30 dkg csont nélküli rövidkaraj
1 doboz ananászkonzerv
1 kápia paprika
1 lilahagyma
1 negyed fejessaláta
fél doboz kukorica
1 ek. liszt
4 ek. szójaszósz
1 ek. balzsamecet
0,5 dl vörösbor
1 ek. citromlé
2 ek. olaj
só
bors

Az ananász és a hús párosítását én nagyon szeretem, ez egy nagyon gyors kis étel, ami színességével kicsit feldobja ezt az ocsmány időt.

A hús kockákra vágom, megszórom a liszttel. Az olajon megdinsztelem az apró kockákra vágott lilahagymát, majd rászórom a húst. Ha körbe megpirult, mehet mellé a csíkokra vágott paprika, az ananászkockák (levével), a kukorica, és a folyadékok, só, bors ízlés szerint. Ha a levét nagyrészt elfőtte, és csak egy nagyon kevés maradt a serpenyő alján, beleforgatom a csíkokra vágott salátát, és lekapcsolom. Háromszemélyes adag.

A raguhoz:
4 ek. olaj
2 közepes vöröshagyma
1 pirospaprika
50 dkg csirkemell
1 marék szárított erdei gomba
5 dl szárnyasalaplé
5 ek. liszt
2 ek. mustár
1 ek. fehér balzsamecet
1 ek. kirsch

A scone-hoz:
30 dkg liszt
1 tk. sütőpor
12 dkg vaj
5 dkg reszelt parmezán
1,5 dl hideg víz
só
bors
1 felvert tojás

Téliesre jár felénk az idő, de ahogy olvasom, otthon is erősen süvít a szél. Úgyhogy június ide vagy oda, mostanság melengető, gazdag ételeket készítek. 

A gombát beáztatom vízbe. Az olajon megfuttatom a hagymát, majd hozzáadom a kis kockára vágott csirkemellet és a paprikát, valamint a kinyomkodott gombát. Pár perc múlva megszórom a liszttel, majd felönöm a felforrósított alaplével. Belekeverem a mustárt, az ecetet és a cseresznyepálinkát, majd lassú tűz felett, gyakori kavarás mellett főzöm, amíg be nem sűrűsödik, majd átmerem kb. 20x30-as tepsibe.

A scone-hoz a lisztet, sót, borsot, parmezánt elkeverem, majd gyors mozdulatokkal morzsás állagúvá dolgozom össze a vajjal. Hozzáöntöm a vizet és tésztává gyúrom össze. Kiszaggatom kb. 1 cm vastag csillagokra, amiket némi átfedésben körben ráteszek a ragura. A felvert tojással megkenem a tetejüket, majd 200 fokos sütőben úgy 25-30 perc alatt készre sütöm. Háromszemélyes adag.

The Ultimate Chicken Cookbook receptjét variáltam át.   

70 dkg báránycomb
1 ek. őrölt koriander
1 ek. őrölt római kömény
őrölt feketebors
liszt
1,5 dl száraz fehérbor
2,5 dl alaplé
10 dkg aszalt sárgabarack
25 dkg előfőzött gesztenye
2 ek. olaj

Elnézést kérek a receptekért idejáró olvasóktól a kéthetes méla csend miatt, a Segítsüti projekt eddigi része eléggé energiaigényesnek bizonyult, plusz egy-két ezmegaz is közbejött. De most visszakapaszkodok a konyha fedélzetére, illetve eddig is jártam arra, csak a bejegyzések megírása késlekedett sokat. Na majd most.

Az utolsó adag gesztenyét, ami nem a Kisasszony gyomrába került :), ebben a raguban használtam fel. A húst felkockázom, megborsozom, és meghintem liszttel. Az olajat felforrósítom, a húskockákat megpirítom rajta, megszórom a korianderrel, a római köménnyel, majd felöntöm a fehérborral és az alaplével. Úgy 20 percig főzöm, majd beleteszem a barackot és a gesztenyét, kap még 10 percet. Basmati rizzsel ettük. Kétszemélyes adag. 

15 dkg chorizo
40 dkg csirkemell
34 dkg cannellini bab
40 dkg konzerv hámozott paradicsom
4 koktélparadicsom
1 nagy vöröshagyma
2 ek. olaj
só
bors

Egy gyors ebéd/vacsora Garytől, mert hétköznap minden 30 percen belül elkészíthető kaját nagyra értékelek :), és ember sem marad éhen délben. Ráadásul húsos, úgyhogy neki tökéletes :).

Az egyik evőkanál olajon megpirítom a felkarikázott chorizót mindkét oldalán, majd hozzákeverem a felkarikázott hagymát. Ha megpuhult, mehet bele a bab, a konzerv paradicsom, a félbevágott koktélparadicsomok, és fél konzervdoboz víz, 10 percet főnek együtt. Párhuzamosan egy serpenyőben a másik evőkanál olajon a sózott-borsozott, kis kockákra vágott csirkét pirítom meg, amit átkanalazok majd a paradicsomos szaftba. Rottyan kettőt, és készen is van. Kétszemélyes adag. 

