45 dkg tőzegáfonya
2 dl friss narancslé
1 dl víz
1 dl sherry
15 dkg sötét nádcukor

Nemrég döbbentem rá a boltban, hogy az elmúlt egy évben kimaradt az életünkből a tőzegáfonya, pedig. Gyorsan vettem egy zacskóval, majd kénytelen voltam fagyasztani, mert még ekkor sem állt össze a kép, hogy mire akarnám felhasználni. Majd úgy döntöttem, legyen belőle valami sokoldalú cucc, ami szépen eláll egy ideig a hűtőben, és nem követeli agresszívan, hogy azonnal kezdjek vele valamit.

A fenti összetevőket összeöntöm egy lábasba, és addig főzöm (kb. 15 perc), amíg a gyümölcs meg nem puhul, és kissé be nem sűrűsödik. Leszűröm, lesz belőle kb. 4 dl szósz, üvegekbe merem, és ha kihűlt, mehet a hűtőbe. Elsőként grillezett bárányhús mellé tálaltam, aztán vajas kekszet öntöttem vele nyakon, de sült kacsamellel is isteni lehet, burgonyafánk, rizskoch, túrófelfújt, ilyesmik mellé is ajánlanám. Kellemesen fanyar-édes kombináció, és valami álomszép színe van.

A tésztához:
4 tojás
22 dkg nádcukor
1 ek. vaníliakivonat
15 dkg olvasztott vaj
18 dkg liszt
fél csomag sütőpor
10 dkg fenyőmag

A tetejére (aljára):
fél sárgadinnye
15 dkg áfonya
15 dkg nádcukor
1 ek. vaníliakivonat
1,5 dl víz

Nem emlékszem, hogy valaha is sárgadinnyével készült süteménybe ütköztem volna akár élőben, akár netes recept formájában (ettől még nyilván létezik, csak nem túl gyakori). Kicsit túlvásároltam magam mézédes dinnyéből, és fejben mellétettem a neheztelő dünnyögést, miszerint egy ideje nem sütöttem semmit. Receptet nem kerestem sokat, célirányosan a Donna Hay magazinból kitépkedett fordított torta recepteket túrtam elő, amelyek közül az egyiket adaptáltam dinnyebarátomra. Önmagában nem mertem megkockáztatni, fejben kissé jellegtelennek ítéltem színben, úgyhogy tettem mellé némi áfonyát.

Egy 26 cm-es átmérőjű serpenyőbe szórom a cukrot, öntöm a vizet és a kivonatot, és közepes lángon kavargatva addig főzöm, amíg a cukor el nem olvad. Beleteszem a héjától-magvas részétől megtisztított, cikkelyekre vágott dinnyét, öt perc múlva pedig a cikkelyek közé szórom az áfonyát. Pár percet kap még, majd lekapcsolom a gázt.

A tojást, cukrot, vaníliát elektromos mixerrel addig verem, amíg a keverék kétszeres mennyiségű nem lesz. Beleforgatom a lisztet, a sütőport, az olvasztott vajat - és a nagy lutrit, a darált fenyőmagot. Az eredeti recept darált mandulát írt, ami nem volt otthon. Se dió, se kesudió, semmi, csak negyed kiló fenyőmag, úgyhogy megvontam vállam, próbáljuk meg. Amikor a nyers tésztát megkóstoltam, hááát, szívtam a fogam, elég agresszíven dominált a fenyőmag. Mindenesetre már mindegy volt, rákanalaztam a serpenyőben pihegő dinnye-áfonya keverékre, becsavartam alufóliával a serpenyő nyelét, és 170 fokra előmelegített sütőbe tettem úgy 35-40 percre, tűpróbával ellenőriztem, hogy készen van-e. És hurrá, a sütés jót tett neki, agresszív fenyőmagíz eltűnt, kifordítva kellemes tészta a végeredmény, finom, ragadós gyümölcsös felső réteggel!

