1) Tartósítószer nélküli befőzés a Tudatos Vásárlón.

2) Ugyancsak tőlük az idénygyümölcsök/zöldségek naptára, különösen kezdőknek lehet praktikus.

3) Halálfejes pirítóskészítő asszeszoár a Pazar Cuccokon (most kapott a Zuram kenyérpirítót anyósomtól, hej-haj, nem csinál semmilyen mintát, most zokogok itt csendben, hogy a mi napjaink nem fognak jól indulni :) ).

4) Egy jópofa - és újra felhasználható - borosüvegtartó a Cool Huntingról.

5) És végül, nem nem utolsósorban: új Nigella-könyv a láthatáron, juhéj! :)

1) A ketchup helyes öntési módja, különös tekintettel a súlyerő megfelelő alkalmazására - fizikusok előnyben :). (Forrás: innocent drinks)

2) A kávé bearanyozza a napunkat, de mi bearanyozzuk-e a kávénkat? :)

3) Diana Krall az egyik kedvencem, de azt hiszem, nem szerződnék az ellátására :). Nyári turnéja szolid hétoldalas kívánságlistájának az első lapja tartalmazza az általa preferált borok felsorolását, a második pedig a catering-igényeket a cukormentes üdítőktől az ikrei tápszermárkáján át a hagyma- és fűszermentes kajáig. (Forrás: Slashfood)

Hogy ne csak a magyar újságok háza táján sepregessünk, az egyik könyvesboltban láttam egy Donna Hay magazine-t, le is csaptam rá. Tetszik az a letisztult stílus, amit visz, a fotók és a receptek egyaránt, úgyhogy kíváncsi voltam, milyen az általa kiadott újság. Nos, az élmény egyszeri volt és megismételhetetlennek is mondhatjuk, amennyiben többször nem veszem meg az újságot. Azt hiszem, mindent elmond róla, hogy a 34. oldalon árválkodik az első recept, és a következőre a 46. oldalon lehet bukkanni. Reklámok minden mennyiségben, az alapozótól a fürdőszoba-felszerelésen át a bőrtáskáig van itt minden; használható - és egyáltalán: - recept annál kevesebb. És az embert majd megüti a guta, olyan álomszépek az ételfotók, amiket az autó- és konyhagép-reklámok közül kiguberálhat. De ezt és főleg ennyiért többet nem veszem magamhoz.

Egy kis fotóriport Moszkva közeléből, a Meki gyárból. Kedvencem a zsömle guide és mérce :). Kham nagymester hajdani örökbecsű hasonlata jutott eszembe: "becsirkézik, mint marhacsorda az íveltarany M betű láttán". :))

(Forrás - mint általában az ilyen online szellemességeknél :) - bituman.)

Az élethossziglan szóló tanulás vonatkozásában becsatlakoznék a klérus tagjai mellé: a főzés területén is folyamatosan okosodik, fejlődik, ügyesedik az ember, tágul a látóköre, tapasztalatokat gyűjt, bővíti a repertoárját. A megszokottnak mondható csirke, pulyka, sertés, marha, hal, tengeri herkentyű unalmas, ördögi köreiből itt a lehetőség a kitörésre! Egy jó zebra steak? Krokodilpörkölt? (Az idióta “csiripöri” mintájára esetleg “krokipöri”?) Bölény carpaccio? Desszertnek csokis hangya? Ha a család a szokásos vasárnapi csirke után felcsillanó szemmel fogadná ezeket az újdonságokat, akkor már csak az Egyesült Királyságból történő hazaszállítást kell megoldani, az Osgrow cég ugyanis csak ide szállítja ezekhez az ínyencségekhez az alapanyagokat, pedig a magyar piac szerintem irgalmatlan mennyiségekre tartana igényt.

