűnhet, de kettőnknek ebédre és vacsorára is kitartott desszertnek. A tojássárgákat a 3 ek. porcukorral habosra kevertem, beleszórtam a darát, a diót és hozzáforgattam a felvert tojásfehérjéket. Egy nyolcas minikuglóf-formát kivajaztam és megszórtam rizsliszttel, belekanalaztam a keveréket (úgy a harmadát töltötte ki), és 180 fokra előmelegített sütőbe csaptam, aranybarnára sütöttem. Amíg sült, a tejet, az evőkanál porcukrot és a vaníliakivonatot összeforraltam, majd rákanalaztam a tésztahalmokra, amik szépen beszívták, és visszatessékeltem 10 percre a sütőbe. Tálalásnál megszitáltam porcukorral és vízzel higított eperlekvárt kanyarintottam köré. Melegen és hidegen is finom volt. Horváth Ilona receptje az eredeti.
Diós répatorta
A tortához:
A tetejére: Ennél a receptnél már elég régóta ott figyel a könyvjelző, ideje volt már sorra keríteni. A tojássárgákat habosra keverem a cukorral, hozzáadom a vajat, a lisztet, sütőport, darált mandulát, a megpucolt és reszelt sárgarépákat, és a diót. A tojásfehérjéket kemény, de nem száraz habbá verem, és óvatosan beleforgatom a masszába. 26 cm-es tortaformát kivajazok, sütőpapírral kibélelem az alját, és belekanalazom a tésztát, 180 fokra előmelegített sütőben kb. 1 órát sütöm, amíg szép aranybarna nem lesz. Gondoltam, teszek rá klasszikus krémsajtos borítást, krémsajt éppen nem volt itthon, de az én drágaságom pont indult a boltban, úgyhogy én hülye, rábíztam ezt a tételt. Miután elmagyaráztam neki, hogy miként néznek ki a krémsajtok, azokon belül is koncentráljunk a natúr változatokra, a boltban mely részen találhatóak, konkrétan elhagyta a számat az a mondat, hogy "jó lesz a Philadelphia". Ember hazatér, és kissé bizonytalanul a kezembe nyom két miniatűr kenhető sajtot, azzal a kérdéssel, hogy "ugye ez jó lesz, ezen kívül csak Philadelphia volt". Ilyenkor jól jön, hogy egy évig jártam jógázni :). A krémsajt kiesésével szemügyre vettem a hűtőt, és úgy döntöttem, próbálkozzunk meg a joghurttal, mint alappal. A fenti hozzávalókból kikevert borítás finom, de kissé híg lett, és mivel az utolsó adag porcukrom tűnt el bele, így vállat vontam, és ráöntöttem. Finom, tömör gyönyör torta, nyolc személynek elég, kis szeletek is nagyon laktatóak belőle. Traditional British Cooking receptjét formálgattam. 
Csúsztatott palacsinta
7 dkg nádcukor A palacsinta valamiért nekem mindig a klasszik tekerős megoldással volt egyenlő, és ez a csúsztatott változat gyanús volt, hogy kvázi félig nyers marad. Úgyhogy életemben először futottam neki, de végül úgy döntöttem, megmaradhat a menün. A tojássárgákat kikevertem a cukorral, ment hozzá a vaj, a liszt, a tej, és a fehérjékből felvert kemény hab. Kicsit furcsa állagú lett a tészta, legközelebb lehet, hogy inkább a hagyományossal próbálom meg, mert a sok cukor miatt még teflonban és az olaj ellenére is hajlott a letapadásra. Kevés forró olajon egyik oldalát pirosra sütöm, majd mehet a tálra, megszórom a darált dió egy részével. Következő palacsintot ugyanígy kisütöm, rácsúsztatom, megszórom a csokireszelék egy részével. A harmadik réteg hígabb fajta szőlőlekvárt kap (anyukám műve), és így tovább, amíg el nem fogy a tészta és a töltelék. 200 fokra előmelegített sütőbe megy 15 percre, porcukorral megszórva tálalom. A kép nem tudom, mennyire csalóka, ennyi anyagból nem lesz egy hű de nagy palacsintatorta, inkább kétszemélyesnek mondanám. Pelle Józsefné: Minerva Nagy Szakácskönyve receptje. 