Donna Haymagazin 2007. őszi számából alakítgattam a receptet.  

A tésztához:
35 dkg liszt
fél csomag szárított élesztő
2,5 dl tej
1 csapott tk. só
2 ek. cukor
10 dkg olvasztott vaj

A töltelékhez:
25 dkg túró
1 tojás
maréknyi szárított tőzegáfonya
2 ek. búzadara
2 ek. tejföl
2 ek. porcukor

Egy gyors, egyszerű kis túróstáska recept, Snöcynél találtam, amelyhez az általam nem annyira kedvelt mazsola helyett szárított tőzegáfonyát adtam. 

A tésztához valókat összegyúrom és egy órán át kelesztem. A töltelékhez valókat összekeverem. A tésztát kinyújtom, olyan 8x8 cm-es négyzetekre vágom, evőkanálnyi tölteléket teszek rá, felhajtom a négy sarkát és megkenem tejjel. 180 fokon kb. 15-20 perc alatt szép aranybarnára sül. 

Sziszi receptje via Snöcy.  

34 dkg tőzegáfonya
68 dkg meggybefőtt
5 ek. barnacukor
1 ek. vaj
1 csillagánizs
2 rúd fahéj
1 dl Madeira
1 dl víz
2 ek. citromlé
étcsoki díszek

No, akkor a karácsonyi levesnél úgy döntöttem, nem is volt olyan rossz elképzelés az a két évvel ezelőtti, úgyhogy idén kitaláltam, milyen is legyen konkrétan. A meggyet önmagában kicsit édesnek és kevésbé testesnek éreztem, ezért kapott tőzegáfonya társítást. Előző nap elkészíthető.

A vajon világosbarnára karamellizálom a cukrot, majd rádobálom az áfonyákat, és addig főzöm, amíg el nem kezdenek szétesni. Ekkor mehet mellé a csillagánizs, a fahéj, a meggybefőtt levestül, a bor, a víz és a citromlé, közepes lángon szépen összefőzöm (kb. 10 perc). Botmixerrel krémesre turmixolom, majd leszűröm, hagyom kihűlni. Tálaláskor étcsoki díszeket kapott a tetejére. Négyszemélyes adag. 

12 db 10x10 cm-es mirelit levelestészta
4 dkg kakaó
2 tojás
8 dkg porcukor
3 dkg vaj
12 ek. aszalt vörösáfonya

Villámédesség az éhező férfiszekciónak: a kakaót, a tojásokat és a porcukrot alaposan elkeverem. A tésztalapokat felengedem, megpöttyözöm az olvasztott vajjal, rákenem a kakaós krémet, megszórom az aszalt vörösáfonyával és szorosan feltekerem. Úgy tapasztaltam, hogy ha még hideg a tészta, akkor jobban össze fog tapadni a tekercs. Centi vastag csigákra vágom, sütőpapírral bélelt tepsibe teszem és 200 fokra előmelegített sütőben 10-12 perc alatt készre (aranybarnára) sütöm.

A gyümölcsös részhez:
30 dkg tőzegáfonya
10 dkg finomítatlan nádcukor
6 dkg dió

A tésztához:
15 dkg liszt
20 dkg finomítatlan nádcukor
15 dkg olvasztott vaj
2 tojás
1 narancs héja
1 kk. Grand Marnier (vagy más narancsos likőr)
csipetnyi só
a tetejére porcukor

