2x15 dkg cápaharcsa filé
4 koktélparadicsom
1 vöröshagyma
fél pirospaprika
2 ág kakukkfű
2 ek. olívaolaj
2 kk. balzsamecet
só
bors
2 cédruslap grillezéshez

Amilyen mázlista vagyok, elnyertem Piszke blogszülinapi ajándékcsomagját, ráadásul a véletlenek szerencsés összjátékaként záros határidőn belül még találkoznunk is sikerült. Kaptam egy hatalmas rózsaszín pöttyös csomagot, majd leszakadt a karom, de talán a szemet könnybe lábasztó macaronok valahogy kárpótoltak az izomgyakorlatért :). A csomagból elsőként a cédruslapok kerültek felhasználásra, egyrészt ezek voltak 100%-ban kézipoggyász-kompatibilisek, másrészt a pihekönnyű súly is mellettük szólt :).

Szóval hazahoztam őket, és rögtön vakarni is kezdtem a fejem, merthogy ugye kinti grillezés, na az nulla, egy darab beltéri grillserpenyővel rendelkezem, mi legyen? Google a barátom, utánaolvasgattam a témának és meggyőztek, hogy működik ez grillserpenyőben is. Persze túl sok kockázatot nem vállaltam, férj kapott bele halat, úgyhogy így némileg könnyebb volt laza áztatásba fogni. Mert a vékonyka cédruslapokat és a kötözőket 5 percre be kell áztatni vízbe - ezt tapasztalati úton inkább 10 percre emelném, mert itt-ott csak sikerült letapadniuk a serpenyőbe.

Amikor lejárt az áztatási idő, egy pici olívaolajjal megkentem mindkettőt, belehelyeztem a halszeleteket, rákarikáztam a zöldségeket, só, bors, még egy kis olaj, balzsamecet, a tetejére a kakukkfűág, és lezártam a csomagokat, összekötöztem. A serpenyőt jó alaposan felforrósítottam, majd beletettem a két zöldséges halcsomagot. Valami isteni illat járta be azonnal a konyhát. A csomagokat mindkét oldalukon megsütöttem, oldalról kukucskáltam be, hogy mikor jó a hal (ne legyen túl vastag), kb. 10 perc kellett nekik összesen. Aztán a szerencsés végfogyasztónk megkapta őket kibontásra. Egyszemélyes adag.

Ha valaki szeretne kísérletezni velük, nem tudom, Magyarországon hol lehet kapni, de az ebay.com-on a "cedar grilling wraps" keresőkifejezésre hoz ki olyan - nem is túl drága - találatokat, ahol az eladó bárhová való szállítást vállal. Hajrá, hajrá, a neten rengeteg szuper ötlet van még a felhasználási módjukra, én is folytatom a kísérletezést még.

Köszönöm, Piszke drága!

3 dkg vaj
2 ek. balzsamecet
15 dkg hámozott sárgarépa
18 dkg cukkini
8 dkg reszelt parmezán
só
bors

Ez egy mostanság visszatérő új kedvenc, ment már fasírozott mellé is köretnek, de isteni vacsora némi pirítóssal. A sárgarépát és a cukkinit zöldgészámozóval szalagokra vágom, igazából ennyi a macerásabb része. A vajat serpenyőben megolvasztom, a zöldségcsíkokat pár percig alaposan átforgatom rajta, amíg össze nem esnek kissé (megmarad a roppanósságukból azért), só, bors, végül a balzsamecet, kap még két percet és kész. Melegen alaposan megszórom a reszelt parmezánnal. Működik csak répával is, és gondolom csak cukkinivel szintén, de azt még nem próbáltam. Kétszemélyes adag.

80 dkg cékla
40 dkg lilahagyma
1 dl olívaolaj
0,5 dl balzsamecet

Nem túl gyakori vendég nálunk a boltokban a cékla, és mivel annyira én sem rajongok érte, általában nem is szoktam hiányolni. A céklával való viszonyomon jelentős javított a tavaly karácsony környékén a Padlás és Mosókonyha lakásétteremben töltött baráti vacsora, amikor is előételnek isteni finom sült céklát és hagymát kaptunk, friss házi kenyérrel (amiből nem győztünk repetát kérni a tunkoláshoz). Úgyhogy ennek emléke ködlött fel bennem, és gyorsan vettem, majd a Mosónőktől akkor kapott egymondatos tömör leírás alapján próbáltam rekonstruálni a receptet, lusta voltam a részletek iránt érdeklődő e-mailt írni :).

