3 szelet pirítóskenyér
1 gerezd fokhagyma
1/2 tk. őrölt római kömény
4 ek. olívaolaj
1 kígyóuborka
1 narancssárga paprika
1 vöröshagyma
3,5 dl paradicsomszósz
1 üveg eltett sült paprika
2 ek. vörösborecet
tabasco szósz
2 dl víz

Még egy kis darab nyár, amíg a hideg leves beleférhet. A kenyérszeletekről levágtam a héjukat, összetépkedtem őket és ráöntöttem az olajat, az ecetet és az eltett paprika levét. Az uborkát, a fokhagymát, az olajat, a paprika és a hagyma felét, a paradicsomszószt és a sült paprikákat konyhai robotgéppel darabos péppé turmixoltam, majd hozzáadtam a kenyérbelet, a tabascot és egy kis sót, még egy percig turmixoltam. Annyi vizet öntöttem hozzá, hogy még sűrű legyen, de kellemes állagú. Legalább egy órára a hűtőbe kerül, a kockára vágott fél paprikával és hagymával lehet tálalni.

Az Allerhande nyár számából.

1,5 kígyóuborka
4 ek. olívaolaj
pár szál petrezselyem
1 avokádó
1 kicsi vöröshagyma
1 gerezd fokhagyma
1 citrom
25 dkg görög joghurt
2,5 dl víz

Hát talán az elkövetkezendő pár napban még érdemes megcsinálni ezt a levest, de ahogy az időjárás előrejelzéseket hallgatja az ember, túl nagy nyár idén már nem várható. Nagyon egyszerű, gyors kis leves, jól behűtve remek hűsítő a melegben. A fél kígyóuborkát apró kockákra vágom, hozzáaprítom a petrezselymet és egy evőkanál olívaolajjal összekeverem, mehet lefedve a hűtőbe összeérni.

A másik kígyóuborka magos részét kivágom, a meghámozott avokádóval, vöröshagymával, fokhagymával, a citrom levével és reszelt héjával, valamint a maradék olívaolajjal turmixgépben krémesre pürésítem, majd hozzákeverem a görög joghurtot és a hideg vizet. Kapjon jó két órát a hűtőben legalább, aztán a tetejére kanalazott uborkakockákkal tálalható.

A nyári Allerhande receptje alapján.

7 dkg marcipán
2,5 dl tej
1 ek. vaníliakivonat
1 tk. őrölt fahéj
5 dkg kesudió
étcsoki forgácsok

Ehhe, március, mi? Csizma, nagykabát, sál, torokgyulladás, mínuszok. Úgyhogy test- és lélekmelengető leves kell. Ezt a Paul Rankin alkotást valamikor a Ready, Steady, Cook-ban láttam, bekattant, most pedig eljött az ideje. Vetekszik egy forró csokival :), és baromi egyszerű.

A tejbe darabolom a marcipánt, hozzáöntöm a vaníliakivonatot, beleszórom a fahéjat, és  lassú tűzön addig melegítem, amíg a marcipán fel nem olvad. A kesudiót feldarabolom, száraz serpenyőben megpirítom és a levesbe szórom. A tetejére étcsokit forgácsolok. Egyszemélyes adag.

Paul Rankin receptje.

A leveshez:
70 dkg paradicsom
2 nagy kápiapaprika
10 dkg szalonna
2 ek. olaj
1 nagy vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
só

A csigákhoz:
2 tojás
só
kevés olaj

Idegenbe szakadt hazánkfiai fájdalmas élelmiszer-hiánylistáján a következő tételek szoktak üzembiztosan szerepelni: mák, túró rudi, tévépaprika. Utóbbi nélkül pedig ugye lecsó nincs. Amikor kicsi Vú receptjét megláttam és megszerettem (lásd még: pillanat műve), úgy éreztem, ebben a formában talán megkockáztatható, hogy a szép halványzöld paprikát az itt kapható, a kaliforniainál némileg több ízzel bíró kápiapaprikával próbáljam meg helyettesíteni. És azt kell mondjam, nagyon jó eredményt kaptam: tökéletes lecsóízt sok száz kilométerre otthonról.

