Remélem, mindenkinek kellemesen teltek az ünnepek, és boldog új évet kívánok az erre látogatóknak, elnézést a hosszas hallgatásért, a sok kicsi végjátéka és a hazautazás-rohangálás minden energiámat elszívta. Kis prekarácsonyi receptkonzerv jön, Hobbiszakács kitalálós blogjátékára küldtem el ezt az opuszt, és most ide is felkerül, mert nem túl sok mézes receptet szoktam alkotni.

Szinti-pop, szinti-pop, gyerekkórus in-dul:

Mókuska, mókuska, felmászott a fára,

leesett, leesett, eltörött a lába,

doktor bácsi, ne gyógyítsa meg,

huncut a mókus, újra fára megy.

Azt hiszem, ha még egyszer intézményes keretek közt óhajtok felsőoktatási tanulmányokat folytatni (nincs sok esélye), valami olyan szak felé veszem az irányt, ahol a gyerekdalok pszichológiájából lehet szakdolgozni :). Mostanság alaposan elmerültem a témában, naponta sokszori ismétlések pusztítják agysejtjeimet, néha rajtakapom magam, hogy elbambulva a buszon is ilyeneket dünnyögök (az utódnemzés akut és káros mellékhatásai...). Úgyhogy amikor férj mézes puszedli-féleséget kért, bekapcsolt a fejemben a magnó :), és azonnal tudtam, mi a megfelelő forma hozzá.

7 dkg porcukor
25 dkg méz
4 dkg vaj
50 dkg liszt
2 tojás
3 g szódabikarbóna
1 g őrölt fahéj
dió

A vajat habosra keverem a cukorral, majd hozzáadom a mézet és a tojásokat. Belekeverem a lisztet, a szódabikarbónát és a fahéjat tésztát gyúrok belőle (ragadni fog). 15 percre a hűtőbe kerül, majd még lisztezés segítségével kb. 5 mm vastagra kinyújtom, kiszaggatom a mókusformákkal (courtesy of IKEA), és diódarabokat nyomok bele szemnek. 200 fokra előmelegített sütőben kb. 15 perc alatt kisül, ha kihűlt, légmentesen záródó dobozba téve hetekig puha marad. Fára ne engedjük :).

A desszert.eu receptjét használtam fel.

A tortához:
40 dkg sárgarépa
15 dkg apróra vágott dió
5 dkg darált mandula
4 tojás
23 dkg vaj
23 dkg nádcukor
1 kicsi narancs reszelt héja és leve
18 dkg liszt
fél csomag sütőpor

A tetejére:
2 ek. görög joghurt
10 dkg porcukor
1 kk. citromlé

Ennél a receptnél már elég régóta ott figyel a könyvjelző, ideje volt már sorra keríteni. A tojássárgákat habosra keverem a cukorral, hozzáadom a vajat, a lisztet, sütőport, darált mandulát, a megpucolt és reszelt sárgarépákat, és a diót. A tojásfehérjéket kemény, de nem száraz habbá verem, és óvatosan beleforgatom a masszába. 26 cm-es tortaformát kivajazok, sütőpapírral kibélelem az alját, és belekanalazom a tésztát, 180 fokra előmelegített sütőben kb. 1 órát sütöm, amíg szép aranybarna nem lesz.

Gondoltam, teszek rá klasszikus krémsajtos borítást, krémsajt éppen nem volt itthon, de az én drágaságom pont indult a boltban, úgyhogy én hülye, rábíztam ezt a tételt. Miután elmagyaráztam neki, hogy miként néznek ki a krémsajtok, azokon belül is koncentráljunk a natúr változatokra, a boltban mely részen találhatóak, konkrétan elhagyta a számat az a mondat, hogy "jó lesz a Philadelphia". Ember hazatér, és kissé bizonytalanul a kezembe nyom két miniatűr kenhető sajtot, azzal a kérdéssel, hogy "ugye ez jó lesz, ezen kívül csak Philadelphia volt". Ilyenkor jól jön, hogy egy évig jártam jógázni :). A krémsajt kiesésével szemügyre vettem a hűtőt, és úgy döntöttem, próbálkozzunk meg a joghurttal, mint alappal. A fenti hozzávalókból kikevert borítás finom, de kissé híg lett, és mivel az utolsó adag porcukrom tűnt el bele, így vállat vontam, és ráöntöttem.

Finom, tömör gyönyör torta, nyolc személynek elég, kis szeletek is nagyon laktatóak belőle. 

Traditional British Cooking receptjét formálgattam.  

 

7 dkg nádcukor
7 dkg vaj
7 dkg liszt
4 tojás
3 dl tej
10 dkg darált dió (egy kevés cukorral)
10 dkg csokireszelék
10 dkg szőlőlekvár
olaj a sütéshez
porcukor a tetejére

A palacsinta valamiért nekem mindig a klasszik tekerős megoldással volt egyenlő, és ez a csúsztatott változat gyanús volt, hogy kvázi félig nyers marad. Úgyhogy életemben először futottam neki, de végül úgy döntöttem, megmaradhat a menün.