Gary Rhodes: 365 receptje 

50 dkg marhahús
1 ek. liszt
10 dkg szalonna
1 salotta
2 kicsi vöröshagyma
1 dl konyak
3 dl vörösbor
2 dl húsleves
2 ág rozmaring
4 ág kakukkfű
só
bors

Jó kis ír Angus marhahúst kaptam, 1,5 kilót, és már háromszor megcsináltam ezt a remek burgundi marharagut, úgyhogy talán ideje megírni :).

A marhahúst felkockáztam és megszórtam a liszttel. A szalonnát csíkokra vágtam, száraz serpenyőben megpirítottam, majd hozzáadtam a húskockákat, az apróra vágott salottát, a felkarikázott vöröshagymákat, és tovább pirítottam. Ráöntöttem Egyesek Féltett Konyakkészletéből egy decit :), hosszú fapálcikával óvatosan meggyújtottam (tisztes távot kell tartani, szépen belobban). Ezután beleborítottam a vörösbort és a felmelegített húsalaplevet, valamint beletettem az összekötözött zöldfűszereket, sóztam, borsoztam. Békés csendesen elrotyogott bő egy órán keresztül; egy félóra elteltével hibát követtem el: miután éppen a Kettesszámú családtagot etettem, Egyesszámút megkértem, hogy keverje meg a ragut. No, férfiember kicsörtetett a konyhába, jóóó megkeverte - én meg miután kimentem, akkor láttam, hogy merő egy rozmaringlevél az egész :), nem szóltam előre, hogy óvatosan a zöldfűszerköteggel. A nagyját mindenesetre kiszedegettem belőle :). Vörösborral és bagettel finom. Kétszemélyes adag. 

A Larousse Gastronomique receptjét követtem hellyel-közzel. 

Egy nyilvános fülkéből felhívta Dotot White Plainsben. – Frissítsd fel az emlékezetem – kezdte. – Nem mondtál valamit egy balesetről?
– Dehogynem. És a természetes halálról is – felelte Dot. – De ki tudja manapság megmondani, mi a természetes halál, és mi nem? A biosárgarépa okozta fulladásos halálon kívül szerintem te vagy a legtermészetesebb halálozási ok, ami létezik.
– Kaptam egy pisztolyt.
– Igen?
– Egy automata huszonkettest, mert a hozzám hasonló fickók ezt kedvelik.
– Ez azért egy kicsit messze van a biosárgarépától.**

Piszke kiírásánál rögtön tudtam, hogy gasztroregények ide, nagy klasszikusok oda, én bizony a Bérgyilkos-sorozathoz nyúlok, mert imádom Blocktól a Keller-történeteket. A Bérgyilkos volt az első Agave-könyv, amit Férj kiszúrt egy könyvesboltban, azonnali függést okozott mindkettőnknél, aztán húzta maga után a kiadó összes többi remekművét is, amelyek mára három teljes polcot foglalnak el (csak azért ennyit, mert több példány a családban cirkulál).

John Paul Keller New Yorkban él csendesen, többnyire magányosan, bélyegeket gyűjt, néha lesz egy kutyája, időnként csajozik, de leginkább egy dolog különbözteti meg a város többi lakójától - a foglalkozása: bérgyilkos. Időről időre megbízásokat kap egy White Plains-i férfin, majd annak halála után a házvezetőnőjén, Doton keresztül, amiket különböző módszerekkel teljesít az ország különböző részeiben, bár néha sajátos erkölcsi szempontok alapján a célpont helyett inkább a megbízót nyírja ki :). A tetralógia abszurd helyzetei imádnivalóak, én különösen a zseniális Keller-Dot párbeszédek humorán szoktam nagyokat vihogni.

A kiírás után azonnal elővettem mind a négy kötetet, és most úgy olvastam végig, hogy gasztronómiai szempontból sasoltam őket. A könyvek legtöbbet emlegetett, rendszeresen visszatérő kulináris eleme Dot híres jeges teája :), amihez megkapjuk a sorozat egyetlen receptjét is:

– Ez pedig jó jeges tea, ami azt illeti. Valódi teából.
– És valódi jégből, lefogadom.
– A teászacskókat egy kancsó hideg vízbe rakom – magyarázta Dot –, ki a napra, és néhány órára otthagyom. Aztán a kancsót berakom a hűtőbe.
– Egyáltalán nem forralod fel?
– Nem kell. Éveken keresztül úgy csináltam, de aztán rájöttem, hogy ez így nem jó.*

Egyszer biztosan kipróbálom :), de most nem igazán van szezonja. Keller nemigen főz (bár elment a "Hogyan fejtsük meg a balti konyhaművészet rejtelmeit?" című tanfolyamra, de megállapította, hogy "elképesztő pofátlanság a kurzus tárgyát konyhaművészetnek hívni"* :) ), de sokszor jár étterembe, kávézóba, és időnként, hogy úgy mondjam, a gasztronómiát sajátosan használja :). 