A céklákat (gumikesztyűben) meghámozom, kockákra vágom, a hagymát hasonlóképp, és egy tepsibe szórom. Meglocsolom az olívaolajjal és a balzsamecettel, majd ment a 200 fokra előmelegített sütőbe, fólia alatt. Rendszeresen megforgatva 2 órán át sütöttem. Kenyér nem készült mellé, friss bolti bagettel ettük. Legközelebb fele-fele arányban lesz a hagymával, de most csak ennyi volt itthon.

A Mosónőktől tanultam :).

40 dkg csirkemáj
15 dkg fehér szőlő
1+1 ek. olaj
1 ek. finomítatlan nádcukor
1 ek. konyak
1 ek. fehér balzsamecet
1 kk. sherry
1 kk. balzsamecet
1 dl Madeira
1 ek. vaj
só
bors

Az én pasim az olyan, de olyan, hogy Gary Rhodes új szakácskönyvét is megkaptam tőle (nemisbéka.dicsekszik.hu :) ). Gary eddig nem volt országos cimborám, magát a pasit hihetetlenül idegesítőnek találom, a fejét a béna, irritáló vigyorával tévében nem sokáig bírom nézni, és őszintén szólva méla egy kárörömmel töltött el, amikor Atul Kochnar leverte a Great British Menu-ben. Eddig csak egy könyve volt meg, azt se túl gyakran forgattam. De ez a mostani, ez tetszik. Egyrészt nagyon igényes kivitelű, másrészt bírom az "év minden napjára egy recept" típusú könyveket, harmadrészt nem túlságosan bonyolult, tömör, világos leírású, nagyon kellemes kombinációkkal kínálja meg a té olvasót, számos étel elkészítésére támadt ingerenciám első olvasás után. (Negyedrészt: a könyv hátuljára egy egészen szolid, elviselhető mosolyú képet sikerült róla készíteni. :) ) Erre esett először a választásom, borjú helyett csirkemájjal, egyéb apróbb módosításokkal.

Egy evőkanál olajon közepes lángon addig sütöm a szőlőszemeket, amíg aranybarna színt nem kapnak. Rájuk szórom a cukrot, ha elolvadt és karamellizálódott, mehet hozzá a konyak, addig főzöm, amíg szinte teljesen el nem tűnik a serpenyőből.  Követheti a sherry, a kétféle balzsaecet, ha a folyadék felére csökkent, beleöntöm a Madeirát. Addig főzöm, amgíg szirupos, mártásszerű állaga nem lesz, melegen tartom. A májat egy másik serpenyőben az összeolvasztott másik ek. olajon és vajon megsütöm, sózom, borsozom, majd tálaláskor rákanalazom a szőlőt. Kétszemélyes adag, Garynek vállveregetés.

Az eredeti innen: Gary Rhodes 365 

50 dkg koktélparadicsom
1 kisebb csomag bazsalikom
2 ek. színes bors
1,5 dl balzsamecet
1,5 dl fehér balzsamecet
1,5 dl víz
2 ek. cukor
1 kk. tengeri só

No, visszatérek lassan a fedélzetre :). Ez a recept már vagy két hete kering a fejemben, amióta megláttam, azóta el akarom készíteni, mert nagyon gusztának látszik és pofonegyszerű. Az agrodolce egy olasz édes-savanyú eltevési mód, nem csak paradicsomhoz, hanem hagymához, paprikához és gondolom más zöldségekhez is izgalmas lehet, és persze a fűszerezéssel is lehet kísérletezni. A balzsameceteket, vizet, cukrot, sót, és borsot összeöntöm, felforralom, majd csökkentve a lángot beleteszem a koktélparadicsomokat, hagyom öt percig főni. A paradicsomokat a bazsalikomlevelekkel rétegezve üvegekbe teszem, majd felöntöm az ecetes lével. Állítólag hűtőben egy hónapig eláll. Előételként lehet enni mondjuk bruschettával, vagy savanyúságként. Két, kb. 3-4 dl-es üveghez elég.

Appetito 2008/4 számának receptje. 