A tojássárgákat kikevertem a cukorral, ment hozzá a vaj, a liszt, a tej, és a fehérjékből felvert kemény hab. Kicsit furcsa állagú lett a tészta, legközelebb lehet, hogy inkább a hagyományossal próbálom meg, mert a sok cukor miatt még teflonban és az olaj ellenére is hajlott a letapadásra. Kevés forró olajon egyik oldalát pirosra sütöm, majd mehet a tálra, megszórom a darált dió egy részével. Következő palacsintot ugyanígy kisütöm, rácsúsztatom, megszórom a csokireszelék egy részével. A harmadik réteg hígabb fajta szőlőlekvárt kap (anyukám műve), és így tovább, amíg el nem fogy a tészta és a töltelék. 200 fokra előmelegített sütőbe megy 15 percre, porcukorral megszórva tálalom. A kép nem tudom, mennyire csalóka, ennyi anyagból nem lesz egy hű de nagy palacsintatorta, inkább kétszemélyesnek mondanám. 

Pelle Józsefné: Minerva Nagy Szakácskönyve receptje. 

A tésztához:
12 dkg vaj
5 dkg porcukor
3 dkg kakaó
csipet só
1 kk. mandulaaroma
15 dkg liszt

A lekváros réteghez:
15 dkg meggylekvár
1 ek. kirsch (cseresznyepálinka)
10 dkg csokilencse

A mandulás habhoz:
4 tojásfehérje
18 dkg darált mandula
csipet só
20 dkg porcukor
1 ek. mandulaaroma
5 dkg szeletelt mandula

Megpróbálok az utazáshegyek és az ismételt, szeptemberi munkakezdés nyűgössége után visszamászni a fedélzetre, és ismét rendszeresebben írni. Ez nem könnyű mostanság, mert kis Birodalmi Lépegetőnk nem sok szabadidőt hagy, főzni általában este 8 után tudok, amikor kidől, többnyire akkor is csak valami egytálételt (pl. chili con carne-t) másnapi ebédnek - jelenleg ennyi a konyhai alkotásaim netovábbja. Sütés? Az mi? :) De az édességhiány nagy úr, Egyesek végül a délutáni műszakból is bevállaltak annyit, amennyi idő alatt összedobtam ezt a gazdag, laktató, tojásfehérjegyilkos süteményt. 

Elektromos habverővel összeverem a tésztához valókat, amíg morzsás állagot nem kapok. Ezt egy kivajazott alufóliával bélelt, 20x30-as tepsibe nyomkodom, megszurkálom villával, és 160 fokra előmelegített sütőben 20 percig sütöm. Kiszedem, 190 fokra tekerem a sütőt, a tésztán szétkenem a pálinkával elkevert lekvárt (lehet savanykásabb is, pl. ribizli, talán az jobban ellenpontozza a tészta és a hab édességét), és megszórom a csokilencsével. A fehérjéket a csipet sóval elkezdem verni, beleszórom a darált mandulát, a cukrot és a mandulaaromát, addig verem, amíg jól el nem keveredik és habos nem lesz (nem habcsók keménységűre van szükség, sokkal lágyabbra). A habot a lekváros-csokis rétegre öntöm, és megszórom a szeletelt mandulával. Újabb 20-25 percre visszakerül a sütőbe, amíg szép aranybarna nem lesz a teteje. Kihűlés után szeletekre vágva tálalható, gyermek háta megett sutyiban befalandó :). 

The Ultimate Cookie Book receptje az eredeti.  

A tésztához:
4 tojás
22 dkg nádcukor
1 ek. vaníliakivonat
15 dkg olvasztott vaj
18 dkg liszt
fél csomag sütőpor
10 dkg fenyőmag

A tetejére (aljára):
fél sárgadinnye
15 dkg áfonya
15 dkg nádcukor
1 ek. vaníliakivonat
1,5 dl víz

Nem emlékszem, hogy valaha is sárgadinnyével készült süteménybe ütköztem volna akár élőben, akár netes recept formájában (ettől még nyilván létezik, csak nem túl gyakori). Kicsit túlvásároltam magam mézédes dinnyéből, és fejben mellétettem a neheztelő dünnyögést, miszerint egy ideje nem sütöttem semmit. Receptet nem kerestem sokat, célirányosan a Donna Hay magazinból kitépkedett fordított torta recepteket túrtam elő, amelyek közül az egyiket adaptáltam dinnyebarátomra. Önmagában nem mertem megkockáztatni, fejben kissé jellegtelennek ítéltem színben, úgyhogy tettem mellé némi áfonyát.

Egy 26 cm-es átmérőjű serpenyőbe szórom a cukrot, öntöm a vizet és a kivonatot, és közepes lángon kavargatva addig főzöm, amíg a cukor el nem olvad. Beleteszem a héjától-magvas részétől megtisztított, cikkelyekre vágott dinnyét, öt perc múlva pedig a cikkelyek közé szórom az áfonyát. Pár percet kap még, majd lekapcsolom a gázt.