A tőzegáfonyás zacskók megjelenésével pecsételődik meg nálam az ősz véglegessége, egyben ez jelenti a karácsonyhoz vezető időszak kezdetét is. A vörös áfonyának - amellyel én a mai napig gondosan összekevertem - kicsit nagyobb szemű rokona ez, antioxidánsokban, C-vitaminban gazdag, önmagában szinte ehetetlenül savanyú, de nagyon kellemes ellenpontot alkot süteményekben. A dió, a nádcukor és a narancs már ünnepillatú egyvelegével együtt szépen feldobja az óraátállítás után korán sötétedő napokat, ráadásul végtelenül egyszerű, elronthatatlan. A gyümölcsöt kivajazott, 25 centis, kapcsos tortaformába terítem egy rétegben, rászórom az apróra vágott diót és a nádcukrot. A tésztához a lisztet, a cukrot és a sót összekeverem, majd eldolgozom a kissé felvert tojással, az olvasztott vajjal, a narancshéjjal és a likőrrel. Az illatos masszát a tőzegáfonyára kanalazom, majd a formát sütőlapra helyezve 180 fokra előmelegített sütőben 40 percig sütöm. Rácsra téve hagyom kihűlni, és csak ezután szedem le róla az oldalrészt. Az alsó, gyümölcsösebb rész puha lesz, míg felül a tészta a magas cukortartalomnak köszönhetően roppanós. Porcukorral megszitálva lehet tálalni.

A Cranberry Recipes oldalon leltem a receptre.

Eredetileg a Borsán.

15 dkg áfonya

2 ek. porcukor

1 ek. víz

1 ek. Cassis de Dijon (elhagyható vagy más gyümölcslikőrrel helyettesíthető)

2 nagy szelet toastkenyér

Ha valami gyorsra vágyom, gyakran Nigel Slater azon könyveit veszem elő, amelyek 30 percen belül elkészíthető recepteket vagy még inkább csak ötleteket kínálnak a dolgozó népnek. Külön áldásnak tartom a villámdesszerteket tartalmazó Real Fast Puddings című művét, amely négy évszak gyümölcsei szerint bontva rendezi el a félórás finomságokat, ezek alkotják minden édesség alapját, hiszen nyilvánvalóan ennyi idő alatt nem lehet többemeletes csokitortákat alkotni. Ahogy írja, a könyvnek nincs más célja, mint hogy megmutassa, milyen csodálatos módokon lehet befejezni egy étkezést, méghozzá rövid előkészítési idővel. A gyorsaság nem megy a minőség rovására, nem hagy teret instant poroknak, előre elkészített krémeknek, megmarad a frissen összedobott desszerteknél. Hármat variáltam át némileg a nyári szekcióból, hogy még egy kicsit élvezzük augusztus utolsó napjaiban ezeket a gyümölcsöket.

Puding alatt nem a mi megszokott főzött krémünket értem, hanem az angolok nagy kedvencét, amelynek fő alkotórészei a kenyér és a gyümölcsök. Tisztességesen legalább fél napot kell állnia, valami súllyal lenyomatva, hogy a gyümölcslevek puhára áztassák a kenyeret, de nyilván ebben a formában nem szerepelne a könyvben, úgyhogy Nigel gyorsít a folyamaton. Az áfonyát, a porcukrot, a vizet és a Cassis de Dijont egy kis lábasba teszem és közepes lángon úgy öt percig főzöm, amíg a gyümölcsök puha pépessé szét nem esnek. A kenyérszeletek beléből kivágok egy-egy akkora kört, amely majd lefedi a kis formáimat, a maradék kenyérbéllel kibélelem a két kis forma alját, majd rákanalazom a gyümölcspép nagyrészét, úgy, hogy lehetőleg a levéből és ne annyira a gyümölcsökből négy evőkanálnyi megmaradjon. A pépes rétegre helyezem a kenyérköröket és elosztom rajtuk a megmaradt levet. Alaposan megnyomkodom egy kanál hátuljával, hogy jól átitatódjon a kenyér, és hagyom állni 15 percet. A formákból kell tálalni, elbír egy kis natúr joghurtot, édesebb szájúaknál egy kis tejszínhabot. Kétszemélyes adag.