1 közepes fej vöröshagyma
30 dkg marhahús
40 dkg krumpli
15 dkg bébi champignon
1 ek. szarvasgombás olaj
2 kk. kapribogyó
1 ek. balzsamecet
2+ 1 ek. olívaolaj
2 kk. szárított zsálya
1 dl fehérbor
1 dl tejföl
só
bors

A kockára vágott húst a szarvagombás olajjal, 1 ek. olívaolajjal, a balzsamecettel, a zsályával és a feldarabolt kapribogyóval összeforgatom és éjszakára a hűtőbe teszem. Az olajon másnap üvegesre pirítom a hagymát, hozzáadom a húskockákat, barnulásig sütöm, majd felöntöm vízzel és a fehérborral, sózom, borsozom. Ha a leve jórészét alacsony lángon elfőtte (kb. 30 perc), mehet bele az apró kockára vágott krumpli, a gomba és még víz. Ha minden puhára főtt (kb. 20 perc), lekapcsolom. A tejföllel meg kellett volna várni, amíg jobban kihűl, így némileg kicsapódott, de az ízén szerencsére ez nem módosított :). Háromszemélyes adag.

1 bagett
4 közepes méretű paradicsom
5 dkg Chaumes (vagy más könnyen olvadó, aromás sajt)
rukkola
1 ek. natúr joghurt
1 tk. balzsamecet
olívaolaj
tengeri só
bors

David Nicholls Michelin-csillagos séf 19 éves fia pár éve ugrott egy fejest az ausztrál tengerparton. Meglehetősen rosszul sikerült - a rejtett homokszigeten kitört a nyaka, kartól lefelé lebénult. Édesapja létrehozott egy alapítványt a gerincsérülések kutatásának támogatására, és hogy ehhez pénzt gyűjtsön, felkereste 47 híres kollégáját - a tévéből ismertektől (pl. Jamie Oliver), a sok Michelin-csillagos sztárszakácsokig (pl. Alain Ducasse) -, hogy hozzájárulásukkal létrehozzon egy könyvet, amelynek bevétele az alapítványnak menne. Így született meg az Off Duty, amely ezeknek a séfekkel egy interjút és az otthonra alkotott háromfogásos menüiket tartalmazza (még Heston Blumenthal is erőt vett magán: levese szolid 3,5 óra alatt elkészíthető). A receptek nagyon jók, a tőlük megszokott magas színvonalúak, és szerencsére a többségüknél nem kell Thaiföldről beszerezni a hozzávalókat - tényleg otthoni használatra készültek. Ebből a könyvből választottam ki a brit háziasszonyok egyik kedvencének, Gary Rhodesnak az előételét (és variáltam meg egy kicsit).

Az öntethez a joghurtot a balzsamecettel, 1 tk. olívaolajjal és borssal elkeverem. A bagettből 8 kb. centi vastag szeletet vágok, megkenem olívaolajjal és grill alatt megpirítom őket. A paradicsomokat félbevágom, a kerek kis aljukat is lenyesem, hogy könnyebben megálljanak a "lábukon", olajjal kikent sütőedénybe teszem, megsózom, borsozom és meghintem olívaolajjal, pár percre a grill alá teszem. Ha megpuhult, mehet rá szeletelve a sajt, majd visszakerül a grill alá, amíg az meg nem olvad. A paradicsomszeleteket a bagettekre teszem, mindegyik tetejére egy csipetnyi rukkola kerül, majd az öntettel meghintem őket. Előételnek kétszemélyes, én speciel ezt ebédeltem, nagyon finom.

Gary Rhodes receptje az Off Duty c. könyvből.

Eredetileg a Borsán.

3 mini pita
4-5 közepes nagyságú paradicsom
2+2 ek. olívaolaj
3 kis ág kakukkfű
1 tk. balzsamecet
1 pici gerezd fokhagyma
9 darab mini mozzarella
só

A félreértések elkerülése végett: a diétás menün túlvagyunk, ez már megint visszalépés a kalóriadúsabb dőzsbe. Nem nagy dőzs ugyan, de én szeretem az ehhez hasonló könnyen elkészíthető, kicsit meleg, falatnyinál nem sokkal nagyobb, de laktató csemegéket. Tulajdonképpen az általam erőst imádott bruschettán sikerült egy kicsit csavarni, társaságban kulturáltabban fogyasztható változatát előállítani, jelenleg is tartó mini pita rajongásom tárgyának felhasználásával.