Megint nagyon meleg volt, így Dot a teraszon várta egy kancsó limonádéval. – Keller, te pályát tévesztettél. Remek diagnoszta lennél. Alighogy megállapítottad, mi a baja, a férfi természetes halállal el is távozott az élők sorából.
– Történnek ilyen dolgok.
– Bizony – helyeselt Dot. – Ha jól tudom, beledőlt a tányérjába. A foltok talán örökre ott maradnak a nyakkendőjében.
– És milyen szép volt az a nyakkendő.
– Szívrohamot kapott, ahogy hallottam – mondta Dot. – Remélem, igazuk van, mert nagyon ritka, hogy valaki meghal, a szíve meg ver tovább. Hogy csináltad, Keller?
– Az összes energiámat a szívcsakrámba irányítottam – válaszolta Keller. – És akkor ezt az energianyalábot feléje küldtem, s ezt a szíve már nem tudta elviselni.
– Ha találgatnom kellene – nézett rá szúrósan Dot –, azt mondanám, hogy kálium cianid.
– Talált.
– Hogyan?
– Kicseréltem a sótartókat. Az övében a só tetejére cianid kristályokat raktam. Mindent alaposan megsózott.
– Márpedig az káros az egészségre. Nem érezhette volna meg a cián ízét?
– Amennyi sót használt, szerintem még a hús ízét sem érezte. Különben is, amikor rájössz, hogy nem ízlik…
– Már arccal a lasagnában vagy. A cián kimutatható, nem? Nem találják meg a boncoláskor?
– Csak akkor, ha keresik.
– És ha megnézik a sótartót?
– Amikor Dinsmore rosszul lett, páran odasiettek megnézni, mi lehet vele. Segíteni akartak – vonta meg Keller a vállát.
– Milyen rendes tőlük. És egyikőjük talán felkapta a sótartót?
– Nem lennék meglepve.
– És eldobta valahol az étterem és a reptér közt félúton?
– Ezen sem lennék meglepve.*

A mexikói éttermek Keller kedvencei, rögtön az első regény második oldalán felbukkan egy, a később sokat emlegetett oregoni Roseburgben. A huevos rancheros, a klasszikus mexikói reggeli, a második regényben kap szerepet, méghozzá az új-mexikói Albuquerque-ben; ez az egyik kedvenc történetem, ezért erre az ételre esett a választásom. Próbáltam specifikusan idevalósi receptet keresni, de amit találtam, annak autentikusságát a kommentelők mély megvetéssel köpködték :). Végül két receptből kevertem össze; Elise anyja hispán, ezért benne bíztam, de az övé vega volt, Keller pedig szereti a húst, úgyhogy a másikból átemeltem a chorizót. 

Az olajon üvegesre pirítom a vöröshagymát, majd hozzáadom a felkarikázott chorizót. Ha az is megpirult pár perc alatt, mehet hozzá a paradicsom, levestül. Közepes lángon hagyom kicsit rotyogni, majd hozzáadom a jalapeno paprikát (nem találtam frisset, aki azt akar használni, csak óvatosan), az őrölt római köményt, és sózom, borsozom. Ha kész, előmelegített tányérokba kanalazok egy keveset belőle, majd darabonként 1 kk. olívaolajon mindegyik tortillát oldalanként 1-1 perc alatt serpenyőben megsütöm, és a tányérokra teszem. Mehet rájuk a szósz, majd szintén 1-1 kk. olajon tükörtojásokat sütök, a tortillákra helyezem őket, és megszórom egy kevés apróra vágott korianderrel. Négyszemélyes adag, remélem megüti a "Hívj Csak Carlosnak" színvonalát :).

Elise receptjét és Lynn Nusom: Authentic Southwestern Cooking c. könyvét használtam forrásul.    