Mágnás diós pite
A tésztához:
A tetejére: Egy egyszerű, de nagyon gazdag sütit kerestem masszív diófeleslegem egy részének elsütésére. A lisztből, sütőporból, puha vajból, nádcukorból, tojásból és a citrom reszelt héjából és kifacsart levéből tésztát gyúrok, amelynek kétharmadát kinyújtom, és sütőpapírral bélelt, 20x30 cm-es formába teszem. Megkenem a lekvárral, amelyet más fajtával is lehet helyettesíteni (csak a cseresznyelekvárt hanyagoljuk... :) ). A tetejére a 3 tojássárgáját habosra keverem a cukorral és a vaníliáscukorral, mehet bele a darált dió és a fehérjékből felvert hab. Ezt a lekváros tésztára simítom, majd a maradék egyharmad tésztából csíkokat sodrok, és átlósan rácsszerűen erre a habos rétegre teszem, szépen belesüpped. 180 fokra előmelegített sütőben kap 30-40 percet, amíg szép aranybarna nem lesz. Nagggyon gyorsan elfogy :). A Nagy Süteményeskönyv receptje. 
Sütőtökös csokiskeksz
20 dkg nádcukor A baba-mama klub (ahova összesen vagy kétszer jutottam el) egyetlen igazán pozitív hozadéka számomra stílszerűen a gasztronómiai vonalon jelentkezett, amikor a kanadai csaj sütőtökös csokiskekszet hozott egyik alkalommal. Világéletemben imádtam a sülő sütőtök illatát, és a tetején azt a vékony, megbarnult réteget, de ezen túlmenően egy falatot se belőle :). Vagy tíz éve biztosan nem ettem még ennyit se. Mindenesetre a süti ízlett, a receptet elfelejtettem elkérni, de a Gugli a barátom, úgyhogy kerestem egyet. Ez némileg sütőtökösebb ízűre sikeredett, mint anyukakollegináé, de nagyon bejött, ráadásul elég egyszerű. A sütőtököt megsütöm, a húsát villával összetöröm, és hozzákeverek minden más hozzávalót (tekintélyes mennyiség lesz). Kicsivú tapasztalatai nyomán jelezném, hogy nagyon lágy lesz a tészta, és a keksz is puha, nem ropogós. Sütőpapírral bélelt tepsibe kupacolok evőkanálnyi adagokat tisztes távolságra egymástól (kilapul), és 180 fokos sütőben kb. 12 percig sütöm. És csak sütöm, és csak sütöm, és csak sütöm, irgalmatlan mennyiség lesz, de szépen el is fogy :). A Cooks.com receptje az eredeti. 
Kooperációs aranygaluska
A tésztához:
A tetejére:
A vaníliamártáshoz: Amikor a Zuram azt mondta, valami húsmentes tésztát szeretne ebédre, semmi perc alatt bevillant az ötcsillagos aranygaluska, amivel fakanál barátném kényeztetett még februárban. Anyósomat kértem meg, hogy süssön nekünk, mire azzal a meglepő válasszal szolgált, hogy még sosem csinálta meg - csukott szemmel százas körbe :). És miután én sem, ezért kooperatíve felcsaptuk Ilonkát, ő megcsinálta a tésztát, én pedig a mártást :). A tészta klasszikus kelt tészta, a hozzávalókat összegyúrta, egy órán át kelesztette (friss élesztővel jobban működik, de itt csak szárított van), aztán pogácsaszaggatóval kiszaggattuk és kivajazott, 26 centis kapcsos tortaformába raktunk egy réteget, az olvasztott vajjal megkentem, megszórtam bőven a darált dió és a cukorkeverékével, még egy réteg tészta, megint vaj és cukros dió, majd ment a 180 fokra előmelegített sütőbe, amíg aranybarnára nem sült. A mártáshoz a tojássárgákat, a cukrot elkevertem a liszttel és fokozatosan felöntöttem a tejjel, beledobtam a felhasított, kikapart vaníliarudat és szemcséit, a vajat és közepes lángon enyhe sűrűsödésig főztem. Négyszemélyes adag. Horváth Ilona klasszikusa. 
