A nők kedvenc témája következik: a fogyókúra/életmódváltás :). Ezzel a bejegyzéssel senkinek nem akarok tanácsot adni, hiszen nem vagyok sem edző, sem dietetikus, pusztán rögzítek egy féléves egyéni állapotot, hogy miként haladok az utamon. A Velvet cikkét meglehetősen realistának tartom a témakörben, annyi módosítással, hogy szerintem érdemes lett volna hangsúlyozniuk, hogy heti 2-3 alkalommal történő mozgás is fontos és segít, nem csak a heti hétszeri az egyetlen megoldás.

1) Mozgás

Miután egyetlen dedem lepattant a tejbárról, hosszú kihagyás után ismét a mozgás mezejére léptem. Logisztikai okokból a Curves mellett döntöttem, heti 3x70 perc (5 perc bemelegítés, 5 perc odaséta, 40 perc mozgás, 5 perc nyújtás, 5 perc hazaséta, 10 perc zuhany) erejéig beiktatva az életembe. Sokkal könnyebben ment, mint vártam; korábban futottam, de az a konditerem a gyerek miatt most kiesőnek számít, és féltem a túlsúllyal a térdemet terhelni. Olyan 600 kalóriát égetek el alkalmanként, nem döglök ki, de érzem, hogy tettem magamért, megdolgozok a pénzemért :). Az a benyomásom, hogy nem fogyaszt látványosan, ámde szebben formál.

2) Kaja

Terhesség után nagyon vártam a mágikus szoptatás időszakát, mert minden ismerőstől azt hallottam, hogy pikk-pakk repkednek lefelé a kilók, mire a gyerek szilárd kajára vált, addigra karcsú szilfid leszen az ember lánya. Aha... Rá kellett jönnöm, hogy én az a típus vagyok, akiről jóval kevesebb szó esik: iszonyúan megnőtt kajaigény, folyamatos éhségérzet, pikk-pakk felszaladt kilók. Úgyhogy amikor Rózsaszín búcsút intett a lányoknak :), rögtön normálisabb mennyiségekre szorítkozhattam. Ezen a téren még van mit javítani, a kenyérmentes vacsorák sem mindig jönnek össze, de haladok, és fontos, mert itt lehet inkább a kilókat megfogni, mint a mozgással. Most kezdek visszatérni a gyümölcsreggelikhez, az édességet igyekszem mentolos cukorral és diétás csokis müzliszeletekkel kilőni. A mennyiségeken még van mit csökkenteni, és a nasizás megállása nehéz, de haladok. Több folyadékot kell innom, és nem kávét :).

3) Eredmények

A szépen érkező eredményeknek a karácsonyi két hét otthon nagyon durván keresztbetett, idő volt az akkor visszaszedett kilókat ismét ledolgozni. Most a súlycsökkenés lassult, de a centik továbbra is apadnak. Nem ez a leggyorsabb tempójú fogyás, viszont az eredményt tartósabbnak érzem, nincs nagy visszaugrálás.

Súly: -4 kg
Mellbőség/hát: -6,5 cm
Derék: -4 cm
Csípő: -3 cm
Has: - 1,5 cm
Comb: -1 cm
Kar: -1 cm
BMI: -1,4 pont

Hát itt állok most, és folytatom rendületlenül, remélem, a következő félév hasonló eredményeket hoz. És aki nélkül mindez nemigen jöhetett volna létre: a férjem, gyerekfelvigyáz edzés alatt, kevesebb nassolnivalót vesz otthonra, és maximálisan támogat. Köszönöm!

Január végén megtörtént a sok kicsi felajánlásom átadása Rita részére. A sajtcsomag a képen nem annyira látványos, mert két kivétellel sajtzacskóban vákuumfóliáztattam őket, de a legkisebb is 17 dekás volt, a legnagyobb tán 25, úgyhogy több mint két kiló lett a vége. A norvég sajt sajnos éppen nem volt kapható, úgyhogy egy osztrák bergkase pótolta.

