Egy nyilvános fülkéből felhívta Dotot White Plainsben. – Frissítsd fel az emlékezetem – kezdte. – Nem mondtál valamit egy balesetről?
– Dehogynem. És a természetes halálról is – felelte Dot. – De ki tudja manapság megmondani, mi a természetes halál, és mi nem? A biosárgarépa okozta fulladásos halálon kívül szerintem te vagy a legtermészetesebb halálozási ok, ami létezik.
– Kaptam egy pisztolyt.
– Igen?
– Egy automata huszonkettest, mert a hozzám hasonló fickók ezt kedvelik.
– Ez azért egy kicsit messze van a biosárgarépától.**

Piszke kiírásánál rögtön tudtam, hogy gasztroregények ide, nagy klasszikusok oda, én bizony a Bérgyilkos-sorozathoz nyúlok, mert imádom Blocktól a Keller-történeteket. A Bérgyilkos volt az első Agave-könyv, amit Férj kiszúrt egy könyvesboltban, azonnali függést okozott mindkettőnknél, aztán húzta maga után a kiadó összes többi remekművét is, amelyek mára három teljes polcot foglalnak el (csak azért ennyit, mert több példány a családban cirkulál).

John Paul Keller New Yorkban él csendesen, többnyire magányosan, bélyegeket gyűjt, néha lesz egy kutyája, időnként csajozik, de leginkább egy dolog különbözteti meg a város többi lakójától - a foglalkozása: bérgyilkos. Időről időre megbízásokat kap egy White Plains-i férfin, majd annak halála után a házvezetőnőjén, Doton keresztül, amiket különböző módszerekkel teljesít az ország különböző részeiben, bár néha sajátos erkölcsi szempontok alapján a célpont helyett inkább a megbízót nyírja ki :). A tetralógia abszurd helyzetei imádnivalóak, én különösen a zseniális Keller-Dot párbeszédek humorán szoktam nagyokat vihogni.

A kiírás után azonnal elővettem mind a négy kötetet, és most úgy olvastam végig, hogy gasztronómiai szempontból sasoltam őket. A könyvek legtöbbet emlegetett, rendszeresen visszatérő kulináris eleme Dot híres jeges teája :), amihez megkapjuk a sorozat egyetlen receptjét is:

– Ez pedig jó jeges tea, ami azt illeti. Valódi teából.
– És valódi jégből, lefogadom.
– A teászacskókat egy kancsó hideg vízbe rakom – magyarázta Dot –, ki a napra, és néhány órára otthagyom. Aztán a kancsót berakom a hűtőbe.
– Egyáltalán nem forralod fel?
– Nem kell. Éveken keresztül úgy csináltam, de aztán rájöttem, hogy ez így nem jó.*

Egyszer biztosan kipróbálom :), de most nem igazán van szezonja. Keller nemigen főz (bár elment a "Hogyan fejtsük meg a balti konyhaművészet rejtelmeit?" című tanfolyamra, de megállapította, hogy "elképesztő pofátlanság a kurzus tárgyát konyhaművészetnek hívni"* :) ), de sokszor jár étterembe, kávézóba, és időnként, hogy úgy mondjam, a gasztronómiát sajátosan használja :). 

Megint nagyon meleg volt, így Dot a teraszon várta egy kancsó limonádéval. – Keller, te pályát tévesztettél. Remek diagnoszta lennél. Alighogy megállapítottad, mi a baja, a férfi természetes halállal el is távozott az élők sorából.
– Történnek ilyen dolgok.
– Bizony – helyeselt Dot. – Ha jól tudom, beledőlt a tányérjába. A foltok talán örökre ott maradnak a nyakkendőjében.
– És milyen szép volt az a nyakkendő.
– Szívrohamot kapott, ahogy hallottam – mondta Dot. – Remélem, igazuk van, mert nagyon ritka, hogy valaki meghal, a szíve meg ver tovább. Hogy csináltad, Keller?
– Az összes energiámat a szívcsakrámba irányítottam – válaszolta Keller. – És akkor ezt az energianyalábot feléje küldtem, s ezt a szíve már nem tudta elviselni.
– Ha találgatnom kellene – nézett rá szúrósan Dot –, azt mondanám, hogy kálium cianid.
– Talált.
– Hogyan?
– Kicseréltem a sótartókat. Az övében a só tetejére cianid kristályokat raktam. Mindent alaposan megsózott.
– Márpedig az káros az egészségre. Nem érezhette volna meg a cián ízét?
– Amennyi sót használt, szerintem még a hús ízét sem érezte. Különben is, amikor rájössz, hogy nem ízlik…
– Már arccal a lasagnában vagy. A cián kimutatható, nem? Nem találják meg a boncoláskor?
– Csak akkor, ha keresik.
– És ha megnézik a sótartót?
– Amikor Dinsmore rosszul lett, páran odasiettek megnézni, mi lehet vele. Segíteni akartak – vonta meg Keller a vállát.
– Milyen rendes tőlük. És egyikőjük talán felkapta a sótartót?
– Nem lennék meglepve.
– És eldobta valahol az étterem és a reptér közt félúton?
– Ezen sem lennék meglepve.*

A mexikói éttermek Keller kedvencei, rögtön az első regény második oldalán felbukkan egy, a később sokat emlegetett oregoni Roseburgben. A huevos rancheros, a klasszikus mexikói reggeli, a második regényben kap szerepet, méghozzá az új-mexikói Albuquerque-ben; ez az egyik kedvenc történetem, ezért erre az ételre esett a választásom. Próbáltam specifikusan idevalósi receptet keresni, de amit találtam, annak autentikusságát a kommentelők mély megvetéssel köpködték :). Végül két receptből kevertem össze; Elise anyja hispán, ezért benne bíztam, de az övé vega volt, Keller pedig szereti a húst, úgyhogy a másikból átemeltem a chorizót. 

Az olajon üvegesre pirítom a vöröshagymát, majd hozzáadom a felkarikázott chorizót. Ha az is megpirult pár perc alatt, mehet hozzá a paradicsom, levestül. Közepes lángon hagyom kicsit rotyogni, majd hozzáadom a jalapeno paprikát (nem találtam frisset, aki azt akar használni, csak óvatosan), az őrölt római köményt, és sózom, borsozom. Ha kész, előmelegített tányérokba kanalazok egy keveset belőle, majd darabonként 1 kk. olívaolajon mindegyik tortillát oldalanként 1-1 perc alatt serpenyőben megsütöm, és a tányérokra teszem. Mehet rájuk a szósz, majd szintén 1-1 kk. olajon tükörtojásokat sütök, a tortillákra helyezem őket, és megszórom egy kevés apróra vágott korianderrel. Négyszemélyes adag, remélem megüti a "Hívj Csak Carlosnak" színvonalát :).

Elise receptjét és Lynn Nusom: Authentic Southwestern Cooking c. könyvét használtam forrásul.    

Keller ezen elgondolkodott. – Dot – jelentette ki –, én nem csináltam semmit.
– Dehogyisnem. Mexikói reggelivel kezdted minden egyes napodat.
– Huevos rancherosszal.
– Na tessék, én meg azt hittem, hogy a mexikói reggeli egy pohár víz és egy cigaretta.**

*Lawrence Block: Bérgyilkos (Agave Könyvek, Budapest, 2003, fordította [remekül, mint a sorozat összes részét]: Varga Bálint)
**Lawrence Block: Bérgyilkos a célkeresztben (Agave Könyvek, Budapest, 2005, fordította: Varga Bálint)

1 ek. vaj
3 csík szalonna
1 kis vöröshagyma
5 dkg rizottó rizs
7 dl húsleves
5-6 kanál reszelt parmezán

Kimaradt pár VKF!, amiket nagyon sajnáltam, mert fejben többre is készültem, csak nem jött össze :). Most Cserke leveses körébe benevezek, annak ellenére, hogy ez nem az én műfajom különösebben, bár ez nem hinném, hogy kiderül innen első blikkre, hiszen 70 levest csináltam már a blogon - elsősorban a Zuramnak, akinek nem lehet eleget főzni :). Tőle kaptam frissiben Ramsay bácsi legújabb könyvét is, és - miután vihogtam egy kört azon, ahogy a bevezetőben az ő szokott bájos stílusában páros lábbal legyakja Delia Smith-t -, hálából ez volt az első recept, amit kipróbáltam belőle. Nem vagyok valami nagy fehérrépa-fan, általában csak a húsleves kellékeként használom, fő hozzávalóként még sose került semmibe, de boldogan kísérletezek, ha egyszer nem én fogom megenni :).

Az olajat és a vajat összeolvasztom, ahogy elkezd habosodni, beledobom az apróra vágott szalonnát és pár perc alatt aranybarnára sütöm. Hozzákeverem a felaprított hagymát és a kb. centis darabokra vágott, megpucolt fehérrépát, sózom, borsozom, 5-6 percig főzöm, amíg a zöldségek meg nem puhulnak. Beleszórom a rizst, egy perc múlva pedig felöntöm a húslevessel. Félig lefedve közepes lángon 15-20 perc alatt megfőzöm, amíg a rizs puha nem lesz, végül belekeverek 2 ek. parmezánt. Tálaláskor a tetejére szintén parmezán kerül. Azért én is ettem belőle, a fehérrépától kissé édeskés, kiadós, finom leves. Háromszemélyes adag. 

Gordon Ramsay: Cooking for friends c. könyvéből alakítgattam.   

