|
2012. május Narancsos-rozmaringos kacsacombok
2 nagy kacsacomb (kb. 75 dkg összesen) Ez a két nyomorult kacsacomb igen sanyarú sorsot ért meg :). Karácsonyi túlrendelésből maradtak meg, pihentek békésen a mélyhűtőben, néha rájuk néztem, valami kéne velük kezdeni, de aztán maradtak a helyükön. Majd szólt az áramszolgáltató előre, hogy félnapos áramszünet jön, hopp, mentsük, ami menthető, eltüntetni a fehérjehalmokat, és jaj, itt ez a két kacsacomb. Aztán pont szembejött Piszke receptje, halleluja, nem kell recept után turkálni, csak narancs és rozmaring kell hozzá, tökéletes, ki is raktam őket a mélyhűtőből. A hajnali ötös etetésnél emberem megfordult és félálomban odaszólt, hogy "te, azzal a kirakott hússal mit akartál kezdeni?". Ajajajajaj, kirohanás, az elfelejtett combok megtapogatása, huh, még rendben lesznek, hűtőbe becsapni, alvás tovább. Ezután legközelebb tíz órakor botorkáltam ki a konyhába, majd az életmentő kávé után a szívemhez kaptam: baszki, ezeknek három órát kéne sülniük! Namost az én férjem fél 12 magasságában már sündörögni szokott a konyhában érdeklődő tekintettel... Úgyhogy gyorsan bevagdostam a kacsacombokon a bőrt, sóztam, borsoztam és öntöttvas edényben erős lángon kaptak 5 percet a bőrös oldalukon, majd még kettőt a simán, majd melléjük szórtam héjastul a fokhagymagerezdeket, a rozmaringágakat és 160 fokra becsaptam lefedve a sütőbe. Egy óra múlva megkapták a félbevágott narancsokat is, majd elkezdtem sűrűn nézegetni az órát :). Végül 2 óra 15 perces szintidővel zárult a sütés, finom, omlós combok lettek, a kinyomkodott fokhagymagerezdekkel és krumplival tüntettük el őket. A zsírt ügyesen leöntöttem róluk edénybe, hagytam kihűlni, majd ment a hűtőbe - valami isteni narancsos-rozmaringos aromás finomság lett belőle. Kétszemélyes adag. Piszke receptje időkorlátosabb kismama-kompatibilis változatban :).
|