|
Suzanne Vega bejegyzései Sült paprikás gazpacho
3 szelet pirítóskenyér Még egy kis darab nyár, amíg a hideg leves beleférhet. A kenyérszeletekről levágtam a héjukat, összetépkedtem őket és ráöntöttem az olajat, az ecetet és az eltett paprika levét. Az uborkát, a fokhagymát, az olajat, a paprika és a hagyma felét, a paradicsomszószt és a sült paprikákat konyhai robotgéppel darabos péppé turmixoltam, majd hozzáadtam a kenyérbelet, a tabascot és egy kis sót, még egy percig turmixoltam. Annyi vizet öntöttem hozzá, hogy még sűrű legyen, de kellemes állagú. Legalább egy órára a hűtőbe kerül, a kockára vágott fél paprikával és hagymával lehet tálalni. Az Allerhande nyár számából.
Tortillatorta
8 nagy tortillalap A babkrémhez: A salsához: Talán lassan lehűl otthon is az idő, errefelé zuhog és jóval hidegebb van, úgyhogy nem esik nehezemre a tűzhely mellé állni és meleg kaját csinálni. Ez hosszú időre visszamenőleg az egyik legmaradandóbb és legizgalmasabb vega étel, amit csináltam: gazdag, laktató és színes. A salsához valókat konyhai robotgépbe teszem és addig turmixolom, amíg azért még darabos marad a krém. A babkrémet is megcsinálom: az olajban megpirítom a hagymát, majd ráöntöm a babot, pár percig ezzel is sütöm, majd hagyom hűlni egy kicsit, de még melegen simára turmixolom. Összerakom a tortát: négy tortillalapot előkészítek és elosztom rajtuk a reszelt sajtot, majd a salsát, és befedem őket a másik négy tortillalappal. Száraz teflonserpenyőben mindegyik töltött tortillát két oldalán barnára sütöm, és egy-egy ilyen kisült egység közé arányosan elosztva kenem a még meleg, lila babkrémet és megszórom a kukorica harmadával (tehát a vége úgy néz ki, hogy tortilla, salsa, sajt, tortilla, babkrém, kukorica, tortilla, salsa, sajt, tortilla, stb.). Jó masszív torony lesz belőle, de szépen tortaszerűen szeletelhető, gyerek miatt nem csípősítettem nagyon, de a babkrém rétegekre lehet szórni jalapeno paprikakarikákat is, ha valaki még erősebb ízekre vágyik. Négyszemélyes adag. Az Allerhande nyári számából variáltam.
Avokádós-joghurtos uborkakrémleves
1,5 kígyóuborka Hát talán az elkövetkezendő pár napban még érdemes megcsinálni ezt a levest, de ahogy az időjárás előrejelzéseket hallgatja az ember, túl nagy nyár idén már nem várható. Nagyon egyszerű, gyors kis leves, jól behűtve remek hűsítő a melegben. A fél kígyóuborkát apró kockákra vágom, hozzáaprítom a petrezselymet és egy evőkanál olívaolajjal összekeverem, mehet lefedve a hűtőbe összeérni. A másik kígyóuborka magos részét kivágom, a meghámozott avokádóval, vöröshagymával, fokhagymával, a citrom levével és reszelt héjával, valamint a maradék olívaolajjal turmixgépben krémesre pürésítem, majd hozzákeverem a görög joghurtot és a hideg vizet. Kapjon jó két órát a hűtőben legalább, aztán a tetejére kanalazott uborkakockákkal tálalható. A nyári Allerhande receptje alapján.
Chilis linguine fokhagymás-ricottás mártással
25 dkg chilis linguine (ha nincs, sima is jó) Chilis tésztára bukkantam, nem hagytam a boltban :), gondoltam, valami szelídebb fajta, fehér mártás passzolna hozzá, dobtam egy doboz ricottát a kosárba, meg fenyőmagot, aztán a többit az otthoni készletekből tettem hozzá. Az olajon megfuttatom az apróra vágott mogyoróhagymát, majd ha üveges, mehet hozzá az áttört fokhagyma. Fokozatosan hozzáöntöm a tejet és a tejszínt, kevergetve csendes bugyogásig főzöm, majd belekeverem a ricottát, az apróra vágott aszalt paradicsomot, és a grana padanót, sózom, borsozom. Még úgy 5 percig főzöm, majd kész. A chilis tésztát kifőzöm, majd nyakon öntöm a mártással és száraz serpenyőben pirított fenyőmaggal, valamint reszelt grana padanóval tálalom. A tészta enyhén csípős, szerintem nagyon kellemes az egyensúly, de ha nem lehet kapni, sima fajtával is finom. Kétszemélyes adag. A receptet ebből módosítottam.
