Hát kalandosan alakult az elmúlt békatortasütős-tortaátadós időszak. Szépen egyeztettem a három delikvenssel, hogy mikor lenne jó nekik - nagyon hálás vagyok, hogy mindenkivel sikerült időpontot egyeztetni -, és akkor beütemeztem arányosan elosztva a tortákat, hogy anyósomnak se legyek állandóan láb alatt. Éreztem én előre, hogy az első neuralgikus pont a pisztácia lesz, mert már anno a 33 dekának a megpucolása sem volt olyan gyors, most viszont egy kilónak néztünk elébe. Anyósom hőiesen besegített - azt (is) szeretem benne, hogy az ilyen kis elmebetegségeimben, mint 1840 sok kicsi sorsjegy kivágása, meg végtelenített pisztáciapucolás, nagyon segítőkészen és önként közreműködik -, de így is csak hajnali negyed egyre végeztünk az egésszel, támogató "még mindig ezzel piszmogtok?" férfihangok háttérkórusa mellett.

Aztán kéztördösve megsütöttem vörösvárnak a tortát, mert fogalmam nem volt, hogy a magyar alapanyagokkal és egy általam ismeretlen sütővel miként sikerül, márpedig sikerülnie kellett, mert tudtam, hogy idén én többet egy szem pisztáciát meg nem pucolok még egyszer :) (ugye, kinek a meggy és mák...). Összekötöttünk a találkozót a Segítsütizsúrral, hiszen ő is gasztroblogger, meg ismer is többünket. Agyon kellett volna csapni, amikor nemcsak nekem, de még anyósomnak is hozott ajándékokat, de akkor vihettem volna haza a tortát :). Itt sikerült egyedül fényképet készítenem, a kezdetben matricát játszó Pinky és a kisebb (eufemizmus) gyerekes káosz mellett, azért olyan, amilyen.

Vörösvár jelentése szerint nem sikerült rosszul, úgyhogy Nagygombócosnak már egész rutinosan sikerült elkészíteni. Ekkor már minden korábbi, indulás előtti aggályomat, hogy netán a május végi hőségben megolvad a csoki, felváltotta a "mennyi esőt bír ki egy tortadoboz?", illetve a "miként harmonizáljuk az orkán és a torta kapcsolatát ez utóbbi javára?" probléma. Mielőtt elszállítottam Nagygombócos munkahelyére a szó szerint viharvert dobozt, tettem egy kitérőt a fogorvoshoz; hát elég fura volt, hogy a háttérben sivít valakinek a fúró, mi meg a hűtőbe gyömöszkélünk egy tömény csokitortát :). De végül ő is sikeresen megkapta, a visszajelzés szerint ez is rendben volt.

Úgyhogy jöhetett a nyertesem, menta-Lívia, akinek már kicsiszoltan sütöttem meg a tortát, ami a Hűtővándor elnevezést kapta tőlem: anyós-Dédi-fogorvos ("jaj, itt maradt a torta tegnapról? nem, ez egy másik...")-Gerlóczy fridzsidereit járta végig, plusz szerintem Lívia munkahelyi hűtőjébe is bekerült, mielőtt hazatért volna. Ha működik a memóriám, és beugrik, hogy miket írt Millie tavaly az ő átadásáról, akkor valószínűleg a kezébe nyomom a dobozt és azonnal elrohanok a helyszínről :), így viszont egy kétórás, nagyon kellemes beszélgetés után kaptam egy spontán infarktust, amikor előhúzott egy irgalmatlan méretű zacskót tele különböző fajtájú és formájú, nettül felcímkézett csokoládéval, almás balzsamecettel, mandulás préselt fügével és aszalt barackkal. Plusz kaptam még egy doboz Calvadosos tejszínkrémet is egy korábbi meggondolatlan kommentem nyomán, amihez anyósom sütött gyorsan egy könnyű borított almatortát, és be is faltuk pikk-pakk, isteni volt. Ráadásul még meghívni se hagyta magát, úgyhogy most kénytelen vagyok mindenféle gasztronómiai retorziókon töprengeni következő találkozásunkra :).

Nagyon köszönöm még egyszer mindhármójuknak a nagyvonalú licitet, jelentősen hozzájárultak a Segítsüti akció sikeréhez!

