40 dkg báránylapocka
35 dkg mogyoróhagyma
25 dkg előfőzött gesztenye
2 ek. olaj
fél tk. őrölt fahéj
fél tk. őrölt koriander
fél tk. cukor
só
bors

Tavasszal csináltam már egy hasonló, gesztenyés bárányragut, de az barackos volt, ez pedig ősziesebb ízvilágú a hagymával.

A mogyoróhagymákat megpucolom, negyedelem, a húst nagyobb csíkokra vágom. Az olajat felforrósítom, a hagymákat megpirítom benne, majd kiemelem, és a helyükre kerül a hús, amit szintén barnulásig pirítok. Felöntöm annyi vízzel, hogy éppen csak ellepje a húsokat, felforralom, beleszórom a fűszereket, a cukrot, sót és borsot. Alacsony lángon lefedve puhára főzöm, időnként megfordítva a húsokat, ha kell, egy kevés vizet adok hozzá még. Visszateszem a hagymákat és a gesztenyét, további 10-12 percig főzöm, és készen van. Kétszemélyes adag, rizs jár hozzá.

Claudia Roden: Arabesque-jéből. 

70 dkg báránycomb
1 ek. őrölt koriander
1 ek. őrölt római kömény
őrölt feketebors
liszt
1,5 dl száraz fehérbor
2,5 dl alaplé
10 dkg aszalt sárgabarack
25 dkg előfőzött gesztenye
2 ek. olaj

Elnézést kérek a receptekért idejáró olvasóktól a kéthetes méla csend miatt, a Segítsüti projekt eddigi része eléggé energiaigényesnek bizonyult, plusz egy-két ezmegaz is közbejött. De most visszakapaszkodok a konyha fedélzetére, illetve eddig is jártam arra, csak a bejegyzések megírása késlekedett sokat. Na majd most.

Az utolsó adag gesztenyét, ami nem a Kisasszony gyomrába került :), ebben a raguban használtam fel. A húst felkockázom, megborsozom, és meghintem liszttel. Az olajat felforrósítom, a húskockákat megpirítom rajta, megszórom a korianderrel, a római köménnyel, majd felöntöm a fehérborral és az alaplével. Úgy 20 percig főzöm, majd beleteszem a barackot és a gesztenyét, kap még 10 percet. Basmati rizzsel ettük. Kétszemélyes adag. 

60 dkg bárányhús
1 ek. reszelt gyömbér
2 kisebb gerezd fokhagyma
1 tk. kurkuma
1 tk. garam masala
4 ek. olaj
2 nagy vöröshagyma
2 narancs
só
1 dl víz
mini piták

Nyálkás, nyúlós, szürke, hideg, fejbeverős, nyomasztó, borongós, esős, csúf január. Az ember kedve a béka feneke alatt, legszívesebben átaludná az egész napot. Konyhai védekezési mód ellene: erős szín és erős íz. Adja magát a fűszeres, keleti konyhák széles választéka, a thaitól a kínaiig csodás ízvilágokkal lehet és érdemes ilyenkor varázsolni. Most Indiára esett a választásom, az egyik kedvenc könyvemből: Indian in 6, szerzője (csak egyszer vagyok hajlandó begépelni) Monisha Bharadwaj. A hölgy frappáns választ kívánt adni arra az általános véleményre, hogy az indiai konyha bonyolult, túl sok hozzávalós és erősen időigényes ahhoz, hogy otthon nekilássunk; minden receptje legfeljebb hat hozzávalót kíván (az olajon, a són, a gyömbéren és a fokhagymán túl). A bárány vidámítóan sárga lesz a kurkumától és a narancstól, a fűszerezéstől pedig bizonyosan felébredünk.

