12 Ikea kosárka

3 púpozott ek. mascaspone

3 ek. tejszín

3 ek. créme de cassis

12 makadámia dió

csokireszelék

Igen, igen, a kosárkák az én muffinjaim :), de a kedves olvasókat megnyugtatom, hogy ez volt egy időre az utolsó adag. Mostanság mindenféle történések voltak esténként, nincs normális sütésre vagy főzésre időm, úgyhogy kosárkákba menekülök :). A mascarponét simára keverem a tejszínnel és a créme de cassissal, megtöltöm velük a kosárkákat, beléjük nyomok egy-egy szem makadámia diót és megszórom őket csokireszelékkel. Sokat segített volna az összhatásban, ha vietnámi magárus barátom elárulja, hogy az ő makadámia diói suttyomban sózottak, és erre nem akkor jövök rá, amikor a tejszínes krémmel befalom őket :). Egy személyes adag, gyorsan kell enni, mert ezek hamar eláztatják a kosárkákat.

Nos, az a kitétel, hogy a húsvét nem a kedvenc ünnepem, messze nem fejezi ki teljes mélységükben érzelmeimet :). Maradjunk annyiban, hogy a majdnem két évtizeden keresztül elszenvedett x>15 számú locsoló, és az úgy tíz évvel ezelőtt átélt Feri bácsi-féle hajnali hétórás locsolásos ébresztő traumatikus utóhatásaként kevés dolog tehet boldogabbá ezen időszakban, mint az a biztos tudat, hogy a húsvét hétfőt az autópályán töltöm :). A húsvétot mindig vendégként éltem meg szeretett rokonaim körében, sosem kellett nekem készülnöm kajával. Mindazonáltal a harmadik forduló témája elevenembe talált, mert a változatos falatkákkal legalább akkora barátok vagyunk, mint a Guglival :). A Zurammal mindketten szeretjük a könnyű vagy nem anyira könnyű kis csipegetnivalókat, uzsonnára, vacsorára, ünnepre. Pont a kedves vendégeknek meglehetősen ritkán jut belőlük :), mert amikor nálunk vannak, az egésznapos kirándulások után többnyire egy tál laktató melegételt van időm/energiám összeütni, szóval leginkább kettőnket kényeztetem a parti nyim-nyammal. Hosszasan töprengtem, hogy édes vagy sós legyen a pályamű, végül vállat vontam és úgy döntöttem: mindkettő :).

1) Mini cheesecake

Nigellát felütni és a megfelelő receptet megtalálni egy pillanat műve volt :).

12 dkg vaj

25 dkg keksz

20 dkg natúr krémsajt

5 dkg porcukor

1 nagy tojás

2 ek. tejföl

fél kk. vaníliakivonat

2 kk. citromlé

díszítésnek csoki, cukordara

A vajat mikróban megolvasztom, a kekszet ledarálom, majd a kettőt összedolgozom. Most jön az idegek és az ujjak játéka: két mini muffinsütőt a vajas morzsával ki kell bélelni lyukanként, alul és oldalt végig feltapasztva, egyenletesen. Nigella azt mondja, ezen a ponton kell befogni a kölyköket a munkába, tapasztgassanak ők. Ilyen tartozék hiányában (de azért megnézném, hogy melyik kis maki szöszöl el ennyi ideig ezzel) magad, úrnőm, csak jelezném, hogy kábé egy órás tevékenység volt, amíg ezzel a fázissal végeztem. A két sütőn túl még három, kb. 8 centis átmérőjű formába is jutott, mindet betettem a hűtőbe egy órára. Elkészítem a tölteléket: a krémsajtot felverem, majd hozzáadom a porcukrot, a tojást, a tejfölt, a vaníliakivonatot, a citromlevet. A krémet a kis formákba töltöm addig, hogy a keksz-szélek teteje még kilátszódjon. 190 fokra előmelegített sütőben kb. 10-12 percig sütöm, amíg a töltelék meg nem szilárdul (a nagyobb formáknak több idő kell). Ha kihűltek, két órára visszamennek a hűtőbe, utána simán kicsusszannak a formákból. A tetejükre én ropogós mini csokikarikákat tettem, de lehet rá csokidarát, színes cukrot, vagy simán csak csokidarabokat is helyezni. Semmi perc alatt elfogy, és nem vihettem belőle mindhárom kiválasztott kolléganőmnek, csak kettőnek, mert Egyesek úgy érezték, súlyosan károsítaná őket az a kieső pár darab :)).

Nigella: How to be a Domestic Goddess az istennői forrás.

2) Sonkával, tormakrémmel töltött sajtkosárkák

A sós pedig határozottan a húsvéti tematikához igazodik. Azt elég hamar eldöntöttem, hogy anyósom díjnyertes tormakrémét alkalmazni szeretném, aztán fokozatosan kialakult hozzá a hogyan is.

10 dkg sonka (6 nagyobb szelet)

retek

A tormakrémhez:

5 dkg vaj

5 dkg liszt

1 dl tej

3 púpozott kk. reszelt torma

só

bors

A reszelt sajtot kb. 7-8 centis körlapokban sütőpapírral bélelt tepsibe rakom (20 dekából 2x6 lesz, két adagban sül ki), 180 fokon kb. 10 perc alatt bugyborékoló csipkeszerűre sülnek, de még teljesen lágyak lesznek. Ahogy kikapom őket a sütőből, kb. 15 másodperc múlva szedőlapát segítségével átrakom őket fejreállított röviditalos poharakra, amik alá célszerű papírtörlőt tenni, mert végig fog folyni rajtuk a sajtból kiolvadt zsír. Elég gyorsnak kell lenni, mert hamar megszilárdulnak. Amíg teljesen kihűlnek, megcsinálom a krémet. A vajat lassú tűzön felolvasztom, beleszórom a lisztet, eldolgozom, majd lehúzom a tűzről, hozzáöntöm a tejet, elkeverem, visszakerül a gázra és addig keverem, amíg el nem válik az edénytől. Gáz lekapcs, ha kihűlt a massza, mehet bele só, bors és a torma. A sonkaszeletekből kicsivel kisebb köröket vágok ki, mint a kosárkák belseje, kibélelem őket, belenyomom habnyomóval a krémet, a tetejükbe pedig egy kis darab retket nyomok. Majd hosszasan könyörgök a Zuramnak, hogy ne falja fel egyben mind a 12 darabot. Sikertelenül :).

A tormakrém anyósom isteni receptje.

12 db kosárka (tehát fél doboz)

fél liter tej

4 ek. finomítatlan nádcukor

1 cs. Dr. Oetker vaníliapuding

1 ek. vörösáfonya lekvár 

csokidara

Én sejtem, miért vágta le Van Gogh a fülét :) - valaki azt mondta neki, hogy szépek, szépek ezek a festmények, de nem rajzolna inkább egy csiga-bigát sima A4-esre, színes ceruzával? :) Alkotom itt a változatosabbnál változatosabb édességeket, és akkor hallom ám a sóhajtásokat, hogy de jó is lenne egy kis vaníliapuding csoki... khm, szóval reszelékkel :). És megadóan főzök fél liter tejből (nádcukorral, mert az van itthon) vaníliapudingot, a nagyját kitöltöm poharakba, de a fülem épségének megőrzése érdekében :) megtartok úgy másfél decit és előveszem az előző napról megmaradt fél doboz kosárkát. A kosarak aljába csokireszeléket szórok, a nagyjából kihűlt pudingot rákanalazom és a tetejükre csöppentek egy kis vörösáfonya lekvárt. Csakazértis :).