Anyáddal szórakozz, te szemét - morogtam kómásan, amikor hajnali 4-kor arra ébredtem, hogy dörög, villámlik, zuhog az eső, mivel tegnap két órán át előkészültem a mai piknikre. Embernek két hete sulykolom, hogy ez a hétvégi program (muszáj, szívem, gourmandula ezt írta ki :) ), fejben puzzléztam a menüt már napok óta, és persze megvolt a kinézett helyszín is:

1) Málnás limonádé

30 dkg málna
10 dkg porcukor
1 citrom leve és reszelt héja
1,5 liter + 1,5 dl víz

A málnát a porcukorra és a citrom levével, héjával összeturmixolom, és hagyom állni egy órát. Öntök rá 1,5 dl forrásban lévő vizet, majd ha kihűlt, éjszakára a hűtőbe teszem. Másnap mehet rá 1,5 liter hideg víz, jól összerázom és leszűröm (a málnamagoktól és a citromhéjtól kell megszabadulni), indulásig (haha...) a hűtőben tartom egy ásványvizes flakonban. Álomszép színű, savanykás-málnás finom ital lesz a végeredmény.

Ennek az ötletét a kedvenc sajtboltunkból csórtam, legutóbbi vásárlásunkkor megakadt a szemem a tapenadés tálkáikon és vettünk is egy dobozkával, ezt próbáltam reprodukálni.

8 dkg fekete olívabogyó
4 dkg zöld olívabogyó
1 közepes paradicsom
5 fél olajban eltett szárított paradicsom
2 ek. fűszeres olaj a szárított paradicsom alól
2 ek. reszelt grana padano

A paradicsomot bemetszem, forró vízbe dobom 20 másodpercre, majd elhúzom a héját. Robotgépre bízom a többi hozzávalóval együtt, és készen is van a kence. Tegnap este megcsináltam, mert miért ne, de semmi perc alatt megvan. Nem árt a hűtőben tartani, de nem túl kényes még a sajt miatt sem, elég kemény, bírni fogja a gyűrődést. Kis kerek kekszeket vettem hozzá, ezekre kenegettük.

A sajtboltunk ötlete alapján :).

Saláta muszáj, mert finom és egyszerű, gyorsan össze lehet dobni.

A paprikákat grillen körben megpirítom, majd zacskóba zárom 15 percre, lehúzom a héjukat és csíkokra vágom, összekeverem az olívaolajjal. Mehet hozzá a kukorica, a rukkola és a meghámozott, kockára vágott, citromlével meghintett alma. Összeforgatom és máris útra kész.

1 avokádó
1,25 dl tejföl
1 ek. extra szűz olívaolaj
1 kk. citromlé
1 kk. mustár
1 kk. balzsamecet

Robotgépre bízom az egészet. Hűtőtáskás cucc (lett volna), de nem olyan kényes, mint egy majonézes öntet. Jó sok lesz, a salátához akár fele mennyiség is elég lehet, de finom :), kárba nem fog menni.

4) Csípős csirkével és ementálival töltött minibriósok

Valami húsos kellett embernek, ez egyértelmű volt :), ami nem igényel különleges szállítási körülményeket, de adott esetben kihűlve is jól esik még és jól összeillik a salátával.

45 dkg liszt
7 g porélesztő
3 tojás
1 tojássárgája
1,5 dl meleg tej
1 kk. só
7 dkg olvasztott vaj + a formához
5 dkg reszelt grana padano
1 ek. olaj
15 dkg ementáli
40 dkg csirkemell
1 ek. chiliszósz
1 ek. dijoni mustár
1 kk. citromlé
1 ek. olívaolaj + a sütéshez

A csirkét apró (centis, félcentis) kockákra vágom és a chiliszósz-mustár-citromlé-olívaolaj keverékébe pácolom éjszakára. A tésztához a lisztet, az élesztőt, a sót elkeverem, majd fokozatosan hozzáadom a 2 tojásból, tojássárgából, tejből, olvasztott vajból és reszelt grana padanóból készített keveréket. Alaposan eldolgozom, ruganyos tésztát kapok, amit kiolajozott tálba teszek és a tetejét is megkenem olajjal. Melegben, frissen 1 órát kéne neki állnia, én betettem éjszakára a hűtőbe. Délelőtt kevés olívaolajon megsütöttem a csirkekockákat. Amíg hűltek, apró kockákra vágtam az ementálit, a tésztát pedig lisztezett deszkán átgyúrtam, négy részre, majd mindegyik részt 12 kisebb részre vágtam. A részekből korongot lapítottam, mindegyikbe tettem egy csirkekockát és két sajtkockát, majd diónyi golyóvá gyúrtam össze. Kivajazott minimuffinsütőbe pakolgattam a golyókat, a jó matekosok a fentiekből már tudják, hogy 48 darab lesz a végeredmény :), tehát két sütési körrel két minimuffinsütőnyi, a tetejüket megkentem a maradék tojás és egy kevés tej keverékével. 200 fokra előmelegített sütőben 15 perc alatt gyönyörűen megsültek.

A Parti food and appetizers c. kedvencem egyik receptjét módosítottam.

Na a desszert volt a nagy kihívás. Mostanság olyan szinten zabálom a cseresznyét, hogy a zöldséges bácsi reggelente szinte már zacskóval a kezében vár :), de ez azért túl egyszerű lett volna, meg ott volt tömör piros gyönyörnek a málnás limonádé, nem akartam csak gyümölcsöt. Azon járt a fejem egy hete, miként lehetne a csokit becsempészni a piknikre sütés nélkül, akár harmincon fokokban is - persze ekkor még nem gondoltam, hogy Thor bekavar a programba :). És kiötlöttem, most pedig bevallom: erre a művemre büszke vagyok (márpedig ez ritka).

4 érett, de viszonylag kemény húsú nektarin
2 dl tejszín
1 dl tej
1 ek. porcukor
1 kk. vaníliakivonat
3 lap zselatin
5 dkg étcsoki

A tejszínt, a tejet, a porcukrot és a vaníliakivonatot összekeverem, alacsony lángon forráspontig főzöm, majd leveszem a tűzről. A zselatint hideg vízbe áztatom, ha megpuhult, a még forró tejszínes keverékhez teszem. Hűlés közben is kevergetem, közben a csokit apró kockákra vágom. Csak akkor teszem bele, ha annyira kihűlt, hogy biztosan nem olvasztja meg. A nektarinokat a héten tökéletesített és alaposan begyakorolt :) felezési technikával kezelésbe veszem: késsel hosszában körbevágom, a két felet óvatosan ellentétes irányba forgatom ide-oda, míg el nem válnak egymástól. A magot késsel körbevágom és ezt is óvatosan forgatom a barackféllel ellentétes irányba. Dinnyevájóval a mélyedésre rásegítek, hogy kb. félcentis gyümölcshús maradjon, majd megtöltöm vízszintig a csokis-tejszínes keverékkel és mehet a hűtőbe. Legalább 3-4 óra hűtési idő kell neki, én tegnap este elkészítettem, békésen elvolt éjszaka a hűtőben. A zseniálisnak képzelt csomagolástechnika gyakorlati kipróbálása elmaradt, de úgy gondoltam, a feleket szépen fóliával betekerem, majd "összerakom" megint a barackot és alufóliával körbe, plusz hűtőtáska - mindenesetre próbaképp fejreállítottam őket és remekül vizsgáztak :). És még finomak is! Hát ez lett a záróakkordja a kisszobai piknikünknek - meg a mosogatás :).

50 dkg rebarbara
50 dkg eper
0,5 l frissen facsart narancslé
4 ek. finomítatlan nádcukor
3 ek. Grand Marnier
1 rúd fahéj + a tálaláshoz poharanként egy
1 csillagánizs

Nem szerencsések ezek az utóbbi VKF-fordulós napok, nem sok kellett hozzá, hogy ezt is kihagyjam. De már megvettem mindent, amit meg akartam venni, úgyhogy végül figyelemelterelésnek jó volt a főzés. Beatbull kiírása kreativitásra, valami hagyományos étel megváltoztatására kért. Túl gyakran túl sok hagyományosat nem főzök, de a gyümölcsleves gyakran visszatérő motívum, bár ezt sem egyféleképpen csináltam eddig se. Most egy teljesen víz nélküli változatot próbáltam, új tálalási formában. Lényegében átváltozik előétellé (itallá), ebben a formában összejöveteleken is meg lehet vele lepni a vendégeket, ha nincs hely leültetni őket egy klasszikus kanalazós leveshez.

A rebarbarát kb. kétcentis darabokra vágom, az epret negyedelem, felöntöm a narancslével, beleteszem a fahéjat és a csillagánizst, majd felforralom. Addig főzöm közepes lángon, amíg a rebarbara szét nem esik (kb. 12 perc). Kiemelem a fahéjat és a csillagánizst, beleszórom a cukrot (ízlés szerint lehet többet is, de ne legyen kifejezetten édes, őrizze meg a narancslé és a rebarbara savanykásságát). Főzöm még egy kicsit, majd leturmixolom. Szitán átpasszírozom (a megmaradt gyümölcspüréhez fél deci tejszínt kanalazok, eldolgozom és bevágom a fagyasztóba - remek parfé lesz belőle), és hozzákeverem a Grand Marniert. Ha kihűlt, a hűtőben alaposan behűtöm, majd röviditalos poharakba merem és mindegyikbe teszek egy vékony rúd fahéjat. Isteni könnyű (nyáreleji) hűsítő.

A recept eredetije innen.