Kardamomos barack fehércsokis mártással
A mártáshoz:
A barackhoz: durvára vágott, pirított dió Fehércsokis kattanásom van, a tizenévvel ezelőtti egyetemi vizsgaidőszakok óta talán először. A barack többnyire nyersen tűnik el egész nyáron, de most valami halmozottan, töményen édesre vágytam, semmi savanykás kiegyensúlyozás, semmi finomítás, csak arconcsapó édesédesédes jöjjön. A csokit a vajjal és a tejszínnel alacsony lángon összeolvasztom és ha kissé kihűlt, a tányérba kanalazom. Egy serpenyőben megolvasztom a másik pici adag vajat (éppen csak bevonja az alját), majd a kardamomos porcukorba nyomott barackszeleteket mindkét oldalukon addig sütöm, amíg a cukor ragadós-nyúlóssá, a barack szélein kicsit áttetszőssé nem válik. A szeletkéket a csokis mártásra teszem, majd megszórom az egészet a dióval. Elvileg töménysége maitt kétszemélyes adag, gyakorlatilag férj nem szereti a fehércsokit :), tehát (sóhaj) nekem kellett eltüntetni az egészet :). 
Deák-torta
A tortához:
A bevonathoz: Bár a 46 fagyasztott tojásfehérjével szerintem Ízbolygó toronymagasan vezet a gasztrobloggerek között :), azért egy olyan 12-15 nálam is simán felgyűlik a mélyhűtőben. Amikor Egyesek elkezdenek morogni, hogy ajtónyitásnál gyanús kis csomagok potyognak mindenhonnan az ő fagyija körül, és kezdhetnék már végre valamit ezekkel, akkor lázasan elkezdek tojásfehérje gyilkos recepteket vadászni. Deák nemcsak a haza bölcse volt ezzel a tortával, hanem a mai háziasszonyok megmentője is :) (bár nyilván nem az övé a recept, de csak adta hozzá a nevét :) ), amikor megláttam, hogy kilenc kis csomag is eltűnhet, azonnal lecsaptam rá. Eredetileg kávés-diókrémes torta, amiben az általam talált recept a krémet lekvárral lövi ki, ezzel jelentősen gyorsítva és egyszerűsítve az elkészítés módját. Miután kávét csak én iszok kis családunkban, hajlottam ebbe az irányba, a diót viszont jobbnak láttam visszacsempészni. A puha vajat habosra keverem 10 dkg porcukorral és a vaníliás cukorral, majd mehet mellé a darált mandula, a tej és felváltva a liszt, valamint a másik fél adag cukorral kemény habbá vert tojásfehérje-rengeteg. Kivajazott, 26 centis tortaformába simítom a tésztát, 180 fokra előmelegített sütőben úgy 40 percig hagyom sülni. Kicsit hagyom hűlni, de még melegen félbevágom (kicsivel jobb kézügyességgel akár tényleg a felénél is sikerülhet elvágni a tésztát :) ), majd megkenem a kockástól kapott isteni házi kökénylekvárral (hiányában valami másik savanykást próbálnék ki), és megszórom a dióval, majd lefedem a másik tésztakoronggal. A csokit és a vajat gőz fölött összeolvasztom, a végén belekeverem a tejszínt és a krémmel bevonom a tortát. Tekintélyes adag, mindazonáltal szükség volt némi győzködésre, hogy kollegináknak is tudjak vinni egy-két szelettel :). Gabula-Halmos-Korpádi-Patyi: Nagy süteménykönyv c. opuszból adaptálva. 
Diós-mogyorós-csokis szeletek
30 dkg keksz Nos, azzal nem vádolhatjuk, hogy egy könnyű tavaszi-nyári édesség lenne, hízlalda a javából. De csokis, diós, mogyorós, sűrített tej-karamelles... Hát kell hozzá különösebb évszaki előírás? :) Néha így május végén is fejest kell ugrani a kalóriák közé :), és ha már ugrunk, ugorjunk nagyot :). Az elkészítése egyszerű: a kekszet morzsára töröm és az olvasztott vajjal elkeverem, majd egy 20x30-as tepsi aljába döngölöm. Megszórom a kisebb darabokra tört csokival, a durvára aprított dióval és az egészben hagyott mogyoróval, majd rácsorgatom a sűrített tejet, igyekezvén nem elnyalogatni az egész dobozt :). 
The Ultimate Cookie Book remek receptje (csak a mennyiségeket növeltem :) ). 