Az olajon megfuttatom a kockára vágott szalonnát és hagymát, apróra vágott fokhagymát, és megpirítom. Mehet hozzá a kicsumázott, kockára vágott paprika és a paradicsom, só, bors, kis lángon, fedő alatt puhára főzöm (kb. 25 perc). Ha kész, botmixerrel eldolgozom, szűrőn átpasszírozom, jó sűrű krémes lesz. A tojásokat felverem pici sóval, és omlettet sütök belőle, még melegen feltekerem és felkarikázom (legközelebb nagyobb serpenyőben, vékonyabbra sütöm). Kétszemélyes adag.

Kicsi Vú remek receptje.

A sonkaléhez:
60 dkg füstölt nyers sonka
3 babérlevél
2 vöröshagyma
4 gerezd fokhagyma
1 kk. egész feketebors
1 ek. fehér balzsamecet

A leveshez:
50 dkg csirkemell
30 dkg krumpli
20 dkg lilahagyma
20 dkg mirelit zöldborsó
34 dkg konzerv disznóbab
15 dkg konzerv kukorica

Azt hiszem, Bede Márton stílusában kezdhetjük azzal, hogy "Húsvéti recept májusban = NEM MENŐ" :), de van rá mentségem. Egyfelől még mindig nyakig ülök a Segítsütiben :), ami pörög ezerrel és tök jó. Másfelől pedig frissiben is megcsináltam a levest, mivel anyósom akkora darab sonkát küldött Külhonban Sínylődő Menyének, Fiának És Unokájának, hogy egyik fazekamba se fért bele :). Úgyhogy tanácsára kettévágtam és lefagyasztottam a felét, ez utóbbi került most ismét a menüre. Harmadrészt pedig errefelé elég hideg van, úgyhogy jogos a test- és lélekmelegítő leves.

Első körben nyilván a sonkát kell megfőzni, a fenti hozzávalókat (vöröshagymákat héjastul, félbevágva, fokhagymákat pucolva, egészben) egy 3 literes fazékba tesszük, csurig feltöltjük vízzel és közel 2 órán át főzzük este (nincs előáztatás!). A fazékban hagyjuk reggelig kihűlni az egészet. Sonka megszárogatva mehet a hűtőbe, sonkalé leszűr, készülhet a leves.

Ami nagyon egyszerű: felforralom a sonkalevet, beleteszem a felkockázott hagymákat, a felkockázott csirkét, a megpucolt, felkockázott krumplit, és gyöngyözőre veszem a lángot. 20 perc után követheti a mirelit zöldborsó, újabb 10 perc után a bab és a kukorica, majd még pár percet ráhagyunk és kész. Nem vagyok egy nagy leveses, de ebből többször ettem, Apja Lánya pedig, aki - nesze, gasztroblogger, nesze! - meglehetősen hektikusra és szeszélyesre fogta az utóbbi időben táplálkozási szokásait, két pofára falta.

A páchoz:
3 ek. szójaszósz
3 ek. olívaolaj
1 kk. fehér balzsamecet
őrölt bors

30 dkg csontnélküli sertés rövidkaraj
4 dl szárnyas alaplé
fél kínai kel
10 dkg udon tészta
3 ek. vörösbor
1 kk. reszelt gyömbér
fél szárított chilipaprika
2 mogyoróhagyma

Állítólag nyár van, gyakorlatilag ez egy vicc. Úgyhogy fűtünk, és meleg, laktató ételeket eszünk, ez egy kis keleties leves, amit már többször megcsináltam az elmúlt hónapban, a legjobb benne, hogy puha tészta, forró, aromás, kissé csípős leves és ropogós húskockák isteni kombinációja.

