3 nagy csomag babapiskóta
50 dkg mascarpone
6 tojás
6 ek. nádcukor
3 dl kávé
2 ek. konyak
kakaópor

Hej, ideje végre túllépni a karácsonyi hangulaton :), bár a recept még őszies-télies. A rollller-féle tiramisu után megcsináltam a kommentek között ajánlott Antonio-félét is, csak torta formájában. A modus operandi nagyjából hasonló, annyi, hogy a tojássárgákat a cukorral vízgőz fölött kevertem el alaposan, majd hozzáadtam a mascarponét, a fehérjéket csipet sóval keményre vertem, és a sárgás keverékhez forgattam. Rétegezés: konyakos kávéba mártott babapiskótára mascarponés krém, kettő réteg jött ki 26 cm-es tortaformában, amit körben babapiskótával raktam ki (kisebbe praktikusabb lett volna tenni). A tetejére kakaóporral mintát szórtam, majd ment 6 órára a hűtőbe. Ez a változat is nagyon finom!

Antonio Gambadoro receptje.

A tésztához:
15 dkg liszt
5 dkg porcukor
10 dkg vaj
1 tojássárgája
1 csipet só

2 ek. zsemlemorzsa a sütéshez

A töltelékhez:
25 dkg túró
5 dkg porcukor
2 tojás
15 dkg marcipán

A tetejére:
1 nagy alma
5 dkg ribizli vagy más bogyós gyümölcs
porcukor

Egyszerű, még nyárias recept, édes töltelék savanyú gyümölcsökkel. A tésztához valókat összegyúrom és egy órára fóliába csavarva a hűtőbe teszem. Kinyújtom egy 20 centis piteformába, megszurkodom és megszórom a zsemlemorzsával. Összekeverem a töltelékhez valókat (a marcipánt nagylyukú reszelőn lereszelve), és a masszát a tetejére öntöm. Kirakom a megpucolt, kimagozott, felkarikázott almaszeletekkel, a hézagokba pedig ribizliszemeket szórok és megszórom az egészet porcukorral. 180 fokos sütőbe mehet, amíg a széle aranybarnára nem sül, kb. 40 perc alatt.

Alap: Péter Jánosné Süteményeskönyv 800 recept

23 dkg vaj
24 dkg liszt
6 dkg porcukor
1/4 tk. só
színes kristálycukor

Egy gyors kekszet akartam sütni, mert már egy ideje ott toporognak a fiókban a Segítsüti sütipecsétek, ki akartam őket próbálni. A vajat összemorzsálom a száraz hozzávalókkal a színes cukor kivételéve, és gyors mozdulatokkal tésztává gyúrom össze. Lisztezett lapon kinyújtom kb. 1 mm vastagra és pogácsaszaggatóval 6 cm átmérőjű korongokat szúrok ki belőle. Jól belenyomom a sütipecsétet mindegyikbe, és a minta mélyedéseibe fekete kristálycukrot szórtam. 175 fokra előmelegített sütőben kb. 12-15 perc alatt készre sülnek, akkor kell kikapni, ha alul már halványbarna, de a tészta még világos. Két tepsi készül ekkora mennyiségből.

A recept a gourmac.com-ról származik, ugyanitt még más sütipecséthez való finomságokat is lehet találni.

A tésztához:
10 dkg liszt
9 dkg cukor
1 tojás
7 g sütőpor
7 ml vaníliakivonat
8 dkg tejföl
9 dkg vaj

A csokimousse-hoz:
20 dkg jó minőségű étcsoki
3 dkg vaj
3 tojás
4 ek. porcukor
1,5 dl tejszín
1 tk. vaníliakivonat

Az epermousse-hoz:
50 dkg eper
2,5 dl tejszín
4 lap zselatin
4 ek. cukor
0,5 dl víz

Nem gondoltam volna, hogy a Segítsüti után ennyivel csokoládéhoz nyúlok, horribile dictu, tortát sütök :). Az átadások szerencsésen és konyhai balesetek nélkül lezajlottak, amikor ötödszörre készült a konyakmeggy torta, már a könnyed rutin vezette a kezemet :). Úgyhogy amikor most egy csíkos mousse tortát vízionáltam, a tésztának egyszerűen nem jutott már más eszembe, mint az elmúlt hónapokban tucatnyi megsütött lap receptje :). Most egy kakaómentes változattal próbálkoztam a csokimousse miatt, és azt kell mondjam, ismét üzembiztosan bevált.

A tésztához valókat összekeverem, kivajazott, sütőpapírral kibélelt aljú, 26 cm-es tortaformában 180 fokra előmelegített sütőben kb. 25-30 perc alatt megsütöm (tűpróba).

Amíg hűl, készülhet a csokimousse. A csokoládét és a vajat vízfürdő fölött összeolvasztom és félreteszem hűlni. A gyöngyöző víz fölé a helyükre teszem a tojássárgákat 3 ek. porcukorral, majd folyamatosan addig verem, amíg a krém meleg nem lesz. Leveszem a vízfürdőről és verem még tovább, sápadt-habosra. Hozzákeverem az olvasztott csokihoz. Felverem egy tálban a tojásfehérjéket a maradék evőkanál porcukorral, óvatosan a csokikrémhez forgatom, majd jöhet a tejszín is, ezt is felverve a krémbe forgatom. A kihűlt tortalapra simítom és 2 órára hűtőbe kerül.

Az epreket megpucolom, 8-10 darabot díszítéshez félreteszek, a többit feldarabolom, a cukorral és a vízzel felforralom. A zselatinlapokat hideg vízbe áztatom. Ha forr az eperszósz, botmixerrel simára turmixolom, majd hozzáadom a vízből kiemelt zselatinlapokat, és egy perc múlva lekapcsolom alatta a gázt. Hagyom kihűlni, felverem a tejszínt, hozzáforgatom és a csokimousse rétegre simítom. Amikor kezd már dermedni, a tetejét kirakom a vékony szeletekre vágott eperrel. Kell neki még legalább 4 óra, és utána is nagyon könnyű, krémes marad, de tálalható szilárdságú.

A tészta Nigella módosított változat, a csokimousse Szakácsok könyve.