Balzsamecetes cukkini- és répaszalagok
3 dkg vaj Ez egy mostanság visszatérő új kedvenc, ment már fasírozott mellé is köretnek, de isteni vacsora némi pirítóssal. A sárgarépát és a cukkinit zöldgészámozóval szalagokra vágom, igazából ennyi a macerásabb része. A vajat serpenyőben megolvasztom, a zöldségcsíkokat pár percig alaposan átforgatom rajta, amíg össze nem esnek kissé (megmarad a roppanósságukból azért), só, bors, végül a balzsamecet, kap még két percet és kész. Melegen alaposan megszórom a reszelt parmezánnal. Működik csak répával is, és gondolom csak cukkinivel szintén, de azt még nem próbáltam. Kétszemélyes adag.
Sült cékla és hagyma
80 dkg cékla Nem túl gyakori vendég nálunk a boltokban a cékla, és mivel annyira én sem rajongok érte, általában nem is szoktam hiányolni. A céklával való viszonyomon jelentős javított a tavaly karácsony környékén a Padlás és Mosókonyha lakásétteremben töltött baráti vacsora, amikor is előételnek isteni finom sült céklát és hagymát kaptunk, friss házi kenyérrel (amiből nem győztünk repetát kérni a tunkoláshoz). Úgyhogy ennek emléke ködlött fel bennem, és gyorsan vettem, majd a Mosónőktől akkor kapott egymondatos tömör leírás alapján próbáltam rekonstruálni a receptet, lusta voltam a részletek iránt érdeklődő e-mailt írni :). A céklákat (gumikesztyűben) meghámozom, kockákra vágom, a hagymát hasonlóképp, és egy tepsibe szórom. Meglocsolom az olívaolajjal és a balzsamecettel, majd ment a 200 fokra előmelegített sütőbe, fólia alatt. Rendszeresen megforgatva 2 órán át sütöttem. Kenyér nem készült mellé, friss bolti bagettel ettük. Legközelebb fele-fele arányban lesz a hagymával, de most csak ennyi volt itthon. A Mosónőktől tanultam :).
Lusta osztrák túrógombóc baracköntettel
A gombóchoz: A morzsához: Az öntethez: Miután gondosan elzarándokoltam a lengyel boltba, ahol nem volt túró szállítás utáni napon (grrr), majd átvándoroltam a szlovákba, ahol szerencsére leltem, egyértelmű volt, hogy laza kis túrógombóc ebéd következik. A további bevásárlásnál persze csak egy dolgot felejtettem el: darát venni (mert a múltkori darafelfújtas kezdet után egy császármorzsával eltakarítottam a meglévő készleteket). Győzött a lustaság: akkor daramentes receptet kell keresni :). S lőn, ráleltem Mammáéra, ami egy-két apróságtól eltekintve szimpatikusnak tűnt. Az egy-két apróság: 1) Kétszersüüült? Egy darab sincs itthon. Kenyérrel szórakozzak? Mint már említettem, lusta vagyok :). Úgyhogy bevágtam 12 dkg háztartási kekszet a darálóba, "jó lesz az" felkiáltással. 2) Mandula a morzsába? Szemernyi se. "Jó lesz az anélkül is." 3) Mák? Csak darálatlan. Mákdaráló nyista. Szerintem mákmentes lesz az öntet :). 4) 3 dl tejföl? Kettőt hoztam a Zuramnak, mert ő azzal eszi a túrógombócot, teljességgel kizárt, hogy hozzányúlhatok :). 5) Szilva? Nyilván kilószám áll - másnál. Három barack, két alma, némi banán a készlet. 6) Vörösbor? Most bontsak fel egy üveggel a túrógombóchoz? 7) Szegfűszeg? Á, hol van még a téli forraltborozás ideje? :) Hát kábé így kezdődött - meglehet, célszerűbb lett volna visszamenni a boltba daráért :). De aztán mozgósítottam lecsupaszított konyhámat, és ami végül sikerült, az finom lett. Először célszerű az öntetet megcsinálni, mert úgy kellemes, ha az hideg, míg a gombóc meleg. A barackot úgy fél percre leforráztam, a héját lehúztam, a húsát felkockáztam. Hozzáöntöttem a szörpöt (hogy legyen egy kicsit élénkebb színe) és minden mást, majd felforraltam, puhára főztem, villával szétnyomkodtam, mert rusztikusan jobb (és mert nem akartam elővenni a botmixert :) ) és hagytam kicsit besűrűsödni. A gombóchoz valókat - a tojások fehérjét és a sót kivéve - összedolgoztam villával, a fehérjéket a sóval keményre vertem, és hozzákevertem a túrós masszához. Megcsináltam a morzsát: a vajon megpirítottam a zsemlemorzsát. Lobogó sós vízben kifőztem a vizes kézzel formált kicsi gombócokat (tényleg ne legyenek túl nagyok), és a morzsában meghempergettem. Négyszemélyes adag. Mamma lustasággal módosított receptje alapján :)