Keller ezen elgondolkodott. – Dot – jelentette ki –, én nem csináltam semmit.
– Dehogyisnem. Mexikói reggelivel kezdted minden egyes napodat.
– Huevos rancherosszal.
– Na tessék, én meg azt hittem, hogy a mexikói reggeli egy pohár víz és egy cigaretta.**

*Lawrence Block: Bérgyilkos (Agave Könyvek, Budapest, 2003, fordította [remekül, mint a sorozat összes részét]: Varga Bálint)
**Lawrence Block: Bérgyilkos a célkeresztben (Agave Könyvek, Budapest, 2005, fordította: Varga Bálint)

4 szelet csontnélküli sertéskaraj
8 szelet szalonna
2 körte
60 dkg krumpli
4 ág kakukkfű
1 nagy fej lilahagyma
olívaolaj
só
bors

A Zuram rápillantott a tévére a Saturday Kitchen közben, és megakadt a szeme Diana Henry tevékenységén, mert azonnal kiszúrta benne a lényeget: hagyma, krumpli, hús :). A körte meg, hát jó, ha muszáj, éppenséggel maradhat :). Meglehetősen egyszerűnek is tűnt, úgyhogy némi módosítással el is készítettem. 

Az alaposan megmosott krumplit héjastul vékony (kb. 1 mm) szeletekre vágom, kiolajozott sütőedénybe teszem, a tetejét is meglocsolom olívaolajjal, sózom, borsozom. Szétosztom rajta a kakukkfüvet és a felkarikázott lilahagymát. A körtéket elfelezem magházukat kivájom és a vágott felükkel lefelé a hagymarétegre teszem, közé pedig a fejenként két szelet szalonnába csomagolt hússzeleteket. A tetejére só, bors és olívaolaj kerül, majd az egészet a 200 fokra előmelegített sütőbe teszem. 15 perc múlva megfordítom a körtét és a hússzeleteket, és kicsit lejjebb véve a hőfokot még 40 percig sütöm. Kétszemélyes adag. 

Diana Henry receptje az eredeti.  

30 dkg sertéskaraj
1 nagy fej lilahagyma
20 dkg fehérszőlő
2 ek. olaj
1 ek. dukkah fűszerkeverék
1,5 dl Madeira
só
bors

Újabb villámkaja. Az olajon megfuttatom az apróra vágott lilahagymát, majd hozzáadom és fehéredésig sütöm a kisebb kockákra vágott sertéshúst, sózom, borsozom. Mehet bele a felezett szőlő - a Ready, Steady, Cookból tanultam, hogy a leggyorsabb ezt csinálni: a leszemelt szőlőkre ráteszi az ember a tenyerét és a kést alatta elvezeti -, megszórom a dukkah fűszerkeverékkel, és aláöntöm a Madeirát. Addig főzöm lassú lángon, amíg a leve felét el nem fövi. Kétszemélyes adag.  

2 padlizsán
olívaolaj
liszt
2 gerezd fokhagyma
40 dkg konzerv paradicsom
maréknyi bazsalikom
2 gömb mozzarella
5 dkg reszelt parmezán

Szeretjük ezt a paradicsomos-sajtos-padlizsános olasz finomságot, sokszor csinálom, csak eddig még mindig úgy alakult, hogy nem készült fotó róla. Nem tűnk soknak, de nagyon laktató a kétféle sajt miatt, több embernek natúr pulykamellet sütöttem mellé.

A padlizsánt vékony karikákra vágom, besózom, hagyom félórát állni, letörölgetem, liszttel megszórom, majd olajon aranybarnára kisütöm (ezt a feladatot ebben a körben anyósom végezte el helyettem, nagyon hálás voltam érte). Két evőkanál olívaolajon az apróra vágott fokhagymát megfuttatom, majd hozzáöntöm a paradicsomkonzervet, beletépkedem a bazsalikom felét, sózom, borsozom és mártássá főzöm (kb. 15 perc). A tepsibe szétkenek vagy két evőkanálnyit belőle, leteszek egy réteg padlizsánt, rákanalazom a fele paradicsommártást, a megmaradt bazsalikomot, megszórom a parmezán felével, majd megint egy réteg padlizsán, paradicsommártás, mozzarellaszeletek és a parmezán fele a tetejére. 180 fokra előmelegített sütőben kb. 30 percet üdül, amíg a sajt a tetején aranybarnára nem pirul.

Tessa Kiros receptje a Twelve-ből. 

A csirkepörkölthöz:
2 nagy, egész bőrös csirkecomb (összesen kb. 50 dkg)
2 ek. olaj
2 közepes vöröshagyma
2 közepes paradicsom
1 púpozott kk. őrölt pirospaprika
só
1,5 dl víz

A palacsintához:
3 tojás
20 dkg liszt
4 dl tej
1 dl ásványvíz
1 kk. sütőpor
1 kk. porcukor
csipetnyi só
1 ek. olaj

2,5 dl tejföl plusz a tálaláshoz
a sütéshez olaj

Az idegenbe szakadt ember lánya általában remekül elboldogul a helyi boltok kínálatával, nem zokog folyton otthoni dolgokért, alkalmazkodik, felfedezi és élvezi a nemzetközi ízek széles skáláját. Arra az esetre, ha eszébe jutna egy-egy klasszikus magyar étel, betáraz azért némi mákot, őrölt pirospaprikát a spájzba, vesz lengyel túrót a mélyhűtőbe, otthonról alkalmanként importál zöldpaprikát. Szerencsére nálam ritkán vannak ilyen vágyakozások a hazai kajákra, amikor jönnek, akkor meg egyszerűen engedek a csábításnak és megcsinálom őket.