A Segítsüti kicsit magába szippantott :), nem volt időm még közzétenni a 102.102 Ft-ért gazdára talált (köszönjük, csilli81!) konyakmeggy torta receptjét, de most már nem várat magára tovább.

A három tortalaphoz:
3x100 g liszt
3x100 g porcukor
3x90 g puha vaj
3x80 g tejföl
3x6 g sütőpor
3x6 ml vaníliakivonat
3x20 g jó minőségű kakaópor
3x1 tojás

A két réteg fehércsokis ganache-hoz:
2x300 g jó minőségű fehér csoki lencse
2x100 ml tejszín

A két réteg + borítás étcsokis ganache-hoz:
3x200 g jó minőségű (65%-os) étcsoki lencse
3x100 ml tejszín
1 tk. vaj

A konyakmeggyhez:
1 kg fagyasztott meggy
400 g cukor
kb. 200 ml jó minőségű konyak

A tetejére:
21 db Ana-féle luxus kivitelű konyakmeggy bonbon
20 fehércsoki lencse

A meggyet hagyjuk kiolvadni, majd a felfogott levéhez adjuk a cukrot és felfőzzük. A cukros levet a meggyre öntjük, majd hozzáadjuk a konyakot, és 1-4 hétig hagyjuk lefedve a hűtőben állni.

A három tortalaphoz (akár előző nap) a hozzávalókat robotgéppel összekeverjük, kivajazott, sütőpapírral kibélelt, 26 cm-es tortaformába simítva 180 fokra előmelegített sütőben 20-25 perc alatt (tűpróba) készre sütjük. A formában hagyjuk 10 percet állni, majd rácson kihűtjük.

Az első lapot visszatesszük a tortaformába, a fehér csoki lencsére (vagy aprított fehércsokira) ráöntjük a felforralt tejszínt, simára keverjük, és ha kihűlt, a lapra simítjuk. A lecsöpögtetett meggy felével kirakjuk, majd rásimítjuk a 200 g étcsokiból és 100 ml felforralt tejszínből készített krémet. Kis időre hűtőbe tesszük, majd beborítjuk a következő tortalappal és megismételjük az eljárást. A tortát a harmadik adag étcsokis ganache-sal borítjuk be, amibe 1 teáskanálnyi vajat is keverünk. Ha kihűlt, kirakjuk a bonbonokkal és a fehércsoki cseppekkel.

Nem győzöm eléggé hangsúlyozni - főleg, miután két tesztpéldányt (=9 kg) a tortából nagyrészt hárman fogyasztottunk el három héten belül... -, hogy ez egy keményen tömör torta, ha nem nagy a család és/vagy átlagos étvágyú, két tortalapos változatot csinálnék belőle. A csokilencsék természetesen helyettesíthetők apróra vágott étcsokival, ki lehet próbálni alacsonyabb kakaótartalmú csokival is, az alkoholmentes változathoz pedig a konyakmeggy helyett egyszerű lecsöpögtetett meggybefőttet lehet használni. Minden létező változatban nagyon finom.

A tortalap receptje Nigelláé (Feast), a ganache és konyakmeggy Anának köszönhető, akinek nem győzöm eléggé megköszönni segítségét, a luxus kivitelű konyakmeggy bonbonok szintén tőle beszerezhetők.

Bár a sütilicit már végetért, akik még szeretnének hozzájárulni a Down Egyesületnek nyújtott támogatáshoz, azok számára még kaphatók Segítsütis ajándéktárgyak és már megvásárolható a 27 édesség receptjét tartalmazó Segítfüzet is!

2011. március 30. = tavasz Segítsüti kezdete, szerintem ma nincs olyan gasztroblogokat olvasó ember, aki ezt ne tudná már :). A mostani támogatottunk a Down Egyesület, akiknek különböző fejlesztőeszközöket és bútorokat szeretnénk vásárolni, hogy hozzájáruljunk a Down-szindrómás gyerekek képességfejlesztéséhez. Reméljük azt is, hogy kicsit rájuk terelődik most a figyelem, sokat meglátják, hogy milyen bájosak, kedvesek, szeretnivalók és mennyire ugyanolyanok, mint bármelyik másik gyerek, ezt szerintem a Down Világnapon is minden résztvevő tapasztalhatta. Gyertek licitálni, rengeteg finomság várja a magánszemély és a céges támogatókat egyaránt, a licit után pedig korlátozott mennyiségben szuper ajándéktárgyakat lehet venni.

És mondhatnánk, hogy eddig tartott az "egyszerű" része a felkészülésnek, megvan a támogatott, megvan a csapat - de mi legyen a süti? Az első alapvetés nyilvánvalóan az volt: bármi lehet benne, kivéve pisztácia :)). Próbáltam aztán abból kiindulni, hogy valami jópofa dekorációt kéne kitalálni, és hozzá egy tortát. Azt tudtam, hogy ha megint elmegyek az otthon beszerezhetetlen csokibéka-irányba, akkor a) ismét rendszeres hazaszállításokra kárhoztatom magam, b) megköveznek a kedves olvasók :). Szóval valami olyan kell, ami otthon kapható, jól néz ki, finom...

És itt villant be Ana, akinek a fantasztikus passiógyümölcsös-pezsgőkrémes bonbonjai az őszi Segítsüti sztárjai voltak :). Mi lenne, ha a torta tetejét Ana-féle bonbonokkal raknám ki, belül pedig megismétlődne a bonbon tölteléke? A kedves kollegina másodperc alatt teljes erőbedobással és komplett ötletbörzével bólintott, és február elején összeraktuk az egész koncepciót :), ezúton is köszönöm a rengeteg segítséget, amit adott. Ezután már csak az egyik ritka hazautamat, Ana spontán térdbalesetét, rossz pillanatban elfáradó leánygyermekemet, és két korlátozott helyismeretű autóst kellett összehangolni Budapesten az alapanyagok átadására :), de mit nekünk felmerülő problémahalmaz :).