Csak egy rövid kis áttekintő az árakról, ha valaki ezen nehézség ellenére lelkesen rávetné magát az online rendelésre: 2x17 dkg bölényhús 5,72 font (kb. 2200 Ft), ugyanez tevéből 7,82 font (kb. 2900 Ft), a szinte kommersznek mondható békalábból egy kiló, azaz 24 darab 14,57 font (kb. 5400 Ft), zebra steakből 2x16 dkg-ot pedig 8,11 fontért (kb. 3000 Ft) sütögethetünk. A krokodilért, óriáskígyóért, csörgőkígyóért külön fel kell venni a kapcsolatot az eladókkal, és felháborítónak tartom, hogy kifogytak a chilis, illetve a cheddar sajtos ropogtatnivaló kukacokból, csak barbeque ízesítésű kapható belőlük. Kedvcsinálónak íme az oldalról egy könnyű kis csörgőkígyó-saláta recept:

Hozzávalók:

1 közepes, tisztított és felvágott Osgrow csörgőkígyó (csak tájékoztatásul: a kígyót a bőre nélkül, egyben fagyasztva szállítják a kedves háziasszonyoknak)

2 babérlevél

2 gerezd fokhagyma

1 kk. só

1 kk. csirke fűszersó (hogy kerül a csirke az asztalra?!?)

1 ek. sherry

apróra vágott szárzeller

4 felkockázott főtt tojás

apróra vágott hagyma

1 csésze kockázott csemege uborka

1 csésze majonéz

A csörgőkígyót, a babérlevelet, a fokhagymát, a sót és a fűszersót összekeverjük és vízben puhára főzzük. A kígyóhúst apróra vágjuk és alaposan összekeverjük a többi hozzávalóval. Szendvicsre halmozva vagy negyedelt paradicsomra és fejessalátára púpozva tálaljuk.

És utána desszertnek jöhet egy jól megérdemelt, 4,50 fontos (mintegy 1700 Ft) vodkás skorpiónyalóka.

Ezt a nélkülözhetetlen linket a Newsweek 2007. június 11-i számában találtam.

Back on board, megpróbálom összegezni az elmúlt, némiképpen összefolyó, alváshiányos napokat éttermi szempontból, aztán ha tévesztek (utazótárssal tegnap este a csütörtököt és a pénteket próbáltuk részleteiben rekonstruálni, elég kaotikus végeredmény jött ki :) ), a többi résztvevő korrigál.

1) Másikbarátnő hétvégi programja miatt még indulás előtt gyorsan átvariáltam moeskát a papíralapú találkozótervező Excel-táblámban csütörtök ebédre, hamar lebeszéltük az Iguanát (1054 Budapest, Zoltán u. 16.). Napsütés, napernyők alatti asztalhoz ültünk, a pincér kedves volt, gyors, udvarias, a quesadilla remek és bőséges, az árak normálisak, celebrity-t is láttunk (Princz Gábor haladt el mellettünk), bár ez feltehetőleg nem az étterem szervezésének köszönhető :). Egy apróság nem tetszett annyira: már fizettünk, amikor a pincér egy fél mondat kíséretében odalökte a "reserved" táblát az asztalunkra, és mindketten úgy éreztük, hogy ebben volt némi sürgetés.

2) Megfáradt Hőssel és hasonló állapotban lévő barátjával az igen találó nevű Véndiák Pub és Étterembe (1053 Budapest, Egyetem tér 5.) rogytunk le. Közvetlenül az Iguana után az evés szóba se jött, az ásványvíz korrekt volt :)), ezt elmondhatom, Hős evett egy hamburgert sült krumplival, az jól nézett ki, ő be is falta, a pincérek készségesek, még az asztal alá pottyant zacskó papírzsebkendőt is kihalászták nekünk, a vécében pedig Chili&Vanilia jutott eszembe, az erősen virágos dekorról :) (remélem itt volt és nem keverem másikkal).

3) A következő megálló a Noa Café Terasz (1055 Budapest, Nyugati tér 8.) volt, amit előre mondom, régóta nem szeretek. Egyrészt méregdrága, másrészt enni egy fél percig nem jutna ott eszembe, túl nagy a forgalom körülötte, a környező, beton övezte zöldterület környékén hajléktalanok szoktak tevékenykedni nyitás előtt, viszont túl jó helyen van és rakományaink miatt az Alexandra kávézója most nem jött szóba. Engem idegesít, ha a pincérek minden éppen kiürült üveget, poharat keresztbe átnyúlva eltávolítanak, rohanva hamutartót ürítenek, adjanak már egy békés félórát-órát, aztán vihetnek mindent. Hát így volt ez itt is, nehéz volt nyugiban beszélgetni, legközelebb Alexandrázunk, csomag ide vagy oda.