A gyömbért, az átpréselt fokhagymát, a kurkumát és a garam masalát két evőkanál olajjal elkeverem és a vastag csíkokra vágott bárányhúsba masszírozom, legalább egy órát hagyom állni. A hagymákat megpucolom, félbevágom és vékonyan felszeletelem. Az egyik pucolt narancsot robotgépben ledarálom, a másikat cikkelyekre szedem. A maradék két ek. olajat felhevítem, a hagymákat aranybarnára sütöm benne. Kettészedem, egyik felét tálaláshoz félreteszem, a másikat finomra darálom robotgépben. A serpenyőbe megy a helyébe a bárány, körben a csíkokat megpirítom, majd hozzáadom a darált hagymát, a narancspürét és a narancscikkelyeket. Sózom, felöntöm a vízzel, felforralom, majd lefedve közepes lángon addig főzöm, amíg a bárány puha nem lesz (kb. 15 perc). Tetejére kupacolom a sült hagymát, és pirítóban megmelegített mini pitákkal tálalom. Háromszemélyes adag.

Akit további ínycsiklandó keleti konyhai receptek érdekelnek így a télvégén (és persze később is), azoknak melegen tudom ajánlani az Orient Express blogot.

Monisha Bharadwaj: Indian in 6.

Eredetileg a Borsán.

A húshoz: 
60 dkg bárányhús
3 nagy gerezd fokhagyma
1 kk. szárított zsálya
1 kk. Worcestershire szósz
4 ek. extra szűz olívaolaj
bors

A parmezánfelfújthoz:
2 tojás
1 ek. liszt
8 dkg reszelt parmezán
3 dkg vaj
2 ek. tejszín
1 dl tej
szerecsendió

A paradicsomhoz: 
8 szem közepes paradicsom száron
2 ek. extra szűz olívaolaj
bors

Tanulmányaim közül az egyik legmaradandóbb élményt a jelnyelv jelentette. Hihetetlen sok mindent megtanultam, amiért hálás vagyok. Az első órán a tanárunk leszögezte: a siketség nem betegség, hanem állapot. És ez egy nagyon fontos különbségtétel, még ha a mindennapokba nem is egyszerű átültetni, hogy az ember ne legyen túl segítőkész, túl tapintatos, ne artikulálja túl a szavakat és ne legyen túl lassú, meg egyáltalán a viselkedésében se legyen feszélyezett, csak azért, mert nem tudja, mi a jó megoldás egy-egy helyzetben. Sok segítséget kaptunk tőle, például elmondta, hogy ha az órán nem felénk fordul és kérdésünk lenne, ne csápoljunk eszeveszetten a levegőben, mert attól mindkét fél hülyén érzi magát (ráadásul ettől továbbra sem fog felénk fordulni, ha nem kapja el a mozgást a szeme sarkából), hanem doboljunk a földön a lábunkkal, mert megérzi a rezgéseket. A siketek és a hallók világa közötti kommunikációs különbségre is nagyon plasztikusan rávilágított; megkért minket, hogy próbáljuk meg saját kútfőből eljelelni a pezsgőt. Volt mindenféle béna kísérlet, ujjpattintás és társai, mire mosolyogva megrázta a fejét és azt mondta: az alapvető megközelítésben van a hiba. Mi a pukkanást próbáltuk valahogy eljelelni, mint a pezsgő jellemzőjét - amit ők nyilvánvalóan nem hallanak. Nekik a pezsgőt az jelzi, ahogy a dugó elszáll a palackból. Nem egyszerű ám egy jelentősen a hallásra épült napi kommunikációból átváltani egy vizuális alapú kommunikációra, ahol tényleg folyamatosan képekben kell gondolkodni. A jelelésnél pedig ráadásul a közlés 40-60%-a is elveszhet, nem könnyű jól csinálni. Régebben figyeltem a parlamenti jeltolmácsokat a képernyő sarkában, hogy mennyire más-más stílusban jelelnek (mert persze a jelnyelvben is vannak regionális kifejezések, valamint a magyar és a nemzetközi jelnyelv sem azonos), és egyébként kutya kemény dolguk van, borzasztó lehet azokat a szövegeket, a túlcifrázott, nyakatekert körmondatokat fordítani. És végül még egy gondolat: a jelnyelv nagyon szép, pont a vizualitása miatt, ahogy megfogják a dolgok lényegét, olyan finomságokat hordoz, amelyek mély nyomot hagynak az emberben - például a kisgyerek jele a fejsimogatás mímelése alacsony magasságban. (Ha valakit esetleg érdekel a dolog, a SINOSZ rendszeresen szervez jelnyelvi tanfolyamokat.)