Anyósommal még otthon jó lendülettel megsütöttük a tortát, majd hümmögtünk egy sort, száraz a tészta, kevés bele az egy réteg töltelék, kettő kell bele. Másodjára már egyedül, itthon, két réteggel, hosszas káromkodások közepette, hogy hiába két réteg, még mindig száraz, morzsálódós a tészta, viszont meg kellett enni az egészet. Anyósom másik tésztát tesztelt, azt mondta, jó lesz, úgyhogy harmadjára ezzel csináltam meg, egy csomag fogpiszkálót beáldozva leánygyermeket sikerült passzív segédletre rábírni (imád "tujmixolni"), aki egyébként nagyon hamar rajongóvá vált (nyilván a konyakos részt nem kapta meg). A kolléganőim a végeredménytől kidőltek, emberölés kísérletével vádoltak, letiltottak arról, hogy hat hónapon belül bármi hasonlót vigyek nekik, a Zuramnak felnyomta a vérnyomását :), ő csak hajszálvékony szeleteket ehet belőle, szóval itt az egészségügyi disclaimer is :).

És akkor a Mű, ami a kedves nyertest várja, a következő: egy Nigella-féle tortalap, azon egy réteg csökkentett cukortartalmú, belga Velvet fehér csokis-tejszínes krém, fél kiló, 1 hónapig hétcsillagos Metaxába és cukorszirupba áztatott meggy, egy réteg belga Callebaut Fortina 65%-os étcsokis-tejszínes krém, újabb tortalap, fehér csokis-tejszínes krém, fél kiló konyakmeggy, újabb réteg étcsokis-tejszínes krém, tortalap és étcsokis-tejszínes krém borítás.

A tetejét fehér csoki cseppek, valamint 21 db Ana-féle luxus kivitelű konyakmeggy bonbon díszíti (a Segítsüti felirat kétszer, plusz három szív), amik készítőjük szavaival leírva ilyenek: "étcsokoládé kívülről, belül egy kevés selymes fehér csoki ganache és konyakos étcsoki ganache öleli körbe a konyakban érlelt meggyszemet".

A tortarecept itt olvasható.

A végeredmény egy 4,5 kilós (!), 26 cm átmérőjű konyakmeggy torta.

Csak hardcore édesszájúaknak.

25 dkg aszalt szilva
5 ek. konyak
2,5 dkg kakaó
10 dkg 60%-os étcsoki
5 dkg vaj
18 dkg porcukor
4 tojásfehérje
9 dkg liszt
1 dl forró víz
1 tk. őrölt fahéj
vaj a kikenéshez

Még mindig téli üzemmódban nyomjuk, az elfekvő aszalt szilva csomaghoz kerestem egy receptet, és felfedeztem ezt a gasztroblogokon népszerű BBC Good Food receptet. Nem véletlenül csinálták meg sokan, tényleg egyszerű és isteni finom, valamint pusztítja az elfekvő tojásfehérjéket is a mélyhűtőből.

A szilvákat félbevágom és rájuk locsolom a konyakot, kicsit mikróban megmelegítem és hagyom őket állni negyedórát. A kakaót, a csokit, a vajat és 14 dkg porcukrot a forró vízzel felöntöm és kis lángon addig melegítem, amíg minden össze nem olvad. A szobahőmérsékletű tojásfehérjéket kemény habbá verem, félidőnél hozzáadom a maradék 4 dkg cukrot. Hozzáforgatom a fahéjjal elkevert lisztet, majd a csokis keveréket. A tésztát kivajazott, 20 centis tortaformába öntöm, kirakom az aszalt szilvákkal és a tetejére öntöm a megmaradt konyakot. 190 fokra előmelegített sütőben kb. 30 perc alatt készre sül.

A BBC Good Food 101 csábító desszert receptje

5 dkg kuszkusz
20 dkg 65%-os étcsoki
5 tojás
18 dkg porcukor
11,5 dkg mandula, kesudió és törökmogyoró
7,5 dkg liszt
11,5 dkg meggybefőtt
a tetejére porcukor

Szeptember óta tervezzük kábé az újszülött látogatását, ami csak nem akart összejönni, pedig már az ajándékruhát is beszereztük karácsony előtt (előrelátóan egy számmal nagyobbat a jelzettnél). De végre senki nem mondta le előző nap különböző okok miatt, és úgy éreztem, hogy ha komplett vacsorát ütnek össze nekünk az öthónapos mellett, legalább egy kis desszerttel járuljunk hozzá a kajához.

Ciki, de tagadhatatlan tény, hogy mostanság a sütésekre mérsékelten készülök rá bevásárlásilag. Gondoltam, van itthon csoki, liszt, tojás, egy jó kis csokitortát csak megoldok félkézzel is. A megfelelő szakácskönyvet lapozgatva meg is akadt a szemem egy egyszerű (=ébrenléti állapotban lévő leánygyermek mellett elkészíthető) kevert tortán, kezdem a lista alján: 11,5 dkg koktélcseresznye, áhá, van itt még a hűtőben maradék meggybefőtt a kicsi Vú-féle alkotásból. Kimérem: koccra 11,5 dkg. Isteni jel, köszönjük, Emese, akkor ezt csinálom.

Ugrás a lista elejére: polenta. Anyád. Aki nyilván nem tart otthon polentakészleteket. Lázas keresgélés (nem polenta, hanem helyettesítő lehetőségek iránt) eredményeként diadalittasan előkaptam a kuszkuszos dobozt. Csoki pipa, tojás pipa, porcukros dobozt kiporolom, necces, de megvan a kívánt mennyiség, úgyhogy pipa, hogyaszondja: mandula. Anyád. Hova tűnt a csomag dióm?, kezdem a héttörpézést. Tökmag van, de ezt azért ne. Pucolt szotyi van, de ezt azért ne. Nem hiszem el, hogy majd minden itt áll glédába, kivéve egy adag nyomorult csonthéjast?!? Majd bevillan, hogy kaptunk karácsonyra fél kiló diákcsemegét. Amiben tadam, boldog vigyor: ott figyel a mandula! De van-e belőle elég? A zacskó átguberálása után a felsőbb erőhatalmak 7 dekánál röhögve felmutatták középső ujjukat. Kesudióval kiegészítve már 10 deka, mókuskáim! Na még egy kis törökmogyorót neki! Ippeg összejött a kívánt mennyiség, és ennek örömére már csak össze kellett ütni, ami már sokkal kevesebb izgalommal járt.