Nigel Slater: Real Fast Puddings

Eredetileg a Borsán.

különböző gyümölcsök (szőlő, nektarin, áfonya)

5 dkg fehércsoki

0,75 dl tejszín

Nagyon egyszerű, de gazdag desszert: a gyümölcsöket - amelyek között mindenképpen legyen legalább egy savanyúbb (én szőlőt, nektarint és áfonyát választottam), mert a mártogatós meglehetősen édes - tűzködjük koktélpálcikákra, kettőt-hármat egyre. Nagy nyársakat a mártogatás miatt nem érdemes használni, ha nincs koktélpálcika, akkor inkább a fogpiszkáló a nyerő választás. A vízgőz felett olvasszuk fel a fehércsokit, majd fokozatosan keverjük hozzá a tejszínt és hagyjuk kihűlni, és tunkoljuk bele a mininyársakat. Kétszemélyes adag.

Rose Elliot: Veggie chic c. könyvét vettem kézbe.

Eredetileg a Borsán.

Elsőként melegítsük elő a sütőt 250 fokra... Oké, oké, csak vicceltem, hallom ám a virtuális halálhörgéseket otthonról! Ahogy figyeltem az időjárásjelentést, nézegettem az erősen pirosba hajló mutatókat, éreztem, hogy most már minimális főzési/sütési idő sem jöhet szóba, különben a kedves olvasók maradandó károsodást okoznak a számítógépekben. A gyümölcsöt veszélytelennek ítéltem a rekordmelegben is, a sajt meg hűtött, úgyhogy azt is kipipáltuk.

Nagyon szeretem a különböző sajt-gyümölcs párosításokat, folyamatosan kísérletezem újabb és újabb kombinációkkal, szerencsére a lehetőségek száma meglehetősen nagy, a tévedés lényegében kizárva. Általában csak a fehérszőlő a legismertebb, amely a sajtokhoz illik, de én úgy tapasztaltam, lényegében mindenféle gyümölcshöz passzol legalább egy sajt és fordítva (talán a banán a kivétel). Alább csak néhányat mutatok fel az én próbálkozásaim közül, akár ezeken belül is fel lehet cserélni a szereplőket. Kísérőként kekszet, pirítóst és tésztakosárkát szoktam kipróbálni.

1) Eper és kecskesajt

Ez maga az addikció. Korábban már próbáltam keményebb kecskesajttal, most a lágy, fiatal sajt került sorra, amelyet lényegében kenni kell az eperre. Az édes eper és a krémes, sós sajt kombinációja egyszerűen ötcsillagos, én 8-10 deka sajtot simán elpusztítok negyedkiló eperrel reggelire.

2) Feketeszeder és mozzarella

A mozzarellát sok ember nem szereti "nyersen", csak ha rásül valamilyen ételre, mert gumiszerű állagát, semleges ízét önmagában nem kedvelik. A caprese rajongóit persze nem lehet eltántorítani ettől a remek kis sajttól natúr formájában, de nem csak nekik ajánlom a feketeszederrel való kombinációt. A savanykás gyümölcs és a hűs, semleges sajt kettőse hihetetlenül üdítő párost alkot, mozzarellából az e célra könnyebben kezelhető mini változatot választottam és az aljukat egy picit levágtam, hogy megálljanak a tányéron a feketeszederrel összetűzve.

3) Áfonya és diós sajt

A szintén savanykás áfonya áldás a melegben, valami olyan sajtot kerestem mellé, ami ezt a savanykásságot kellemesen ellenpontozza. A lágy, diós sajtot a kekszre vágtam és a tetejébe nyomtam egy-egy szem áfonyát - remek kis falatok születtek.

4) Málna és Gruyére

A Gruyére egy tömörebb, svájci sajt, amelyből egy érettebb, erőteljesebb ízű változatot választottam az édes málna mellé. Miután keményebb fajta, ezért meg lehetett vele azt csinálni, hogy vékonyabb csíkokat szeltem belőle, a málnát a sajtpálcikák tetejébe tűztem és egy kis pohárba állítottam. Ha nincs olyan meleg, hogy megolvadjon a sajt (tudom, most nem ez a helyzet), vendégváróként is kiváló.