A húst vékony (kb. 2 mm vastag) szeletekre vágom, majd a szeleteket kisebb téglalapokra, amiket a szójaszósz, olívaolaj, balzsamecet, bors keverékébe forgatok, és hagyom állni legalább 2 órát (de jó lesz egy éjszaka is a hűtőben). A kínai kelből kivágom a legvastagabb torzsás részét, és csíkokra szelem. A mogyoróhagymákat félkarikákra szeletelem, majd mellé a chilipaprikát apró darabkákra. És kezdődik a háromlapos tűzhelyakció. Az egyiken sós vizet forralok, és kifőzöm az udon tésztát (ez van meg a leghamarabb, figyeljünk rá). A másikon száraz serpenyőben kisütöm ropogósra a húskockákat, amiket sütés előtt megsózok. A harmadikon felforralom az alaplevet a borral, gyömbérrel, chilivel, hagymával, majd hozzáadom a kínai kel csíkokat, fél perc múlva lekapcsolom, és jöhet a villámgyors tálalás: a tányérokba a tészta, arra a leves, a tetejére a húskockák. Két nagy tálnyi adag lesz belőle. Fogyasztásnál jobb kézzel igyekezzünk minél tempósabban lapátolni szánkba a levest, miközben ballal a térdünkbe kapaszkodva ácsorgó, "NAM-NAM" hörgéseket hallató leánygyermekünknek adagoljuk az udon tésztát, illetve a levesbe mártott apró kenyércsipeteket. 

Donna Hay: Dining c. könyvéből alakítottam át.  

25 dkg előfőzött gesztenye
1 ek. vaj
2 kisebb fehérrépa
2 alma
6 dl húsleves
1 ek. szárított zsálya
pár kanál tejszín

Boldog új évet kívánok kissé megkésve minden kedves olvasómnak, kicsit dolgosan telt az elmúlt pár nap (lencse helyett ez is megoldás lehet a meggazdagodásra :) ), de most visszatérek, és megpróbálom végre beírni azt a rengeteg receptet, ami feltorlódott. 

Elsőként Ramsay bácsi egyik kellemes levese jön, ami akár karácsonyra is jó lett volna. A vajat megolvasztom, hozzáadom a megtisztított, apróra vágott fehérrépát, és aranybarnára pirítom. Rádobom a meghámozott, kockára vágott almákat, addig főzöm, amíg megpuhulnak. Mehet bele a gesztenye, rá a húsleves, felforralom és pár percig még forrás után is főzöm, a vége felé beleszórom a zsályát. Botmixerrel krémesítem, tálaláskor egy kevés tejszínnel díszítem. Kétszemélyes adag. 

Gordon Ramsay: Cooking for Friends c. könyvéből variáltam. 

34 dkg tőzegáfonya
68 dkg meggybefőtt
5 ek. barnacukor
1 ek. vaj
1 csillagánizs
2 rúd fahéj
1 dl Madeira
1 dl víz
2 ek. citromlé
étcsoki díszek

No, akkor a karácsonyi levesnél úgy döntöttem, nem is volt olyan rossz elképzelés az a két évvel ezelőtti, úgyhogy idén kitaláltam, milyen is legyen konkrétan. A meggyet önmagában kicsit édesnek és kevésbé testesnek éreztem, ezért kapott tőzegáfonya társítást. Előző nap elkészíthető.

A vajon világosbarnára karamellizálom a cukrot, majd rádobálom az áfonyákat, és addig főzöm, amíg el nem kezdenek szétesni. Ekkor mehet mellé a csillagánizs, a fahéj, a meggybefőtt levestül, a bor, a víz és a citromlé, közepes lángon szépen összefőzöm (kb. 10 perc). Botmixerrel krémesre turmixolom, majd leszűröm, hagyom kihűlni. Tálaláskor étcsoki díszeket kapott a tetejére. Négyszemélyes adag. 