Ricottás diótorta
15 dkg dió Szeretem az egyszerű, macera nélküli édességeket, amikben egy-két hozzávaló meghatározza az ízt, és nem kell hosszasan babrálni velük. Ez a torta körülbelül 15 perces előkészítő munkát igényel (ebben már az alapanyagok kimérése is benne van), aztán csak be kell csapni a sütőbe, ha megsült, kiszedni, két perc díszítés és már készen is van. A dió dominál, a ricotta inkább csak az állagát határozza meg, mint az ízét. Nem egy töményen édes-krémes-csokis csoda, fogyókúrázóknak jó hír, hogy a jelentős részét kitevő ricottának csak 5% a zsírtartalma - ez akár meg is nyugtathatná lelkiismeretüket, ha eltekintenek a cukortól, a diótól, a vajtól és a liszttől... A diót durvára vágom és száraz serpenyőben megpirítom. A puha vajat a nádcukorral krémesre keverem, majd hozzáadom a tojássárgákat, a ricottát, a diót és a lisztet. A tojásfehérjéket csipet sóval elkezdem felverni, félpályánál hozzáadom a porcukrot és addig verem, amíg fényes, fehér hab nem lesz belőle. A habot óvatosan a diós-ricottás masszához keverem. 22 centi átmérőjű kapcsos tortaformát kivajazok, beleöntöm a tésztát és 200 fokra előmelegített sütőben 35 perc alatt - amíg szép aranybarna nem lesz egyenletesen mindenhol a teteje - megsütöm. A baracklekvárt és a sherryt összekeverem, mikróban úgy 30 másodperc alatt összemelegítem és mindenhol alaposan megkenem vele a tortát. A tetejét pedig díszítőcukorral megszórom, de lehet más díszítést is választani, például csokireszeléket (értelemszerűen akkor, ha kihűlt a torta). Gazdag, diós ízű tortával lakhat jól a család. A recept eredetijét a Kis sajtlexikonban találtam. 
VKF! X. - Koko-Choko
Oké, ez vérciki lesz :). Szóval jubileumi kiírás, Lila Füge régészkedik :), és sorra jönnek elő a gyönyörű történetek, előkerülnek a gyerekkori emlékek, a nagymamák, a nagypapák, a régi családi receptek, a csudaszép fekete-fehér családi fotók, alacsonyan szállnak a 25 éves rutinok :). Hát én nagyjából egészében magamtól tanultam meg főzni, könyvből. Anyám jól főzött, és a mai napig nem irigylem, mikor megpróbálja a család különböző szekcióinak szinte tagonként eltérő igényeit összehangolni. Vannak hozzá kapcsolódó élményeim, a túróval töltött zsemléjére meg a karamellás tejre összefut a nyál a számban, a lepcsánka mióta világ a világ, az ő specialitása, pedig nagyon utált lereszelni öt főre annyi krumplit, de azt nem mondhatnám, hogy állandó jelleggel ott sertepertéltem körülötte a konyhában. Nyaralásokkor nagymamáéknál laktunk, aki szintén finomakat főzött, de amikor az ember két-három hétre megszabadul a szüleitől, fontosabb dolga is van, mint a tűzhelynél ácsorogni :). Például indiánosat vagy nindzsásat játszani :), sátort verni az udvarban, megküzdeni a hintaágyért, úgy osonni a tiltott szőlőben, hogy a nagypapa ne vegye észre (esélytelen), csipkefüggöny-fátyollal királylányt alakítani. Esetleg annyit alkottunk, hogy lecukrozott cseresznyét tettünk a mélyhűtőbe, meg megmostuk a frissen szedett sóskát. A sült vér nagymamához kötődik, a mai napig kezét csókolom érte, amilyen mázlim volt, egyik testvérem vagy unokatestvérem sem osztotta ezirányú rajongásomat. Keresztanyáméknál a nyaralások gasztronómiai értelemben is isteniek voltak, de a sürgős strandolhatnékok megintcsak beelőzték a konyhai aktivitásokat. Voltak kísérletezéseim, amikre emlékszem; így a gyümölcstorta formában talált receptet elég jól sikerült többnyire reprodukálni, de igazság szerint amíg össze nem költöztem a Zurammal (úgy hat éve), nem nagyon főzőcskéztem és ez látszott is az első próbálkozásokon. Mélyvízbe kerültem igen hamar, mert a férfiembernek volt igénye a meleg ételre, ráadásul nem is