A Fehér Bölényben végül provanszi sajtfondüt ettünk, ami nem volt rossz, de a helytől annyira nem ájultam el. Szerintem egy étteremben nincs szükség falat beborító plazmatévére... De nagyon jót beszélgettünk Ritával, mindig lenyűgözőnek tartom, hogy teljesen idegen emberekkel milyen kapcsolódási pontokat talál az ember. Remélem, ő is jól érezte magát, és családjával élvezte a tízféle sajtot, valamint ezúton is köszönöm támogatását a kis akciónkhoz.

Ugye már mindenki tudja, mi az a sok kicsi akció? :) 

Aki mégse: egy hamarosan (holnapután!) kezdődő, két hétig tartó gasztrotombola, amelyben 1000 Ft-os sorsjegyeket lehet venni, a befizetések a Gyermekétkeztetési Alapítvány javára történnek, a részletek itt olvashatók. 15 blogger és 15 cég tesz felajánlásokat, előbbiek sorában én vagyok az utolsó előtti. 

Sokat töprengtem, mi szépet és jót tudnék nyújtani egy kedves nyertesnek, különös tekintettel a köztem és Magyarország között általában feszülő távolságra. Kedvenc sajtboltomban jött a megvilágosodás: a nyertesnek egy erősen nemzetközi sajtválogatást ajánlok fel; ezek otthon nehezen beszerezhető és/vagy drága, de isteni finom sajtok. A repülőút túlélésére is tekintettel az alábbi listát állítottam össze:

- olasz parmezán
- francia chévre d'or kecskesajt
- angol stilton kéksajt
- belga Chimay trappista (ez tényleg lát szerzetest :) )
- holland Old Amsterdam keménysajt
- spanyol Manchego juhsajt
- ciprusi halloumi grillsajt
- dán Tilsitter félkemény sajt
- svájci Gruyére keménysajt
- norvég Gudbrandsdalen barnasajt

A januári választéktól függően itt-ott változás lehetséges. Mindegyikből 15-25 deka lesz, tehát olyan 2 kiló körülire jön ki a végső súly :). És ha a nyertes budapesti, az átadásra meghívom a Fehér Bölény Fondü Étterembe egy sajtfondüre :); vidékieknek sajnos csak a sajtokat tudom gyorspostával eljuttatni. Hajrá, sok kicsi! :) 

- Itt van a gyereknek a rózsaszín dobozban a mangós joghurtja.
- A mongúzjoghurtja?!?!

A nap tanulsága: ne dőljünk be bevásárlás után a segítőkésznek látszó Blaha Lujza-reinkarnációnak, és kettő percre se bízzunk rá elpakolandó élelmiszert :). 

Nos, a fejem úgy hatfelé állhat, szent meggyőződésem volt, hogy október 28-án tölti be 4. életévét a blog. Ma valami sanda gyanútól vezérelve visszakerestem, és leesett állal konstatáltam, hogy csúnyán lekéstem a tűzijátékot, 19-én óvodáskorba lépett :). Úgyhogy így jártam, mindenesetre az idei ünnepi projekt kifundálása szerencsére már megtörtént.

A késéssel legalább elmondhatom, hogy két hónapon belülre kerültünk karácsonyhoz, mert ebbe az irányba megy el az ünneplés. A négy évet jelképezendő négy cipősdobozt fogok összeállítani a Baptista Szeretetszolgálat nagyszerű karácsonyi szeretetakciójára, akik már megkezdték az idei dobozok fogadását. Azt elég nehéz volt kibogozni az oldalon, hogy milyen korcsoportokban gondolkodnak, de végül a letölthető ajándékcímkék segítettek: 2-4, 5-9, és 10-14 éves csoportokat jelölnek meg rajtuk. Úgyhogy lesz

- egy Dani-doboz egy 2-4 éves kisfiúnak,
- egy Dini-doboz egy 5-9 éves úriembernek,
- egy Dóri-doboz egy 2-4 éves leánykának, és
- egy Dia-doboz egy 5-9 éves kis hölgynek.