1 ek. vaj
3 csík szalonna
1 kis vöröshagyma
5 dkg rizottó rizs
7 dl húsleves
5-6 kanál reszelt parmezán

Kimaradt pár VKF!, amiket nagyon sajnáltam, mert fejben többre is készültem, csak nem jött össze :). Most Cserke leveses körébe benevezek, annak ellenére, hogy ez nem az én műfajom különösebben, bár ez nem hinném, hogy kiderül innen első blikkre, hiszen 70 levest csináltam már a blogon - elsősorban a Zuramnak, akinek nem lehet eleget főzni :). Tőle kaptam frissiben Ramsay bácsi legújabb könyvét is, és - miután vihogtam egy kört azon, ahogy a bevezetőben az ő szokott bájos stílusában páros lábbal legyakja Delia Smith-t -, hálából ez volt az első recept, amit kipróbáltam belőle. Nem vagyok valami nagy fehérrépa-fan, általában csak a húsleves kellékeként használom, fő hozzávalóként még sose került semmibe, de boldogan kísérletezek, ha egyszer nem én fogom megenni :).

Az olajat és a vajat összeolvasztom, ahogy elkezd habosodni, beledobom az apróra vágott szalonnát és pár perc alatt aranybarnára sütöm. Hozzákeverem a felaprított hagymát és a kb. centis darabokra vágott, megpucolt fehérrépát, sózom, borsozom, 5-6 percig főzöm, amíg a zöldségek meg nem puhulnak. Beleszórom a rizst, egy perc múlva pedig felöntöm a húslevessel. Félig lefedve közepes lángon 15-20 perc alatt megfőzöm, amíg a rizs puha nem lesz, végül belekeverek 2 ek. parmezánt. Tálaláskor a tetejére szintén parmezán kerül. Azért én is ettem belőle, a fehérrépától kissé édeskés, kiadós, finom leves. Háromszemélyes adag. 

Gordon Ramsay: Cooking for friends c. könyvéből alakítgattam.   

2 érett mangó
1 fahéj
4 ek. cukor
1 l víz
1 lime
mandulás cantuccini

Férj gyanakodva nézett rám a sárga leves felett és megkérdezte, hogy ez kinek a receptje. Mondom: az enyém. Gyanakvás szemlátomást erősödött, megkóstolta, homlokráncolás. Majd szép lassan elfogyott, a végén pedig szedett még :).

A mangó húsát kockára vágom, hozzáadom a lime levét és reszelt héját, a cukrot, a fahéjat és a vizet, forrás után 10 percig főzöm. Fahéj ki, leves leturmixol. Mandulás cantuccini bele a betét, idő és energia híján bolti, ráérősebbeknek ajánlom például Ízbolygó receptjét, vagy további változatokat kicsi Vú gyűjtött össze. Háromszemélyes adag. 

A minestronéhoz:
1 nagy sárgarépa
1 nagy fehérrépa
1 közepes karalábé
20 dkg cukorborsó
4 koktélparadicsom
1 közepes krumpli
1 cukkini
5 szál újhagyma
2 l zöldségleves
2 ek. extra szűz olívaolaj
só

A pestóhoz:
1,5 dkg bazsalikom
maréknyi fenyőmag
2 ek. reszelt parmezán
2 gerezd fokhagyma
extra szűz olívaolaj

A pasim viszonya a szakácskönyvekhez leginkább a helyhiány miatti morgásra szokott korlátozódni, illetve néha felcsillan a szeme egy-egy képre, de az meg teljesen független attól, hogy miben van. Érdekes módon Giorgio Locatelli Made In Italy c. könyvét már jóideje érdeklődve kerülgeti a könyvesboltokban, míg végül most megkaptam ajándékba. Cserébe rögtön megcsináltam az első szemfelcsillantós levest belőle.

Az olajat felforrósítom és rádobálom az apróra vágott sárga- és fehérrépát. Pár perc múlva követi őket a darabokra vágott karalábé, majd újabb pár perc múlva fokozatosan a cukkini, az újhagyma és a cukorborsó, minden kör zöldséggel pedig sózom is őket. Felöntöm a zöldséglevessel, beleteszem a meghámozott egész krumplit és addig főzöm, amíg puha nem lesz minden. Ekkor a krumplit kihalászom, villával apróra töröm és visszakeverem a levesbe, végül beleteszem az előzőleg forró vízbe mártott és meghámozott koktélparadicsomokat. A pestóhoz valókat robotgéppel összedolgozom és tálaláskor a levesbe lehet pöttyözni a krémes zöld mártást. Szem csillant, leves elfogyott :). Hatszemélyes adag. 

