Wittamer macaronok. Szemnek, szájnak ingere volt mindegyik, különös tekintettel a pisztáciásra.

Lassan visszatérek a nyári szünetről, és pótolom temérdek elmaradásomat is. Most csak egy apró szösszenet még korábbról: Zotter csokikat kaptam két különböző embertől, nagyjából egy időpontban :). Melange leírt nagyjából mindent róluk, ami érdekes lehet, és azt kell mondjam, az érdekes, meghökkentő ízkombinációk nagyon jók :). Nekem bejött mind a kávés-szilvával és szalonnával töltött, valamint a tőzegáfonyás-kakukkfüves is (bár ez utóbbinál nem figyeltem a teljes összetevőlistára, és a méz kicsit visszacsapott). Külön pluszpont a bio- és fairtrade jellegre és a jópofa, egyedi csomagolásra (halálosak a kis szalonnakabátkás szilvaemberkék :) ). Az új helyre költözött Keserédesben biztosan szét lehet nézni a különböző variációkért.

Avagy a jelly beans 50 ízű királya :). Még nem volt érkezésem megköszönni luciának, hogy a kalandos körülmények ellenére hozzájuttatott egy szép színes csomaghoz. 35 darab 140 kcal (szerintem erre utal a nevében a belly :) ), de a jó hír, hogy nem emeli a koleszterint :)). És finom!

Hát, 106 éves múlt ide vagy oda, nagyon kis gyenge sör volt ez, a belgák közelében nem jár. Maradjanak csak a teánál :). 

Chilei epres habzóbor. Sóhajok, csukott szemmel élvezkedés. Többet nem tudok mondani. Kérem kapcsolja ki. :) 

Amikor megláttam az egyik karácsonyi ajándékom címkéjét - Cafe Frei -, eszembe nem jutott, hogy Frei Tamás "van mögötte", ha nem írja alá hátul a csomagolást, nem jövök rá. El kell ismerni, finom, aromás, isteni illatú szemeskávét árul a neve alatt (amit remélem, a kis aprító használhatóra fog darálni, mert kávédarálom nincs), ráadásul a honlapjuk is nagyon érdekes. A hátoldalon a "lelkiismeretes kereskedelem" kifejezésre kap egy nagy pirospontot, még nem hallottam a fair trade-et ilyen frappánsan magyarítani, a "legkvalitátosabb ültetvény"-re viszont feljajdultam. Kíváncsi lennék, milyenek a kávéházai, ha valaki próbálta már valamelyiket, számoljon már be róla.

Rollllertől kaptam hógolyót, hogy mivel is melengetem kicsi szívemet gyomromat a borúsabb pillanatokban. Elgondolkodtam, aztán rájöttem, hogy csak magamnak nemigen szoktam főzni, így a depis csak magamnak sem. Leginkább a főzés vagy sütés, mint olyan simít el, aztán persze ha finom az étel, az nem árt :), de nincs bevált ötcsillagos kedvenc. 

Az alapvető napi komfortom része a reggeli és a tejeskávé, jó féléve a korábbi gyümölcsreggeliből átcsaptam a vajas-lekváros kenyérre, nagy bögre tejjel :). A kenyér egész nyáron a Zuram által sütött (=elősütött kis zsömlék, minibagettek betétele a bekapcsolt sütőbe, majd kiemelésük 15 perc múlva, de a rántotta készítésén és a mirelit pizza felmelegítésén túl ez egy új gasztronómiai készsége, úgyhogy dicsérjük bőszen, milyen ügyes :) ) finomságokat jelentette, amiket még melegen kenegettem vajjal, majd anyám-féle házilekvárt vagy Bonne Mamant kupacoltam rá tekintélyes mennyiségben. Na ettől azért mindjárt másképp indul a nap :).

Nyáron cseresznye ipari mennyiségben, és görögdinnye. Ősztől tavaszig marokkói fehérszőlő. Május-júniusban eper, eper és eper :).