Spenótos-ricottás tagliatelle
30 dkg spenót Nos, megpróbálok visszatérni a virtuális szabadságomról, két utazás között, és így a hőségben egy gyors, finom ebédet mutatni. Nem mondhatnám, hogy a spenót erős túltengésben van az életemben, harmincon éven át egész jól elvoltam nélküle, de az utóbbi időben nyersen elég sűrűn fogyasztom. Úgyhogy vega receptek közt keresgélve adtam egy esélyt neki pároltan is. És nem bántam meg. Sőt. Ember se! Az arányokat elég alaposan felrugdostam az eredetihez képest, de egyszerűen lusta voltam és nem volt kedvem a felbontott dobozokat visszapakolászni a hűtőbe/polcra :), úgyhogy mindenből annyit használtam, amilyen kiszerelésben árulták :). De baromi jó lett. A spenót nagyobb szárát lecsipkedem, alaposan megmosom a leveleket. A ricottát villával átnyomkodom, hozzákeverem a vaj felét megolvasztva és a parmezán felét reszelve, sót, borsot. Egy fazékban vizet forralok a tésztának és kifőzöm, egy nagy lábasban mellette pedig felforrósítom az olajat és beleszórom a fenyőmagokat. Aranybarnára pirítom és lyukacsos szűrőlapáttal a ricottához szedem. A megmaradt olajba bedobom a megtisztított, nagyobb darabokra vágott fokhagymagerezdeket, ha megpirultak, mehet hozzá a vaj másik fele, majd a spenót. Lefedve párolom, amíg össze nem esik, majd megsózom, megborsozom, átforgatom, lekapcsolom alatta a gázt. Ügyes időzítéssel a tészta ekkora kifő, leszűröm és a spenóthoz teszem, majd belekanalazom a ricottás keveréket és az egészet szépen összeforgatom. Reszelt parmezán mehet a tetejére, háromszemélyes adag. Krémes gyönyörűség, rendszeres lesz nálunk, vega vendégeknek ideális. Eredeti itt: Madhur Jaffrey's world vegetarian
Meleg körtés-avokádós saláta
fél nagy körte Kis újrahasznosítás: a nagyi útipogácsájának maradéka kissé már megszáradt egy héttel az utazás után, de az utolsó szemig megtartottuk, Éhező Árva Dzsunior ugyanis ahányszor meglátta a dobozt, harsány ÁMÁMÁM követeléssel jelezte, hogy ez a tény őt nem érdekli, részéről a kereslet továbbra is fennáll rá :). Gonoszanya azért egy pár darabot elcsent az utódtól ebbe a kis villámebédbe. A körtét meghámozom, felkockázom, kevéske citromlével meglocsolom. Hasonlóképp elbánok az avokádóval is, majd a salottával. Locsolok rá egy kicsi extra szűz olívaolajat, beletördelem a minipogácsákat, kecskesajtot morzsolok a tetejére, majd bedobom a grill alá úgy 3 percre. Egyszemélyes adag. ÁMÁMÁM. :)
Cukkinitorta
50 dkg cukkini Az én drága Fakanálkám hosszas 4 napos távollét (házassági évforduló Svédiában, bah) után visszatért körömbe :), ennek örömére egy remek kis átdolgozott recept következik tőle. Az a helyzet, hogy a blogokban olvasott remekművek receptjét általában úgy szoktam használni, hogy leülök a gép elé, magam elé veszek egy reciklált, kb 5x10 cm-es papírlapot, és az üres oldalára gyorsan kiírom a lényeget. Namost a lustaság általában győz, ezért akármilyen receptről van szó, annak rá kell férnie egy ilyen fecnire :), úgyhogy néha csak a hozzávalókra fussa, meg önbizalomra, hogy a többit megjegyzem :). Ez időnként csúnya buktát jelent, plusz a túlzott gyorsaság is, szóval van, hogy csak ennyi az oka egy-egy recept átalakításának, nem a kreativitás :)).