Nagyjából Giorgio Locatelli: Made In Italy c. szakácskönyvéből alkottam. 

1 sárgadinnye
7,5 dl víz
0,5 dl tejszín
1 vaníliarúd
3 ek. finomítatlan nádcukor

Az utóbbi időben, ahányszor serpa célból magammal vitt férfikísérettel megyek a zöldségeshez, az eladó asszonyságok megvadulnak :). Az ötvenes körüli bácsi az én barétom, ő villantja rám vakító fogsorát, ha kikérem a sokadik fél kiló cseresznyémet, a hasonló korú nénik viszont egymást túlturbékolva dicsérik a pasim szemeit, hogy azok mily gyönyörűek, nem zavartatják magukat jelenlétemtől :). Mi meg csak nézünk bambán (ő a gyönyörű szemével), tornóczkyanitásan, és ezt így hogy, drága hölgyek, majd méla egy zavarban elsöprünk onnan :). Ilyen körülmények között nem csoda, hogy a múltkor úgy értettük, kell még egy eurót nekik, hogy jól tudjanak visszaadni, majd egy bácsi vigyorogva fordított angolra, hogy egy eurós akciós sárgadinnyét ajánlgatnak nekünk :). A következő körben már lecsaptam a lehetőségre, kértem akciós dinnyét, cseresznyét, barackot (és igen, tudom, gyönyörűek a szemei). A dinnyével kicsit bizalmatlan voltam, de gondoltam, egy könnyű kis gyümölcslevesbe csak jó lesz, szerencsére kellemes meglepetést okozott, elég édes volt.

A kimagozás után a belsőbb, édesebb részekből golyókat vájtam ki, a maradékot felkockáztam, a cukorral és a felvágott, kikapart belsejű vaníliarúddal és a vízzel puhára főztem (elég gyorsan megvan). A vaníliarudat kikaptam a fazékból és ha kicsit hűlt a leves, a tejszínnel krémesre turmixoltam. Teljes kihűlés után mehetnek bele a dinnyegolyóbisok. Szépszemű befalta :), háromszemélyes adag.

50 dkg rebarbara
50 dkg eper
0,5 l frissen facsart narancslé
4 ek. finomítatlan nádcukor
3 ek. Grand Marnier
1 rúd fahéj + a tálaláshoz poharanként egy
1 csillagánizs

Nem szerencsések ezek az utóbbi VKF-fordulós napok, nem sok kellett hozzá, hogy ezt is kihagyjam. De már megvettem mindent, amit meg akartam venni, úgyhogy végül figyelemelterelésnek jó volt a főzés. Beatbull kiírása kreativitásra, valami hagyományos étel megváltoztatására kért. Túl gyakran túl sok hagyományosat nem főzök, de a gyümölcsleves gyakran visszatérő motívum, bár ezt sem egyféleképpen csináltam eddig se. Most egy teljesen víz nélküli változatot próbáltam, új tálalási formában. Lényegében átváltozik előétellé (itallá), ebben a formában összejöveteleken is meg lehet vele lepni a vendégeket, ha nincs hely leültetni őket egy klasszikus kanalazós leveshez.

A rebarbarát kb. kétcentis darabokra vágom, az epret negyedelem, felöntöm a narancslével, beleteszem a fahéjat és a csillagánizst, majd felforralom. Addig főzöm közepes lángon, amíg a rebarbara szét nem esik (kb. 12 perc). Kiemelem a fahéjat és a csillagánizst, beleszórom a cukrot (ízlés szerint lehet többet is, de ne legyen kifejezetten édes, őrizze meg a narancslé és a rebarbara savanykásságát). Főzöm még egy kicsit, majd leturmixolom. Szitán átpasszírozom (a megmaradt gyümölcspüréhez fél deci tejszínt kanalazok, eldolgozom és bevágom a fagyasztóba - remek parfé lesz belőle), és hozzákeverem a Grand Marniert. Ha kihűlt, a hűtőben alaposan behűtöm, majd röviditalos poharakba merem és mindegyikbe teszek egy vékony rúd fahéjat. Isteni könnyű (nyáreleji) hűsítő.