Lealina nem siket, hanem hallássérült. Nem jelel, nem olvas szájról, hanem hallókészüléket használ és "rendesen" beszél. Amikor rátaláltam a blogjára, együltő helyemben végigolvastam (nem hosszú, ajánlom ezt mindenkinek). Teljes őszinteséggel leírja, hogy miként éli meg a nagyothallását, mit jelent ez a mindennapokban, mik okoznak neki problémát, hogy járta ki az iskoláit, hogyan dolgozik, milyen túlélőkészletet épített ki különböző helyzetekre, és anyukája is beszámol arról, ők miként vették észre a károsodást. Nagyon megkapó dolog valakinek az életébe így belelátni, aki ezt fontosnak tartja megosztani másokkal, hogy egyrészt a hallókat segítse a hallássérültek megértésében, másrészt a hallássérülteknek is támaszt, megerősítést, biztatást, tanácsot nyújtson. Nekem fontossá vált ez a blog, egyrészt sok emléket visszahozott a korábbi tanulmányokból, másrészt jó volt olvasni, hogy ennek a lánynak minden nehézség ellenére ilyen szép az élete. Szerettem volna viszonozni a kapott ajándékot - mert ez az volt, még ha nem is személy szerint nekem szóló -, úgyhogy úgy gondoltam, főzök valamit, amit Lealinának főznék, ha ismerném személyesen is :). Ha vegetáriánus, akkor csúnyán bebuktam :), de azt tudom, hogy a sajtot szereti, úgyhogy remélem legalább ez a része bejön :).

A négy szeletbe vágott bárányt az olaj, áttört fokhagyma, zsálya, bors, Worcestershire szósz (köszi, Lealina :) ) keverékébe forgatom és éjszakára a hűtőbe teszem. 180 fokra előmelegített sütőbe teszem a borsozott, olajjal megpöttyözött paradicsomokat, száron hagyva őket. 20 perccel később nekilátok a felfújtnak: a vajat alacsony lángon felolvasztom, hozzászórom a lisztet. 2-3 perc múlva fokozatosan elkezdem felönteni a tejjel, szerecsendióval ízesítem és felforrás után alacsony lángon úgy 10 percig főzöm állandó kavarás mellett. A tűzről levéve belekeverem a reszelt parmezánt, a tojássárgákat és a tejszínt. A fehérjéket csipet sóval kemény habbá verem, majd szintén a parmezános masszához forgatom. Két kivajazott, úgy 3-4 decis formába öntöm a masszát (nem lesz tele) és beteszem őket a paradicsom mellé 15-20 percre, amíg meg nem kel és aranybarna nem lesz a teteje. A bárányokat pedig grillserpenyőben mindkét oldalukon pirosra sütöm. Kétszemélyes adag.

Lealinának ajálom, kívánva neki és minden kedves olvasómnak nagyon boldog karácsonyt, jó pihenést és enyhe lefolyású bejglimérgezést az ünnepek alatt :).

A parmezánfelfújthoz a receptet a Konyhamestertől akasztottam.

A húshoz: 

60 dkg bárányhús

1 dl olívaolaj

4 ek. citromlé

1 kk. őrölt szecsuáni bors

A krumplihoz:

80 dkg krumpli

3 dkg vaj

2 ek. olívaolaj

só

bors

őrölt szecsuáni bors

A salsához:

1 pirospaprika

2 közepes paradicsom

1 kisebb fej lilahagyma

1 pici szárított chilipaprika 

3 gyöngyhagyma

1 gerezd fokhagyma

1 ek. citromlé

2 ág oregánó

só

bors

A bárányt bepácolom a citromlé, olaj és szecsuáni bors keverékébe legalább egy órára. A krumplit lereszelem, sózom, borsozom. EGy nagyobb serpenyőben összeolvasztom a vajat és az olajat, majd ha kellőképp forró, tortaszerűen lerakom benne a reszelt krumplit. A lángot közepesre csökkentem, a serpenyőt lefedem és 30 percig hagyom a tűz felett. Ha kész, az alja piros-ropogós lesz, a teteje puha, tányért borítok majd rá és kifordítom. 