A tojást, cukrot, vaníliát elektromos mixerrel addig verem, amíg a keverék kétszeres mennyiségű nem lesz. Beleforgatom a lisztet, a sütőport, az olvasztott vajat - és a nagy lutrit, a darált fenyőmagot. Az eredeti recept darált mandulát írt, ami nem volt otthon. Se dió, se kesudió, semmi, csak negyed kiló fenyőmag, úgyhogy megvontam vállam, próbáljuk meg. Amikor a nyers tésztát megkóstoltam, hááát, szívtam a fogam, elég agresszíven dominált a fenyőmag. Mindenesetre már mindegy volt, rákanalaztam a serpenyőben pihegő dinnye-áfonya keverékre, becsavartam alufóliával a serpenyő nyelét, és 170 fokra előmelegített sütőbe tettem úgy 35-40 percre, tűpróbával ellenőriztem, hogy készen van-e. És hurrá, a sütés jót tett neki, agresszív fenyőmagíz eltűnt, kifordítva kellemes tészta a végeredmény, finom, ragadós gyümölcsös felső réteggel!

Donna Haymagazin 2007. őszi számából alakítgattam a receptet.  

Teljesen átlagos terhességet sikerült lábon kihordanom, azt hiszem, a mélypontot az jelentette, amikor a Windsor-kastély kellős közepén hirtelen iszonyúan rámtört az éhség, és Egyesek nem engedték, hogy titokban bekapjak egy falatot a szendvicsünkből a selyemtapétába fordulva, így aztán ott ültem a St. George's Hall közepén, potyogtak a könnyeim, és egy esetleges válóperen töprengtem :). A projekt végeredménye tekintetében pedig valahogy végig evidensnek tűnt, hogy minden rendben lesz, a gyerek egészségesen fog előbújni; szerencsére így is lett - nem is gondolkodtam el azon, hogy másképp is történhetne.

Minden 600-800. terhességnél azonban nem így van - Down-szindrómás baba születik, és nagyon sokukat a kórházban hagyják. Nem sokat tudtam erről a rendellenességről, sem a családban, sem a baráti körben nincs ilyen gyerek vagy felnőtt. Nem tudtam, hogy mennyire jól lehet őket fejleszteni, ha korán segítséget kapnak, milyen helyesek, ügyesek és aranyosak lesznek. Aztán rátaláltam Szirka babára, és végigolvastam az elmúlt három életévének történetét (amit mindenkinek nagyon ajánlok), és azóta is rendszeresen látogatom. Néha bekukkantok Hangáliába is, vagy megnézem, mit ügyködnek az erdőben a Pomogácsok. Jó látni, milyen nagy szeretetben nőnek, olvasni a kisebb-nagyobb küzdelmekkel tarkított hétköznapjaikról. Gyereknapra szeretném egy kis virtuális sütivel megköszönni nekik, hogy bár kívülállóként, de nagyon élvezem a humorukat, az életszemléletüket, és a családjaik szeretetét. 

Valami kis aranyos, minimuffinos formában elkészíthető sütit akartam csinálni nekik, tudom, hogy például Szirka mindenféle mentes ételt ehet, ezért ez tényleg csak jelzésértékű "ajándék" lehet. Chilii&csoki mákos-csokis sütijét megjelenése óta "hordozom" fejben, úgy döntöttem, ezt adaptálom, mert olyan jelképesnek érzem: egy fekete és egy fehér réteg között ott van a mákos...

A tésztához:
17,5 dkg liszt
12,5 dkg hideg vaj
6 dkg porcukor
1 tojás

A mákos réteghez:
14 dkg darált mák
16 dkg marcipán
10 dkg porcukor
8 dkg tejföl
3 tojás
1 ek. citromlé

A csokis mázhoz:
15 dkg étcsoki
1,5 dl tejszín
1 ek. vaj

A tésztához valókat gyorsan összedolgoztam először morzsás állagúvá, majd tésztává, és ment egy órára a hűtőbe. Nem volt itthon elég darált mák, úgyhogy marcipánnal pótoltam a mennyiség egy részét, amit hozzáreszeltem, eldolgoztam a cukoorral, a tejföllel, a tojásokkal és a citromlével. A két minimuffin tálca minden mélyedését félig megtöltöttem a tésztával, plusz még két nagyobb felfújtformába is jutott. Megböködtem villával és 180 fokra előmelegített sütőbe ment 10 percre, majd ráöntöttem a mákos réteget, és sültek még vagy 30 percig. Amíg hűltek, megcsináltam a mázt: a tejszínbe daraboltam a csokit, összeolvasztottam, a végén beledobtam a vajat, majd egy-egy kiskanálnyit a minimuffinokra csorgattam (lehetett volna csinosabbra is csinálni, de a Kiskorú ezen a ponton már aktívan megpróbált beleszólni az elkészítési folyamatokba :), így aztán túlélő üzemmódba kapcsoltam). Hűtőbe csaptam, amíg a csoki rádermedt, és kész. Virtuálisan a kis DS-manók egészségére!

Az Ínyenc receptje chilii&csokin keresztül jutott el hozzám.

És aki szeretne Down-szindrómás gyerekeken segíteni, júniusban még hívhatja az 1788-as számot (a T-Com birodalom vezetékes vagy mobil telefonszámairól), amelyre minden hívás 100 Ft-tal támogatja a Kelet-Magyarországon hiánypótló jelleggel megépülő, a babák életét, későbbi önállóságát, fejlettségét jelentősen segítő korai fejlesztő központot. Vagy élhet a Down Egyesület által ajánlott más segítési lehetőségekkel, amelyek közül nekem a webboltban megvásárolható, Down-szindrómások által készített tárgyak a legszimpatikusabbak - ezek ugyanis munkát adnak nekik, ami ritka kincs. 