A cukkinit nagyon vékonyra felkarikáztam, a mandulát száraz serpenyőben megpirítottam, majd az olajon az apróra felkockázott lilahagymát megfuttattam. A tojásokat felvertem, ment hozzájuk a liszt, só, bors, apróra vagdalt oregánó, a dukkah fűszerkeverék, a tej, az apróra vágott chili, a hagyma, a cukkini és a mandula. 23 cm-es átmérőjű, fodros szélű, kivajazott piteformába öntöttem az egész masszát, megszórtam a reszelt parmezánnal, és ment a 200 fokra előmelegített sütőben 25 perc alatt szépen megsült. Kétszemélyes adagnak bizonyult, a villámgyorsan elfogyós fajtából. Fakanál receptje volt az eredeti, csókolom érte, hamarosan személyesen is :).
Gnocchi kakukkfüves-tejszínes mártásban
A gnocchihoz:
A mártáshoz: A gnocchi finom, a gnocchi jó, a gnocchi családi barátunk :), mert férj is szereti (annak ellenére, hogy egy deka hús sincs benne), valamint a főtt krumpli fázisban gyermekünknek is kicsippenthetünk belőle egy keveset a püréjéhez. Szóval kollektíve gnocchira fel. A (régi) krumplit hajában megfőzöm, majd megpucolom, áttöröm, összekeverem a többi hozzávalóval, sima tésztává dögönyözöm. Maréknyi adagokra osztom, lisztezett deszkán kígyókat sodrok belőle, centis darabokra vagdosom, és benyomom villával. Elkészítem a mártást: a megolvasztott, habosodásig hevített vajra szórom a kakukkfüvet, majd egy kicsivel később felöntöm a tejszínnel, és lassú tűzön forráspontig főzöm, majd belelöttyintek egy kevés whiskyt (eufemisztikusan mondjuk 1 evőkanálnyit :) ). Nem lesz sűrű mártás. Kifőzöm a gnocchikat, és beleforgatom a mártásba, tálaláskor még kapnak egy adag reszelt parmezánt. Háromszemélyes adag. Good Housekeeping Cookery Book receptje a tészta, a mártáshoz Tessa Kiros Twelve című könyvéből inspirálódtam.
Töltött, sült Reblochon
1 egész Reblochon sajt A Reblochon egy isteni finom francia sajt, amelyből először szeleteket nézegettem, majd hirtelen felindulásból megvettem egy egész korongot. Könnyűnek nem mondható, de nagyon finom előétel lett belőle. Nagy darab alufóliát kikentem olajjal, és rátettem a széltében kettévágott sajt alsó részét. Megszórtam a száraz serpenyőben megpirított fenyőmaggal, a felkarikázott olívabogyóval, a csíkokra vágott szárított paradicsommal (a képen ebben a fázisban), rárakom a sajt felső részét, meglocsolom a rozéval, és mehet 200 fokra előmelegített sütőbe úgy 10-12 percre, amíg a sajt szépen megolvad. Bagettel csipegethető, háromszemélyes adag. Másoknál Tartiflette-receptekben találtam hozzávalóként a Reblochont: Horasznál (otthoni beszerzési hellyel együtt), Lila Fügénél és a Kispadon.
Kukoricapuffancs
34 dkg konzerv kukorica Fakanál egyik remek receptjét készítettem el, újhagyma és petrezselyem helyett kipróbáltam egy kis konzerv jalapeno paprikával, ami messze nem olyan erős, mint friss formában, de így pont kellemes pikánsságot kölcsönöz a puffancsoknak. Minden összekevertem, a sűrű tésztát olajon kisebb kupacokban mindkét oldalon aranybarnára sütöttem. Egy másik, korábbi kukoricapuffancs/tócsni recept nálam itt.