A fokhagymát áttöröm és két evőkanál olívaolajjal elkeverem. A paradicsomokat apró kockákra vágom, megsózom, hozzámorzsálom a kakukkfüvet, meglocsolom a balzsamecettel és a maradék két evőkanál olívaolajjal, hagyom legalább félórát állni. A pitákat óvatosan keresztben félbevágom, hogy ne szakadjon el egyik fél sem, majd pirítósban kapnak egy kört. Miután meglehetősen vékonykák, így aztán kisebb nehézségek árán kell őket kihalászni, de ha sikerült, akkor már közel a végső siker. Előmelegítem a grillt, ha tűzforró, csak akkor rakom össze a pitákat. Megkenem őket a fokhagymás olajjal, rájuk púpozok arányos adagokban paradicsomot (a levét le kell csöpögtetni, különben nagyon hamar átáztatja a vékonyka, ropogós pitákat), belenyomok mindegyikbe három szem mini mozzarellát, és három percre beteszem a grill alá, amíg a kis sajtgömbök meg nem lágyulnak. Háromszemélyes adag.

Eredetileg a Borsán.

60 dkg sertésszűz
0,5 l húsleves
2,5 dl vörösbor
9 gyöngyhagyma
1 gerezd fokhagyma
1 pirospaprika
1 ek. vörösáfonya lekvár
1 alma
1 ek. balzsamecet
25 dkg előfőzött, vákuumcsomagolt gesztenye
1 ek. kakukkfű
2 ek. olívaolaj
1 ek. keményítő
só
bors

krumplipüré

A sertéshúst nagyobb kockákra vágom, és az olajban minden oldalon fehéredésig pirítom, majd szűrőlapáttal kiszedem. A helyükbe mennek a megpucolt, egészben hagyott gyöngyhagymák, az apróra vágott fokhagymagerezd és a kisebb kockákra vágott paprika. Pár perc után felöntöm a felforrósított húslevessel és a vörösborral, hozzáadom a megpucolt, felkockázott almát, a lekvárt, a balzsamecetet, a kakukkfüvet, sózom, borsozom, majd visszalapátolom a húskockákat bele, és 160 fokra előmelegített sütőbe helyezem át. Jó kis Le Creuset öntöttvas edény hiányában mindezt WMF-ben műveltem, de az üvegfedő helyett alufóliával fedtem le. Háromnegyed óra múlva hozzáteszem a gesztenyét is, plusz 15 perc múlva lekapcsolom, visszateszem a gáztűzhelyre. Szűrőlapáttal kiszedem belőle a húst és a zöldségeket, a keményítőt kevés vízzel elkeverem és a levét kicsit besűrítem. Ezután visszalapátolok bele mindent, egy perc múlva lekapcsolom. Párhuzamosan elkészítem a krumplipürét. Négyszemélyes adag.

Ezt a receptet variáltam át jócskán.

1 érett lila füge

3 dkg kecskesajt

1 dl balzsamecet

2 dkg fenyőmag

maréknyi galambbegy saláta

A fenyőmagot száraz serpenyőben megpirítom, a salátát tányérra kupacolom, rávágom négybe a fügét és szeletekre a kecskesajtot, megszórom a fenyőmaggal. A balzsamecetet közepes tűzön sűrű sziruppá forralom, nem sok fog belőle maradni, csak pár kanálnyi, de annyi igen, hogy szépen körbepöttyözzem a salátán. Édes füge, sós kecskesajt, savanykás szirup - finom harmóniában. Egyszemélyes adag.

10 fej fokhagyma

7,5 dl száraz fehérbor

1,5 dl balzsamecet

10 dkg finomítatlan nádcukor

1 tk. só

1/2 tk. őrölt feketebors

2 babérlevél

2 közepes chilipaprika

2 ek. szárított petrezselyem

kis marék friss kakukkfűág

olívaolaj

Ha azt mondom, karácsony, halálhörgés, siralom hallik már felettem? Márpedig ha szeretteinket gasztroajándékokkal szeretnénk meglepni, nem árt előre gondolkodni és időben cselekedni, még ha ez nagyon korainak is tűnik. A pácolt fokhagymát Frank Júlia receptjei között találtam, és hosszú évek óta nagy kedvencem, nem csak ajándéknak, hanem természetesen saját felhasználásra is. Aki nem kedveli a fokhagyma erőteljes, agresszív ízét, azt is a kipróbálására biztatnám, mert ebben a formában teljesen átváltozik, megszelídül, különleges lesz. Később is el lehet azért készíteni, de két-három hónap állás után éri el a tökéletes ízt.