A narancsos csirkéhez:
1 (kb. 1,2 kg-os) egész csirke
1 nagy, vastaghéjú narancs
10 dkg vaj
5 kakukkfűág
1 ek. olaj
fél lilahagyma
6-8 gerezd fokhagyma
só

A zöldségtoronyhoz:
1 padlizsán
1 kaliforniai pirospaprika
1 kaliforniai sárgapaprika
fél lilahagyma
2 ek. konzerv kukorica
8 uborkakarika
2,5 dl húsleves
2 lap zselatin
2 ek. olaj
kevés vaj

rizs

Az én hőn szeretett fakanálkám van a sor, hogy a VKF! forduló háziasszonyaként küzdjön az elkövetkezendő napokban, remek témát választott: a különleges köretek körét :). Ráadásul felavatta a fémkarikáit - és minő véletlen, én is megragadtam az enyémeket. Nem állítom, hogy a világ leggyorsabb köretét sikerült előállítani :) - a délelőttöt a konyhában töltöttem -, de a végeredmény tekintetében szerintem megérte.

A zselatinlapokat hideg vízbe áztatom, ha megpuhultak, a közben felforralt húsleveshez teszem és felolvadásig főzöm, majd hagyom kihűlni. A padlizsánt felkarikázom, besózom és félórát hagyom állni, majd letörölgetem. Olajjal kikent grillserpenyőben az egész paprikákat és a padlizsánszeleteket alaposan megsütöm, szépen perzselődjenek meg. A paprikákat fóliába csomagolom és 10 perc után lehúzom a héjukat, kimagozom őket és félbevágom. Egy tányért fóliával beborítok, a 7 cm átmérőjű fémkarikákkal a paprikafelekből egy-egy kört vágok ki, a pirosak körlapokat a tányérra helyezett, kivajazott karikák aljába helyezem, lehetőség szerint lenyomkodva, szépen hézagmentesen. Kanalazok rá egy kevés húslevest, majd kezdődik a zöldségrétegezés: kukorica jön rá, majd padlizsánkarika, apróra vágott lilahagyma, 4-4 uborkakarika, megint egy padlizsánkarika, végül a sárga paprikalap, közben szépen locsolgatom a húslevessel minden réteg között és a tetején is, majd a hűtőbe teszem. Ha az alját nem sikerült hézagmentesen lezárni a paprikakarikával (igen, az egyiknél sikerült elcsettintenem), az hamarosan ki fog derülni, és ekkor kezdődik a sziszifuszi küzdelem: a tányérra kifolyt lé visszakanalazása a zöldségtoronyra, ami egy perc alatt megint kifolyik. Amikor elkezd dermedni a cucc, akkor lesz ez könnyebb, szóval utóbb biztos a győzelem, de addig sokat szitkozódik az ember :). A megmaradt paprikadarabokat és padlizsánkarikákat a tornyos egységek elfogyása után csak úgy lehet eszegetni majd hozzá.

A vajat megolvasztom, összekeverem fél narancs reszelt héjával és kifacsart levével, 2 kaukkfűág leveleivel és a mélyhűtőben megdermesztem. A csirkét megtisztogatom, a mellrésznél a bőrét ujjal meglazítom (ennek látványára mondta a Zuram, hogy megfontolja a vegetáriánus életmódot :) ), a dermedt fűszeres vaj harmadát alátöltöm, és evőkanál olajjal kikent tepsibe helyezem mellel lefelé. A hasüregbe teszem az apróra vágott lilahagymát, a maradék ág kakukkfüvet és a másik fél narancsot negyedekbe vágva. Ne felejtsük el megsózni, mint én tettem :). A tepsibe teszek pár szem fokhagymát is, mert az mindig jó. 200 fokos sütőbe megy fóliával lefedve egy órára, a második órára pedig megfordítom mellel felfelé, fóliától megszabadítom, sütőt 180 fokra leveszem. A megmaradt dermedt vajjal pedig időnként megkenegetem, a kisült szafttal locsolgatom. A sütő lekapcsolása után hagyom még benne egy kicsit állni, közben megfőzöm a rizst.

A tálalásnál felvágom a csirkét, meleg ruhát teszek a zöldségtorony köré, de kicsit késsel is rá kell segíteni, óvatosan átemelem a tányérra, majd melléteszem a szintén karikába rendezett főtt rizst. A tornyok egyébként önmagukban is megállják helyüket és természetesen bármilyen grillezett vagy sima zöldséggel lehet őket készíteni. Kétszemélyes adag.

15 dkg mogyoró
1 kk. őrölt fahéj
1 ek. zsemlemorzsa 
2 tojásfehérje
4-5 ek. liszt
kb. 0,6 l vaníliafagyi
kb. fél liter olaj sütéshez
porcukor
almachips

Egy ideje már tutujgatom ezt a receptet kebelemen, a Fájdalmas Főzésmentes Időszakban néha elővettem, nézegettem, elképzeltem, miként fogom megcsinálni lilahangyáék kiírására - és az első élénkítő hatása máris jelentkezett: újra a konyhában, hurrá! (Bár szerintem jelen esetben egy rántotta is képes lett volna ezt kiváltani.) Eredetileg mentafagyival képzeltem a recept átalakított változatát, hogy a mogyoró-fahéj kombináción túl még valami más is pezsdítsen, de mivel a boltban nem volt, mélyhűtő-kompatibilis fagyigép pedig még mindig nincs, kiegyeztem egy mezei vaníliával. Almachipset nem csináltam házilag, importáltam otthonról, 39-es Béres Alexandra index, ha ez bárkinek mond valamit :).

No és akkor essünk neki, az élénkségre a konyhai műveleteknél is szükség lesz jócskán. A fagyiból négy nagy gombócot kanyarintok, és sütőpapírral fedett tányérra helyezve hamar-hamar a mélyhűtőbe pakolom őket egy órára. A két tojásfehérjét egy kiskanál vízzel kissé felverem, a lisztet egy másik tálba szórom, a harmadikba pedig a megdarált mogyorót, a fahéjat és a zsemlemorzsát keverem össze. A fagyigombócokat szépen és főleg villámgyorsan meghempergetem a lisztben, a tojásfehérjében, majd a fahéjas-mogyorós cuccban, és visszacsapom a mélyhűtőbe szintén egy órára. Aki biztosra akar menni, az fusson (hempergessen) még egy kört, immár a lisztes réteg nélkül, plusz egy óra hűtés, bevallom szemlesütve, én ezt elspóroltam a délutáni program miatt. Az olajat jó alaposan felforrósítom, tesztelni egy pici darabka kenyérrel lehet, hogy sütésre alkalmas-e, ha igen, jöhetnek a gombócok: egyesével, maximum egy percre. Ha megpattan a kéreg és elkezd kifolyni a fagyi, akkor ki kell kapni azonnal. Almachips mehet mellé, tetejére porcukrot szitálok - forró fahéjas-mogyorós kéreg, félig folyós, hideg vaníliafagyi, és roppanós almachips (a 39-es BA-index olyan biztatóan hangzik egy ilyen kalóriabomba mellett, még akkor is, ha nem tudom, mit takar :) ). Valami isteni kombináció. Két személy élénkülhet tőle.

A receptet az Allerhande karácsonyi számában találtam.

Oké, ez vérciki lesz :). Szóval jubileumi kiírás, Lila Füge régészkedik :), és sorra jönnek elő a gyönyörű történetek, előkerülnek a gyerekkori emlékek, a nagymamák, a nagypapák, a régi családi receptek, a csudaszép fekete-fehér családi fotók, alacsonyan szállnak a 25 éves rutinok :). Hát én nagyjából egészében magamtól tanultam meg főzni, könyvből. Anyám jól főzött, és a mai napig nem irigylem, mikor megpróbálja a család különböző szekcióinak szinte tagonként eltérő igényeit összehangolni. Vannak hozzá kapcsolódó élményeim, a túróval töltött zsemléjére meg a karamellás tejre összefut a nyál a számban, a lepcsánka mióta világ a világ, az ő specialitása, pedig nagyon utált lereszelni öt főre annyi krumplit, de azt nem mondhatnám, hogy állandó jelleggel ott sertepertéltem körülötte a konyhában. Nyaralásokkor nagymamáéknál laktunk, aki szintén finomakat főzött, de amikor az ember két-három hétre megszabadul a szüleitől, fontosabb dolga is van, mint a tűzhelynél ácsorogni :). Például indiánosat vagy nindzsásat játszani :), sátort verni az udvarban, megküzdeni a hintaágyért, úgy osonni a tiltott szőlőben, hogy a nagypapa ne vegye észre (esélytelen), csipkefüggöny-fátyollal királylányt alakítani. Esetleg annyit alkottunk, hogy lecukrozott cseresznyét tettünk a mélyhűtőbe, meg megmostuk a frissen szedett sóskát. A sült vér nagymamához kötődik, a mai napig kezét csókolom érte, amilyen mázlim volt, egyik testvérem vagy unokatestvérem sem osztotta ezirányú rajongásomat. Keresztanyáméknál a nyaralások gasztronómiai értelemben is isteniek voltak, de a sürgős strandolhatnékok megintcsak beelőzték a konyhai aktivitásokat.