Örömmel venném, ha mások is csatlakoznának hozzám a dobozkészítésben; aki így tesz, annak szeretettel küldenék egy gasztronómiai témájú hűtőmágnest ajándékba, mondjuk ilyesmit. Majd teszek fel képeket a dobozok tartalmáról, és akik ezekben a korcsoportokban dobozolnak, azokból létrehozhatunk egy "doboz-családfát" :). Minden szükséges tudnivalót - leadási helyeket, mit kérnek a dobozokba, stb. - a vonatkozó oldalon meg lehet találni, kérdésekkel pedig a Szeretetszolgálat Doboztündér nicknevű munkatársához lehet fordulni a megadott fórumban.

*

Végül módosítottam a dobozokat, mert azt kérték, hogy aki teheti, inkább a 14 éves korosztálynak készítsen ajándékokat, mert nekik kevés jön. Úgyhogy lett két lánydoboz és két fiúdoboz.

Egyszer volt, hol nem volt, voltam én, 9 évvel fiatalabb kiadásban, meg volt a Zuram, még papírmentesen, szerelmünk reggelén, vagy ilyesmi :). Amikor akkori albérletébe költözött, úgy gondoltam, nem ártana abba a sötét kis agglegény lakásba valami növény, úgyhogy vettem neki egy kis 30 centis jukkát, amit elég férfiasnak és macsónak ítéltem ahhoz, hogy befogadja. A jukka és a fényviszonyok (leginkább hiányuk) nehezen bírták egymást, úgyhogy zöld gyermekünk a kidöglés határára kerülve anyósomhoz költözött, akinek varázsujjai meggyógyították. Sőt. Olyannyira sőt, hogy az évek alatt a növény mára embernagyságúra nőtte ki magát, így mérsékelten vált kompatibilissé a lakással. Úgyhogy fájó szívvel bár, de új, szerető családot keresünk a drága jukkának, ahol hasonlóképp jól érezné magát, akár egy cégnél is. Az esetleges befogadók részére az átszállítást megszerveznénk, szükség esetén igazolást is kiállítok, hogy ez Nemisbéka Férjének Egykori Jukkája :)). Hálásan köszönök minden segítséget.

Mostanság kaptam szép gasztronómiai vonatkozású ajándékokat, az elsőt mindjárt leánykámtól: 

Nagyon helyes kis könyvecske, ügyesen választott, mert ez a tökéletes játszótér-kompatibilis olvasmány. Rövid kis jópofaságok vannak benne (karikatúrák, "tudod-e, hogy...", érdekességek stb.), amikből egyet-egyet azon max. harminc másodperc alatt végig lehet olvasni, amíg az ember ideális körülmények között (Ded a puszta földön ül, szúró- és vágóeszközök, gyerekek és más veszélyes elemek nincsenek a közvetlen közelében) megkockáztatja a tekintete levételét a Kiscserkészről. Ha pedig menni kell csúszdázni, homokozólapátot visszaszerezni az Ellenséges Erőktől, cigarettacsikket kiszedni a kezéből, akkor be lehet csúsztatni a farzsebbe. 

Megkaptam a Culinaria sorozat újabb kötetét anyósoméktól, az oroszt is, ami nagyon érdekel.  És végül a konyhába egy szuper órát a Zuramtól:  El vagyok kényeztetve, no :).

Leporoltam az edzőcipőmet, lebattyogtam a fitneszterembe a szomszéd utcában, és kezdem megszorítani a kajamennyiségeket. Cél: a gyerek előtti eredeti testállapot helyreállítása, de persze mehetünk még vissza az időben :). Az egyik nehézséget nekem a fogyózásnál az jelenti, hogy eléggé kenyeres vagyok, főleg este szokott menni a téblábolás, hogy mit vacsorázzak. Úgyhogy kicsit megmozgatnám az éppen nem nyaraló kedves bloggereket, hogy segítsenek nekem: kenyérmentes vacsoraötleteket és/vagy recepteket kérnék szépen, mondjuk aug. 20-ig. Kenyérmentes = minden pékáru kilőve. A legjobban tetsző recept (végtére is az én vacsorámról van szó, a végletekig szubjektív leszek :) ) alkotója kis postai meglepicsomagnak örvendhet. 