4) Aztán ugrunk egy 200 km-t és megejtem az első vidéki beszámolót. Nem egy kifinomult gasztronómiai választás plázába beszélni meg találkozót (bár Kispadék kísérleteznek a normálisabb kajavonal felfedezésével), de a központi elhelyezkedés, ugyebár, időnként fontosabb. Szóval pécsi Árkád, t3v3d3s, tényleg viccesen indult, bár amikor szemtől szembe megláttam, már tudtam, mi a közös pont a múltunkban :). Az Árkádon belül a Dallmayr Kávéház volt a célegység, ahol sok fárasztó vásárlás után/közben pihentem már meg. A pincérnők udvariasak, a hely normálisan van berendezve és van kellő szeparáció az asztalok között, a jeges kávéban/csokiban Carte d'Or fagyigombócok sorakoztak, igen, néztük árgus szemmel a vaníliapöttyöket :), teljesen rendben voltak. Legközelebb mindenesetre Áfium, oda már nagyon vágyik a szívem vissza.

5) Még mindig Pécs, egy régóta tologatott találkozót ütöttünk végre nyélbe, a Rundóban (7621 Pécs, Citrom u. 16.). A konyha átlag magyar vendéglő, semmi extra, semmi különlegesség, de abból iszonyú mennyiségeket hoz és egy normál szintet megüt, a kiszolgálás készséges, kedves. A zengővárkonyi szeletre megindult a nyálelválasztásom, nagyon régen ettem, végül egy kétszemélyes tálat kértünk, ahol ez is volt, Holstein szelet is, fokhagymás-tejfölös-sajtos hús, meg ilyenek. A felét becsomagoltattuk, annyi megmaradt. Kis feketepont, hogy a csapolt sör lehetett volna hidegebb is, főleg a plusz 30 fokban, és extrém kívánságnak bizonyult, hogy a jegeskávémba kértem egy gombóc vaníliafagyit. Ezt nem sikerült megoldani, rendelhettem volna egy komplett fagyikelyhet a kávé mellé, arra meg erősen ingattam a fejem.

6) Kicsi Vúval titkos, ki nem mondott szándékunk (de tudom, hogy neki is ez jár a fejében :) ), hogy megírjuk a Kulinária Kispestet :). Ő választotta a helyszínt, a Boczkó Étterem és Pizzériát (1193 Budapest, Irányi Dániel u. 72.), amelyet némi térképforgatás után meg is találtunk. A kerthelyiségben zajló osztálytalálkozó ellenére nagyon kis családias hangulatú helynek bizonyult, érdekes étlappal. Az indiainak mondott szekciót olvasgatva a szolid kuncogást igyekeztük palástolni mondjuk a zárójeles összetevők között olvasott dolgok, így például a "brokkoli párizsiasan" vagy a "mozzarella" láttán. Iszonyú hosszú étlapja van, csak a szárnyasételek három oldalt tesznek ki, mondtam is, hogy Ramsay bácsi biztos kitépkedett volna pár lapot. Szó szerint a bőség zavarával küzd a kedves vendég és ez azért nem szerencsés. Amit kihoztak, az egyébként egyrészt finom, másrészt igencsak tekintélyes adag volt - az indiai nevektől meg egyszerűen el kell vonatkoztatni. Nekem jobban tetszett/ízlett, mint a Gulliver, bár a nevével küzdöttem, volt az Bocskaytól Bókayig minden :). Ami riasztó: az étterem belseje (mi a kerthelyiségben hűsöltünk), és a wc az éppen csak egy paraszthajszállal van a MÁV-színvonal felett. Lásd még medwe úr kritikáját.

7) Fakanálkával a szokásos legkisebb közös többszörös, azaz a Centrál mellett döntöttünk, most jobb formájukat hozták, bár a croissanthoz egy nagyítót mellékelhettek volna :). Viszont volt élő zongora, ami így a fejbevert vasárnap délelőtthöz kifejezetten kellemesen járult hozzá.