5) Sárgabarack és fokhagymás-zöldfűszeres krémsajt

Fontos, hogy a barack érett legyen, hogy édessége kellemesen passzoljon a szöges ellentétes ízvilágú krémsajttal. Félbevágom, magja helyébe pedig a krémsajtot kenem. Szezonon kívül érdemes egy hasonló változatot is kipróbálni aszalt sárgabarackból.

6) Cseresznye és portóis Stilton

A Stilton sajt és a portói régi két jó barát, nemrég dibbuk írt kapcsolatukról és összeillőségükről részletesen. A sajtkészítők is ismerik ezt a klasszikus párost és megteremtették a portóis Stilton, amikor is a nemes nedűt a sajthoz keverik. Hát ezt az érdekes kék penészes sajtot töltöttem a cseresznyemag helyére és tettem vékony tésztakosárkákba.

7) Alma és Gouda

Almából kicsit édesebbet, nyárit kerestem és ezt soroztam koktélpálcikára felváltva a felkockázott Goudával. A sajtból, amely az egy hónapnyi érlelésűtől akár két évig "öregítettig" rengeteg változatot felmutat, a lágyabb ízű, fiatalabbat passzítottam a roppanós, friss alma mellé.

8) Nektarin és parmezán

És végül, de nem utolsósorban az érett nektarinszeleteket csíkokra vágott rozskenyérre helyeztem és megszórtam reszelt sajttal. Figyelem: nem előre reszelt, zacskós bolti porral, hanem rendes (védjegyes) parmezánnal. A puha, édes barackhoz szerintem remekül passzol a száraz, sós olasz remekmű, amely a reszelésnek köszönhetően nem fogja agyonütni markáns ízével a gyümölcsöt, hanem kellemesen kiegészíti.

A sort még hosszasan lehetne folytatni: ribizli, vörösáfonya, sárgadinnye, görögdinnye, meggy kukucskál felénk, ősszel jön a szilva, a körte, a szőlő, a birsalma, télen (igen, nemsokára majd jönnek a mínuszok is!) a narancs, a mandarin. Sajtra és gyümölcsre fel!

1 tortilla

1 szelet sonka

1 szelet gouda

2 ek. áfonya chutney

Egy kis maradék újrahasznosítás: a tortillára ráfektettem a sonkát, a goudát és két evőkanállal a tegnapról megmaradt chutney-ból. Szorosan feltekerem, megtűzöm egy fogpiszkálóval és egy percre a mikróba teszem. Isteni. Egy személyes vacsora.

80 dkg sertéshús

só

bors

tepsiben sült krumpli

A chutney-hoz:

15 dkg áfonya

12 dkg áfonyalekvár

2 kisebb lilahagyma

1 ek. olívaolaj

3 ek. balzsamecet

2 ek. víz 

1 kk. őrölt pirospaprika

1 kk. őrölt koriander

1 kk. őrölt római kömény

Pénteken egy korai pályaművet láttam meg valakinél, és akkor csapott le rám a felismerés, hogy eljött a hatodik kör ideje anélkül, hogy egy fél percet is eltöprengtem volna a témáról. Szerencsére Lorien vasárnapra hirdette meg a fordulót a komplementer ízekről, úgyhogy volt másfél napom összekapni magamat :). Hamar a chutney mellett kötöttem ki, amely az egymás mellett furcsán hangzó édes és sós ízeknek - mint például az áfonya és a lilahagyma - fűszerekkel felturbózott olyan elegyét hozza létre, amelyek tökéletes összhangot alkotnak együtt. A gyümölcsös chutney mellé a sós hús pedig egy másik, régről kedvelt párosítást hoz létre.