A gazdasági válságra tekintettel született egy új, gazdaságos, jóárasított gasztroblog :), kicsit még under construction, de majd lesz szép dizájnja neki, amint Rózsaszín mellett lesz egy kis szabadidőm (hahaha), meg remélhetőleg sok jó recept, ötlet, játék kerül bele a kolleginák segítségével.

A múltkori, jól sikerült kis esemény után ismét bejelentkeztem tanfolyásra. Ismét háromfelé oszlottunk; amikor főnök úr azzal kezdte, hogy az előételesek élő homárral fognak ügyködni, úgy éreztem, a korábbi kagylózással az idei herkentyűs bátorságkeretemet már kimerítettem :), ideje más vizekre evezni, nem várható, hogy otthon elkészítem, étteremben meg már kóstoltam és átment a szűrőn :). Főételnek halat ígértek - az egész nyers hal lebőrözésének feladatával; nem, nem, ez sem az én pályám. Úgyhogy a desszertes szekcióhoz csatlakoztam, mert csábító finomságokat ígért az otthoni munka. Nekünk kellett elkészíteni az előételhez a fokhagymás-zöldfűszeres focacciát, valamint rebarbarakrémes süteményt, joghurtos fagylaltot és egy kevés epres-rebarbarás főzőlében párolt rebarbarát. Terepünk: 

Készül a focaccia tésztája: 

És a rebarbarás sütié is: 

A 25 ezer eurós fagyigépben úgy 12 perc alatt elkészült a joghurtos fagyi: 

Elkészült a focaccia: 

Kisült a sütitészta, amit precízen 5x5 cm-es kockákra kellett vágni, frankón vonalzóval kimérve: 

Néha kicsit pihentünk, a KitchenAid is, én is :) (finom olasz prosecco, ez olajozza meg igazán a munkamenetet :) ): 

Előkészítettük a kávéhoz is a petit four-t: 

És így néztek ki a végső finomságok. Homár zöldbabon, paradicsomos consomméval, koktélparadicsommal és mini bazsalikommal, isteni finom volt: 

Számomra a nagy meglepetés: grillezett rombuszhal fonnyasztott fokhagymás spenóttal, fehér spárgával, habos vajas mártással - hát mostantól nem mondhatom, hogy nem szeretem a halat, mert ilyen puha, lágy, finom halhúst még életemben nem ettem. 

És az általunk készített műremekek (a habhullámokat én alkottam mindegyik sütire :) ): 

Szerintem még megyek majd okosodni :). A focacciához és az édességekhez vannak pontos receptek, csak a 20 fős adagokat ötödölni kell alsó hangon :), de igyekszem majd itthon reprodukálni őket.

A freeblog játékba bekapcsolódva, ez az én bandám CD-je :). Valami szomszédidegelő zenét játszunk szerintem :).

Cserke meg Garffyka kérdeztek a tavalyi könyvélményekről, hát nem volt könnyű ötöt összeszedni, a nehézségeket kompenzálandó írok öt olyanról is, amik borzasztó rosszak voltak. Sajnos már csak olyan évi 100-120 könyvet olvasok, a napi 2x40 perc munkába/ból villamosozás szerencsére mindig kitölthető olvasással, plusz ami energiám még esténként marad, azt mostanság kötés és olvasás között osztom meg. Mivel Pasi is szereti a könyveket, ezek sajnálatos módon egyre inkább kiszorítanak minket a lakásból :), pedig esküszöm, tavaly talán ha csak 10-15 szakácskönyvet vehettem, nem többet, de rendszeresen beszabadulunk antikváriumba regényekért, ahonnan ritkán jövünk ki üres kézzel, plusz Amazon, plusz otthoni könyvesboltok, plusz ajándékba kapottak... Elég széles skálán mozognak az olvasnivalók, nehéz volt válogatni, de lássuk az én kis listámat.  

1. Már említettem egyszer Michelle Richmond: A köd éve c. könyvét. Arról szól, hogy egy nő, Abby egy pillanatra szem elől téveszti vőlegénye hatéves kislányát a tengerparton, és a gyerek eltűnik. Megindul utána a keresőhadjárat, a fényképész Abby pedig megpróbálja "előhívni" a fejéből az utolsó percek minden pillanatát, hogy rájöjjön, a tengerbe veszett-e a kislány vagy elrabolták. Engem nagyon megütött a történet is (Madeleine McCann kapcsán elég aktuális volt), és nem egy gondolatfutam a könyvben. Barátnéknak ajándékoztam karácsonyra, hogy ők is élvezhessék.