A receptet általában nagy boldogan úgy reklámozzák, mint a "maradék csirkepörkölt" felhasználásának isteni módját - na de ha nincs ilyen maradék, akkor azt is gyártani kell. Az olajon üvegesre pirítom a hagymát, majd megszórom a pirospaprikával és beleteszem a kettévágott combokat. Körbeforgatom, majd felöntöm a vízzel, beleteszem a negyedelt paradicsomokat és megsózom. Alacsony lángon, lefedve kb. 50 percig főzöm, időnként fordítva egyet a húsokon, ha a víz elfogy alóla, egy nagyon keveset még alátöltök, de a szaft ne legyen túl híg. A palacsintához valókat csomómentesre keverem, szükség esetén még ásványvízzel hígítom (a szénsavas a jobb, de ha nincs, túl fogja élni simával is), ebből a mennyiségből 14 palacsintát lehet sütni. A pörköltszaftot a tejföllel elkeverem, a csirkehúst lebontom a csontokról, apróra vágom, hozzákeverek három evőkanálnyit a szaftból és a palacsintákba töltöm, összesen nyolcba lett elég. Én négybe hajtottam őket (akinek jobban tetszik, tekerje fel), sütőedénybe sorakoztattam és leöntöttem a tejfölös szafttal. 175 fokra előmelegített sütőbe ment úgy 10-15 percre (lényegében csak át kell forrósítani). Tálaláskor még lehet rá finom tejfölt kanalazni. Háromszemélyes adag honvágy ellen.

Pelle Józsefné pörkölt- és palacsintarecepjét vettem alapul.

1 közepes fej vöröshagyma
30 dkg marhahús
40 dkg krumpli
15 dkg bébi champignon
1 ek. szarvasgombás olaj
2 kk. kapribogyó
1 ek. balzsamecet
2+ 1 ek. olívaolaj
2 kk. szárított zsálya
1 dl fehérbor
1 dl tejföl
só
bors

A kockára vágott húst a szarvagombás olajjal, 1 ek. olívaolajjal, a balzsamecettel, a zsályával és a feldarabolt kapribogyóval összeforgatom és éjszakára a hűtőbe teszem. Az olajon másnap üvegesre pirítom a hagymát, hozzáadom a húskockákat, barnulásig sütöm, majd felöntöm vízzel és a fehérborral, sózom, borsozom. Ha a leve jórészét alacsony lángon elfőtte (kb. 30 perc), mehet bele az apró kockára vágott krumpli, a gomba és még víz. Ha minden puhára főtt (kb. 20 perc), lekapcsolom. A tejföllel meg kellett volna várni, amíg jobban kihűl, így némileg kicsapódott, de az ízén szerencsére ez nem módosított :). Háromszemélyes adag.

40 dkg sertés szűz (2 darab)
13 dkg gomba
4 közepes paradicsom
1 salotta
1 nagy gerezd fokhagyma
13 dkg kecskesajt
1+2 ek. olaj
2 dkg vaj
1,5 dl húsleves
0,5 dl tej
7 dkg krémsajt
1 csapott ek. liszt
1 ek. konyak
1 tk. őrölt szecsuáni bors

Valahogy első blikkre kevésbé macerásnak tűnt ez a recept, de erre menet közben döbbentem rá. És persze ha a saját dolgomat nehezítem, tovább tart :).

Az evőkanál olajon barnára pirítom a gombát, majd félreteszem. A serpenyőbe öntöm a másik 2 ek. olajat és a két darab húst félbevágva megsütöm benne, a vékonyabb részét oldalanként 6, a vastagabbat 8 percig sütve. Egy lábasban megolvasztom a vajat, az apróra vágott salottát és a zúzott gerezd fokhagymát üvegesre sütöm benne, majd megszórom a liszttel. Ha megpirult egy picit, felöntöm a húslevessel és a tejjel, amint elkezd besűrűsödni, beleolvasztom a krémsajtot és megszórom a szecsuáni borssal és lekapcsolom a gázt. Ezután könnyed mozdulattal beletöröm Férj Henessy-jébe a dugót. Dugóhúzóval megpróbálom kioperálni, minek eredményeként szépen morzsálódva az aranybarna folyadékba hull, a maradványok között egy nagyjából egyben maradt fél darab. Dugó családfájának emlegetése. Hosszasan. Szemlesütve bevallom bűntettemet a tulajdonosnak, majd zúzok vissza a konyhába problémamegoldani. Konyakot átöntöm egy kancsóba, majd Carter doktort meghazutoló kézügyességgel megpróbálkozom a darabok kioperálásával. A laparoszkópiás megoldás - fapálcikákkal - működésképtelennek bizonyul, úgyhogy marad a kés. Heroikus negyedórás munkával megmentem a konyakosüveg életét és a kártékony dugódarabokat maradéktalanul eltávolítom. Tisztítás, törlés, tamponálás, tölcsér keresése. Tölcsérbe szűrő, szűrőbe ruha, konyak óvatosan visszaönt. Mindezek után egy teljes evőkanálnyit a szószba keverek, most már csakazért is. A sütőt előmelegítem 200 fokra, a sütőedénybe pedig elkezdem rétegezni a dolgokat: alulra a gomba, rá a felkarikázott paradicsom, arra a centi vastag darabokra vágott hús, szósszal leöntöm és a tetejére szeletelem a kecskesajtot. 20 perc után kész. Tálalásnál kissé szétesett; szerintem ez a dugó bosszúja volt :). Háromszemélyes adag.  