A napi három tejeskávé nélkül két lábon járó zombi lennék, úgyhogy ezek is nagyon fontosak. És hát a csokoládé, csokiskeksz, tejkaramella-triászból legalább kettőnek kell itthon lenni, és gyorsan is fogynak, főleg, hogy van hű társam az édesszájúságban (is) :). A csokik közül nagyjából bármi jöhet, a fehércsoki mennyiség mostanság némileg csökkent, a tejcsokié nőtt. A legújabb emlékezetes lélekemelőt Thor barátosnémtól kaptam: kakaóbabos Boci Bársonyt, amit nagyon kellemes meglepetés volt, tényleg bársonyos az íze és a kakaóbab remekül ropog benne. Jöhet máskor is :).

Kapja fakanál és moes.  

Nem töklámpás kell ide, hanem mini csokitökök! :)

Trick or treat, smell my feet, give me something good to eat. :) 

Bolgár bolt is nyílt nemrég a lengyeltől nem messze, amit nagy izgatottsággal és kíváncsisággal vettem észre. Sorra is kerítettük, de alapvetően csalódást okozott, sajnos a választék elég gyér és bár kiéhezetten vártam, hogy legalább egy Astika Lux - amelyből az utolsó dobozt a Balkan Air hazaúti járatáról menekítettem le az akkor még nem férj férjnek :) - begyűjthető lesz, de csak Kamenitza volt. Hasonlóképp borból csak azt az édes vöröset láttam, amit annak idején műanyag pohárból ittunk és sok év távlatából is leginkább hidegrázást idézett fel bennem. Felködlöttek a színes nyomtatóval barkácsolt csomagolású, viccesebbnél viccesebb, piacon vett csokik; emlékszem még apám hitetlenkedő vigyorára, amint meglátta a Dallas teljes szereplőgárdáját sorakozni a táblán :). Hát ilyen sem volt.

Úgyhogy túl sok mindent nem vettünk. Az egyik opusz, amiért szinte reflexszerűen nyúltam, az a smaky volt, amire már nem nyomtatják rá, hogy Smaky, csak a kommersz "7 days Croissant" felirat sorakozik rajta.

"1999. október 14.

A kantinban a nekem már szokásos utazás előtti bevásárlás: smakyk. ... Erika még nem szerzett kellő rutint smakyológiában, szegénykém laza csuklómozdulattal 10 db-ot dobált a tálcájára - szent borzalommal figyeltem tevékenységét. Bennem igen hamar felködlöttek régi hányingerek emlékei, mikor már harmadik napja csak az a kérdés hangzott el, hogy "epreset vagy mogyorósat?", úgyhogy remegő kézzel csak 7-re szántam el magam."

Nos, talán ebből is kiderül: a smaky nem jó. Hogy ne mondjam: a smaky rossz :). De vannak ízek, amiket vissza kell hívni nosztalgiából.

Nos, összegezve: elázott, nyomi tészta, kevés töltelék - azt hiszem, a következő 9 évben megint megleszek nélküle :).

A mélyhűtőbe csak kíváncsiságból kukkantottam be, hogy mégis mi lehet ott, ami megéri, hogy ilyen távra elszállítsák, s menten fennakadt a szemem: egykilós, szirenével töltött banyica!

A szokásos túró- és tejfölbeszerző körutunkat róttuk lengyel barátainknál (ó, az egyes nyelvek sajátos szépségei, mindig megdobban a szívem, mikor leolvasom a dobozról, hogy "smietana luksusowa, ekstra kremowa" :) ), ember morgott, hogy milyen undokfejű eladócsajokat alkalmaznak, de egyrészt amíg a fentieket árulják, egy liba sem tud olyan pofát vágni, ami eltérítene a vásárlástól, másrészt kit érdekel az eladónő, amikor végre, sok adag fényes-csicsás csomagolású, túl kemény, túl puha, mindig csalódás karamella után megjött az igazi krówka! És omlik a szájban, bűnös, édes, nem lehet egyesével enni, úgyhogy a fenekem érdekében 30 dekánál húzom meg a limitet, ami kevés, nagyon kevés, 3 kiló is szemrebbenés nélkül elfogyna, a végén (vásárlás után pár órával, mert van nekünk önuralmunk, még ha nem is sok :) ) kikönyörgöm három darab meghagyását a fotóhoz a konkurens fogyasztótól :), majd pár kattintás után ők is eltűnnek. Jövő héten megint megyünk...