Voltak kísérletezéseim, amikre emlékszem; így a gyümölcstorta formában talált receptet elég jól sikerült többnyire reprodukálni, de igazság szerint amíg össze nem költöztem a Zurammal (úgy hat éve), nem nagyon főzőcskéztem és ez látszott is az első próbálkozásokon. Mélyvízbe kerültem igen hamar, mert a férfiembernek volt igénye a meleg ételre, ráadásul nem is akármilyenre, mert anyósom ötcsillagos szakácsnő. Konyhai karrierem kezdetén nem is szerettem tőle ezért kérdezni, mert cikinek tartottam, hogy messze nem tudok annyit, mint ő; emlékszem, sokadszorra csesztem el a rizsfőzést, mire a Zemberem megrugdosott, hogy márpedig most már derítsem ki tőle, hogy nála mitől jó a rizs :). Aztán azóta több receptjét is elkértem, mert egyeseket igencsak imád a kisfia, próbálom hozni a színvonalát, ami nem könnyű, de nem adom fel :). Jó, hogy lehet vele receptekről beszélgetni, megvitatni, mit hogy kell, lehet csinálni, mit rontok el adott esetben. De alapvetően magamtól és a könyvekből tanultam főzni.

Hát ebből a háttérből egy meghatározó embert vagy receptet igen nehéz lenne kiemelni, törtem is a kobakomat, hogy mi legyen a megoldás, amíg hazautamon egy kincslelet nem került a kezembe. A folytatás csak erős idegzetűeknek! :)

Nem emlékszem, ez a becses kis tárgy honnan van, csak remélni merem, hogy ajándékba kaptam és nem én választottam ki :), a rajta maradt 169 Ft-os árcímke sajnos ez utóbbira utal, de megpróbálom egy szenilisebb rokonra kenni inkább :). A lovakhoz soha életemben semmi közöm nem volt, ha nem muszáj, nem megyek közel hozzájuk, gyönyörű állatok, meg minden, de baromi nagyok, patájuk van, szám szerint négy darab, harapós szájuk, szóval inkább tévében és/vagy három biztonságos méterről szemlélem őket. A kalendárium 1990-es iskolaévvel kezdődik, a gondosan kitöltött személyi adatokon túl egy árva naplóbejegyzést nem írtam bele később. Talán ennek az lehetett az oka, hogy babakék, citromsárga és neonpink, színes patkó-, kötél-, ló-, kefemintával szegéllyezett oldalai meglehetősen riasztóak. Ráadásul minden hétre írtak vagy egy kis praktikus lovas cikket ("Hortobágyi csikósaink nyerge a patrac, amely lényegében egy megfelelő formára vágott bőrdarab két kengyellel. Mivel heveder nem rögzíti, használata tökéletes egyensúlyérzéket követek. Gyorsan nyergelhető viszont vele a ló, nem töri a hátát, és bukáskor a lovas kengyelbe akadó lába nem okoz balesetet."), vagy valami kis jópofaságot:

8 dkg vaj (igen, már rég elmúltak a margarinos idők :) )
6 dkg porcukor
1 tojás
3 dkg kakaópor
1 keksz (vajas nem volt, úgyhogy egy fahéjas-fűszerest tettem bele)
1 ek. darált dió
1 kk. whisky (rum sem volt itthon)
3 ek. tej
2 ek. tejszín + 1 ek. mindegyik tetejére

A kókuszreszelék és a cukrozott tejkrém kimaradt, bár ezzel pont a "Koko" részt szúrtam hátba, de nem volt szívem már beletenni :). No kérem.

1.) Olvaszd fel a vajat. :)
2.) Keverd össze a tojást, porcukrot, kakaóport, rumot és a folyékony vajat.
3.) Tégy bele a megadott mennyiségben tejet és tejszínt.
4.) Reszelj bele 1 db kekszet és 1 ek. diót.
5.) Öntsd formába, és tedd a mélyhűtőbe kb. 2-3 órára pihenni (szerintem erősen elfeledkeztem róla a 10-15 órás időtartamra :) ).
6.) Díszítsd dióval, 1 ek. tejszínnel. Kicsit olvadtan fogyaszd.

Megjegyzem, nem is lett rossz! :))

A 12 és fél éves nemisbéka receptje :).

A tésztához:

12 dkg liszt

6 dkg vaj

2 ek. hideg víz

csipet só

A töltelékhez:

1 nagy pirospaprika

2 kk. harissa

2 ek. görög joghurt

1 kisebb tojás

25 dkg csirkeszív

1 ek. olaj

zsemlemorzsa

Dibbuk kiírása a szívemet melengette :), bár országos barik vagyunk a májjal is, előre tudtam, hogy most ismét a csirkeszívekhez fogok nyúlni, csak más formában. Kísértett a gondolat, hogy vöröslencse-pürével, rukkolával vagy fenyőmaggal csináljak vele valamit :), de aztán azt mondtam, ne dacoljunk a kiírással :). Mindenesetre úgy döntöttem, helyes kis tortácskákat használok alapnak, hátha a szívekre korábban szívükhöz kapó népeknek is megtetszenek :). A tésztához a hideg vajat gyors mozdulatokkal elmorzsolom a liszttel, a sóval és a kevés víz segítségével összeállítom, fóliába csomagolom, félórára a hűtőbe teszem. A paprikát grill alatt minden oldalán megsütöm, héját lehúzom és a húsát félreteszem. Megvárom, amíg kihűl, ami levet ereszt, azt leöntöm róla. Robotgépben a harissával, a joghurttal és a tojással csodaszép narancssárga krémmé összedolgozom. A tésztát öt részre osztom, kinyújtom, és öt kicsi tortaformát kibélelek vele. A tésztákat 180 fokon vakon sütöm 15 percig, majd megszurkálom villával és visszateszem a sütőbe még 5 percre. Közben szívek végét levágom, hogy a kényesebb gyomrúak is bevegyék :), és az olajban körben barnulásig sütöm őket. A tészták alját vékony rétegben megszórom a zsemlemorzsával, beleöntöm a krémet és darabonként öt csirkeszívet csillagalakban elhelyezek rajta. 20 percre visszakerül a sütőbe és készen is van. Kétszemélyes adag.

1 sárgadinnye

0,5 dl rum

A pudinghoz: 

2 tojássárgája

2 ek. nádcukor

1 ek. porcukor

2 ek. keményítő

2,5 dl tejszín

3,5 dl tej

1 ek. vaníliakivonat

1 rúd vanília

A nyaralás ízénél most először már a kiírás pillanatában tudtam, mivel indulok. Nyaralási emlékek tekintetében a Balatontól Európa számos pontjáig elég tekintélyes választék állt rendelkezésre, amiből meríthettem volna, de én Budapest mellett tettem le a garast, azon belül is egy bizonyos nyár mellett. Többszörös nyári gyakorlat - nesze neked nyaralás :) - vetett a fővárosba 1999-ben két félév külföldi ösztöndíj között, nagynéném fogadott be egy hónapra magához. Együttélésünkről ritka harmonikus emlékeim vannak: nagyon laza nő, szabad voltam, mint a madár, tök jókat dumáltunk, finomakat főzött nekem, már amikor összefutottunk a lakásban (jó sok programot szabadidős programot szerveztem a gyakorlat kompenzálására :) ), amikor meg nem, akkor meg cetliken leveleztünk egymással. Ez a recept is tőle van, rum nélküli változatot csinált nekem, de már akkor mondta, hogy rummal még jobb :), és tényleg.

A vaníliapuding eredetijét Cserkénél találtam, miután nem az én drágámnak főztem, így végre sikerült elszakadni a kedvenc dr. Oetker pudingporától :). A tojást elkeverem a cukrokkal, hozzáadom a keményítőt és a vaníliakivonatot, fokozatosan felöntöm a tejszínnel és a tejjel, végül belekaparom a vaníliarúd belsejét (nagyon vaníliás íz a cél) és a rudat is beledobom. Közepes lángon folyamatos keverés mellett addig főzöm, amíg be nem sűrűsödik, a végén a vaníliarudat kihalászom belőle. Amíg hűl, a dinnyét félbevágom - sárga húsúval talán szebben mutat, jobban elkülönül a krém és a dinnye húsa, de most csak fehéret kaptam - és vájóval szépen kiszedem a magos részét. Aki nem szereti a rumot vagy éppen nem ihatja, annak könnyebb a dolga, mert csak belekanalazza a résbe a pudingot és ha kihűlt, hűtőbe teszi egy órára. Aki rumos (még szép :) ), az környékezze meg barátai, rokonai és üzletfelei egészségügyi szekcióját (orvos a háznál, öröm a háznál :) ), és kérjen egy fecskendőt és injekcióstűt, amelyek segítségével szépen körbefecskendezheti a dinnye belsejét a rummal. Pudingkanalazás, hűtés, készen is van.

Nagynéném ötlete, a vaníliapuding Cserkétől származik.

80 dkg sertéshús

só

bors

tepsiben sült krumpli

A chutney-hoz:

15 dkg áfonya

12 dkg áfonyalekvár

2 kisebb lilahagyma

1 ek. olívaolaj

3 ek. balzsamecet

2 ek. víz 

1 kk. őrölt pirospaprika

1 kk. őrölt koriander

1 kk. őrölt római kömény

Pénteken egy korai pályaművet láttam meg valakinél, és akkor csapott le rám a felismerés, hogy eljött a hatodik kör ideje anélkül, hogy egy fél percet is eltöprengtem volna a témáról. Szerencsére Lorien vasárnapra hirdette meg a fordulót a komplementer ízekről, úgyhogy volt másfél napom összekapni magamat :). Hamar a chutney mellett kötöttem ki, amely az egymás mellett furcsán hangzó édes és sós ízeknek - mint például az áfonya és a lilahagyma - fűszerekkel felturbózott olyan elegyét hozza létre, amelyek tökéletes összhangot alkotnak együtt. A gyümölcsös chutney mellé a sós hús pedig egy másik, régről kedvelt párosítást hoz létre.