A kuszkuszra annyi forró vizet öntök, hogy ellepje, és lefedve hagyom állni, amíg fel nem szívja a vizet. 26 centis tortaformát kivajazok, kibélelem az alját sütőpapírral. A csokit megolvasztom vízfürdő felett. A tojássárgákat habosra verem a porcukorral, majd belekeverem az olvasztott csokit szintén a kézimixerrel. Utána hozzákeverem a kuszkuszt, a megdarált mandula-kesudió-törökmogyoró keveréket és a lisztet. A tojásfehérjékből csipet sóval kemény habot verek, és a csokis tésztakeverékhez forgatom. Végül a felezett meggyeket is beleteszem, a formába öntöm és kb. 45 percig sütöm 190 fokra előmelegített sütőben. Amikor kihűlt, a baba nevét kiraktam rá sütikiszúróból és megszitáltam porcukorral. Nem egy nagyon édes torta, de  tartalmas, és a csoki nagyon markáns benne, meggyből viszont simán többszörös mennyiséget is elbír.

A Chocolate&Coffee receptjét formáltam a spájzhoz :).

A kekszekhez:
26 dkg liszt
3 dkg holland kakaópor
25 dkg szobahőmérsékletű vaj
10 dkg porcukor
1 tojásfehérje
2 csipet só

A teknősbékákhoz:
2 dl meggybefőttlé
meggybefőtt
2 nagy csipet agar-agar (helyettesíthető porzselatinnal megfelelő mennyiségben)

2,5 dl tejszín

Kicsi Vú megkért, hogy blogszülinapja alkalmából vendégposztoljak nála, amire nagy örömmel vállalkoztam, majd hamar jött a hosszas fejtörés, hogy "de mit?". Stílusosan valami szecsuáni borsosat kellett volna, mert ez az ő hagyatéka az én konyhámban - tőle kaptam az első csomagot, ami szerelmet gerjesztett első látásra :) és hosszútávú használatot. De kicsi Vú mellé az ember nem nagy darab húsokat képzel el, amik szecsuáni borsban hemperegve, közepesen átsülve elterülnek a tányéron, hogy nesze, aranyos, hepibörzdéj :). Nem, ide valami kis édesség kell, és valami kedves, olyasmi, amitől mosolyog, nem egy brutál krémes torta. Bár azt hiszem, ezt is hívhatnánk dekonstruált Fekete-erdő tortának :), az kellőképp proccos lenne, de a teknősbékás Fekete-erdő keksz talán találóbb.

Hommage à kicsi Vú megoldással az alap - a kakaós sablé Viennois - tőle származik, és a "bevált recepteken" ne változtassunk. Úgyhogy a lisztet és a kakaót összeszitáltam, a vajat a porcukorral habosra vertem, majd hozzáadtam a tojásfehérjét, a sót, és fokozatosan a kakaós lisztet. Itt hívnám fel a figyelmet arra, hogy a kézimixer és a 3 év alatti társalkotó még mérsékelten kompatibilisek egymással, de legalább a konyha felmosását is sorra keríthetjük... A keveréket 1 órára a hűtőbe tettem, majd folpackba csomagolva kb. 6 cm átmérőjű rudat formáztam belőle. Még két óra a hűtőben, majd felszeleteltem kb. centis vastag karikákra. Hogy kicsi Vú miként hozott ki ebből a mennyiségből 40 darabot, az számomra a konyhaművészet nagy rejtélyeinek egyike, én megfeszülve is csak 14-et abszolváltam. 180 fokra előmelegített sütőben, sütőpapírral bélelt sütőlapon 15 percig sütöttem őket (kicsit megdagadnak, hagyjunk köztük távot), majd rácson hagytam kihűlni.

Amíg sülnek a kekszek, jöhetnek a teknősbékák. Előre szólok, hogy a formát moestől kaptam, őt lehet zaklatni forrás iránt :). A meggybefőtt levéhez hozzászórom az agar-agart (agar-agarat?), majd felforralom. Mindegyik teknősbékába merek egy nagyon picit belőle, majd beleteszek a páncéljába egy-egy szem meggybefőttet, és a forma tetejéig merem rá a maradék meggylevet. Ha kihűlt, mehet egy kicsit a hűtőbe.

A tejszínhabot felverem, és ha keksz teljesen kihűlt, jöhet az összeállítás: mindegyikre nyomok egy habrózsát és teszek mellé egy teknősbékát :). Igazából nem gondoltam át alaposabban a dizájnt, így utólag megideologizálva mondjuk kakaótengeren tejszínhab-sziget felé úszik az állat :), és közben a Happy Birthday-t dúdolja à la Marilyn :), de a háromféle állag és íz miatt ideológia nélkül is finom. Remélem, Vúnak is tetszik. Boldog blogszülinapot!

Kicsi Vú receptje alapján.

16 dkg dió
4 érett banán
3 dkg kakaó
15 dkg porcukor
1 cs. sütőpor
1/4 tk. só
12 dkg rizsliszt
10 dkg liszt
10 dkg csokispagetti (hiányában durvára vágott étcsoki vagy csokilencse)
2 felvert tojás
12 dkg olvasztott vaj
1 tk. vaníliakivonat
a tetejére szóráshoz nádcukor

formához vaj + liszt

A karácsonyi hazaútból visszatérve a fagyasztóból négy darab banán nézett velem szembe, mikor inspektáltam az új évi készleteinket. A pillanatnyi döbbenet után eszembe jutott, hogy indulás előtt úgy félórával dobtuk be szegénykéket oda, hátha lehet majd velük valamit kezdeni később, elvitelre esély nem volt (talán a fülünkre akaszthattuk volna őket). Rögtön a banánkenyér ugrott be, csokival turbózva, úgyhogy ennek megfelelően kezdtem el receptet keresni. Még volt a Líviától tavasszal kapott csokispagetti-készletből is, arra gondoltam, viccesen nézne ki a banánkenyér, ha vékony csokicsíkok mintáznál. S lőn.

A banánokat villával összezúztam, a diós durvára vagdostam és száraz serpenyőben megpirítottam. A rizsliszt úgy került a képbe, hogy nyilván úgy áll neki az ember sütit sütni, hogy van otthon megfelelő mennyiségű liszt, kivéve, amikor nem :) - ilyenkor jönnek a vészmegoldások... Másszóval ki lehet lőni sima liszttel. A csokispagetti kivételével mindent összekevertem, majd nagyon óvatosan ezt is beleforgattam, majd a tetejét megszórtam nádcukorral. Kivajazott, kilisztezett hosszúkás kenyérformába kanalaztam a masszát, és 180 fokra előmelegített sütőben kb. 55 percig (tűpróbáig) sütöttem. Finom, morzsálódós tömör gyönyör, hideg télre ideális.