A segítsütik - többek közt a békatorta - receptjeit tartalmazó Segítfüzetek már rendelhetők, 500 Ft-tal lehet általuk segíteni a koraszülött osztályokat, nagyon szépek, mi már belülről is láttuk a dizájnt :), mindenkinek ajánlom őket!

A huszonhetedik te magad légy! - mondá a költő, vagy valami ilyesmi :). Miután tavaly ügyesen kizártam magam a segítsütizők köréből a magyarországi lakóhely kitétellel, ezt követően kéztördelve a partvonalról figyelhettem, hogy miként alakul a licit, izgulhattam végig az egészet. Na, ezt még egyszer képtelenség lenne kibírni :), úgyhogy idén bekunyeráltam magam a csapatba és anyósom konyhájába :) (köszönöm!), szóval a 2010-es Segítsütire én is sütök. A külföld miatt én egy kicsivel később, május elején tudom átadni a nyertesemnek a tortát.

Az ötlet, hogy a koraszülötteket támogatjuk, elég korán jött, lényegében már tavaly a közös sütizés után említettem egy-két embernek. Személyesen nem vagyok érintett, Rózsaszín masszív sztahanovista volt, elég hosszasan túlórázott a  gyárban :), de nagyon sok helyen szembefutottam velük a neten: például luciánál, Südvénél, Ruhafalvánál, és nagyon meglepett, milyen nagy az arányuk (8-10%) az újszülöttek körében. Úgyhogy idén két koraszülött osztálynak megy majd a támogatás, a budapesti Péterfy és a miskolci megyei kórházban.

És akkor már csak a sütit kellett kitalálni. Egy biztos pont volt: a csokibékák, "alájuk" kerestem valami finomságot, és sikerült is.

A tortához:
13 dkg vaj
15 dkg liszt
egy csipetnyi só
fél tk. sütőpor
20 dkg jó minőségű étcsoki
5 dkg chilis étcsoki
25 dkg nádcukor
1 tk. vaníliakivonat
2 tojás
1,5 dl tejföl
30 dkg sózott pisztácia (ebből jut a tetejére is)

A mázhoz:
1 dl tejszín
10 dkg jó minőségű étcsoki
csokibékák :)

Először megpucolom a pisztáciát a kemény héjától, majd leöntöm a magokat forrásban lévő vízzel. Egy perc után leöntöm a vizet róluk, és megtisztítom őket a belső héjuktól is. Papírtörlőre kiterítve hagyom őket megszáradni, majd apróra vágom.

A sütőt előmelegítem 180 fokra. Kivajazok egy 26 cm-es tortaformát, az oldalát kilisztezem, és az aljára sütőpapírt teszek. Összekeverem a lisztet, sütőport, sót. Forrásban lévő víz felett egy tálban összeolvasztom a kétféle csokit és a vajat (a tál alja ne érjen a vízbe). Belekeverem a cukrot, a vaníliakivonatot, a tojásokat, a tejfölt és egy maréknyi kivételével a pisztáciát, végül a lisztes keveréket. A formába öntöm a tésztát, elegyengetem, és kb. 50 percig sütöm, amíg egy fogpiszkáló kicsit morzsásan jön ki. Hagyom a formában 5 percet hűlni, majd a rácson kihűlni teljesen.

A mázhoz a tejszínt forrásig főzöm, majd beletördelem a csokit. Hagyom 5 percig állni, majd sima krémmé keverem. Ha kihűlt, a tortára kenem. Amikor kezd kissé dermedni, a közepére szórom a pisztáciát, és a szélére sorakoztatom a csokibéka-hadsereget.

Martha Stewart receptjét módosítottam.

A receptre itt lehet licitálni 2010. április 2-án éjfélig, 1000 Ft a kikiáltási ára. A torta mellé a kedves nyertes kap egy doboz csokibékát is, hogy ha megjött hozzá a kedve, ő is meg tudja sütni a sütit. Segítsétek a korababákat, és licitáljatok erre vagy a többi 26 remek süteményre!

Holnap szépen sorban felbukkanak egymás után a Segítsütik, és megindul rájuk a licit! Mivel én egy-kettőről már tudok, azt súgom mindenkinek: nyammm lesz :). Hajrá, hajrá a Segítsüti oldalon!