2. Hasonlóképp ütős könyv volt Anna Gavalda: Együtt lehetnénk c. könyve, ezt is "továbbadtam" barátnéknak. Férjem kapta anyámtól szülinapjára, és én csaptam le rá előbb, aztán le se tudtam tenni, majd ő is hozzáragadt. Kaotikus kis párizsi életképek regénye, négy nagyon különböző magányos ember életfonalai kuszálódnak össze hihetetlenül hangulatosan. Igen, romantikus :), és nagyon szépen megírt könyv, de mint mondtam, Férfiember is kifejezetten élvezte.

3. Marcus Zusak: The Book Thief. Nem ment elsőre egymásra találásunk, már tavasszal Londonban is kerülgettük egymást egy "kettőt fizet, hármat vihet" akcióban, de aztán másik regény került a kosárba. Végül itt találtam meg, szintén egy leértékelésben, aztán úgy döntöttem, nézzük meg. A Halál a regény narrátora, az 1939-es náci Németországban kezdődik (van mit mesélnie...). Egy kilencéves német kislány, Liesel a regény főszereplője, az ő életét mutatja be, aki öccse temetésén ellopja egy sírásó könyvét, majd nevelőszülőkhöz kerül egy kis faluba, nehezen, de beillleszkedik a családba, nevelőapja megtanítja olvasni, barátságot köt egy fiúval, és még lop könyveket. A család egy zsidó fiatalembert rejteget másfél évig a pincében, és mivel az apa nem akar belépni a náci pártba, életük (emiatt is) egyre nehezebbé válik a háború előrehaladtával. Csodaszép könyv, angolul tudók ne várják meg, míg egyszer megjelenik magyarul. 

4. Szabó Magda: A Danaida. Szabó Magda nagy szerelem, sajnos még mindig nem olvastam minden regényét és drámáját, de már alakul a portfólió. A Danaidát szülinapomra kaptam, a szokásos, általam nagyon kedvelt SZM-i főhősök, karakterek eltékozolt élete gubancolódik benne a tőle megszokott igényes írásmóddal.

5. Michael Connelly: The Poet. Connelly Harry Bosch-szériáját sikerült tavaly teljessé tenni, plusz minden más regényét is beszereztük, köztük ezt is. Sokszor újraolvasható, remek, kemény és sötét krimik, amik izgalmasak, fordulatosak (kivéve: Chasing the dime). Érdemes őket sorban olvasni a visszautalások miatt, illetve vannak folytatásos történetek is, mint például ez. Sajnálatos módon a címek alapján nem ajánlom magyarul ezeket, mert az egyik spoileres, a másik teljesen félrefordított, ezek után nem tudom, milyen lehet a magyar fordítás, ráadásul nem mindet és nem is sorrendben adták ki őket. 

Bónusz: konstans szerelmeim, minden Agave-könyv :). 

És amiket senkinek nem ajánlok (ezekhez se képet, se linket nem teszek, nehogy bárki is elcsábuljon :) ) - nyilván szubjektív válogatás ez is:

1. Joanna Harris: Csokoládécipő. Az általam kedvelt Csokoládé és sok más regénye után JH-t is utolérte a masszív mélypont. Egyfelől kár volt egy remek regényhez folytatást írni, másrészt erősen szaglik róla, hogy a "kötelező karácsonyi megjelenés" miatt csapta össze, valószínűleg nem kevés susuért. Vérgyenge, az életkedvem is elment tőle.

2. Vámos Miklós: Utazások Erotikában. Én szeretem Vámos írásait, de ez egy nagyon-nagyon rossz könyv, és nem a szexleírások miatt. Sok részletben, nehezen olvastam, egyszerűen szenvelgős, unalmas, béna, nem jól megírt.