A spájz tartalma fényében a Joy of Baking receptje változott át.

40 dkg liszt
20 dkg nádcukor
1 tk só
1 csapott ek. sütőpor
25 dkg vaj
20 dkg zabpehely
12 dkg szárított tőzegáfonya
3,5 dl író

Scone-nak indult. Határozottan. Fejvakartam erősen, mikor a bölcsiből üzentek, hogy megünneplik a gyerek szülinapját, jó lenne, ha vinne be magával valami finomságot. Mert az egy dolog, hogy az enyém nagyjából mindenevő, de van ott 4 hónapos is, meg még pár kétévesnél fiatalabb. És ugyan szuperjó bölcsi, de az itteniek nem szoktak annyit agonizálni a gyerekek étkeztetésén, mint otthon, ami addig jó, hogy felírták, az enyémnek mit lehet és mit nem, de nyilván nem vetik laborelemzésnek alája, hogy mit küldök be, tehát nem árt, ha egészséges-féle. Feltéve, de meg nem engedve, hogy egyévesnél fiatalabbnak nem adnak belőle, éreztem, hogy a tojás nem jó ötlet, a csoki nem jó ötlet, a csonthéjasok nem jó ötlet, ne legyen sok liszt, ne legyen sok cukor, ne nagyon tejtermékezzünk, de azért legyen finom is, egészséges is, méz, mint allergizáló nem jön szóba, mák nyista... És itt akkor már kezdtem eléggé magamba borulni.

A boltban szembejött megmentőm, a zabpehely (eddig sose láttam a sarki közértben). Hurrá, valami zabpelyhes bizbasz csak jó, azzal emlékezetem szerint nem szokott gond lenni. Szárított áfonya közvetlenül mellette, még jobb. Scone lesz ez, a barista-tanfolyamra egy nagyonbio, nagyonegészséges gondolkodású anyuka azt hozott magával, ha neki jó, nekem is jó. Nyilván nem hagyom zavartatni magam azon apróbb tény által, hogy a büdös életben még semmi zabpelyheset nem csináltam. Tehát scone, mint már említettem volt.

Mindent megvettem, haza, jöhet a scone-sütés, receptet felszoroztam ipari mennyiségekre, itt-ott korrigáltam, alsó hangon 12 gyerekkel kell számolni, és tudom, az enyém mennyit eszik :). Mérlegre tál, belegórtam a cukrot, a sót, a sütőport, és itt kellett volna jönnie a lisztnek. Jött is. Az előírt 70 deka helyett a zacskó erőteljes kiporolása után összejött egy sovánka 40. Mert lisztet nyilván nem vettem, HISZEN van otthon. Bolt már zárva. Hű. Receptet nagyjából arányosan igyekeztem korrigálni, amennyire lehetett, de a scone-projekt itt egyértelműen bedőlt. Hozzáadtam az olvasztott vajat, a zabpelyhet, az apróra vágott szárított tőzegáfonyát, az írót, összekevertem sűrű, ragacsos masszává. Sütőpapírral bélelt tepsibe kanalaztam, kiskanálnyi kupacokkal, távot hagyva közöttük, majd mentek a 190 fokra előmelegített sütőbe. És rettegve figyeltem, hogy mi a túró sül ki ebből 15 perc múlva. Hát mi? Zabpelyhes-áfonyás bölcsődei keksz :), úgy 120 darab. Ízre rendben volt, szépen megtelt egy nagy tál vele, mehetett másnap intézményes keretek közé. Rettenetesen vihogtam, amikor délután emberem felhívott a beszámolóval, hogy a dadusok jelezték: nagyon bejött mind nekik, mind a gyerekeknek a spéci magyar finomság.

A Joy of baking receptje sikerült kellemesen félre :). 

2 tojás
3 ek. porcukor
2 ek. darált dió
2 dkg dara
2 dl tej
1 ek. porcukor
1 ek. vaníliakivonat
vaj
1 ek. barna rizsliszt
tálaláshoz porcukor és vízzel higított eperlekvár

A dara nemigen akar fogyni a polcról, úgyhogy amikor egy gyors és gyerek mellett elkészíthető édességet kerestem, úgy döntöttem, ideje végre túllépni a szemezős fázison és felhasználni belőle egy keveset (főleg, hogy lisztet elfelejtettem venni). Maradt az előző napi dióstésztából némi darált dió, az is meglelte helyét. A mennyiség nagyon kevésnek tűnhet, de kettőnknek ebédre és vacsorára is kitartott desszertnek.

A tojássárgákat a 3 ek. porcukorral habosra kevertem, beleszórtam a darát, a diót és hozzáforgattam a felvert tojásfehérjéket. Egy nyolcas minikuglóf-formát kivajaztam és megszórtam rizsliszttel, belekanalaztam a keveréket (úgy a harmadát töltötte ki), és 180 fokra előmelegített sütőbe csaptam, aranybarnára sütöttem. Amíg sült, a tejet, az evőkanál porcukrot és a vaníliakivonatot összeforraltam, majd rákanalaztam a tésztahalmokra, amik szépen beszívták, és visszatessékeltem 10 percre a sütőbe. Tálalásnál megszitáltam porcukorral és vízzel higított eperlekvárt kanyarintottam köré. Melegen és hidegen is finom volt.

Horváth Ilona receptje az eredeti.

A huszonhetedik te magad légy! - mondá a költő, vagy valami ilyesmi :). Miután tavaly ügyesen kizártam magam a segítsütizők köréből a magyarországi lakóhely kitétellel, ezt követően kéztördelve a partvonalról figyelhettem, hogy miként alakul a licit, izgulhattam végig az egészet. Na, ezt még egyszer képtelenség lenne kibírni :), úgyhogy idén bekunyeráltam magam a csapatba és anyósom konyhájába :) (köszönöm!), szóval a 2010-es Segítsütire én is sütök. A külföld miatt én egy kicsivel később, május elején tudom átadni a nyertesemnek a tortát.