Először is a rabszolgamunka részét kell letudni, bár Isaurát hamar irigyelni fogjuk. A fokhagymafejeket gerezdekre kell törelni az elején, mert a későbbiekben jelentősége lesz. És jöhet a monoton pucolás szakasza, aminél arra kell figyelni, hogy a gerezdeket ne sértsük meg, végüket lehetőleg ne vágjuk le, mert később megbarnulnak (ez csak esztétikai szempont, ízben nem változik). Nyilván ha egy-egy darab nem teljesen hibátlan, nem érdemes kidobni, csak a kisebb foltokat kell kivágni belőle, legfeljebb nem lesz mindegyik szépségdíjas. Ráadásul úgyis csak később derül ki, hogy a tökéletesnek hitt példányok közül hányat karcoltunk meg észrevétlenül körömmel-késsel, úgyhogy ezen nem kell túlságosan görcsölni.

Az első három fejnek megfelelő adag fütyörészve, könnyedén megy. A negyedik után boldogan átengedjük egy időre a konyhát a vacsorázni kívánó férjnek, mert ekkor már ragad mindkét kezünk, nagy kupacban áll a fehér héj az asztalon, és kialakulóban van az akut fokhagymacsömör. Az ötödik fej magasságában nem túl szalonképes gondolatok fogannak fejünkben az egész projekttel kapcsolatosan. A hatodiknál Frank Júlia is megkapja a magáét. A hetediknél legszívesebben kihajítanánk az egészet a fenébe, de miután az összes fejet előre feltördeltük, soknak szétnyílt a héja, ezért nem tesszük, viszont bőszen szidjuk magunkat a feltördelésért. A nyolcadiknál ókori történelmi gyökerekhez nyúlunk vissza: a kicsi gerezdek a szemetes-Tajgetoszon végzik, végtére is a görögök okos emberek voltak. A kilencediknél a véletlenül a héjkupacba hulló nagyobb daraboknak sem nyúlunk utána, továbbá revideáljuk a hibás példányok megmentésének ötletét is. A tizedik fejnél összeszorított fogakkal befutunk a virtuális célba, ezen a ponton javallott egy tisztesebb adag alkohol lehajtása. Eztán már gyerekjáték az egész.

A bort, ecetet, cukrot, sót, babérlevelet összeöntjük, ha felforrt, beleszórjuk a chiliket, a kis marék kakukkfüvet és a szárított petrezselymet. Újabb öt perc után követi a fokhagyma, ha ezzel is ismét felforrt, az újraforrástól számított öt percig főzzük. Fedő a tetejére, alapos szellőztetés, az ecetes szag miatt morgó férj kiengesztelése. Éjszaka szépen így elpihen az edényben.

 

Másnap alkalmatos időben ismét fel kell forralni és forrástól számított öt percig főzni. Ha kihűlt, a babérlevelet és a kakukkfüvet ki kell dobni belőle, majd alaposan elmosott, forrázott, 2-2,5 decis befőttesüvegeket kell keríteni (úgy négy-öt lesz, a fokhagymák méretétől függően), félig-harmadig tenni beléjük a fokhagymát (mehet bele a chilipaprika is), de semmiképpen sem tele.

A levet rámerjük, a tetejére pedig egy vékonyka zárórétegnyi olívaolaj kerül.

 

Az ajándékba szánt példányokra kis papírsipkákat vághatunk, raffiával vagy színes madzaggal megköthetjük. Felbontás után a hűtőben kell tárolni.

A variációs lehetőségek száma tekintélyes: balzsamecet helyett az eredeti recept sima ecetet használ, a fehérbor helyett ki lehet próbálni rozéval, vörösborral, a friss és szárított zöldfűszer hozzávalókkal is lehet kísérletezni (rozmaring, tárkony, majoranna, oregánó, stb.). T3v3d3snél lehet megtalálni az eredeti hozzávalók és mennyiségek listáját, ahogy ő is írja, kisebb mennyiségnek nem érdemes nekilátni, én egy kicsit csökkentettem az eredetit, kerek egy üveg borra optimalizáltam, no és elspóroltam öt fej fokhagymát, amiért a tizediknél nagyon hálás voltam.