Boldog gyereknapot kívánok Szirkának, Hangának, Adélnak és kis társaiknak! 

A tésztához:
2 tojás
8 dkg vaj
8 dkg nádcukor
15 dkg liszt
fél csomag sütőpor
6 ek. tej

A túrós réteghez:
50 dkg túró
2 dl natúrjoghurt
1 csomag vaníliáscukor
10 dkg porcukor
1 citrom leve és reszelt héja
10 g zselatinpor

A tetejére:
1 alma
1 nagy üveg őszibarack befőtt
2 dl almalé
1 csomag tortazselépor

A tésztához a tojásokat a cukorral habosra keverem, majd minden más hozzávalót hozzáadom. Kivajazott, kilisztezett, 26 cm átmérőjű kapcsos tortaformába öntöm, és 180 fokra előmelegített sütőben 20 perc alatt készre sütöm, majd kihűtöm. A túrót áttöröm szitán, mehet hozzá a joghurt, a cukor, a citromlé és -héj, valamint a kevés langyos vízben feloldott zselatinpor.  A túrókrémet egyenletesen elkenem a tésztaalapra. Kirakom a lecsepegtetett barack-kockákkal és a cikkelyekre vágott almával, majd a 2 dl almalevet és 1 dl felfogott befőttlevet összeöntöm, beleszórom a tortazseléport, felmelegítem, majd ha lehűlt, a torta tetejére kanalazom. Kellemes klasszikus.

A Nagy Süteményeskönyv receptje volt az alap. 

25 dkg liszt
fél csomag sütőpor
15 dkg nádcukor
12 dkg vaj
1 ek. Grand Marnier
1 tojás
2 tojássárgája
díszítőcukor, dió, birssajt

Anyósom még karácsonytájt küldött egy doboz sütit (is) nekünk, szegény, messzibe szakadt éhező népeknek :). Másfél nappal később Egyesek felhúzott szemöldökkel behozták az üresen tátongó dobozt, hogy mi történt a tartalmával. Nem sikerült hitelesen előadnom, hogy a) az egereink voltak, b) ha ők nem, Rózsaszín önhatalmúlag biztos ezzel kezdte meg a hozzátáplálást :). Úgyhogy gyorsan elkértem a receptet, és megsütöttem, már nem is egyszer.

Az elkészítése egyszerű: a díszítő cuccok kivételével mindent össze kell gyúrni, vékonyra kinyújtani, formákkal kiszúrni, megszórni díszítőcukorral (karácsonykor nagyon jópofa volt a színes cukorral megszórt fenyő!), dióval, apróra vágott birssajttal, satöbbi. Viszont nem véletlenül így neveztem el: már nyers tészta formájában olyan finom, hogy erősen csapkodni kellett a kezemre, hogy ne csipegessem el az egészet :). 180 fokra előmelegített sütőben addig kell sütni, amíg el nem kezd a szegélye aranybarnulni (elég gyorsan megvan, kb. 12 perc, sütőtől függően), ebből a mennyiségből nekem négy tepsi lett. Bár mire a negyedik kisült, az első eltűnt... Hiába, ezek az egerek! :)

Anyósomtól kaptam a receptet, ami eredetileg dr. Oetker.  

A tésztához:
30 dkg liszt
1 csomag sütőpor
22 dkg vaj
12 dkg nádcukor
1 tojás
1 citrom
25 dkg szilvalekvár

A tetejére:
20 dkg nádcukor
3 tojás
15 dkg darált dió
1 csomag vaníliáscukor

Egy egyszerű, de nagyon gazdag sütit kerestem masszív diófeleslegem egy részének elsütésére. A lisztből, sütőporból, puha vajból, nádcukorból, tojásból és a citrom reszelt héjából és kifacsart levéből tésztát gyúrok, amelynek kétharmadát kinyújtom, és sütőpapírral bélelt, 20x30 cm-es formába teszem. Megkenem a lekvárral, amelyet más fajtával is lehet helyettesíteni (csak a cseresznyelekvárt hanyagoljuk... :) ). A tetejére a 3 tojássárgáját habosra keverem a cukorral és a vaníliáscukorral, mehet bele a darált dió és a fehérjékből felvert hab. Ezt a lekváros tésztára simítom, majd a maradék egyharmad tésztából csíkokat sodrok, és átlósan rácsszerűen erre a habos rétegre teszem, szépen belesüpped. 180 fokra előmelegített sütőben kap 30-40 percet, amíg szép aranybarna nem lesz. Nagggyon gyorsan elfogy :).

A Nagy Süteményeskönyv receptje.

10 dkg vaj + a kenéshez
10 dkg liszt
10 dkg nádcukor
10 dkg mogyorós fehércsoki
2 tojás
2 körte
fél csomag sütőpor
3 ek. tej
tetejére porcukor

A krumplileves sütemény legyen sütemény, készüljön illatosan a sütőben, ez az álláspontom. Mikró barátomat nagyjából kizárólag melegítésre használjuk, néha a grill részét is, ha kisebb mennyiséget akarok grillezni, de a 469 hiper-szuper, mikróban készíthető étel és társai című szakácskönyvek sosem tudtak elcsábítani. A mi gépünk ráadásul tökéletesen alkalmazkodott ehhez a szemlélethez: rejtélyes módon négy percig országos haverok vagyunk, de ha ennél tovább használjuk, kiakad, ki kell húzni a konnektorból és újra beállítani az óráját :) (öcsém megmondta, mikor megvettük, hogy autógyártótól háztartási gépet...). No de a Good Food ezen receptje kép alapján felkeltette az érdeklődésemet, és ők nem túl sűrűn szokták javasolni a mikrót ilyen célra, úgyhogy gondoltam, kipróbálom. 