Connie Straus: Oven Baked c. könyvéből variáltam.

10 dkg mirelit zöldborsó
25 dkg megpucolt, felkockázott krumpli
3 tojás
1 dl 0%-os zsírtartalmú natúrjoghurt
2,5 dkg alacsony zsír- és kalóriatartalmú, reszelt sajt
1 ek. olaj
só

A krumplit sós vízben megfőzöm, leszűröm és hagyom kihűlni, hasonlóképp járok el a borsóval is. A tojásokat és a joghurtot felverem, hozzáadom a reszelt sajtot. Az olaj felével kikenek egy kisebb (kb. 20 cm átmérõjû) teflonserpenyőt, felforrósítom, beleszórom arányosan elosztva a krumplit és a zöldborsót. Pár perc után pedig ráöntöm a tojásos masszát, a lángot leveszem alacsonyra. Óvatosan falapáttal húzkodom a tojásos masszát, hogy a folyékony mindig leérjen az aljára. Ha már körben megszilárdult, az alja megbarnult és a tetején sincs látványosan híg rész, a serpenyőt leveszem a tűzről, ráborítok egy tányér és ráfordítom a tortillát. Serpenyő tűzre vissza, kikenem a másik fél adag olajjal, ha forró, a nyers oldalával visszacsúsztatom bele a tortillát. Ezen az oldalán már rövidebb ideig sül, hamar készen van. Forrón és kihűtve is lehet enni, köretként négyszemélyes, főételként háromszemélyes adag, a teljes kalóriaértéke 660 kcal, fő fogásként 220 kcallal számoltam.

A party food and appetizers c. könyv tortillareceptjeit gyúrtam össze és lájtosítottam.

Eredetileg a Borsán.

60 dkg sertésszűz
0,5 l húsleves
2,5 dl vörösbor
9 gyöngyhagyma
1 gerezd fokhagyma
1 pirospaprika
1 ek. vörösáfonya lekvár
1 alma
1 ek. balzsamecet
25 dkg előfőzött, vákuumcsomagolt gesztenye
1 ek. kakukkfű
2 ek. olívaolaj
1 ek. keményítő
só
bors

krumplipüré

A sertéshúst nagyobb kockákra vágom, és az olajban minden oldalon fehéredésig pirítom, majd szűrőlapáttal kiszedem. A helyükbe mennek a megpucolt, egészben hagyott gyöngyhagymák, az apróra vágott fokhagymagerezd és a kisebb kockákra vágott paprika. Pár perc után felöntöm a felforrósított húslevessel és a vörösborral, hozzáadom a megpucolt, felkockázott almát, a lekvárt, a balzsamecetet, a kakukkfüvet, sózom, borsozom, majd visszalapátolom a húskockákat bele, és 160 fokra előmelegített sütőbe helyezem át. Jó kis Le Creuset öntöttvas edény hiányában mindezt WMF-ben műveltem, de az üvegfedő helyett alufóliával fedtem le. Háromnegyed óra múlva hozzáteszem a gesztenyét is, plusz 15 perc múlva lekapcsolom, visszateszem a gáztűzhelyre. Szűrőlapáttal kiszedem belőle a húst és a zöldségeket, a keményítőt kevés vízzel elkeverem és a levét kicsit besűrítem. Ezután visszalapátolok bele mindent, egy perc múlva lekapcsolom. Párhuzamosan elkészítem a krumplipürét. Négyszemélyes adag.

Ezt a receptet variáltam át jócskán.