akármilyenre, mert anyósom ötcsillagos szakácsnő. Konyhai karrierem kezdetén nem is szerettem tőle ezért kérdezni, mert cikinek tartottam, hogy messze nem tudok annyit, mint ő; emlékszem, sokadszorra csesztem el a rizsfőzést, mire a Zemberem megrugdosott, hogy márpedig most már derítsem ki tőle, hogy nála mitől jó a rizs :). Aztán azóta több receptjét is elkértem, mert egyeseket igencsak imád a kisfia, próbálom hozni a színvonalát, ami nem könnyű, de nem adom fel :). Jó, hogy lehet vele receptekről beszélgetni, megvitatni, mit hogy kell, lehet csinálni, mit rontok el adott esetben. De alapvetően magamtól és a könyvekből tanultam főzni. Hát ebből a háttérből egy meghatározó embert vagy receptet igen nehéz lenne kiemelni, törtem is a kobakomat, hogy mi legyen a megoldás, amíg hazautamon egy kincslelet nem került a kezembe. A folytatás csak erős idegzetűeknek! :) 
Nem emlékszem, ez a becses kis tárgy honnan van, csak remélni merem, hogy ajándékba kaptam és nem én választottam ki :), a rajta maradt 169 Ft-os árcímke sajnos ez utóbbira utal, de megpróbálom egy szenilisebb rokonra kenni inkább :). A lovakhoz soha életemben semmi közöm nem volt, ha nem muszáj, nem megyek közel hozzájuk, gyönyörű állatok, meg minden, de baromi nagyok, patájuk van, szám szerint négy darab, harapós szájuk, szóval inkább tévében és/vagy három biztonságos méterről szemlélem őket. A kalendárium 1990-es iskolaévvel kezdődik, a gondosan kitöltött személyi adatokon túl egy árva naplóbejegyzést nem írtam bele később. Talán ennek az lehetett az oka, hogy babakék, citromsárga és neonpink, színes patkó-, kötél-, ló-, kefemintával szegéllyezett oldalai meglehetősen riasztóak. Ráadásul minden hétre írtak vagy egy kis praktikus lovas cikket ("Hortobágyi csikósaink nyerge a patrac, amely lényegében egy megfelelő formára vágott bőrdarab két kengyellel. Mivel heveder nem rögzíti, használata tökéletes egyensúlyérzéket követek. Gyorsan nyergelhető viszont vele a ló, nem töri a hátát, és bukáskor a lovas kengyelbe akadó lába nem okoz balesetet."), vagy valami kis jópofaságot: 
8 dkg vaj (igen, már rég elmúltak a margarinos idők :) ) A kókuszreszelék és a cukrozott tejkrém kimaradt, bár ezzel pont a "Koko" részt szúrtam hátba, de nem volt szívem már beletenni :). No kérem.
1.) Olvaszd fel a vajat. :) Megjegyzem, nem is lett rossz! :)) A 12 és fél éves nemisbéka receptje :). 
Tőzegáfonyás torta
A gyümölcsös részhez:
A tésztához:
A tőzegáfonyás zacskók megjelenésével pecsételődik meg nálam az ősz véglegessége, egyben ez jelenti a karácsonyhoz vezető időszak kezdetét is. A vörös áfonyának - amellyel én a mai napig gondosan összekevertem - kicsit nagyobb szemű rokona ez, antioxidánsokban, C-vitaminban gazdag, önmagában szinte ehetetlenül savanyú, de nagyon kellemes ellenpontot alkot süteményekben. A dió, a nádcukor és a narancs már ünnepillatú egyvelegével együtt szépen feldobja az óraátállítás után korán sötétedő napokat, ráadásul végtelenül egyszerű, elronthatatlan. A gyümölcsöt kivajazott, 25 centis, kapcsos tortaformába terítem egy rétegben, rászórom az apróra vágott diót és a nádcukrot. A tésztához a lisztet, a cukrot és a sót összekeverem, majd eldolgozom a kissé felvert tojással, az olvasztott vajjal, a narancshéjjal és a likőrrel. Az illatos masszát a tőzegáfonyára kanalazom, majd a formát sütőlapra helyezve 180 fokra előmelegített sütőben 40 percig sütöm. Rácsra téve hagyom kihűlni, és csak ezután szedem le róla az oldalrészt. Az alsó, gyümölcsösebb rész puha lesz, míg felül a tészta a magas cukortartalomnak köszönhetően roppanós. Porcukorral megszitálva lehet tálalni. A Cranberry Recipes oldalon leltem a receptre. 