8) Az utolsó hely a "periféria" egyik gyöngyszeme volt: a hosszúnevű Zila Kávéház Krisztina Cukrászda és Étterem (1183 Budapest, Üllői út 452.). A kerthelyiség kellemes, sokan elférnek, de nem zsúfolt, hegedű és szintetizátor élőben. Ide vissza kell jönnöm autentikus értékelés végett, mert anyósom vasárnapi ebédje után a 3 dl ásványvíz legyűrése is súlyosabb, másfél órás küzdelmet jelentett. A süteményespult álomszép, a fagyikkal négy tonna verseny nyertek, kívül, belül, mosdóilag, kerthelyiségileg, pincérileg teljesen rendben volt. Az étlapba csak belelapoztam, igen igényesnek és magasabb árfekvésűnek tűnt első blikkre, érdemesnek gondolom kipróbálni, medwének is tetszett.

Most pedig benyomom a sörömet és megyek aludni, remélem minden reklamálónak kielégítettem igényeit a mai napra :).

"Miskolcon születtem, dolgoztam a veszprémi állatkertben, aztán trópusi szakon agáregyetemet végeztem, később tizenhét éven át írtam újságot Budapesten, és tizet ebből a horvát tengerről álmodoztam át, akartam lenni Dalmáciában pincérnő, meg halászné is, mostanság meg vettem egy nagy levegőt és jól odaköltöztem." (http://jadran.nolblog.hu)

Féderer Ágnes egy nagyon karakán kis nő, erről röpke személyes ismeretségünk alkalmával is volt lehetőségem meggyőződni. Mélységesen csodálom az elhatározását, hogy megvalósította az álmát: elköltözött Dalmáciába, elhagyva a biztos belvizeket, tengerre száll :). Bátraké a szerencse, munkahelye melléállt, és most ő szerkeszteni a NOL Adria rovatát. Aki arrafelé tervezi a nyaralását, azért olvassa, aki meg nem, azért. Süt az írásaiból a szerelem, ez az ő világa lett, megismeri, belakja. Sokat ír gasztronómiáról, érdekeseket, hangulatosakat: a dalmát sushiról, a burekről, friss hal vásárlásról, a napsajtról, a spliti piacról, tárkonyvadászatról. Én nem bánom, hogy nem lett pincérnő vagy halászné :), hanem megmaradt újságírónak.

Na tegye fel a kezét minden elmaradott házi szakács(nő), aki vájdlingba, műanyag tálba vagy a mosogatóba pucolja a krumplit, miközben tologatja a szemetest ide-oda és ácsorog egyre ólmosodó lábakon! :) Ennek vége! Itt a lehetőség kitörni a konyhából, megküzdeni a távirányítóért és tévézés közben komfortosan ücsörögve szöszmötölni a burgonyával :). Többet nem marad le senki a Győzike következő részéről a főzés miatt :). Tomas Kral oldalán balról a 4. kis ábra (olyan fordított kalapszerű) takarja ezt az áldásos, ülve pucolást lehetővé tevő eszközt, amellyel a svájci úriember nyilván háziasszonyok millióinak életét teszi könnyebbé :) (akinek van egy kis ideje, az nézze meg a robotkutya-kengurut is, amely szintén erősen esélyes a világpiaci sikerre :).

(Bitumantől kaptam a linket, mucho gracias.)

Hát hogy mennyire mester, az mindjárt kiderül. Pár utazás alatt összegyűlt megint egy-két hely, amit meglátogattam, lógok egy ideje a rövid összegzésekkel, de majd most.

1) A Stex Házba (Budapest, József krt. 55-57.) dupla találkozót szerveztünk, bevezetésnek egy moes, tárgyalásnak egy fakanál volt előirányozva. Pozitívumként rögtön felhozzuk azt a szemre minimum 4 deci tejeskávét, amit a moesnak prezentáltak, de ő a könnyű eset :). A pincér elég gyorsan ráérzett arra, hogy ha nem hozza Szergej Bubka magasságát a színvonal megugrásával a Végzet Asszonyánál, nagyon rossz napja lesz :). Namost a forró csoki is jól sikerült, és a később kért eszpresszót az általam látott leggyorsabb idő, kábé harminc másodperc alatt kihozta a rendeléstől számítva, amellyel még fakanál asszonyságot is meglepte :). Úgyhogy pirospontokkal távoztunk. Délelőtt révén a kaja kimaradt, de határozottan rémlik nekem tavalyelőtt karácsony magasságából egy nagyon tömény fokhagymakrémleves, amitől annyira nem voltam elájulva.