Már a tavalyi akció lezárultakor sokan kérdezték, hogy ugye lesz jövőre is, és a lelkesedés mind a szervező, mind a fogadó fél oldalán olyan volt, hogy csak igent lehetett erre válaszolni :). Tehát indul hamarosan az idei Segítsüti, új oldalon, új dizájnnal, amit egy kedves támogatónktól kaptunk, itt lehet majd a 2010. március 30-án felbukkanó sütikre 2010. április 2-án éjfélig licitálni. Idén két kórház, a budapesti Péterfy és a miskolci megyei kórház koraszülött osztályait fogjuk támogatni az összegyűlő pénzen beszerzett tárgyadományokkal.

A részleteket az új oldalon lehet olvasni.

A sütilicit már lement, de van még egy kis utócsengése: aki segíteni szeretne, a Leának utalt 500 Ft támogatásért cserébe a bájos kis Segítfüzethez juthat hozzá. Részletek és "megrendelési lehetőség" itt található, figyelem, a példányszám korlátozott!

Valami ragut kavargattam elbambulva a konyhában, amikor rájöttem, hogy az idei anyák napján (május 3.) már én is a lánc kialvatlanabbik végére kerülök :). Aztán Google barátom lökött elém véletlenül egy olyan keresési találatot, amely továbbindította a gondolatláncot, és az alábbi ötlet körvonalazódott: rendezzünk sütiárverést válságos helyzetbe került anyák javára.

Megkerestem 25 gasztroanyát :) - olyan gasztrobloggereket, akik egyben anyukák is -, hogy vállalnák-e fejenként egy tepsi sütemény sütését, amelyet a blogjukon árverésre bocsátanának, és a befolyó pénzből egy anyaotthon, a Lea Otthon babáit és felnőtt lakóit támogatnánk oly módon, hogy vennénk és eljuttatnánk nekik mindenféle hasznos és fontos dolgot (pelenkát, bébiételt, stb.). Mindannyian azonnal, lelkesen csatlakoztak a kezdeményezéshez, és az elmúlt másfél hónapban több száz e-mailben fantasztikus összefogással alakítottuk ki véglegesre az elképzelést. 

1) Kik? 

A résztvevőknél két fő szempont dominált: anyák legyenek és a logisztika miatt Magyarországon éljenek. A válogatás emellett teljesen szubjektív, szerencsére még sokkal több gasztroanya van :), de valahol meg kellett húzni a határt egy kezelhető létszámnál. Személyük egészen addig meglepetés marad, amíg a sütisposztok meg nem születnek, lehet izgulni. (Miután csak a fenti feltételek 50%-ának felelek meg :), jómagam nem sütök, hanem egyéb operatív tevékenységgel a háttérben segítem a rendezvényt.) A kedves szingliket, duplikat :), más anyukákat, apukákat, cégeket, egyszóval bárki mást szeretettel várunk licitáló résztvevőként.

2) Mikor?

Egy hét múlva, március 30-án szép sorban meg fognak jelenni a posztok, a Segítsüti logójával kísérve (lásd lent). Ezután háromnapos licit következik, majd minden egyes nyertesnek értelemszerűen frissen újrasütik a nyereményét, és eljuttatják neki április során.

3) Hogyan?

Minden tepsi sütemény kikiáltási ára 1000 forint lesz. A licitek pedig az egyes bejegyzések kommentjeiben tehetők meg. A nyertes az, aki a legmagasabb összeget ajánlja értük április 2-án éjfélig. Ezután az illető gasztrobloggerrel egyeztet az átadás-átvételről, fizetésről, majd összegyűjtjük a pénzeket, bevásároljuk a hasznos és fontos dolgokat, és anyák napja környékén átadjuk az Otthon vezetőjének. 

A további részleteket, kis műhelytitkokat, valamint az árverés után még egy kis meglepetést a Segítsüti blogján fedjük majd fel folyamatosan. Reméljük, ezzel a pár falat süteménnyel egy picit mi is segíteni tudunk, hogy az ott lakóknak  fényesebben ragyogjon a mosolyuk a közelgő anyák napján. Figyeld a közös logót március 30-án, licitálj, és Te is kóstold meg a (Segít)sütiket!