Mascarponés-diós kiflik
A tésztához: 23 dkg vaj 23 dkg mascarpone 2 ek. finomítatlan nádcukor 25 dkg liszt 1 tojásfehérje
A töltelékhez: 12 dkg finomabbra vágott dió 7 dkg barnacukor 1 tk. őrölt fahéj Hát, nehéz elhinni, de a naptárra nézve csak a "szeptember" szó ötlik szembe (elegánsan elkerültem, hogy a legelhasználtabb Petőfi-idézettel nyissak). Lassan le lehet kefélni a kabátokat, elpakolni a szandálok, a szerencsétlen kölyköket gondolom vagy két hete mindenki az iskolával nyomasztja, ami most már testet is ölt, és ismét megbarátkozhatunk a sütő bekapcsolásának gondolatával. No azért még jobb, ha rövidebb időre segít rá a konyhai melegre, de ideje szoktatni magunkat a gyümölcsöktől mentes, ám csokiban vagy magvakban gazdag sütikhez és tortákhoz (végtére is az ősz lehangoló gondolatát valahogy kompenzálni kell). Egy olyan receptet találtam, amelynek a tésztáját a hozzáadott mascarpone teszi különlegessé, praktikus előnye pedig az, hogy egy tojásfehérje elpusztítható belőle a mélyhűtőből. A vajat a cukorral és a mascarponéval lágyra összekeverem, majd hozzáadogatom a lisztet. Könnyű tésztát kapok, négy golyót formázok belőle és legalább 30 percre a hűtőbe teszem. Kilisztezett gyúródeszkán mindegyik tésztagolyóból 20 centis körlapot nyújtok ki, a pontos kört egy megfelelő méretű, ráhelyezett tányér körbevágásával sikerült elérni. Megkenem a kis vízzel némileg felvert tojásfehérjével, majd megszórom a dió-barnacukor-fahéj keverék negyedével. 
Pizzavágóval nyolc cikkelyre vágom és a háromszögeket a szélesebbik felüktől kezdve feltekerem. Sütőpapírral bélelt tepsibe rakom őket, megkenem így a tojásfehérjével. 
175 fokra előmelegített sütőben 25 perc alatt aranybarnára sülnek, ennyi hozzávalóból két tepsi lesz. Finom, roppanós tésztában illatos diótöltelék. The Ultimate Cookie Book receptje. 
Sült paprikás saláta
4 kis narancssárga paprika 5 dkg feta 1 nagyobb szelet rozskenyér kis marék dió 4 ek. extra szűz olívaolaj 1 pici chilipaprika A chilipaprikát apróra vágom és felöntöm az olajjal. Attól függően, mennyire pikánsra szeretné az ember, egy órától egy napig lehet benne hagyni. A paprikákat négy részre vágom, száraz grillserpenyőben mindkét oldalukat pár percig sütöm. A kenyeret megpirítom és kis téglalapokra vágom, a fetát szintén körülbelül ugyanakkorára kockázom, a diót is felaprítom. És akkor már csak az összeállítás van hátra: felsorakoztatom a tálkában a paprikákat, és közéjük kuapcolom a feta- és pirítóskockákat, megszórom dióval és meglocsolom a chilis olajjal. Egy személyes adag. 
Citromos-kefíres bárányragu
40 dkg bárányhús 1,7 dl kefír 1 citrom héja 1 ek. citromlé 1 ek. citromfüves olaj 1 dl olívaolaj 1 kk. szecsuáni bors 10 dkg dió citromfű só Nyár, meleg, hőségrekord - a harminc fokok ellenére gondolom sokakat kiver a hideg, ha a főzésre gondolnak. Márpedig a férfi egységeket huzamosabb ideig hús nélkül hagyni nyáron sem lehet, úgyhogy a gyors és a viszonylag rövid ideig tartó hőben aszalódást igénylő receptek élveznek előnyt. Az olajat, a citromfüves olajat (ez valami ausztrál márka, egy zsákbamacska csomagból származik, nem kell eget-földet megmozgatni érte, helyette egy kis citromfüvet lehet belevágni), a citrom reszelt héját, citromlevet és az olívaolajat összekeverem, a vékony csíkokra vágott bárányhúst beleforgatom és legalább félórán át hagyom pácolódni. A kicsi Vútól kapott, illatos szecsuáni borsot forró, száraz serpenyőben pár percig megpirítom, majd ha kihűlt, megőrlöm. A serpenyőt még egyszer felforrósítom, a bárányt pácostul beleöntöm, és úgy 10-12 percig sütöm. Megsózom, hozzáadom az őrölt szecsuáni borsot, a nagyobb darabokra aprított diót, és végül a kefírt. Utóbbi nálam lengyel termék, meglehetősen híg állagú, úgyhogy az otthoni kefírt érdemes vízzel hígítani, amíg olyan nem lesz, mint az ivójoghurt. Kap még 10 percet a serpenyőben az egész, a báránynak ekkorra puhának kell lennie és a szósznak besűrűsödnie. Én köret helyett csak török pitát adtam hozzá, ami az új-zélandi bárányhús, a szecsuáni bors, a magyar dió, a lengyel kefír és az ausztrál olaj után megadta a végső pofont az étel nemzetköziségének, de ha egyszer finom, akkor finom, elkönyveljük fúziós konyhának és kész :). A tetejére mehet egy kis citromfű és pár szem dió tálalásnál. Két személyes adag. 