2) A környéken maradva barackmag barátosnémmel visszatértem a Chili-bárba. Az előző látogatás alapvetően kedvező benyomásait alaposan sikerült lerontaniuk. Meglehet, a hibát mi követtük el: vacsorázni akartunk. Volna. A fekete táblára nagybetűkkel felvésett, napi ajánlat tárkonyos csirkeraguleves fél 7-kor már nem volt. Hát akkor legyen salsa és tortillachips. Nem volt. Már vártam, hogy Hofi után szabadon lassan kiszólnak a konyháról, hogy "ki az, aki ennyire válogat?" :), de végül kiegyeztünk egy padlizsánkrémben pirítóssal. Ami egyébként jó volt, de majd' 800 Ft-ért szerintem nem térünk vissza rá.

3) A Zuram fodrász előtt meghívott egy adag koffeinre, és azt mondta, hogy ne a Centrálba menjünk, mert a múltkori keretes szerkezet szerinte sok pénzt kivett a családi kasszából :) (én legalábbis a Centrálra fogtam költségeimet :)) ). Úgyhogy beültünk az utóbb ugyanolyan árszínvonalúnak bizonyult, viszont sokkal kevésbé hangulatos Café Parisba (Budapest, Ferenciek tere 10.). A tiramisu lehet, hogy igazi, de a nemrég nyílt kávézó nem szimpatikus. Bár nagy barátja vagyok az Ikeának, a fehér foteljét nem a vendéglátóiparnak találták ki. Ráadásul nincs összhangban az asztalmagassággal sem, elég kényelmetlen az összhatás. Arra, hogy fizethessünk, a pultnál mintegy negyedórát vártunk, mert a pult mögötti pincérnő nem számlázhatott, csak az, amelyik a helyiségben röpködött ide-oda. Tény, hogy utóbb ezért elnézést kért, mondta, hogy nemrég nyitottak és kevesen vannak, de valahogy nem vágyom vissza.

4) A Ráday utcában a Trattoria (Budapest, Ráday u. 16.) a Zuram egyik kedvenc találkozóhelye, úgyhogy megint ide hoztunk össze egy kis baráti összejövetelt. A pincérfiúk készségesek (a gyertyát nem kell piszkálni, mint ahogy azt az egyik férfiú tette, mert akkor ránkszólnak :) ), az árak közepesek, a pizza vékony tésztájú és isteni, tartanak meggylevet, amit én igen értékelek, úgyhogy eléggé rendben van a hely. Amikor pedig a számla mellé mindegyikünknek kihoztak 4 cent grappát, hogy a ház ajándéka, szinte könnybelábadó szemekkel véstem be nekik egy nagy pirospontot :).

5) A Két szerecsent (1065 Budapest, Nagymező utca 14.) Chili&Vanilia is dicsérte, közel is volt, úgyhogy elbattyogtunk egy vizitre moessal. Az erőlevestől raviolival nem voltam elájulva, eléggé semmilyen volt és kissé lehangoló, ahogy egy szem ravioli úszkált benne. Viszont az ötös tapas tál! Utólag is leborulnék a szakács előtt. Igazság szerint felesleges volt elé a leves, hihetetlen laktató volt. Fűszeres feta, olajban eltett szárított paradicsom fenyőmaggal, máj, padlizsámkrém és olívabogyók kis pitákkal. Valami zseniális volt. A sörválasztékot lehetne még bővíteni, de a tapasért nagyjából bármit megbocsátok :).

6) Gulliver és a Törpék Vendéglője (Budapest, Üllői út 208.), mint Kispest kevés első látásra szimpatikusnak tűnő vendéglátóipari egységeinek egyike volt a célegység kicsi Vúval. Az árak nem elszálltak, találtunk egy gusztusosnak tűnő, gazdag salátát az étlapon, amely gulliveri méretűnek bizonyult az életben :). Kicsit furcsálltuk, hogy mit keresnek benne egész borókabogyók, de ahogy őket félrekotortuk, finomnak bizonyult a fennmaradó rész. Parfé címszó alatt is valami gigantikus méretű fagyit hozott a nagyon kedves és gyors pincérnő, szóval nem tudom, hogy a törpék minél játszanak :), de amit mi fogtunk ki, az rendben volt. Medwe úr is pozitívan nyilatkozott a helyről.