Az olajon megfuttatom a vékony cikkelyekre vágott hagymákat egy percig, majd hozzáadom az áfonyát, az áfonyalekvárt, a balzsamecetet, a vizet és a fűszereket. Nyolc-tíz percig főzöm össze közepes lángon, amíg olyan sűrű, lágy masszát nem kapok, amelyben még látszanak az áfonya és a hagyma megszelídült formái. A húst centi vastag szeletekre szelem, kicsit kiklopfolom, sózom, borsozom mindkét oldalán és kisütöm. Sütőben sült krumpli került mellé. Három személyes adag.

Majdnem elblicceltem a szorgalmi feladatot, az italajánlót: Villányi Fekete-hegy Cuvée (Jekl, 2000); öcsémtől kaptuk, most került sorra, választása - hihetetlen hozzáértésünknek megfelelően :) - úgy zajlott, hogy megegyeztünk, a raktárkészleten lévő két franciát és a grúzt vendégekkel isszuk meg, a két magyar vörös közül meg ennek a címkéje volt szimpatikusabb :)).

A chutneyt egy cseresznyés változatból alakítottam át az Epicuriousról.

20 dkg eper

4 tojás

2 dl tejszín

1,5 dl tej

1 vaníliarúd

5 dkg nádcukor

12 dkg porcukor 

1 tk. kardamom mag

0,5 tk. őrölt kardamom

3 ek. keményítő

2 ek. eperlikőr

No, hát akkor essünk neki az ötödik, fűszeres fordulónak, amelynek Aubergine a házigazdája. Nem kaptam szívemhez, amiért a hölgyemény kizárta a zöldfűszereket :), bár ugye büszke tulajdonosként boldogan állítottam volna csatasorba erkélylakó barátaimat. De igaza volt, rengeteg finom fűszer áll rendelkezésünkre a leveleken túl is. Azt viszonylag korán sejtettem, hogy kardamom lesz a választottam, csak az ételre vártam, ami majd valahogy előkerül hozzá. Aztán az egyik kirándulásunkon belebotlottam Paul Gayler: Flavors c. könyvébe, és tudtam, hogy ehhez a fordulóhoz erre van szükségem. Végigveszi a legfontosabb zöldfűszereket és fűszereket, zöldségeket és gyümölcsöket, valamint más ízesítőszereket, rövid leírást ad róluk, és recepteket társít hozzájuk, a koriandertől a gyömbéren át a balzsamecetig. És itt jött szembe a flognarde-recept eredetije.

Nem szoktam nagy elméleti levezetésekbe bocsátkozni, de talán két szót szólhatunk arról, hogy mi is ez. Francia desszert, a clafoutis egyik változata, csak míg a clafoutis cseresznyés, a flognarde takarja a minden más gyümölccsel készült variációkat, származási helye állítólag Auvergne. Ahogy C&V is írta, nehéz eltalálni a jó arányokat hozzá, szerintem ez a változat nem rossz, ahogy így néztem, összetevőiben hasonlít is az ő receptjéhez, talán egy kicsit kevesebb tojással próbálnám meg legközelebb. Paul recepje rebarbarával készült, de a rebarbizó szekciónak büntetésül eperrel csináltam :). Na jó, rebarbaráért el kellett volna menni a boltba, eper meg volt itthon, szombat van, lustálkodom, délután három órát alszom, és nem megyek bevásárolni :).

A fűszeres rész lenne a házi feladat, amit én most elbliccelek. Amilyen mázlim van, Chili&Vanilia részletesen megírta a tudnivalókat a kardamomról, angolul meg a Wikipedián és Katzernél lehet olvasgatni minden okosságot róla. Én zöld kardamomot használtam. A fotón az egész darabok, a belőlük kiszedett magok és őrölt kardamom látható, utóbbi bolti. Nyilván a frissen tört magoknak van friss aromája és intenzívebb íze, azonban házilag nemigen lehet olyan finomra őrölni, mint iparice, úgyhogy úgy döntöttem, keverem a kettőt, lesz benne ez is, az is. A fél baráti körömet elláttam már őrölt kardamommal, szerintem süteményekbe jobban használható, ha az ember nem harap rá magdarabkákra :).

Aztán már főzés közben jöttem rá, hogy jó bamba voltam :), mert a receptben van vanília is, ami szintén kvalifikált résztvevője a játéknak. Örömmel konstatáltam, hogy a kedves brüsszeli kollegina ezt a részt szintén megírta helyettem :), továbbá a Wikipedia és Katzer sem hagy cserben :). A vaníliáról nehéz sokat mondani, otthon tudom, hogy drága, viszont nem lehet összehasonlítani az igazit a vaníliás cukorral, néha-néha talán érdemes beruházni egy-két darabba.

És akkor lássuk végre a receptet. A nádcukrot és a vizet tűz felett addig főzöm, amíg a cukor fel nem oldódik és finoman forrni nem kezd. Beleteszem az epreket és két percig főzöm őket, ne essenek szét, csak egy kicsit puhuljanak meg. Lecsepegtetem őket és egy papírtörlővel bélelt tányéron hagyom őket kihűlni. A tejet, a tejszínt, a kardamomot és a felhasított vaníliarudat alacsony lángon felforralom, amint elkezd forrni, lekapcsolom és 5 percig hagyom az edényben. A tojásokat a porcukorral habosra verem, hozzáadom a keményítőt és az eperlikőrt, szintén jó alaposan elkeverem. A tojásos keverékhez szűröm a tejes szekciót és jó alaposan felverem ismét. Az epreket négy, kb. 2,5 decis kivajazott formába teszem, majd rájuk öntöm a tejes keveréket. Így utólag azt mondom, hogy a magasabb falú poharak helyett inkább több kisebb, alacsonyabb forma célszerűbb lett volna, de gondoltam a fotó miatt próbáljuk ki a poharakat. 180 fokra előmelegített sütőben 30 percig sütöttem, nem akartam, hogy folyós legyen. A tetejére mehetett volna porcukor, ha nem fogyott volna el :). Négy személyes adag. További kardamomos, vaníliás, illetve vaníliakivonatos receptek tőlem.

Paul Gayler: Flavors c. könyvéből

20 dkg eper

15 dkg natúr krémsajt

10 dkg görög joghurt

1 ek. porcukor

4 dkg mentás étcsoki

Hát, bajban voltam Mamma negyedik fordulós kiírásával, az együttreggelizéssel. Én ugyanis - 90 napos diétából visszamaradt gyakorlatként - csak gyümölcsöt és kávét reggelizek elég régóta. Néha befigyel egy kis sajt mellé, vagy joghurt, egy szelet sonka, esetleg egy pici keksz, de alapvetően mindig ez a reggelim. Tízóraira pedig egy cappuccino könnyíti meg a délelőttök túlélését, esetleg a kolléganőmtől kapott csoki (mindig vannak elfekvő készletei :) ). Nagyon megszoktam már ezt a felállást, néha a változatosság kedvéért próbálkozom egy szendviccsel, de nem esik jól. Már túl sok. A Zuram kakaózik, szendvicsezik, de egyrészt többnyire nem egyszerre reggelizünk, másrészt ezen a területen teljesen önellátó (*hálaima elrebegése* :) ), szóval az sem volt opció, hogy neki csinálok valami extrább kaját (még a végén rászokna :)) ). Úgyhogy megpróbáltam a saját térfelemen maradni. Inkább az ebédem része szokott lenni a menza egyetlen megbízható szolgáltatása, a (félreértés ne essék: bolti) cseresznyés-stracciatellás joghurt; valami hasonlót akartam "előrébb húzni" a napirendben.

Megvárom, amíg a sajtkrém szobahőmérsékletű lesz, akkor összeturmixolom a joghurttal, a porcukorral és 7 deka eperrel. A rendelkezésre álló ipari mennyiségű csokoládéból meg kellett találnom azt, amelyik felhasználásával nem okozok súlyos családi válságot :). És előkerült egy Poiana Senzatii Mentá Rácoritoare, amit jó eséllyel Thortól kaptam. Kéretik értékelni, hogy nem kevés melóval, román Google barátom segítségével, a rengeteg feljött pénzügyi oldal és webshop átbogarászásával sikerült bármilyen képet kerítenem róla :), legalább most már azt is tudom, hogy románul "caucare" a "keresni" :). Ha valaki nem vetődik szomszédaink felé, a Lindtnek szintén van mentás étcsoki terméke, bár még az is lehet, hogy ezt bonyolultabb beszerezni :). Szóval a csokit vékony csíkokra vágom (direkt nem reszelem, hogy markánsabban lehessen érezni az ízét), a maradék 13 deka epret szintén, és óvatosan a krémhez keverem őket. 10 percre mélyhűtőbe kerül, ettől egyrészt kellemesen lehűl, másrészt kissé sűrűbbre dermed. A tetejére forgácsolhatunk még egy kis csokit. Két személyes adag.