3. Francis Mayes: Egy év a világban. Nos, itt még nem jutottam tovább az első 80 oldalon. FM az első sortól érezhetően kilóra írta a könyvet, nyoma sincs az első két regény színvonalának, szétszórt, csapongó, széteső írás, amely egyszerűen imitálni próbálja a korábbiakat, azok sikerességének tudatában. Örömmel vártam, örömmel kaptam ajándékba, és végtelenül bántam, hogy ilyen lett. Talán egyszer ráveszem magam a befejezésre, de egyelőre nem látom, mikor. 

4. Rhonda Byrne: A titok. Kíváncsian fogtam kézbe, amikor megkaptam ajándékba, mert nem tudtam, milyen lehet az a könyv, ami időtlen idők óta uralja a könyvesboltok sikerlistáit. Hát nem jutottam beljebb, mert egyszerűen nem értem a sikere titkát. A kopipészt és a nagy lózungok pénzszerző csodája.

5. Javier Sierra: A kék dáma titka. Az év mélypontja. Fizikai fájdalom volt olvasni, férj feladta az első 50 oldal után, én végigküzdöttem, mert kíváncsi voltam, az elejénél és a közepénél lehet-e rosszabb a vége. Lehetett. Nagyon sajnáltam, hogy ajándékba vettük. Egy igazi fércmű, ehhez képest a hasonló műfajban tevékenykedő Dan Brown egy Tolsztojba ojtott Shakespeare.

Így néz ki egy 2 millió euróból felszerelt éttermi konyha részlete (a sous chef persze nincs benne az árban :) ): 

Hát ide tettem be főzőtanfolyamra a lábamat :). A hely a város egyik legjobb étterme, fiatal, jó arc séffel. Reggel kávéval nyitottunk, kis csicsergést folytattunk a fiúval, akitől idősebb spanyol kollegina (aki selyemkosztümöt gondolt alkalmatos öltözetnek egy ilyen projektre) lelkes mosollyal kérdezgette, hogy akkor most őt séfnek kell-e mindig szólítanunk (azt hiszem, túl sok Hell's Kitchen-t nézett :) ), de ő csak megvonta a vállát, azt mondta, neki jó a keresztneve is :). Mesélt az étteremről, arról, hogy mit fogunk csinálni, majd levitt a konyhába, ahol megkaptuk a köténykéinket.  Nyolcan voltunk, három csoportba kellett önként oszlanunk, előétel-, főétel- és desszertkészítő szekcióra. Azt előre sejtettem, hogy vagy hal, vagy tengeri herkentyű valahol fel fog bukkanni a menüben, úgyhogy amikor meghallottam, hogy az előétel fésűkagyló (a séffel), a főétel borjú (a sous cheffel), a desszert meg mindenféle mandarinos cucc lesz (a pastry cheffel), mély lélegzetet vettem, és jelentkeztem az első csoportba, mert úgy döntöttem, hogy Bátrak Bátra Hős Sir Nemisbéka Robinnak szembe kell néznie a híd őrével fésűkagylóval.

Nem sok kellett ahhoz, hogy átnyergeljek a desszertes csapatba, amikor a séf elővett egy bazinagy láda kagylót, felnyitotta az elsőt, és megböködte az ujjával, hogy nézzük meg milyen friss, nini, még mozog... Igyekeztem lelkesen mosolyogni az elsápadás mellett, majd kissé lelket öntött belém, amikor egyik kolléga az első példány felnyitásakor az első késmozdulattal elvágta a kezét. (Plusz eszembe jutott, hogy fizetek ezért az élményért :).) Jelentem, a nyolcvan fésűkagylóból a rámeső kb. harmincat szépen megpucoltam, és úgy a harmadiktól már a séf szemöldöke sem rángott az anyagveszteség miatt :). Előkészítettük a spárgát, a salátát (koriander, turbolya és zsálya, plusz saláta) levelekre szedtük, megmostuk, centrifugáztuk, a spárgát blansíroztuk, megfőztük a szarvasgombás mártást, kisütöttük a fésűkagylókat... 