A száraz anyagokat összekeverem, hozzáadom a nedveseket, a csokit feldarabolva, az egyik körtét hámozva és felkockázva rakom bele, kivajazott formába teszem (másfél-kétszeresére megemelkedik), és mehet maximális fokozatra 12 percre a mikróba. Ha lejárt az idő, még 5 percig kell állni hagyni. Tetejére porcukor, és szeletelve a másik körte mehet (más gyümölcsökkel is lehet kísérletezni persze). Frissen finom, tömörebb tésztájú sütemény, de másnapra ne maradjon meg, mert kiszárad.

A Good Food 2006. novemberi számában találtam egy változatát. 

20 dkg nádcukor
45 dkg sütőtök
2 dl olaj
2 tojás
40 dkg liszt
1 tk. só
2 tk. fahéj
4 tk. sütőpor
2 ek. tej
2 tk. vaníliakivonat
25 dkg darabokra vágott étcsoki
10 dkg darabokra vágott dió

A baba-mama klub (ahova összesen vagy kétszer jutottam el) egyetlen igazán pozitív hozadéka számomra stílszerűen a gasztronómiai vonalon jelentkezett, amikor a kanadai csaj sütőtökös csokiskekszet hozott egyik alkalommal. Világéletemben imádtam a sülő sütőtök illatát, és a tetején azt a vékony, megbarnult réteget, de ezen túlmenően egy falatot se belőle :). Vagy tíz éve biztosan nem ettem még ennyit se. Mindenesetre a süti ízlett, a receptet elfelejtettem elkérni, de a Gugli a barátom, úgyhogy kerestem egyet. Ez némileg sütőtökösebb ízűre sikeredett, mint anyukakollegináé, de nagyon bejött, ráadásul elég egyszerű.

A sütőtököt megsütöm, a húsát villával összetöröm, és hozzákeverek minden más hozzávalót (tekintélyes mennyiség lesz). Kicsivú tapasztalatai nyomán jelezném, hogy nagyon lágy lesz a tészta, és a keksz is puha, nem ropogós. Sütőpapírral bélelt tepsibe kupacolok evőkanálnyi adagokat tisztes távolságra egymástól (kilapul), és 180 fokos sütőben kb. 12 percig sütöm. És csak sütöm, és csak sütöm, és csak sütöm, irgalmatlan mennyiség lesz, de szépen el is fogy :).

A Cooks.com receptje az eredeti.  

A tésztához:
50 dkg liszt
1 csomag szárított élesztő
2 tojássárgája
3 dl tej
6 dkg vaj
5 dkg cukor
csipetnyi só

A tetejére:
25 dkg darált dió
6 ek. cukor
5 dkg olvasztott vaj

A vaníliamártáshoz:
0,5 l tej
2 tojássárgája
5 dkg cukor
1 kk. liszt
1 rúd vanília
1 dkg vaj

Amikor a Zuram azt mondta, valami húsmentes tésztát szeretne ebédre, semmi perc alatt bevillant az ötcsillagos aranygaluska, amivel fakanál barátném kényeztetett még februárban. Anyósomat kértem meg, hogy süssön nekünk, mire azzal a meglepő válasszal szolgált, hogy még sosem csinálta meg - csukott szemmel százas körbe :). És miután én sem, ezért kooperatíve felcsaptuk Ilonkát, ő megcsinálta a tésztát, én pedig a mártást :).

A tészta klasszikus kelt tészta, a hozzávalókat összegyúrta, egy órán át kelesztette (friss élesztővel jobban működik, de itt csak szárított van), aztán pogácsaszaggatóval kiszaggattuk és kivajazott, 26 centis kapcsos tortaformába raktunk egy réteget, az olvasztott vajjal megkentem, megszórtam bőven a darált dió és a cukorkeverékével, még egy réteg tészta, megint vaj és cukros dió, majd ment a 180 fokra előmelegített sütőbe, amíg aranybarnára nem sült.

A mártáshoz a tojássárgákat, a cukrot elkevertem a liszttel és fokozatosan felöntöttem a tejjel, beledobtam a felhasított, kikapart vaníliarudat és szemcséit, a vajat és közepes lángon enyhe sűrűsödésig főztem. Négyszemélyes adag. 

Horváth Ilona klasszikusa. 