Lepcsánka
70 dkg krumpli Tudom, hogy rengeteg neve van (tócsni, lapcsánka stb.), a mi családunkban lepcsánka a becsületes neve és az ünnepi eledelek közé tartozik :), mert x>=5 főre annyi krumplit lereszelni, amennyivel jóllakik az egész társaság, nagyon tré dolog, és anyám is viszonylag ritkán vállalja be. Abszolút megértem, mert még kettőnknek Microplane-nel is utálatos egy meló volt, de ha a nyers krumpli lereszelésén átvergődünk, onnantól már sima menet. Csak hozzá kell keverni a tojást, a tejet és annyi lisztet adagolni hozzá, amennyitől sűrű tésztát kapunk. Só, bors mehet bele nagyvonalúan, aztán forró olajban ki kell sütni az amorf kis lepénykéket. Szemlesütve bevallom, hogy gyerekkorom óta ez azon kevés étel közé tartozik, amit ketchupba tunkolva eszek:). Két személynek becsületes adag. Anyám a nagymamától tanulta, én meg tőle.
Melanzane alla parmigiana
2 padlizsán Szeretjük ezt a paradicsomos-sajtos-padlizsános olasz finomságot, sokszor csinálom, csak eddig még mindig úgy alakult, hogy nem készült fotó róla. Nem tűnk soknak, de nagyon laktató a kétféle sajt miatt, több embernek natúr pulykamellet sütöttem mellé. A padlizsánt vékony karikákra vágom, besózom, hagyom félórát állni, letörölgetem, liszttel megszórom, majd olajon aranybarnára kisütöm (ezt a feladatot ebben a körben anyósom végezte el helyettem, nagyon hálás voltam érte). Két evőkanál olívaolajon az apróra vágott fokhagymát megfuttatom, majd hozzáöntöm a paradicsomkonzervet, beletépkedem a bazsalikom felét, sózom, borsozom és mártássá főzöm (kb. 15 perc). A tepsibe szétkenek vagy két evőkanálnyit belőle, leteszek egy réteg padlizsánt, rákanalazom a fele paradicsommártást, a megmaradt bazsalikomot, megszórom a parmezán felével, majd megint egy réteg padlizsán, paradicsommártás, mozzarellaszeletek és a parmezán fele a tetejére. 180 fokra előmelegített sütőben kb. 30 percet üdül, amíg a sajt a tetején aranybarnára nem pirul. Tessa Kiros receptje a Twelve-ből.
Minestrone verde pestóval
A minestronéhoz:
A pestóhoz: A pasim viszonya a szakácskönyvekhez leginkább a helyhiány miatti morgásra szokott korlátozódni, illetve néha felcsillan a szeme egy-egy képre, de az meg teljesen független attól, hogy miben van. Érdekes módon Giorgio Locatelli Made In Italy c. könyvét már jóideje érdeklődve kerülgeti a könyvesboltokban, míg végül most megkaptam ajándékba. Cserébe rögtön megcsináltam az első szemfelcsillantós levest belőle. Az olajat felforrósítom és rádobálom az apróra vágott sárga- és fehérrépát. Pár perc múlva követi őket a darabokra vágott karalábé, majd újabb pár perc múlva fokozatosan a cukkini, az újhagyma és a cukorborsó, minden kör zöldséggel pedig sózom is őket. Felöntöm a zöldséglevessel, beleteszem a meghámozott egész krumplit és addig főzöm, amíg puha nem lesz minden. Ekkor a krumplit kihalászom, villával apróra töröm és visszakeverem a levesbe, végül beleteszem az előzőleg forró vízbe mártott és meghámozott koktélparadicsomokat. A pestóhoz valókat robotgéppel összedolgozom és tálaláskor a levesbe lehet pöttyözni a krémes zöld mártást. Szem csillant, leves elfogyott :). Hatszemélyes adag. Nagyjából Giorgio Locatelli: Made In Italy c. szakácskönyvéből alkottam.
Dupla sajttal töltött paradicsomos padlizsán
2 padlizsán Hosszú idő után végre visszakaptam lengyel kolleginától az egyik kedvenc szakácskönyvemet, úgyhogy gyorsan kebelemre is öleltem a kóbor jószágot egy vegetáriánus recept erejéig, amit - férfi on board :) - köretként használtam natúr borjúszelet mellé. A padlizsánt hosszában vékony szeletekre vágom ésmindkét oldalukon aranybarnára sütöm. Az evőkanál olajon az apróra vágott fokhagymákat illatosodásig sütöm, majd ráöntöm a paradicsomkonzervet, a levest, beleszórom a kakukkfüvet és a petrezselymet. Felforralom, majd lassú tűz felett addig főzöm, amíg némileg besűrűsödik. A krémsajtba keverem az apró kockákra vágott francia sajtot, minden szelet padlizsánra teszek egy csapott evőkanálnyit, majd félbehajtom és összetűzöm. Sütőedénybe sorakoztatom őket és rájuk öntöm a paradicsommártást. 200 fokra előmelegített sütőben 15 percet sült. Háromszemélyes adag. The complete guide to traditional Jewish cooking alapján.