...és összeállítottuk a tányérokat egy kevés parmezán- és szarvasgomba forgáccsal. Közben dumáltunk a séffel, csomó érdekes dolgot megtudtam a biznicről, a beszállítókról, a munkatársakról, a sous-vide-ről és egyéb technikákról. A másik két csoport is dolgozott, bepislantottam a borjú mellé tálalt mártás készítésébe...  ...és a desszertes szekció munkájába.  Az előétel így nézett ki végül, és azt kell mondjam, nagyon megérte megtanulni, mert a nyitottság kifizetődőnek bizonyult - isteni finom a fésűkagyló, egyszer megpróbálom itthon is megcsinálni:  A főétel 50 fokos vízben vákuumban főzött borjú volt, háromféle vörösboros mártással, fokhagymás krumplipürével és currys káposztával:  A desszert pedig levestészta lapok között mandarinos bajorkrém volt, plusz mandarinfagyi pirított mandulával (hiányzik a képről):  A kávé mellett, az isteni madeleine csipegetése közben elgondolkoztam a blog bezárásán, mert bár nincsenek illúzióim a saját képességeimről, azért lesújtó volt a különbség, hogy mit is akarok én itt. De aztán úgy döntöttem, meghagyom a játszóteremet az én béna kis színvonalamon, és ha időm és energiám engedi, próbálok még fejlődni. Az étterembe pedig reményeim szerint visszatérek még tanulni (és enni)! 

Az anyám által küldött doboznyi lekvár fogyóban, úgyhogy amikor bioboltban jártam, gondoltam, megnézem, mi újság biolekvár fronton, mert általában a sarki boltban szoktam a kommersz Bonne Mamanokat dobálni a kosárba, ha a hazai raktárkészletek átmenetileg leapadnak. No, vettem egy olasz produktumot, amin több pecsét volt, mint Zdenka fenekén :), hogy majd elmerülök a hiper-szuper bio meggylekvár cukortól, E-től mentes mannájába. Reggel pedig vártam, hogy akkor egy kellemesen fanyar, nyárias ízözön kelt életre az éjszakai műszak után. Az üveg felét ültő helyemben kikanalaztam, mert a döbbenettől nem tudtam leállni a belapátolásával. Ilyet még nem éltem, hogy egy lekvárnak ne legyen íze. Nem savanyú, nem édes, nem meggyes, egyszerűen tökéletesen íztelen. Niente, niente. Néha valami nanonagyságú meggydarabka előbukkant benne, de annyira kicsi, hogy mire azt mertem volna gondolni, hogy "íz", addigra már lenyeltem. Szerencsére nem emlékszem arra, mennyibe került :).

A pasim az előbb bejött ide, négy darab sárgarépával és a zöldséghámozóval a kezében, és megkérdezte, miként kell használni a rejtélyes eszközt, és hámozás előtt vagy után kell megmosni a répát. Keresem az orvos telefonszámát :).

Nem kifejezetten gasztronómia, de egy barátunknak nagyon szeretnék segíteni. Osztrák síhotelbe keres ügyintézésre valakit, akinek vendéglátóipari vagy idegenforgalmi felsőfokú végzettsége van, és beszél németül. Nagyjából tegnapra kellene az ember, április közepéig biztosan szükség lenne rá, talán később is. Akit érdekelnének a részletek, küldjön nekem e-mailt a nemisbeka kukac index pont hu-ra vagy ha visszadobja az e-mailt, a nemisbeka kukac hotmail pont com-ra, megteremtem az összeköttetést az érdekelt felek között. Nagyon köszönöm.

Rollllertől kaptam hógolyót, hogy mivel is melengetem kicsi szívemet gyomromat a borúsabb pillanatokban. Elgondolkodtam, aztán rájöttem, hogy csak magamnak nemigen szoktam főzni, így a depis csak magamnak sem. Leginkább a főzés vagy sütés, mint olyan simít el, aztán persze ha finom az étel, az nem árt :), de nincs bevált ötcsillagos kedvenc. 