A recept eredetije innen.

0,5 kg karfiol
1 l víz
1 közepes vöröshagyma
1 tk. reszelt gyömbér
1 tk. garam masala
1 tk. őrölt koriander
1 dl 0%-os zsírtartalmú natúrjoghurt
1 kaliforniai paprika, piros
1 kaliforniai paprika, sárga
só

Nem vagyok egy nagy fogyókúrabajnok. Persze, próbálkoztam a 90 napossal, meg számlálgattam a kalóriákat időnként, de tartósan egyik sem ragadott magával. Gondolom nem árulok el senkinek nagy titkot, hogy mozgás + kiegyensúlyozott táplálkozás a kulcs, de sokkal egyszerűbb Tuti Tippeket követni, mások által meghozott szabályokat, mint ezt az egyszerűnek tűnő, de nehezen kivitelezhető egyenletet tartani. Úgyhogy ha felszalad pár kiló, igyekszem visszafogni az édességeket (nehéz :) ), meg a kajamennyiségeket, de képtelen vagyok mondjuk müzlit reggelizni. Általában nem főzök diétásan, ez egy édesszájú, húsimádó férj mellett nehéz is lenne, úgyhogy nem lep meg, hogy a blogomon ötször annyi édességrecept található, mint lájtosnak tekinthető étel.

Ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne alacsony kalória- és zsírtartalmú, ugyanakkor finom (fontos!) ételeket kreálni, és néha bizony jól is esnek. És a fogyókúrás ételek köre sokkal bővebb, mint egy kupac összevágott nyers zöldségbõl álló saláta. Az emberek általában a januárt tekintik a fogyókúra hónapjának, próbálva a karácsonyi nagy kajálások okozta bűntudatot és kilókat kompenzálni, hát ezen már túlvagyunk, de remélem még februárban is lesznek kitartóak, akiknek segítséget jelenthetnek ezek a receptek. Őszintén szólva, csak a kalóriák kiszámolására vállalkoztam, de úgy saccolom, hogy mind zsír-, mind szénhidráttartalomban is elég alacsony ételek. Magam is meglepődtem, hogy a végére egy 400 kcal-os összérték jött ki, még jobb, mint amire számítottam, úgyhogy nyugodt szívvel hátradőlök és merem ajánlani ezeket.

A nem fogyókúrázóknak pedig halkan megsúgom, hogy a) a levest a férjem fogja megenni, mert én csak nagyon ritkán eszem levest (viszont ő csak a netrõl fogja megtudni, hogy diétás), b) a tortilla nálam sült húshoz volt köret, c) a málnás banánkrém tényleg isteni, de ettől még az én kosaramba egy pár fánk és jégkrém is bekerült...

A karfiolt rózsáira szedem, a hagymát megpucolom, apróra felvágom és vízzel felöntöm, 10 perc után hozzáadom a gyömbért és a fûszereket, majd addig főzöm, amíg a karfiol puha nem lesz. Botmixerrel krémesre turmixolom, hagyom némileg kihűlni, ha már nem forró, hanem csak meleg, hozzákeverem a joghurtot. A paprikákat hosszukban vékony csíkokra vágom és száraz grillserpenyőben a csíkokat mindkét oldalukon addig sütöm, amíg meg nem pirulnak. Minden tál leves tetejére sárga és piros paprikacsíkokat teszek. Négyszemélyes adag, a teljes adag leves kalóriatartalma paprikástul 280 kcal, egy adagé 70 kcal.

Eredetileg a Borsán.