Az olajon megfuttatom a vékony cikkelyekre vágott hagymákat egy percig, majd hozzáadom az áfonyát, az áfonyalekvárt, a balzsamecetet, a vizet és a fűszereket. Nyolc-tíz percig főzöm össze közepes lángon, amíg olyan sűrű, lágy masszát nem kapok, amelyben még látszanak az áfonya és a hagyma megszelídült formái. A húst centi vastag szeletekre szelem, kicsit kiklopfolom, sózom, borsozom mindkét oldalán és kisütöm. Sütőben sült krumpli került mellé. Három személyes adag.

Majdnem elblicceltem a szorgalmi feladatot, az italajánlót: Villányi Fekete-hegy Cuvée (Jekl, 2000); öcsémtől kaptuk, most került sorra, választása - hihetetlen hozzáértésünknek megfelelően :) - úgy zajlott, hogy megegyeztünk, a raktárkészleten lévő két franciát és a grúzt vendégekkel isszuk meg, a két magyar vörös közül meg ennek a címkéje volt szimpatikusabb :)).

A chutneyt egy cseresznyés változatból alakítottam át az Epicuriousról.

25 dkg túró

2 tojás

10 dkg nádcukor + a szóráshoz

1,5 dl tej

1,5 dl olaj

35 dkg liszt

1 kk. szódabikarbóna

1 kk. mandulaaroma

1 kk. citromlé

15 dkg áfonya

2 nektarin

3 dkg vaj

5 dkg szeletelt mandula

csipetnyi só

Úgy érzem, a csirkeszívek után célszerűbb szelídebb vizekre evezni :). Anyósom sütifotóval lepett meg a minap, rögtön biztattam is, hogy csapjon bele egy gasztroblogba, de egyelőre nem akar kötélnek állni, úgyhogy kénytelen vagyok én interpretálni alkotásait :). Nagyon kis gusztának tűnt, éppen túró is volt itthon (God bless Poland), úgyhogy elkértem a receptet. A túrót áttöröm és a tojásokkal, a cukorral, sóval elkeverem, hozzáadom a tejet, az olajat, a citromlevet, a mandulaaromát. A lisztet elkeverem a szódabikarbónával, majd fokozatosan hozzáadom. Legközelebb nem felejtem el kivajazni a 20x30-as tepsit, amibe a tésztát simítom, mint most, de szerencsére nem ragadt le. A nektarinokat cikkelyekre vágom és a héjukkal felfelé a tésztába nyomkodom, az áfonyát pedig köréjük szórom. Megkenem a megolvasztott vajjal, megszórom a cukorral és a mandulával, majd 200 fokra előmelegített sütőbe tolom 35 percre. Nagyon finom, nekem egy kicsit vastag lett a tésztája lepényhez (anyósom nagyobb tepsiben csinálta, nekem nincs olyan), mert szépen feljött, úgyhogy legközelebb lehet, hogy fele tésztamennyiségből csinálom.

Anyósomtól kapott recept.

1 banán

maréknyi tőzegáfonya

0,5 dl piros gyümölcslé (nálam gránátalma-eper volt)

1 dl tej

Még mindig tart a tőzegáfonya szerelem, most egy könnyű kis turmix erejéig. Fentieket jól összerobotgépezem. Miután a tőzegáfonya nem túl édes, a turmix sem lesz az, de nekem pont ilyen kissé savanykásan volt kellemes, kár lett volna cukrozni. Egy személyes adag.

45 dkg csirkemell

4 közepes fej lilahagyma

10-15 dkg tőzegáfonya

3 ek. olaj

1 dl vörösbor

0,5 dl víz

1 ek. vörösáfonya lekvár

1 kk. keményítő

só

bors

provanszi fűszerkeverék

rizs

Az olajon megpirítom a felkarikázott hagymát, majd hozzáadom a felkockázott csirkét. Ha minden oldalon szépen fehéredésig megsültek a kockák, akkor felöntöm a borral és a vízzel. Ha a folyadék felét elfőztem, mehet hozzá az áfonya, a só, a bors és a fűszerkeverék. Ha az áfonyák már megpuhultak, hozzáadom a lekvárt. A keményítőt egy kis hideg vízben elkeverem és a szószhoz öntöm. Egy perc még és készen is van. Rizs jár hozzá. Két személyes adag.