4 tojás

A keftához:
45 dkg darált marhahús
1 tojás
1 nagyobb vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
2 ek. zsemlemorzsa
1 kk. őrölt római kömény
1 kk. őrölt pirospaprika
1 kk. őrölt fahéj
kis marék apróra vágott petrezselyem
csipetnyi őrölt gyömbér
só
bors
2 ek. olaj

A paradicsomszószhoz:
40 dkg konzerv, darabolt paradicsom
3 gerezd fokhagyma
kis marék petrezselyem
kis marék koriander
1 kk. őrölt római kömény
1 kk. őrölt fahéj
csipetnyi cukor
só
bors
tetejére egy kevés friss koriander

Régen voltam ennyit távol a saját konyhámtól számos ok miatt, kicsit furcsa is volt kitalálni, hogy hétvégére mi legyen a kaja, főleg, hogy plusz egy felnőtt férfiember is csatlakozott a létszámhoz, tehát a húsos-tápláló vonal mentén kellett mocorogni :). A kedvenc zsidó kajás szakácskönyvemet ütöttem fel, nem is csalódtam benne, a szemem ezen az észak-afrikai ételen akadt meg, amely első olvasásra is meglehetősen gyorsnak és egyszerűnek tűnt, ízeiben pedig csábítónak.

A húsgombócokhoz valókat az olaj kivételével alaposan összegyúrom (a hagymák természetesen apróra vágva kerülnek bele), és diónyi gombócokat formázok belőlük, tizennyolc darabot. Az olajat megforrósítom és a gombócokat minden oldalukon barnára sütöm benne. A serpenyőbe öntöm a paradicsomkonzervet, a három zúzott fokhagymát, az apróra vágott petrezselymet és koriandert, a csipet cukrot és a fűszereket. Miután felforrt, úgy öt percen át főzöm, a gombócokat forgatva a szószban, amíg kissé be nem sűrűsödik. Helyet csinálok a négy tojásnak és a szószba ütöm őket. Lefedve kábé három-négy perc kell nekik, hogy jók legyenek és készen is van az étel. A tetejére egy kevés friss koriandert szórok és a serpenyőből tálalom, a köret kenyér. Háromszemélyes adag.

The complete guide to traditional Jewish cooking.

50 dkg pulykamell filé

1 doboz hámozott paradicsomkonzerv

1 padlizsán

10 dkg tagliatelle tészta

12,5 dkg mini mozzarella 

1 dl vörösbor

1 fej vöröshagyma

4 gerezd fokhagyma

4 ág kakukkfű

2 ek. olívaolaj 

5 dkg parmezán 

só

bors

A padlizsánt vékony csíkokra vágom és besózom. Félóra múlva lemosom, megszárogatom. A forró olajon megfuttatom az apróra vágott hagymát, majd hozzáadom a felkockázott pulykamellet és fehéredésig sütöm. Ekkor megy mellé az áttört fokhagyma és a padlizsán, majd felöntöm a vörösborral és a hámozott paradicsomkonzervvel, sózom, borsozom. Jó 15-20 percig hagyom rotyogni, közben megfőzöm a tésztát (al dente) és előmelegítem 200 fokra a sütőt. A tésztát leszűröm és a pulykaraguhoz keverem, beleszórom a lemorzsolt kakukkfüvet is. Sütőedénybe borítom a tésztát, beledugdosom elszórva a mini mozzarella golyókat és megszórom a tetejét parmezánnal. 15 percre megy a sütőbe, plusz 5 percre a grill alá. Öt személyes adag.

40 dkg bárányhús

1,7 dl kefír

1 citrom héja

1 ek. citromlé

1 ek. citromfüves olaj

1 dl olívaolaj

1 kk. szecsuáni bors

10 dkg dió

citromfű

só

Nyár, meleg, hőségrekord - a harminc fokok ellenére gondolom sokakat kiver a hideg, ha a főzésre gondolnak. Márpedig a férfi egységeket huzamosabb ideig hús nélkül hagyni nyáron sem lehet, úgyhogy a gyors és a viszonylag rövid ideig tartó hőben aszalódást igénylő receptek élveznek előnyt. Az olajat, a citromfüves olajat (ez valami ausztrál márka, egy zsákbamacska csomagból származik, nem kell eget-földet megmozgatni érte, helyette egy kis citromfüvet lehet belevágni), a citrom reszelt héját, citromlevet és az olívaolajat összekeverem, a vékony csíkokra vágott bárányhúst beleforgatom és legalább félórán át hagyom pácolódni. A kicsi Vútól kapott, illatos szecsuáni borsot forró, száraz serpenyőben pár percig megpirítom, majd ha kihűlt, megőrlöm. A serpenyőt még egyszer felforrósítom, a bárányt pácostul beleöntöm, és úgy 10-12 percig sütöm. Megsózom, hozzáadom az őrölt szecsuáni borsot, a nagyobb darabokra aprított diót, és végül a kefírt. Utóbbi nálam lengyel termék, meglehetősen híg állagú, úgyhogy az otthoni kefírt érdemes vízzel hígítani, amíg olyan nem lesz, mint az ivójoghurt. Kap még 10 percet a serpenyőben az egész, a báránynak ekkorra puhának kell lennie és a szósznak besűrűsödnie. Én köret helyett csak török pitát adtam hozzá, ami az új-zélandi bárányhús, a szecsuáni bors, a magyar dió, a lengyel kefír és az ausztrál olaj után megadta a végső pofont az étel nemzetköziségének, de ha egyszer finom, akkor finom, elkönyveljük fúziós konyhának és kész :). A tetejére mehet egy kis citromfű és pár szem dió tálalásnál. Két személyes adag.