Felhasználási javaslatok: bármibe ki lehet próbálni, amibe fokhagymát teszünk, sajtokhoz, sült húsokhoz így magában is, savanyúságként, salátákba, mártásokba is bátran pakoljuk. A levet senki ne sokallja, vörös húsok pácolásához szinte kötelező felhasználni, ha a hagyma elfogyott, és ekkor valószínűleg még kevésnek is bizonyul majd. Az ebben pácolt húsok valami zseniálisan finomak és különleges ízűek lesznek, bár talán 2008-ig várni kell rájuk.

Forrás: Frank Júlia: A négy alapíz szakácskönyve - Savanyú.

Eredetileg a Borsán.

1 közepes cukkini

12 mini mozzarellagolyó

12 szelet vékony szalonna

1 ek. olívaolaj

A paradicsomszószhoz:

1 dl paradicsomszósz

2 ek. balzsamecet

0,5 dl vörösbor

0,5 dl víz

kis marék bazsalilom 

só

A cukkinit kettévágom, és a két részt hat-hat csíkra vágom hosszában. Grillserpenyőt megkenek egy pici olajjal és oldalanként három-négy perc alatt megsütöm rajta a cukkiniszeleteket. a mozzarellagolyókat körbetekerem a szalonnacsíkokkal, a cukkiniszeletek közepére teszem, és koktélpálcikával a csücsköknél áttűzöm úgy, hogy középen a mozzarellagolyón is átmenjen a pálcika, így helyes kis csónakokat kapok. A paradicsomszószhoz valókat összekeverem és közepes lángon úgy tíz perc alatt sűrűre forralom. 200 fokra előmelegített grill alá teszem a csónakokat öt percre, hogy megpiruljon a szalonna és megolvadjon a mozzarella benne. Tálalásnál a tányérra kanalazom a paradicsomszószt (ez lesz a Vörös-tenger :) ), és ráteszem a meleg csónakokat. Kétszemélyes adag.

40 dkg kacsamáj

2 ek. libazsír 

2 dl tej

1 ág oregánó 

4 füge

1 dl balzsamecet

só

bors

A kacsamájat (oly sok minden más társaságában) nem és nem lehetett otthagyni :). Először is a balzsamecetet a Chili&Vaniliánál ellesett módon beforralom, amíg harmadára nem csökken (nem lesz sok, de feltételeztem, hogy a Zuram nem kér belőle, egy személynek meg elég ennyi). Az oregánót belemorzsolom a tejbe és beleteszem az inaktól megszabadított májat egy órára. Majd felszelem kb. centi vastag szeletekre, miközben a libazsírt a serpenyőben megolvasztom. Sózom, borsozom mindkét oldalát és azonnal kisütöm, oldalanként kb. másfél-két perc alatt, hogy belül még rózsaszínes legyen. Tányérra kupacolom, én szeretem a szaftját (tunk-tunk :) ), úgyhogy azt is kap, melléfelezem a fügéket, amikre ráöntöm a balzsamecetet és kész is van. Kis rozskenyérrel vígan elcsipegettük. Két személyes adag.

80 dkg sertéshús

só

bors

tepsiben sült krumpli

A chutney-hoz:

15 dkg áfonya

12 dkg áfonyalekvár

2 kisebb lilahagyma

1 ek. olívaolaj

3 ek. balzsamecet

2 ek. víz 

1 kk. őrölt pirospaprika

1 kk. őrölt koriander

1 kk. őrölt római kömény

Pénteken egy korai pályaművet láttam meg valakinél, és akkor csapott le rám a felismerés, hogy eljött a hatodik kör ideje anélkül, hogy egy fél percet is eltöprengtem volna a témáról. Szerencsére Lorien vasárnapra hirdette meg a fordulót a komplementer ízekről, úgyhogy volt másfél napom összekapni magamat :). Hamar a chutney mellett kötöttem ki, amely az egymás mellett furcsán hangzó édes és sós ízeknek - mint például az áfonya és a lilahagyma - fűszerekkel felturbózott olyan elegyét hozza létre, amelyek tökéletes összhangot alkotnak együtt. A gyümölcsös chutney mellé a sós hús pedig egy másik, régről kedvelt párosítást hoz létre.