7) John Bull Pub (1122 Budapest, Maros u. 28.) egy nagyobb rohanásban biztosított egy szusszanásnyi minőségi megállást. A kiszolgálás nem mindig volt a leggyorsabb, de a kaja mindenért kárpótolt. Pisztáciás kacsamell barackkal és burgonyafánkkal... Egyetlen hibaként azt tudnám felhozni, hogy a pisztáciát a belső héjától is megpucolhatták volna. De a hús, a gyümölcs és az isteni friss burgonyafánk valami zseniális volt. A Zuram hátszínje majdnem lelógott a tányérjáról, bár a krumpli mellett feltálalt sült paradicsom nem volt sült. Viszont az ezeket követő bécsi csokitorta... Szavak le sem írják :). Nos, mindez sokba kerül, a John Bull nem az olcsó helyek egyike, viszont megéri a pénzt (főleg, ha meghívnak minket :) ).

Kedves háziasszonyok és háziurak :), alkossunk valami érdekeset. Ha azt mondom: tükrön fehér port igazgatunk egy hitelkártyával, emellett előkészítünk egy evőkanalat, öngyújtót és injekcióstűket, vajon mi lehet a recept? :)

Úgy van: palacsinta :))). Hát kérem, az oroszok a spájzban vannak, és főznek is :). A pihentagyúak linkjét bituman-től nyúltam.

És én még azt hittem, változatos szendvicseket kreálok :).

Tévedtem :)).

Azt hiszem Geszler Dorottya egykori szépségkirálynő volt az, aki maradandó károsodást okozott nekem hosszú évekkel ezelőtt valami cicamagazinos interjúval, amikor is azt mondta, hogy a kávéba tett kockacukor évi 2 kilós súlytöbbletet eredményez. Szerintem az kiderült a blogból, hogy barátom a vaj, a tejszín, a csoki, az alkohol és számos más bűnösen kalóriadús alapanyag - talán pont ezért, mert ezeket nem számszerűsítette :)) -, de kockacukrot azóta nem teszek a kávémba :)).

De ennél az oldalnál azért elgondolkodtam rajta :). Mer egy adag nyulas, snautzeres, strandpapucsos, viktoriánus babakocsis, netán Kentucky Derby lovas kockacukor (18 darab 13 dolcsiért legolcsóbban) az kérem ég és föld, az művészi plusz 2 kiló lenne :). Szerintem még Geszler Dorottya is meggondolná :).

Két gasztro vonatkozású sokkélmény ért otthon. Az egyik a vasárnapi ebéd közben, ment a háttérben a tévé. Laci bácsi konyhája. Először azt hittem, a hajnali negyed 6-os keléstől annyira fáradt lett a szemem, hogy nem látok rendesen. De nem, a hiba a készülékben volt, olyan szűrőt tettek rá, hogy az egész adás merő egy tejfehér homályban úszott. Nem tudom, talán a hagymaszeletelésnél nem merik betenni Laci bácsi kezét? Vagy a paprika szépséghibáit próbálják ezzel leplezni? Borzasztó volt. És ez még csak a megjelenés. Laci bácsi zöldséges strucclevest főzött. Az magyar háztartások kastélyméretű spájzaiban nyilván hegyekben áll a strucchús (update: és a fafülgomba, ez most jutott eszembe), nem kell ezen fennakadni. Az viszont már nagyobb szöget ütött a fejemben, hogy ehhez a leveshez/be (nem sikerült elkapnom, hogy pontosan mi lett a sorsa) miként kerül egy vinegret mártással meglocsolt papaya-mangó saláta. A következő két ételt már nem kívántam figyelemmel követni.

Kettesszámú gyötrelem: Tv Paprika Magazin. Már amikor belelapoztam az újságosnál, éreztem, hogy ez ablakon kidobott 398 Ft lesz, de mondom, ennyit ráköltünk a projektre a blog érdekében, hogy részletesen legyen lehetőségem átlapozni és megalapozottan lehúzni. Nos, Szindbádék értékelését nagyon kesztyűs kezűnek gondolom :). Ez az újság nekem egy felfújt lufi, tény, hogy a fotók többnyire szépek, de az azért nagyon karcsú. Azt hiszem, többet nem élek vele.