Az alaphoz:

40 dkg keksz

10 dkg vaj

3 ek. cukor 

1 kk. fahéj

A töltelékhez:

50 dkg mascarpone

20 dkg natúr krémsajt

1 ek. citromlé

7 dkg porcukor 

3 tojás

34 dkg tőzegáfonya

A kekszet morzsa halmazállapotra robotgépezem, hozzákeverem a cukrot és a fahéjat, a vajat megolvasztom és a száraz cucchoz dögönyözöm. 24 centis tortaforma aljába szépen lenyomkodom, 200 fokra előmelegített sütőben 10 percig sütöm. Közben a szobahőmérsékletű mascarponét és krémsajtot kézimixerrel alaposan fellazítom, mehet hozzá a cukor, a három felvert tojás és a citromlé. Mixer kikapcs, áfonya óvatost belekever, a krém a tortaalapra önt, sütőbe vissza 50 percre. Ha kihűlt, mehet a hűtőbe minimum 4 órára, de jobb neki egy éjszaka. Ezekkel az arányokkal az alaprészt kicsit vastag lett, ha legközelebb csinálnám, megfelezném.

Fúziós recept: Váncsát, Chili&Vanilia csízkékjét és Diana receptjét néztem meg hozzá.

A tésztához:

45 dkg liszt

12 dkg cukor

18 dkg vaj

1 tojás

4 ek. tej

a szóráshoz kb. 5 dkg finomítatlan nádcukor

A töltelékhez:

34 dkg friss tőzegáfonya 

17 dkg pekándió

20 dkg cukor 

2,5 dl víz

Amikor a fapadosabbik közértben szembejött velem egy zacskó tőzegáfonya, nem hittem a szememnek, majd gondolkodás nélkül betettem a kosárba :). Aztán felhasználás mikéntjéről a Zurammal való hossssszas konzultálás után elég hamar a sütemény mellett döntött a családi kupaktanács :). A tésztához a lisztet és a cukrot elkeverem, majd hozzágyurmázom a vajat, amíg morzsás nem lesz. Ekkor mehet hozzá a tej és a felvert tojás, csinos vajas tészta lesz a végeredmény, amelyet megfelezek, fóliába csomagolok és bepaterolok a hűtőbe. Jöhet a töltelék: ezen a ponton realizáltam, hogy a recepthez eredetileg szükséges dió - amiről azt hittem, hogy elhoztuk, de nem én csomagoltam :) - nem áll rendelkezésre. Elrongyoltam a boltba, és éppen ott sem volt, viszont hegyekben állt a pekándió, úgyhogy vállvonás, kosár. Száraz serpenyőben pár perc alatt megpirítom, majd apróbb darabokra vagdosom. Az áfonyát, a cukrot és a vizet egy láboskába döntöm és úgy 15 perc alatt puhára és sűrűre főzöm. Beledobom a vajat, elkeverem, majd fedő alatt hagyom kihűlni. Ekkor hozzáadom a (pekán)diót. Kivajazok egy 20*32 centis sütőedényt, kiveszem a tésztákat a hűtőből. A felét kinyújtom úgy, hogy az edény oldalára is felérjen. Lerakom a tölteléket, majd a tészta másik felét is kinyújtom rá. Megszórom a nádcukorral és mehet a 180 fokra előmelegített sütőbe úgy 25-30 percre, amíg a tészta szélei világosbarna színt nem vesznek fel. Ha kész, kiveszem és felvágom, de nem szedem ki a sütőedényből, csak ha kihűlt, mert a töltelék elég folyós melegen (hűléssel dermed).

Innen: http://www.christmas-cookies.com/.