Amíg sül a krumpli, jöhet a salsa: a hagymákat és az oregánót összedarálom robotgépben, majd hozzáadom a többi hozzávalót és nagyon rövid ideig megforgatom még egyszer, hogy nagyobb darabos maradjon. Úgy fél órát nem árt állnia tálalás előtt. Végül ügyesen időzítve, hogy a krumplival egy időben legyen kész, kisütöm a bárányt: a lecsöpögtetett szeleteket mindkét oldalukon besózom és száraz grillserpenyőben oldalanként négy-öt perc alatt pirosra sütöm.

Még salsa receptek a kollegináknál: Chili&Vanilia, kicsi Vú, Morzsóka, Ecet és olaj.

A rösti burgonya receptje Linca McCarthy: Linda's Kitchen c. könyvéből, míg a salsa eredetije a The taste of America c. könyvből származik.

40 dkg bárányhús

1,7 dl kefír

1 citrom héja

1 ek. citromlé

1 ek. citromfüves olaj

1 dl olívaolaj

1 kk. szecsuáni bors

10 dkg dió

citromfű

só

Nyár, meleg, hőségrekord - a harminc fokok ellenére gondolom sokakat kiver a hideg, ha a főzésre gondolnak. Márpedig a férfi egységeket huzamosabb ideig hús nélkül hagyni nyáron sem lehet, úgyhogy a gyors és a viszonylag rövid ideig tartó hőben aszalódást igénylő receptek élveznek előnyt. Az olajat, a citromfüves olajat (ez valami ausztrál márka, egy zsákbamacska csomagból származik, nem kell eget-földet megmozgatni érte, helyette egy kis citromfüvet lehet belevágni), a citrom reszelt héját, citromlevet és az olívaolajat összekeverem, a vékony csíkokra vágott bárányhúst beleforgatom és legalább félórán át hagyom pácolódni. A kicsi Vútól kapott, illatos szecsuáni borsot forró, száraz serpenyőben pár percig megpirítom, majd ha kihűlt, megőrlöm. A serpenyőt még egyszer felforrósítom, a bárányt pácostul beleöntöm, és úgy 10-12 percig sütöm. Megsózom, hozzáadom az őrölt szecsuáni borsot, a nagyobb darabokra aprított diót, és végül a kefírt. Utóbbi nálam lengyel termék, meglehetősen híg állagú, úgyhogy az otthoni kefírt érdemes vízzel hígítani, amíg olyan nem lesz, mint az ivójoghurt. Kap még 10 percet a serpenyőben az egész, a báránynak ekkorra puhának kell lennie és a szósznak besűrűsödnie. Én köret helyett csak török pitát adtam hozzá, ami az új-zélandi bárányhús, a szecsuáni bors, a magyar dió, a lengyel kefír és az ausztrál olaj után megadta a végső pofont az étel nemzetköziségének, de ha egyszer finom, akkor finom, elkönyveljük fúziós konyhának és kész :). A tetejére mehet egy kis citromfű és pár szem dió tálalásnál. Két személyes adag.

Eredetileg a Borsán.

70 dkg báránysteak

50 dkg koktélparadicsom

15 dkg fekete olívabogyó

1,5 dl fehérbor

2 nagy lilahagyma 

2+2 ek. olaj

2 ek. szárított kakukkfű

só

bors

Egy szép adag új-zélandi bárányra tettem szert, gyorsan fel is használtam. A nyolc kisebb hússzeletet sóztam, borsoztam és két adagban, 2 ek. olajon megsütöttem, oldalanként 4-5 percig. Sütőedénybe raktam őket, felöntöttem a fehérborral, majd a köztük lévő résekbe rakosgattam a paradicsomot és az olívabogyókat. A tetejére karikáztam a lilahagymákat, kis sót, őrölt borsot kapott még, aztán megszórtam a kakukkfűvel. 200 fokra előmelegített sütőben 25 percet töltött. Három személyes adag.

A Good Food-on találtam a recept eredetijét.