Fűszeres narancsturmix
1 nagy narancs 1 dl natúr joghurt 1 mokkáskanál őrölt fahéj nagy csipetnyi őrölt kardamom pár szem dió Tévésztárunktól :) kedvet kaptam egy kellemes joghurtos turmixhoz. A narancsot kifacsarom, rostjaival és a többi hozzávalóval együtt röviden összeturmixolom, azért röviden, hogy a dió darabos maradjon. Egy személyes adag. 
Joghurtos dióleves aszalt sárgabarackkal
5 dkg dió 5 dkg aszalt sárgabarack 5 dl natúr joghurt 2 kisebb fej vöröshagyma 2 ek. olaj 1 ek. szárított menta 7,5 dl forró víz 2 ek. liszt só bors Az olajon barnulásig pirítom a hagymát, majd ráhajítom a felaprított diót. Két perc után követi a sárgabarack, még egy perc, és meghintem a liszttel és a mentával. Fokozatosan felöntöm a forró vízzel, sózom, borsozom, 15 percig főzöm. A joghurtot jól felkeverem, egy merőkanál levest belekeverek, majd hozzáöntöm a leveshez. Kap még egy-két percet és készen is van. Négy személyes adag. Celia Brooks Brown: World vegetarian classics 
Kecskesajtos szendvics avokádóval
1 szelet toastkenyér 2-3 dkg krémes kecskesajt fél avokádó fél szem dió Tabasco-szósz A toastkenyérrel azért mostantól bizonytalan vagyok, mert otthonlétem alatt gyanúsan kicsinyke melegszendvicsekkel szembesültem a Tandemben, de lucia megerősítette, hogy ez a magyar toastkenyér szabvány (kábé feleakkora, mint itt, évek óta nem ettem otthon), és később barackmag társaságában a Chili Bárban is ugyanilyen pirítósokat tettek elénk :). Szóval tessenek okosan értelmezni a toastkenyeres beírásaimat :). A néven nevezettet megkenem a sajttal, rászeletelgetem az avokádót, megszórom apróra vágott dióval és végül cseppentgetek rá egy kis Tabascot. Egy személyes adag. 
Kakukkfüves sertéscsíkok tzatzikivel
A sertéshez: 50 dkg sertéshús 8-10 ág kakukkfű 0,5 dl olaj só bors
A tzatzikihez: 1 kígyóuborka 1,5 dl görög joghurt 3 kisebb gerezd fokhagyma 6-8 gerezd dió só Nigel barátomnál kutakodtam recept végett, mikor ráleltem az oregánós bárányára tzatzikivel. Utóbbiról rögtön láttam, hogy át kell fazonírozni (újhagymával és mentával, kérem?!?), a bárány szándékomban állt, de nem volt a boltban, ahogy friss oregánó sem. Úgyhogy vállat vontam és csináltam, ahogy nekem tetszett :). A húshoz az olajjal elkevertem a sót, a borsot és a morzsolt kakukkfüvet és a csíkokra vágott sertéshúst jól belekevertem, tán félórát állt. Az uborkát lereszeltem, besóztam, szűrőben hagytam lecsepegni egy órát, aztán kifacsartam még a levét, hozzákevertem a joghurtot, az áttört fokhagymákat és a kis darabokra vágott diót. A husit serpenyőben pirosra sütöttem, a Zuram kapott hozzá még fűszeres sült krumplit is. Két személyes adag. Nigel Slater: The Kitchen Diaries volt az inspiráció. 
|