1 kg körte
1 l víz
1 egész fahéj
4 ek. finomítatlan nádcukor
2 ek. Madeira vagy más desszertbor
1 kk. őrölt kardamom
tányéronként egy szelet Vienetta

Én továbbra is azon szerencsések közé tartozom, akik csak hátradőlnek karácsonykor és hagyják, hogy mindenféle finomságokkal megrakják a tányérjukat. Nincs bevásárlás a tömeggel küzdve, nincs fejtörés, hogy mivel rukkoljak ki karácsonyeste, nincs zsonglőrködés az idővel - ezek a dolgok anyámra és anyósomra maradnak. Addig is, amíg eljő a Nagy Családi Kajálások időszaka, próbálok némileg gyomorkímélőbb ételeket főzni, hogy jobban bírjuk a traktát. Bár a telet inkább a meleg levesekkel hozzuk összefüggésbe, néha jól esik egy kis hideg (végtére is jól befűtünk a lakásban). A körtét általában nem szokták krémlevesként elkészíteni, pedig nagyon finom, érdemes kipróbálni. Ez a recept egyszerű és gyors - emiatt a karácsonykor mérgezett egérként rohangáló háziasszonyoknak is segítség lehet -, ugyanakkor a Vienettától más lesz, mint egy szokásos gyümölcsleves. 

A körtét megpucolom, felkockázom és a fahéjjal, vízzel, cukorral addig főzöm, amíg meg nem puhul. A végefelé adom hozzá a Madeirát és a kardamomot, kap még két percet és lekapcsolom. A fahéjat kikapom belőle, majd botmixerrel szép krémesre turmixolom. Kihűtöm (hideg vízzel feltöltött mosogatóbaállítás gyorsíthatja a folyamatot), majd egy szelet Vienettával tálalom. Lehet más fagyival is természetesen, a Vienetta azért jó, mert a ropogós csokidarabkák benne némileg pótolják a hiányzó levesbetétet. Ezzel kívánok nagyon kellemes karácsonyt a Borsa olvasóinak és stresszmentes főzést a háziasszonyoknak/uraknak!

Eredetileg a Borsán.

1 nagy padlizsán
10 gyöngyhagyma
15 dkg siitake gomba
1 nagy pirospaprika
7,5 dl húsleves/zöldségleves
0,5 dl fehérbor
4 dl kókusztej
1 lime
1 citromfű
1 kk. reszelt gyömbér
1 kk. széttördelt chilipaprika, mag nélkül
olívaolaj
só
bors

A padlizsánt negyedcikkekre vágom és besózom, félórát hagyom állni. A gombákat negyedelem, a paprikát vékony csíkokra vágom, a hagymát megpucolom és felezem. Vékony filmrétegnyi olajat öntök a nagy WMF edény aljába, felforrósítom, a padlizsánokat és a gyöngyhagymákat rádobom. Pár perc múlva, mire a padlizsán kissé áttetszővé vált és a nagyja olajat beszívta, ráöntöm a bort és elfőzöm, majd mehet bele a gomba és a húsleves, valamint a felhasított citromfű, a chili és a gyömbér. Felforralom és hagyom úgy tíz percig főni. Ekkor mehet bele a paprika és a kókusztej, a lime leve és reszelt héja, még öt-hét perc és készen is van. Négyszemélyes adag.

 

80 dkg nektarin

1 nagy érett mangó

20 dkg mascarpone

3 dkg vaj

0,5 dl Marsala 

2 ek. finomítatlan nádcukor

1 l víz

A vajat megolvasztom és a csíkokra vágott nektarint beledobálom, megszórom a cukorral és ráöntöm a Marsalát. Addig főzöm így, amíg félig meg nem puhul a barack, majd felöntöm a forró vízzel. A mascarponéhoz keverek mindig egy keveset a léből, addig, amíg híg nem lesz, ekkor hozzáöntöm a leveshez. Ha felforrt, lekapcsolom, és ha kihűlt, botmixerrel simára turmixolom. A mangót felkockázom és a levesbe teszem. Öt személynek elég.

60 dkg sütőtök

6 gyöngyhagyma

2 ek. libazsír 

7 dl húsleves

1,5 dl tejszín

só

bors

tökmag

A sütőtököt megpucolom és darabokra vágom. A zsírt felolvasztom és megfuttatom benne a megpucolt, negyedelt gyöngyhagymákat. Betársulnak a tökdarabok, majd felöntöm a forró húslevessel, sózom, borsozom. Úgy 20 percen át főzöm, amíg a tökök meg nem főnek. Botmixerrel elturmixolom, majd hozzáöntöm a tejszínt és készen is van. Tálaláskor tálkánként egy kis marék tökmagot szórok bele, mert az jó. Három személyes adag.