Az olajon megfuttatom a vékony cikkelyekre vágott hagymákat egy percig, majd hozzáadom az áfonyát, az áfonyalekvárt, a balzsamecetet, a vizet és a fűszereket. Nyolc-tíz percig főzöm össze közepes lángon, amíg olyan sűrű, lágy masszát nem kapok, amelyben még látszanak az áfonya és a hagyma megszelídült formái. A húst centi vastag szeletekre szelem, kicsit kiklopfolom, sózom, borsozom mindkét oldalán és kisütöm. Sütőben sült krumpli került mellé. Három személyes adag.

Majdnem elblicceltem a szorgalmi feladatot, az italajánlót: Villányi Fekete-hegy Cuvée (Jekl, 2000); öcsémtől kaptuk, most került sorra, választása - hihetetlen hozzáértésünknek megfelelően :) - úgy zajlott, hogy megegyeztünk, a raktárkészleten lévő két franciát és a grúzt vendégekkel isszuk meg, a két magyar vörös közül meg ennek a címkéje volt szimpatikusabb :)).

A chutneyt egy cseresznyés változatból alakítottam át az Epicuriousról.

12 dkg mini mozzarella

9 kis koktélparadicsom

pár levél bazsalikom

3 ek. extra szűz olívaolaj

1 ek. balzsamecet

só

bors

Nyársakra felváltva feltűzködöm a mozzarella golyócskákat, a paradicsomokat, bazsalikomleveleket, amíg elférnek nekem három sikeredett. Só, bors megy rájuk, olaj és - a capresenél kommentező kedves emberek hatására :) - balzsamecet. 200 fokos sütőben nyolc percet üdülnek, amint a sajtgolyók elkezdenek megolvadni, ki kell kapni. Kenyérkével a szaftot ki kell tunkolni, vétek lenne otthagyni! Egy személyes adag. Hasonló konstrukció moesnál: caprese melegen.

Bridget Jones: Party food and appetizers az ötlet forrása.

1 Saint-Marcellin (hiányában kb. 8-10 dkg camembert, brie vagy más lágy, zsíros sajt)

pirítóscsíkok

szőlő

A vinaigrette-hez:

1 pici salottahagyma

1 kk. dijoni mustár

1 ek. balzsamecet

3 ek. olívaolaj

só

bors

A mártáshoz a hagymát apróra vágom, elkeverem a mustárral és a balzsamecettel, majd apránként hozzáadom az olajat, sóval és borssal ízesítem. Csinálok pirítóscsíkokat, majd a sajtot a vele adott kis kerámiatálkástul egy percre a mikróba teszem. Ráöntöm a mártást, a meleg, kissé olvadt sajtba tunkolom a pirítóscsíkokat és szőlőt csipegetek hozzá. Egy személyes adag.

A vinaigrette receptje innen való, a párosítás ötlete pedig Heidié.

1 hatalmas kaliforniai pirospaprika

23 dkg paradicsom

1 közepes vöröshagyma

2 ek. olaj

2 tojás 

1 pici szárított chilipaprika 

1 kk. balzsamecet

1 kk. nádcukor

1 kk. szárított menta

díszítésnek kevéske petrezselyem 

só

bors

Mostanság már ritkán veszek szakácskönyvet, de amikor ez szembejött az antikváriumban, nem mondtam neki nemet :). Aztán a könyvön belül hamar lecsaptam erre a receptre is, ami tulajdonképpen egy tunéziai lecsó, bár több helyen népszerű mindenféle változata a Közel-Keleten, például Izraelben is közkedvelt. Nos, nálam is bejött :). Az olajon üvegesre pirítom az apróra vágott hagymát, majd rálököm a kicsumázott, felkockázott paprikát. Öt perc után követheti a negyedelt paradicsom (aki a hagyományos lecsóban sem szereti a paradicsom héját, az vagy konzerv, hámozott paradicsomot használjon, vagy szöszöljön el a héjtalanítással), a balzsamecet, a cukor, a menta és a chili, valamint só és bors. Ezt a mennyiséget kb. 20 percig főztem közepes lángon, nagyobb adagnál lehet, hogy tovább kell, a lényeg, hogy a szószos része szépen besűrűsödjön. Láng lekapcs, hűl a massza vagy 3-4 percet, majd két sütőedénybe kanalaztam (lehet egy nagyba is, ha nagyobb a mennyiség). Az edények közepébe kis mélyedést nyomtam, és belevertem mindkettőbe egy-egy tojást. 190 fokra előmelegített sütőben 20 percig sült, amíg a fehérje szépen meg nem dermedt. Tetejére még egy kis frissen őrölt bors és petrezselyem dukál. Két személyes adag, stílszerűen pitát, vagy kenyeret lehet hozzá adni.