 

25 dkg étcsoki
22,5 dkg vaj + a kenéshez
9 dkg cukor
1 ek. liszt
2 ek. Grand Marnier
5 tojás
porcukor

Egy egyszerű, de izgalmas torta készült a vendégeknek, tömény kalória, tömény élvezet. A csokit, a vajat és a cukrot alacsony láng felett összeolvasztom, ha kissé kihűlt, hozzákeverem a likőrt. A tojásokat alaposan felverem, beleszórom a lisztet, majd hozzáöntöm a kihűlt csokis keveréket. Egy 18 centis kapcsos tortaformát (az eredeti recept szerint 23-ast) kivajazok, az alját kibélelem sütőpapírral, beleöntöm a tésztát, majd kívülről körbebugyolálom alufóliával és tepisbe teszem, amit kb. 2 cm magasan feltöltök vízzel. 190 fokra előmelegített sütőben sült 35 percet, amíg a széle már megszilárdult, de a közepe még lágy volt. Az alufóliából kibontva rácson hagytam kihűlni, állítólag hajlamos berepedni, középen megsüllyedni, de az enyém szép maradt :). Leszedtem a tortaformát (berepedezett-megsüllyedtnél fejre lehet állítani, a sütőpapírt lehúzni róla és akkor az egyenletes alja lehet a teteje), porcukorral mintát hintettem rá. Semmi perc alatt elfogyott :).

A Chocolate & Coffe receptje. 

A mártáshoz:
6 dkg fehércsoki
3 ek. tejszín
1 kk. vaj

A barackhoz:
1 őszibarack
1 kk. vaj
2 ek. porcukor
őrölt kardamom

durvára vágott, pirított dió

Fehércsokis kattanásom van, a tizenévvel ezelőtti egyetemi vizsgaidőszakok óta talán először.  A barack többnyire nyersen tűnik el egész nyáron, de most valami halmozottan, töményen édesre vágytam, semmi savanykás kiegyensúlyozás, semmi finomítás, csak arconcsapó édesédesédes jöjjön.

A csokit a vajjal és a tejszínnel alacsony lángon összeolvasztom és ha kissé kihűlt, a tányérba kanalazom. Egy serpenyőben megolvasztom a másik pici adag vajat (éppen csak bevonja az alját), majd a kardamomos porcukorba nyomott barackszeleteket mindkét oldalukon addig sütöm, amíg a cukor ragadós-nyúlóssá, a barack szélein kicsit áttetszőssé nem válik. A szeletkéket a csokis mártásra teszem, majd megszórom az egészet a dióval. Elvileg töménysége maitt kétszemélyes adag, gyakorlatilag férj nem szereti a fehércsokit :), tehát (sóhaj) nekem kellett eltüntetni az egészet :). 

 

A tésztához:
4 tojás
13 dkg finomítatlan nádcukor
13 dkg liszt
1 csomag sütőpor
8 dkg olvasztott vaj
1 nagy citrom leve és reszelt héja
csipet só

Az öntethez:
15 dkg szeder
2 ek. nádcukor
2 ek. víz
5 dkg chilis étcsokoládé

Rengeteg gasztroblogot olvasok, felszínesen vagy alaposabban, mikor mire van időm, és a kollégáktól, kollegináktól megmaradnak a fejemben képek, receptek, amiket a "majd én is kipróbálom" skatulyába tuszkolok. Ha erre kellő gyorsasággal időt kerítek, az szerencsés, de van olyan is, amit hosszabb ideig hurcolok magammal, míg valahogy el nem jön az ideje. Kicsi Vú citromos süteményéhez másfél év kellett :), pedig ez egyike volt azon recepteknek, amit névvel, képpel és a recepthez bloggerrel együtt sikerült élesen elraktározni, nem igényelt masszívabb kutatómunkát halvány emlékek alapján. Vendég jött és ígértem neki sütit; olyasmire volt szükségem, ami nem igényel hosszas konyhai tartózkodást. A kommentelők javaslatait fontolóra vettem - hogy esetleg csokidarabokat vagy gyümölcsöt szórnék a tésztába -, de aztán inkább egy saját fejlesztésű öntet mellett tettem le a voksomat.

A sütemény elkészítésben nemigen változtattam, a cukor lett csak nádcukor, amit a tojássárgákkal fehéredésig vertem, majd hozzákevertem minden mást, végül a fehérjékből csipet sóval felvert habot is óvatosan beleforgattam. Kivajazott, kilisztezett húskenyérformába öntöttem, 180 fokos sütőben nálam 25 perc kellett neki. Hagytam kihűlni.

Az öntethez a szedret, a cukrot és a vizet összeöntöm, felforralom, addig főzöm, amíg a gyümölcs meg nem puhul, a felét villával szétnyomkodom, majd elzárom a gázt és beletördelem a csokit, addig kavarom, amíg el nem olvad. Úgy finom, hogy a hideg sütire kanalazom a már nem forró, de még meleg, pikáns öntetet.

Kicsi Vúnál találtam a könnyű citromos süteményt.