Az eredeti itt: Donna Hay Magazine 2007 ősz.

60 dkg feketeszeder

5 ek. nádcukor

3 ek. citromlé

1 csillagánizs

1 l víz

kb. 20 dkg vaníliafagyi (de inkább több :) )

Az ember lánya szereti magát hájjal kenegettetni, főleg a végfogyasztó által :). Mr. Haspók visszajelzési kifejezéstára az alábbiakból áll: a) "nem elég sós" (anyósom sósabban főz nálam), b) "nem rossz", c) "finom" (extrém eset), d) "mmrgmrmgmmrg" (kaja közben, bólogatással megspékelve). Időnként a józan ész minden sugallata ellenére megpróbálok belőle kicsit többet kipréselni (örök női hiba :) ), mire is két standard válasz van: a) "mondtam már, hogy nem rossz/finom", b) "ha nem jó, úgyis megmondom". Ehhez képest súlyos légköri zavarokra gyanakodtam, és áttettem a kagylót a másik fülemhez ma, amikor a telefonba kifejezetten áhítattal a hangjában azt susogta: "szederlevest főztél... nem is mondtad...". Hát gyümölcslevest kért, mi ebben az extra? De ez hagyján, még folytatta is, ráadásul még mindig ihletett hangon! "Minden tökéletes volt, az állaga, a színe, az íze... Olyan nehéz volt csak egy tányérral enni, de akartam hagyni holnapra is." És szinte hallottam, ahogy csöpög a nyála. Ezen a ponton ellenőriztem a hívott számot a kijelzőn :)). Ezek szerint ez életem eddigi gasztronómiai főműve :), bár a csúcsról ugye csak lefele vezet az út :). És annyira egyszerű, hogy szinte ciki.

A szederből 45 dekát a liter vízzel, cukorral, citromlével és a csillagánizssal felforralok és hagyom addig bugyborékolni, amíg a szeder meg nem puhul (kb. 10 perc). Hagyom 10 percig hűlni, a csillagánizst kihalászom belőle, majd botmixerrel krémesre turmixolom a levest. Jön a barbatrükk: hozzáadok két istenes adag kanál fagyit, de tényleg mindenhol lógott a fémkanálból a cucc, szemre úgy 20 dekára saccolnám, és ezzel is elturmixolom, majd beleteszem a maradék 15 dkg szedret. Ha kihűlt, mehet a hűtőbe, tálalásnál elbír még némi vaníliafagyit. Ennyi. Három személyes adag.

Utóirat: miután ennyire megdicsérte, vacsorára ettem belőle egy kicsit. Hazatért a Zuraság, s lőn hét törpére hajazó inspekció: "Ettél a levesemből?!?!" :) Lássuk be, nehéz lett volna az egerekre fogni :). De végül - mert nem irigy ő, nem, nem - megnyugtatott, hogy egyébként minden másból ehetek :))).

22 dkg konzerv fehérbab

1 l húsleves

3 dkg vaj

3 újhagyma

1 közepes répa

1 gerezd fokhagyma 

5-6 szál kakukkfű

bors

A babról leöntöm a levét, az újhagymát felkarikázom, a répát lereszelem, a húslevest felforrósítom. A vajat felolvasztom, megfuttatom rajta az újhagymát, hozzáadom az apróra vágott fokhagymát, és pár perc múlva a répát is. Ha nagyjából szépen összepuhultak, melléjük csusszannak a babszemek, az apróra vágott kakukkfű (az eredeti recept tárkonnyal van, de ugye kis kertemben az nincs), és felöntöm a húslevessel. Addig főzöm, amíg a bab szét nem esik, ekkor botmixer barátommal krémesre turmixolom. Tálaláskor kis julienne-re vágott répa mehet rá. Négy személyes adag.

Nigel Slater: The Kitchen Diaries.