Nos, az a kitétel, hogy a húsvét nem a kedvenc ünnepem, messze nem fejezi ki teljes mélységükben érzelmeimet :). Maradjunk annyiban, hogy a majdnem két évtizeden keresztül elszenvedett x>15 számú locsoló, és az úgy tíz évvel ezelőtt átélt Feri bácsi-féle hajnali hétórás locsolásos ébresztő traumatikus utóhatásaként kevés dolog tehet boldogabbá ezen időszakban, mint az a biztos tudat, hogy a húsvét hétfőt az autópályán töltöm :). A húsvétot mindig vendégként éltem meg szeretett rokonaim körében, sosem kellett nekem készülnöm kajával. Mindazonáltal a harmadik forduló témája elevenembe talált, mert a változatos falatkákkal legalább akkora barátok vagyunk, mint a Guglival :). A Zurammal mindketten szeretjük a könnyű vagy nem anyira könnyű kis csipegetnivalókat, uzsonnára, vacsorára, ünnepre. Pont a kedves vendégeknek meglehetősen ritkán jut belőlük :), mert amikor nálunk vannak, az egésznapos kirándulások után többnyire egy tál laktató melegételt van időm/energiám összeütni, szóval leginkább kettőnket kényeztetem a parti nyim-nyammal. Hosszasan töprengtem, hogy édes vagy sós legyen a pályamű, végül vállat vontam és úgy döntöttem: mindkettő :).

1) Mini cheesecake

Nigellát felütni és a megfelelő receptet megtalálni egy pillanat műve volt :).

12 dkg vaj

25 dkg keksz

20 dkg natúr krémsajt

5 dkg porcukor

1 nagy tojás

2 ek. tejföl

fél kk. vaníliakivonat

2 kk. citromlé

díszítésnek csoki, cukordara

A vajat mikróban megolvasztom, a kekszet ledarálom, majd a kettőt összedolgozom. Most jön az idegek és az ujjak játéka: két mini muffinsütőt a vajas morzsával ki kell bélelni lyukanként, alul és oldalt végig feltapasztva, egyenletesen. Nigella azt mondja, ezen a ponton kell befogni a kölyköket a munkába, tapasztgassanak ők. Ilyen tartozék hiányában (de azért megnézném, hogy melyik kis maki szöszöl el ennyi ideig ezzel) magad, úrnőm, csak jelezném, hogy kábé egy órás tevékenység volt, amíg ezzel a fázissal végeztem. A két sütőn túl még három, kb. 8 centis átmérőjű formába is jutott, mindet betettem a hűtőbe egy órára. Elkészítem a tölteléket: a krémsajtot felverem, majd hozzáadom a porcukrot, a tojást, a tejfölt, a vaníliakivonatot, a citromlevet. A krémet a kis formákba töltöm addig, hogy a keksz-szélek teteje még kilátszódjon. 190 fokra előmelegített sütőben kb. 10-12 percig sütöm, amíg a töltelék meg nem szilárdul (a nagyobb formáknak több idő kell). Ha kihűltek, két órára visszamennek a hűtőbe, utána simán kicsusszannak a formákból. A tetejükre én ropogós mini csokikarikákat tettem, de lehet rá csokidarát, színes cukrot, vagy simán csak csokidarabokat is helyezni. Semmi perc alatt elfogy, és nem vihettem belőle mindhárom kiválasztott kolléganőmnek, csak kettőnek, mert Egyesek úgy érezték, súlyosan károsítaná őket az a kieső pár darab :)).

Nigella: How to be a Domestic Goddess az istennői forrás.

2) Sonkával, tormakrémmel töltött sajtkosárkák

A sós pedig határozottan a húsvéti tematikához igazodik. Azt elég hamar eldöntöttem, hogy anyósom díjnyertes tormakrémét alkalmazni szeretném, aztán fokozatosan kialakult hozzá a hogyan is.

10 dkg sonka (6 nagyobb szelet)

retek

A tormakrémhez:

5 dkg vaj

5 dkg liszt

1 dl tej

3 púpozott kk. reszelt torma

só

bors

A reszelt sajtot kb. 7-8 centis körlapokban sütőpapírral bélelt tepsibe rakom (20 dekából 2x6 lesz, két adagban sül ki), 180 fokon kb. 10 perc alatt bugyborékoló csipkeszerűre sülnek, de még teljesen lágyak lesznek. Ahogy kikapom őket a sütőből, kb. 15 másodperc múlva szedőlapát segítségével átrakom őket fejreállított röviditalos poharakra, amik alá célszerű papírtörlőt tenni, mert végig fog folyni rajtuk a sajtból kiolvadt zsír. Elég gyorsnak kell lenni, mert hamar megszilárdulnak. Amíg teljesen kihűlnek, megcsinálom a krémet. A vajat lassú tűzön felolvasztom, beleszórom a lisztet, eldolgozom, majd lehúzom a tűzről, hozzáöntöm a tejet, elkeverem, visszakerül a gázra és addig keverem, amíg el nem válik az edénytől. Gáz lekapcs, ha kihűlt a massza, mehet bele só, bors és a torma. A sonkaszeletekből kicsivel kisebb köröket vágok ki, mint a kosárkák belseje, kibélelem őket, belenyomom habnyomóval a krémet, a tetejükbe pedig egy kis darab retket nyomok. Majd hosszasan könyörgök a Zuramnak, hogy ne falja fel egyben mind a 12 darabot. Sikertelenül :).

A tormakrém anyósom isteni receptje.

Hát csapjunk a lovak közé :). Mit lovak, egész ménes gyűlt itt össze :), 29 kedves résztvevővel, akik a gusztusosabbnál gusztusosabb alkotások mellett hősiesen megküzdöttek a levelezőrendszereim ördögeivel! :) Az előző kör játékosai közül 19-en tértek vissza és 10 újoncot avatunk, akik most kapcsolódtak be a VKF!-be.

Várható volt, hogy a desszertes kör után nem az édességek fognak dominálni, de szerencsére néhányan biztosították, hogy innen is legyenek töltött csodáink. A téma ugye titkos töltelékek volt, ami elég nagy mozgásteret biztosított a sok kreatív fantáziával megáldott gasztrobloggernek és szerencsére éltek is ezzel.

Az alkotásokat a receptek ABC-sorrendje szerint rendeztem, és a résztvevők utólagos engedelmével kis képes illusztrációkat is tettem hozzájuk, igyekezvén fotóik legelőnyösebb 120x120 pixelét kivágni :) (ahol nem volt fotó, ott az oldalról választottam egy illusztrációt).

Máris elrugaszkodtunk az előző gasztrojáték által megkívánt kalóriaszegénységtől Hajnal konyhájában :). A baconszalonna titka (akár krimicímnek is megfelelő) elnevezésű alkotással Hajni szerintem a férfiak egyik álmát valósította meg a máj, fokhagyma, szalonna, krumpli főbb alkotóelemekkel :). 

Hedonism becsúszó szereléssel esett be utolsóként a résztvevők sorába, de nem kapott piros lapot, mert labdára ment és nem lábra :). Az előző fordulóban még nem vett részt, de most már becsatlakozott a játékosok közé. Két sablonhegesztés és az rss feeddel való küzdelem között szerencsére megszületett Ana körtés szenyája, amit én, mint a gyümölcs-sajt házasítás nagy barátja, különösen nagy örömmel fogadtam.

Macsfalatok új gasztroblogger és új versenyző, azon kevesek egyike, aki édességet készített, talán mert az előző fordulóban még ő sem vett részt. A bűnfészek erős támadás az ízlelőbimbók ellen, ugyan almákat töltött meg, amivel megpróbálhatnánk nyugtatni esetlegesen diétázó lelkiismeretünket, ám a képen szereplő csokimennyiség páros lábbal tiporja a kalóriaszámlálót :). Na de kit érdekelnek most a kalóriák?!? :)

Moes narancskonyhája első elképzelése állítólag nem sikerült. Én egy percig sem bánkódok emiatt, hiszen enélkül nem született volna meg a caprese melegen, ami remek új fazont adott egy régi kedvenc klasszikusnak. Hamar, hamar felvesszük a gyors és gusztusos egyszemélyes vacsorák közé.

A Dalla cucina, per te névhez hűen Mamma egy olasz remekművel állt elő, egyben ő volt az egyetlen játékos, aki főtt tésztával készült. A céklával és spenóttal töltött ravioli eredetije Veneto tartományban rejtőzködik :), Mamma spenóttal és pórés mártással szelídített rajta. Részletes elkészítési mutató és fényképek segítik a nyomkodain haladni kívánókat, hogy reprodukálni tudják ezt a tésztacsodát.  

A név kötelez írója, Ildinkó, főzésre predesztinált új résztvevőnk:), de ezért egy percig sem sajnáljuk. Aki Cherry Queennel és Toffifeevel töltött muffint alkot, az ne is próbálja meg kitenni a lábát a konyhából :). A szülinapi ajándékokká avanzsált sütik biztosan nagy örömöt okoztak az ünnepeltnek, szerintem semmi perc alatt elfogytak :). És ha buliban ételfotóz, meg éjfélkor ír postot a megfáradt kedves blogger, az már biztos jele a gasztrofüggésnek :).

Hopp, és még egy a kevés töltött desszert közül. Chilii&csoki kettesszámú kedvencével alkotott. Csokoládékrémmel töltött kókuszos tallérok születtek keze alatt, amelyek a megmaradt tojásfehérjék nagyszerű hasznosítási lehetőségének tűnnek. És simán elhiszem, hogy függőséget okoznak :).

Előző játékosunk csak fontolgatta a samosa lehetőségét, de Aubergine le is tette mellé voksát. Fahéjas hússal töltött samosa narancsos-csilis sárgarépa salátával című alkotása lehet, hogy nem autentikus, de csak a cím végigolvasása után is összefut a nyál az ember szájában. Egzotikus és nagyon guszta!