A tortához:
9 tojásfehérje
15 dkg vaj
20 dkg porcukor
15 dkg darált mandula
0,5 dl tej
1 csomag vaníliás cukor
15 dkg liszt
1 kis üveg kökénylekvár
8 dkg durvára darabolt dió

A bevonathoz:
15 dkg étcsoki
1 ek. vaj
2 ek. tejszín

Bár a 46 fagyasztott tojásfehérjével szerintem Ízbolygó toronymagasan vezet a gasztrobloggerek között :), azért egy olyan 12-15 nálam is simán felgyűlik a mélyhűtőben. Amikor Egyesek elkezdenek morogni, hogy ajtónyitásnál gyanús kis csomagok potyognak mindenhonnan az ő fagyija körül, és kezdhetnék már végre valamit ezekkel, akkor lázasan elkezdek tojásfehérje gyilkos recepteket vadászni. Deák nemcsak a haza bölcse volt ezzel a tortával, hanem a mai háziasszonyok megmentője is :) (bár nyilván nem az övé a recept, de csak adta hozzá a nevét :) ), amikor megláttam, hogy kilenc kis csomag is eltűnhet, azonnal lecsaptam rá. Eredetileg kávés-diókrémes torta, amiben az általam talált recept a krémet lekvárral lövi ki, ezzel jelentősen gyorsítva és egyszerűsítve az elkészítés módját. Miután kávét csak én iszok kis családunkban, hajlottam ebbe az irányba, a diót viszont jobbnak láttam visszacsempészni.

A puha vajat habosra keverem 10 dkg porcukorral és a vaníliás cukorral, majd mehet mellé a darált mandula, a tej és felváltva a liszt, valamint a másik fél adag cukorral kemény habbá vert tojásfehérje-rengeteg. Kivajazott, 26 centis tortaformába simítom a tésztát, 180 fokra előmelegített sütőben úgy 40 percig hagyom sülni. Kicsit hagyom hűlni, de még melegen félbevágom (kicsivel jobb kézügyességgel akár tényleg a felénél is sikerülhet elvágni a tésztát :) ), majd megkenem a kockástól kapott isteni házi kökénylekvárral (hiányában valami másik savanykást próbálnék ki), és megszórom a dióval, majd lefedem a másik tésztakoronggal. A csokit és a vajat gőz fölött összeolvasztom, a végén belekeverem a tejszínt és a krémmel bevonom a tortát. Tekintélyes adag, mindazonáltal szükség volt némi győzködésre, hogy kollegináknak is tudjak vinni egy-két szelettel :).

Gabula-Halmos-Korpádi-Patyi: Nagy süteménykönyv c. opuszból adaptálva.

3 nektarin
10 dkg liszt
1 tk. sütőpor
7,5 dkg vaj + a kenéshez
2,5 dkg darált mandula
5 dkg szeletelt mandula
7,5 dkg porcukor
mascarpone

Cseresznyefüggésemet csak nektarinkúrával tudom enyhíteni mostanság és fordítva :). Egyiket sem szeretem annyira nagyon sütögetni vagy főzni, igazából mindkettőt a legjobb magában (negyed-félkilónként...) betolni az arcunkba :), szerencsére emberem folyamatosan felügyeli az utánpótlást, úgyhogy általában üzembiztosan van itthon belőlük, amíg csak szezonjuk van. Megkívántam azonban a sütit és külön valami másikfajta gyümölcsért nem vándoroltam el a boltba, úgyhogy hosszas mérlegelés után azt mondtam: süljön hősi halált a nektarin :).

A barackokat cikkelyekre vágom és egy kivajazott, 20x30-as sütőedényt három sorban kirakok velük. A lisztet, a sütőport és a darált mandulát elkeverem, majd hozzámorzsálom a vajat, végül mehet bele a cukor és a szeletelt mandula is. A morzsát egyenletesen a nektarinokra szórom.

Nigella Lawson: Forever Summer c. könyvéből

1 csomag vaníliás pudingpor
0,5 l tej
4 ek. cukor
15 dkg csokis keksz
2 dkg vaj
0,5 dl tej
12,5 dkg túró
2 dl tejszín
kb. 15 dkg eper

Váncsa úrnál találtam a receptet, amiben elsősorban az volt a szimpatikus, hogy nem kell sütni. A pudingport a tejjel és a cukorral a zacskó szerint elkészítem, a felét kiöntöm poharakba és az ebek harmincadjára szeretett páromnak meghagyom :). A másik felét hagyom kihűlni, majd hozzákeverem az áttört túrót és a habbá vert tejszínt. A kekszek morzsára aprítom, hozzáadom a megolvasztott vajat és a tejet, letapasztom egy 18 cm-es tortaforma (moes neve áldassék érte karácsony óta, csak mindig elfelejtem mondani) aljára. Rásimítom a túrós krémet, majd kirakom eperrel, nem volt igényem a gyümölcsös zselatin borításra. Nagyon finom, de úgy tapasztaltam, hogy a pudingban lévő keményítő nem fogja meg eléggé a krémet, lágy maradt, ezt majd korrigálni kell, de nagyon finom, könnyű ízű. Négyszemélyes adag.

Váncsa István: 1001 recept.