Decemberben bejelentkeztem egy havi sorsolású nyereményjátékra, "miért ne" alapon. Igen combos összegektől a színházjegyig mindenféle jókat húznak, természetesen a szememet a nullákra függesztettem :). Első hónapban visszanyertem a havidíjat, nagyjából a lottó kettesnek megfelelő szint - kezdők szerencséje. Második hónapban jött a kupon: fél liter Ben&Jerry's jégkrém boldog tulajdonosa lehettem, lakásomtól 10 percre vehetem át a finomságot. Na, ezek már tudnak valamit! Elbattyogtam hétvégén érte, magas úriember átadta, majd megérdeklődte, hogy kivel szándékozom elfogyasztani. Miután felvilágosítottam, hogy a férjemmel, kacsintott, hogy ha szükségem lenne segítségre, csak szóljak. Ha ebben a hónapban netán nyerek egy fél disznót, remélem, házhoz szállítják... :)

Ajándékba és saját célra egyaránt a tőlünk nem messze lévő italboltban szerezzük be az alkoholokat. A helyet a remek választékon túl azért kedvelem, mert az eladó fiatal srác (ugye, hogy jól kezdődik?) egyrészt hozzáértő - hihetetlen áhítattal ecsetelte a füstös ír whiskey tulajdonságait -, másrészt jópofa. Amikor sógorom 30. szülinapjára kerestem valami különlegeset, megkérdeztem Barétomtól, hogy van-e valami 30 éves raktáron. Válasz: "például én". Miután jeleztem kételyeimet az ajándékozott felhőtlen örömét illetően, kiegyeztünk egy portóiban.

No, hát éppen beaujolais-ért tértem be hozzá, amikor megakadt a szemem az üdítős szekción. Nem mondanám magam ásványvízgourmet-nak, jöhet bármi, válogatás nélkül, ennek megfelelően vásárlásnál elsődleges szempont az ár. Na, ebbe a józan gondolkodásmódba tiport bele páros lábbal ez a hókristály-csipke mintás Evian csomagolás, amelyet Christian Lacroix-nak köszönhetünk. Utánaolvasás után megtudtam, hogy 1992, az Albertville-i téli olimpia óta divat franciáéknál, hogy karácsonyra/újévre külön dizájnolt ásványvizeket dobnak a piacra, de a korábbi próbálkozások szerintem messze nem sikerültek olyan jól, mint ez a mostani, amelynek még külön honlapot is terveztek. Két üveget is kihoztak, a fehér mintás Prét-á-Portert, és az Haute Couture változatot, amely hókirálynőt formál. Utóbbiból mindössze 1000 darabot gyártanak és 5000 (!) euróért lehet megvenni őket - bár az összeg jótékonysági célra megy, egy liter vízért ennyit... A "mezei változatot" 2 euróért sikerült elragadnom,de lehet, hogy érdemes lenne befektetési céllal bespájzolni, az e-bayen ugyanis 15 fontért is árulják.

Amint azt mademoiselle kollegina is megírta, a franciáknál az ásványvíz igen fontos része az étkezési kultúrának, ebben az üvegben pedig tényleg a karácsonyi asztal dísze lesz. Lelki szemeim előtt a vázakénti hasznosítás is felmerült, egy szál piros virággal igen csinos lehet. Miután bevallottam szemlesütve Boltos Barétomnak, hogy nem tudok ellenállni a rámtörő sznobizmusnak, muszáj hazavinnem, megértően bólogatott, majd póri nem franciákként csak hümmögve néztünk egymásra a pult felett - karácsonyra ásványvíz? De aztán felcsillanó szemmel (és nyilván jó üzleti érzékkel...) bedobott egy ötletet: azt javasolja, hogy cseréljem ki benne a vizet vodkára...

Eredetileg a Borsán.

És nem, nem, egy békának megint nem tudtam ellenállni :). Nagyon finom volt, gyümölcsös, de erőteljes ízű (azt hiszem, a "kerek" jelző sem elhibázott, de ez már arcoskodás a részemről :), nem értek hozzá).