Az ötlet, hogy a koraszülötteket támogatjuk, elég korán jött, lényegében már tavaly a közös sütizés után említettem egy-két embernek. Személyesen nem vagyok érintett, Rózsaszín masszív sztahanovista volt, elég hosszasan túlórázott a  gyárban :), de nagyon sok helyen szembefutottam velük a neten: például luciánál, Südvénél, Ruhafalvánál, és nagyon meglepett, milyen nagy az arányuk (8-10%) az újszülöttek körében. Úgyhogy idén két koraszülött osztálynak megy majd a támogatás, a budapesti Péterfy és a miskolci megyei kórházban.

És akkor már csak a sütit kellett kitalálni. Egy biztos pont volt: a csokibékák, "alájuk" kerestem valami finomságot, és sikerült is.

A tortához:
13 dkg vaj
15 dkg liszt
egy csipetnyi só
fél tk. sütőpor
20 dkg jó minőségű étcsoki
5 dkg chilis étcsoki
25 dkg nádcukor
1 tk. vaníliakivonat
2 tojás
1,5 dl tejföl
30 dkg sózott pisztácia (ebből jut a tetejére is)

A mázhoz:
1 dl tejszín
10 dkg jó minőségű étcsoki
csokibékák :)

Először megpucolom a pisztáciát a kemény héjától, majd leöntöm a magokat forrásban lévő vízzel. Egy perc után leöntöm a vizet róluk, és megtisztítom őket a belső héjuktól is. Papírtörlőre kiterítve hagyom őket megszáradni, majd apróra vágom.

A sütőt előmelegítem 180 fokra. Kivajazok egy 26 cm-es tortaformát, az oldalát kilisztezem, és az aljára sütőpapírt teszek. Összekeverem a lisztet, sütőport, sót. Forrásban lévő víz felett egy tálban összeolvasztom a kétféle csokit és a vajat (a tál alja ne érjen a vízbe). Belekeverem a cukrot, a vaníliakivonatot, a tojásokat, a tejfölt és egy maréknyi kivételével a pisztáciát, végül a lisztes keveréket. A formába öntöm a tésztát, elegyengetem, és kb. 50 percig sütöm, amíg egy fogpiszkáló kicsit morzsásan jön ki. Hagyom a formában 5 percet hűlni, majd a rácson kihűlni teljesen.

A mázhoz a tejszínt forrásig főzöm, majd beletördelem a csokit. Hagyom 5 percig állni, majd sima krémmé keverem. Ha kihűlt, a tortára kenem. Amikor kezd kissé dermedni, a közepére szórom a pisztáciát, és a szélére sorakoztatom a csokibéka-hadsereget.

Martha Stewart receptjét módosítottam.

A receptre itt lehet licitálni 2010. április 2-án éjfélig, 1000 Ft a kikiáltási ára. A torta mellé a kedves nyertes kap egy doboz csokibékát is, hogy ha megjött hozzá a kedve, ő is meg tudja sütni a sütit. Segítsétek a korababákat, és licitáljatok erre vagy a többi 26 remek süteményre!

Tavaly jól lemaradtam a Down-szindróma világnapjának első hazai beharangozójáról, csak gyereknapra tudtam összedobni egy kis sütit. Na de most! Eszenyi Enikő (kézcsók, virág, minden jár neki) ismét tágra nyitja a Vígszínház kapuit, és gazdag programok sorával vár minden kedves látogatót, aki 2010. március 21-én vasárnap reggel 9-től elmegy hozzájuk. Hogy mennyire fontos a nyilvánosság, az ismeretszerzés ebben a témában, azt Kisari Károly (a Down Egyesület elnöke) számomra nagyon meglepő és pozitív információja mutatja: "Röviden a tavalyi eredményekről: telt ház a Vígszínházban, a téma markáns megjelenése a médiában, a kampány hatásaként három örökbe fogadni akaró szülő jelentkezett a Down Dada rendszerbe, és egy éve nem kerültünk kapcsolatba szülőkkel, akik le akartak mondani babájukról, viszont nagyon sok új család keresett meg minket tanácsokért."

Nagy sajnálatomra nem leszünk otthon, pedig borzasztó szívesen elvinném a kiscsajt, úgyhogy csak az információ terjesztésével tudok segíteni. Csináltam egy kis kekszet a nagy napra, ami vidám, szabálytalan és finom :).

18 dkg vaj
20 dkg porcukor
2 tojás
1 tk. vaníliakivonat
40 dkg liszt
1 tk. sütőpor
1 tk. só
8 dkg mini Smarties (6 pici doboz)

A puha vajat a cukorral habosra keverem, hozzáadom a többi hozzávalót a csoki kivételével, összegyúrom, fóliába csomagolva legalább egy órára a hűtőbe teszem. Lisztezett lapon kb. fél centi vastagon kinyújtom, és kiszúrom a formákat. Úgy emlékeztem, Andi barátnémtól "jól jön ez majd!" felkiáltással betű- és számformákat is kaptunk, de kiderült, hogy csak betűket. Na de mire jó az OBZI? :) Kis átalakítással létrehoztam a négy számot, kiraktam a mini Smartiesokkal, a többi tésztát pedig O betűkkel szúrtam ki. Sütőpapírral bélelt tepsibe pakoltam őket, 180 fokra előmelegített sütőben elvileg 8-12 perc kell nekik, nekem sikerült némileg túlsütni a vékonyka betűket. A tésztamennyiség feléből lett két tepsi, úgyhogy a másik felét lefagyasztottam.

Jó szórakozást kívánok minden kedves résztvevőnek vasárnapra, tényleg legyen víg tőlük a színház!

Nigella receptje (Domestic Goddess)

18 dkg marcipán
12 dkg puha vaj
10 dkg nádcukor
5 dkg porcukor
2 tojás
3 ek. kakaópor
15 dkg liszt
1 tk. sütőpor
10 dkg étcsoki

Most már valaki mutassa meg a naptárat az időjárásfelelősnek. Hideg van, hideg van, hideg van, én pedig meleget szeretnék, friss, piros gyümölcsöket, napsütést, tengerparti kirándulást, virágszőnyeget az utcákra, nyári gumit a kocsira, és egyáltalán.  Addig is, amíg mindez bekövetkezik, valamivel pofán kell csapni Holle anyót (részemről egyébként a dead opció mellett tenném le a voksomat :) ), beizzítani a sütőt és lélekmelengető édességet tolni fázó gyomrunkba. Mindennek előkészítésére körülbelül 15 perc állt rendelkezésre és a spájz meglévő tartalma, amíg a Bevásárló Babakocsis Egység elment beszerzőútra.