A tésztához:
3 tojás
10 dkg porcukor
1 tk. vaníliakivonat
2,5 dkg kakaópor
2,5 dkg liszt
6 dkg olvasztott vaj

A töltelékhez és a borításhoz:
15 dkg meggybefőtt
3 ek. meggybefőtt lé
2 ek. kirsch
3 dl tejszínhab
1 ek. porcukor
1 tk. vaníliakivonat
csokidíszek, csokireszelék vagy csokiforgácsok

Nem mondhatnám, hogy nagy feneket kerítettünk az esküvőnknek (és akkor erősen eufemisztikus voltam :) ), hasonlóképp az évfordulók is meglehetősen egyszerűen zajlanak: elmegyünk étterembe enni egyet. Semmi procc, kazalnyi virág, patakokban folyó pezsgő - és ez nekünk így tökéletes. Tegnap akaratunkon kívül műsor is járt a kajához :), bár a Zuram ügyes székválasztásának köszönhetően csak én élveztem a középkorú hölgyek-urak robotkecsességű mozgásának látványát, amint szemlátomást első szambaleckéjüket vették az étterem mellett a homokban, különös tekintettel arra a nem annyira modelltestű úriemberre, aki félmeztelenre vetkőzve örvendeztette meg a nagyközönséget szőrös hátának és vastag aranyláncának látványával :). A desszertet - ennek is köszönhetően :) - kihagytuk, mert azért nem bírtam ki, hogy valami apróságot ne dobjak össze.

- Milyen tortát csináltál? 
- Fekete-erdő.
- Az milyen?
- Kakaós piskótán tejszínhabos réteg, azon meggy, azon tejszínhab, megint kakaós piskóta, bevonva tejszínhabbal az egész, plusz csokidíszek.
- Nem is kell sütni?
- De, a piskótát.
- De utána csak megkened, mint a vajaskenyeret és kész? Hát ilyet én is tudok.

Tehát jövőre ilyenkor a Zuram interpretációjában dokumentálom a tortát :), addig is én így csináltam meg, kisebb tortára (kb. négyszemélyes) igazítva a receptet (aki nagyobban akarja elkészíteni, szorozza a mennyiségeket mindenhol kettővel és három lapot süssön ki a tésztából).

A meggyet a meggylével és a kirsch-sel összekeverem, hagyom állni. A három tojást a porcukorral fehéredésig vertem elektromos habverővel, majd hozzáöntöttem a vaníliakivonatot, a lisztet, a kakaót és az olvasztott vajat. Kivajazott, alján sütőpapírral bélelt, 18 cm átmérőjű kapcsos tortaformában kisütöm a fele adag tésztát 180 fokra előmelegített sütőben 15 perc alatt, 5 percet hagyom hűlni a formában, majd a rácson teljesen; a másik adag tésztával is megismétlem. A meggyet alaposan lecsöpögtetem, az áztatólevet felfogom. A tésztalapokat villával megböködöm és alaposan megkenem a kirsch-meggylé keverékével, mint a vajaskenyeret :). A tejszínhabot felverem, félpályánál hozzáadom a porcukrot és a vaníliakivonatot, majd kenek egy szép adagot az alsó tortalapra - pont mint a vajaskenyeret :).  

Jöhetnek a meggyek: szépen kirakom velük a tejszínhabos réteget, mint mondjuk a vajaskenyeret retekkel :).

Megint tejszínhab következik (vajaskenyér :) ), majd a második, előzőleg szintén villával megböködött és meggylé-kirsch keverékével átitatott tésztalap. A tejszínhab maradékával pedig felül és körben befedem a tortát - mondhatni, megkenem, mint a vajaskenyeret :).

Végül az oldalát kirakom csokidíszekkel (lehet reszelékkel vagy csokiforgáccsal is), a tetejére pár szem meggy és szintén csokidísz kerül. Pihen egy pár órát a hűtőben és már tálalható is. Pofonegyszerű, mint a vajaskenyér :).

Kolleginák receptjei: t3v3d3sé ingvasalással egybekötött :), Ízbolygó anyukájáét használja, marmalade krémsajttortával kombinálta egybe, Mirelle párizsi krémmel bolondította meg, Pákosztos Macska Lajos Mari receptjét variálja, Marisom szögletes formára igazítja, Tortaimádó meggyes krémréteggel is megtölti, Badisék anyája 15 cm magasra tornyozza.

Recept innen adaptálva: Chocolate&Coffee.

3 dl tej
3 dl tejszín
1,5 ek. keményítő
2 vaníliarúd
4 ek. cukor
2 tojássárgája
30 dkg málna
2 ek. porcukor
0,5 dl víz
12 dkg babapiskóta

Még mindig Gordon, ez most egy ilyen sorozat :), most éppen az édesség szekcióban. Először a krémet készítem el: a tejet a keményítővel eldolgozom, majd hozzáadom a cukrot és a vaníliarudakat. Lassú tűzön, állandó keverés mellett felforralom, majd leemelem a gázról. A tojássárgákat elektromos habverővel fehéredésig verem, majd fokozatosan hozzáöntöm a forró tejes keveréket. Visszateszem az egészet a tűzre, alacsony lángon állandó keverés mellett 2 percig tartom, nem forrhat fel. Leveszem, megnedvesített sütőpapírral befedem a felületét, hagyom kihűlni. A málna felét a porcukorral és a vízzel elturmixolom, majd hozzákeverem az egész málnaszemeket, és a gyümölcsös réteget kelyhekbe kanalazom (opcionálisan lehet egy nagy tálba is). Tetejére teszem a darabokra tördelt piskótát. A tejszínt habbá verem és a kihűlt krémhez keverem, majd elosztom a kelyhekben. Legalább egy órát kell a hűtőben hagyni, a tetejére tehetünk pár szem málnát és a csokidíszek sem megvetendőek :). Négyszemélyes adag.

Gordon Ramsay: Makes it easy c. könyvéből