Jött... Látott... Főzött! - és engem meggyőzött :). Egy klasszikus családi kedvencet tett le az asztalunkra AsztalPoetica, felturbózott rakott krumplinak örülhetett a rokonság a játék jóvoltából. Szintén új játékosunk, aki nemrég kezdte újra blogját, és milyen jól tette! :)

Új év, új gasztroblog - ez a szimpatikus gondolat ütötte fel fejét kicsi Vúnál és lőn Étel, ital, kicsi Vú :). Nagy elánnal vetette bele magát a gasztroblogolásba, sőt a játékokba is. Szinte naponta ellát minket remek receptekkel, amelyeket hű fegyverhordozója, Patrik fényképez igen profin (és tüntet el szerintem igen gyorsan :) ). Gyümölcsös csirkecurry tortillába rejtve lett a családi kooperáció egzotikus végeredménye ezúttal.

Rio még frissebb blogger, Citromtorta című blogja még egy hónapos sincs, és most csatlakozott a VKF!-hez. Böjtjét egy hagymás-szalonnás calzone töri meg, vagy csak Mr. Húsevője élvezte a finomságot :). Tartalmas, laktató olasz specialitást (és bármi mást :) ) máskor is szívesen látunk tőle.

Zsófi foodblogja Krakkóból boldogítja igényes ételekre kiéhezett szemünket. Husi titkos töltelékkel című alkotása megelőzte a rég látott rokonokkal való beszélgetést, ami nem tesz jót a családi kapcsolatoknak :), de ezzel küzdjön meg ő :). Nekünk marad a tiszta élvezet, a különleges recept olvasása (valami hasonló Ramsay-recept volt nálam is az 1.0 elképzelés :) ), és szerintem még a rokonok is megbékéltek, ha ettek belőle :). 

Dibbuk elutazása miatt elsők közt küldte el receptjét. Ne leplezzük el mélysárga irigységünket, hogy éppen Brazíliában sütteti a hasát és fedezi fel az ottani gasztronómiai remekeket (kés a szívbe, még be is számol róluk! :) ), viszont kárpótoljuk magunkat ételével, a szintén messziről jött indiai gömböccel.  

Marmalade pedig követi őt, na nem Brazíliába (akkor már nagyon csúnyán néznék :) ), hanem Indiába :). A kínai kelbe csomagolt kókuszos pulao mazsolás-paradicsomos csatnival célfotó segítségével legyőzte Aubergine pályaművét a játékban résztvett leghosszabb nevű receptként :). Bambuszpárolóját hadba küldve egy kiváló egzotikus, vegetáriánus recept lapul a hosszú elnevezés mögött, rengeteg finom fűszerrel.

Vadonatúj gasztroblog ütötte fel fejét, receptek és más hozzávalók címmel, és rögtön be is csatlakozott a játékba, méghozzá nem is egy, hanem mindjárt két opusszal! Albana mángolddal töltött lazacpisztránggal és porkettával örvendeztette meg a blogját felfedezőket. Csak így tovább a gasztroblogolással!

Anna eszik és nem is akármit! Medvehagymás kiflit készített a játékra, s lássuk be, ezzel az összetevővel nem túl sok receptben találkozik az ember. A kiflik nagyon szép pirospozsgásak lettek, és külön szimpatikus volt a pályamű háromsoros leírása :). Csak semmi cicó! :)

Gondolom sokan várták, hogy mi finomat készít a játékra Chili&Vanilia nagyasszony.  Először is előtört a benne szunnyadó Petőfi :); rímes munkája: póréhagymával töltött csirkemell, amit még fejleszteni kell. Szerinte nem sikerült elég jól, és el is bujdosott jó messzire (felkerült a feketelistámra dibbuk mellé :) ), pedig a fotó is nagyon guszta és a szép szeletelhetőség sem kritérium. "Snooooopy, Snooooopy, mondd, miért mentél el?!? Gyere haza!" :)

Lila Füge hősiesen megküzdött a határidő okozta frusztrációval, és immár ő is résztvett a játékban. Albana mellett ő volt a másik kedves játékos, aki hallal örvendeztette meg a lábatlanokat kedvelő olvasók feltehetőleg népes táborát. Spenótos kecskesajttal töltött lazac, mandulás morzsával került az asztalára, a tőle megszokott igényes fotóval kísérve. Figyelmességének hála, jó hír a hozzám hasonló antihalas szekciónak, hogy csirkéből is elkészítette! :)

Hasonló töltelékre csapott le Tintaleves is, aki spenóttal töltött csirkecombot készített. Leküzdve előítéletét a kevéssé dekoratív ajándék szakácskönyv iránt, sikerült egy finn krimiírónő receptjét elkészítenie. Őszintén szólva remélem, hogy megjelent a könyv angolul vagy magyarul is, mert végtelenül kíváncsi lennék, hogy egy nyomozati jelentés és egy boncolási jegyzőkönyv között milyen alkotások készülnek egy főzős detektívregényben! :)

Farkas somfordált a bárányok közé! :) Zzyzx próbablogja ugyanis nem gasztroblog, csak amolyan "mezei" blog :), amelyben egy adóbevalláshoz hiányzó számla keresése és a háziorvosi vizit között megszületett a szalámis zsömle :). Remélem mások is követik majd jó példáját (főleg ilyen gusztusos munkákkal) a jövőben, vagyis nem csak gasztrobloggerek kapcsolódnak be egy-egy recept erejéig a játékokba, hanem más "farkasok" is :).

Egyesek szerint boszorkánykonyha az, amit Zsu művel, hát megértem őket :). Nos, a "bruja" :) most tex-mex kosárral bűvöli meg oldala látogatóit. Nem csodálom, hogy semmi perc alatt befalták a szerencsés tápláltak ezeket a gusztusos, fűszeres kis csodákat!   

Ahogy eszik, úgy puffad, állítja a hölgy, és ha nem ismerném részben személyesen, részben fotókról a té családját, a nála olvasott remek kaják láttán bőszen aggódnék a femili gömböcödéséért :). Fakanál állítólag szeretetteljesen szidott (hah, sejtem, ezt mit jelenthet nála :) ), miközben megalkotta művét, a márványsajtos töltött burgonyát. Egy régi receptet keltett végre életre, mi pedig többek közt részletes krumplivájási tanácsokkal lettünk gazdagabbak :).

Ecet és olaj is új blog, de már rutinos résztvevő. Hej, Vargáné, káposztát főz, phzs receptje pedig töltött káposzta hentes módra :). A képek és a hozzávalók alapján nem értem a vegyes fogadtatást, de hát ízlések és káposzták, ugye :). Hibátlannak teljesen hibátlan, egyike a jó szaftos recepteknek.

Gigi a konyhában új játékos, szintén töltött krumplit készített, de teljesen másmilyet, mint fakanál. Kétféle töltelékkel örvendezteti meg az olvasókat, egy húsossal és egy gombással. Tartalmas, laktató és egyszerűen elkészíthető ételnek tűnik, ráadásul könnyen és sokféleképpen variálható.

Szegény Dolce Vita e-mailjét a spamszűrő ölelte kebelére :), az önző gép csak magának akarta a töltött mozzarellát :). Nem hagytam annyiban, és kiszabadítottam a technika karmai közül ezt a szívmelengető sajtos opuszt, különös tekintettel a kétféle (a pármai sonkás-rukkolás-aszalt paradicsomos, valamint a kapribogyós-szardellás-aszalt paradicsomos) töltelékre. Szerintem remekül jött ki velük az alkotói válságból :).

Ha bolond, ne szedd le minden gombakedvelő szakácsnak kötelező olvasmányblog :). Gombakirálynőnk, Zsuzsa, töltött zsömlécskékkel lepett meg minket. Minő meglepetés, a töltelék gombás volt :), méghozzá többek közt egy marék sötét trombitagombát használt fel hozzá (bármi is legyen ez :) ).

Ismét egy újonc a láthatáron: a thegirlslikecooking blogice is új, és a játékban is most debütált, a ritka édességek egyikével. Bűnös, bűnös, bűnös dolgot állított elő nil: túrógombóckákat, méghozzá azért háromszorosan bűnöseket, mert háromféle töltelékkel tömte meg őket: csokis, kókuszos és gesztenyés. Hogy az egyik kedves kommentelőjét idézzem: "ezt hívják merényletnek, b.szki" :)). Hundert procent egyetértek :).

Fűszerkert a finom vegetáriánus ételek tárházát rejti magában. Zöldségekkel és tésztával töltött kelkáposztára esett a választása, és nem sajnálta a töltelékből az anyagokat: kagylótészta, zöldséghegyek, parmezán, és a csomagokat finom paradicsomos szósszal öntötte nyakon.

És végül a saját szerény művem, egy csak elnevezésében baszk töltött csirke :). 

Letörlöm véres verejtékemet a homlokomról :), hálás köszönetemet küldöm minden kedves játszótársnak, és biztatok mindenkit a következő fordulóban való részvételre.

Hogy ez miről fog majd szólni? Remélem hamarosan megtudhatjuk kicsi Vútól :).

egy 1,5-1,7 kilós csirke

40 dkg koktélparadicsom

4 dkg Serrano sonka

10 dkg csirkemáj

1 zöldpaprika

3 gerezd fokhagyma

0,5 dl fehérbor

1 dl víz

1 ek. vaj 

1 kk. keményítő

olaj

só

bors

főtt rizs

Hát akkor titkos töltelékek :). Hát ez a recept nálam csak címében baszk :), se baszk sonka (mélységesen szégyellem magam az abszolút stílszerűtlen spanyol helyettesítő miatt), se baszk bor nem állt rendelkezésemre. Sőt, a csirke még csak nem is mediterrán tájról van :). De a recept nagyon tetszett, és miután abszolút kommunikációs és nyelvi sikerként elkönyveltem, hogy a csirkés bácsival sikerült megértetni, hogy nagy pipit szeretnék, de nem levesnek valót, már nem volt menekülés :).