A vajat és a cukrokat (nem volt itthon elég nádcukor, lásd beszerzőút szükségessége, ezért a kényszerű porcukorhasználat) habosra keverem, hozzáütöm a tojásokat, mehet bele a liszt, a sütőpor, a kakaó és alaposan eldolgozom. A marcipánt nagyobb, a csokit kisebb darabokra vágom, és egy maréknyi kivételével a masszához keverem. Sütőpapírral bélelt kenyérformába lapátolom (elég tömör tészta), elegyengetem és a tetejére szórom a maradék marcipán- és csokikockákat. 180 fokra előmelegített sütőben kb. 35-40 perc alatt készre sül (megemelkedik, a tetején a marcipán aranybarna lesz). Legfinomabb és a legpuhább még frissen, langyosan, másnapra kissé kiszáradt a maradék, hiába takartuk le. Holle anyó meg BIK :).

A Chocolate&Coffee receptjét módosítottam.

Remélem, mindenkinek kellemesen teltek az ünnepek, és boldog új évet kívánok az erre látogatóknak, elnézést a hosszas hallgatásért, a sok kicsi végjátéka és a hazautazás-rohangálás minden energiámat elszívta. Kis prekarácsonyi receptkonzerv jön, Hobbiszakács kitalálós blogjátékára küldtem el ezt az opuszt, és most ide is felkerül, mert nem túl sok mézes receptet szoktam alkotni.

Szinti-pop, szinti-pop, gyerekkórus in-dul:

Mókuska, mókuska, felmászott a fára,

leesett, leesett, eltörött a lába,

doktor bácsi, ne gyógyítsa meg,

huncut a mókus, újra fára megy.

Azt hiszem, ha még egyszer intézményes keretek közt óhajtok felsőoktatási tanulmányokat folytatni (nincs sok esélye), valami olyan szak felé veszem az irányt, ahol a gyerekdalok pszichológiájából lehet szakdolgozni :). Mostanság alaposan elmerültem a témában, naponta sokszori ismétlések pusztítják agysejtjeimet, néha rajtakapom magam, hogy elbambulva a buszon is ilyeneket dünnyögök (az utódnemzés akut és káros mellékhatásai...). Úgyhogy amikor férj mézes puszedli-féleséget kért, bekapcsolt a fejemben a magnó :), és azonnal tudtam, mi a megfelelő forma hozzá.

7 dkg porcukor
25 dkg méz
4 dkg vaj
50 dkg liszt
2 tojás
3 g szódabikarbóna
1 g őrölt fahéj
dió

A vajat habosra keverem a cukorral, majd hozzáadom a mézet és a tojásokat. Belekeverem a lisztet, a szódabikarbónát és a fahéjat tésztát gyúrok belőle (ragadni fog). 15 percre a hűtőbe kerül, majd még lisztezés segítségével kb. 5 mm vastagra kinyújtom, kiszaggatom a mókusformákkal (courtesy of IKEA), és diódarabokat nyomok bele szemnek. 200 fokra előmelegített sütőben kb. 15 perc alatt kisül, ha kihűlt, légmentesen záródó dobozba téve hetekig puha marad. Fára ne engedjük :).

A desszert.eu receptjét használtam fel.

A tortához:
40 dkg sárgarépa
15 dkg apróra vágott dió
5 dkg darált mandula
4 tojás
23 dkg vaj
23 dkg nádcukor
1 kicsi narancs reszelt héja és leve
18 dkg liszt
fél csomag sütőpor

A tetejére:
2 ek. görög joghurt
10 dkg porcukor
1 kk. citromlé

Ennél a receptnél már elég régóta ott figyel a könyvjelző, ideje volt már sorra keríteni. A tojássárgákat habosra keverem a cukorral, hozzáadom a vajat, a lisztet, sütőport, darált mandulát, a megpucolt és reszelt sárgarépákat, és a diót. A tojásfehérjéket kemény, de nem száraz habbá verem, és óvatosan beleforgatom a masszába. 26 cm-es tortaformát kivajazok, sütőpapírral kibélelem az alját, és belekanalazom a tésztát, 180 fokra előmelegített sütőben kb. 1 órát sütöm, amíg szép aranybarna nem lesz.

Gondoltam, teszek rá klasszikus krémsajtos borítást, krémsajt éppen nem volt itthon, de az én drágaságom pont indult a boltban, úgyhogy én hülye, rábíztam ezt a tételt. Miután elmagyaráztam neki, hogy miként néznek ki a krémsajtok, azokon belül is koncentráljunk a natúr változatokra, a boltban mely részen találhatóak, konkrétan elhagyta a számat az a mondat, hogy "jó lesz a Philadelphia". Ember hazatér, és kissé bizonytalanul a kezembe nyom két miniatűr kenhető sajtot, azzal a kérdéssel, hogy "ugye ez jó lesz, ezen kívül csak Philadelphia volt". Ilyenkor jól jön, hogy egy évig jártam jógázni :). A krémsajt kiesésével szemügyre vettem a hűtőt, és úgy döntöttem, próbálkozzunk meg a joghurttal, mint alappal. A fenti hozzávalókból kikevert borítás finom, de kissé híg lett, és mivel az utolsó adag porcukrom tűnt el bele, így vállat vontam, és ráöntöttem.

Finom, tömör gyönyör torta, nyolc személynek elég, kis szeletek is nagyon laktatóak belőle. 

Traditional British Cooking receptjét formálgattam.  

 

7 dkg nádcukor
7 dkg vaj
7 dkg liszt
4 tojás
3 dl tej
10 dkg darált dió (egy kevés cukorral)
10 dkg csokireszelék
10 dkg szőlőlekvár
olaj a sütéshez
porcukor a tetejére

A palacsinta valamiért nekem mindig a klasszik tekerős megoldással volt egyenlő, és ez a csúsztatott változat gyanús volt, hogy kvázi félig nyers marad. Úgyhogy életemben először futottam neki, de végül úgy döntöttem, megmaradhat a menün.