Az alapvető napi komfortom része a reggeli és a tejeskávé, jó féléve a korábbi gyümölcsreggeliből átcsaptam a vajas-lekváros kenyérre, nagy bögre tejjel :). A kenyér egész nyáron a Zuram által sütött (=elősütött kis zsömlék, minibagettek betétele a bekapcsolt sütőbe, majd kiemelésük 15 perc múlva, de a rántotta készítésén és a mirelit pizza felmelegítésén túl ez egy új gasztronómiai készsége, úgyhogy dicsérjük bőszen, milyen ügyes :) ) finomságokat jelentette, amiket még melegen kenegettem vajjal, majd anyám-féle házilekvárt vagy Bonne Mamant kupacoltam rá tekintélyes mennyiségben. Na ettől azért mindjárt másképp indul a nap :).

Nyáron cseresznye ipari mennyiségben, és görögdinnye. Ősztől tavaszig marokkói fehérszőlő. Május-júniusban eper, eper és eper :).

A napi három tejeskávé nélkül két lábon járó zombi lennék, úgyhogy ezek is nagyon fontosak. És hát a csokoládé, csokiskeksz, tejkaramella-triászból legalább kettőnek kell itthon lenni, és gyorsan is fogynak, főleg, hogy van hű társam az édesszájúságban (is) :). A csokik közül nagyjából bármi jöhet, a fehércsoki mennyiség mostanság némileg csökkent, a tejcsokié nőtt. A legújabb emlékezetes lélekemelőt Thor barátosnémtól kaptam: kakaóbabos Boci Bársonyt, amit nagyon kellemes meglepetés volt, tényleg bársonyos az íze és a kakaóbab remekül ropog benne. Jöhet máskor is :).

Kapja fakanál és moes.  

Kedves népek, csak emlékeztetőül: péntektől kezdődik a karácsonyi receptverseny. Akinek nincs blogja, és nekem akarja megküldeni a receptet (nemisbeka kukac index pont hu), hogy közzétegyem, akár már most is küldheti, ha készen van, persze ez is csak a megadott határidőben fog kikerülni, de addig is tudok vele dolgozni. Minden küldött receptre írok visszajelzést, hogy megkaptam, aki nem kap ilyet záros határidőn belül, az sikoltozzon itt kommentben vagy írjon újra. Felhívnám mindenki figyelmét, hogy túl sok mindent nem adtam meg feltételnek, de egyet igen: "olyan karácsonyi recepteket várok, amiket legalább részben előző nap vagy még korábban el(ő) lehet készíteni" - amelyik recept ennek nem felel meg, annak nagyon fogok örülni, de sajnos nem tudom elfogadni ebben a versenyben.

A zsűrizés a következőképpen fog zajlani: sokat gondolkodtam, de nem tudtam olyan elbírálási szempontot megadni, amit a zsűritagok zsinórmértékül használhatnának, és ők sem álltak elő ilyennel. Úgyhogy marad a bevallott szubjektivitás: akinek amelyik recept adott kategóriában a legszimpatikusabb, arra három pontot ad, a másodikra kettőt, a harmadikra egyet, ezeket összesítjük, és voilá, lesz három nyertesünk. Mivel ezt így előre bocsátom, és amúgy sem egy nagy, világhírű esemény ez :), ezért azt kérném, hogy utóbb senki ne kérje számon, hogy miért ez vagy miért amaz a recept nyert. Bízom benne, hogy öt ember ötfajta szubjektivitása valamiféle objektivitássá nemesül :), továbbá kompenzációs eszköznek ott lesz a közönségszavazás is. Ha netán valahol holtverseny alakul ki két vagy több recept között, a zsűri csak ezekre a receptekre a fenti módszer szerint újra szavaz, így mindenképp egy nyertes lesz.

Hát ennyi, várjuk majd a recepteket szeretettel.

No, elmentem soppingolni, megvannak a főnyeremények a karácsonyi receptversenyre.

1) Előétel, leves kategóriában két 20x11 cm-es Maxwell&Williams "East meets West" kínálótányérka, és egy hatos szett party villácska: 

2) Főétel kategóriában egy Microplane Professional Series Fine Grater és egy szilikonos grillecset:

3) Desszert kategóriában egy virágos szilikonos sütőforma és fél kiló kerámiagyöngy vakonsütéshez: 

A Rudolf-díj tartalma meglepetés lesz :), mindenféle finomságokkal.