Avagy a hozzáértés diadala, illetve a vizualitás, mint palackválasztási szempont. :)

Szerintem kevés rosszabb ízű ital van a light kólánál, szerencsére nem sűrűn volt hozzá dolgom, ez terveim szerint így is marad. Az új, elvileg nulla cukortartalmú Zerót még nem kóstoltam, nem is áll szándékomban. A hétvégén viszont egy harmadik típusú förmedvénnyel csaptak le ránk. Kirándulásnál álltunk ki a parkolóból, amikor a sorompónál egy fiú beadott az ablakon másfél decis kis kólásdobozokat, gyorsan ki is nyitotta őket a sofőré kivételével, úgyhogy nem volt más választás, le kellett hajtani. Vitaminnal dúsított light kólát takartak a kis beetető dobozok. Azt kell mondjam, amikor az amúgy is nehezen iható kólán átüt a B-vitamin tömény íze, hát az maga a vérborzalom.

Hát szóval volt egy kis csoppingolás, elsősorban - Mademoiselle nyomán - a Lafayette Gourmet-ben fosztogattam a polcokat, meg kicsit az Auchanban.

Vettem kakaóport, aztán a szállodai reggelikkel elkényeztetett pasimnak forrócsokiport is. Muszáj volt egy Valrhona csokiba beruházni, mert annyi külföldi gasztroblogon dicsérték már. Tejcsoki vonalon meg egy Michel Cluizel figyelt be, az étcsokival ellentétben ezen osztoznom kell majd :).

A piros szín körül szerencsére minden rendben volt: rozé borecet, málnapéppel ízesített ecet és merő egy sznobizmusból az itthoni iszonyú mennyiségű lekvár mellé egy üveg Christine Ferber figyelt be, akiről először Chocolate&Zucchininél olvastam hosszas áradozást. Nagyon ajánlom, hogy az eper, málna és meggy kombinációja himalájai magaslatokat üssön meg színvonalban, mert ennyit még lekvárért nem fizettem.

És végül egy kis mustármag, ami semmi extra, csak errefelé nem leltem még, erdei gyümölcsös és rebarbarás tea, hawaii fekete só, és végül zöld teával ízesített cukor.

Ajándékba kaptam, nagyon zöld és finom pestó illatú, még nem kóstoltam.

Szomszédasszony elment nyaralni, mi meg macskaszitteltünk (gondosan észben tartva a gondolatot, hogy a nyár során később ő fogja ellátni az egérkolóniát :) ). Düszike  - magyarosan, méreteit is figyelembe véve: Ducika :)) - alapvetően problémamentesnek bizonyult, leszámítva azt a két napot, amikor a gazdája hűtlen eltávját büntetendő, a kert és a tiszta alom ellenére a nappali közepére *második legnépszerűbb keresőszó igésítve* :). Szomszédasszony a gondoskodásért hálából hozott nekünk pár finomságot a napfényes Szicíliából: kaptunk tisztított vongole kagylót, szardellát és pisztácia pestót. Egyelőre azon töröm a fejem, hogy miként használjam fel ezeket. A hölgynek egyébként nagyon tetszett a hely, és tervez egy későbbi visszatérést oda. Lelkesen támogattam ötletét :).

Ippeg a minap említettem a konyhavonalas ajándékokat, hát nem megérkezett a legfrissebb? :)

Hát, az egészségügyi szempont, az nálam nem játszik. Amúgy sem tudnám megmondani, hogy éppen melyik a hivatalos álláspont tudóséknál, egyik nap a margarin az egészséges, a másik nap a vaj, alacsonyan szállnak a telített és telítetlen zsírsavak, meg a koleszterin meg a mittudoménmi. Ezen majd az illetékesek elbogarásznak, nyilván a mérték sokat segít, mint minden más téren. Én mindenesetre vajpárti vagyok, töretlenül (legalábbis amíg a megfelelő cég el nem kezd szponzorálni ;) ). Egészen egyszerűen azért, mert finom. Nagyon finom. A margarin oké. A vaj isteni. Ha vajat használok sütéshez vagy főzéshez, nagyjából mindig betömök az arcomba egy csíkot belőle, mert nem lehet kihagyni. Tény, otthon jóval drágább, mint a margarin, ezzel nehéz vitatkozni, főleg, ha 25 dekák simán elmennek egy-egy sütibe, és hát a margarinkockák pont erre a mennyiségre vannak kalibrálva (vagy a sütik a margarinkockákra :) ). (Itt kábé egy árban vannak.) Mindenesetre aki megengedheti magának, azt én a vajra biztatnám, mondjuk a képen látható egykilós szépséggel. Mert a kék pingvines vajazókések vajat vennének :).