Celia Brooks Brown: World vegetarian classics volt a forrás 

8 szelet sertéshús

só

bors

olaj a sütéshez

A fűszervajhoz:

5 dkg lágy kéksajt

5 dkg vaj

1 kicsi fej vöröshagyma

A salátához:

8 dkg salátakeverék

3 kis körte

5 dkg fenyőmag

A salátaöntethez:

1 ek. magos mustár

3 ek. olívaolaj

1 ek. balzsamecet

1 ek. barnacukor

1 tk. Worcestershire-szósz

A salátaöntethez valókat összerázom. A fenyőmagokat száraz serpenyőben megpirítom. A kéksajtot és a puha vajat elkeverem, hozzáadom a nagyon finomra vágott hagymát és mehet a hűtőbe. A húsokat kiklopfolom, sózom, borsozom mindkét oldalukat és oldalanként 5-6 perc alatt kisütöm őket. A második oldal sülése közben összeállítom a salátát: a salátakeverékhez adom a megpucolt, felszeletelt körtét és a fenyőmagokat. Tálalásnál villámkéz: a húsokra fűszervajat kanalazni, mellé a saláta plusz az öntet. Négy személyes adag.

The Australian Women's Weekly - Best Food Mains.

A húshoz: 

4 csirkemell

12 szelet szalonna

12 ágacska kakukkfű

bors

A krumplihoz:

50 dkg krumpli

1 dkg szezámmag

3 nagyobb szelet gouda sajt

só

2 ek olaj

A salátához:

10 dkg koktélparadicsom

1 közepes fej lilahagyma

1 ek. balzsamecet

2 ek. olívaolaj

1 tk. Worcestershire-szósz

A krumplikat 10 percre langyos vízbe áztatom. A sütőt 200 fokra előmelegítem. Kiolajozok egy sütőlapot, a krumplikat megszárogatom, félbevágom, megsózom őket és vágott felükkel lefelé a lapra teszem. 20 percet sülnek, közben előkészítem a csirkéket. A csirkemellek szívrészét leválasztom és nekiállok a csomagoknak. A nagy mellrészekhez hozzáfogok nagyobb kakukkfű ágat, megborsozom őket és két szelet szalonnával körbetekerem. A kis szívrészekkel ugyanez, csak egy szelet szalonna jut rájuk. A 20 perc letelte után mehetnek a krumplik mellé, amelyeket megfordítok, megszórok szezámmaggal és a szelet sajtokat széttépkedve rájuk teszem. Még úgy 15 perc kell nekik, ezalatt a krumpli is jó lesz és a csirek is. A paradicsomokat négybe vágom, a hagymát cikkelyekre, az ecettel, olajjal, szósszal jól összeforgatom, hagyom állni vagy negyedórát. Két személyes adag.

A krumplit a legfrissebb Nők Lapjában olvastam, ha minden igaz.

7 szelet (kb. 1 kiló) csontos sertéskaraj

mirelit hasábkrumpli

sok olaj a sütéshez

A páchoz:

1 dl olívaolaj

1 ek. Worcestershire szósz

1 kk. balzsamecet

1 ek. szárított chili

2 nagyobb gerezd fokhagyma

Eljött Mr. Hústkrumplival napja :). Tisztázandó: ebben az esetben "hús" alatt szigorúan nem "szószos husit" értünk (ez most éppen tiltólistán is van :) ), hanem "szelet husit" :). A páchoz valókat összekeverem (chilit elmorzsolva, fokhagymákat zúzva) és az óvatosan kiklopfolt hússzeletekbe masszírozom. Hűtőben úgy 6 órát pácolódott a cucc, volt most rá idő, de feltételezem, hogy minimálisan egy órával is beérik. Aztán következett az Úsztassuk Olajban a Konyhát hadművelet :), párhuzamosan sütöttem két serpenyőben a krumplit és a húsokat. Utóbbiaknak egy fordítással annyi kell, hogy egyik oldal is aranybarna legyen, majd a másik is. Jó étvágyú férfiembernek kell két vagy három szelet, asszonyállatok :)) beérik eggyel is.