50 dkg kékszőlő

15 dkg áfonya

2 dl száraz vörösbor

1 l víz 

3 ek. finomítatlan nádcukor

2,5 dl vaníliás vagy natúr ivójoghurt

Ismét társadalmi igény jelentkezett a gyümölcslevesre (sokszor szokott :) ). A szőlőt leszemelem, megszórom a cukorral, felöntöm a vörösborral és a vízzel, felteszem főni. Amikor elkezd forrni, hozzáadom az áfonyát. Három-négy perc után le is kapcsolom, ha kihűlt, hozzákeverem a joghurtot. Négy személyes adag.

In English 

15 dkg áfonya

30 dkg liszt

fél csomag sütőpor

10 dkg porcukor

2,5 dl író (ha otthon nem lehet kapni, helyettesítésére t3v3d3s itt ad ötleteket)

A lisztet átszitálom, hozzákeverem a sütőport és a cukrot, majd az írót. A recept szerint 3,1 dl kell hozzá, nekem 2,5 elég volt. Kissé ragacsos állagú tészta lesz az eredmény, amelybe óvatosan belekeverem az áfonyákat. Amennyire lehet, kímélni kell a súlyos testi sértésektől a kis kék bogyókat, elég lesz nekik a sütő traumája :). Kinyújtom az apósomtól kapott új nyújtóval úgy másfél-két centis vastagra és 5 centis átmérőjű köröket szaggatok belőle, összesen 21 darab lesz. Kivajazott sütőedénybe kerülnek, 200 fokra előmelegített sütőben 20 perc a sülési idejük, vagy amennyitől kicsit barnás színük lesz. Mascarpone jó hozzá, de önmagában is finom, maga a tészta nem annyira édes.

Forrás: The Australian Women's Weekly - Slim.

15 dkg áfonya

2 ek. cukor

25 dkg mascarpone

4 szelet piskóta, waffel vagy egyéb bolti alap, ami normálisan néz ki

Delicious:days bejegyzése valahol megülepedett a tudatalattimban, bevásárlásnál, miután ennen kezemmel biztosítottam a családi áfonya-utánpótlást :), waffelre kezdtem vadászni (nincs sütőm). Végül egy sokkal jobban kinéző homorú piskótaféleségnél kötöttem ki, de tökéletes a waffel vagy bármi más finom piskóta, kinek mire van gusztusa. Az áfonyát a két ek. cukorral felfőzöm, egy részét ráérő szabadidőben szét is nyomkodom kevergetés közben. Mindegyik piskóta fagyiskanállal kap egy-egy gombóc mascarponét, majd rákanalazom az áfonyaszósz arányos részét. Kétpofára mindannyian bezabáltuk :).

Forrás:delicious:days :).

17 dkg vaj

14 dkg darált mandula

5 tojásfehérje

1 citrom héja

28 dkg porcukor (félve írom már le :) )

5 ek. liszt

15 dkg áfonya

Hohó, egy igazi tojásfehérje pusztító recept jött velem szembe! És meglehetősen egyszerűnek látszott. A vajat felolvasztom. A mandulát, a reszelt citromhéjat, a cukrot és a lisztet összekeverem, majd hozzáadom a tojásfehérjéket, végül az olvasztott vajat. Szép lágy massza lesz belőle. Kivajazott formákba öntöm, utóbb azt mondom, alacsonyat kell választani, vagy keveset (kb. 2 centiig) tenni magasabba, különben túl lágy marad a belseje. Az áfonyát (amit enkezemmel vettem és amiről egyébként kiderült, hogy lehet, hogy múltkor volt a boltban, csak Hős Bevásárló kék színű naspolyát keresett valami rejtélyes oknál fogva :)) ) meg szépen rászórjuk a tetejükre. 200 fokra előmelegített sütőben sül az írás szerint 15 percig, nekem 25 volt, de lehet, hogy a nagyobb formák miatt. Úgy négyszemélyes adag.

Tamasin's Kitchen Bible a forrás.