 

35 dkg bárányhús

1 kaliforniai pirospaprika

35 dkg konzerv csicseriborsó/bab 

25 dkg rizs

1 ek. garam masala

1 kisebb chilipaprika

1 ek. őrölt gyömbér

2 ek. olaj

maréknyi friss koriander

Az "amikor a nyelvtudás (hiánya) határozza meg a receptet" című műsorunkat látják, hallják. Délelőtt elrohantam a boltba a vacsorához valókat megvenni, nem sok idő volt rá, a paprikáért már a pénztártól rohantam vissza. A konzerveknél rájöttem, hogy itt még nem vettem csicseriborsót és halvány gőzöm nincs, hogy ezen a bájos nyelven miként van (a "chick pea" meg nem jelentett segítséget). Maradt a vizuális azonosítás: egyetlen doboz volt, amin a félig homályba fúló kép csicseriborsó-formára emlékeztetett, bár gyanúsan barnább volt. Hát, mindegy, futtomban felkaptam. Otthon persze kiderült, hogy valami - egyébként finom - babfajta, csak hát nem csicseriborsó :). Ekkor meg már késő volt :). Megfőzöm a rizst, a főzővízbe beleszórom a garam masalát. Leszűröm a babot/borsót :). Az olajon barnulásig pirítom a bárányhúst, majd hozzákockázom a pirospaprikát, addig sütöm, amíg a paprika meg nem puhul. Beleszórom a gyömbért (eredetileg egy kis friss darab megy bele reszelve, de most nem volt idő megkeresni) és az apróra vágom a chilit. Átforgatom, hozzáöntöm a rizst meg a borsót/babot, átmelegítem az egész cuccot és lekapcsolom. Friss koriandert nyirbálok rá. Öt személyes adag, nagyon laktató és babbal is finom :).

BBC Good Food, November 2006.

A húshoz: 

2x25 dkg báránysteak

2 ek. mustár

1 ek. olívaolaj

1 ek. friss kakukkfű

bors

2 ek. olaj a sütéshez 

A krumplihoz:

50 dkg krumpli

1 ek. őrölt pirospaprika

1 ek. őrölt római kömény

1 ek. őrölt koriander

4 gerezd fokhagyma 

4 ek. olívaolaj

só

bors

fehérszőlő

Férfi a háznál, sült hús a háznál :). Most én voltam a Hős Bevásárló, mert elmerészkedtem a henteshez és megfelelő időközönként elhelyezett mosolyokkal és bólogatásokkal, valamint minimális szókincsem megcsillantásával sikerült úgy bevásárolnom, hogy nem jöttek rá: mérsékelten bírom nyelvüket. Hát a két barihúst meglátni és megvenni egy pillanat műve volt, bár izgalmas pillanaté, mert még sose csináltam bárányt. Egyszer el kell kezdeni. Sógorom régi útmutatását szem előtt tartva - miszerint a mustár pácban szépen puhítja a húst - összekevertem a mustárt, az olívaolajat, vagdostam bele kakukkfüvet és őröltem borsot, majd mindezzel mindkét oldalukon bemasszíroztam a picit kivert szeleteket és éjszakára a hűtőben pihentettem fólia alatt. Másnapilag elsőként a krumpli előkészítése jön: félbe, majd nyolcadokba vágom őket, édes jó Lajosom, 10 percre hideg vízbe kerülnek a gázra. Aztán leszűröm és megszárítgatom őket. Egy sütőformába szórom az őrölt fűszereket, az áttört gerezd fokhagymákat és az olajat, jól elkeverem. A krumplikat beleteszem és elvileg rázogatásos módszerrel szépen beterítik magukra a keveréket. Gyakorlatilag viszont kanállal erőst rá kellett segíteni. Só, bors a tetejükre és 35 percre mehetnek 200 fokra előmelegített sütőbe, egyszer-kétszer megforgatom őket sütés közben. A bárányt a forró olajon oldalanként 6 perc alatt kisütöm, egyszeri fordítással.  Az ízözön mellé nem éreztem saláta szükségét, a krumpli fűszerességéhez nagyon jól ment egy kis fehérszőlő. Két személyes adag.

A krumplit a Party food and appetizers c. kedvencemből kukucskáltam.