A könnyebb része: a paradicsomokat kiolajozott sütőedénybe tettem, meghintettem olajjal, sót, frissen őrölt borsot szórtam rájuk és 180 fokos sütőben másfél órán keresztül sütöttem őket. A kettesszámú kihívás az volt, hogy a csirke húsát ketté kellett választani, mégpedig úgy, hogy a bőr egyben maradjon. Szegény megboldogult hentes nagypapám szerintem zokogva világgá futott volna, ha látja, mit művelek. Az addig rendben ment, hogy a mellcsont két oldalán szépen leválasztottam a húst, de lejjebb haladva már kicsit bonyolultabb volt (ilyet sem csináltam még soha). A végén sikeresen kihoztam a mell- és combrészt nagyjából egyben, s maradt a váz a szárnyakkal, ami ment a mélyhűtőbe húslevesalapnak. A combrészből a csontokat is ki kellett operálni (rájuk még szükség lesz!), így maradt a nagyjából egyben tartott bőr és a húsok. A mellrészből kivágtam a szívrészt, hogy laposabb legyen. Olajat hevítettem, először megsütöttem benne mindkét oldalukon a csíkokra vágott paprikát, majd a sonkaszeleteket, a felszeletelt fokhagymagerezdeket, végül barnulásig a májakat. A kiterített csirkehús egyik részére elrendeztem mindezt: alulra a sonka, rá a paprika, a fokhagyma és a máj. Ezen a ponton így nézett ki:

Eztán jött a hősmutatvány: szorosan feltekertem, roládszerűen megkötöztem, a végeken szükség szerint némi fogpiszkáló rásegítéssel. Ami fontos: mindenhol fedje a bőr. Felforrósított olajon minden oldalán körben barnára sütöttem mindkét roládot, majd mikor kiszedtem őket egy sütőedénybe, a helyükre dobtam a combcsontokat. A csirketekercsek a sütőbe mentek 15 percre, a paradicsom mellé.  A csontokat úgy öt percig sütöttem, majd kiszedtem őket. Felöntöttem vízzel és borral, addig forraltam, amíg nagyrészt el nem főtte a levet, majd leszűrtem. A tiszta szószt visszatettem a tűzre, beledobtam a vajdarabot, amikor elolvadt, a keményítőt elkevertem egy kevés vízzel és hozzáadtam a szószhoz. Egy perc és kész is. A tálaláskor a tányérra pakoltam egy adag krémes-puhára sült paradicsomot (a Zuramnak még főtt rizst is), szószt és rá csirkeszeleteket. A máj némelyike egy kicsit rózsaszínebb maradt, mint terveztem, és a fotó sem sikerült tökéletesen, de a kaja isteni finom volt. Négy személyes adag.

Europe's Master Chefs a forrás.

Ketyeg az óra, kedves bloggertársak, pénteken esedékesen a receptek a Vigyázz, kész, főzz! II. fordulójára.

Kiírás itt.

Kiegészítés: a té levelezőrendszerek nonstop és változatosan szórakoznak velem. Mindenkinek fogok küldeni visszajelzést, és aki záros határidőn belül nem kap majd legalább annyit, hogy uff :), az küldjön ide is e-mailt: nemisbeka@index.hu, nemisbeka@hotmail.com . Köszi.

Megkaptam a stafétát C&V nagyasszonytól a virtuális gasztrojáték második körének megrendezésére :) és eltöprengtem alaposan a tematikán. Február, fél lábbal a télben, fél lábbal a tavaszban. Téltemetést gasztrovonalon nehéz lenne rendezni, nem kéne tömegesen elégetni a savanyúkáposzta-bábukat :), vagy ilyesmi. A Valentin-napot én a virágárusok és a plüssgyártók kollektív lobbija eredményes tevékenységének tekintem, úgyhogy a szívecskés-tematika nem jön szóba most :). Farsang = fánk, de nem venném szívemre, hogy magyar családok tucatjai ússzanak miattam az olajban, meg aztán a TV Paprika Magazin kilenc receptjének látványától is telítődtem már. Velencei karnevál - adná a lehetőséget az olasz kajákra, de sokkal inkább megfogott benne a jellegzetes maszk, az álarc, a jelmez, a rejtőzködés, a titok. Így azt találtam ki, hogy a té bloggerkollégák és kolleginák olyan ételeket készítsenek, amelyekben van egy kis rejtőzködő titok: a töltelék. Ami nem látszik kívülről, meglepetésként éri az embert. Lehet hús, lehet tészta, lehet édesség, bármi, csak legyen egy kis titka a "maszk mögött". És nem kell kalóriaszegénynek lennie :).

A postokat és remélhetőleg fotókat kéretik március 2-án, pénteken közhírré tenni, de nem történik tragédia akkor sem, ha valami elfoglaltság miatt ez egy-két nappal korábban következik be. A linket a receptről, a blog címét és a recept nevét a nemisbeka@yahoo.com e-mail címre kérném március 3-án, szombaton éjfélig (na jó, ha másnap reggel fut be, akkor szolid kenőpénz kíséretében még elfogadom :) ). Összefoglaló hétfőn várható (márc. 5.).

Célszemélyek: bloggerek, bloggerinák és olyan kedves főző-sütő személyek, akiknek nincs blogjuk, de szívesen résztvennének, utóbbiak e-mailben cizellálják írásukat, lehetőleg szolid terjedelemben. És ahogy a szellemi anya mondta volt: "Nem vehet részt: fizetett, kereskedelmi célú blog/honlap, cégek".

Hajrá, hajrá :).

A piskótához:

1 tojásfehérje (17 kcal)

5 dkg porcukor (200 kcal)

2,5 dkg liszt (94 kcal)

csipetnyi só

4 g csokoládé (20 kcal)

A málnakrémhez:

10 dkg fagyasztott málna (30 kcal) + 3 szem adagonként

1,5 dkg finomítatlan nádcukor (57 kcal)

3 ek. víz 

1 dl zsírszegény natúr joghurt (30 kcal)

adagonként fél banán (50 kcal)

Nnna, akkor gyürkőzzünk neki a kalóriaszegény gourmet desszertnek :). Az előkészületek során nagyjából életemben először energiatáblázatokat gyürmöltem (nem vagyok az a kalória számolgatóbajnok :) ). Forgattam minden doboz élelmiszert a számokért - mellékesen érdekes adatok birtokába jutottam; így például a mesterséges édesítőszerek kalóriatartalma lényegében azonos a cukoréval, a keményítőé a liszt adataival egyezik stb. Úgyhogy úgy döntöttem, nem megyek le hídba mondjuk fruktózvadászni és társai, hanem használom a normális konyhai alapanyagaimat, csak számolok.

Először a piskótát készítettem el. A fehérjét csipetnyi sóval elkezdem felverni és ha már habos, hozzáadom a porcukrot és addig verem, amíg fényes nem lesz, ekkor mehet hozzá a liszt. Négy 11x11 centis négyzetet rajzolok sütőpapírra és kis habnyomó, valamint kanál segítségével egyenletesen elosztom rajtuk a tésztát kb. mm vastagon. 200 fokra melegített sütőben 6 percig sütöm. Namost nekem az eredeti recepthez képest sikerült vastagabbra kenni a cuccot, mert másként néz ki, mint a képen; ha vékonyabb és ropogósabb tésztát akarunk eredménynek (ennek volt némi habcsókos beütés az állagában), akkor vékonyabban kell kenni és rövidebb ideig is elég sütni. Azonnal le kell húzni a papírról és álló poharak köré tekerni a négyzeteket. Ha kihűltek és felvették az íves formát, a csokit mikróban megolvasztom és egy csíkot kenek a piskóták egyik szélére, mert ennyi csoki igenis belefér :). A málnakrémhez a málnát, a cukrot és a vizet felforralom és pár percig főzöm. Átpasszírozom, jó hír, hogy a cukor egy része a pépben marad :) és a szép, kihűlt folyadékhoz keverem a joghurtot. A banán egyharmadát hosszában leskalpolom és pici karalábé/dinnyevájóval a nagyja belét kivájom. A mélyedést feltöltöm a málnakrémmel, három szem málna mehet rá díszítésnek és a banáncsónakot a piskótára helyezem úgy, hogy a csokis része kerüljön a málnák fölé.

És ha készen vagyunk, matekozzunk :). A tészta összkalóriaértéke 308, ez a négy négyzetre elosztva 77 kcal-t jelent fejenként. A málnakrém négynél több félbanánba is elég lenne, de legyünk nagyvonalúak és számoljunk bele egy kis nyalakodást is :), az összkalória 117, osztás után adagonként kerekítve 20 kcal jut. A bűnös csoki negyede 5 kcal, a fél banán 50 kcal-ját már írtam fentebb. És - surprise, surprise - hölgyeim és uraim, egy adag kalóriaértéke csak 162 kcal lesz :), akár két adagot is be lehet falni nagyobb lelkiismeretfurdalások nélkül :).

A piskótarecept az Ultimate Cookie Book-ból van.