Eredetileg a Borsán.

60 dkg csirkemell

10 dkg sózatlan kesudió

2 közepes vöröshagyma

1 kk. őrölt római kömény

2 gerezd fokhagyma

1 kk. őrölt gyömbér

1 kk. garam masala

0,5 dl tejszín

0,5 dl tej

3 ek. olaj

só

A recepteket nálam két dolog szokta módosítani saját akaratomon kívül: a) amikor azt hiszem, hogy megvan valami hozzávaló itthon, de bevásárlás után jövök rá, hogy a memóriám nem a régi, b) a boltban akarok megvenni hozzá valamit, de éppen kifogytak belőle. Hát ez a recept is némileg módosult az eredetiből, mindkét okból kifolyólag, de a végeredmény finom lett. A kesudiókat 10 percre 1,5 dl forró vízbe áztatom, majd robotgéppel krémesre darálom a vízzel együtt. Az olajban megfuttatom a hagymákat, majd hozzápréselem a fokhagymát és - friss gyömbér hiányában - beleszórom a gyömbérport. A kockára vágott csirkemellet belekeverem, mindet fehéredésig sütöm. Megszórom a garam masalával és a köménnyel, sózom. Hozzáadom a kesudiókrémet és - natúr joghurt hiányában - a tejet és a tejszínt. Felforralom és addig főzöm, amíg a csirke jó nem lesz. Tálalásnál megszórom még kesudióval és garam masalával. Három személyes adag.

Monisha Bharadwaj: Indian in 6.

1 padlizsán

1 cukkini

1 piros paprika

1 sárga paprika

1 lilahagyma

1 tojás

12 dkg liszt

3 dl tej

2 ek. oregánó

3 ek. parmezán

olívaolaj

só

bors

A tojást, a lisztet, a tejet, a darabokra aprított oregánót összekeverem palacsintatészta állagú lötyivé, sózom, borsozom. A padlizsánt kb. centi vastag negyedcikkelyekre vágom, besózom, állni hagyom. A cukkinit is negyedcikkelyezem, a lilahagymát négybe vágom, a paprikákat felkockázom. Olívaolajon úgy 10-12 percig sütöm egyszer a cukkinit, hagymát, paprikákat, sütőedénybe pakolom. A padlizsánt kinyomkodom, papírtörlővel felitatom róla a sót és a levet, majd 10-12 percig olajban szintén sütögetem, majd a többi zöldséghez keverem. A zöldségekre ráöntöm a tésztát, majd 45-50 percre mehet 225 fokra előmelegített sütőbe. Tálaláskor parmezánnal megszórom. Négy személyes adag.

Bridget Jones: Party food and appetizers volt az alap.

25 dkg spárga

12 dkg (mirelit) zöldborsó

30 dkg rizs

1 l húsleves 

1 dl fehérbor

1 gerezd fokhagyma

1 közepes fej lilahagyma

8 dkg reszelt parmezán 

3 dkg + 1 ek. vaj

2 ek. olaj

só

bors

És igen, igen, igen, az eper mellett beindult a spárgaszezon is. Vicces, ahogy keresgéltem receptek után a szakácskönyvekben és az újságokban, egyre csak spárgás rizottó-receptek kerültek elő, úgyhogy hagytam magam meggyőzni :). Az olajat és a 3 deka vajat összeolvasztom, az apróra vágott lilahagymát (amellyel az eredeti salottát kilőttem, mert egyrészt szerintem így jópofábbak lesznek a színei, másrészt a kedves otthoni olvasók sem szívják a fogukat, hogy már megint salotta :) ) megfuttatom rajta, majd hozzádobom a felszeletelt fokhagymát és a rizst. Egy-két perc után a forró húslevesből két decit hozzámerek, ha felszívta, megint két decit, ekkor hozzáadom a megpucolt és kb. centis darabokra vágott spárgát, valamint a zöldborsót. A továbbiakban is kétdecinként adagolom a húslevest, utolsó körben mehet bele a fehérbor, a só és a bors, végül egy kevés híjján a parmezán. Még kap három percet, aztán lekapcsolom, és beledobok egy evőkanál vajat. Melegen a maradék parmezánnal megszórva lehet elfogyasztani. Három személyes adag.

A Good Food 2006. májusi számából