A tojássárgákat kikevertem a cukorral, ment hozzá a vaj, a liszt, a tej, és a fehérjékből felvert kemény hab. Kicsit furcsa állagú lett a tészta, legközelebb lehet, hogy inkább a hagyományossal próbálom meg, mert a sok cukor miatt még teflonban és az olaj ellenére is hajlott a letapadásra. Kevés forró olajon egyik oldalát pirosra sütöm, majd mehet a tálra, megszórom a darált dió egy részével. Következő palacsintot ugyanígy kisütöm, rácsúsztatom, megszórom a csokireszelék egy részével. A harmadik réteg hígabb fajta szőlőlekvárt kap (anyukám műve), és így tovább, amíg el nem fogy a tészta és a töltelék. 200 fokra előmelegített sütőbe megy 15 percre, porcukorral megszórva tálalom. A kép nem tudom, mennyire csalóka, ennyi anyagból nem lesz egy hű de nagy palacsintatorta, inkább kétszemélyesnek mondanám. 

Pelle Józsefné: Minerva Nagy Szakácskönyve receptje. 

A tésztához:
12 dkg vaj
5 dkg porcukor
3 dkg kakaó
csipet só
1 kk. mandulaaroma
15 dkg liszt

A lekváros réteghez:
15 dkg meggylekvár
1 ek. kirsch (cseresznyepálinka)
10 dkg csokilencse

A mandulás habhoz:
4 tojásfehérje
18 dkg darált mandula
csipet só
20 dkg porcukor
1 ek. mandulaaroma
5 dkg szeletelt mandula

Megpróbálok az utazáshegyek és az ismételt, szeptemberi munkakezdés nyűgössége után visszamászni a fedélzetre, és ismét rendszeresebben írni. Ez nem könnyű mostanság, mert kis Birodalmi Lépegetőnk nem sok szabadidőt hagy, főzni általában este 8 után tudok, amikor kidől, többnyire akkor is csak valami egytálételt (pl. chili con carne-t) másnapi ebédnek - jelenleg ennyi a konyhai alkotásaim netovábbja. Sütés? Az mi? :) De az édességhiány nagy úr, Egyesek végül a délutáni műszakból is bevállaltak annyit, amennyi idő alatt összedobtam ezt a gazdag, laktató, tojásfehérjegyilkos süteményt. 

Elektromos habverővel összeverem a tésztához valókat, amíg morzsás állagot nem kapok. Ezt egy kivajazott alufóliával bélelt, 20x30-as tepsibe nyomkodom, megszurkálom villával, és 160 fokra előmelegített sütőben 20 percig sütöm. Kiszedem, 190 fokra tekerem a sütőt, a tésztán szétkenem a pálinkával elkevert lekvárt (lehet savanykásabb is, pl. ribizli, talán az jobban ellenpontozza a tészta és a hab édességét), és megszórom a csokilencsével. A fehérjéket a csipet sóval elkezdem verni, beleszórom a darált mandulát, a cukrot és a mandulaaromát, addig verem, amíg jól el nem keveredik és habos nem lesz (nem habcsók keménységűre van szükség, sokkal lágyabbra). A habot a lekváros-csokis rétegre öntöm, és megszórom a szeletelt mandulával. Újabb 20-25 percre visszakerül a sütőbe, amíg szép aranybarna nem lesz a teteje. Kihűlés után szeletekre vágva tálalható, gyermek háta megett sutyiban befalandó :). 

The Ultimate Cookie Book receptje az eredeti.  

A tésztához:
4 tojás
22 dkg nádcukor
1 ek. vaníliakivonat
15 dkg olvasztott vaj
18 dkg liszt
fél csomag sütőpor
10 dkg fenyőmag

A tetejére (aljára):
fél sárgadinnye
15 dkg áfonya
15 dkg nádcukor
1 ek. vaníliakivonat
1,5 dl víz

Nem emlékszem, hogy valaha is sárgadinnyével készült süteménybe ütköztem volna akár élőben, akár netes recept formájában (ettől még nyilván létezik, csak nem túl gyakori). Kicsit túlvásároltam magam mézédes dinnyéből, és fejben mellétettem a neheztelő dünnyögést, miszerint egy ideje nem sütöttem semmit. Receptet nem kerestem sokat, célirányosan a Donna Hay magazinból kitépkedett fordított torta recepteket túrtam elő, amelyek közül az egyiket adaptáltam dinnyebarátomra. Önmagában nem mertem megkockáztatni, fejben kissé jellegtelennek ítéltem színben, úgyhogy tettem mellé némi áfonyát.

Egy 26 cm-es átmérőjű serpenyőbe szórom a cukrot, öntöm a vizet és a kivonatot, és közepes lángon kavargatva addig főzöm, amíg a cukor el nem olvad. Beleteszem a héjától-magvas részétől megtisztított, cikkelyekre vágott dinnyét, öt perc múlva pedig a cikkelyek közé szórom az áfonyát. Pár percet kap még, majd lekapcsolom a gázt.

A tojást, cukrot, vaníliát elektromos mixerrel addig verem, amíg a keverék kétszeres mennyiségű nem lesz. Beleforgatom a lisztet, a sütőport, az olvasztott vajat - és a nagy lutrit, a darált fenyőmagot. Az eredeti recept darált mandulát írt, ami nem volt otthon. Se dió, se kesudió, semmi, csak negyed kiló fenyőmag, úgyhogy megvontam vállam, próbáljuk meg. Amikor a nyers tésztát megkóstoltam, hááát, szívtam a fogam, elég agresszíven dominált a fenyőmag. Mindenesetre már mindegy volt, rákanalaztam a serpenyőben pihegő dinnye-áfonya keverékre, becsavartam alufóliával a serpenyő nyelét, és 170 fokra előmelegített sütőbe tettem úgy 35-40 percre, tűpróbával ellenőriztem, hogy készen van-e. És hurrá, a sütés jót tett neki, agresszív fenyőmagíz eltűnt, kifordítva kellemes tészta a végeredmény, finom, ragadós gyümölcsös felső réteggel!

Donna Haymagazin 2007. őszi számából alakítgattam a receptet.