Citromos kecskesajtkrémmel töltött uborka
1 kígyóuborka Akárhogy is számolom, Debbie vacsorája óta eltelt 9 év, ha pedig az egykori helyszínére kéne utaznom, egy nap simán rámenne, mert optimista számítások szerint is több mint 2000 km feszül közöttünk. Hogy ő merre jár, mit csinál ma, nem tudom; ezzel az életvidám amerikai nővel rövid ideig álltunk erősen felszínes kapcsolatban, de az a bizonyos vacsora, az maradandó élménynek bizonyult. Különösen egy uborkába töltött habkönnyű citromos krém kísért időnként álmaimban. Nem ezt próbáltam meg reprodukálni - ha már annyi eszem nem volt, hogy elkérjem a receptjét annak idején, ne csapjuk agyon az álmokat -, de valami hasonlóban gondolkodtam. Az uborkát kb. 3 centis darabokra vágom, az így kapott hengereket oldalt levágom, hogy héj nélküli téglatesteket kapjak és a belsejüket dinnyevájóval óvatosan kivájom. A zselatint hideg vízbe áztatom, ha megpuhult, a felmelegített (de nem forralt!) tejszínbe keverem, hogy elolvadjon. Pici hűlés után hozzákeverem a kecskesajtot, amíg homogén nem lesz, majd az őrölt borsot, fél citrom reszelt héját és 1-2 evőkanál citromlevet, amivel ízlés szerint ki lehet egyensúlyozni a sajt sósságát. A krémet az uborkákba kanalazom és a maradék citromhéjat rájuk reszelem. Hűlés után azonnal tálalható. Négyszemélyes kis előétel. A krémhez Clotilde receptjét használtam fel.
Pikáns epres saláta
10 dkg eper Tavasz, zöldek, friss ízek és eper, eper, eper minden mennyiségben. Általában édes változatai kerülnek előtérbe, pedig salátába is nagyon finom. Próbáltam egy olyan változatot összehozni, amely alapanyagainak ízei és textúrái kiegyensúlyozzák egymás: édes-csípős-sós, krémes-ropogós, lédús-száraz összetevők játszanak egymással. A rukkolát a tányérokra szórom, ráteszem az oregánós krutonokat, a negyedelt epreket, a darabokra vágott avokádót. Egy serpenyőt kikenek az olajjal és a vastagabb háromszögekre/hasábokra vágott sajtot rövid ideig mindkét oldalán grillezem, majd átpakolom a salátára. Végül chiliszósszal megcsöpögtetem (óvatosan...). Egyszerű, gyors vacsora, vidám színekkel, két személyre.
Mozzarellás-paradicsomos minipiták
3 mini pita A félreértések elkerülése végett: a diétás menün túlvagyunk, ez már megint visszalépés a kalóriadúsabb dőzsbe. Nem nagy dőzs ugyan, de én szeretem az ehhez hasonló könnyen elkészíthető, kicsit meleg, falatnyinál nem sokkal nagyobb, de laktató csemegéket. Tulajdonképpen az általam erőst imádott bruschettán sikerült egy kicsit csavarni, társaságban kulturáltabban fogyasztható változatát előállítani, jelenleg is tartó mini pita rajongásom tárgyának felhasználásával. A fokhagymát áttöröm és két evőkanál olívaolajjal elkeverem. A paradicsomokat apró kockákra vágom, megsózom, hozzámorzsálom a kakukkfüvet, meglocsolom a balzsamecettel és a maradék két evőkanál olívaolajjal, hagyom legalább félórát állni. A pitákat óvatosan keresztben félbevágom, hogy ne szakadjon el egyik fél sem, majd pirítósban kapnak egy kört. Miután meglehetősen vékonykák, így aztán kisebb nehézségek árán kell őket kihalászni, de ha sikerült, akkor már közel a végső siker. Előmelegítem a grillt, ha tűzforró, csak akkor rakom össze a pitákat. Megkenem őket a fokhagymás olajjal, rájuk púpozok arányos adagokban paradicsomot (a levét le kell csöpögtetni, különben nagyon hamar átáztatja a vékonyka, ropogós pitákat), belenyomok mindegyikbe három szem mini mozzarellát, és három percre beteszem a grill alá, amíg a kis sajtgömbök meg nem lágyulnak. Háromszemélyes adag.
|